Saly Erika

Tábor

Táborozni jó! Sokféleképpen lehet jól táborozni és jól táboroztatni. Egy dolog viszont nagyon fontos: öröm- és élményteli legyen a természetben eltöltött néhány nap, hogy a későbbiekben meghatározza a gyerekek természethez és egymáshoz való viszonyát, s megismerjék, megszeressék ezt az életformát.

Az alábbiakban arról lesz szó, miként próbálom tanítóként a kezdetektől megszerettetni tanítványaimmal a táborozást, hogyan éljük mindennapjainkat ilyenkor, s mennyire része ez életünknek.

Szoktatótábor

Gyerekeimet elsőtől negyedik osztályig tanítom, de együtt táborozom kirepülő diákjaimmal is, illetve ők – a tapasztaltak – segítenek a kicsiknek szervezett táboraimban. Tagjai vagyunk a Zöld Szív Ifjúsági Természetvédő Mozgalomnak, szelíden, szeretettel fordulunk a természet apró lényei felé, iskolatelepünket magunk varázsoltuk át környezeti nevelési iskolateleppé a szülők, nagyszülők segítségével, de a gyerekek tervei alapján. Komposztálunk, külön gyűjtjük az elemet, a papírt, van egy kis tavunk, ahol figyelemmel kísérjük a vízi élőlények életét, örökbe fogadtuk és látogatjuk a város legöregebb fáját, madárkarácsonyt ünneplünk. Ezerféleképpen kerülünk hétköznapi kapcsolatba a természetes és épített környezettel. Belénk ivódik, az életünk részévé válik a természettel való közeli viszony alakítása. Így nem esetleges évenként a természetbe való kiköltözésünk, hanem tervezett, tudatos folyamat része.

Az első osztályosaimmal és szüleikkel az év végére szervezünk egy „szoktató” tábort. A táborhely egy bizonyos Manófalva, ami nem más, mint a településünkön lévő százéves parasztház búbos kemencéjével, hatalmas kertjével, diófáival, góréjával, kerekes kútjával. Év közben is él a ház, sűrűn látogatjuk: ott batikolunk, nemezelünk, sütjük a mézeskalácsot, málét, ott szüretelünk, készítjük a mustot. A hulladékokat ott is külön válogatva gyűjtjük, nincs bent zuhanyzó, WC, nincs telefon, a kemencét „csutkaízikkel” fűtjük föl, a szobák falát gyermekmunkák és táborokat idéző fotók borítják, a polcokon határozókönyvek, patakzsák, nagyítók, távcsövek, mikroszkópok sorakoznak.

A gyerekek év végére jól ismerik és szeretik ezt a helyet, így nem okoz gondot nekik év közben az álmodozás, a „kaland” tervezése, hogy év végén a manófalvi napok keretében kipróbálják a táborozás minden csínját-bínját. Mivel kirepülő gyerekeim kapcsolatot tartanak a kicsikkel, nem véletlen, hogy sokat hallanak tőlük a manófalvi táborról. Ők is lelkesen készülnek a csoportvezetésre, a „szoktatásra”, hiszen a mai napig emlegetik, amikor őket tanították a „nagyok”.

Az év közben felmerülő ötleteket – melyek jöhetnek kicsiktől vagy nagyoktól – folyamatosan felírjuk egy nagy csomagolópapírra.

Ez a tábor szülők nélkül működik, ők csak a háttérből segítenek bennünket. A cél a minél önállóbb együttlét, hiszen van olyan, aki még sosem aludt anya, apa nélkül; akad olyan, aki most terít, mosogat életében először; aki most ébred rá, hogy jó rendet tartani maga körül, mert könnyebb megtalálni például a tiszta zoknit. Ebben a táborban – előre elmondom nekik –, nem szégyen, ha valaki este még haza akar menni, és csak napközben van velünk. Kimondom, hogy mennyire sajnáljuk, hogy nem lesz közöttünk az esti pásztortűznél, vagy nem nézi meg velünk, hogyan alszik Dévaványa éjjel, de elfogadjuk a döntését. S tudjuk, hogy lesz holnap is, amikor újra lehet próbálkozni. Mivel a legtöbb gyerek nem akar lemaradni semmi érdekesről, legyőzi félelmét: ritka kivétellel szinte valamennyien maradnak. Amikor már álomra hajtjuk a fejünket, semmi gond, hisz az élmények, a várva várt holnap izgalma maradásra bírja őket.

A gyerekekkel összeállítjuk a napi étrendet; olyat, amit mindenki elfogad, szeret. Bár ez nehéz feladat, de így legalább kevesebb a pazarlás. Az étrend alapján a szülők beosztják, ki mit mikor főz meg nekünk, és a tábor idején a megbeszélt időben leteszik a kapunk elé a kész ételt. A szülők is élvezik ezt, mivel össze kell fogniuk; el kell dönteniük, ki vásárol a piacon, ki a boltban, ki készít levestésztát, ki gombócot.

A sátorállítás is a szülők dolga még ilyenkor. Ők is nyugodtabbak, ha tudják, milyen sátorban alszanak gyerekeik (kétszemélyes sátraink vannak, szivacsbetétekkel), s mi is, mivel biztonságosan állnak a sátrak.

Programjainkból

• Zeneiskolás fiaim furulyaszóval ébresztik a társaságot, majd az esti lefekvés után is ők jelzik, amikor már nem lehet kijönni a sátorból, hangosan beszélgetni.
• Délelőttönként kézműveskedünk (nemezelés, szövés, fonás, papírsárkány-készítés, agyagozás stb.).
• Megsütjük a kenyerünket a kemencében (dagasztunk a teknőben, kelesztünk a szakajtóban); ebben nagyszülők vagy a helyi pékek valamelyike segít.
• Kiscsoportjaink a csoportvezető nagyok segítségével segítenek a ház körüli munkában (terítés, mosogatás, rőzsegyűjtés, sepregetés, WC fertőtlenítése), értékelik az előző napot, előkészülnek a következő programra (például megtanulják, mi kell a kis hátizsákba).
• Délutánonként többnyire kirándulunk, vagy a nagyok megtanítják a kicsiknek a távcső használatát, a csendes lopakodást, a rovarszelídítést; gyógynövényekből készült teát kóstolunk, illatokat, életnyomot, színt gyűjtünk. Elvonatozunk egy közeli kiserdőig, ahol csoportokban figyeljük az erdő élővilágát, az apró kincseket, s megtanulunk ökoháborúzni (elsősök lévén ez jó olvasásgyakorlás is, hiszen számok helyett a megismert növény- és állatnevek vannak a gyerekek fején). Van, amikor településünk helytörténetével ismerkedünk, vagy a könyvtárban búvárkodunk.
• Esténként a sportpályán sárkányt eregetünk, a nagyok megtanítják kedvenc játékaikat, például a kidobót.
• Este a kullancsvizit után következik a fürdetés, kiskádban, üstben melegített vízben, takarékosan, a nagyok segítségével, nagy kacagás közepette (az elhagyott holmik „Mit érdemel az a bűnös?” című játék keretében találnak újra gazdára).
• A közös fogmosást követően a pásztortűz mellett népdalokat éneklünk, mesét mondunk, figyeljük a csillagokat, vagy éjjeli sétára indulunk, hogy meglessük az alvó Dévaványát.
• A különleges kívánságoknak is próbálunk eleget tenni; legutóbb például egy kisfiúhoz a pingpongozáson át vezetett az út: „elhitettük” vele, hogy azért is jó lenne, ha velünk táborozna, mivel megtaníthatna bennünket is játszani (boldogan jött, csak egy pingpongasztalt kellett beszereznünk).

Ha a manófalvi napokat jól készítjük elő, jó a háttérben a csapatmunka, a gyerekek lelkesek, akkor mindent megtanulhatunk, amire a későbbiekben nomád, félnomád táborainkban építhetünk.

Az igazi táborozás

Második osztály végén kicsit távolabb merészkedünk, de a megyében maradunk. A táborhelyre való utazásunkat a szülőkkel szervezzük meg; busszal vagy vonattal megyünk, de teherautóval odaszállítjuk sátrainkat, kerékpárjainkat. A táborállítás az indulást megelőző napon történik, szülői segítséggel. Kerékpárjainkkal hatalmas kirándulásokat tudunk szervezni a terület megismerésére, sokszor próbára téve a gyerekek akaraterejét. A főzést magunk oldjuk meg a velünk táborozó szakács néni segítségével vagy egy napközikonyhán.

Harmadik osztály végén már a gyerekekkel együtt állítjuk fel a tábort; táborhelyünk ilyenkor valamelyik hegyvidék. Bérelt busszal utazunk, s az ismeretségi körből velünk táborozik legalább egy természetvédelmi szakember és néhány nagyobb testvér (volt tanítványok). A programunk a hely adottságához igazodik.

Negyedik osztály végén ismét saját tájegységünkön, illetve az Alföldön táborozunk. A gyerekek önállóan verik fel sátrukat, s most már szülők nélkül pakolunk. Kerékpárjainkat magunkkal visszük, mert előfordulhat, hogy egy 10 km-re lévő faluban étkezünk, és máshová is gyalog vagy biciklivel jutunk el leggyorsabban. Ilyenkor a programok szervezését, vezetését már maguk a negyedikesek oldják meg. A különleges kívánságoknak itt is helyt adunk, mint például pásztortűz melletti, csillagos ég alatti alvás a szabadban.

Egy konkrét példa

Helyszín: Észak-Bakony, Pénzesgyőr (Göncöl Ház).

Utazás: bérelt busszal (egész napi élelemmel).

Résztvevők: 26 gyerek és 10 felnőtt (sofőr, szakács, táborvezető pedagógus, 4 csoportvezető, 3 szakmai vezető) – főiskolások, egyetemisták, a nemzeti park munkatársai segítik a munkánkat.

Szállás: sátrakban (a szakács és a sofőr az épületben).

Előzetes feladatok

• Közös tervezés a szülőkkel, gyerekekkel.
• Kapcsolatfelvétel a táborhely tulajdonosával.
• Pályázatírás, táboroztató felnőttek megkeresése, felkérése.
• Az ÁNTSZ engedélye, az illetékes nemzeti park tájékoztatása a táborról.
• Szülőknek írt tájékoztató levél vagy ezt helyettesítő megbeszélés.
• Gyerekeknek készített lista a szükséges holmikról, busz bérlése.
• Egészségügyi lapok kiosztása a gyerekeknek.
• Egészségügyi láda átnézetése, feltöltetése (kizárólag orvos segítségével).
• A sátortábor kellékeinek összerakása, sátrak átnézése.
• Megbeszélés a táboroztató felnőttekkel.
• Étrend összeállítása.
• Bevásárlás.
• Várható bevételek, kiadások alapján költségterv készítése.
• Terepbejárás, a helybeliekkel való kapcsolatfelvétel.

Pedagógiai cél (hosszú távú)

• A környezeti érzékenység, tudatosság fejlesztése, természetszerető, a többi élőlényt társként elfogadó, az élet fenntartásának lehetőségeit kutató szemlélet továbbalakítása.
• Környezetmegóvó gondolkodásmód fejlesztése („mi vagyunk a vendégek” a természetben), természetbarát viselkedés gyakorlása.
• Az értékek meglátására, megőrzésére nevelés.
• Felelősségérzet kialakulásának megalapozása a természet megismerése során. A gyerekek önállóságának, önismeretének alakítása.
• Közösségfejlesztés (együttműködés, konfliktuskezelés).

Oktatási cél (konkrét területre)

• Az alföldi gyerekek megismertetése a felszíni formákkal (síkság, dombság, hegység), a különbségek megláttatása.
• Az Észak-Bakony természeti értékeinek, növény- és állatvilágának felfedezése, néhány faj felismerése a tábor végére.
• Az erdőtársulások megfigyelése, a fák szerepe életünkben, néhány jellemző fafaj felismerése kérge, levele, aljnövényzete alapján.
• A Gerence-patak megfigyelése, vizsgálata, összehasonlítása az alföldi felszíni vizekkel. Összefüggések keresése, a folyóvizek építő és romboló munkájának tanulmányozása során az iskolában tanultak kiegészítése.
• A víz életben betöltött szerepének megértése, valamint az emberi nemtörődömség okozta szennyezettségre való figyelemfelhívás.

Tevékenységek

• Ismerkedés Pénzesgyőrrel és környékével rövidebb-hosszabb kirándulások során.
• Természeti játékok érzékszervekkel.
• Csendes megfigyelések, növény- és állathatározások kis csoportokban.
• Patakvizsgálat, vízminőség mérése a „Fogadj örökbe egy patakot!” című program és a Lepke Lapok¹ című kiadvány segítségével.
• Zseblabor-vizsgálatok terepen.
• Ismert növények, állatok megkeresése, rajzolása.
• Az avar, az erdő talajának vizsgálata.
• Rovarszelídítés.
• Térképkészítés egy adott területről.
• Hajnali madarászás.
• Fakéregminta gyűjtése.
• Csillagképek megfigyelése.
• A hegy kőzeteinek megismerése.
• Játékos feladatok a tanultak alapján.
• Ajándékkészítés természetes anyagokból (nemezelés, fonás, agyagozás, rafiázás).
• Vízi fürkészés, fénycsapdázás.
• Pásztortűz melletti népdaléneklés, -tanulás.
• Diavetítéses előadás, beszélgetés.

Megjegyzés: Ezek a tevékenységek kiegészíthetők, bővíthetők a helyszín adottságainak, a csoport igényeinek, céljainak, a korosztály életkori sajátosságainak megfelelően.

Módszerek

Nagy hangsúlyt fektetünk a személyes tapasztalásra, az élményszerű, közvetlen megfigyelésekre. Az ismeretszerzést segítő vizsgálatok és mérések fő célja elsősorban (ennél a korosztálynál, 6–10 évesek!) a természettel való közvetlen kapcsolat kialakítása. Az élőlényekhez szeretettel fordulva, a növényeket nem leszakítva vizsgálódunk.

Sokat „varázsolunk” (például a hangyabolyba helyezve elszínezzük a katángkóró virágját – mindezért persze a hangyasav a felelős), mesélünk (beleéljük magunkat egy-egy bennünket megszólító természeti csoda helyébe, s mesélünk helyette az életéről, az érzéseiről), játszunk (például ökoháborúzunk). Összegyűjtjük az ismereteket, és csomagolópapírra lerajzoljuk, leírjuk a vizsgált helyszínek érdekességeit; a gyűjtemény folyamatosan új és új megfigyelésekkel bővül. Összehasonlításokat végzünk a különböző területek között a kapott „térkép” alapján.

A helyszíneket forgószínpadszerűen látogatjuk kis csoportokban. Minden gyerekcsoportot két felnőtt kísér.

Tábori rend

• Mosogatás: 3 tálban (zsírtalanítás, fertőtlenítés, öblítés).
• Mosakodás: kis kádakban, például a napközben felmelegedett, slagból jövő vízzel.
• WC: mivel 2 db „pottyantós” WC van (fiú-lány), fontos a klórmeszes fertőtlenítés.
• Áram: villanyt csak akkor használunk, ha elengedhetetlenül szükséges.
• Főzés: az ÁNTSZ csak húsmentes ételek főzését engedélyezi a táborban, a moslékot a szomszédba visszük át, a nyers hulladék a komposztra kerül; az ételmintát 2 napig őrizni kell.
• Hulladék: szelektíve gyűjtjük.

Költségvetés

(Csak mintának szánom, konkrét értékek nélkül.)

Bevételek: Dévaványa Felemelkedéséért Alapítvány, Zöld Szív ITM, Magyar Természetvédők Szövetsége, a gyerekek befizetései, egyéb (például osztálypénz).

Kiadások: étkezés, buszköltség, dologi kiadások (gyógyszer, iránytű stb.), ajándékok, tiszteletdíj (szakács, sofőr), víz, villany, egyéb.

Egyéni felszerelések listája

• egészségügyi lap (orvosi igazolás, hogy közösségbe mehet a táborozó),
• diákigazolvány,
• TAJ-kártya száma felírva egy papírra és a diákigazolvány borítójába téve,
• állandóan szedett orvosságok (írásban kérem a gyógyszerszedés okát az érintett gyermek szüleitől),
• zárt, kényelmes túracipő,
• szandál,
• papucs,
• pizsama,
• hálózsák (vagy ezt helyettesítő, jól bevált, 2 db plédből varrt zsák),
• kis hátizsák a túrákhoz, az utazáshoz (benne: vízzel, teával teli kulacs vagy műanyag palack, ennivaló, jegyzetfüzet, íróeszköz, zsebkendő, esőkabát),
• zseblámpa,
• nagyító, távcső, fényképezőgép (saját felelősségre hozható),
• tisztálkodási eszközök: törülköző, fogkefe, fogkrém, fogmosó pohár, fésű, zsebkendő, szappan (megjegyzés: szalvétát, WC-papírt közösen veszünk!),
• olló,
• melegítőruha,
• minden napra tiszta zokni,
• minden napra tiszta alsó fehérnemű,
• 2-3 db rövidnadrág,
• 2 db hosszúnadrág,
• minden napra tiszta póló,
• 1 db pulcsi,
• kullancsriasztó,
• szennyestartó zacskók,
• egy kevés költőpénz (a szülőkkel való megállapodás alapján maximáljuk).

A gyerekeknek írt listán mindig kérjük azt is, hogy magnót, mobiltelefont ne hozzanak magukkal. Nálunk lesz telefonkártya (mobiltelefon), jelentkezünk, ha bármi probléma adódna. Megérkezés után mindenképpen írunk képeslapot. Azt is kérjük, hogy a gyerekek közösen csomagoljanak a szülőkkel, hogy biztosan megismerjék saját holmijukat.

Tábori kellékek

kulcs a házhoz WC-papír határozókönyvek, -lapok képeslapok bélyeggel társasjátékok rossz időesetére olló gyalogsági ásó sátrak szivacsbetétek kiskádak (5 db) tányér, pohár, evőeszköz vödör távcsövek vízvizsgáló felszerelés ajándékba előre megvett könyvek Lepke Lapok egészségügyi láda ételmintás üvegek közös pénz kasszával	engedélyek (ÁNTSZ, nemzeti park) labdák, tollasütők térképek nem romlandó, előre vásárolt élelmiszerek törlőruha szárítókötél mosogatószivacs tű, cérna klórmész, neomagnol műanyag zsákok a hulladékoknak kullancscsipesz gipsz fényképező, film iránytű illóolajok játékleírások diavetítő hosszabbító hőmérő
Kézműveskedéshez: könyvek, szappan, vászon, tálak, gyapjú, szövőkeretek, fonál, pirított tészta, damil, agyag, rafia, rajzlap, csomagolópapír, írólap, vastag filctollak, cellux, ragasztó.

Mi kerüljön az egészségügyi ládába?

Algopyrin, Rubophen, Carbo activatus, Reasec, Daedalon, Benuron, Meristin, Vitamin B6, Naksol aeroszol, Oxycort, Calcium pezsgőtabletta, Fenistil gél, Neomagnol, Betadin (jódtartalmú fertőtlenítő), Steril Mull-lap, géz, ragtapasz, fásli, kendő, olló, hőmérő, kullancskiszedő csipesz, a táborozók TAJ-számának listája, fültisztító pálcika, orbáncfűolaj (gyulladáscsökkentő, sebösszehúzó hatású, magunk készítette olaj).

Megjegyzés: Az egészségügyi láda tartalmát mindig az iskolai védőnővel vagy egy egészségügyben dolgozó szülővel, illetve a gyerekorvossal állíttatjuk össze. A szakszerűség mellett ez azért is célszerű, mivel a tábor végén a fel nem használt gyógyszereket visszaadhatjuk például az orvosnak, így nem jár le azok szavatossága, s más hasznát veheti.

Heti étrend

Nap	Reggeli	Tízórai	Ebéd	Édesség	Vacsora
1.	Otthonról hozott élelem fogyasztása
2.	kenyér, vaj, méz, lekvár, tea	vajas kifli	paradicsomleves, paprikás krumpli	Müzli szelet	kenyér, vaj, szalámi, tea
3.	tejfölös vagy vajas kenyér, tej, tea	zsemle, sajt, alma	zöldséges krumplileves, mákos tészta	keksz	kenyér, vaj, méz, lekvár, tea
4.	paradicsom, paprika, kenyér, vaj, szalámi, tea, tej	dinnye	gyümölcsleves, szójapörkölt rizzsel	sütemény	kenyér, vaj, szalámi, paprika, paradicsom, tea
5.	kenyér, vaj, méz, lekvár, tej, tea	kifli	pirított tésztaleves, tejbegríz	gyümölcs	kenyér, körözött, paprika, tea
6.	kenyér, kenőmájas, szalámi, tej, tea, paprika, paradicsom	zsemle, szalámi, alma	étterem: rántott szelet, sült krumpli, forrásvíz	fagyi	kenyér, vaj, méz, lekvár, tea
7.	kenyér, vaj, méz, lekvár, tej, tea	kalács, kifli, sajt, karalábé	rostos lé, grízes tészta lekvárral	gyümölcs	kenyér, szalámi, vaj, paprika
8.	kenyér, vaj, lekvár, szalámi, tej, tea	joghurt	krumplifőzelék virslivel	úti csomag: 2 zsemle, sajt, alma, banán, Balaton szelet, tea

Megjegyzés: A Zöldszemmel² és a Tegzes³ című könyvekben kitűnő tábori ételreceptek találhatók. Mi az ÁNTSZ kérésére csakis húsmentes ételeket főzhettünk.

Tervezett csoportok

Az ügyeletes teendők zökkenőmentes ellátásához és a csoportos vizsgálódásokhoz a csoportalakításnál figyelünk a fiú-lány arányra, a barátok együtt maradására, arra, hogy az egy csoportba kerülők tudjanak együtt dolgozni. A játékos feladatoknál spontán csoportok alakulnak.

Alvópárok, sátorrend

A gyerekek már előre megegyeznek, ki kivel szeretne aludni a kétszemélyes sátrakban. Ezt a megegyezést tiszteletben tartjuk. Ha kiírtuk a nevünket a saját sátrunkra, attól kezdve felelősséget vállalunk érte. A gyerekek saját kárukból tanulják meg, hogy nem megy be a sátorba a hangya, ha nincs bent élelem; nem ázik be, ha feszesek a tartózsinórok, és nem támasztunk az oldalához semmit belülről; nem szakad el a sátor ponyvája, ha nem nekifutásból ugrunk be a nyílásán; mindent megtalálunk, ha rendet tartunk benne.

Szakmai és csoportvezetők

Megjegyzés: minden kiscsoporttal 2 felnőtt van általában, hogy egymást is segíthessék, meg ha más dolgunk van, akkor is maradjon legalább egy felnőtt a gyerekekkel. Előre megbeszéljük, ki mit vállal szívesen, eszerint osztozunk a teendőkön.

Napi ügyeleti teendők

A feladatokat és a csoportokat egymáshoz rendeljük, és jól látható helyre kifüggesztjük a táblázatot. A gyerekek szívesen és gyorsan beletanulnak a háziasság fortélyaiba:

• mosogatás;
• WC takarítása, kerti növények öntözése;
• terítés, tízórai csomagolása, reggeli, vacsora készítése;
• tűzifa vágása, vásárlás.

Ezeket a tevékenységeket forgószínpadszerűen minden nap más-más csoport végzi: az első napon például a Citrus csoport mosogat, a Fenyő csoport takarítja a WC-t, a Menták terítenek, a Levendulák tűzifát vágnak és vásárolnak. A második napon már a Levendulák mosogatnak, a Citrus csoporté a WC takarítása, és így tovább.

Tervezett programok

A táborba indulást megelőző nap:

• a felnőtt vezetők megbeszélése, egyeztetése a tábori program kapcsán,
• tábori felszerelések, úti csomagok bepakolása a buszba.

1. nap

• Utazás, megérkezés Pénzesgyőrbe.
• 12–14 óra: ebéd (hideg élelem), pihenés, ismerkedés a táborhellyel, saját terület választása (óvása).
• 14–16 óra: sátorállítás, a tábor berendezése (fiúk), a többiek két felnőtt vezetővel sétálnak a faluban, ismerkednek a helyiekkel, keresnek egy olyan idős nénit vagy bácsit, aki szívesen eljönne a táborba, s mesélne a faluról.
• 16–16.30: csoportalakítás illóolajjal.
• 16.30–17: tábornyitó beszélgetés együtt (tábori rend, hulladékok kezelése, alvótársak, naplóírás).
• 17–18.30: kiscsoportok beszélgetése (ismerkedés a csoportvezetőkkel, csoportnév választása, beköltözés a sátrakba, sátorrend, az ott alvók nevének kiírása a sátrakra, naplóíráshoz ötletek, programokhoz javaslatok, egészségügyi lapok, diákigazolványok összeszedése, készülődés az esti játékra).
• 18.30–19: vacsora (otthonról hozott).
• 19–21: játék 8 állomáson:
• • A falu nevének eredete (adott szöveg kiegészítése).
  • Iránytű használata (pl. „Tőlünk merre van a ház?”, „Dévaványától Pénzesgyőr?”).
  • Helyes tűzrakás az esti pásztortüzekhez, útközben érintett települések felsorolása a lakóhely és a táborhely között.
  • Csendes járás az erdőben egy adott szakaszon.
  • Mit kell vinni egy túrára? Hogyan öltözz? Rejtőzz el!
  • Dalok éneklése állatokról.
  • Szelektív hulladékgyűjtés: mit hová tennél (a táborhelyen)?
  • Kullancsok felismerése (kullancsvizsgálat, kiszedő csipesz megismerése).
• 21–22.30: Pásztortűz (játék értékelése, ötletek, zöldszíves beszélgetés, másnapi program, dalolás).
• 22.30-től lefekvés, elcsendesedés, csoportvezetők megbeszélése.

2. nap

• 6.00: ügyeletesek teendői.
• 6.30–7.00: ébresztő, mosakodás, rendrakás.
• 7.00–7.30: reggeli, tízóraik kiosztása.
• 7.30–8.00: ügyeletesek teendői.
• 8.00–8.30: kiscsoportos megbeszélés (a figyelem felhívása az aznapi megfigyelnivalókra, feladatok, eszközök kiosztása).
• 8.30–13.00: természetjárás ugyanazon az útvonalon, vízvizsgálatok, tájékozódás a gyerekek teherbírásáról, tudásáról, a kiscsoportok megfigyelőhelyének kijelölése.
• 13.00–14.00: ügyeletes teendők, ebéd.
• 14.00–15.00: csendes pihenő (füzetvezetés, olvasás, beszélgetés).
• 15.00–18.00: természetfigyelés kiscsoportokban, közben uzsonna.
• 18.30–19.00: vacsora, ügyeletes teendők.
• 19.00–20.00: sportjátékok.
• 20.00–20.30: mosakodás, rendrakás, kullancsvizit.
• 20.30–21.00: kiscsoportok beszélgetése (a megfigyelések rávezetése a napi csomagolópapírra, füzetvezetés, értékelés).
• 21.00–22.30: nagycsoport beszélgetése a pásztortűz körül (csendes meditálás, a nap átgondolása, kiscsoportok beszámolói, másnapi program), előadás és beszélgetés az időmérésről (napóra készítésére való ráhangolás), népdaléneklés, teakóstolás.
• 22.30–től lefekvés, elcsendesedés, csoportvezetők megbeszélése.

3. nap

• 5.00–6.30: madarászás, nyomkeresés.
• 6.30–8.30: általános teendők.
• 8.30–13.00: természetfigyelés, terepgyakorlat kiscsoportokban.
• 13.00–15.00: általános teendők és képeslapírás.
• 15.00–18.00: nemezelés (ülőlap készítése).
• 18.00–19.00: általános teendők.
• 19.00–20.00: sportjátékok.
• 20.00–22.30: általános teendők, kiscsoportok beszélgetése, vadles, diavetítéssel egybekötött előadás, nagycsoport beszélgetése, beszámolók, másnapi program, dalolás, teázás, majd nyugovóra térés.

4. nap

• A délelőtt ugyanaz, mint eddig.
• 15.00–18.00: kirándulás Zircre (Bazilika, könyvtár, múzeum, arborétum), fagyizás
• 18.00–19.00: általános teendők.
• 19.00–20.00: „Gyógyító füvek” című séta, ismerkedés a gyógynövényekkel, teafőzés.
• 20.00–22.30: általános teendők, beszélgetések kiscsoportban, pásztortűznél beszámolók, helyi idős emberekkel való beszélgetés a falu szokásairól, életéről, teázás, folyamatosan nyugovóra térés.

5. nap

• A délelőtt ugyanaz, mint eddig.
• 15.00–18.00: agyagozás.
• 18.00–21.30: általános teendők, sportjátékok, megbeszélések kis- és nagycsoportban.
• 21.30–23.00: éjjeli természetjárás (esti neszek, csillagképek, érzékszerveink csiszolása).
• 23.00: nyugovóra térés.

6. nap

• 6.30–8.30: általános teendők.
• 8.30–18.00: kirándulás a Bakonyba (a gyalogtúra kb. 13 km).
• 18.00–22.30: általános teendők, pihenés, vadles, ajándékkönyvek bejegyzései, nagycsoport beszélgetése pásztortűznél, folyamatosan nyugovóra térés.

7. nap

• 5.00–6.30: madarászás, nyomkeresés.
• 6.30–8.30: általános teendők.
• 8.30–10.00: páros munka (adott területen növények rajzolása, határozása), közben a felnőttek előkészülnek az akadályversenyre.
• 10.00–10.30: tízóraizás, kiscsoportok megbeszélése (növényrajzok értékelése, az eszközök előkészítése az akadályversenyre).
• 10.30–13.00: akadályverseny (8 állomáson játékos feladatok, önállóan, felnőttek nélkül, iránytűvel és útjelző táblák, üzenetek alapján való haladás).
• 13.00–15.00: általános teendők.
• 15.00–18.00: tésztafőzés, rafia, szövés, fonás.
• 18.00–19.00: általános teendők.
• 19.00–20.00: ökoháború a megismert növény- és állatfajok nevével.
• 20.00–21.00: általános teendők, vadles, kiscsoportok beszélgetése, a vezetett naplók értékelése.
• 21.00–24.00: táborzáró pásztortűz értékeléssel (ajándékkönyvek, meglepetések), népdalok éneklése, gyerekek és felnőttek előadásai (versek, mesék, hangszerek).
• Nyugovóra térés folyamatosan.

8. nap

• 7.00: ébresztő.
• 7.00–8.30: általános teendők.
• 8.30–10.00: összepakolás, a sátrak takarítása, bontása.
• 10.00–11.00: a táborhely rendbetétele (növények öntözése, épület).
• 11.00 –13.00: pakolás a buszba, sátorbontás.
• 13.00–14.00: ebéd.
• 14.00–15.00: mosogatás, villanyóra, vízóra leolvasása, az épület zárása.
• 15.00: indulás Dévaványára busszal (gyógyszerek hányingerre).

Természetfigyelés, terepgyakorlat kiscsoportokban

Négy helyszínt vizsgáltunk forgószínpadszerűen az alábbi feladatok alapján:

• napi időjárás megfigyelése;
• a terület növény- és állatvilága (határozások, rajzok);
• vízvizsgálatok (hőmérséklet, átlátszóság, szag, pH, szüredék, vízpart élővilága, szennyezés mértéke);
• kőzetek megfigyelése;
• az erdő fái, a fák kora, kéregminták, aljnövényzet;
• levegőszennyezettség vizsgálata (cellux-próba);
• iránytű használata, egyéb tájékozódási módok gyakorlása;
• fotózás;
• hangyaboly megfigyelése;
• neszversek, haiku írása;
• csendes pihenő a fűben elterülve;
• felhők arca.

Mit vigyen magával egy csoportvezető?

Írólapot, zsírkrétát, egy csomag kekszet vagy effélét (éhség ellen), iránytűt, távcsövet, határozókat, térképet, sebtapaszt, bicskát.

Mit tegyünk, ha esik az eső?

Nálunk nincs esőnap, vagyis a program majdnem ugyanaz, mintha nem esne az eső. Ha útközben kap el bennünket a zápor, akkor felvesszük az esőkabátunkat, gyönyörködünk az esőcseppek hangjában, az esőkopogásban, élvezzük az arcunkon lecsorgó éltető vizet, később – már száraz helyen – neszverset, haikut írunk... Hazaérve száraz ruhába bújunk, kiteregetjük a vizes holmikat, megszárítjuk a cipőket... Volt olyan felhőszakadásban is részünk, hogy a hirtelen jött vízözönben beáztak a sátraink, mert a tűz körül ülve, a távoli villámlást figyelve későn kapcsoltunk... Akkor már nem volt mit tenni: bemenekültünk a házba, és megvártuk, míg eláll az eső, majd a száraz holmikkal felköltöztünk a padlásra. Másnap délelőtt mindent megszárítottunk, de már délután úton voltunk ismét... Ebből is tanultunk; megtapasztaltuk, hogy ha eső közeledik, bizony, a sátrakat jól be kell zárni, és a védőfóliákat is rájuk kell teríteni. A gyerekek – ha látják, hogy nem esünk kétségbe mi sem – képesek alkalmazkodni az időjáráshoz, természetesnek tartják, hogy olykor esik az eső...

Értékelés

Nagyon fontos minden esetben a folyamatos visszajelzés a gyerekek és a felnőttek számára is. Ez általában spontán is megtörténik: egy-egy mosoly, az elkapott örömteli arcok, fülünkbe súgott mondatok. Ezek is kifejezik a gyerekek érzéseit, gondolatait, de szükségünk van napot, tábort lezáró értékelési módszerekre is.

Mi a tábor előtt összegyűjtjük a gyerekek ötleteit, elvárásait, kéréseit, figyelembe vesszük azokat a tervezésnél, s a tábor végén egyeztetünk, mi az, ami megvalósult, és mi az, ami nem. Azt is megnézzük, hogy miért alakult másképp a program, mint ahogy szerettük volna.

A gyerekekkel folyamatosan együtt vagyunk, velük éljük meg a tábori élményeket, így a tábor végén átadott könyvekbe (emléklapokra) jó érzéssel írunk ezért vagy azért dicsérő sorokat. Például: Az ügyes természetjárónak, a Som-hegy zergéjének! Vagy: A legszorgalmasabb házitündérnek! Más: A kis kócos szívű lánynak! Megint más: Az éjjel félénk, nappal élénk Bettinek! Tudom, hogy a ma már nagy gyerekeim is örömmel veszik kézbe ezeket a könyveket, emléklapokat, s mosolyogva olvassák a beleírt sorokat.

A velünk táborozó felnőtteknek szintén adunk valami meglepetést: vagy könyvet (emléklapot), vagy saját magunk készítette ajándékot.

A zárókörben körbeállunk, s mindenki mondhat egy-egy mondatot, miért érezte jól magát a táborban, mi tetszett neki a legjobban. Ugyanezt kifejezheti mozdulattal is.

Az igazi visszajelzés az, hogy látom, a tábori élmények kitartanak a következő tanévben is, s év eleji tervezésünkkor sosem marad el a következő táborozás kérése.

Zárszó

A táboroztatás kiváló színtere a nevelésnek. Ha valakiben érlelődik a kipróbálás gondolata, bátorítom, vágjon bele nyugodtan. Nem baj, ha nem első osztályban kezdi a „szoktatást”, nem baj, ha először kényelmesebb körülmények között próbálkozik... Az a lényeg, hogy a szervező és a gyerekek is belekóstoljanak a táborozás nyújtotta élményekbe, egyre több tapasztalattal egyre jobb, bátrabb, alaposabb táborvezetőkké, szervezőkké lehetünk... Olyan „újonccal” még nem találkoztam, aki belekóstolva a táboroztatásba, később ne vált volna „szakavatott” vezetővé. A jó csapatmunka nagyon fontos, elhivatott, lelkes társakkal minden könnyebb. Meghatározó az anyagi háttér is. Mostanság elég sok tábori pályázati kiírást olvashatunk, érdemes próbálkozni a pénzszerzés eme módjával. Engem már a pályázat megírása arra késztet, hogy alaposan átgondoljam, mit is szeretnék csinálni a táborban, lépésről lépésre... Szinte mindegy, hogy milyen tábortípust választunk. Bármelyik lehet a környezeti nevelés színtere: szoktatótábor, félnomád- vagy nomád tábor, vándortábor, biciklistábor, vízitábor, olvasótábor, speciális témájú táborok (barlangász-, csillagász-, életmód-, történelemtábor). Azonban érdemes átgondolni, mi áll legközelebb hozzánk, mi a célunk, milyen az anyagi hátterünk, milyen életkorú gyerekeket viszünk magunkkal, és ennek megfelelően kiválasztani a típust. Vannak fokozatok: az állótábor például kevesebb szervezést igényel, mint a vándortábor. Az előbbiben eleinte lehet kérni teljes ellátást, szakvezetést, bérelt busszal lehet utazni, kőházban lakni (persze valószínű, hogy mindez költségesebb is). Később lehetünk már önellátóak is, lakhatunk sátorban, utazhatunk vonattal. A vándortáborban ezzel szemben azonnal önellátóak vagyunk, kitartó gyaloglással jutunk el egyik szálláshelyről a másikra, cipeljük egész heti felszerelésünket...

Ha összeszokott csoportot táboroztatunk, könnyebb a dolgunk, mert ismerjük őket. Ha vegyes a korosztály, akkor differenciált feladattípusokkal érdemes készülni. Ha az ország minden szegletéből érkeznek a gyerekek, akkor az ismerkedésre nagyobb hangsúlyt kell fektetni, és így tovább. Mihelyt tervezgetni kezdünk, ezer kérdéssel találjuk szembe magunkat. De a válaszokat magunknak kell megtalálnunk, s meg is találjuk, amint átgondoljuk, mit is szeretnénk.

Szerencsés az a táboroztató, aki gyakorlott táborozókból álló gyerekcsapatot kap. Én azért írtam le saját tanítványaim példáját 1. osztálytól 4. osztályig, mert ugyan nem kell véget érnie itt a táboroztatásnak, de ezek az alapok, melyekre később – akár felsőben, akár középiskolában – építeni lehet. Azt gondolom, hogy a leírtak alapján minden korosztályra ki lehet dolgozni a magasabb szintű tevékenységi tervet, ügyelve a gyerekek életkori sajátosságaira. A nagyok természetesen mások, jól lehet rájuk építeni. Míg például a kisiskolásoknak csak varázslat a katángkóró hangyasavval való elszínezése, addig a nagyobbak már kereshetik a „miért”-re a választ tudományosan is. Amíg a kicsik mindent „csak” játéknak fognak fel, a kiskamaszok a patakban megfigyelt élőlényeket versenyszerűen „gyűjtik”, számolják, rajzolják. A kamaszokkal is jó elmenni táborozni, ha elfogadjuk, hogy őket most a szélsőségek jellemzik. Hagynunk kell őket, hogy elveiket, értékeiket kialakíthassák, aszerint tehessék dolgukat – persze a közösen felépített, elfogadott tábori rend keretén belül.

Hasznos tanácsok

• Ételmintát mindig tegyünk el, mert az ÁNTSZ kérheti!
• Esőkabát mindig legyen a kis hátizsákban! (Ha nagy csalánoson kell átkelnünk, akkor is belebújhatunk...)
• Tudjuk meg pontosan a legközelebbi orvos nevét, címét, elérhetőségét, jelezzük neki, hogy hol táborozunk!
• Fontos, hogy legyen nálunk Calcium pezsgőtabletta, hátha allergiás valaki a rovarcsípésre. Kirándulások alkalmával is vigyük magunkkal!
• A tábori pénzt mindig egy ember kezelje! Mi egy füzetet nyitunk, felírjuk a bevételeket (külön jelöljük a gyerekek által befizetett és a pályázaton nyert pénzt), majd vezetjük a napi kiadásokat. Ez jól átlátható legyen! Ha osztálytáborról van szó, akkor célszerű a kísérő szülőre bízni ezt a feladatot. A pályázott pénzről való elszámoláshoz jól kitöltött számlák kellenek! Erre nagyon ügyeljünk! A szülők felé is el kell számolnunk, ha hazaértünk. A bolti számlákat érdemes megőrizni, és jegyezni azt is, ha számla nélkül, például piacon vásároltunk. Ez utóbbi elszámolás feltételezi a szülők egyértelmű bizalmát és a mi megbízhatóságunkat.
• Ha nomád körülmények között sátortáborozunk, mindig magunkkal kell vinnünk „vagyonunkat”, bármerre is megyünk. (Hacsak nem hagyunk őröket, a szakácsot vagy a kuktát például.) Ha biztonsággal zárható kőépület is van a táborhelyen, oda betehetjük féltett kincseinket; célszerű azokat éjjel is ott tartani.
• Előfordulhatnak váratlan helyzetek, például vakbélgyulladás tünetei, melynek kezelésével nem szabad késlekedni: mielőbb orvoshoz kell fordulni! (De minden olyan helyzetben is, amikor akár egy kicsit is bizonytalanok vagyunk...)
• Ha ismeretlen gyerekeket táboroztatunk, megtörténhet, hogy van köztük olyan, akivel nehezen boldogulunk, nem könnyen találjuk vele az összhangot. Próbáljuk megkeresni a hozzá vezető utat, adjunk neki olyan feladatokat, mellyel kitűnhet! Ha mindez lehetetlen, és viselkedése veszélyezteti a tábori programot, esetleg zavarja a többieket, akkor beszéljünk a szülőkkel! Lehet, hogy eleve nem volt kedve részt venni a táborban, s kiderülhet, hogy a szülők kérésének engedelmeskedett. Ez egy serdülőnél konokságot válthat ki, számunkra meg megkeseríti a tábor hangulatát...
• Ha fogyatékos gyereket (gyerekeket) is táboroztatunk, alaposan tájékozódjunk a fogyatékosságról (értelmi, testi)! Jól nézzük meg a táborhelyet az ő szemével (szemükkel) is (akár a szüleit is elvihetjük a terepbejárásra): tolókocsija befér-e a szobaajtón, meg tudja-e közelíteni a W.C.-t... Készítsük fel a gyerekeket fogyatékos társuk elfogadására!

Irodalomjegyzék

Adorján Rita: Magonc – Természetismereti játékok az erdőben. Mecseki Erdészeti Rt. Pécs, 1998.

Bagdy Emőke – Telkes József: Személyiségfejlesztő módszerek az iskolában. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest, 1995.

Cornell, Joseph: Kézenfogva gyerekekkel a természetben. Magyar Környezeti Nevelési Egyeslet. Budapest, 1998.

Dukay Igor: Kézikönyv a kisvízfolyások komplex vizsgálatához. Göncöl Alapítvány és Szövetség. Vác, 2000.

Fernengel András: Tegzes – Az iskolai nomád táborozás kézikönyve. Magyar Környezeti Nevelési Egyesület. Budapest, 1995.

Gabnai Katalin: Drámajátékok. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest, 1987.

Kácsor László: Vízparti táborozás. NATURA – MOHOSZ. Budapest, 1978.

Könczey Réka – S. Nagy Andrea: Zöldköznapi kalauz. Föld Napja Alapítvány. Budapest, 1993.

Környezeti nevelés a táborban. (Réce-fzetek 2.). Alapítvány a Magyarországi Környezeti Nevelésért. Budapest, 1993.

Nádai Magda: Varázslatos vízivilág. AQUA Kiadó. Budapest, 1990.

Orgoványi Anikó – Dr. Victor András: Védjk a patakunkat!, Védjük az erdőnket!, Uccu az uccára! FSC Magyarországi Tereptanulmányi Központ Alapítvány. Budapest, 2000.

Vásárhelyi Tamás: Szitakötészet. Független Ökológiai Központ. Budapest, 1994.

Védjük a mezőnket! című Lepke Lapok. Zöld Szív Ifjúsági Természetvédő Mozgalom. Pomáz, 1994.

Zöldszemmel: Ötlettár környezeti neveléshez. Nimfea Természetvédelmi Egyesület. Szarvas, 1998.