wadmin | 2009. jún. 17.

Bérczy Károly Középiskola

Néhány szó az iskoláról

1945 őszén indult el Balassagyarmaton az iskolarendszerű felnőttoktatás, mely intézményünk közvetlen jogelődjének tekinthető. 1963-tól működünk önálló iskolaként. 1989-ben költöztünk a jelenlegi helyünkre. Az intézmény 1994 óta működik a mostani formájában, Bérczy Károly Középiskola néven. Intézményünk tanulói a 18 ezer fős (határ)város lakosaiból és vonzáskörzetéből kerülnek ki.

A balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központ és Könyvtár épületének emeletén helyezkedünk el, ezen kívül két termet bérlünk a városban. Az épületben 4 különböző intézmény működik.

Nógrád megye egyetlen önálló, csak felnőttoktatással foglalkozó intézménye vagyunk, Balassagyarmat központtal, rétsági tagozattal, nagymarosi kihelyezett osztályokkal. Rétságon és Nagymaroson a helyi iskola épületében működünk.

Két tanári, egy igazgatói iroda, egy titkári szoba saját, a többi termet megosztva használjuk a nappalis iskolával. Szertárunk nincs, a tanáriban lévő asztalok száma kevesebb a főállásúak számánál. Saját könyvtárállományunk igen kicsi, és az igazgató irodájában található, mivel azonban az épületben működik a városi könyvtár, ezt az oktatás során jól ki lehet használni.

Az intézmény önállóan gazdálkodó helyi önkormányzati költségvetési szerv, amely előirányzatai felett teljes jogkörrel rendelkezik. Az intézmény az alaptevékenységét Balassagyarmat Város Önkormányzata áltat biztosított költségvetésből látja el. Az igazgató munkáját egy igazgatóhelyettes és egy fő tagozatvezető segíti. Az igazgató felett a munkáltatói jogokat a Városi Önkormányzat Képviselő-testülete gyakorolja. Az iskola a fenntartóval a polgármesteri hivatal pénzügyi osztályán és a humánpolitikai osztályon keresztül kommunikál. A város egyetlen iskolája vagyunk, ahol a fejkvóta fedezi a fenntartási költségeket (és még marad is).

Tantestületünk összetétele: egy igazgató, egy igazgatóhelyettes, egy titkár, 9 tanár, ezenkívül a 3 helyen összesen 31 óraadó. Mivel a törzslétszám annyi lehet, amennyit az önkormányzat engedélyez, ezért van sok óraadó, illetve a két vidéki helyszín miatt is. A tanárok közül hárman nyugdíjas korúak, egy 40 év feletti, a többiek pedig 40 alattiak, 5 férfi, 6 nő. Hárman főiskolai végzettségűek, ebből 1 védett korú, ketten kiegészítő egyetemi szakra járnak. Két munkaközösség-vezetőnk van. Az iskolában szakszervezet működik.

Az iskola célja, programja

Az iskola elsődleges célja az érettségi vizsga megszereztetése a tanulókkal. Így szeretnénk biztosítani kereteinkhez mérten azokat a lehetőségeket a városban és vonzáskörzetében, amelyek segítségével egyrészt sikeresebben lehet elhelyezkedni a munkaerőpiacon, másrészt a már meglévő állást könnyebb megtartani.

Céljaink között szerepel a tanulás iránti igény újra előhívása, valamint az, hogy ráébresszük diákjainkat az élethosszig tartó tanulás fontosságára. Azt tapasztaljuk ugyanis, hogy a diákokban még nem tudatosodott ennek fontossága. Egyelőre még csak beszélünk róla, de nem teszünk érte semmit. Mivel manapság elég könnyen lehet munkanélkülivé válni, el kell fogadni azt a tényt, hogy a munkaadók a magasabban képzett munkavállalókat részesítik inkább előnyben, tehát folyamatosan képeznünk kell magunkat. Lehet, hogy egy érettségi vizsga szükséges a boldoguláshoz, de lehet, hogy egy keresett szakma iránt van igény. Ezért egy másik kiemelt célunk a (jól) képzett szakember biztosítása a munkaerőpiacon.

Az Európai Unióhoz való csatlakozás után még több lehetősége lesz a jól képzett munkavállalóknak – feltéve, ha idegen nyelvet is beszélnek –, de egyúttal csökken az alulképzettek elhelyezkedési esélye, mivel Magyarországra is települhetnek más országokból képzett szakemberek. Ez a mi iskolánk és városunk szempontjából különösen fontos, mivel Balassagyarmat a (most még létező, azonban hamarosan megszűnő) szlovák határ vonalán helyezkedik el. Gondolnunk kell ezért a Szlovákiából érkező, magyarul is beszélő munkaerőre, aki esetlegesen nálunk is megszerezheti majd az elhelyezkedéshez szükséges tudást és bizonyítványt.

Az iskolánkban folyó képzésekről

Az általános érettségit adó középfokú oktatás egyik formája a 4 éves esti rendszerű oktatás 8 általánossal rendelkezők részére; másik formája pedig a 3 éves esti rendszerű oktatás szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkezők részére. Az oktatás heti 3 alkalommal folyik délutánonként.

Nincs folyamatos számonkérés, hanem évente 2 negyedéves és egy évvégi beszámolót tartunk, melyek időtartamát a kerettanterv írja elő. (A beszámolókkal kapcsolatos tapasztalatainkat lsd. később.)

Az érettségire való felkészítés mellett OKJ-s szakmákat is oktatunk. Az érettségi után így lehetősége nyílik a tanulóknak arra, hogy intézményünkben folytathassák tovább a tanulmányaikat és valamilyen szakképesítést szerezzenek.

Jelenleg az alábbi képzések folynak intézményünkben: ügyintéző-titkár I-II, irodavezető, informatikus (rendszergazda), számítástechnikai szoftverüzemeltető, gépíró-szövegszerkesztő. A 2004/2005. tanévben a banki ügyintéző képzést is szeretnénk elindítani. Az OKJ-s képzésben a tanárokkal való egyeztetés miatt általában hetente 4–5 alkalommal van oktatás.

Új kihívást jelent számunkra, hogy 2004 szeptemberétől a gyöngyösi Károly Róbert Főiskola Gazdálkodási Főiskolai Kara városunkban 2 szakon (idegenforgalmi szakmenedzser és vendéglátó szakmenedzser szakokon) felsőfokú szakképzés beindítását tervezi. Így újabb célként fogalmazható meg az is, hogy a szakképzésben résztvevő tanulóink száma ne csökkenjen. Reméljük, hogy ez az új képzés beindításával sikerülni is fog. Ugyanakkor lehetőséget arra, hogy végzett tanulóink – esetleg a középfokú szakmai ismeretek megszerzése után – felsőfokú szakképesítést is szerezzenek. Vagyis a felsőfokú képzés beindítása motivációt is jelenthet a diákok számára az érettségi megszerzésére.

Az iskola tanulóiról

Diáklétszámunk az idén 493 fő (meg kell említenünk azonban, hogy ez a statisztikai adat a valóságos létszámot nem fedi, mivel sokan csak a családi pótlék, vagy a diákigazolvány által nyújtott kedvezmények igénybevétele miatt iratkoznak be az iskolába). Ebben a tanévben Balassagyarmaton 11 osztályban folyik érettségire felkészítő képzés, 236 tanulóval. Emellett 109 tanuló vesz részt szakmai képzésben. Mivel a létszám csökkenést mutat, elmozdulás történik az OKJ-s képzések erősítésének irányában (pl. banki ügyintéző képzés indítása).

Az előző évek adatai:*
Tanév Év eleji létszám Év végi létszám
* A táblázat csak a balassagyarmati tagozat tanulólétszámát tartalmazza.
2001/2002 256 152
2002/2003 214 128
2003/2004 236 még nincs adat

 

Jellemző életkor a 18–26 év, de elég sok az ennél idősebb is, egy-egy 50 év körüli diákunk is van. Jellemzően többen vannak a szakmunkásképzőt végzettek, így a 10. évfolyamon általában 3 osztályt is el tudunk indítani, míg a 8 általánost végzettek számára általában csak 1 osztályt indítunk. Sajnos azonban a lemorzsolódás igen magas (lsd. később), amint az az előző táblázat adataiból is kitűnik. Azonban minden évben menet közben is érkeznek hozzánk tanulók más iskolákból (elsősorban az ipari szakközépiskolából).

Etnikai hovatartozás-vizsgálat nem készül, de egyre inkább jellemző a kisebbség számának emelkedése. Elmondható továbbá, hogy a diákok eleve hátrányos helyzetűnek tekinthetők (a nappali képzésben tanuló társaikhoz képest mindenképpen). A tanulók egy része nem rendelkezik munkahellyel, ezért számukra az érettségi megszerzése az elhelyezkedési esélyeik növeléséhez szükséges. Számos tanulónkat pedig a munkahelye kötelezte az érettségi megszerzésére. Ehhez azonban sokszor nem adják meg a szükséges segítséget pl. azzal, hogy elengedik őket az iskolába. (Sokszor jó, ha egy 20 fős osztálynak a fele látogatja rendszeresen az órákat, ám gyakran még ennyien sem.)

Egy konkrét esetben a problémát a busztársaság okozta. Tanulónkat, aki a postánál dolgozik, munkahelye kötelezte az érettségi megszerzésére. A jelenleg 11. évfolyamos hölgy vidékről jár be dolgozni, majd pedig munka után az iskolába. A busztársaság év elején megszüntetett számos járatot, melyek üzemeltetése nem volt kifizetődő. Ennek következtében tanulónk nem tud 2 műszakban dolgozni járni, muszáj neki egy műszakot vállalnia, reggel nyolctól du. ötig. A munkahely nem tudja őt elengedni az iskolába. 40 év felé közeledve eddig is nehézségeket okozott neki a felkészülés, a tanóráktól való távolmaradás pedig tovább csökkenti az esélyét annak, hogy sikeres vizsgát tegyen.

Az órák látogatottsága a 7., 8. órákon (amelyek 18.20, illetve 19.05 perckor kezdődnek) egyébként is tovább csökken. Ennek prózai oka van: a bejáróknak általában ekkor megy az utolsó buszuk vagy vonatuk, vagy azért muszáj elmenniük, mert a következő buszuk csak este 9–10 óra körül menne (valljuk be őszintén, akit otthon vár a család, az nem szívesen marad ott az utolsó órákon, bármilyen szemléltetőeszközöket és módszereket vetünk be az óra érdekesebbé tétele érdekében).

A tanulók hátrányos helyzetének emellett egyéb okai vannak. Sokan családosak, kisgyereket nevelnek (minden tanévben többen is szülnek diákjaink közül). Tanulóink 52 %-a nő, ami annyit jelent, hogy számukra nagyobb terhet jelent az, hogy az otthon és a munkahely mellett az iskolában is helyt kell állniuk.

A tanulók társadalmi és anyagi háttere is igen eltérő (pl. minden évben vannak olyan diákok, akiknek még decemberben sincs könyvük).

A módszerekről

Úgy gondoljuk, hogy a tanári oldalról megvan a felnőttek oktatásához szükséges empátia és tolerancia. Elengedhetetlen a rugalmasság, amely azonban nem jelenthet egyet a következetlenséggel (pl. az osztályzatoknál).

A diákok és a tanárok között a fő konfliktusok természetszerűleg a vizsgákkal kapcsolatban lépnek fel, próbálunk a legmesszebbmenőkig rugalmasak és humánusak lenni. Azonban nem egyszer találkozunk olyan helyzettel is, amikor a munkahely a tanulót nem engedi el vizsgázni a megadott időpontban. Ilyen esetekben próbálunk a diák számára alkalmas vizsgaidőpontot keresni, de hosszú távon ez sem jelenthet megoldást sem a diák, sem a tanár részére. Ráadásul a többi diákkal szemben sem méltányos, hiszen ők kötelesek a vizsgaidőszakban a vizsgázási kötelezettségüknek eleget tenni.

Az egyes osztályoknak megvan az osztályfőnökük, akihez fordulhatnak, azonban erre külön órakeretet nem biztosítottunk; órarendbe beépített osztályfőnöki óra nincs (az osztályfőnökök elsősorban a szervezési és az adminisztrációs munkákat látják el). Így az esetlegesen felmerülő problémák megbeszélésére vagy a szakórákból kell elcsípni valamennyit, vagy a már amúgy is rövid (5 perces) szünetet kell elvenni a diákoktól.

Felnőttek lévén, diákjaink többségében tudatosodik, hogy a tanulás az ő érdeküket szolgálja, és előnnyel jár, azonban a kényszerérzet mégis erősebb (vagy a munkahely megtartása vagy munkahelyszerzés a legfőbb motiváció a számukra). Problémának tartjuk a rendszeres tanulás hiányát. Ennek egyik legfőbb oka, hogy a tanulás, mégpedig a rendszeres tanulás lemondást követel a diákok részéről. A tanuláshoz szükséges változtatásokat nehezen, sőt sokszor egyáltalán nem tudják diákjaink kivitelezni. Hiszen részükről már az is nagy áldozatot jelent, ha a tanórákon részt tudnak venni; sokan egyenesen a munkahelyről ülnek be az iskolapadba. Az este hét – fél nyolcig tartó órák után még haza is kell utazniuk. Otthon aztán várja őket a család és a háztartás, így a tanulás háttérbe szorul.

Sokan azonban a tanórákon sem tudnak részt venni, és csak a vizsgákon tudnak megjelenni. Ezért a diákok számára különösen nagy jelentősége van annak, hogy miből tanulnak. Hiszen azok, akik nem tudnak az órákon részt venni, kénytelenek a tankönyvekre és esetleg a társaik órai jegyzeteire hagyatkozni. Bár jelenleg elég nagy a választék a tankönyvpiacon, kifejezetten a felnőttek oktatására készült tankönyvek nem nagyon vannak forgalomban. Ezek hasznosak lehetnének a tanulás hatékonysága érdekében. Azonban mindaddig, amíg a esti rendszerű felnőttoktatásban az érettségi követelmények közel azonosak, mint a nappali rendszerű oktatásban, addig a tanár is kénytelen a nappali tagozatos tankönyveket használni. Hiába akarunk egyszerűsíteni, ha ez a követelményekben nem jelenik meg. Hiszen a nappali tagozatos tankönyvekben lévő tananyag tanításához magasabb óraszám áll rendelkezésre, mint a felnőttoktatásban.

Azonban gyakran hiába áll a rendelkezésünkre az általunk elfogadhatónak, jónak ítélt tankönyv, ha a diák nem tud vele mit kezdeni. És itt merül fel az a probléma, hogy a diákok egy része elfelejtette már, hogy hogyan kell tanulni, másik részük pedig talán nem is tudta. Ezért lenne hasznos a tanulás tanítása program elindítása az elsős osztályokban, melynek során a tanulók megismerkedhetnének és kipróbálhatnának különböző tanulási módszereket a tankönyvi anyag önálló feldolgozására, a szelektálásra, az értő (!) olvasásra, valamint a jegyzetkészítésre. Sokszor ugyanis nem arra van szükség, hogy egy adott anyagrészt újból elmagyarázzon a tanár, hanem arra, hogy a diák tudja, hogy hogyan induljon el az önálló tanulás útján. (Ezzel nem a tanári magyarázat jelentőségét akarjuk csökkenteni, hanem abból a puszta tényből indulunk ki, hogy a diák sokszor önhibáján kívül nem tud részt venni a tanórán.)

Óravezetés

Iskolánkban 40 perces tanórák vannak. A hagyományos óraszerkezettől eltérően nincs jelentés, illetve nincs órai számonkérés sem. Az órákon jellemzően frontális osztálymunka zajlik, sokszor azonban ennek nem az az oka, hogy a tanár ebben a szerepkörben érzi biztosabbnak magát, hanem a túl alacsony osztálylétszám. Másrészt ha a létszám adott, akkor is nehezen vehetők rá a pármunkára; különösen az idősebbek, akik hozzá vannak szokva a hagyományos, frontális osztálymunkához. Őket nemcsak a megszokás gátolja az önálló tevékenységben és megnyilatkozásban, hanem a fokozott gátlásosság is.

A csoportbontás igen fontos lenne, azonban ez csak az idegen nyelv oktatásánál valósul meg. Itt is elég visszás a helyzet, mivel vannak olyan csoportok, ahol kb. öten vannak, és olyanok is, ahol húszan. És lássuk be legalább azt, hogy minden egyéb módszer (csoportmunka, pármunka) sokkal időigényesebb.

Szükség van arra, hogy házi feladatot adjunk fel, hiszen az önálló tevékenység fejlesztésére leginkább a házi feladatok tűnnek alkalmasnak. Mivel azonban a diákok bevallottan állandó időhiánnyal küzdenek az egyik óráról a másik órára (hétről hétre) feladott házi feladatokat csak elenyésző hányaduk készíti el. Ezért a következő órán értékes perceket vesz el az előző órán feladott, de el nem készített feladatok órán történő megoldása. (Másik lehetőség az lenne, ha a tanár újból feladja a feladatot, de még ekkor is kicsi az esélye annak, hogy a házi azt követő órára elkészül. Ezek a feladatok pedig több héten keresztül nem halmozhatók.) Úgy érezzük, hogy a házi feladat problémája olyan, mint egy „ördögi kör”, amelyre jelenleg még keressük megoldást. De megtörténtek az első lépések e probléma kezelésére. Biztató megoldásnak tűnik például, hogy matematikából bevezetésre került az ún. házi füzet, amelynek lényege, hogy a diákok önállóan dolgoznak ebbe a füzetbe: általuk választott feladatokat, bizonyításokat végeznek el. A tanár pedig szúrópróbaszerűen ellenőrzi az elvégzett feladatokat (ezzel próbálva kiszűrni azt, hogy a diákok ne egymástól másoljanak, hanem tényleg önállóan dolgozzanak) és ezt később, a beszámolókon is figyelembe veszi.

A magyar nyelv és irodalomból pedig házi dolgozatokat írnak a diákok és ezek eredménye a beszámolók jegyébe is beleszámít. A társadalomismeret tantárgy pedig különösen változatos feladatok megoldására ad lehetőséget: pl. gyűjtőmunka, médiafigyelés, vitairat stb. Az új tantárgyakban talán mi is kreatívabbak vagyunk és ez jó hatással van a tanári munkánk egészére.

Számonkérések

Iskolánkban nincs folyamatos, órai számonkérés. Év közben 2 alkalommal, illetve év végén szóbeli és írásbeli beszámolókon zajlik az anyag számonkérése. A negyedéves beszámolókon a szaktanár előtt adnak számot a diákok tudásukról. Az osztályozó vizsgák bizottság előtt zajlanak. A vizsgabizottság tagjai a tantestület pedagógusai. A negyedéves beszámolók általában 2 hétig tartanak. Az első héten az írásbeli vizsgák zajlanak; ekkor rendes tanítási hét van. Mivel a tanulók heti 3 alkalommal járnak csak iskolába, így előfordul, hogy egy-egy nap akár 3–4 tárgyból is dolgozatot írnak. (Ennek elkerülése végett megfontolandó a sűrűbb számonkérés.) A második héten vannak a szóbeli vizsgák. Ezen a héten nincs tanítás és a vizsgák is jobban eloszlanak, de itt is előfordul, hogy egy nap 2 vizsgájuk is van a tanulóknak. Célszerű lenne a rendszeresebb számonkérés, illetve témazáró dolgozatok íratása.

Kapcsolataink

Rendszeresen tartjuk a kapcsolatot a helyi önkormányzattal, mint fenntartóval. Ezenkívül részt veszünk a helyi ünnepségeken és munkaügyi központ által szervezett pályaválasztási börzéken is. A határ közelsége miatt terveink között szerepel a szlovákiai magyarság képviselőivel a kapcsolat felvétele.

Kerettanterv – érettségi követelmények

A szakmai kerettanterv bevezetésre került iskolánkban. Azonban ennek teljesítése nehézségekbe ütközik. Véleményünk szerint ez a kerettanterv a felnőttoktatásban nehezen teljesíthető. A követelményeket ezért jó lenne még egyszer átnézni és a felnőttoktatás számára egyszerűbbé és átjárhatóbbá tenni (pl. biológia és kémia). A szaktanárok véleményét figyelembe véve egyes fejezeteket és témaköröket ki lehetne hagyni. Mindez azt a célt szolgálná, hogy a diákok az évközi és az évvégi, valamint az érettségi vizsgán is legalább kettes szintet tudjanak elérni.

Mivel az érettségi és a felvételi egységesített, a követelményeket is szabályozni kellene és egységessé tenni. A felnőttoktatásban jó lenne ezt még egyszer áttekinteni, mivel a kétszintű érettségi nem egyeztethető össze a felnőttoktatással. Emelt szinten nem látjuk biztosítva a diákjaink számára a megfelelő feltételeket (pl. óraszám, rendszeresség hiánya). Továbbá azért érezzük fontosnak a tananyag és a követelmények felülvizsgálatát, mert túl soknak tartjuk a lexikális, elméleti tananyagot.

Az egyes anyagrészek kihagyása mellett, másik módszer lehet bizonyos anyagrészek szelektálása, amelyeket a tanulók önállóan dolgoznának fel. Ennek számonkérése aztán történhet hagyományos módón (pl. 5–10 perces dolgozat formájában az óra elején) vagy pl. kiselőadás, házi dolgozat formájában. Ezáltal elmozdulás történhetne az egyoldalú, tanári magyarázat irányából a tanulókat is aktiváló tevékenységformák (kiselőadások, házi dolgozatok) irányába.

Az idegen nyelv oktatásában nagy segítséget jelent a nyelvi labor. Ugyanakkor problémaként merül fel mind a tanárok, mind a diákok részéről a 2005-ben bevezetésre kerülő kötelező idegen nyelvi érettségi vizsga. A diákokban még nem tudatosult az, hogy idegen nyelvből is érettségizni fognak, annak ellenére, hogy tanulják a nyelvet. A tanárok részéről gondot okozhat az értékelésnél megszabott kritériumok teljesítése (10 % elérése feladatonként).

A lemorzsolódásról

A lemorzsolódási arány magas, mint általában a hasonló profilú intézményekben.

A lemorzsolódás külső okai: munka és család mellett nem mindenki tud időt szakítani a megfelelő mennyiségű tanulásra. A mi esetünkben a lemorzsolódáshoz hozzájárul, hogy egyes munkáltatók nem segítik a diákokat esetleges munkahelyi kedvezményekkel, hogy könnyebben folytathassák tanulmányaikat, jelenleg tovább nehezíti a diákok helyzetét, hogy a Nógrád Volán Rt. a menetrend megváltoztatásával (számos járat törlésével) lehetetlenné tette a diákok beutazását, mivel tanulóink nagyobb része Balassagyarmat vonzáskörzetéből kerül ki.

A lemorzsolódás belső okai: tanulói oldalról (sőt a tanári oldalról is) a legnagyobb probléma a soknak és nehéznek tartott tananyag és annak feldolgozása. Tanulóink nagy része dolgozik és családos, és ez aránytalanul nagy terhet ró rájuk. A követelményrendszernek reálisabbnak kellene lennie, amely lehetővé teszi az esti tagozatos diákoknak az érettségire való felkészítést. A „kevesebb, de több” elve kellene, hogy megvalósuljon, ezért kihagyhatók lennének bizonyos témakörök, amelyek a gyakorlati életben kevésbé hasznosíthatók. Ezen a téren szükség lenne az iskolák, a szaktanárok és a minisztérium szakembereinek összehangolt munkájára.

Statisztika készítésével kimutathatnánk, hogy hetente, illetve naponta mennyi időt töltenek a tanulók tanulással, azonban mint minden statisztikai adat, ez sem tükrözné a valós helyzetet. Az iskola számonkérési követelményeiből adódóan ugyanis a diákok bevallottan a negyedéves beszámoló előtti héten (max. 2 hétben) kezdenek el intenzívebben tanulni. A tanulás minőségének javítása és a rendszeres tanulásra késztetés érdekében célszerű lenne a sűrűbb számonkérés bevezetése.

Másik kulcsprobléma, hogy sokan nem tudnak tanulni, ezért fontos lenne a tanulás tanítása (jegyzetkészítés, a tankönyv önálló feldolgozása, az olvasás fontossága). Sok diák azért hagyja el az iskolát, mert az első negyedéves beszámolókon rosszul teljesít (egyest kap). Ha sikerülne átsegíteni a diákokat ezen a kezdeti nehézségen, akkor talán szívesebben maradnának az iskolában. Ezen segítene pl. az, ha nemcsak a tanároknak, hanem a diákoknak is lenne ütemterve. Ez a tanár-diák együttműködést is segítené és ezáltal a diák a részeredményeket is (jobban) értékelné és esetleg húzóerőt jelentene számára.

A lemorzsolódás csökkentése érdekében különböző programok elindítását gondoltuk végig, például:

  • felzárkóztató program (különösen a 8 általánost végzettek körében; év elején alapkészségek felmérése)
  • „tanulás tanítása”-program

Megpróbáltuk kétfelé bontani a problémát. Egyrészt mindenki számára hasznos lenne az elsős évfolyamokon egy plusz óra beiktatása, ahol a tanulás tanítása program valósulhatna meg. A hátrányos helyzetű tanulók jellemzője ugyanis az alapvető kommunikációs készségek majdnem teljes hiánya. Alig akad olyan tanulónk, akit olvasási, szövegértési készsége alkalmassá tesz az önálló tanulásra, aki képes megérteni a tankönyvi szöveget. Szóbeli és írásbeli kifejezőkészségük ennek megfelelően szintén gyenge.

Úgy gondoljuk, hogy a tanulás tanítása program minden tantárgy elsajátításához segítséget nyújthat, de különösen a humán tárgyakhoz (értő olvasás, szövegfeldolgozás, jegyzetelés). Ennek bevezetését azonban felmérésnek kellene megelőznie (van-e rá igény). Félő ugyanis, hogy mivel ennek a tárgynak nincs „tétje” (nem jegyre megy; a diákok pedig „jegycentrikusak"), nem is vennék komolyan és az órai részvétel is csekély lenne.

További problémát jelent, hogy jelenleg egyetlen kollégánk sem rendelkezik a program tanításához szükséges ismeretekkel. A dolognak tehát költségvonzatai is vannak, ami nagyban megnehezíti a program bevezetésének és megvalósíthatóságának esélyeit. Ha ezen akadály elhárulna, még mindig problémát okozna a plusz óraszám. Ha a plusz óra nem valósítható meg, akkor érdemes lenne azt a lehetőséget is megvizsgálni, hogy az elsős évfolyamokon az első 2 hétben minden szaktanár az óráin az egyes anyagrészeket különböző módszerek segítségével dolgoztatná fel. Ezzel különféle tanulási „praktikákat”, módszereket ismerhetnének meg a diákok, amit aztán az önálló tanulás során felhasználhatnának. A tanárok azonban már így is állandóan arra panaszkodnak, hogy kevés az óraszám, ami a rendelkezésükre áll, ezért az, hogy 2 hétig csak azzal foglalkozzanak, hogy a diákokat tanulni tanítsák (vagyis átlagosan 2 (heti 1 óra esetén) vagy akár 6 (heti 3 óra esetén) tanórát áldozzanak erre) nem kivitelezhető.

Másrészt az elsősök körében fel lehetne mérni a képességeket és a segítséget igénylő tanulóknál bizonyos tárgyakból javasolt lehetne az egyéni felzárkóztatás különösen a fokozottan hátrányos helyzetű (pl. cigány, idősebb stb.) tanulóknál. Ez elsősorban hozzáállás kérdése mind a tanár, mind pedig a diák részéről. Úgy érezzük, azonban hogy a hagyományos pedagógiai eljárások (tanórán kívüli korrepetálások, felzárkóztató program) nem lennének eredményesek. A korrepetálást a már sokszor említett időhiány miatt nem vennék igénybe a rászorulók. Tudjuk, hogy az idő hiányára sokszor hivatkozunk, azonban ezt érezzük az egyik legnagyobb problémának. Tehát arra a következtetésre jutottunk, hogy a „tanulás tanítása”-program és a felzárkóztató program időhiány és a felmerülő költségvonzatok miatt iskolánkban (még) nem valósulhatna meg.

Innovációs célkitűzéseink

A másik út, amelyen próbálunk elindulni az, hogy a rendelkezésünkre álló eszközök segítségével megpróbáljuk az órákat szemléletesebbé tenni, célunk tehát, hogy minél több tanórán megvalósuljon az audio-vizuális oktatás. Eddig a tárgyi eszközök fejlesztésére törekedtünk, rendszeresen részt veszünk pályázatokon; a pályázatokat az egyik kolléga rendszeresen figyeli és tájékoztatja a vezetőséget a lehetőségekről. Munkánkat nagyban segíti, hogy az idei év során számos új eszközt (írásvetítők, projektor, hagyományos értelemben vett kémiai és biológiai eszközök és modellek) sikerült az iskolának beszereznie elsősorban pályázatok útján. Igyekszünk kihasználni a különböző pályázatok adta lehetőségeket.

A kor igényeinek megfelelően nagy gondot fordítunk az idegen nyelvek tanítására, valamint a megfelelő informatikai ismeretek elsajátítására. Három számítógépterem, valamint egy nyelvi labor áll rendelkezésünkre. Valamint nagy segítséget jelent az oktatás során a videó használata, pl. egyes ismeretterjesztő filmek, színházi előadások és megfilmesített irodalmi művek részleteinek megtekintése és elemzése.

A tárgyi eszközök tehát adottak az oktatás minőségének javításához. Azonban a tanárok egy része még csak ismerkedik ezekkel az eszközökkel. Ezért a legközelebbi célkitűzésünk, hogy a félév során minden tanár megismerkedjen az eddig beszerzett eszközökkel és megtanulja azokat kezelni. Elsősorban a laptopok és a projektor használatára gondolunk. Ennek kivitelezéséhez a számítástechnikát oktató tanáraik aktív közreműködésére lesz szükség. Jelenleg azon dolgozunk, hogy a tantestületi kollégák részére megszervezzünk egy belső informatikai felkészítést. Következő lépésben történhetne meg a segéd- és szemléltetőanyagok egyéni (tantárgyi) előkészítése, illetve elkészítése, annak érdekében, hogy a következő tanévtől kezdve minél több órán lehessen kihasználni az eszközöket.

A másik eszköz, a már hagyományosnak számító írásvetítő, amely csak most kerül igazán kihasználásra. Ennek oka, hogy az iskola ez idáig csak egy régi, már nem igazán használható írásvetítővel rendelkezett, idén azonban sikerült beszereznünk két új írásvetítőt. Ezek használatba vétele jelentősen megkönnyíti majd mind a tanárok, mind pedig a diákok számára a tananyag feldolgozását (pl. megfelelő jegyzet és vázlatkészítés). Ezen eszközök alkalmazásával a diákok több érzékszervére tudnánk hatni (nemcsak hallják, de látják is az anyagot) és ezzel könnyebbé válna a tanagyag befogadása számukra. Igazán akkor lenne a diákok számára az óra érdekes, ha ezeket az eszközöket ők is használhatnák (elsősorban az informatikai eszközök használatára gondolunk). Ennek a módszernek a bevezetésétől azt várjuk, hogy szemléletessége révén, a diákok is érdekesnek fogják azt találni és nemcsak beiratkoznak az iskolába, hanem rendszeresen részt is vesznek a tanórákon.

A tanulói létszám növelése érdekében tagozatbővítésben is gondolkodunk, mégpedig a határ közelsége miatt Szlovákia irányában.Az oktatás minőségének javítása érdekében pedig érdemes lenne egy kérdőív segítségével tájékozódni a diákság körében, hogy mit várnak ők a felnőttoktatástól, mi az, amiben változtatásra lenne szükség.

 

Tags: 
Prefix: 

A honlapon található adatbázisban lévő tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művek elektronikus továbbhasznosítását előzetes írásbeli engedélyéhez köti. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést kifejezetten megtiltja.