Nyiratiné Németh Ibolya

Gaia-Ház iskola

„Ha a mezőn utolér az alkony, oszt szögény fejednek nincs hova lönnöd, kuporoggy lé, magad körül körbe, mind a tíz ujjaddal vagy a bicskáddal kapard ki a fődet, amég belegömbölyödve, akár a csikasz, nem láccol ki belűle. Aztán vágj egy kéve nádat, oszt sorjába állícsd a gödör szélire. Csatold le a derékszíjadat, oszt kösd át fönt a nád kontyát, hogy szét ne hulljon. Huzd lé a nadrágodat, amit elűl akassz a bejáratra. Takarózz a kabátodba! Möglátod, hogy nem vösz mög az isten hidege.”¹

Hát ilyen könnyű dolog a házépítés? Vagy mégsem? Lehet, hogy a mi Mecsekünk mezeibe a tíz ujjunk meg a bicskánk is beletörne. De a legegészségesebb építmények tényleg nagyon egyszerű módon készülnek. Arra keresem a választ ebben a rövidke fejezetben, hogyan tudnánk házainkat, iskoláinkat természetesebbé alakítani, felidézve vidékünk egyszerű építéstechnológiáit, segítségül hívva a modern kor környezetbarát technikáját és kitartásunkat, úgy, hogy a bicskánk se törjön bele.

Ha új iskolát szeretnénk építtetni, egyszerűbbnek látszik a dolgunk, mint egy átalakítás, felújítás esetén, bár nagyon mellé is foghatunk. A legfontosabb, hogy tudjuk, mit akarunk, és megtaláljuk azt a tervezőt és kivitelezőt, aki ezt meg is tudja valósítani. Engedjük szabadjára képzeletünket, rajzolgassunk, modellezzünk, vegyük igénybe olyan kollégáink segítségét, akik már építkeztek. Keressünk építésben jártas szülőket, gyerekeket, és álmodozzunk együtt. Menjünk ki a telekre, figyeljük meg a környezetet, a terepviszonyokat, a tájolási lehetőségeket, tanuljunk a skandinávoktól, akik tudnak erdőbe is úgy házat építeni, hogy szinte nem kell fát kivágni. Tájékozódjunk az önkormányzatnál a helyi területfejlesztési tervről, hogy tudjuk, milyen lehetőségekben gondolkodhatunk. „Legyünk képben”, legyenek konkrét elképzeléseink, hogy a tervezővel ügyesen tudjunk tárgyalni. Ne engedjük, hogy a szakemberek eltántorítsanak szándékainktól, csak ha belátjuk, van jobb megoldás. Ezek az első lépések, de ugyanilyen élvezettel figyeljünk minden későbbi lépésre is, és akkor olyan iskolát vehetünk majd a birtokunkba, ahol szeretünk lenni.

De általában nem az a gondunk, hogy véleményünket kikérve új iskolát építenek nekünk, hanem az, hogy mit kezdjünk a régi, elhanyagolt, több sebből vérző, rossz építéstechnológiájú, esetleg romos épületünkkel. Mielőtt nekiállunk toldozni-foldozni, érdemes megismerkednünk a természetes ház elveivel, hogy a későbbiekben tudatosan ezzel a szemléletmóddal végezzük az átalakításokat, felújításokat.

A GAIA-ház alapelvei²

Szolgálja bolygónk összhangját

• Úgy legyen elhelyezve, tájolva és védve, hogy megújuló erőforrásokra támaszkodhasson, és azokat is a lehető leggazdaságosabban használja fel.
• Használjon csak „zöld” anyagot és olyan készterméket, amely nem mérgező, nem szennyez tartósan, megújítható, előállítása nem igényel túl sok energiát, s mindemellett természetes úton lebomlik, vagy könnyen újrahasznosítható.
• Gazdálkodjon „értelmesen” erőforrásaival; a természetes folyamatokat hatékony ellenőrző rendszerekkel segítse, hogy az energiafelhasználást, fűtést, hűtést, vízellátást, légáramlást és megvilágítást kellőképpen szabályozhassa.
• Illeszkedjen bele élő környezetébe őshonos fa- és virágfajták segítségével. Szerves hulladéka legyen komposztálható, kertje organikusan művelt – a kártevők ellen növényvédő szerek nélküli természetes védelemmel. Szennyvize legyen helyben kezelve, s árnyékszéke működjön a lehető legkevesebb vízöblítéssel. Nyújtson lehetőséget esővíz gyűjtésére, tárolására és felhasználására.
• Háztartása se levegőt, se vizet, se talajt ne szennyezzen.

Szolgálja lelkünk békéjét

• Mérete, anyaga, építésmódja legyen összhangban környezetével, illeszkedjen bele abba a közösségbe, amely körülveszi.
• Másokkal való szoros együttműködés eredményeként váljon egyéni ötleteket és képességeket hasznosító holisztikus és élő képződménnyé.
• Arányai és formái, idomai legyenek kiegyensúlyozottak, árasszanak szépséget és nyugalmat.
• Természetes színei, természetes burkoló-, színező-, festék- és pácanyagai teremtsenek gyógyító hatású és egyéni színvilágot.
• Fekvése és beosztása is olyan legyen, hogy átjárhassa a csí éltető lehelete, fokozva lakóinak testi-lelki erejét és egészségét.
• Táplálhassa Gaia (a Földanya) és az egész természetes világ, az élet lüktetése, a földi lét körforgása, az évszakok, nappalok és éjszakák váltakozása.
• Legyen gyógyhely, ahol a lélek és a szellem szabadon szárnyal.

Szolgálja testünk egészségét

• Levegője legyen tiszta, „lélegezzék” szabadon olyan természetes anyagok és folyamatok, légmozgások jóvoltából, amelyek belső hőmérsékletét, páratartalmát, szellőzését és levegőjének összetételét egyaránt szabályozzák.
• Legyen messze a távvezetékek ártalmas, elektromágneses sugárzásától és minden káros talajsugárzástól. A háztartási gépek se tölthessék fel elektromágneses feszültséggel és sztatikus elektromossággal, s ne is zavarhassák a jótékony kozmikus és földsugárzást.
• Levegő- és vízellátását biztonságos és egészséges forrásból biztosítsa. Mentes legyen minden szennyeződéstől (főleg a radontól), levegőjében elegendő pára és a pozitívnál több negatív töltésű ion legyen, fűszerezve gyógyfüvek, természetes anyagok és ápolószerek kellemes illatával. Szellőzését természetes légmozgás oldja meg.
• Biztosítson csöndes, minden külső és belső zajtól elszigetelt, védett, kellemes, jótékonyan csendes környezetet.
• Minél több napsugarat és nappali világosságot engedjen be, hogy kevesebb mesterséges fényt igényeljen.

Iskolafelújítás GAIA-módra

Saját lakásként is nehéz megvalósítani egy ilyen elképzelést, de vajon mit tudunk vele kezdeni iskolánkban? Szerintem érdekes kihívás, érdemes belevágni!

Ha nekem lenne iskolám, így csinálnám:

1. lépés: motiváció

Többször „átrágnám” David Pearson könyvét, amit nem értenék, megkérdezném ismerőseimtől. Hatalmas elszántsággal, lendülettel ismertetném meg az iskolámmal (kollégákkal, gyerekekkel, szülőkkel...) a GAIA-ház elveit (tanórákon, faliújságokon, maketteken, épületlátogatásokon, szülők klubjában...), és addig mesterkednék, míg megfogalmazódna az igény, hogy próbáljuk meg – amennyire lehet – iskolánkat ilyenné varázsolni.

2. lépés: helyzetfelmérés

Ez már „könnyű”, hiszen rengeteg társunk lett, tudnak segíteni. Készítsünk minden részletre kiterjedő helyzetfelmérést: hogyan áll jelenleg iskolánk az alapelvekhez viszonyítva, mi mindenen kellene változtatni? Gyűjtsünk össze minden ötletet! Szakemberek (például kőműves, fűtésszerelő, ács, mérnök... apukák) segítségével tartsunk terepbejárást, mérjük fel az épület állapotát, mindent jegyzőkönyvezzünk, készítsünk vázlatos rajzokat. Ötleteink megvalósíthatóságáról az adott helyszínen kérdezzük meg a hozzáértők véleményét.

3. lépés: terv

Készítsük el a megvalósítási folyamat tervét 3 vagy 5 évre. Vegyük előre azokat a teendőket, melyeket kisebb ráfordítással véghez tudunk vinni, illetve a halaszthatatlan állagmegóvó feladatokat. (Például „árnyékszéke működjön a lehető legkevesebb vízöblítéssel” alapelv könnyen megvalósítható: minden WC-tartályba elhelyezünk egy vízzel töltött flakont; állagmegóvási feladat lehet a rossz ereszcsatorna javítása; ez prioritást kell, hogy kapjon, mert később a leázásokból milliós kárunk származhat). A nagyobb feladatokat halasszuk későbbre, hagyjunk rá több időt. (Például lehet, hogy egy zöldtető létrehozásakor két év csak arra kell, hogy felkutassuk a lehetséges forrásokat, amelyekből finanszírozhatóvá válik.)

4. lépés: megvalósítás

Az építkezés nem lesz könnyű, de csodálatos dolog: rengeteg sikerélménnyel, örömmel, jóleső elégedettséggel jár. Ha mi építünk házat (mégha csak felújítjuk is), az közösséget farag belőlünk, és nagyon kellemes érzés együtt lakni benne. Fontos, hogy találjunk egy becsületes hozzáértő segítőt, aki – akárcsak egy műszaki ellenőr – végigkíséri a felújítást; időben szól, ha a kivitelező nem szakszerűen vagy nem a megállapodásunknak megfelelően dolgozik. Akadnak dolgok, melyeket mi is el tudunk végezni a gyerekekkel; ezeket ne bízzuk másra, mert bámulatos nevelőerejük van. Abban a falusi kisiskolában, ahol a gyerekek és az igazgató úr együtt burkolták le az iskolaudvart földbe rakott terméskövekkel, a hézagokban fűmaggal, oda bizonyára jóleső érzéssel lehet nap mint nap bemenni, mondván: ebben én is részt vettem, azért ilyen szép, ezért vigyáznom kell rá.

Apró ötletek

Természetesen nincs mód néhány oldalban pontos receptet adni az alapelvek megvalósítására, de ötleteimmel kísérletet teszek rá, hogy a gondolkodás elinduljon a természetes ház megvalósításának irányába. (Persze az ötletek kivitelezése nagyban függ a fenntartótól. Próbáljuk meg elérni, hogy beleszólhassunk a saját iskolánkat érintő kérdésekbe, ne döntsenek a fejünk felett!)

Tájolás

Nézzük meg, pontosan milyen tájolású az épület. Ha nem védték meg északról az építéskor, védjük meg most: megtehetjük földrakással, fák, cserjék ültetésével. Ha van egy déli fekvésű tetőnk, érdemes elgondolkodni napkollektorok elhelyezésén...

Megújuló erőforrások

Napkollektorok segítségével például előállíthatjuk a használati melegvíz egy részét. Nagyon sok cég (például a Naplopó Kft.) kínál eszközöket, és több helyen létezik non-profit napkollektor-összeszerelő műhely (például Gömörszöllősön). Nagy probléma, hogy a bekerülési költség magas, a megtérülési idő pedig hosszú (17 év), de léteznek hazai és nemzetközi pályázatok, melyek támogatják ezeket a beruházásokat. Akkor érdemes belevágni, ha a fűtés is korszerűsítésre szorul, mert vastagabb csövekre, új kazánra stb. lesz szükségünk. De az iskolaudvaron felállított egy-két „fekete hordó”-kollektor is jó szolgálatot tehet, már csak nevelőerejét tekintve is.

Ha iskolánk szeles vidéken fekszik, érdemes egy kis szélkereket építeni az udvarba, mely besegíthet az iskolakert locsolásába.

„Zöld” anyagok

Szerencsénk van, ha iskolánk ilyen anyagokból (vályog, kő, fa, kerámia...) épült. Ha nem, legalább a bővítésekkor gondoljunk rájuk, tartsuk szem előtt a hagyományos helyi építőanyagokat. A „betoniskolákon” szigetelésekkel (hő, zaj), burkolatokkal segíthetünk.

Ha iskolánk korosabb, sokszor probléma a falak vizesedése, melynek több oka lehet: az utca szintjének megemelkedése, a csapadékvizek helytelen elvezetése, a talajvíz magas volta... Mit tehetünk? Javítsuk meg az esőcsatornát, ha kell, szivárgó rendszerrel vezessük el a vizeket az épület közeléből, készíttessünk utólagos szigetelést. Az utóbbi sziszifuszi munka, de megéri, kár injektálással, vízzáró vakolatokkal próbálkozni.

Nagyon sok iskolánk lapos tetejű, melynek karbantartása megannyi gond forrása. Ha éppen felújításra szorul, gondolkodjunk el a magastető (ha hely szűkében vagyunk, tetőtér-beépítéssel) vagy a zöld tető lehetőségéről. Érdemes megismerkedni az építész, Hundertwasser munkásságával, aki azt vallotta: a függőleges az emberé, a vízszintes a természeté. A zöldtető néhány előnye a Ritter zöld tetőpanel tájékoztatója alapján: növeli a levegő nedvességtartalmát, előnyösen hat a sűrűn beépített városok klímájára, javítja a mikroklímát, hangelnyelő képessége van, védi a tetőt a nagy hőmérséklet-ingadozásoktól, így növeli az élettartamát, tehermentesíti az esővíz csatornahálózatát a késleltetett csapadékvíz-elvezetéssel, a csapadékvíz jó részét a felületen megköti, pótlólagos zöldfelületet ad.

Építkezzünk természetes anyagokból például az udvaron, hogy a gyerekek megtanulják a technológiákat, és saját házuk építésekor ne idegenkedjenek az efféle megoldásoktól. Egy svéd ökoiskola leírásában olvastam, hogy a gyerekek saját terveik alapján üvegházat, terráriumot, biciklitárolót építettek; egy hollókői táborban láttam, amint a gyerekek nagy élvezettel taposták a házépítéshez a sarat. Kezdjük nagyon egyszerű ősépítményekkel, például verem, kemence, galambdúc, a csányi vándordinnyések kunyhójának mintájára épült házikó, melyből szerszámtároló vagy játszóház is lehet. Tanulmányozzuk az ökofalvak (például Gyűrűfű) próbálkozásait is, ahol újjáélesztik az ősi technológiákat. Ültessünk növényekből „házat” az udvaron: bab- vagy fűzfasátrat például (nagyon kellemes játszó- és tanulóhely). Ha a babot egy pergolára futtatjuk, kellemes hűvös helyet alakíthatunk ki, ahol a májusi, júniusi szabadtéri órákat meg tudjuk tartani.

Kaparjuk le az egészségre káros festékeket, és meszeljünk, burkoljunk, fessünk, színezzünk természetes anyagokkal. Elnyűtt aulánkba törött tetőcserepekből, csempékből szép mozaikképet készíthetünk, vagy vesszőfonattal (amely mindig aktuális lehet az éppen kiállított munkáink eredményeképpen) eltakarhatjuk a modernizmus rideg alkotásait. Szedjük fel a műanyag padlóburkolatokat, csináltassunk fapadlót. Ügyeljünk rá, mivel kezeljük: nem biztos, hogy feltétlenül lakkozni kell, akár nyersen is maradhat.

Értelmes erőforrás-gazdálkodás

Az ablakok alatti radiátorok fölé szereljünk kiugró párkánydeszkákat, hogy a meleget a helyiség belseje fele terelje. Tegyünk fel bélelt, vastag függönyöket, zsalugátereket, faredőnyöket az ablakokra, hogy télen csökkentsük az éjszakai lehűlést, nyáron a felmelegedést.

Időnként az utcát is fűtjük. Sok esetben cserére vagy szigetelésre szorulnak az ablakok. Ma nagy divatja van a műanyag ablakok beépítésének; harcoljunk ellene! Azon kívül, hogy nem természetes anyag, még a terem szellőzését is megváltoztatja, mivel teljesen légmentesen zár. Betonépületben a falak sem szellőznek, így penészedés alakul ki a falakon.

Tegyünk alumíniumfóliát a radiátorok mögé.

Nagy üvegezett előtereinkben alakítsunk ki hőcsapdákat, például kavicsréteg lerakásával.

A szellőzést természetes úton oldjuk meg, például „lyukacsos” építőanyagok segítségével hagyjuk lélegezni a falakat. A ma divatos lakkok, festékek, műanyag szigetelések lehetetlenné teszik a falak szellőzését.

Takarékoskodjunk és takarékoskodjunk – akkor is, ha ezt a fenntartónak tesszük!

Illeszkedés az élő környezetbe

Építsünk ciszternát az esővíz összegyűjtésére, melyet visszaforgathatunk WC-öblítésre vagy felhasználhatjuk a kert locsolására.

Futtassunk növényeket (borostyánt, repkényt, hajnalkát, babot) a csupasz falakra: az esztétikum mellett segítenek a zajok távoltartásában is.

Vizsgáljuk felül szennyvízrendszerünket. Ha van a településen vezetékes gyűjtés, járjunk utána, mi lesz a szennyvizünkkel, ugyanis nem mindig folyik tisztító telepre (Budapest szennyvizének több mint a fele tisztítatlanul folyik a Dunába). Próbáljunk lobbizni a tisztítás érdekében! Ha emésztőgödörben gyűjtjük, egy szippantás alkalmával győződjünk meg róla, hogy zárt-e a tartály, ha nem, szüntessük meg a szivárgást. Ha a településünknek nincs még szennyvíztisztítója, vessünk fel alternatív megoldásokat (például gyökérzónás szennyvíztisztítás).

Lelkünk békéjének szolgálata

Gondoljuk át, hol mennyi időt töltenek el a gyerekek és a tanárok, milyen funkciójú terekre van szükségünk, és mitől fogjuk jól érezni magunkat ezeken a helyeken.

Nagyon nagy bajnak tartom, hogy iskoláinkban nincsenek bensőséges terek, ahol beszélgetni lehetne; a szűk folyosók csak rosszalkodásra alkalmasak. Alakítsunk ki többcélú tereket, ahol a szünetekben és délután együtt lehet lenni. Mielőtt bontani kezdünk, kérdezzünk meg egy gyakorlott statikust, hogy az a fal nem főfal-e (merthogy az terheket cipel, tehát nem vehetjük ki csak úgy...). A 20–30 éve épített iskolákban gyakran látni fémszerkezetekkel, üveggel határolt belső tereket, mert valamikor szükség volt ezekre a „lukakra”; ma általában lomtárak. Egy ügyes lakatos apuka segítségével kiszedhetjük ezeket a térelválasztókat, hogy kellemes társalgót alakíthassunk ki.

Egy épület a burkolatok, a színek, a textilek, a dekorációk, a berendezési tárgyak révén válik lelkünknek igazán tetszővé. Jó, ha sokat kézműveskedünk, aminek eredményeként kiállítható dekorációk is születnek. A felsős lányok készíthetnek például szálkiszedett függönyöket; a gyerekek tervezhetnek falikutat, melyet legyárthatunk vagy megrendelhetünk egy kerámiaműhelyben. Láttam az egyik pécsi iskolában, hogy a kicsik nagy meszelőkkel falfreskóval tüntettek el egy ronda, szürke udvari falat.

Fontos, hogy a terek a tantermekben is szolgálják a gyermekközpontú szemléletmód és a demokratikus vezetés gyakorlásának lehetőségét. Lehessen bennük differenciálást és projektmunkát is megvalósítani. Kis gyerekek tantermeiben legyen kuckó, ahol olvasni, pihenni lehet. Legyen könnyen átrendezhető a terem, tudjuk félkörbe rakni a székeket, ha beszélgetni akarunk, tudjunk külön „munkahelyeket” kialakítani, ha éppen csoportmunka a módszerünk. Azt láttam a dévaványai általános iskolában, hogy a hagyományos, összecsavarozott padok is elhelyezhetők kör alakban. Legyenek különböző méretű székek a teremben, hogy az eltérő magasságú gyerekek kényelmesen tudjanak ülni. Ha új székeket vásárolunk, csak olyanokat vegyünk, amelyek megfelelnek az ergonómiai követelményeknek, és amelyeket egymásra lehet illeszteni. Jusson hely az eszközöknek, könyveknek, kabátoknak, cipőknek, legyen meg a lehetősége annak, hogy rendet tarthassunk magunk körül.

A pedagógusokról se feledkezzünk meg! Legyenek olyan elszeparált terek, ahol megpihenhetnek, beszélgethetnek, felrakhatják egy pamlagra fáradt lábukat, és elnyújtózhatnak egy lyukasórában.

Az integrált nevelés megvalósítása is speciális igényeket támaszthat. Szükségünk lehet például fejlesztő-játszó szobára, vagy biztosítanunk kell a mozgáskorlátozottak akadálymentes közlekedését. Szedjük fel a küszöböket, így mindenki számára biztonságosabbá válik a közlekedés.

Jó, ha ki tudunk alakítani többcélú, összenyitható tereket, ahol nagyobb csoportok is (például az alsós négy osztály, egy évfolyamra járó három osztály, cserkészek, úttörők, egy osztály szülőkkel együtt...) tudnak közösségi életet élni, programokat szervezni.

Jó, ha van egy megfelelően takarítható padozatú és bútorokkal berendezett kézműves szobánk, műhelyünk, ahol önfeledten lehet alkotni, és nem kell állandóan amiatt aggódni, hogyan szidnak meg, ha véletlenül lecsöppen a ragasztó vagy a festék.

Egy iskola akkor jó a lelkemnek, ha belépek a kapuján, és megcsap az „illata”, árad a növényekből, a falak dekorációjából, az egészséges munkazajból, az éppen zajló eseményekből: például a portás néni megcirógatja Pistikét, akit kulcsért küldtek.

Irodalomjegyzék

A GAIA-ház alapszabálya. Ökotáj. 1999/1.

Amrikné Palfay Éva: Környezetkultúra projekt. Pécsi környezeti nevelés. (Módszertani füzetek 1.). JPTE PMMFK. Pécs, 1996.

Baróthi István (szerk.): Energiafelhasználói kézikönyv. Környezettechnika Sz. Kft. Budapest, é. n.

Csoknyai István: A fűtéskorszerűsítés meghatározó módszerei. Fűtéstechnika, megújuló energiaforrások. 2001. február.

KÖRKÉP – Környezetkímélőbb építés adatbázisa (http://www.foek.hu).

Kunkovács László: Ősépítmények. Kós Károly Alapítvány – Örökség Könyvműhely. Budapest, 2000.

Látkóczki Andrea: A környezetvédő Hundertwasser. Szemináriumi dolgozat, PTE.

Márczis Márta (szerk.): A tisztuló víz világa. Környezetvédelmi Minisztérium. Budapest, 2001.

Napenergia-hasznosítás. Tervezési segédlet. Naplopó Kft. Budapest, é. n.

Pearson, David: A természetes ház könyve. Park Kiadó. Budapest, 1998.

Strausz Tamás: A napenergia kuriózum vagy a jövő energiaforrása? Mire jó a napenergia? Fűtéstechnika, megújuló energiaforrások. 2001. február.