wadmin | 2009. jún. 17.

Bevezetés

Ez a könyv a regionális fejlődés szempontjából vizsgálja az ezredforduló magyar közoktatási rendszerét. A régiók sorsának alakulásában a társadalom minden ágazatának, így az oktatási szektornak is fontos szerepe van. Az oktatási feladatokat vagy azokat is ellátó társadalmi alrendszerek, intézmények a humán erőforrások fejlesztésével támogatják a regionális fejlődést. Az intézményes oktatás humánerőforrás-fejlesztési szerepe hagyományosan hozzájárulása a gazdaság versenyképességéhez, ezen belül a szakképzés, a felsőoktatás, illetve a kutatás-fejlesztés potenciáljának növelése. Az újabb megközelítésekben a közoktatás szerepét is hangsúlyozzák a humán erőforrások tényezői között. E szerepet szokásosan a tömegoktatási rendszeren belül átadott tudás minősége szempontjából értelmezik.

A regionális fejlődés szempontjából már ennek az – a szerző nézete szerint kissé szűk – értelmezésnek is három, egymástól nem független „metszetben” van jelentősége: (1) mennyiben képes a tömegoktatási rendszer a tanulók nagy többségének képességeit, felkészülését olyan tág spektrumon kibontakoztatni, amelyet a tudásgazdaság és -társadalom igényel; (2) mit tesz ezzel egyidejűleg a közoktatási rendszer a kiemelkedő egyéni teljesítmények megalapozásáért; (3) valamint a társadalmi és kulturális leszakadás ellen. Ez utóbbi azonban rámutat arra, hogy a közoktatási rendszer humánerőforrás-fejlesztési feladatai tágabbak a tudás átadásánál. A közoktatásnak jelentős szerepe van a benne végighaladók mikro- és makrotársadalmi integrációját formáló szocializációban. A szocializáció magában foglalja az egyének társas-társadalmi integráltságának különböző formáit, fokozatait és módjait, beleértve az integráció negatív folyamatait, a distanciát és elutasítást, illetve – a társadalmi fogadó közeg oldaláról – a szegregációt, stigmatizációt is. Mindezek olyan együttese teremtheti meg a társadalom kohézióját, amely fenntartja a társadalom működőképességét, s amelynek mintázatait a társadalom elfogadja. A közoktatási rendszer működteti az intézményes szocializáció legkiterjedtebb hálózatát. S bár az iskola szocializációs szerepe csökkent más – így különösen a virtuális – ágensekhez képest, az intézményes szocializációs folyamat legfontosabb színtere maradt. Többek között azért is, mert kultúránkban az iskola egy másik fontos szocializációs ágensnek, a kortárscsoportnak is az egyik legfontosabb intézményi közege. A közoktatás szocializációs jelentőségét – a mindenkit érintő kötelező alapoktatáson túl – a középiskolázás általánossá válása és a felsőoktatás tömegesedése is erősíti.

Mindezek alapján a közoktatási rendszert a regionális fejlődéshez való eredményes hozzájárulása szempontjából azon komplex szocializációs funkciója felől értelmezzük, amelyben a gazdaság versenyképességének támogatása és a társadalmi kohézió kettős feladata egyidejűleg és harmonikusan teljesül.

A közoktatási rendszer területi léptékben önálló sajátosságokkal, működésmóddal rendelkezik. A közoktatási szolgáltatások megszervezése, a rendszer működtetése az egységes állami kereteken belül a helyi-térségi autonómiák viszonylag széles körén alapul. A közoktatás decentralizációja és deregulációja, az iskolafenntartói pluralizmus, a társadalmi-szülői igények és az oktatásban is megjelenő piaci mechanizmusok alapján az oktatási rendszereknek a különböző földrajzi-társadalmi környezetben eltérő mintái jöhetnek létre. Tehát beszélhetünk, sőt érdemes beszélnünk a közoktatás területi rendszeréről. A regionális egyenlőtlenségek nagyrészt visszavezethetők a humán erőforrások földrajzi különbségeire, ezért a humán erőforrások térségi fejlesztésének kulcsszerepe van az egyenlőtlenségek csökkentése szempontjából.

Ha a közoktatás területi rendszerének magas a teljesítménye, az emelheti a térség humánerőforrás-potenciálját, s ezzel pozitív módon befolyásolhatja a regionális egyenlőtlenségek struktúráját. Emellett, minthogy a társadalom fejlődésében a nemzetállami szint jelentősége csökken, az ez alatti térségek – különösen a régiók – jelentősége pedig nő, a területi léptékű rendszerek fejlesztési és tervezési szempontból is kitüntetett jelentőséget kapnak. Mind a fejlesztés, mind az ezt támogató stratégiai tervezés azonban ágazatközi gondolkodást igényel. A közoktatási rendszer oldaláról ez azt jelenti, hogy céljait és feladatait nem csak az oktatási ágazat szűk szakmai szempontjaiból, hanem az adott térség komplex társadalmi és gazdasági szükségleteiből kell levezetnie.

Ez a kötet azon kutatás eredményeit foglalja össze, amely arra kereste a választ, hogy a területi közoktatási rendszerek teljesítményének tagoltsága a megyék, régiók eltérő gazdasági és társadalmi helyzetének, s az ennek alapján tapasztalható területi egyenlőtlenségeknek a struktúráját követi, vagy másféle területi sajátosságokkal rendelkezik, és eltérő rendszerbe szerveződik-e. A kutatás alapfeltevése az volt, hogy a magyar közoktatás területi rendszereinek teljesítményében tapasztalható különbségek földrajzi struktúrája eltér attól, ami a térség gazdasági és társadalmi fejlettségére vonatkozó indikátorok alapján látszik. Az alaphipotézis bizonyítása empirikus adatokon alapul. A megyei és régiós szintű, a közoktatás társadalmi-gazdasági környezetéről, valamint magáról a közoktatási rendszerről információkat nyújtó (SPSS formátumú) adatállományt statisztikai és adatbázis-adatokból, saját és más kutatások eredményeiből a szerző hozta létre. A kutatási hipotézis igazolására empirikus adatok több, egymásra épülő elemzése útján került sor. Az adatállomány szolgáltatta az alapját a leíró és a többváltozós matematikai-statisztikai elemzéseknek, amelyeket kvalitatív kutatási eredmények egészítettek ki.

A kutatás alapfeltevése szerint a közoktatási rendszer akkor járul hozzá a humán erőforrások fejlesztéséhez, ha a gazdasági versenyképesség és a társadalmi kohézió erősítésének kettős feladatát egyidejűleg és harmonikusan teljesíti; a csak az egyik vagy csak a másik társadalmi feladat, jóllehet sikeres teljesítése csonka. Hasonlóképpen, a rendszer egyes szegmenseinek mégoly eredményes működése, mások mellőzése mellett, nem járul hozzá megfelelően a humánerőforrás-fejlesztéshez. Mivel a nyitott európai térségben a mértéktelen egyenlőtlenségek – amelyeket az európai kultúra hagyományai sem fogadnak el – magát a versenyképességet is veszélyeztetnék, ezért a társadalom kohéziója valójában a versenyképesség feltétele is. Ezt tömegméretekben a közoktatási rendszer alapozhatja meg a társadalmi egyenlőtlenségek mérséklése, az egyéni esélybiztosítás, valamint a szabadság és választhatóság – versenyt, piaci működésmódot is megengedő – értékeinek együttes vállalásával.

A közoktatási feladatok ellátása a konkrét földrajzi térben zajló társadalmi folyamatok erőterében érvényesül. Míg számos társadalmi tevékenység jellemzője a térbeli mozgás, az oktatás térszerkezetére alapjában térbeli immobilitás jellemző, amely az állami közszolgáltatásként működtetett rendszer szabályozási keretéből, a rendszer jellegéből adódóan a fogyasztóhoz való közelség elve szerinti kiépítéséből, valamint alapfunkcióinak konzervatív, értékőrző jellegéből adódik. Az oktatás térbeli koncentrációja általában a rendszer funkciói, illetve az ennek alapját jelentő vertikális tagolódása szerint nő a több funkció, illetve a magasabb vertikális szintek felé. A térbeli mobilizáció megjelenési formái és hatásának erőssége a térségi léptékű történelmi, kulturális, gazdasági és társadalmi tényezőkön múlik. Ez annak alapján lehetséges, hogy a közoktatási rendszer működtetése a fejlett országokban, s így Magyarországon is egységes állami kereteken belül, de a helyi-térségi szintű autonómiák viszonylag széles körén alapul. Így a közoktatás különböző földrajzi-társadalmi léptékekben eltérő mintái jöhetnek létre, amelyek a regionális fejlődésre a más társadalmi tényezőket megerősítő vagy gyengítő módon gyakorolhatnak hatást. A viszonylag tág szabályozási keretek lehetővé teszik a sokféleséget, legitimálják a térség közoktatásának sajátos arculatát. A közoktatás területi léptékben önálló sajátosságokkal és működésmóddal rendelkezik, s ezt fejezi ki a közoktatás területi rendszere. Ez az itt bevezetett új fogalom alkalmas a nemzetállam alatti szinteken specifikus jellemzőkkel rendelkező, fejlesztéspolitikai szempontból is önállóan kezelendő térségek – megyék és a tervezési-statisztikai régiók – közoktatásának jellemzésére, de kiterjeszthető más területi léptékekre, így a kistérségekre is.

Az itt bevezetett másik új fogalom, a közoktatás területi rendszerének teljesítménye azt fejezi ki, hogy milyen mértékben járul hozzá a térség közoktatási rendszere a térség humánerőforrás-fejlesztéséhez. A terminus a közoktatás területi rendszere a térség társadalmi kohéziójának és versenyképességének erősítését szolgáló funkciók rendszerszintű, eredményes ellátását jelenti; tartalmát a két dimenzióban, a közoktatás valamennyi szintjén, a vállalt feladatokat és azok kimeneti eredményességét vizsgáló tényezők fejezik ki. A közoktatás területi rendszerének teljesítménye a regionális potenciál mint belső fejlődési forrás kiaknázásában és mozgósítása útján teljesül. Ez a térség gazdaság- és társadalom-fejlesztésében részt vevő alrendszerek saját közvetlen céljaikon túlmutató, integrált ágazatközi igényeinek közös figyelembevétele és együttműködése alapján lehetséges. A területi léptékű rendszerekre vonatkozó fejlesztésorientált tervezés kitüntetett jelentőséget kap az EU regionális politikájában is, amely egy-egy tagállamon belül a kisebb térségekben megvalósuló komplex fejlesztést támogatja. A hazai regionális fejlesztés EU-csatlakozással elérhető új forrásainak – főképpen az Európai Szociális Alapnak, valamint a strukturális és kohéziós támogatások egyéb, az oktatásügyet is involváló gazdasági-társadalmi fejlesztéseknek – a nagyságrendje belátható távon számottevően befolyásolhatja a térségek egész társadalmának fejlődési perspektíváját.

A közoktatás területi rendszere teljesítményének feltárása gyakorlati jelentőségű a komplex regionális fejlesztéspolitika szempontjából mind a számba vehető potenciálok, mind a hosszabb távú fejlődés lehetőségét veszélyeztető tényezők oldaláról. A közoktatás területi rendszere hosszabb távon a demokratikus társadalmi legitimációra épülő térségi társadalomfejlesztés fontos eleme lehet.

A kutatás eredményei a térségi közoktatás-politika formálásban, illetve a megyei és regionális területfejlesztési stratégiák és programok humánerőforrás-fejezeteinek megalapozásában hasznosíthatók; támpontokat nyújtanak a térségek humánerőforrás-helyzetének feltárásához, a helyzetelemzésre alapozott fejlesztési stratégiák kialakításához és különböző időtávú fejlesztési programok kidolgozásához. A hasznosíthatóság másik lehetősége az ágazatközi szakmai kommunikáció támogatása. A térségi humánerőforrás-fejlesztésben más ágazatok szakemberei számára kevéssé ismert, hogy mit tehet a közoktatási rendszer a térségek társadalmi kohéziójának és gazdasági versenyképességének erősítése érdekében. E szakemberek számára ez a könyv támogatást nyújthat ahhoz, hogy figyelembe vegyék a közoktatási rendszer lehetőségeit a regionális fejlesztéspolitika szempontjából, és igényeljék annak hozzájárulását a térség fejlesztéséhez. Az oktatást képviselő szakemberek számára azért hasznosítható a könyv, hogy szakmai érdekérvényesítésük során az oktatáspolitikai, pedagógiai és szociológiai megközelítéstől eltérő regionális fejlesztés-politikai megközelítést alkalmazzanak.

Magyarországon az EU-tagsággal fölerősödik a regionális tervezés és programozás. Igen fontos tehát, hogy a területi fejlesztési programokat készítők számára minél több, a tervezést és a fejlesztési programozást segítő, a monitorozást, a fejlesztési programok átláthatóságát támogató eszköz álljon rendelkezésre. E kötet szándéka az ezen eszközök körének bővítésében való részvétel, ami nemcsak az EU-források fogadására, hanem a decentralizáció és devolúció révén kiteljesedő autonómiájú térségek divergens fejlődését lehetővé tevő térségi gondolkodás támogatására is kiterjed.

A kutatás tartalmi szempontból abban hozott újat, hogy kísérletet tett arra, hogy meghatározza a közoktatás feladatait és e feladatok ellátásának kritériumait a regionális fejlődés szempontjából. Azt az ismert tényt támasztotta alá két oldalról, hogy a közoktatás a regionális fejlődéshez a humánerőforrás-fejlesztésben való részvételével járul hozzá. A közgazdaságtan oldaláról a humánerőforrás-fogalom fejlődésének, értelmezéseinek elemzésével és interpretációjával, a közoktatás felől pedig e szférának a humánerőforrás-fejlesztési szempontú definíciójával és feladatainak meghatározásával ebben a kontextusban.

Létrehoztuk egy lehetséges modelljét annak, hogyan operacionalizálható a közoktatási rendszer a regionális fejlődéshez és fejlesztéshez való hozzájárulása szempontjából. Az operacionalizálás során módszertani szempontból újdonság a közoktatás területi rendszere teljesítményének megközelítésére szolgáló, részben saját fejlesztésű mutatók és indikátorok alkalmazása. Ezek validitási és reliabilitási kérdéseinek tesztelése alapján jelentősen kibővülhet a közoktatás területi rendszeréről a regionális fejlesztés számára használható információk köre. A közoktatás területi rendszere teljesítményének a regionális fejlődés oldaláról történő definiálása, tartalmi körülhatárolása az oktatási rendszer minősége, eredményessége, hatékonysága – gyakran több értelemben használt – fogalmaitól való megkülönböztetéséhez, a térségek integrált fejlesztését szolgáló elemző munka megalapozásához nyújthat támogatást. A terminológiai újdonságok nem csupán és nem is elsősorban a kutatás megvalósíthatóságát szolgálták. A közoktatás területi rendszerének teljesítménye fogalom érdemes a bevezetésre éppúgy, mint a közoktatás területi rendszere terminus, amely túlmutat a jelenleg létező, helyenként történelmi hagyományokkal bíró megye és a tervezési-statisztikai régió szintjén.

Tags: 
Prefix: 

A honlapon található adatbázisban lévő tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művek elektronikus továbbhasznosítását előzetes írásbeli engedélyéhez köti. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést kifejezetten megtiltja.