Bevezetés

Bevezetésül nézzünk meg egy sémát, amely segítséget kínál ahhoz, hogy a jelenleginél nagyobb befolyásunk lehessen a tanulók otthoni tanulásának a támogatásában.

Tudjuk és tapasztaljuk, hogy a felnőtt hallgatók számos ok miatt nem tudnak (akarnak) a tanórákon megjelenni. Ahhoz, hogy felkészülésük eredményesebb legyen, tudatosabbá kell tenniük „tanulási tevékenységüket”.

Az otthoni tanulást – csekély kivételtől eltekintve – a tankönyvek olvasása jelenti. Ehhez elvben mindenkinek van valamilyen stratégiája, ám hogy ezek mennyire hatékonyak, az csak a vizsgán derül ki.

Először abból indulunk ki, hogy tanulóink részt vesznek a konzultáción.¹A másik helyzet az, amikor a tanulók csak csekély mértékben vesznek részt a tanórán. Ebben az esetben annyit mindenképpen el kell érni, hogy az órai feladatok tartalmai és a tartalmakhoz kapcsolódó feladatok „megoldásai” hozzájuk is eljussanak. Az otthoni feladatok írásbeli elvégzése, amelyek minden óra anyagához kapcsolódnak, például „belépési feltételként” jelennek meg a vizsgákkal kapcsolatosan. Ez – véleményünk szerint – jobb megoldás, mint az egy-egy témához kapcsolt „házi dolgozatok” készíttetése, mert ebben az esetben minden hallgató rákényszerül arra, hogy az egyes fejezeteket – kivétel nélkül – végigolvassa, és a feladatokat – igaz, egyénenként jelentősen eltérő minőségben – mégiscsak elkészítse.

> A csekély számú tanóra a levelező vagy ennél kevesebb „órával” működő tagozatokon „klasszikus tanítást” nem tesz lehetővé. Számunkra az lehet a cél, hogy azokról a dolgokról beszéljünk elsősorban, amelyek tanulóink számára nem egyértelműek, vagy bármilyen más ok miatt magyarázatra szorulnak, vagy amelyek számukra érdekes, motiváló hatásúak. Ezek esélyt adhatnak arra, hogy az órai tevékenységet otthon is folytatni fogják.

Ehhez nélkülözhetetlen annak a felmérése, hogy milyen „tudást” hoznak magukkal a konzultációra. Ehhez érdemes az alábbi „önfelmérő” lapot alkalmazni!

1. Önfelmérő lap Mit várok a konzultációtól?

1. A konzultációt megelőzően mennyit foglalkoztam a tantárggyal?

Jelölje azokat a válaszlehetőségeket, amelyekről úgy gondolja, hogy Önre is vonatkozhatnak!

• Még nem vettem elő a tankönyvet
• Elővettem, olvasgattam, de a tananyagról még nem tudok szinte semmit
• Egy részét már megtanultam, de még komoly hiányosságaim vannak
• Sokat foglalkoztam a tananyaggal, sokat tanultam, azt hiszem, hogy felkészülten érkeztem a konzultációra

2. Az eddig megtanult anyagban

• Nem voltak olyan részek, amelyek problémát okoztak
• Komoly nehézségeim vannak a tananyaggal
• Volt néhány problematikus elem az anyagban, de ezeket a konzultáción tisztázni tudom

2/a. Milyen segédleteket használtam a felkészüléshez?

• Tankönyv
• Térkép
• Az előző konzultációkon kapott vázlatok
• Saját magam által készített vázlatok
• Egyéb: pl. a témára vonatkozó ismeretterjesztő film vagy újságcikk

3. Az anyag problematikus részeivel kapcsolatosan az alábbi kérdéseket fogom feltenni:

1. …………………………………………………………………………………………
2. …………………………………………………………………………………………
3. …………………………………………………………………………………………

4. Tisztázódtak-e a konzultáción azok a nehézségek, amelyek akadályozzák számomra a tananyag jobb megértését?

• Igen
• Nem
• Részben

5. Melyek azok a pontok a tananyagban, amelyek továbbra is nehézséget okoznak? (Ezek összegyűjtése a következő konzultációk szempontjából, valamint a vizsgákra történő felkészülés szempontjából kulcskérdés!)

1. …………………………………………………………………………………………
2. …………………………………………………………………………………………
3. …………………………………………………………………………………………

A tanulók „önfelmérésének” kettős célja van:

1. Egyrészt világossá teszi számukra azt, hogy valójában hol is tartanak a felkészülésben,
2. másrészt pedig, ha a kérdőívet kitöltötték, akkor olyan információ birtokába juttatják (4. és 5. pont!) a pedagógust, amely rendkívül hatékonnyá („célirányossá”) teheti a konzultációt.

Technikailag érdemes ezt úgy előkészíteni, hogy a kérdések már a konzultációt megelőzően rendelkezésünkre álljanak. Így már előre tudunk készülni az egyes témákra, és nem kerülünk abba a helyzetbe, hogy a rendelkezésre álló szűk időben olyan dolgokról beszélünk, amelynek a felkészülés sikeressége szempontjából nincs akkora jelentősége.