Az Algyői Általános Iskola a Csongrád megyei Homokháti Kistérség iskoláiból alakult Homokháti Iskolaszövetség egyik alapító tagja, annak ellenére, hogy Algyő nem tartozik a homokháti településekhez. Ma már több ilyen intézmény kérte felvételét a szövetségbe, mert látják hiánypótló tevékenységét, az iskolák szakmai összefogását, segítését, együttes pályázati lehetőségét.
A közös tevékenység kiemelt területe a gyerekeknek szervezett találkozók, vetélkedők, tréningek. Az egyes programokat más-más települések szervezik és bonyolítják le. Külön kiemelendő ezen a területen az Iskolaszövetség központját is képező mórahalmi Móra Ferenc Általános Iskola és Szakiskola tevékenysége.
Az évek óta hagyományosan működő vetélkedők között viszont tanítóink hiányolták a „kicsik” természetismereti megmérettetését. Ezért úgy döntöttünk, hogy az iskolánkban már kedvelt programot kibővítjük kistérségi szintre. A ma divatos környezetvédelmi vetélkedőktől eltérően mi kimondottan az alsó tagozatos diákokra gondoltunk; célunk a játékos fantázia és képzeletvilág megmozgatása. Azt szeretnénk, ha a különböző településekről érkező gyerekek nem elsősorban legyőzendő félnek tekintenék egymást, hanem az egymástól tanulás, az együtt játszás öröme motiválná őket. Igaz, a mai világ még nem erről szól, de a fenntartható fejlődés ezt a szemléletet kívánja meg.
A vetélkedő díjazásához a Homokháti Iskolaszövetség belső pályázatából és iskolánk költségvetéséből biztosítjuk az anyagi forrást. Sikerült szponzorokat is találnunk. Nemzeti parkok, zöld szervezetek, folyóiratok küldtek kiadványokat, képeslapokat, így nagy örömünkre minden részt vevő diákot jutalmazhatunk, minden felkészítő tanár munkáját elismerhetjük. Az első három helyezett természetesen kiemelt díjazásban részesül.
A vetélkedő időpontját a madarak és fák napjához igazítjuk, de péntekre tesszük, hogy a tanulás miatt ne okozzon gondot a gyerekeknek. Az ismeretlen helyre érkező diákok feszültségét kiállítással, vendéglátással is igyekszünk oldani. A mi nem versenyző diákjainknak is megváltozik ezen a napon az élete, hiszen rendhagyó órákon vesznek részt könyvtárban, múzeumban, a Tisza-parton stb., a negyedikesek pedig ekkor látogatják meg a felsősöket, találkoznak leendő osztályfőnökükkel.
Felelősségteljes feladatunk a zsűri összeállítása is. Igyekszünk olyan szakembereket felkérni, akik ismerik ezt a korosztályt, és jártasak a természetismeretben is. Szívesen vesz részt az értékelésben az alsós tanítók szaktanácsadója, aki szakértő is, valamint a Kiss Ferenc Csongrád Megyei Természetvédelmi Egyesület és a Kiskunsági Nemzeti Park előadói és szakemberei is.
A feladatok összeállításában – a munkaközösség-vezető irányításával és a napközis kollégák segítségével – iskolánk alsós munkaközösségének minden tagja vállal feladatot. A versenyt is ők bonyolítják le.
A versenyzés csapatokban történik. Az egyes csapatok egy másodikos, egy harmadikos és egy negyedikes diákból állnak össze. A vegyes korosztály több előnnyel jár: együtt tanulás, egymástól tanulás, tapasztalatszerzés, önbizalom növelése. A háromfős csapat technikailag is praktikus, hiszen így egy autóval is tudnak közlekedni. A feladatokat úgy állítjuk össze, hogy mindenkinek legyen sikerélménye. Azt tapasztaltuk, hogy a felkészítőtanárok között is javult így a kapcsolattartás és a kommunikáció.
A tárgyi tudás az iskolai tananyagra épül, illetve az előzetes feladathoz kapcsolódik. A játék során előhívjuk és fejlesztjük a gyerekek kreativitását, ügyességét, logikus gondolkodását, szintetizáló képességét.
Ízelítő a feladatok típusaiból
Az előzetes feladat mindig egy adott téma alapos feldolgozása, de a kidolgozás módját a csapat ötleteire bízzuk: egy, a településük környékén élő közismert madár bemutatása plakát formájában, tárgyi ismeretek, a madár „biológiája”, irodalmi, művészeti (ének, zene, képzőművészet) vonatkozásai; hasznos téma az „év madarának” hasonló jellegű bemutatása is. A csapatok nevet választanak maguknak, melyről valamilyen emblémát, jelvényt, kitűzőt készítenek, és röviden, ötletesen be is mutatkoznak.
A feladatok igyekeznek átölelni az összes tantárgyi ismeretet.
- Akadnak olyanok, amelyek a konkrét környezet- vagy természetismereti tudásra kíváncsiak.
- A totó mindenki által ismert játék, kiválóan alkalmas az ismeretek gyors tesztelésére. A rejtvény megfejtése vagy az igaz-hamis állítások kiválasztása próbára teszi a faj- és környezetismeretet, a természetvédelmi tájékozottságot.
- A magyar nyelvtanhoz is kapcsolódik olyan összetett szavak alkotása, ahol az előtag például állatnév; ahol egy közös előtag, illetve utótag megfejtésével élőlények neve a megoldás.
- Állatokkal, növényekkel kapcsolatos szólásokat, közmondásokat többféleképpen lehet keresni, például „lóugrással”. A tanulók által ismert irodalmi alkotásokból vett hiányos idézet pótlásával a körülöttünk élő kedvenc élőlények megnevezésén túl felidézik olvasmányélményeiket is.
- A megfigyelőképességüket is próbára teszi az a feladat, amikor egy hibás képen kell megkeresni a helytelen momentumokat; ennek korrigálásakor tudásukról adnak számot.
- Hasonló teendő egy tájékozatlan diák fogalmazásának, „élménybeszámolójának” szakmai javítása is, ahol tárgyi tévedéseit kell helyre tenni.
- Az év madarának megismeréséről színes feladatsorral – rajzolás, színezés, választás, nyílt, illetve zárt kérdések stb. – győződhetünk meg, ami vonatkozik a habitusra, hangra, élőhelyre, életmódra, fészkelésre, táplálkozásra stb.
- A gyerekek szeretik, ha fizikailag is megmozgatjuk őket. Nagy meglepetés volt számukra, mikor az egyik osztálytermet labirintussá varázsoltuk át, és aki sikeresen célba ért, egy természettel kapcsolatos fogalom megfejtését mondhatta ki.
- Népszerű feladatnak bizonyult, mikor az iskolaudvar különböző pontjain elhelyezett élőlényfotókat kell megkeresni, majd a terembe visszaérve felidézni azokat. Ezzel a feladattal a memória mellett a fajismeretükről is számot adhattak a diákok.
- A térlátást betűrajzokkal teszteltük, amelyekben állatok nevét rejtettük el. Ez a régen közismert és kedvelt játék a „mai” gyerekeknek nagy kihívást jelentett.
- Kreativitásuk, fantáziájuk kinyílik a manuális munkáknál. Az illatos kép készítéséhez különböző fűszer- és gyógynövényeket használhattak fel a csapatok. A kép bemutatásakor látható volt, hogy a tagok együtt dolgoztak; minden alkotónak mást és mást jelentett a „mű”.
- Más alkalommal a természet, a környezet szépségét vagy éppen veszélyét bemutató plakátot készítettek természetes anyagok és technikák felhasználásával.
- Az érzékszervek próbája az illatok felismerésével, illetve a simogató, tapogató játékokkal teljesült. Meglepetést okozott ez a feladat is, mert többen a közismert fűszer- és gyógynövényeket, gyümölcsöket sem ismerték fel. Talán a mai háztartásokból már eltűnőben vannak?
- Szokatlannak tűnt a gyerekek számára, de nagy odaadással hallgatták a zenei feladványokat. A magnófelvételeken ismert zeneművek vagy népdalok szólaltak meg, melyek alapján különböző madárfajokat kellett azonosítaniuk.
- Máskor állathangok, természeti zörejek elevenedtek meg.
A szünetekben lehetőség nyílt beszélgetésekre, melyeken több érdekes téma merült fel. Voltak olyan kérdések, amelyeket közösen oldottunk meg, külön jutalmazással. Viszont éppen ezek a viták vetették fel olyan találkozók, fórumok szervezésének szükségességét, ahol a kisdiákok az őket érintő problémákról beszélgethetnek. Az iskolánkban hagyományos rendezvénysorozat a víz világnapjától a Föld napjáig tart, és egy fórummal zárul, ahol tanulóink a témában jártas szakemberektől kérdezhetnek, vagy elmondhatják saját véleményüket. A jövőben szeretnénk ezt a vetélkedőnket is kiterjeszteni kistérségi szintre, de ha ez anyagi okok miatt nem sikerülne, a fórumot mindenképpen szükséges lenne megszerveznünk.
Iskolánk részt vett az OECD ENSI akciókutatásában. Ezt környezeti nevelésünk több területén alkalmazzuk, mert igen eredményesnek találjuk – nemkülönben ennek a versenynek a lebonyolításában is. A verseny szervezői körében kitöltött értékelőlap és a résztvevők interjúja alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a jövőben is folytatnunk kell ezt a kezdeményezésünket. A gyerekek és a tanárok is igénylik a közös játékot, a különböző település hasonló korosztályú tanulóinak találkozóját, bemutatkozását. A versenyzők felkészültsége, tájékozottsága megnyugtató számunkra, és örülünk, hogy vannak természetbúvár utánpótlások. Az ismeretek alkalmazását viszont fejlesztenünk kell; ezt több mérés is bizonyította. Úgy gondoljuk, ez a tevékenységforma erre is kiváló eszköz.
A következő évtől terepi vizsgálódással szeretnénk kibővíteni vetélkedőnket. Szerencsére iskolánk természeti környezete – a Tisza közelsége – kiváló lehetőséget kínál erre. A természetben való játékkal, tanulással összefüggések keresésére, meglátására ösztönözzük diákjainkat. Hisszük, hogy a természettel kapcsolatos ismeretek elsajátításának leghatékonyabb módja és színtere maga a természet és az ott történő tanulás. A környezeti nevelés is akkor hatékony, ha ezekre az élményekre épül.
A kistérségi vetélkedők számtalan előnye mellett egyetlen, ám igen jelentős probléma merül fel: a közlekedés. Szomorú, hogy több iskola a távolság miatt nem tud részt venni egymás programján. Ezen a gondon pályázatírásokkal próbál enyhíteni az iskolaszövetség, de a ritka buszjáratokon ez sem segíthet.
Lehet, hogy a már több településen feledésbe merült madarak és fák napjának felidézése a fenntartható fejlődés kis szelete, de hozzájárul a környezettudatos szemlélet formálásához.
Esszencia
- A vetélkedő tartalma lehetőleg kapcsolódjon a helyi értékekhez vagy problémákhoz.
- A feladatok változatosak legyenek, tartalmazzanak értelmi, érzelmi, művészeti, mozgásos és más jellegű részfeladatokat is.
- A vetélkedők addig a legértékesebbek, amíg sok gyerek vesz bennük részt. Ezért a többfordulós vetélkedők első fordulóira fektessünk nagy hangsúlyt.
- Ha van rá lehetőség, szabad természetben elvégzendő feladattal is színesítsük a programot.
- Jó, ha a vetélkedő kapcsolódik valamely zöld jeles nap megünnepléséhez.
- Hasznos, ha a vetélkedő nem korlátozódik egyetlen napra, hanem folytatólagos jellegű, s akár az egész tanévet kitölti.
- A vetélkedők kitalálásába, megszervezésébe, lebonyolításába vonjuk be a gyerekeket, a szülőket és minél több kollégát.
- Legyen egyensúlyban a „részvétel a fontos” alapelv és a kiemelkedők díjazása.
Irodalomjegyzék
Adorján Rita (szerk.): Magonc. Természetismereti játékok az erdőben. Mecseki Erdészeti Részvénytársaság. Pécs, 1998.
Bali József – B. Dancsó Irén: Mestervizsga-Mesterpistából. Calibra Kiadó. Budapest, 1993.
F. Nagy Zsuzsanna (szerk.): Természetismereti játékgyűjtemény. Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány. Miskolc, 2001.
Fodorné Gyalog Éva – Ubán Ágnes (szerk.): Uccu az uccára! FSC Tereptanulmányi Központ Alapítvány. Budapest, 2000.
Horváth Miklós (szerk.): Árnyékban – fényben. Környezetvédelmi megfigyelések, kísérletek. Pont Kiadó. Budapest, 1995.
Madárné Gyurján Ildikó (szerk.): Madarak és fák napja. Környezetvédelem a századfordulón. Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum. Budapest, 2001.
Mester Zsolt: Természet- és környezetvédelmi vetélkedők iskolásoknak. Natura Környezet- és Természetvédő Közösség. Hatvan, 1999.
Nádai Magda: Varázslatos vízivilág. AQUA Kiadó. Budapest, 1990.
Papp János: Játékos természetismeret. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest, 1990.
Sallai R. Benedek (szerk.): Zöld szemmel. „Nimfea” Természetvédelmi Egyesület. Szarvas, 1998.
Vásárhelyi Tamás: Szitakötészet. Független Ökológiai Központ. Budapest, 1994.