wadmin | 2009. jún. 17.

5. A javaslatok megvalósíthatósága, hatása, fenntarthatósága és költsége

5.1. Hét javaslat

Ebben a fejezetben arra teszünk kísérletet, hogy az előző fejezetben felsorolt változtatási javaslatok alapján prioritást élvező intézkedéscsomagok azonosítását támogassuk, valamint röviden jelezzük az egyes csomagok megvalósíthatóságát, hatását, fenntarthatóságát és költségét. (A konkrét intézkedési csomagok konkrét elemei hatásának, költségeinek, fenntarthatóságának és kockázatainak elemzése a döntés előkészítési folyamatba illesztve kell, hogy megtörténjen.)

Mivel ebben a részben csupán néhány, a javasolt beavatkozások irányával kapcsolatos megfontolásra van mód, az előző fejezet javaslatsorából kiemeltük azt a hét, jelentős hatású, bonyolult és oktatáspolitikai kockázatokkal bíró javaslatot, melyek rövid hatáselemzése szükségesnek látszik.

Ezen változtatási javaslatok (nem prioritási sorrendben, hanem az elemzéshez alkalmazott modell logikája szerint):

1. A tartalmi szabályozás és a tartalomfejlesztés középtávú stratégiai célkijelölésének „társadalmasítása”, a megindult párbeszéd alapján középtávon az új fórum nyerjen szilárd jogszabályi kereteket.

2. A tartalomszabályozás és a tartalmi fejlesztés eszközeit gondozó szakemberek intézményi hátterének stabilizálása.

3. Új kínálatépítési politika, amely a közoktatási intézményeket kimozdíthatná a tantervfejlesztésből a kész programcsomagok adaptációja és a módszertani fejlesztés (tanítás-tanulás) felé. Ezzel kapcsolatban új kapcsolat kiépítése a nagy tankönyvkiadókkal, és a tartalomhordozók előállításának professzionalizációja.

4. Ehhez kapcsolódóan olyan élethosszig tartó tanuláson alapuló stratégia kidolgozása, amely integrálhatja a közoktatás, a szakképzés és a felnőttoktatás tartalomfejlesztését és értékelését. A szakmai integráció kommunikációs és együttműködési formáinak kialakítása.

5. A fenntartói és intézményi programelfogadás folyamatának jogi szabályozása úgy, hogy az (a) erősítse a helyi, nem pedagógus szereplők kontrollját, (b) vigye bele a finanszírozás szempontjait a folyamatba és (c) szüntesse meg a 2003. évi törvénymódosítás nyomán keletkezett értelmezési bizonytalanságot (kerettanterv, programcsomag, program).

6. Az 1985–2003 évek közötti gyakorlathoz képest erőteljes fejlesztés segítségével komoly előrelépés szakmai előkészítése a közoktatási intézmények ellenőrzése és külső értékelése terén.

7. A magyar közoktatás értékelési és állami vizsgarendszere koncepciójának elkészítése. A koncepció válassza le a szerkezetpolitikai megfontolásokat az értékelés területéről és összpontosítson a közoktatási tartalmak és oktatási-nevelési gyakorlat beválásvizsgálatára.

5.2 A hét javaslat hatáselemzése

1. A tartalmi szabályozás és a tartalomfejlesztés középtávú stratégiai célkijelölésének „társadalmasítása”.

Várható hatás: A demokratikus és szakmai legitimációt ötvöző testület, a nyilvánosság és a társadalmi vita együttesen azt eredményezheti, hogy létrejöhet a tartalmi szabályozás és a tartalomfejlesztés középtávú stratégiája, amelyet – eltérő hangsúlyokkal – az oktatáspolitika szereplői elfogadnak. A korábban meghatározó szerepben lévő neveléstudományi szakemberek a tartalmi szabályozás és tartalomfejlesztés egyik befolyásos csoportja maradhatna, de célképzési monopóliumuk megszűnne.

Oktatáspolitikai kockázat: A változtatás azt az oktatáspolitikai kockázatot hordozza, hogy a korábbinál több érdek és érték bekerültével lelassulhatnak a tartalmi szabályozással kapcsolatos változtatások. (Tekintettel az elmúlt évtized „szabályozási és újraszabályozási dühére”, ez a kockázat elhanyagolhatónak tűnik.) Ugyanakkor a társadalmi partnerek bevonása erősítheti a kitűzött célok támogatottságát és a rendszer stabilitását.

Jogszabályi változatás igénye: A változtatás hosszú távon a közoktatási törvény módosítását igényli. Ez rövid távon a háttérintézmények bázisán kialakított tanácsadó testületi intézményesítés segítségével kiváltható.

Szervezetépítési igény: Mivel a közoktatási törvény módosítása már megtörtént, célszerű lenne fórumirányító testületként vagy civil (vagy önkéntes) szervezetként való megalakítása és egyfajta próbaműködés kialakítása. Fontos, hogy a testület kialakításakor a jól bevált nemzetközi gyakorlat átvételére helyeződjön a hangsúly (pl. a skót tantervi tanács).

Finanszírozási igény: Mivel a testület mögötti háttérmunkát a tartalomszabályozás és a tartalomfejlesztés háttérintézménye végezné, többletköltségek is csupán ott jelentkeznének.

2. A tartalomszabályozás és a tartalmi fejlesztés eszközeit gondozó szakemberek intézményi hátterének stabilizálása.

Várható hatás: A ma erősen korlátozott kapacitásokkal, átgondolatlan feladatok ellátása mentén, szétszórtan dolgozó szakemberek kapacitásának újrarendezése jelentősen segítheti e szakmai terület professzionalizációját.

Oktatáspolitikai kockázat: Nincs.

Jogszabályi változtatás igénye: Új intézmény alapítása esetén alsóbb szintű jogszabály, egyébként pedig csupán a kiválasztott szakmai háttérintézmény(ek) és más oktatási intézmények alapító okiratának részleges módosítása szükséges.

Szervezetépítési igény: A tartalmi szabályozás és a tartalomfejlesztés szakmai-intézményi hátterének konszolidálása két úton valósulhat meg. Az egyik megoldás egy központi háttérintézmény erőteljes felfejlesztése. A másik megoldás pedig a tartalmi szabályozással foglalkozó intézmények vagy szervezeti egységek országos hálózatának kialakítása. Ennél jóval fontosabb, hogy az új szakmai-intézményi háttér elsősorban a szakterület menedzselésére lenne hivatott (programakkreditáció, tantervbank, rendszerszintű kutatások, nemzetközi kapcsolatok) és leválnának róla a gyakorlati tartalomfejlesztés ügyei, valamint az implementációs jellegű kvázi államigazgatási feladatok.

Finanszírozási igény: Csak egy helyzetkép- és feladatelemzés elvégzése után számszerűsíthető. Feltételezhetően jelentős pénzügyi források felhasználását igényli. Fenntarthatóságát és legitimitását a feladatok alapjellege biztosítja: a legtöbb EU-tagállamnak van ilyen intézménye.

3. Új kínálatépítési politika, amely a közoktatási intézményeket kimozdíthatná a tantervfejlesztésből a kész programcsomagok adaptációja és a módszertani fejlesztés (tanítás-tanulás) felé. Ezzel kapcsolatban teljesen új kapcsolat kiépítése a nagy tankönyvkiadókkal, egyetemekkel, főiskolákkal és a tartalomhordozók előállításának professzionalizációja.

Várható hatás: Az országos tartalmi szabályozóeszközökből kiinduló tanterv, tankönyv, értékelési és módszertani segédeszköz-fejlesztés – korábban szétszórt elemeinek – összekapcsolása és professzionalizálása a mainál jobb minőségű programkínálatot teremthet. Ugyancsak komoly hatása lehet, hogy az intézményvezetők és pedagógusok szakmai munkáját a tanítás-tanulás módszertani megújítása felé tereli azáltal, hogy a korábbi intézményi szintű tartalomfejlesztést jóval egyszerűbb programadaptációra cseréli.

Oktatáspolitikai kockázat: Az alternatív vagy önálló tartalomfejlesztésre képes közoktatási intézmények innovációs szabadsága nem sérülne. Jóval nagyobb kockázatot jelent a tankönyvkiadói szféra dinamizálása, hiszen az OM-nek nincs tapasztalata az üzleti szférával közös rendszerszintű politikák elindításában. Ma kétségesnek látszik, hogy az OM kialakítja-e az ösztönzők olyan rendszerét, amely a tankönyvkiadói szférát és az érdekelt egyetemeket, főiskolákat a programcsomagok legfontosabb kidolgozóivá teheti. További feszültséget jelenthet azon szerzők kiszorulása a tartalmi fejlesztésből, akik egyedül és félprofesszionális módon tevékenykedve csak egyedi tankönyvek írására vállalkoznak, programok és programcsomagok megalkotására már nem.

Jogszabályi változtatás igénye: A programcsomagok országos kínálatának kialakítása egy programakkreditációs rendszer létrehozását teszi szükségessé minisztériumi rendelet szintjén. Szükség van továbbá a tankönyvkiadásról szóló rendelet felülvizsgálatára.

Szervezetépítési igény: A tankönyvkiadói szférával, egyetemekkel, főiskolákkal együtt elindított fejlesztési politika önálló szervezeti egységet nem igényel, csupán ideiglenes projektszervezet látszik szükségesnek. A 2. számú javaslatnál már jeleztük, hogy a programakkreditáció feladatát a tartalmi szabályozás és a tartalomfejlesztés szakmai háttérintézménye láthatná el.

Finanszírozási igény: Az OM és a nagyobb tankönyvkiadók, érdekelt egyetemek és főiskolák együttműködése jelentős pályázati erőforrások mozgósítását teszi szükségessé. Ezek az erőforrások – különböző pályáztatók ellenőrzése alatt – 1990 és 203 között is megvoltak, de ebben az időszakban elaprózódott intézményi innovációkat finanszíroztak belőlük.

4. Egy olyan, az élethossziglani tanuláson alapuló stratégia kidolgozása, amely integrálhatja a közoktatás, szakképzés és felnőttoktatás tartalomfejlesztését és értékelését. A szakmai integráció kommunikációs és együttműködési formáinak kialakítása.

Várható hatás: Az élethossziglani tanuláson alapuló stratégia alapkövetelményei (életkor szerint differenciált, értékelhető kulcskompetenciák) jelenthetik azt az integrálóerőt, amely a közoktatás, a szakképzés és a felnőttképzés – szervezetileg és szakmailag is mélyen tagolt – tartalomfejlesztési kapacitásait együttműködésre bírja. Emellett lehetővé válna egy újfajta országos értékelési rendszer szakmai tartalmának kialakítása, és nőne a magyar oktatási rendszer nemzetközi átláthatósága.

Oktatáspolitikai kockázat: Korábban még sohasem került sor ilyen szektorközi érvényességgel bíró oktatáspolitikai dokumentum megfogalmazására és elfogadtatására. A kockázatot jelentősen mérsékli, hogy mindhárom oktatási szektor – jelenleg – az OM hatáskörébe tartozik.

Jogszabályi változtatás igénye: Nincs.

Szervezetépítési igény: Mivel a stratégiaalkotást az 1. ajánlásban koncepcionált társadalmi testület felügyelné, a szakmai koordináció pedig a tartalomfejlesztés háttérintézményébe települne, a projektnek szervezetépítési igénye nincs.

Finanszírozási igény: Korlátozott, a stratégiaalkotáshoz és a konzultációhoz szükséges projektmunka forrásigénye.

5. A fenntartói és intézményi programelfogadás folyamatának jogi szabályozása úgy, hogy az (a) erősítse a helyi, nem pedagógus szereplők kontrollját, (b) vigye bele a finanszírozás szempontjait a folyamatba és (c) szüntesse meg a 2003. évi törvénymódosítás nyomán keletkezett értelmezési bizonytalanságot (kerettanterv, programcsomag, program).

Várható hatás: A fenntartói és intézményi programelfogadás folyamatának szabályozása növelheti az intézményi programok külső (helyi közösség, intézményfenntartó) és belső (tantestület) elfogadottságát, pénzügyi megalapozottságát.

Oktatáspolitikai kockázat: Nincs.

Jogszabályi változtatás igénye: Hosszú távon a közoktatási törvény módosítása, rövid távon ezt alsóbb szintű jogszabályok módosítása, stratégiai kommunikáció és fejlesztés kiválthatja. Rendeleti úton szükséges újraszabályozni a pedagógiai programok elfogadásának rendjét. Miniszteri rendeletben szükséges szabályozni a minőségfejlesztési programok elkészítésének és elfogadásának rendjét, valamint az intézményi önértékelés és a fenntartói értékelés kötelező minimális követelményeit.

Szervezetépítési igény: Nincs.

Finanszírozási igény: Nincs.

6. A közoktatási intézmények ellenőrzése és értékelése rendszerét megalapozó intenzív fejlesztés.

Várható hatás: Megkezdődik a közoktatási intézmények és az egész rendszer elszámoltathatóságával kapcsolatos – egy évtizedig mesterségesen visszatartott – szakmai és társadalmi párbeszéd. Előre jelezhető, hogy az OKÉV – a szükséges szakmai kapacitások birtokában – egy eurokonform ellenőrzési és elszámoltathatósági koncepciót dolgoz ki.

Oktatáspolitikai kockázat: A javasolt változtatás 1985, a szakfelügyelet megszüntetése óta a magyar közoktatás „tabutémája”. A rendkívül magas kockázat „rendszerkompatibilis” eszközök alkalmazásával, illetve az azok alkalmazását megalapozó intenzív, nemzetközi tapasztalatokból és EUajánlásokból bőségesen építkező fejlesztéssel mérsékelhető.

Jogszabályi változtatás igénye: Nincs.

Szervezetépítési igény: Nincs, a szakmai fejlesztőmunka és a társadalmi párbeszéd elvégezhető az OKÉV jelenlegi intézményi hátterére támaszkodva.

Finanszírozási igény: Egy ellenőrzési rendszer kiépítése és az elszámoltathatóság rendszerszintű erősítése rendszerszintű politika – az ehhez társuló jelentős forrásigénnyel. Az ajánlás azonban – a várható oktatáspolitikai kockázatok ismeretében – csak a szakmai előkészítést, koncepcionálást és társadalmi vitát javasolja. Ennek forrásigénye lényegében egy projekt finanszírozására korlátozódik.

7. A magyar közoktatás értékelési és állami vizsgarendszere koncepciójának elkészítése. A koncepció válassza le a szerkezetpolitikai megfontolásokat az értékelés területéről és összpontosítson a közoktatási tartalmak és oktatási-nevelési gyakorlat beválásvizsgálatára.

Várható hatás: Az oktatás-nevelés stratégiai célkijelölésének „társadalmasítása”, az élethosszig tartó tanuláson alapuló stratégia kidolgozása és a nemzetközi (OECD, EU) elvárások teremthetik meg azokat a szakmai kereteket, amelyeken belül értelmezhetővé válnak egy korszerű értékelési és állami vizsgarendszer szakmai tartalmai. Az értékelési és állami vizsgarendszer koncepciójának vitája előkészítheti a rendszer 2006–2010 közötti kiépítését.

Oktatáspolitikai kockázat: Mivel csupán koncepcionálásról van szó, az oktatáspolitikai kockázat igen alacsonynak mondható.

Jogszabályi változtatás igénye: Nincs.

Szervezetépítési finanszírozási igény: Egy oktatásfejlesztési megaprojektről van szó, amelynek elkezdése a 2002–2006 közötti időszakban szervezetépítés szempontjából már illuzórikus.

Tags: 
Prefix: 

A honlapon található adatbázisban lévő tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művek elektronikus továbbhasznosítását előzetes írásbeli engedélyéhez köti. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést kifejezetten megtiltja.