wadmin | 2009. jún. 17.

Bevezetés

Magyarországon az elmúlt két évtizedben a tartalmi szabályozás területén gyökeres, a rendszer minden elemére kiható változások zajlottak le. Az első tartalmi átalakítások már a legkorábbi időszakban is szorosan beágyazódtak a többszintű tartalmi szabályozás rendszerének koncepciójába.

Kelet-Közép-Európa más országaiban a közoktatási tartalmak demokratizálása és modernizációja a hagyományos tantervi keretek egy részének felszabadításával, a korábbi tantervek átdolgozásával, valamint új tankönyvsorozatok kibocsátásával zajlott le. A 90-es évtized második felében már megjelentek a többszintű tartalmi szabályozás kialakításával kapcsolatos elképzelések is, de a magyar kísérlet teljessége és radikalizmusa mindenképpen egyedinek tekinthető térségünkben. A mélyreható változások azonban nem csak egy tanulási folyamat kezdetét jelezték a magyar közoktatásban. A NAT 1995 által elindított változások számos feszültséggel és vitával jártak. A kerettanterv bevezetése a bizonytalanságra és „rendetlenségre” adott sokat vitatott, de konszolidációs logikájú választ.

Az Oktatási Minisztérium (OM) középtávú közoktatás-fejlesztési stratégiája kijelölte azokat a fejlesztési célokat, melyeket – egyebek mellett – a tartalmi szabályozás rendszerének szolgálnia kell. E célrendszer központi elemei az élethosszig tartó tanulást szolgáló kompetenciák fejlesztése, a különböző tanulói csoportok integrált nevelése, valamint az informatikai és kommunikációs technológiák oktatási alkalmazásának előmozdítása. A stratégia azonosította azokat a kívánatos tanulási eredményeket (kulcskompetenciákat), amelyek fejlesztését elő kívánja mozdítani:

  • tanulási technikák: tudatos és rutinszerű tanulási gyakorlat, változó helyzetek megkövetelte tanulási szükségletek felismerése;
  • intelligens tanulás: a tanult anyag belső összefüggéseinek megértése, problémamegoldó képesség, az egyes tudásterületek közötti kapcsolatok felismerése;
  • alkalmazó tudás: a tudás hozzákapcsolása személyes tapasztalatokhoz és valóságos élethelyzetekhez, a változások megértésének képessége, a különböző tudáselemek összekapcsolása, döntési képesség, tervezés, viselkedés és önkontroll, a megszerzett tudás alkalmazása változó helyzetekben;
  • eszközjellegű kompetenciák: nyelvi, kommunikációs, matematikai, informatikai és médiahasználati kompetenciák rugalmas és rutinszerű alkalmazása;
  • szociális kompetenciák: társadalmi viszonyrendszerek felismerésének képessége, felelősség, konfliktuskezelő képesség, kooperativitás, társadalmi tapasztalatokra való reflektálás;
  • értékorientáció: a cselekvés normavezérelt mintái, társadalmi, demokratikus és egyéni értékek, autonóm cselekvés, megbízhatóság, tolerancia, társadalmilag elfogadott viselkedés, kulturális bekapcsolódás.

A kulcskompetenciák azonosítása révén kijelölt célok érdekében a tartalmi szabályozási rendszert érintő stratégiai döntések születtek; ezek közé tartozik például a közoktatás egységes folyamatként való szabályozása. Nem kétséges, hogy e célok megvalósulása érdekében jelentős változtatásokra van szükség a tartalmi szabályozási rendszer működésében. Az oktatási kormányzat lényeges változtatásokat hajtott, illetve hajt végre, melyek kiterjednek a tantervi szabályozás módjára és tartalmára, a vizsgarendszerre, a mérési-értékelési rendszerre és a kapcsolódó alrendszerekre egyaránt. Mindezek érdekében a közoktatásról szóló törvény módosításai több ponton átalakították a tartalmi szabályozás jogi alapjait.

Az OM által kezdeményezett szabályozási és finanszírozásai változások, valamint a minisztérium középtávú fejlesztési stratégiája által a Nemzeti Fejlesztési Tervvel összhangban kijelölt célprogramok olyan összetett halmazt alkotnak, amely nélkülözhetetlenné teszi bizonyos szabályozási alrendszerek változásának, illetve a változások hatásának egységes elemzését. Ennek megfelelően az Oktatási Minisztérium megbízta az OKI Oktatáspolitikai Elemzések Központját, hogy készítsen a közoktatás tartalmi szabályozásáról szóló elemzést és fogalmazzon meg javaslatokat e rendszer továbbfejlesztése érdekében.

Ma már a tartalmi szabályozás és a modernizáció kevésbé fontos politikaterületnek látszik, mint korábban. Bár az új elképzelésekkel kapcsolatos viták (NAT 2003) zajlanak, azok hőfoka nem hasonlítható a korábbi időszakéhoz. Ugyancsak jó okkal feltételezhető, hogy az ún. „reformfáradtság” miatt a közoktatási intézmények mozgósíthatósága is szerényebb, mint korábban. Ugyanakkor a tartalmi szabályozás eszközeiről szóló vitát változatlanul nem kis részben olyan kérdések (például az iskolaszerkezet) tematizálják, amelyeknek megoldása túlmutat az elemzett rendszer lehetőségein. Ez azt jelzi, hogy a szakmai és politikai közvéleményben meglehetősen sok illúzió él a hagyományos tartalmi szabályozási eszközök hatásával kapcsolatban, miközben – mint az látható lesz – a közvetett eszközök alkalmazásában rejlő lehetőségek alulértékeltek.

Ebben a helyzetben minden korábbinál nagyobb szükség van a tartalmi szabályozással összefüggő problémák megértésére. A három reform (NAT 1995 – kerettantervek – NAT 2003) vitáinak egyik legfontosabb tanulsága talán az lehet – és ez volt az egyik legfontosabb célunk –, hogy szükség van a konkrét, kormányzatokhoz és minisztériumokhoz kötődő reformelképzeléseknél egy absztrakciós szinttel elvontabb tartalmi szabályozási modell kidolgozására, ami segíthet a mindenkori szabályozási koncepciók megvitatásában. További célunk, hogy a modern és demokratikus társadalomban működtethető tartalmi szabályozási rendszer leírásával segítsünk azon illúziók eloszlatásában, amelyek a felülről, racionálisan levezényelhető tartalmi változásokhoz és azok tantermi megjelenéséhez kötődnek. Ugyancsak törekedni fogunk arra, hogy a tartalmi szabályozás olyan szintjeit és funkcióit exponáljuk, melyeknek a hagyományos eszközöknél jóval erősebb hatása lehet a közoktatási intézményekben megvalósuló nevelési-oktatási – ma már inkább tanítási-tanulási – folyamatra vagy akár a tanulói tudásra.

Az OPEK által elkészített jelentés műfaja („nyilvános közpolitikai elemzés”) arra utal, hogy elkészítésének célja az oktatáspolitikai gyakorlat támogatása. Szándékaink szerint olyan „felhasználóbarát” dokumentum született, mely egyszerre szolgálja a témáról szóló közpolitikai diskurzust, az oktatáspolitikai döntések tervezését és meghozatalát, valamint azok gyakorlatba való átültetését (implementációját). A jelentés öt fő részre tagolódik. Az első részben a tartalmi szabályozás újszerű értelmezése keretében felvázoljuk és értelmezzük a szabályozás szintjeit és funkcióit, majd megvizsgáljuk a kapcsolódó rendszerek szerepét, a második részben áttekintjük a tartalmi szabályozásban az elmúlt két évtizedben lezajlott legfontosabb változásokat, majd a harmadik részben a felvázolt modell logikája alapján megvizsgáljuk a 2002. évi kormányváltást megelőző állapot és az azt követő változások főbb jellemzőit. A negyedik részben azonosítjuk a legfontosabb problémákat, amelyek megoldása nélkül nem lehetséges a tartalmi szabályozási rendszer fejlesztése, és megfogalmazzuk azokat a javaslatokat, amelyek véleményünk szerint lehetővé teszik egy koherens tartalmi szabályozási rendszer kialakítását. Végül az ötödik fejezetben megvizsgáljuk, illetve áttekintjük javaslataink várható hatásait, megvalósíthatóságukat és fenntarthatóságukat, valamint körvonalazzuk várható költséghatásaikat is.

Tags: 
Prefix: 

A honlapon található adatbázisban lévő tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művek elektronikus továbbhasznosítását előzetes írásbeli engedélyéhez köti. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést kifejezetten megtiltja.