wadmin | 2009. jún. 17.

Halász Gábor

Zárszó

Amikor a Magyar Közoktatás 2001 című konferencia szervezését elkezdtük, három célt fogalmaztunk meg. Az első az volt, hogy elemezzük és értékeljük a 90-es évtized közoktatási folyamatait és azonosítsuk az előttünk álló évek legjelentősebb kihívásait és problémáit. Ez nagyon ambiciózus célkitűzés volt, tekintettel arra, hogy nem tematikus konferenciát tartottunk, azaz nem valamely speciális szakterület képviselői jöttek össze. Lényegében a közoktatás valamennyi kérdéséről szó esett, mégpedig úgy, ahogy ez a Jelentés a magyar közoktatásról 2000 című könyvben megjelent. Ez nyilván megnehezíti, hogy a különböző problémák elemzésében a szükséges mélységig lehessen eljutni. Ugyanakkor van ennek egy hallatlan nagy előnye is, amelyet e konferencián is érzékelhettünk, a sokféle érdeklődésű szakember jelenléte ugyanis lehetővé tette a sajátos problématerületeket átívelő kérdésekről folyó eszmecserét. Ez néha úgy jelent meg a szekciókban, mintha a vita nem is az eredetileg megjelölt témáról szólna. Úgy is tűnhetett, hogy nem igazán a megcélzott tartalomról beszélünk. A másik oldalról nézve ennek nagy haszna is volt: olyan dimenzióból is végiggondolhattunk egy-egy problémát, amelyet e szempontból nem szoktunk megvizsgálni. Végül is ennek a tartalmilag igen tág célkitűzésnek inkább a pozitív hatását érezhettük. Ez azt mutatja, hogy lehet olyan konferenciákat tartani, amelyek nemcsak egy-egy speciális területről szólnak, hanem átfogóan, a közoktatás minden fontos kérdését megpróbálják érinteni.

Ehhez a célhoz kapcsolódóan a konferencia azt is megmutatta, hogy ma is lehet nyitott és szabad mérlegelésen, racionális megfontolásokon alapuló vitát folytatni olyan kérdésekről, amelyeknek politikai vagy érzelmi töltete van. Van lehetőség tehát az ilyen típusú vitákra, közös gondolkodásra, tudunk és kell is ilyet szerveznünk. E tekintetben nagyon fontos, amit Radó Péter mondott arról a szekcióról, amelyről ő számolt be. Hozzá hasonlóan nekem is az volt a benyomásom, hogy úgy történt a problémák felvetése, definiálása és kifejtése, ahogy ma bárhol Európában. Fontos az is, amit talán ehhez kapcsolódva mondott Környei László, vagyis hogy a Jelentés és az ahhoz kapcsolódó kommunikáció lényegében egyfajta "puha szabályozóeszközként" is működik a közoktatási rendszerben. Ennek nagy jelentősége van. Ez a "puha szabályozóeszköz" valójában itt is működött. A konferencián egy sor olyan új téma, új problémafelvetés, megközelítés jelent meg, amelyekre itt figyeltünk fel. Hosszabb listám van ezekről, de az idő rövidsége miatt csak egy dolgot szeretnék megemlíteni. Talán egyetlenegy konferencián sem érezhettük annyira, mint most itt, hogy egy fontos váltás történt. A célokról való beszélgetés és az arról való vitatkozás helyett - vagy mondjuk inkább, hogy mellett - a figyelmünk egyre inkább az eszközökre terelődik. Tehát elsősorban arról vitatkozunk, hogy melyek azok az eszközök, amelyekkel az adott célokat érvényesíteni lehet. Ez több szekcióban is világosan érezhető volt, és ezt nagyon jelentős dolognak érzem.

Végül, még mindig az első célhoz kapcsolódva: Környei László reflexióiból utalnék egy kritikai megjegyzésre, mely szerint itt kevéssé fogalmazódtak meg olyan konkrét javaslatok, amelyeket a közoktatás-irányítás a gyakorlatban közvetlenül használhatna. Ámde éppen én magam mondtam a raportőröknek, hogy ez nem célunk. Többüknek jeleztem: nem kell arra törekedni, hogy konkrét javaslatokat fogalmazzunk meg a politikusok vagy az irányítók számára. Nem volt ilyen célunk. Viszont éppen Környei úr reflexiójából hallhattuk azt is, hogy a konferencián számos olyan ötlet fogalmazódott meg, amelyek megfelelő áttétellel hathatnak a közoktatás-irányításra. Ő maga is mondta: ezek között van, amelyiknek a "felhasználói jogát megvenné".

A második célunk az volt, hogy a konferencia járuljon hozzá a következő, új Jelentés szakmai megalapozásához. E tekintetben elmondhatjuk, valóban új állomáshoz érkeztünk. Amikor hat évvel ezelőtt elkezdődött az első Jelentés megalkotása, akkor még csak egy nagyon szűk szakmai csoport dolgozott ezen. Az elmúlt években e kör jelentősen bővült. A legutóbbi kiadás előtt már tágabb szakmai környezetben vitattuk meg a Jelentés témáit, a közoktatás itt megjelenő problémavilágát. Most egy újabb lépést tettünk afelé, hogy a vita még szélesebb és nyitott szakmai nyilvánosság keretei között folyjék. Azok, akik a következő Jelentést készíteni fogják, akár szerkesztőként, akár szerzőként, biztosan nem úgy fogják ezt tenni, mint akkor, ha ez a konferencia nem jött volna létre. Ami itt történt, elkerülhetetlenül hatni fog arra, hogyan gondolkodunk e kiadvány funkciójáról, az egyes problématerületekről, az itt megjelenő különböző fogalmakról. Nyilván nem direkt módon jelenik meg ez a hatás, lesz majd egyfajta transzformáció, de meggyőződésem, hogy amikor az előreláthatólag 2003-ban megjelenő új Jelentés készül, sokszor vissza fogunk emlékezni erre a konferenciára és felidézzük az itt elhangzottakat.

Végül célként fogalmaztuk meg azt is, hogy segítse elő ez a konferencia az OKI és a közoktatás szakmai nyilvánossága közötti kommunikációt. Véleményem szerint ez is egyértelműen teljesült. Megmutattuk, hogy milyenek vagyunk, miként gondolkodunk. Ki-ki eldöntheti, ebből mit tart érdekesnek, értékesnek és fontosnak. A magunk, azaz az OKI munkatársai nevében kijelenthetem: nekünk jó volt itt lenni, hasznos volt számunkra, sokat tanultunk abból, ami itt elhangzott. Remélem, a többi résztvevő is ugyanígy érezte, és nem okoztunk csalódást.

Zárszóként köszönetet mondok mindazoknak, akik részt vettek a konferencia előkészítésében, akiknek segítségével értékes tartalmi vitákban vehettünk részt. Első helyen a plenáris ülések és a szekciók előadóinak kell ezt megköszönnünk. Többek visszajelzéséből kiderült, hogy azok az előadások, amelyeket hallottunk, új információkat tartalmaztak, a résztvevők tanultak ezekből az előadásokból. Remélem, hogy akik eljöttek és akik fizettek is a részvételért, nem érzik úgy, hogy haszontalan dolgokat hallottak. Megköszönöm továbbá a szekcióvezetők munkáját. Nehéz feladatuk volt, részben azért, mert nemcsak a konferencia tematikája volt szerteágazó, hanem mi magunk is sokféle helyről jöttünk, a legkülönbözőbb közoktatási szerepeket képviseljük. Ilyen esetben mindig különösen nehéz a vitát összefogni, fokuszálni. Szeretném megköszönni a raportőrök munkáját is. Rendkívül érdekes volt, amit tőlük hallhattunk: sokat tanultam beszámolóikból, és remélem, mások is így vannak ezzel. Külön köszönet illeti a viták aktív résztvevőit is, akiknek hozzászólásai nélkül a raportőrök által elmondottak is sokkal szegényebbek lettek volna. Tulajdonképpen "kihasználtuk" az önök hozzájárulását: tudást hoztak ide, és mi használni fogjuk ezt.

Külön szeretném megköszönni a szervezés technikai részében segítők, mindenekelőtt az intézet Kutatási Központja munkatársainak a munkáját. Név szerint is meg kell említenem Balázs Évát, a Kutatási Központ igazgatóját és Nagy Ferencet, a Jelentés létrehozását technikai értelemben menedzselő kollégánkat. Nekik meghatározó volt a szerepük abban, hogy a konferencia minimális technikai problémával zajlott le. Profi menedzsmentet láttam részükről, és ezt hangsúlyozottan szeretném megköszönni. De meg kell említenem az OKI más szervezeti egységeinek a munkatársait is. Közülük név szerint is kiemelem Wolfné Borsi Julianna főigazgató-helyettest, aki rendkívül aktív módon vett részt az egész szervezési folyamatban. Köszönjük a többiek munkáját is, mindenekelőtt természetesen azokét, akik a szervező-, előkészítő-bizottságban dolgoztak.

Szeretném örömömet azért is kifejezni, hogy itt lehettünk a Szent István Gimnáziumban. Amikor a konferencia helyszínéről gondolkodtunk, először konferencia-központok, szállodák jutottak eszünkbe, később azonban valamennyien egyetértettünk, hogy inkább iskolába akarunk jönni. Tudatosan döntöttünk így, annak ellenére, hogy tudtuk, nehezebb ilyen helyszínen konferenciát szervezni, mint egy erre specializálódott konferencia-központban. Hogy a szervezés ilyen jól alakult, sokat köszönhetünk az iskola személyzetének és természetesen a szervezőcégnek, a Contoursnak is. Végül támogatónknak, az Oktatási Minisztériumnak kell köszönetet mondanom. A minisztérium ismerte ezt a konferenciát, és az első pillanattól az utolsóig érzékeltük a szaktárca jelenlétét is. Ennek nagy jelentősége van, hiszen ez a garancia arra, hogy az itt elhangzottak a döntéshozókra is hatást gyakoroljanak.

 

Tags: 
Prefix: 

A honlapon található adatbázisban lévő tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művek elektronikus továbbhasznosítását előzetes írásbeli engedélyéhez köti. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést kifejezetten megtiltja.