wadmin | 2009. jún. 17.

7. A régiók közoktatási rendszerének kimeneti teljesítménye és innovációképessége

A közép-magyarországi régió közoktatási rendszerének kimeneti teljesítménye és innovációképessége igen heterogén. Ez a centrum-periféria viszonyból is következik. A főváros, kedvező külső és belső adottságait számos tekintetben, mindenekelőtt az országos (és nemzetközi) tanulmányi versenyeken való eredményességben, a nemzetközi szakmai kapcsolatrendszerbe sikeres bekapcsolódás révén tudja kihasználni, ugyanakkor – a vizsgálat léptékéből adódóan főleg közvetett módon látható jelentős belső tagolódása miatt – polarizált a teljesítménye. Az országos vonzási helyzet olyan kihívást támaszt az iskolák nagyobb része számára, amelyre az innováció-képesség számos dimenziójában válaszolnak. Az általános iskolák jó megtartóképességére igen szélesre tárt középiskolázás épül rá, amelyben az érettségi kudarc átlagos, a matematika-érettségi eredményei pedig kedvezőbbek is. Viszont ez a méretében, valamint belső differenciáltságában nagy rendszer a legkevésbé eredményes a felsőoktatásba való bejutásban, ami a főváros felsőoktatása iránti legnagyobb országos kereslet következtében jellemző versenyből adódik. Ugyanakkor a Budapesten lakó felsőoktatási hallgatók így is felülreprezentáltak az itteni egyetemeken, főiskolákon. A főváros közoktatásának teljesítményéhez hozzájárul a tanulmányi versenyeken kiemelkedő eredményeket elérő kevés számú iskola. A társadalmi jólét legmagasabb fokának köszönhetően az oktatási rendszer teljesítményéhez a családi befektetések is hozzájárulnak. Az idegennyelv-tudás megszerzésének magas arányai mellett ez teszi lehetővé a felsőoktatásban a költségtérítéses képzések viszonylag magas arányát is, amely tompíthatja a felsőoktatási mobilitás szűk csatornái miatti társadalmi feszültségeket.1 Pest megye fővároshoz kapcsolódása mind a megye közoktatási rendszerének jellemzőit, mind a nagyrészt azokból fakadó teljesítmény-problémákat nagyrészt magyarázza, ugyanakkor – mint erre korábban is utaltunk – belső szakmai munkamegosztás, egyeztetésen alapuló komplementaritás nélkül a térség magában rejti a polarizáció veszélyét. Ebből a szempontból a középiskolai expanziónak a régióban igen széttartó alakulása az egyik kulcskérdés. Pest megye igen lemaradt középiskolázási arányait ugyan alátámasztani látszanak a térség társadalmának alacsony középiskolázási igényei, a szerkezetváltó iskolák iránti felfokozott igények és a középiskolai jelentkezések nagyfokú inkonzisztenciája azonban inkább orientációs zavarról tanúskodik, nem egyértelműen igénytelenségről. A jelenlegi helyzet nem csak a legjobb tanulóknak a gazdaság számára legversenyképesebb minőségi felsőoktatás – regionális szempontból indokoltan a főváros – felé irányuló elszívását eredményezi, hanem az itt élő és tanuló fiatalok tágabb körét érintően válhat gátjává a távlati versenyképességet, az élethosszig tartó tanulás igényét megalapozó széles körű posztszekundér és gyakorlatorientált felsőoktatásba való bejutásnak. Az innovációképesség igen alacsony szintje a megyében ugyanakkor arról tanúskodik, hogy a középiskola „megnyitásához” adekvát pedagógiai-módszertani változásokhoz, illetve a közoktatás feladatainak a gazdaság és társadalom távlatos és nemzetközi kontextusba való behelyezéséhez szükséges beállítódások és potenciálok nem állnak kellően rendelkezésre. Ez azért is problematikus, mert a közoktatási rendszer feltételi rendszere jó; a megye „áldoz” a közoktatásra, de nem tud ebből felhasználható erőforrást „termelni”. A dilemmát nyilvánvalóan az okozza, hogy a megye közoktatási rendszere (és társadalma) fejlődésében a főváros közelsége kizárja a bezárkózást, a nyitás viszont rövid távon versenyhátrányt jelent. A társadalmi jólétnek a gazdaság teljesítőképességénél magasabb szintje az igények differenciált artikulálásával és pótlólagos ráfordításokkal javíthatja ezt a teljesítményt (ez megmutatkozik a pedagógiai alternatívák megjelenésében, a felsőoktatás közepes piacosodásában, de az idegennyelv-tudás szorgalmazásában nem), önmagában azonban nem oldja meg a centrum és periféria szerves együttfejlődésének hiányát, amelyet a regionális fejlesztésben érintett valamennyi ágazat, szektor együttgondolkodásával lehet csak megalapozni.

Számos tekintetben kedvezőbb összteljesítményt, egyben kiegyensúlyozottabb viszonyokat találunk az előzőnél kedvezőtlenebb gazdasági-társadalmi helyzetű, de a pangás szakaszán túlkerült dél-alföldi régióban, ahol a centrum szerepet betöltő Csongrád megye kiemelkedő kimeneti eredményességéhez és magas innovációs potenciáljához a régió másik két megyéjének teljesítménykomponensei szervesebben kapcsolódnak, mint a közép-magyarországi régióban láttuk. Az általános iskolából a középfokra való továbbhaladást alacsony lemorzsolódás jellemzi. Bács-Kiskun viszonylag szelektív, de az országos átlagot elérő középiskoláztatási arányához képest a másik két megyében (Békésben alacsonyabb szintről indulva nagyobb dinamikával, Csongrádban magas szintről további növekedést mutatva) a középiskolai expanzió körülményei között sem magas az érettségi kudarcot szenvedők aránya. Főleg a régióközpont megyében a matematikai érettségi eredmények polarizáltsága (sok jó jegy, magas bukásarány) igyekszik demonstrálni a tömeges középiskolai oktatás ellenére komolyan vett minőségi standardokat. Csongrád és Békés megye egyaránt sikeres az OKTV-n, de a szakmai versenyeken nem jeleskedik. A régiós szinten is viszonylag kedvező, a középiskolát végzettek körében meglévő nyelvvizsga-arányok arról tanúskodnak, hogy a térség társadalma ma már fontosabbnak tartja ezt a kompetenciát, mint korábban. A családok középiskola-választásában általában elég nagyfokú tudatosság jellemző; a szakmához vezető képzések preferenciáján belül a falvakból továbbtanulók is inkább a szakközépiskolákat választják. Ehhez képest a felsőfokú továbbtanulás – amely Békés megye kivételével az országosnál sikeresebb – elsősorban a tudományegyetemi ág irányában történik. Ebben a régió felsőoktatási kínálatának van meghatározó szerepe, amelyből hiányzik a gyakorlatorientált képzések kínálata, különösen az agrár és műszaki felsőoktatás területén. A régió iskolái megfelelő felkészítést nyújtanak a felsőoktatás számára, s emellett Békésben és Csongrádban országosan kiemelkedő innovációképesség jellemző rájuk, amelyet a régióközpontban a nemzetközi együttműködési programok érzékelhető hatása is erősít.

A közoktatási rendszer output-jellegű mutatóit illetően magas összteljesítményt mutat föl a nyugat-dunántúli régió.2 E teljesítmény sajátossága, hogy a középiskolázás csekély, visszafogott társadalmi igényekkel együtt mozgó kiterjesztése (Vasban elmaradása) mellett valósul meg. Ennek jelenlegi mértéke lehetővé teszi a főképpen felsőfokú képzésre irányuló elitiskolák (Győr-Moson-Sopronban szerkezetváltó és egyházi, a két másik megyében inkább önkormányzati szakközépiskolák) működését anélkül, hogy a belső differenciálódás komoly társadalmi feszültségeket gerjesztene. A régióközpont megyében a 6 és 8 osztályos képzés iránti társadalmi igények már túlmutatnak az elitképzési funkción. Így a tényleges elit mellett óhatatlanul megjelent látszólag elit középiskolázás szelekciójának hatása visszaháramlik az általános iskola középfokú felkészítő tevékenységére, ami távlatában okozhat problémát. A régió centrumának OKTV eredményessége mellett mindhárom megyét a szakmai versenyeken való sikeres szereplés is jellemzi, s emellett magas szintű – a térség felsőoktatási kínálatából adódóan főképp főiskolai – felvételi sikeresség. Hiányzik viszont a tudományegyetemekre irányultság, amely hosszabb távon gátjává válhat a térség magas szintű munkaerő-szükséglete kielégíthetőségének belső erőforrásokból. A térség közoktatását – talán épp kedvező társadalmi-gazdasági adottságaira, annak vivőerejére hagyatkozva – az intézményi innovációképesség alacsony foka jellemzi; csak Zala megyében találunk (erőteljes IKT-támogatású) innovatív iskolai tevékenységekre utaló jeleket, és bár a rugalmasság több komponense megtalálható az iskolákban, az adottságoktól jócskán elmarad a lehetőségek kihasználása. A térség közoktatására kis hatást gyakorolnak a nemzetközi együttműködések, amelyek főképp Győr-Moson-Sopron megyére korlátozódnak, és elmaradnak nemcsak a dél-, hanem az észak-alföldi régióétól is. Komoly erőssége viszont a térségnek a végzős középiskolások országosan kiemelkedő nyelvismerete (amellyel „előzik” saját tanáraik, iskolavezetőik ilyen kompetenciáit is). A felsőoktatási hálózat még nem jutott abba a fázisba, hogy a felsőoktatás piacosítása révén újabb, fizetőképes csoportokat vonzzon, de ennek közoktatási „előképe”, az alapítványi oktatás is meglehetősen alulfejlett, noha erre a régió társadalmi jóléte, gazdasági fejlettsége lehetőségeket nyújtana.

A kifejezetten kedvezőtlen gazdasági háttér és feszítő problémák ellenére néhány területen magas kimeneti teljesítménnyel jellemezhető az észak-alföldi régió. Megyéi közül Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg középiskolásainak igen sikeres a felsőoktatásba való bejutása mind a tudományegyetemekre, mind a főiskolákra (Jász-Nagykun-Szolnok tanulóinak inkább csak az utóbbi irányba). A középiskolák munkájának minőségében érzékelhető a hagyományos iskolaközpontok kulturális, valamint a térség felsőoktatási intézményeinek orientáló szerepe. A közoktatási rendszerek az általános iskolában viszonylag magas lemorzsolódási aránnyal, a középiskola befejezésekor szigorú érettségi követelményekkel igyekeznek gátat szabni a középiskolázás minőségromlásának. A Szabolcs-Szatmár-Bereg kivételével átlagos mértékű expanzió mellett a 6 és 8 osztályos képzési forma súlya alacsony, így az elitképzés funkcióinak inkább megfelel, s bár a felsőoktatásnak nyilván ez a fő bázisa, a jelenlegi bejutási arányok ennél magasabbak. A térség társadalmi-gazdasági környezetének adottságai miatt itt kevésbé lehet számítani a családok hozzájárulásaira a közoktatás teljesítményéhez; ez is közrejátszik abban, hogy alacsony a régióban a felsőoktatásba készülő tanulók vizsgával igazolt idegennyelv-ismerete. Ennek lehet része abban is, hogy sem a fenntartói pluralizmus, sem a szerkezetváltó iskolák iránti társadalmi törekvés nem erős, és alacsony – Debrecenben a régióátlagnál is alacsonyabb – a felsőoktatás piacosítása. Ezt valószínűleg azért nem látják szükségesnek, mert a térség közoktatási rendszere megfelelő inputot nyújt a „normál” képzés megfelelő minőségű feltöltésére. Ez még nem jelentene komoly korlátot az oktatási rendszer mobilizálása szempontjából, de az igen, hogy az iskolákban az innovativitás különböző formái igen gyérek, Jász-Nagykun-Szolnokban kifejezetten hiányoznak. Az innováció kisebb szigetekben van jelen, nemzetközi együttműködések, különböző Soros-projektekben való részvétel útján. Főképp ez utóbbiak jelentenek olyan addicionális erőforrást, amelyek áttörést ugyan nem, de korrektív lehetőségek kiaknázását jelenthetik a régió közoktatási rendszerének elsősorban a társadalmi problémákkal sújtott rétege számára.

Dél-Dunántúlon a közoktatási rendszerek kimeneti teljesítményének nagyobb része a felsőoktatásba való bejutást és a középiskolai versenyeredményeket illetően a centrumtérség, Baranya székhelyének köszönhető. E régióban a kiterjedt nemzetiségi nyelvoktatás domináns nyelve, a német elvileg lehetővé tenné, hogy a felsőoktatásba készülők átlagost meghaladó mértékben szerezzenek nyelvvizsgát a közoktatási rendszeren belül, ez azonban a régió szintjén nem érvényesül, egyes megyékben kifejezetten elmarad. Az országosan jellemzőnél általában magasabb az általános iskolai lemorzsolódás, ennek ellenére a középiskolázás – amelyben a fenntartói pluralizmus alig van jelen – nem marad el az időszakban jellemzőtől, eltérő kiterjedési dinamika mellett. Az érettségi sikertelensége magas Tolna megyében – ez összefügghet azzal, hogy a megyében a középiskolázás kiterjesztése helyett a belső differenciálódás erősödését, a szerkezetváltó gimnáziumok arányának növelését választották – ez Somogyban is az átlag fölötti. Az oktatási intézmények innovációképességének deficitjei leginkább Baranyában mutatkoznak meg, de a másik két megyében is inkább csak a nyitottság egyes komponensei adnak esélyt kitörési pontokra. A csak egyes iskolákat mozgósító nemzetközi oktatási együttműködések közül viszont a felsőoktatási TEMPUS programban Baranya, a szakképzési szektort involváló LEONARDO-ban Tolna megye is érzékelhetően jelen van, s a Soros Alapítvány (főként roma) projektjei is bizonyos hatást gyakorolhatnak a térség hátrányos helyzetű rétegeinek iskoláztatására vonatkozó újítások bevezetésében.

Kedvezőbb gazdasági-társadalmi közegben az eddigi térségektől elmarad a közép-dunántúli régió kimeneti eredményekben mutatkozó közoktatási teljesítménye. Az általános iskola megtartó képessége közepes, de a középiskolában, az átlagostól elmaradó expanzió körülményei között, s főleg Komárom-Esztergomban a szerkezetváltó iskolák magas aránya, azaz csak látszólagos elitképzés mellett, a magyar viszonyok között magas érettségi bukásarány, s a jó matematika-vizsgaeredmények hiánya jellemző. A szűk középiskoláztatás ugyanakkor a „top”-on, a középiskolai tanulmányi versenyekben nem tud felmutatni kiemelkedő eredményeket. A felsőoktatásban való bejutás arányait tekintve is csak az egyetemi székhellyel rendelkező Veszprém megye éri el az országos átlagot. Összességében elég jó, csak Komárom-Esztergomban marad el a felsőfokra készülő fiatalok vizsgával igazolt nyelvismerete, amelyben – mint más térségekben is – a társadalmi ráfordítások inkább értékelhetők, mint a közoktatási rendszer teljesítménye. Az oktatásba való egyéni befektetésekre számítva Fejér és Komárom-Esztergom felsőoktatásában országosan is kiemelkedik a költségtérítéses képzések aránya, e mérték azonban a felsőoktatási szektor relatív alulfejlettsége miatt nem kedvez a felsőoktatás minőségének. Bár nincs komoly feszültség a térségi oktatáspolitika és a társadalom iskoláztatási igényei között, a nagyobb arányú középiskoláztatás iránti társadalmi igényeknek nincs megfelelő orientációjuk, amelyre különösen Veszprém megyében utal a mind le-, mind fölfelé inkonzisztens iskolaválasztások magas aránya. Az innovációképességben Fejér megye jár az élen, főként hagyományos, a tanári professzionalizációra és az iskolai tevékenységek rugalmasságára építő innovációival. A másik két megyében ennek kisebb foka mellett főképp az iskolavezetők tevékenységében találni nyitottságra utaló elemeket, az innovativitás azonban általában nem jellemző az intézményekre. Az Európai Uniós oktatási együttműködésekben egy-egy iskola vesz részt, mindhárom megyében vannak TEMPUS, Veszprémben LEONARDO-projektek, ez utóbbi megyében néhány alternatív iskola is hozzájárul az innovativitáshoz.

Észak-Magyarország a gazdasági pangás és a társadalmi problémák között talán a legkevésbé tud megbirkózni a közoktatási rendszerek előtt álló teljesítmény-kihívásokkal. Az iskoláztatás kedvezőtlen starthelyzete és a gyerekek relatíve elmaradt mértékű átlagos óvodai részvétele miatt is az általános iskolákban a nyolc év alatti lemorzsolódás mindegyik megyében átlag fölötti, Borsod-Abaúj-Zemplénben különösen magas. Nógrádban erősen lemaradt a középiskolázás kiterjesztése, ennek ellenére a középiskola kibocsátásakor viszonylag magas a bukásarány, s országosan a legalacsonyabb a végzősök közül felsőoktatásba bejutók aránya. Ez különösen szomorú annak fényében, hogy ennek a megyének a közoktatási rendszere feladatvállalásában igyekszik megfelelni a versenyképességnek és a társadalmi kohézió feladatait sem hanyagolja el. Ezt próbálja „üzenni” a borsodi és nógrádi térség társadalmának a szerkezetváltó iskolák, osztályok nagy súlya, amely nyilvánvalóan nem végezhet elitképzést, a térség társadalmának megosztottságát azonban fokozhatja. Hevesben viszont előrehaladt expanzió mellett alacsony az érettségi kudarccal szembenézni kényszerülő tanulók aránya, emellett az országos átlagnál is kedvezőbb a matematika érettségin legalább jó jegyet elérőké. Régiós szinten átlagos, a borsodi és hevesi végzős középiskolások körében kedvezőbb a felsőoktatásba kerülők aránya; az ott lakók korcsoportos létszámukhoz viszonyítva többen reprezentálják magukat a felsőoktatásban. A humánerőforrás-fejlesztés jelentős hiányterülete az idegen nyelv, ezt a kompetenciát a végzős középiskolások közül kevesen birtokolják. Csak Hevesben jellemző az iskolai innovációk és e potenciálokra mutató jellemzők magas szintje is, amelyek bázisa a hagyományos eszközökön alapuló, főként a pedagógusok szakmai munkájában megtestesülő újítási kedv. A másik két megyében az iskolák átlagát tekintve mindez alig van jelen. Egyes intézményekben azonban itt is találunk nemzetközi szakmai együttműködéseket (Borsod-Abaúj-Zemplénben TEMPUS, LEONARDO), az egész régiót érintően pedig itt érzékelhető legjobban a Soros Alapítvány roma innovációs projektjeinek hatása.

Tags: 
Prefix: 

A honlapon található adatbázisban lévő tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művek elektronikus továbbhasznosítását előzetes írásbeli engedélyéhez köti. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést kifejezetten megtiltja.