Összegzés
Az OECD-felmérést elsődlegesen összegző tanulmány13 kiemelte a skandináv iskolák, általában a skandináv oktatás kiemelkedő helyzetét. Tette ezt a vizsgálatba került országok adatainak átlagához való viszonyítás, s az ezt kifejező tizenegy referenciaérték (benchmark) alapján. Ezek a mérföldkövek – bár kétségtelen, hogy az oktatás minőségét érintő fontos indikátorok – egy bizonyos szakértői csoport nyilván konszenzusos, de mégiscsak némileg önkényes döntései alapján születtek, s dominálnak bennük az IKT térhódítását jelző indikátorok. Pusztán ezek alapján az egyes országok felső középfokú oktatásának sikerességét nem lehet megítélni. Éppen ezért tartottuk szükségesnek az árnyaltabb elemzést.
Az OECD-vizsgálat tizenegy referenciaértékéből (benchmarkjából) hét jelzi a skandináv országok abszolút előnyét, s ebből öt az IKT-val kapcsolatos indikátor. Ez kétségtelenül komoly eredmény, még ha valamelyest félre is húz ez a megközelítés. Az igazi előnyt azonban – megítélésünk szerint – nem ez jelenti, hanem az a kiegyensúlyozottság, ami ezekből az indikátorokból kiolvasható. Az, hogy a kiemelkedő helyzet mellé alig-alig társul az átlagosnál gyengébb minősítés.
A skandináv országok számára minden valószínűség szerint előnyt jelent, hogy többségükben a 90-es évek folyamán átalakították a középfokú oktatási rendszereiket, ezekben rugalmasabb, nagyobb választási, illetve módosítási szabadságot megengedő tanulási útvonalakat alakítottak ki, megszüntetve a zsákutcás képzéseket, és lehetővé téve minden irányból a felsőfokra való belépést, kialakítva ugyanakkor a lemaradók még inkább egyéni igényekhez igazodó ellátását és a magasabb képzési szintre történő visszakapcsolódás lehetőségeit.
Az adatok elemzése ugyanakkor azt jelezte, hogy ezek az országok ugyanolyan problémákkal küzdenek, mint mások. Igaz, sokat fordítanak az oktatásra, s ennek eredménye csak részlegesen mutatható ki az OECD-felmérésben, de ez csak egyik összetevője a sikernek. A magas költségvetési ráfordítások ellenére itt is van tanárhiány, vannak képzetlen pedagógusok, hiányoznak modern számítógépek, a megfelelő és elegendő szoftverek. Itt sem motivált minden tanár az IKT használatára, itt is túlterheltek a tanárok, nincs idejük az informatika nyújtotta lehetőségek teljes körű megismerésére. Még abban a két országban (Norvégia, Svédország) sem sikerül mindenkit olyan iskolába, olyan programra felvenni, ahol ezt fontosnak tartják, s a pályairányítás eszköztára itt sem végtelen. Mindezek ellenére – s megítélésünk szerint ez igazán fontos – ezekre a problémákra megtalálták a jó választ. A számítógépektől nem csodát várnak, hanem használják. Akár a legegyszerűbb dolgokra, de tömegesen. Ha kevés a tanár, felvesznek hiányos képzettségűeket, de fontosnak tartják, hogy egy tanárnak ne kelljen túlzottan sok diákkal foglalkoznia. A hiányos képzettségre a tanártovábbképzés a válasz. A pályairányítás elemei közül a személyes tanácsadásra képes megközelítések kerülnek előtérbe.
Mindezek azt jelzik, hogy a rendszer a diákot helyezi az oktatás középpontjába. Akkor is, ha intézményrendszere hagyományos szerkezetben működik, s akkor is, ha komprehenzív rendszerű. Akkor is, ha megmaradt az évszázadok során kialakult évfolyamrendszerű oktatásnál, s akkor is, ha ez fellazult, rugalmasabbá vált. Ezek az intézményi feltételek nem mellékesek, de – éppen az egyes országok közötti eltérések jelzik – nem abszolutizálhatók. Többféle megközelítés lehet jó, ha az nem önmagáért működik, hanem a tanulók érdekében.
Az OECD-felmérésből az rajzolódik ki – egyértelműen ezt természetesen nehéz bizonyítani –, hogy a négy skandináv ország előnye éppen itt sejthető: a rendszerek igyekeznek előtérbe helyezni a tanulók választási lehetőségeit, s a rendszerek összességében a tanulók támogatására irányulnak. Megítélésünk szerint ennek több összetevője lehet, de egyik fontos feltétele, hogy az oktatással kapcsolatos döntések a megfelelő szinten, a megfelelő helyen történnek. Az állam, a kormányzat csak a legfontosabb kérdésekbe szól bele, a konkrét döntéseket átengedi a helyi és az intézményi szintnek. A helyi szint pedig nyilvánvalóan élni tud, s él is az adott lehetőségekkel. Erről konkrétan ugyan alig-alig tudunk valamit, de ezt sugallják az eredmények.
