Petrőczy Tibor

Iskola a nádas szélén... avagy egy ökoiskola mindennapjai Pesten

Székicsér, kövirigó, gyurgyalag, hóbagoly rétihéja, hantmadár, nyuszt, lepkeszeg, fátyolvirág, kőhúr és sisakos sáska... Nem, nem fajlistát próbáltam összeírni a főváros XVII. kerületében élő lényekről, csak néhány itt található utcanevet soroltam fel. Utcaneveink sokfélék, sokszínűek. Vannak történelmi nagyjainkról, híres tudósainkról, írókról, költőkről, képzőművészekről elnevezett utcáink, és az újabb nevek között szép számmal akadnak növény- és állatnevek. Ez több okra is visszavezethető.

Egyik ezek közül, hogy egyre többen ismerik fel azt az értéket, szépséget és pótolhatatlan kincset, amit ezek az élőlények mindnyájunk számára jelentenek. Egyre inkább érezzük a nevezett élőlények és az őket éltető élőhelyek hiányát még akkor is, ha ezt nem mindig fogalmazzuk meg tételesen, jól körül írt mondatokban, cikkekben, szakdolgozatokban. Persze furcsa ellentmondást hordoznak e többnyire új út-, utca-, térnevek, hiszen a település növekedéséről, bővüléséről és sokszor természetes élőhelyek további felszámolásáról is hírt adnak. Valós vagy éppen szimbolikus emléket állítunk az egyre terjeszkedő helyfoglalásunkból adódó élőhely-átalakításnak, a zöldterület csökkentésének. Természetesen e nevek arra is hivatottak, hogy felkeltsék az érdeklődést a még meglévő, többé-kevésbé érintetlen vagy rendben tartott természetes és „mesterségesen természetes” élőhelyek megóvása iránt.

Életünk során sok-sok tényező alakítja gondolkodásunkat, viselkedésünket, személyiségünket. A szűkebb és tágabb család meghatározó szerepe mellett az iskolák befolyása közismerten erős. Nehezen határolható be az az időpont, amikor az oktatási intézményekben már tudatos, jól körülhatárolt formában környezet- és természetvédelmi oktatásról, nevelésről beszélhetünk. Hiszen egy-egy természettudományi tárgyat tanító tanár személyisége, tudása – évszázadok óta – sok diákot, ifjú felnőttet ébresztett rá a növények, állatok, ásványok, kőzetek káprázatos világára, és tette őket amatőr vagy később hivatásos kutatójukká, védelmezőjükké. Rendszerezett iskolai tananyaggá, nevelési feladattá az 1970-es évektől kezdődően alakult az a sok ismeret, amely a folyamatosan változó és egyre gyorsabban változtatott világunkból összegyűlt.

Egy 1996-ban készült OECD-ENSI tanulmány már javasolta, hogy az általa vizsgált országok tanterveinek legyen szerves része a környezeti nevelés. Természetesen a korábbi központi, nemzeti és kerettantervek is megfogalmazták elvárásaikat az egészség- és környezeti neveléssel kapcsolatban.

A természet védelméről alkotott 1996. évi törvény a következőket tartalmazza:

„A természet védelmével kapcsolatos ismereteket valamennyi oktatási intézményben oktatni kell, azok a Nemzeti Alaptanterv részét képezik. Ezeknek az ismereteknek az oktatásával – az állami, önkormányzati intézmények és más szervezetek bevonásával – elő kell segíteni, hogy a társadalom természetvédelmi kultúrája növekedjen.”

A 2003. évi közoktatási törvény módosításában – sok egyéb mellett – először jelenik meg az a kötelező elvárás, hogy minden oktatási intézménynek el kell készítenie saját egészségnevelési és környezeti nevelési tervét, programját.

Természetesen itt is igaz az a régi bölcsesség, hogy minden terv, program és törvény annyit ér, amennyit valóra váltanak vagy valóra válthatnak belőle. Az egészségnevelésre és a környezeti nevelésre vonatkozó törvényi megfogalmazások – reményeink szerint – kedvező fogadtatásra találnak minden alkotókedvű tantestületben és egyéb oktató-nevelő munkát végző közösségben.

A környezeti nevelés programjának elemei szinte minden iskolában föllelhetők, jelen vannak, csak rendszerbe kell foglalni őket, és meg kell vizsgálni, mennyire hatékonyan segítik az alapgondolatban megfogalmazott célokat. Különösen jó helyzetben vannak azok az iskolák, ahol a helyi pedagógiai programban, tantervben már eddig is létezett valamilyen megfogalmazott formája az eredményes, cselekvő környezet- és természetvédelmi nevelésnek.

Ahol esetleg nem tekintették kiemelkedő jelentőségűnek az oktató-nevelő munka e területét, ott a szűkebb és tágabb társadalmi környezet előbb vagy utóbb kikényszerítette volna az ilyen irányú munkák elkészítését vagy hatékonyabbá tételét.

Minden települési önkormányzat számára kötelező az évi egyszeri közmeghallgatás megtartása. Sok tapasztalat igazolja azt, hogy e megbeszéléseken a felmerülő problémák jelentős része valamilyen formában a környezet- és természetvédelem problémaköréből kerül ki. Véderdő telepítése, elkerülő utak építése, a hulladékszállítás kérdései, zöldterületek beépítése és egyéb problémák mindenütt jelzik, hogy döntéseinket más szempontok alapján kell meghozni, mint eddig.

E másként gondolkodás, előrelátóbb döntéshozatal előkészítése a közoktatási intézményekben kezdődik, formálódik. Az elmúlt évtizedek ilyen irányú tevékenysége sok fontos eredményt hozott, de nem hatotta át a társadalom egészét, sokszor kampányjellegű volt. Mire az egykori gyerekek, volt diákok döntéshozó pozícióba, helyzetbe kerülnek, a rájuk ható, őket befolyásoló tényezők közül a környezetvédelmi, fenntartható életkörülményeket kialakító tényezők háttérbe szorulnak. E jelenség okai igen összetettek és bonyolultak, de a következmény jól látható.

Ilyen következmény a természetes vagy ahhoz közeli élőhelyek veszélyes mértékű visszaszorulása, a víz, a levegő, a talaj szennyezettségének növekedése, felhasználhatóságának csökkenése, az egyre növekvő mennyiségű hulladék elhelyezésének és újrahasznosításának megoldatlansága, a környezetünkből érkező kedvezőtlen stresszhatások sokasodása és annak egészségi állapotunkra gyakorolt kedvezőtlen hatása.

Mit tehet egy iskola? Látszólag apró, kis jelentőségű, helyi hatású dolgokat, de azokat meg kell tennie, hiszen – reményeink szerint – ebből áll össze a szűkebb vagy tágabb lakóhelyre (élőhelyre!) és ránk ható egész.

E munkának sokféle eredményességi mutatója van, de a legmagasabb szintjének talán az tekinthető, ha felnövekvő gyerekeink, tanítványaink értékrendjében az első hely közelébe kerül a környezettudatos, a természetet és önmagát óvó-védő gondolkodás- és magatartásmód.

Jane Goodall így jellemzi ezt a gondolkodási szintet: „S ma már, sok-sok tapasztalat és elmélkedés után hiszem, hogy a zenében valóban volt üzenet, egy rendkívül egyszerű üzenet, mely így szólt: közülünk minden egyes ember számít, mindenkinek külön szerepe van, s képes lehet változtatni a dolgokon. Saját magunknak kell kezünkbe vennünk életünk, mindenek felett pedig tisztelnünk, szeretnünk kell a Föld minden élőlényét, különösképpen egymást.”

A kétmilliós fővárosnak van egy iskolája, amely a Rákos-patak és a Merzse- mocsár között félúton áll, és közel hétszáz gyermek neveléséért, oktatásáért felelős.

A lakókörnyezet döntő többségét családi házas településforma jellemzi, többen a környező agglomerációból járnak be (Ecser, Maglód, Pécel), néhányan pedig a településközpont lakótelepéről érkeznek minden reggel.

Az iskola elhelyezkedése már döntő hatást gyakorol az ide érkezőre. A főutak forgalmától viszonylag távol, mint egy félszigeten, helyezkedik el az iskola fő- és kisépülete. Örökzöldek, nyárfák és madárberkenyefák övezik az azték piramisra emlékeztető központi épületet. A kis épületet szintén hatalmassá nőtt lucfenyők, tuják, fűz- és nyárfák védelmezik. A hatalmas udvarokon kézilabdapálya, labdarúgópálya, futókörrel és faeszközökkel felszerelt játszótér található.

Az épületektől és pályáktól északi irányban egy több hektáros szabad rét terül el, kisebb akácfa-, almafa-, fűzfacsoportokkal. A környék rétegvizeit, kisebb belvizeit egy apró patak vezeti el. Ez a rét ma az iskolai „tanrét” vagy „bogarászó”. Természetesen ez a terület nem mutatott mindig ilyen rendezett képet. Eleinte az iskola diákjaival és szüleikkel szedtük össze az építési törmeléket, az autóroncsokat és a kommunális hulladékot a rét jelentős részéről. Többszöri megkeresésünk után a helyi önkormányzat is hathatós segítséget nyújtott a leendő tanrét kialakításához, folyamatos rendben tartásához. Gondoskodtak és gondoskodnak az illegálisan lerakott hulladékok elszállításáról és a terület rendszeres kaszálásáról. Távolabb a családi házak rendezett sora húzódik.

A főépület kívülről zöld színű. Ez természetesen csak a véletlen műve, de számunkra fontos jelentősége van. Nap mint nap emlékeztet bennünket arra az elkötelezettségre, amelyet megismertünk és fontosnak tartunk.

A tágas belső térben – az aulában – igen kedvezőek a feltételek a szobanövények gondozásához. A körbefutó korlátokat biztonságos technikával elhelyezett virágládák díszítik, ezekben ápoljuk növényeinket. Minden itt tanuló osztálynak külön balkonládája van, és a gondnokok segítségével ők gondozzák a növényeket. A gyerekek szeretnek versenyezni, ezért egyéni és osztályok közötti bónuszrendszert dolgoztunk ki a pluszmunkák, teljesítmények értékelésére. E rendszer egyik eleme a virágládák gondozottságának figyelemmel kísérése és pontozása.

Szintén ehhez a versenyrendszerhez kapcsolódik az iskola igen tágas udvarainak, tereinek rendben tartása is. Minden osztálynak, tanulócsoportnak kijelölt területe van, amelyet rendben tart, és azt időszakonként „bemutatja”.

Az értékelő munkát a tantestület, a szülők és a diákok köréből kialakított zsűri végzi. Évközben az önkormányzat tagjaitól, szülőktől, cégek képviselőitől pénzt szerzünk az év végi jutalmazások megvalósításához. Több százezer forintot lehet így összegyűjteni és igen értékes jutalmakká alakítani. Ezek közül kiemelkednek a kirándulások, túrák, táborozásokhoz nyújtott pénzügyi segítségek. Az egyéni jutalmakat igyekszünk személyre szabottan összeállítani (könyv, vásárlási utalvány, sportszer, túrafelszerelés, természetvizsgáló eszközök stb.).

Zöldítés a szürkeállományban...

Az iskola külső-belső zöldítése fontos eleme a komplex környezeti nevelésnek, de ez és a többi elem is csak úgy valósítható meg, ha az itt dolgozó pedagógusok és technikai dolgozók értő támogatóivá, fejlesztőivé válnak e programnak, életfelfogásnak.

Ezért kezdeti lépésként létre kell hozni egy – legalább két tagból álló – munkacsoportot, amely azonnal magukénak érzi a környezeti nevelés értékrendjét, feladatát, és hajlandó is aktívan közreműködni a további szervező és kivitelező munkálatokban.

El kell érni az egész tantestületben, hogy az általa tanított szakterülettől függetlenül mindenki magáénak érezze a környezetbarát életmód értékeit és jelentőségét. Meghatározó fontosságú, hogy az iskola igazgatója értse, támogassa e gondolkodási és cselekvési programot. Ez egyrészt tudatos, tervszerű meggyőzési folyamattal (előadások, továbbképzések), másrészt indirekt hatásokkal érhető el. Ilyen közvett hatások a következők is lehetnek:

• A tanári szoba legyen a leggazdagabb zöld növényekben.
• Ha a testület elfogadja, akváriumot vagy terráriumot is berendezhetünk itt.
• Alakítsunk ki az iskola könyvtári állományából és a természetvédelmi szervektől, igazgatóságoktól szerzett kiadványokból „zöld kézikönyvtárat”. (Itt helyezhetjük el az osztálykirándulásokhoz ötletet adó kiadványokat, fontos címeket tartalmazó szórólapokat, nemzeti parkjainkat bemutató dokumentumokat, lexikonokat és a lehető legjobb növény- és állathatározókat, amelyet bármelyik kolléga különösebb szakmai ismeret nélkül is tud használni. Általános iskolában, hat- és nyolcosztályos gimnáziumokban célszerű a polcon tartani egy olyan játékgyűjteményt, amely a szabad természetben tartott foglalkozásokhoz ad kiegészítő ötleteket. Ilyen kötet például Joseph Cornell Kézenfogva gyerekekkel a természetben¹ című munkája vagy a Természetismereti játékgyűjtemény².)
• Több szempontból is igen hatásos, ha a tanári szoba egyik szabad falfelületére olyan képkereteket helyezünk, amelyek tartalma könnyen cserélhető. Ebbe a „minigalériába” kollégák helyezhetik el egy számukra fontos és kedves tájat, települést, növényt, állatot, képzőművészeti alkotást ábrázoló fényképeiket. A képekhez – egy külön erre a célra kialakított helyen – rövidebb bemutató írásokat mellékelhetnek.
• Ma már szinte alapvető követelmény, hogy a pedagógusok – munkájuk eredményesebbé tétele érdekében – bármikor hozzáférjenek egy-egy számítógéphez és ezen keresztül az internethez. Célszerű a gépek mellé linkjegyzéket mellékelni, amelyben a legfontosabb webcímeket tárolhatjuk. Itt külön rovatban kiemelhetjük a környezeti és egészségnevelés szempontjából legfontosabb honlapokat, keresőprogramokat, sőt a nyitólapot is ezek közül választhatjuk ki (például http://www.greenfo.hu, http://www.wwf.hu, http://www.mme.hu, http://www.kvvm.hu stb.).
• A pedagógus-továbbképzések rendszerében kiemelten kell kezelni, vagy legalább a más klasszikus tantárgyi képzésekkel egyenrangúnak kell tekinteni a környezeti neveléshez kapcsolódó programokat.

A tantestületek gondolkodásmódjának alakítása során alapvetésnek kell tekinteni azt a megállapítást, amely szerint: „A természeti, környezeti globális nevelés a kozmoszról, az egészről szól. A kultúra területeinek együttélésével az egészre, az embergyerekekre hat. Célja a természet tiszteletének kialakítása.”³

Mire jó a Rákos-patak?

Egy biztos: a névadó folyami rák (Astacus astacus) élőhelyének már több évtizede nem megfelelő. A természetes öntisztulásra nem vagy alig alkalmas betonmederbe kényszerített patakvíz életét a sok-sok illegális szennyvízbekötés is lehetetlenné teszi. A patak mentén, az egykori árterületeken mezőgazdasági földek, közel természetes mocsárrét-maradványok, nád- és gyékényfoltos területek váltogatják egymást. A természet itt is megpróbálja visszahódítani a tőle elvett, megcsúfított területeket. A repedésekből, a távolabbi patakpartról növények serege borítja be a szürke betonlapokat. Nyári időszakban szitakötők lebegnek vagy éppen vadásznak a víz felett a parti zónában. Vízisiklók és kecskebékák is felbukkannak a vízfolyásban. A patak menti vakondtúrásokból bőségesen lehet igazi mocsári csigák házmaradványait gyűjteni. Elkészültek a Rákos-patak újjáélesztését (revitalizációját) célzó tervek, csak pénzre és elhatározásra van szükség. Többek közt egy hasonló sorsú bécsi patak sikeres újjászületése is igazolja e munka mielőbbi elkezdésének fontosságát.

A közeli patak és közvetlen környéke – a betonozott meder ellenére is – számtalan lehetőséget biztosít a kerület általános és középiskolás diákjai számára, hogy megfigyeléseket végezzenek és következtetéseket vonjanak le az élőhely állapotára vonatkozóan. Egy rövidebb kirándulás célpontja is lehet a Rákos-patak vidéke.

Évek óta minden ősszel itt kerül megrendezésre a „patakfutás”, mely nagyon sok gyereket és felnőttet futtat, illetve mozgat meg. A rendezvény azért is különösen fontos, mert felhívja a figyelmet az itt még fellelhető természeti értékekre, szépségekre. A kerület távolabbi pontján élők közül sokan ilyenkor találkoznak „testközelből” a kerület névadójával, a Rákos-patakkal.

Az iskolából évente többször teszünk megfigyelő utakat a patak vidékére. Minden ősszel a Rákoscsaba és Rákosliget közötti területen végezzük a nemzetközi madármegfigyelő napokhoz kapcsolódó madárszámlálásunkat. A megfigyelt fajok jegyzékét és a madarak számát elküldjük a Magyar Madártani Egyesületnek.

Az iskola természetbúvár klubja a madártani programon kívül az alábbi megfigyeléseket végzi több-kevesebb rendszerességgel a Rákos-pataknál:

• Fiatalabb diákjainkkal gyakran megyünk gyűjtőútra a patakhoz. Ilyenkor színeket, hangokat, szagokat gyűjtenek a gyerekek. Tanítójuk vezetésével időnként nádat, gyékényt szednek a patak környékén. Ezekből a természetes anyagokból népi játékokat készítenek a tantermi foglalkozásokon.
• Idősebb diákjainkkal fizikai, kémiai vizsgálatokat is végzünk. Mérjük a víz hőmérsékletét, mélységét, áramlási sebességét, átlátszóságát, pH-értékét és a víz keménységét.
• Rendkívül izgalmas feladat minden diák számára a patakmederben élő makroszkopikus gerinctelen állatok gyűjtése, szétválogatása, határozása. Magyarországon a környezeti nevelésben két módszer terjedt el, melynek segítségével a vizsgált víz minőségére lehet következtetni. Az egyik módszer az ún. Módosított Magyar Makrozoobenton Család Pontrendszere és az általunk is használt Belga Biotikus Index, a BISEL-program⁴. Szabványos, fémkeretes hálóval gyűjtjük a vízben, mederfenéken élő gerinctelen állatokat, és a partra emelve tálakba, poharakba válogatjuk szét a megtalált fajokat. A vizsgálat után az élőlényeket visszaengedjük a patakba. (Néhány példányt mikroszkópos vizsgálatra, megfelelő méretű gyűjtőedényben szállítva egy-két napig az iskolában tartunk.)
• A BISEL-módszer használata előtt ismertünk meg egy angliai módszert, amely National River Watch néven vált ismertté. A vizsgált víz minőségére itt is a vízben élő állatok alapján, egyes csoportjaik előfordulásából vagy hiányából lehet következtetni. Egy mellékelt táblázat használatával viszonylag egyszerűen lehet főbb tulajdonságai alapján jellemezni a víz minőségét.

Mi van a mocsárban?

Kevés budapesti iskola mondhatja el, hogy közelében egy 40 hektáros természetvédelmi terület van. A Zrínyi Miklós Általános Iskola e kevesek közé tartozik.

Néhány buszmegállónyira az intézménytől Ecser irányában, a Ferihegyi repülőtér kifutópályája felé egy kis völgyben – vagy inkább teknőben – húzódik meg a hányatott sorsú Merzse-mocsár természetvédelmi terület. A mezőgazdasági földekkel övezett vidék különös találkozópontja a homokos területek szárazréti vegetációjának és az egykor nagy kiterjedésű láp és mocsárrétek maradványának.

1999-ben bővítették 40 hektárra az 1977-ben 27 hektáron kijelölt területet. A vidék hányatott sorsát mutatja, hogy az a múlt században kialakított csatornarendszer, amelyet azért ástak a merzsei területen, hogy a vizeket elvezesse, és előbb-utóbb a mocsár kiszáradásához vezessen, ma annak az éltető víznek az útja, amelynek segítségével pótolni lehet az eltűnt vizek egy részét.

Generációk nőttek itt úgy fel, hogy számukra mindennapos játék és kaland volt kimenni a Merzsére vagy – ahogy sokan ismerik – a Mersére.

Még néhány évtizede is sokkal nagyobb volt a mocsár kiterjedése, szabad vízfelülete. A közeli fűzfán kialakított lesről jól megfigyelhetők voltak a tőkésrécék, csörgőrécék, szárcsák és vízityúkok. A nádasban bakcsó, bölömbika és vízicsibe költött. 1988 augusztusában a Magyar Madártani Egyesület táborában vizsgáltuk az itt élő madarak állapotát, és gyűrűzést is végeztünk.

A környező rét minden kora tavasszal sárgállott a mocsári gólyahír többezres tömegétől. A nádasok szélén mocsári nőszirom tömege virított, a közeli réteken mocsári kosbor és hússzínű ujjaskosbor bontogatta szirmait. Augusztusban az őszi vérfű sötétbordó virágzata borította a vidéket.

Kora tavasszal a csatornák vizében apró fekete kígyóknak látszó réti csíkok tömege tartott felvonulást. A helybeliek kárászokat horgásztak a tó mélyebb pontján. Nagy valószínűséggel a lápi póc is az életközösséghez tartozott.

A kétéltűek és hüllők paradicsoma is volt ez a vidék. Tavaszonként pettyes és tarajos gőték mozgolódtak a víz sekélyebb részein. A tó környéke, a csatornák partja vöröshasú unkáktól zengett. Koncertjük kiegészült a levelibékák, kecskebékák, kacagó békák és a hosszúlábú mocsári békák kórusával. A vízben lévő zsombékokon, fadarabokon nem ritkán levesestányér méretű mocsári teknősöket lehetett megfigyelni, miközben a sástövek között narancsszínű pofafolttal díszített vízisiklók suhantak. Távolabb, a szárazabb réteken sáskák és szöcskék tömegében fürge és zöld gyíkok lakmároztak meleg nyári napokon.

Az egész táj felett minden nyáron ott keringtek és még ma is ott vannak a vidék igazi őrei: a barna rétihéják.

Az életközösség töredékei, átalakult foltjai ma is megtalálhatók Budapest határában. A legnagyobb hiány – mint az ország más pontjain is – a vízből van. Volt olyan esztendő, amikor a Merzse-mocsár vidékén 400 mm/év csapadékmennyiséget regisztráltak az Országos Meteorológiai Szolgálat szakemberei. Ezek a folyamatok a növényzet jelentős átalakulásához, mindenekelőtt a gyomnövények jelentős előretöréséhez vezettek. A szárazföldi orchideákat évek óta nem látta senki. A madárvilág és a kétéltűek számára ma is nagyon fontos fészkelő-, illetve szaporodóhely a Merzse-mocsár.

Iskolánkból minden osztály egy vagy több alkalommal látogatást tesz a természetvédelmi területen. Szakkörök, klubok gyakrabban is kijárnak a Merzsére, és egy-egy konkrét területen végeznek alaposabb megfigyelést.

Miért van különösen nagy jelentősége a Merzse-mocsár vidékén tett kirándulásoknak?

• A környék iskoláiból, de Budapest egészéről gyorsan megközelíthető, jól bejárható.
• Egy séta, kirándulás alkalmával megfigyelhető a mezőgazdasági területeken folyó munka, egy természetvédelmi terület száraz és mocsárréti élővilága és az emberi civilizáció ezekre a területekre gyakorolt hatása.
• Minden erre járó különleges tájképi, esztétikai elemeket fedezhet fel az év bármely szakaszában.

Figyelembe kell venni minden ide vezetett túránál, hogy a terület viszonylag kicsi, éppen ezért érzékeny, sérülékeny. A klasszikus osztálykirándulások lebonyolítására nem alkalmas; különösen igaz ez a tavaszi, költési időszakban.

Sok diáknak e területről készültek az első természetrajzi feljegyzései, szakdolgozatai, előadásanyagai. Itt csak a Magyar Természettudományi Társulat és a Fővárosi Pedagógiai Intézet által szervezett és támogatott Országos Herman Ottó Biológiai Verseny és a Kitaibel Pál Középiskolai Biológiai Tanulmányi Versenyek döntőin elhangzott előadásokra utalok. De ugyanitt kell megemlíteni a Természet Világa folyóirat „Földtani örökségünk” című pályázatát, amelyre több pályamunka is készült a Merzse-mocsárral kapcsolatban. De nem csak a közoktatásban van jelen a természetvédelmi terület, hanem a felsőoktatásban és a posztgraduális képzésben is. 2002 novemberében az I. Magyar Természetvédelmi Biológiai Konferencián az egyik tudományos kutatásról szóló munka „A Merzse-mocsár mint a kovaalgák genetikai diverzitásának őrzője” címet viselte. A kutatók vizsgálatai azt mutatták – többek között –, hogy számos olyan kovamoszatfaj fordul elő a területen, melynek állománya az élőhelyek eltűnése vagy a vizek fokozódó minőségromlása következtében visszaszorulóban van Európa egészében.⁵

Néhány évvel ezelőtt – számítástechnikában jártas – kollégámmal készítettünk egy CD-t, hogy bemutassuk, milyen volt a Merzse-mocsár évtizedekkel ezelőtt, és milyen ma. A lemezen digitalizált diaképek, filmrészletek, botanikai fajlisták, néprajzi vonatkozások találhatók. A lemez nem tudományos szakmunka, hanem általános tájékoztató e számunkra fontos vidékről. A lemezhez hamarosan elkészül egy kiegészítő füzet kirándulók és diákok számára. (Kérésre szívesen küldünk egy példányt az érdeklődőknek. Megrendelhető a peti@zrinyi-altisk.sulinet.hu címen.)

Fontos tudni, hogy Rákoshegyen az Erdős Renée Házban (1174 Budapest, Báthory u. 31.) állandó kiállítást rendeztek be a Magyar Mezőgazdasági Múzeum szakemberei, ahol szintén fogalmat alkothatunk arról, milyen lehetett a Merzse-mocsár 100 évvel ezelőtt, és milyen volt a közelmúltban.

A dioráma hátterét adó festményeket Muray Róbert készítette. A kiállítás 2003-ban multimédiás bemutatórendszerrel is kiegészült. Érdemes meglátogatni!

A Magyar Madártani Egyesület szakembereinek segítségével 2004-re tervezünk egy programot, amelynek során szeretnénk felmérni, hogy a mai Merzse-mocsárban mekkora mocsáriteknős-állomány él, és milyen arányban fordulnak elő faunánktól idegen, megunt, majd szabadon engedett ékszerteknősök. A megfigyelésekben, a csapdaellenőrzésekben felső tagozatos és középiskolás diákok vennének részt megfelelő szakmai előkészítés után. A programot a helyi önkormányzat is támogatja, és pénzt is rendel hozzá.

Biztos vagyok benne, hogy az elkövetkező években még sok diáknak jelent inspirációt, forrást mindaz, ami Budapest e különleges élőhelyéhez kötődik.

Sisakos sáska az étlapon

Több évtizede gyakorlat, hogy a világ kisebb-nagyobb régióiban kötetbe gyűjtve mutatják be a szakembereknek és az érdeklődőknek azokat az élőlényeket, melyek természetes folyamatok eredményeként – vagy még inkább a mi sajátos életmódunk miatt – veszélyeztetetté váltak, esetleg a kipusztulás szélére sodródtak. Ezek a könyvek az ún. „Vörös könyvek”.

A Zrínyi Miklós Általános Iskola melletti „tanrétünkön” is él egy ilyen állatfaj.

A sisakos sáskának (Acrida hungarica) évenként változó számú, de jelentős állománya talál itt életfeltételeket. E rovarnemzetség fajainak többsége szubtrópusi területek lakója, hazánkban ez az egy faj fordul elő. A 34–55 milliméteres, többnyire zöld, néha barnás színezetű rovar nagy hőigényű élőlény. A meleg, homokos területek jellemző állata. Feje igen szokatlan alakú, leginkább a középkori lovagok sisakjára emlékeztet. A fejhez lapos, kard alakú csápok tartoznak. Északi elterjedésének határát Magyarországon éri el.

Az 5. és 6. osztályokban év elején egy-egy természetismeret-órán bemutatjuk a rétünkön élő különös rovarfajt. A kisdiákok nagy lelkesedéssel jelzik, ha valahol a közelben megtalálták a nyárutó, a kora ősz első imágóit.

Ugyanezen a réten egy másik védett rovarfajt is rendszeresen megfigyelhetnek tanulóink, az imádkozó sáskát (Mantis religiosa) vagy – ahogy a gyerekek között népszerűbb – az ájtatos manót.

Az iskola minden dolgozójának felhívtuk a figyelmét e nem túl népszerű, de igen érdekes rovarfaj előfordulására és jelentőségére. E felvilágosító munka egyik legérdekesebb eredménye volt, amikor az iskolai étkezőben elhelyezett étlap szélén egy gyönyörű, hatalmas zöld példányt vettek észre a konyhai dolgozók. A gyerekek segítségével befogták egy pohárba, majd a réten szabadon engedték az állatot. Gyanítjuk, hogy a korábbi időszakban ez a sáska élve nem került volna vissza a szabad természetbe.

Bármennyire hihetetlen, e közel hétszáz tanulót számláló intézményt 2003 augusztusáig – gépjárművel – egy névtelen utcán keresztül lehetett csak megközelíteni. A Dodo-klub⁶ tagjaival és a tantestülettel konzultálva javaslatot tettem a helyi önkormányzatnak, hogy nevezzük el e közterületet arról az állatról, amelynek példányai az itt található réten élnek, táplálkoznak, szaporodnak, és diákjainknak is jó „ismerősei”.

A kerületi önkormányzat köztisztviselőinek és képviselőtestületének többsége igen nyitott minden környezet- és természetvédelmi kérdéssel kapcsolatban, így támogatja a jobbító ötleteket. A „sisakos sáska” utcanévjavaslatot eleinte némi tanácstalansággal fogadták, de néhány rövid – fényképekkel is illusztrált – előadás után támogatták az elképzelést. A képviselőtestület ellenszavazat nélkül hozta meg döntését az új utcanévről.

A Dodo-klub

Iskolai természetbúvár klubunk 1988 óta működik. Fő tevékenységi területe közvetlen környezetünk növény és állatvilágának tanulmányozása, felfedezése. A klub tagjaival Magyarország Budapesthez közeli tájainak jelentős részét bebarangoltuk (Budai-hegység, Börzsöny, Vértes, Pilis-hegység, Velencei-tó és környéke stb.).

Időközben több kiadást megért az angol természetbúvár, Gerald Durrell Az amatőr természetbúvár című könyve. Ez a könyv és a hozzá kapcsolódó filmsorozat mind a mai napig valóban alapját képezi szakköri munkánknak. Az iskolai könyvtárban több példány is hozzáférhető. A kollégák és a diákok közül sokan megismerkedtek G. Durrell más nagyszerű könyvével is. Durrell saját állatkertje és természetvédelmi alapítványa szimbólumául választotta a 1547-ben Mauritius szigetén felfedezett majd röpke száz év alatt kipusztított, óriás dodo galambot.

A gyerekeknek nagyon tetszett e különös madár története és a rekonstrukciók alapján megismert képe. Közös elhatározással az iskola természetbúvár klubja Dodo-klubként vált ismertté. Munkánkról tájékoztattuk a Jersey Wildlife Preservation Trust munkatársait, akik örömmel értesültek munkánkról, és bőséges tájékoztató anyagot küldtek az ott folyó természetvédelmi tevékenységről.

A Dodo-klub nevében minden hónapban levelet juttatunk el az osztályok tanulóihoz, amely öt-hat olyan – önálló kutatásra, keresgélésre serkentő – feladatot tartalmaz, mely magyarországi növényekhez, állatokhoz és természetvédelmi kérdésekhez kapcsolódik. A megoldásokat értékeljük és félévkor vagy év végén jutalmazzuk. Szintén a Dodo-klub kiírásában hosszabb, nagyobb lélegzetű pályázatokat is kiírunk a leginkább lelkes és érdeklődő ifjú természetbúvárok részére (Mérgeskígyók Magyarországon?, Orchideák a fű között stb.). E munkákhoz természetesen segítséget nyújthatnak a szülők és a tanárok is. A Dodo-klub néhány tagja 2001-ben – egy iskolai nyelvi táborozás alkalmával – eredetiben is láthatta és lefényképezhette Londonban a Natural History Museum-ban az egyik – eredeti darabokat is tartalmazó – dodo-rekonstrukciót.

Mindennapok apró zöldülései...

A jeles napok megünneplése minden iskolai közösség éves munkatervében szerepel. A történelmi és helyi iskolai ünnepek mellett kellő méltósággal emlékezünk meg a nevezetes környezet- és természetvédelmi napokról. A Zrínyi Miklós Általános Iskolában az alábbi jeles napok megünneplésének kialakult hagyománya van:

• Állatok világnapja októberben. Ezen a napon egy előre megtervezett program alapján témanapot tartunk, így a tanórák és más foglalkozások valamilyen sajátos megközelítéssel az állatvilághoz kapcsolódnak. Igazi látványosság az iskola aulájában megrendezett állatkiállítás. Ezen a napon – a szülők segítségével – megfelelő szállítódobozba helyezve a gyerekek behozhatják kedvenc háziállatukat. Az iskola aulájában nagyméretű asztalokból kiállítórészt rendezünk be, ahol a behozott állatok jól megfigyelhetők, de némi védelmet is élveznek. Az előkészítés során gondoskodni kell a megfelelő szállítóeszközökről, szállítóedényekről és bemutatódobozokról, akváriumokról, terráriumokról, élelmezésről, ivóvízellátásról és a folyamatos felügyeletről. Az idei esztendőben a következő gyűjteményt mutatták be a gyerek: nimfa és hullámos papagájok, kacagógerlék, deguk, kopasz tengerimalacok, gabonasiklók, leopárd gekkók, remeterákok, afrikai rózsabogarak.
• Madarak és fák napja áprilisban vagy májusban. Életkori sajátosságaik szerint minden osztály verses, zenés, madárhangos összeállítással ünnepli e napot. A faültetés és a kertápolási munkálatok a délutáni időszakban történnek. A műsorok minősége nagyban függ a gyerekek és az osztályfőnökök kreativitásától, együttmunkálkodó kedvétől.
• A Föld napja áprilisban. Nyolc órakor felvonjuk a „Föld-zászlót”. Minden osztály közös munkában megoldja a reggel megkapott „Föld napja”-totót. A diákönkormányzat képviselőiből és a tantestület tagjaiból álló zsűri értékeli a megoldásokat és okleveleket, tárgyi jutalmakat oszt ki a déli órákban. Erre a napra hirdetjük meg a „Legzöldebb osztály” elnevezésű versenyt is.
• A víz világnapja áprilisban. A korábban meghirdetett rajzpályázatra érkezett munkákkal díszítjük a főépület auláját és a kisépület folyosóit. Dia- és filmvetítéseket, előadásokat tartunk a természetes vizek világáról. Délutánra kirándulást szervezünk (2-3 csoport) a Rákos-patak rákoscsabai folyásához.
• Környezetvédelmi világnap júniusban. A második félévi Dodo-pályázat eredményeit ezen a napon hirdetjük ki, és itt adjuk át a díjakat is. Néhány osztály Magyarország természeti értékeit bemutató, rövid előadással készül. Mások a legégetőbbnek tartott környezeti problémákról tartanak 5-5 perces, „interaktív” bemutatót.
• Minden esztendőben ősszel vagy tavasszal „Zrínyi-túranapot” szervezünk. Ezen a napon minden osztályközösség olyan túracélpontot választ, amely beilleszthető egy egynapos kirándulás kereteibe. Készítünk egy listát, amelyről a csoportok kiválaszthatják a számukra kedves területet. Osztályfőnökeik, szaktanáraik vezetésével felkészülnek a terület természetrajzi jellemzőiből, történelmi, néprajzi ismereteiből. A kirándulást követően rajzban, festményben vagy más technikával készített alkotásban megjelenítik a látottakat, illetve annak egy részletét. Az osztályközösség kiválasztja a két-három legjobbnak tartott munkát, és kiállítja az iskola aulájában erre kijelölt helyen. A már korábban említett zsűritagok értékelik a munkákat, és különböző kategóriákban jutalmazzák a legjobbnak ítélt alkotásokat.

Az iskola tágas terei lehetővé teszik kis iskolakert kialakítását. A 6–10 éves gyerekek számára (de a nagyobbaknak is) nagyon fontos, hogy élőben láthatnak paradicsom-, paprika-, karalábénövényt. Figyelemmel kísérhetik a növények fejlődési folyamatait a magtól a palántán át a virágzó, termést érlelő növényig.

A téli időszak legfontosabb zöldprogramja a téli madáretetés, illetve annak megszervezése. Az előkészítő munkálatok már ősszel megkezdődnek az iskolában és otthon a családoknál. Ebben az időben célszerű felújítani, rendbe hozni a tavalyi etetőket, vagy újakat készíteni és kihelyezni. A téli etetőanyagokat is célszerű a nyár folyamán vagy kora ősszel beszerezni és arra alkalmas helyen tárolni (napraforgómag, tavalyi dió, a nyáron félretett dinnyemagok stb.).

Az iskolában minden osztályban egy-egy természetismeret-órát, biológiaórát vagy annak egy részét a téli madáretetés fontosságának megértetésére és elemi madárfaji ismeretekre kell fordítani. Szakköri vagy klubfoglalkozásokon több órát is lehet e témakörnek szentelni. Az iskolai etetőket az épület szélvédett, de jól látható részein helyezzük el. Itt szinte csak napraforgómaggal és tört dióval végezzük az etetést. A téli szünet idejére is meg lehet beszélni néhány gyerekkel, hogy gondoskodjanak az etetők feltöltéséről, vagy ha ez nem megoldható, a gondnokokat kell megkérni erre a munkára. A személyes megbeszélésnek, a megértésnek, a miértek megmagyarázásának itt is óriási szerepe van.

Néhány éve a tavaszi-nyári időszakban más szárnyasok gondozását kezdtük el. Magyarországon több száz magánosan élő méhfaj él. Ezek azok a hártyásszárnyúak, amelyek nem építenek nagy, több tucat vagy több száz egyed számára alkalmas fészkeket. Szaporodásukhoz kisebb-nagyobb átmérőjű üregeket, lyukakat keresnek. Az iskolakert egy déli fekvésű, távoli részébe – ahol diákok nemigen járnak – egy nagyobb fakeretbe erősítve egyenlő darabokra felvágott nád- és bodzaszárdarabokat erősítettünk. A köteg közelébe fakorongokba különböző méretű lyukakat fúrtunk, és a törzsszeleteket – megtámasztva – az élére állítottuk.

A nádkötegben már megfigyeltük apró méhfajok fészeképítését és szaporodását is. Angliában, Franciaországban, Németországban évtizedek óta megszokott tevékenység a magános méhek ilyen formában történő védelme. Ez a telepítő munka elsősorban ott valósítható meg, ahol viszonylag tágas térrel rendelkezünk, és a telepítéssel nem veszélyeztetjük az arra érzékeny gyerekek egészségét.

Hová tegyük...

....mármint a hulladékot, szemetet? Iskolánk heti egyszeri cserével egy 3000 literes konténert tölt meg vegyes hulladékkal, szeméttel. Szerencsére – több éve – az egyik legveszélyesebb, feleslegessé váló készítményt, a zseb- és egyéb telepeket, „elemeket” a jól ismert zöld tárolóedénybe helyezzük.

Évek óta kerestük a lehetőségét annak, hogy a főváros legnagyobb alapterületű, több mint nyolcvanezer lelket számláló kerületében tegyünk valamit a majdnem mérhetetlen mennyiségű hulladék szelektív gyűjtése érdekében.

2002-ben találkozott az iskolai szándék és az önkormányzati elképzelés, aminek eredményeként a kerület három oktatási intézményében létrejöhettek ilyen gyűjtőpontok. Az itt tárolt hulladékról azt is tudjuk, hogy nem jut vissza közös lakossági gyűjtőrendszerbe, hanem valóban feldolgozásra, újrahasznosításra kerül.

A nagyméretű kerékpártároló egyharmad részét leválasztottuk, két oldalára bedobónyílásokat vágtunk a hulladékok fajtája szerinti formában és méretben. A nyílásokat egy-egy kedves állatfigura felfestett képe őrzi, és a bedobott palackot vagy dobozt – egy elektronikus szerkezet segítségével – a fajra jellemző hang adásával „köszöni” meg. Osztályfőnöki és technikaórákon részletesen foglalkozunk a szemét és hulladék keletkezésének és elhelyezésének problémájával, amely a most felnövekvő nemzedék számára – jövője szempontjából – az egyik legfontosabb kérdés. A rendszer kiépítésével nem oldottunk meg minden problémát, de úgy véljük, komoly előrelépést tettünk a gondolkodásmód megváltoztatása érdekében. A gyerekek megszokták, és rendszeresen használják a gyűjtőrendszert. Gondnokainknak csak ritkán kell „utószelekciót” végezniük. Némi konfliktushoz vezetett, hogy a helyi lakosságnál, a háztartásokban keletkező hulladék kezelését nem tudjuk felvállalni. Ezt a feszültséget enyhíteni látszik a kerület egy távolabbi pontján 2003-ban átadott hulladékudvar. Őszintén reméljük, hogy hamarosan minden iskola hozzájuthat hasonló hulladékválogató és -tároló rendszerhez.

Még néhány apróság...

• Nem feltétlenül szükséges, de nagyon hasznos, ha az iskolának van internetelérése, ugyanis bizonyos pályázati kiírások így könnyebben, gyorsabban és biztonságosabban megszerezhetők. Rengeteg hasznos információhoz juttathatjuk magunkat, a kollégákat és tanítványainkat, ha megfelelő ismeretekkel és kulturáltsággal felvértezve használjuk a világhálót. Az iskolák közötti kapcsolattartásnak, adatcserének is alapvető formájává kezd válni ez az elektronikus rendszer, tehát mindenféleképpen be kell vonnunk a mindennapi „zöld munkáinkba”.
• Az iskolai könyvtárfejlesztési tervek készítésénél is célszerű figyelembe venni a természet- és környezetismeret, -védelem sajátos szükségleteit (itt elsősorban a színvonalas határozókönyvek, lexikonok, módszertani útmutatók és egyéb segédkönyvek beszerzésére gondolok). A környezeti nevelés elméletének és módszertanának óriási szakirodalma van; az utóbbi időben megjelent munkák közül említést érdemel a Nemzeti Tankönyvkiadónál megjelent Az erdei iskola hasznos könyve című összefoglaló mű.
• A folyóiratok megrendelésénél is kezeljük kiemelten a zöldítés szempontjából alapvető időszaki kiadványokat (TermészetBÚVÁR, Vadon, Süni, Élet és Tudomány, a National Geographic magyar nyelvű kiadása, Természet Világa, Földgömb, Cédrus, Liget).
• A legtöbb környezeti nevelési módszernek nincs különösebb eszközigénye. Az eredményes munka azonban megkívánja, hogy megfelelő számban rendelkezésre álljanak olyan eszközök, amelyek segítenek a környező világ alaposabb megismerésében. Ezért szükséges, hogy akár pályázati pénzekből, akár az iskolai éves költségvetés terhére folyamatos eszközfejlesztésre is legyen lehetőség (nagyítók, binokuláris mikroszkópok, távcsövek, kémiai indikátorok, fizikai mérőeszközök stb.).
• Érdemes érintkezésbe lépni és a kapcsolatot fenntartani azokkal a szakmai szervezetekkel, amelyek információkkal, szakmai, módszertani útmutatásokkal folyamatosan segíthetik munkánkat (Magyar Madártani Egyesület, WWF magyarországi képviselete⁷ stb.).
• Ha még nincs, meg kell bízni egy olyan kollégát, aki rendszeresen, pontosan és alaposan áttanulmányozza azokat a folyóiratokat (Sansz, Pályázati Figyelő) és internetes oldalakat, ahol természetismerettel, természet- és környezetvédelemmel kapcsolatos pályázatok megjelenése várható.
• Fontos, hogy folyamatosan kapcsolatban álljunk azzal a köztisztviselővel, aki a helyi önkormányzatnál az oktatási és környezetvédelmi ügyekkel felelősen foglalkozik, és ilyen irányú információkkal ellát bennünket.
• Eredményeinket, tapasztalatainkat, észrevételeinket célszerű a helyi vagy esetenként országos megjelenésű lapokban publikálni. Ha van, a helyi rádiót és televíziót is bevonhatjuk a tájékoztatásba, hogy minél többen értesüljenek tevékenységünkről, remélve, hogy az ilyen információk birtokában növekszik segítőink és támogatóink száma.
• Gondoskodni kell a tantestület folyamatos tájékoztatásáról a környezeti neveléshez kapcsolódó minden fontos, érdeklődésre számot tartó, újabb eredményről, amely segítheti a mindennapi munkát is. A törvényi kötelezettséget is szem előtt tartva ajánlatos eljuttatni minden pedagógus kollégához egy olyan – viszonylag rövid – összefoglalót, amely felvázolja az iskola környezeti nevelésének elméleti alapjait, hátterét és legalapvetőbb praktikumát. A Zrínyi Miklós Általános Iskolában az egyik ilyen alapvető elméleti munka az 1987 óta folyamatosan fejlesztett Föld Charta⁸. A dokumentum felhasználható oktatási eszközként annak tudatosítására, hogy az emberiség (így mi, itt az iskolában) milyen lényeges választások előtt állunk, és mekkora szükség van a fenntartható életmód iránti elkötelezettségre. Felhívást is jelent mindnyájunk számára, hogy gondoljuk át a viselkedésünket szabályozó alapvető magatartási mintákat és etikai értékeket. Cselekvésre biztat a fenntartható életmód eléréséhez, követendő és követhető értékrendet fogalmaz meg. Néhány részlet a Charta alapelveiből:
  – A Föld és az élet sokszínűségének tisztelete.
  – A Föld szépségének és bőségének megőrzése a jelen és a jövő nemzedékei számára.
  – Az élőlények tisztelete és figyelmes kezelése.
  – A fenntartható életvezetés értékrendjét, elvi és gyakorlati ismeretanyagát integrálni kell a hivatalos iskolai tananyagokba és az élethosszig tartó tanulásba. (...)
• Célszerű minél több kapcsolódási pontot keresni az iskolában zajló környezeti nevelés és az éppen aktuális minőségbiztosítási, minőségfejlesztési rendszer között, mert ez tapasztalataink szerint igen jótékonyan hat mindkét részterületre. Számos feladat tehető így kézzelfoghatóvá, mérhetővé, a diákokkal és az iskola minden dolgozójával szemben támasztott etikai és erkölcsi elvárások pedig jól megfogalmazhatóvá, egyértelművé válnak.

Reméljük, hogy munkánk eredményeként mind többen ismerik fel, hogy megannyi érték létezik körülöttünk és bennünk. Felfedezik, hogy adott helyen és időben ugyanúgy pótolhatatlan kincset jelent a tiszta víz és a levegő, a sisakos sáska és élőhelye, a síelés a szikrázó napsütésben, mint például Petőfi Sándor versei vagy Kovács Margit kerámiái.

Irodalomjegyzék

Cornell, Joseph: Kézenfogva gyerekekkel a természetben. Magyar Környezeti Nevelési Egyesület. Budapest, 1998.

F. Nagy Zsuzsanna (szerk.): Természetismereti játékgyűjtemény. Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány. Miskolc, 1999.

Gulyás Pálné (szerk.): Ökológiai kultúra, ökológiai nevelés. Természet- és Környezetvédő Tanárok Egyesülete. Budapest, 1998.