Előszó

Rendkívül keveset tudunk arról, hogyan zajlik (szerveződik) a tanulók otthoni tanulása (felkészülése) a másnapi tanórákra. Az iskolai munka során általában csekély figyelmet fordítunk arra, hogy hatékonyan tudjuk befolyásolni ezt az intervallumot. A tanulók többsége „magára hagyatottan” küszködik a tankönyvvel, és munkájának eredménye(ssége) akkor derül ki, amikor sor kerül az iskolai számonkérésre, feleltetésre. Még problematikusabb a helyzet az iskolarendszerű felnőttoktatásban, ahol a hallgatók többsége nem jár minden nap iskolába.

E kötet célja az, hogy olyan – egyelőre papíralapú – eszközt adjon a pedagógusok kezébe, amelynek a segítségével esélyük lehet arra, hogy befolyást gyakorolhassanak az iskolán kívül végzett tanulási tevékenységre. Reményeink szerint a tanórai és az azon kívüli tanulással összefüggő cselekmények összekapcsolása (összehangolása) javíthatja a felkészülés minőségét, eredményességét, összességében hozzájárulhat ahhoz, hogy csökkenjen a hátrányos helyzetű, a tanulásban kevés otthoni segítséget kapó tanulók iskolai kudarcainak száma (aránya).

E kötet műfaját nehéz meghatározni. Magunk részéről úgy véljük, hogy a napi szakmai (szakórai) tevékenységet támogató „ötlettárról” van szó, amelyet a pedagógusok elővehetnek kedvük szerint, és ötleteket meríthetnek belőle annak érdekében, hogy tanítási tevékenységük színesebb, formagazdagabb legyen.

Használata éppen ezért roppant egyszerű. Az egyes fejezetek elolvasása a konkrét tananyaggal kapcsolatban hozza helyzetbe a pedagógust, míg a feladatlapok elindítják a gondolkodást.

Ennél többet nem kíván attól, aki ezt igénybe veszi, talán csak annyit, hogy az egyes feladatlapokat – előzetes tervek alapján – el kell juttatni a hallgatókhoz. Technikailag ez számos helyen talán még mindig problémát okoz, de talán nem blokkolja a folyamat egészét. Egyszerűbb lenne, mint ahogy ezt fentebb jeleztük, e-alapú tananyagokat készíteni, de tudjuk, hogy mi a realitás. Egy korábbi kutatásunk meggyőzött arról,¹ hogy az iskolák többsége még nem készült fel az e-alapon történő tanításra, sőt az is valószínű, hogy a felnőtteket oktató iskolákban jelenleg olyan személyek tanulnak, akiknek a többsége szintén nem rendelkezik internetes elérhetőséggel.

Reméljük, hogy az átmeneti időszakban e kiadvány részben áthidalja azokat a nehézségeket, amelyek az alapvetően az otthoni tanulás és az iskolai munka közötti kapcsolat problémáiból adódnak.

Budapest, 2005. május 1.

Mayer József