wadmin | 2009. jún. 17.

Szöllősi Erzsébet

Környezetvédelem és társadalom

- Tanterv (részlet)1 -

A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Társadalomelméleti Tanszéke azzal a céllal dolgozta ki a leendő tanárok képzését szolgáló tantervét, hogy hallgatói a társadalmi valóság és a természet ismeretében a tanulókat a környezet értékeit felismerő, környezettudatos magatartást megvalósító közéleti emberekké neveljék. Ezt a feladatot csak a környezetért és az élő természetért felelősséget vállaló és azért tenni akaró tanári szemléletmóddal lehet ellátni, amelyhez nélkülözhetetlen az általános tájékozottság a környezetvédelem helyzetéről, a globális problémákról, hazánk környezeti állapotáról és a megoldás lehetőségeiről.

A tanterv szerepe az oktatás rendszerében

A Környezetvédelem és társadalom című oktatási anyagot az az elvi állásfoglalás alapozza meg, amely szerint a környezet védelme nem köthető kizárólagosan egyik szaktudományhoz sem. Igaz, a globálisan jelentkező környezeti problémák a természettudományok egy-egy területén érhetők tetten, mérhetők meg, s az adott tudomány terminológiájával írhatók le, ezért gyakran előfordul, hogy a környezet védelmét biológiai, kémiai stb. problémaként kezelik. Ez helytelen álláspont, mert bármely szaktudomány szűrőjén keresztül nézve az összes többi megítélése veszít a megismerés objektivitásából, s lehetetlenné teszi a holisztikus szemléletet. A környezetvédelem tehát társadalmi probléma, a megoldást is ennek megfelelően kell megvalósítani. A tanterv egész szellemisége ezt az elvet követi.

A tanterv elkészítésének szempontjai között jelentős helyet foglal el az a tény, hogy a Nemzeti alaptanterv bevezetése nemcsak az általános és középiskolák oktatási rendszerét változtatja meg, hanem meg kell jelennie a tanárképzés szemléleti, strukturális és tartalmi változásában is. A műveltségi területekben gondolkodás kitárja a lehetőségek kapuját a kreatív pedagógus előtt, konkrét feladatokat kínál a tanárképzés számára. A jelenlegi, kétszakos oktatási rendszerben történő tanárképzés nem teszi könnyűvé az egyes műveltségi területek átfogását. (Sokéves tapasztalat, hogy a főiskolai hallgatók szinte bezáródnak szakjuk tudományterületébe, s még az áttételesen kapcsolódó tudományterületekről sem szereznek újabb ismereteket a képzési idő során, a szakjuktól távolabb eső, még a középiskolában szerzett ismereteket inkább elfelejtik, mint gyarapítják.) Így azok a műveltségi területek, amelyek konkrétan nem kapcsolódnak az adott szakhoz, ellátatlanok maradnak.

A NAT-ban közös követelményként meghatározott környezeti nevelés minden tanár feladata az iskolai nevelés során és az iskolán kívüli tevékenységben egyaránt. Ezt a feladatot a pedagógusok csak akkor tudják elvégezni, ha a képzés során megkapják azokat az ismereteket, készségeket, motivációkat, amelyek feltétlenül szükségesek a követelmény magas szintű teljesítéséhez.

A közelmúlt vizsgálati eredményei is alátámasztják azt a tapasztalatot, hogy azok a főiskolások, akik nem környezetvédelem, biológia vagy földrajz szakosok, a képzés során szinte semmit sem tudnak az ember és a környezet viszonyáról, a globális problémákról, emberi létünk veszélyeiről, a környezettudatos élet lehetőségéről stb., pedig rájuk is, mint minden pedagógusra, vonatkozik az az általános követelmény, hogy az ember és környezetének élhető valóságáról és lehetőségéről ismeretet nyújtson tanítványainak. Ennek a feladatnak az ellátása csak akkor reális követelmény, ha a képzés egész rendszerében helyet kap az ember-természet-társadalom ismeretrendszere.

A probléma nagyságát némiképp enyhíti, de nem oldja meg a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán általánosan bevezetett egészségnevelés tantárgy, amely feltétlenül szükséges, és a hallgatók számára nélkülözhetetlen ismereteket közvetít.

A tanterv elkészítése során figyelembe vettem a hallgatók középiskolai - különös tekintettel a biológiai és a földrajzi - ismereteinek szintjét, a főiskola általános tárgyainak ismeretegyüttesét, valamint az egészségnevelés általános tárgy ismeretanyagát és a NAT közös követelményként megjelölt környezeti nevelési követelményét, amely kereszttantervjellegével szinte az összes műveltségi területet érinti.

Mivel a tanterv nem környezetvédelem vagy biológia szakos hallgatóknak készül, így a környezetvédelemmel kapcsolatos ismeretanyaguk mennyisége és szintje éppoly bizonytalan és számunkra ismeretlen, mint a témával kapcsolatos motivációjuk. Ez néhány további szempont figyelembevételét tette szükségessé. Az anyag elkészítése során a szakmai szempontokkal egyenrangúnak tekintettem az érzelmi motiváció fontosságát, mert a megfelelő ráhangolódás a témára, a pozitív elfogadó viszony kialakítása az első lépés, amit meg kell tenni. A környezetvédelem és biológia szakos hallgatók nemcsak abban különböznek a más szakosoktól, hogy a témáról jóval több az ismeretük, hanem főleg abban, hogy ha nem is mind elkötelezettek még, de erős érdeklődést mutatnak a téma iránt azzal, hogy az adott szakra jelentkeztek. A többieket most kell megnyerni, az érdeklődésüket felkelteni. A környezet értékei iránt pozitív attitűddel rendelkező hallgató már maga igényli a továbbfejlődést, újabb ismereteket akar befogadni. Teszi ezt annak reményében, hogy a környezeti nevelés feladatait mind az iskolai munkában, mind az iskolán kívül megvalósíthassa. Kellő ráhangoltság, érzelmi motiváltság nélkül, csupán a kogníciók általi megközelítéssel a cselekvő, pozitív viszony kialakulása bizonytalan.

A tanterv tartalma és felépítése

A féléves tárgy témakörei három szerkezeti egységbe sorolhatók, mindegyik négy fejezetet tartalmaz.

I. Az ember és a környezet viszonyának általános megközelítése

1. Ember-természet-társadalom kapcsolatának alakulása a történelem során. (Filozófiai bevezetés)

2. Ökológia-ökológiai elméletek-az ember-környezet kapcsolatáról alkotott nézetek áttekintése.

3. Környezet és gazdaság viszonya.

4. Az ember által épített környezet. A városrendezés problémája.

II. A globális válság problémájának áttekintése

1. Az élővilág sokféleségének csökkenése. A fajok és élőhelyek pusztulása.

2. Népesség és emberi erőforrások. A túlnépesedés problémája.

3. Energiaválság. A meg nem újuló erőforrások. Az energiahasznosítás új elve. A fenntartható fejlődés lehetősége és valósága.

4. Környezeti válság. A levegő-víz-talaj elszennyeződése. A hulladékkezelés kérdései.

III. A megoldások társadalmi feladatrendszere. A túlélés lehetősége.

1. A megoldás tudományos kísérletei. Világmodellek és világjelentések. Római Klub.

2. Megoldás a társadalmi mozgalmak színterén. Alternatív mozgalmak-zöld mozgalmak.

3. Jogi-politikai-gazdasági alternatívák lehetősége.

4. A környezeti szocializáció értékközvetítő szerepe, a környezeti nevelés lehetősége.

I. Az ember és a környezet viszonyának általános megközelítése

1. Ember-természet-társadalom kapcsolatának alakulása a történelem során (Filozófiai bevezetés)

Az ember és a környezet viszonyának történetét kutatva végigkísérhetjük azt a folyamatot, amelynek során az ember az ősi harmonikus ember-környezet viszonyból annak ellentétéig jutott. Az ember saját környezetének ellenségévé vált. Ha a folyamat változásának sarkpontjait kutatjuk, három korszakot különíthetünk el. Az első az úgynevezett premodern korszak, amelyben az ember az egész természetet - és benne önmagát is - egy organikus egészként fogja fel. Ennek az időszaknak az utolsó állomása a reneszánsz korszak, amikor is az egész világ önmozgó, eleven organizmus.

A nagy változás az úgynevezett modernitás korszakában figyelhető meg az újkorban, amikor az eddigi eleven organizmus mint világmodell mechanikussá válik. Ennek a korszaknak a legnagyobb jelentőségű filozófus képviselője René Descartes, aki az embert olyan lényként határozta meg, aki azáltal emelkedik ki a többi természeti lény közül, hogy rendelkezik az ész, a ráció adományával, s ezzel uralkodni hivatott mindezek felett. Ez a megkülönböztetés lehetőséget adott arra, hogy a világot eszes és nem eszes lényekre különítsék el, ahol az előbbiek bármit megtehetnek a többi élőlénnyel. Az ember kiemelése a természet leértékelődését vonta maga után. A korszak vezető elvei az antropocentrizmus és a racionalitás, valamint az ember természet feletti uralmának érvényesítése. Mindez folytatódik a századok során, s az ember számára azt a látszatot kelti, hogy az ember felette áll a természetnek, s azzal bármit megtehet, kiirtja az erdőket, kizsarolja nyersanyagait.

Különösen a huszadik század bővelkedik olyan változásokban, ahol az értékek már nem is az embert szolgálják, hanem kiszabadulnak az ember uralma alól. A ráció, amely az újkorban az embert az állatvilág fölé emelte, már túlmutat az emberen, s a számítógépek racionalitását helyezi előtérbe az emberi esetlegességgel szemben. Az erő, a gyorsaság, a verseny mint a huszadik század vezérelvei az építés helyett a rombolást, a megóvás helyett a pusztítást mutatják. Általánossá válik a piaci törvények dominanciája, ahol minden eladható, birtokolható, s az értékek csupán mint csereértékek léteznek. A mértéktelen fogyasztás válik követendővé, s az ember a tárgyak eszközévé válik.

Az ember-természet viszonyának mai állapota a globális problémák egyre súlyosabb és fenyegetőbb jelenlétével jellemezhető. A megoldás lehetőségét kutatva a tudománynak és a politikának egyaránt megvan a feladata. A legeredményesebb megoldást a teljes szemléletváltozás jelentheti, ahol az ember-környezet viszony az uralkodó, kizsákmányoló pozíció helyett megtalálja az értékek mentén megvalósítható harmóniát.

Követelmények: a főiskolai hallgató ismerje az ember-környezet viszony történeti változásait és az egyes korszakok főbb jellemzőit; ismerje a következő fogalmakat: antropocentrizmus, modernitás, redukcionizmus; keressen lehetőséget a téma sokoldalú megvitatására azzal a céllal, hogy az ember természetfeletti uralmának szemlélete megváltozzon.

Kapcsolat más műveltségi területekkel:

- Az élővilág evolúciója (biológia tantárgy)

- Az újkor mechanikus szemléletének világlátása (fizika tantárgy)

- Az egyes történeti korszakok változó világképe (történelem tantárgy)

Javasolt irodalom:

A Szöveggyűjteményből2 Juhász-Nagy Pál: Az ökológiai etika néhány kérdése. In uő: Természet és ember. Budapest, 1993, Gondolat Kiadó.

Továbbá: Daniel Quinn: Izmael. Föld Napja Alapítvány. 1993, Múzsák Kiadó.

2. Ökológia-ökológiai elméletek-az ember-környezet kapcsolatáról alkotott nézetek áttekintése

Az ember és a környezet viszonyát mint értékviszonyt tekintve, egymástól merőben eltérő filozófiai és különféle szaktudományos indíttatású vélemények láttak napvilágot, amelyek hol csak polemizálnak, hol pedig egymással ellentétes cselekvésre sarkallják a nézetek képviselőit. Ha el akarunk igazodni a szerteágazó nézetek között, a következő csoportokba sorolhatjuk az alábbiakat:

Az első csoportba tartozó nézetek közös vonása, hogy az antropocentrizmus talaján állnak, s ebből a helyzetből ítélik meg az ember és környezetének értékviszonyát. Mivel az ember az egyedül kitüntetett lény, az őt körülvevő környezetet azért kell védeni, hogy az ember számára minél jobb életkörülményeket teremtsünk. Ez esetben a természet védelme az ember önvédelmét jelenti. Ez az álláspont csak az embernek tulajdonít önértéket, a természetet csak az ember által tartja értéknek. Ezt a humanista természetfelfogáson alapuló nézetcsoportot nevezik sekély vagy felületi ökológiának, de ismert az úgynevezett környezetszemléletű ökológia elnevezés is.

A második csoportba a mélyökológiának nevezett nézetek sorolhatók. Ezek lényege, hogy nem az antropocentrizmus talaján állva védik a természetet, hanem azt jogalanynak tekintve, az embertől függetlenül önértékkel rendelkezőnek tekintik. Egyes nézetek odáig is eljutnak, hogy az ember az élővilág legkártékonyabb lénye. A mélyökológia elméletei tartalmazzák a modernitás kritikáját, valamint újraértékelik a tudomány és a technika szerepét is.

A mélyökológia nézetrendszerét két alcsoportba vagy fokozatba sorolhatjuk:

a) Biocentrikus nézetek: mindazokat a lényeket jogalanyként az emberrel egy sorba veszik, amelyek képesek az öröm és a fájdalom érzékelésére. Így az állatokra is kiterjesztik azt a védelmi hálót, amely bizonyos lényeket mint önértékkel rendelkezőket megilleti.

b) Ökocentrikus álláspont: nemcsak az állatokat kezeli önálló értékkel bíró jogalanyként, hanem mindent a természetben, a fákat, az ásványokat, a hegyeket, az óceánokat stb. Ennek értelmében az egész univerzum jogalannyá válik, ahol lehetőség van egy természeti szerződés létrehozására.

Az eddigi álláspontoktól eltérő, de tőlük nem független az úgynevezett ökofeminizmus. A teória lényege: a női nem és a természet elnyomása azonos forrásból ered. Ezért nem általában az antropocentrizmus, hanem a férfiközpontúság ellen kell küzdeni. Szerintük a férfielv olyan értékekhez kötődik, amelyek a természet leigázását, a természet feletti uralmat emelik ki. A női elv viszont a szolidaritást, a megóvást, a harmóniára való törekvést hangsúlyozza.

Követelmények: a főiskolai hallgató ismerje az ember és a környezet viszonyáról megfogalmazott elméletek főbb formáit; a témához kapcsolódó alapfogalmakat: sekélyökológia, mélyökológia, ökocentrizmus, biocentrizmus, ökofeminizmus; teremtsen lehetőséget a téma megvitatására.

Kapcsolat más műveltségi területekkel:

- A tudományok fejlődése és az állatkísérletek (biológia tantárgy)

- Antropocentrizmus és a mechanikus világkép (fizika tantárgy)

Javasolt irodalom:

A Szöveggyűjteményből: Luc Ferry: A humanizmus zárójelei. A természettel szemben való kötelességekről. Luc Ferry: Új rend. Az ökológia. Budapest, 1994, Európa Könyvkiadó.

Továbbá: Al Gore: Mérlegen a Föld (Diszfunkcionális civilizáció). Föld Napja Alapítvány, 1993, Múzsák Kiadó.

3. Környezet és gazdaság viszonya

Ha az ember és természet viszonyának gazdasági összefüggéseit akarjuk vizsgálni, mindenekelőtt abból kell kiindulnunk, hogy az ember különböző szükségletekkel rendelkezik, amelyek kielégítése a normális élet feltétele. Ezért mindenki arra törekszik, hogy szükségleteit minél magasabb szinten kielégítse.

A szükségletek kielégítésére különböző javak szolgálnak, amelyek a következőképpen, páronként kategorizálva mutatják a környezet-gazdaságtan alapösszefüggéseit.

a) Szűkös-bőséges javak. Ez a megkülönböztetés azt mutatja, hogy a szükségletkielégítésre alkalmas javak elérhetősége különböző attól függően, hogy milyen mértékben áll rendelkezésre. Bőséges javaknak számít a levegő, a víz, a napfény. (Ez azt jelenti, hogy ezekkel a javakkal nem kell gazdálkodni, mert szinte kifogyhatatlanok.)

Az elmúlt évtizedek mértéktelen iparosítása és környezetszennyezése azonban felhívta a figyelmet arra, hogy az eddig bőségben levő javak - az úgynevezett szabad javak - száma jelentősen lecsökkent, például a tiszta levegő vagy az iható víz már nem sorolható ide. Ezért a közgazdaságtan a javakat egyre inkább abba a kategóriába sorolja, amelyre a szűkösség a jellemző. Tehát mindazok a javak, amelyek szükségletkielégítésre alkalmasak, egyre kevésbé állnak rendelkezésre, azaz egyre takarékosabban kell velük bánni.

b) Dolgok és szolgáltatások. Ez a kategóriapár ismét osztható aszerint, hogy a természet által létrehozott dolgok (folyók, erdők...) vagy az ember által létrehozott úgynevezett termékek (ház, bútor, ruha...). A szolgáltatások között is megkülönböztetjük a társadalmi jellegű szolgáltatásokat (oktatás, egészségügy...) a természetitől (az erdők oxigéntermelése, a szél energiatermelése...).

c) A természeti és mesterséges javak. Az ember az ipari termelés során a természeti javak felhasználásával készít mesterséges javakat, amelyek általában többlépcsős feldolgozás után alkalmasak szükségletkielégítésre.

A természeti javak felhasználása során feltétlenül figyelembe kell venni azt a tényt, hogy azoknak csak egy része tartozik a megújuló erőforrások körébe - levegő, víz, erdők -, a másik részük azonban a véges, meg nem újuló erőforrások körébe tartozik (szén, kőolaj, földgáz, ásványok...). Ezek az erőforrások már most a kimerülés határához közelednek, ezért felhasználásuk mértékét és módját körültekintően szabályozni kell.

d) Magánjavak-közjavak. A javaknak ez az elkülönítése több társadalmi összefüggés hátterét világítja meg. A közjavak jellemzői: oszthatatlan, a használatából nem lehet senkit kizárni, így az is részesedik a közjavakból, aki nem fizet érte (pl.: közvilágítás). A hatalom különféle eszközökkel igyekszik a közjavak használói közül a potyázókat kiszűrni és mindenkit fizetésre kényszeríteni (pl.: adófizetés).

A magánjavak oszthatók, lehetőség van a kizárólagos használatra (ruha, cipő, élelmiszer...). A közjavak és a magánjavak mellett megtalálhatók az úgynevezett kevert javak, ami azt jelenti, hogy az egyes javak magánjószág- és közjószágjellege egyaránt megtalálható. Például egy magántulajdonban levő erdő (magánjószág) oxigéntermelése az erdő közjószágjellegét mutatja. A javaknak ez a kevert jellege a velük való gazdálkodás során fokozott körültekintést tesz szükségessé.

Követelmények: a főiskolai hallgató ismerje a közgazdaságtan alapkategóriáinak összefüggését a környezetgazdaság rendszerével; a javak és szolgáltatások felosztását és egymással való összefüggését; keressen lehetőséget arra, hogy környezetében a magánjavak és közjavak használatának helyes módja valósuljon meg.

Kapcsolat más műveltségi területekkel:

- A javak termelésének költségtényezői (matematika tantárgy)

- A közjavak mint energiaforrások (fizika, kémia, földrajz tantárgyak)

Javasolt irodalom:

A Szöveggyűjteményből: Ernst F. Schumacher: A közgazdaságtan szerepe. In uő: A kicsi szép. Budapest, 1991, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.

Továbbá: Szlávik János-Valkó László: Környezetgazdaságtani alapismeretek. Budapest, 1995, Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium és Nemzeti Szakképzési Intézet.

4. Az ember által épített környezet. A városrendezés problémája

Az ember által épített környezet már évszázadok óta megmutatja és egyben befolyásolja az embernek a természethez való viszonyát.

A népesség növekedésével az emberi alkotások (épületek, utak, bányák stb.) fokozatos térhódításával egyre csökken az a terület, ahol a természet - mint táj és mint élőhely - emberi beavatkozástól mentesen megmarad. Ezért figyelembe kell venni azokat a szempontokat, amelyek az ember által alkotott és a természeti környezet együttélését lehetővé teszik úgy, hogy mindkét fél egészséges élete hosszú távon megmaradjon.

A települések a történelem során különböző módokon alakultak ki, létrejöttükben nagy szerepet játszottak a természeti tényezők: folyó, mezőgazdasági termelésre alkalmas földterület stb. A települések többsége fokozatosan, egyre növekedve alakultak ki, míg mások előre megtervezett szerkezet alapján, úgynevezett telepítéssel.

A régi települések, különösen a megmaradt jelegzetes épületek, várak, templomok vagy a népi építészet remekei megmutatják a múltat, az emberi élet harmóniáját a természettel és a túlélés lehetőségét egyaránt. Ezért a múlt értékeit ápolni, óvni kell.

Külön figyelmet érdemelnek a nagyvárosok, amelyek korlátlan növekedése egyre inkább lehetetlenné teszi az egészséges emberi életet, s ez a jövőbe vetítve nem kecsegtet megfelelő perspektívákkal az ember számára. A nagyvárosok levegője mindig szennyezettebb, mint bármely kis településé, ahol lehetőség van az átszellőzésre. Tovább szennyezik a levegőt az ipari üzemek, de a gépkocsik áradata okozza a legnagyobb légszennyezést.

A probléma csökkentése érdekében a városrendezés során figyelembe kell venni a következőket: a tömör, egycentrumú városok helyett jobb a laza városszerkezet, minél nagyobb zöld felület legyen a város területén, a magas házak építésekor az uralkodó szélirányt vegyék figyelembe, a személyautók helyett a tömegközlekedést vegyék igénybe, jó minőségű utak, kerékpárutak építése és azok rendszeres karbantartása enyhíti a károkozást, a gépjárművek megfelelő üzemeltetése csökkenti a légszennyezést, lakótelepek helyett kevésbé tömegszállás jellegű épületek építése javítja a közérzetet.

A huszadik század végén nagyvárosaink az urbanizáció minden ártalmával fenyegetnek. A városközpontokban félsivatagi klíma alakul ki, a vízhiány egyre nagyobb gondot jelent. Amit a nagyvárosok "termelnek", az szennyvíz, szemét, por, füstgáz. Ezért elindult egy elvágyódás a zsúfolt nagyvárosokból azok peremére, a zöldövezetekbe, ahol a kertváros jellegű település egészségesebb életet biztosít.

Amíg a modern városokat az emberi szükségleteknek megfelelően változtatni kell, addig a történelmi városrészeket eredeti formájukban kell megőrizni.

Követelmények: a főiskolai hallgató ismerje a települések kialakulásának okait és jellemző típusait; a város és a falu kialakulásának és működésének különbségeit; legyen tájékozott a nagyvárosok urbanizációs problémáiról; keressen lehetőséget arra, hogy lakóhelyén a közlekedés okozta légszennyezés csökkenjen.

Kapcsolat más műveltségi területekkel:

- A magyarországi tájegységek kialakulása (történelem, földrajz tantárgy)

- Az ipari üzemek légszennyezése (kémia tantárgy)

- Az épített környezet és a műemlékvédelem (rajz és vizuális nevelés tantárgy, osztályfőnöki óra)

- Utak építése és a közlekedés összefüggése (osztályfőnöki óra).

Javasolt irodalom:

A Szöveggyűjteményből: Marcia D. Lowe: A városok alakítása. A Világ helyzete, 1992.

Továbbá: Ráday Mihály: Ember az épített környezetben. Humánökológia. Budapest, 1993. ELTE TTK.

II. A globális válság problémájának áttekintése

1. Az élővilág sokféleségének csökkenése. A fajok és élőhelyek pusztulása

A Föld élővilágának fennmaradása vagy pusztulása a globális problémák egyik, megoldást sürgető területe. A biológiai sokféleség (biodiverzitás) minden élőlény számára az élet lehetőségének harmóniáját biztosítja. Az ember folyamatos beavatkozása ebbe a harmóniába az élővilág fokozatos pusztulásához vezet.

A biodiverzitás a biológiai szerveződés több szintjén is megnyilvánul, például genetikai, ökológiai, faji diverzitás stb. Mindezek antropogén hatásra egyre nagyobb veszélybe kerülnek. Ennek okai között szerepel az, hogy a termelés állandó fokozása következtében a természetes élőhelyek megszűnnek vagy szétdarabolódnak, ennek következményeként genetikai erózió következik be, amelynek során éppen azt a képességüket veszítik el az egyes fajok vagy populációk, amely segítségével a környezeti változásokra reagálni tudnának.

A fajok pusztulása mellett a meglévő genetikai állomány is sérül, így az évmilliók evolúciós folyamatai során kialakult élővilág egyre gyorsuló ütemben pusztul. Ez a folyamat mielőbbi feltétlen cselekvést követel.

1992-ben a Rio de Janeiróban rendezett világkonferencián 154 ország képviselői - közöttük hazánk is - aláírtak egy szándéknyilatkozatot a biológiai sokféleség megőrzésének érdekében. 1994-ben a magyar országgyűlés ratifikálta az egyezményt. A Magyar Tudományos Akadémia szakemberei elkészítették a nemzeti biodiverzitás megőrzési stratégiáját. A KTM kidolgozta a nemzeti környezet- és természetpolitikai koncepciót. Ennek az átfogó cselekvési terve, amely kísérletet tenne arra, hogy meghatározza az egyes szinteken megvalósítandó feladatokat, még mindig nem készült el.

Követelmények: a főiskolai hallgató értelmezze és használja helyesen a témához kapcsolódó alapvető szaktudományos fogalmakat: biodiverzitás, ökoszisztéma, globalizáció stb.; legyen átfogó képe az élővilág evolúciós folyamatának deformációjáról; ismerje a leginkább veszélyeztetett fajokat, közülük főleg azokat, amelyek saját környezetében élnek; keressen lehetőséget saját lakóhelyén a biológiai sokféleség megőrzésére.

Kapcsolat más műveltségi területekkel:

- A veszélyeztetett fajok elhelyezkedése a Földön (földrajz tantárgy)

- Az egyes fajok vagy életközösségek pusztulásának és az iparosításnak az összefüggései (kémia tantárgy).

Javasolt irodalom:

A Szöveggyűjteményből: Paul és Anne Ehrlich: A fajok kipusztulása elleni küzdelem politikája. In uő: A fajok kihalása. Budapest, 1995, Göncöl Kiadó.

Továbbá: Szesztay Károly-Sz. Gábor Margit: Bolygónk véges türelme - Meddig terhelhető a bioszféra? Budapest, 1992, Akadémiai Kiadó.

2. Népesség és emberi erőforrások. A túlnépesedés problémája

A Föld népességének változása az elmúlt századokhoz képest igen nagy eltérést mutat. Ez aggodalommal tölti el a szakembert éppúgy, mint az emberiség jövőjéért felelősséget érző állampolgárt.

Az elmúlt századok népességnövekedése igen lassú volt. Ennek okai jól ismertek: háborúk pusztítása, éhínségek, járványok. A magas születési arány mellett ezek a pusztító hatások történelmi időszakokat tekintve kiegyenlítették egymást, s a népesség összlétszáma alig vagy csekély mértékben növekedett. Ez a hosszú ideig tartó korszak tekinthető a demográfiai változások első modelljének, amelynek jellemzője a születések és a halálozások igen magas száma mellett a népesség viszonylagos állandósága.

A második korszakra jellemző a járványok tömegméretű pusztításának megfékezése, az életkörülmények és az orvosi ellátás javulása, amelyek eredménye a halálozási arány csökkenése, a változatlanul magas születési szám mellett a népesség nagyarányú növekedése. Ez jellemzi például a harmadik világ országait, ahol a rohamos népességnövekedés közvetlenné teszi a népességrobbanás veszélyét.

A harmadik korszak a fejlett tőkés országok modellje. A születések és a halálozások arányának egyensúlyát úgy teremtik meg, hogy tudatosan csökkentik a születések számát, egyre jobb szociális körülményekkel és orvosi ellátással növelik az átlagéletkort, s így csökkentik a halálozások számát is. Ennek a modellnek további jellemzője a népesség állandósága mellett a társadalom relatív elöregedése. Mivel a Föld népessége egyenlőtlen eloszlású, a második modellbe tartozó fejlődő országok népesedésének egyre gyorsuló üteme felveti a túlnépesedés reális veszélyét. A megoldási kísérletek eddig nem vezettek eredményre, annál is inkább, mert míg a járványok elleni küzdelem jelentős összefogásra ösztönözte a fejlett országokat sikerrel, addig sem a túlnépesedés, sem az élelmiszerhiány nem mozgósítja megfelelően a világ segíteni tudó országait.

A világ népesség eloszlásának egyenlőtlenségéből következik az a paradox helyzet, hogy miközben a Föld túlnépesedésének globális problémája a megoldásra váró feladat, egyes országokban - így hazánkban is - a népesség fokozatos csökkenése jelent gondot.

Követelmények: a főiskolai hallgatónak legyen átfogó ismerete a globális problémákról, azok egymással való összefüggéséről; legyen alapvető tájékozottsága a túlnépesedés globális veszélyéről és a probléma magyarországi összefüggéseiről; keressen lehetőséget a kérdés sokoldalú megvitatására, az erkölcsi, gazdasági, ökológiai szempontok érvényesítésére.

Kapcsolat más műveltségi területekkel:

- A Föld eltartóképessége a földrajzi adottságok összefüggésében (földrajz tantárgy)

- A demográfiai viszonyok alakulása a történelem során (történelem tantárgy)

Javasolt irodalom:

A Szöveggyűjteményből: Konrad Lorenz: Túlnépesedés. In uő: Mentsétek meg a reményt. Budapest, 1991, Európa Könyvkiadó

Továbbá: Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne. Budapest, 1994, IKVA.

3. Energiaválság. A meg nem újuló erőforrások. Az energiahasznosítás új elve. A fenntartható fejlődés lehetősége és valósága

A modern társadalmak egyik általános jellemzője, hogy működésük alapfeltétele az egyre nagyobb arányú energiafelhasználás. Az energia termelésének és hasznosításának a mértéke és módja a történelem során igen nagy változáson ment át. A múlt század közepéig nagyrészt a megújuló energiaforrásokat használták fel, amelyek a természetben készen találhatók, vagy kis átalakítással hasznosíthatók úgy, hogy a környezet még regenerálódni tud. Ilyenek a napfény, a víz, a szél vagy az állati energia hasznosítása.

Az energiafelhasználás területén nagy változást jelentett a meg nem újuló energiahordozók egyre nagyobb arányú használata, amely először a szén, később egyre inkább a kőolaj és a földgáz, napjainkban pedig a hasadóanyagok hasznosítása energiafelhasználás céljából.

A probléma gyökere abban kereshető, hogy míg az elmúlt századokban a megújuló energia hasznosítása nem veszélyeztette a természet harmóniáját, s maga az energiahordozó meg tudott újulni, addig a mai meg nem újuló energiahordozók a kíméletlen rablógazdálkodás következtében hamarosan elfogynak, a lelőhelyek kimerülnek, megújulásukhoz, újratermelődésükhöz több ezer évre lenne szükség.

A jelenlegi energiafelhasználás - a pazarló gazdálkodás miatt - előrevetíti annak az árnyát, hogy a következő évszázadban energiahordozóink elfogynak, így hátrányos helyzetbe juttatjuk az utánunk következő generációkat.

A probléma megoldásához kétféle tevékenység által juthatunk: az egyik az energiatakarékosság elvének tudatosítása és megvalósítása a gyakorlatban, az iparban és a háztartásokban egyaránt. A másik lehetőség: olyan energiahordozókat kell hasznosítani, amelyek megújulnak, s gazdaságos felhasználásuk a környezet egyensúlyát nem veszélyezteti.

Követelmények: a főiskolai hallgatónak legyen tényszerű ismerete a megújuló és a meg nem újuló energiahordozókról, azok hasznosításának különbségéről, gazdaságosságukról; legyen tájékozott hazánk energiatermelésének és használatának főbb rendszeréről és a fejlesztés szükségességéről; keresse a lehetőséget az energiatakarékos életmód kialakításának gyakorlati megvalósításához.

Kapcsolat más műveltségi területekkel:

- Energiatermelés-energia-felhasználás (fizika tantárgy)

- Az energiahasznosítás és a földrajzi viszonyok kapcsolata (földrajz tantárgy)

Javasolt irodalom:

A Szöveggyűjteményből: Herman E. Daly: Állandó állapotú gazdaság tana: egy új paradigma (ford.: Tóth I. János és Gátiné Csala Katalin).

Továbbá: Szesztay Károly-Sz. Gábor Margit: Bolygónk véges türelme. Budapest, 1992, Akadémia Kiadó.

4. Környezeti válság. A levegő-víz-talaj elszennyeződése. A hulladékkezelés kérdései

A környezeti válság a globális problémák egyik legátfogóbb területe. A levegő, a víz, a talaj, az erdők stb. pusztulását, elszennyeződését jelenti és azt, hogy ezek a területek egyre kevésbé képesek az élőhelyfunkciót betölteni, aminek következtében az élővilág is pusztul.

Régóta ismert a globális felmelegedés, amit a szén-dioxid fokozott mennyisége okoz, s a következményként létrejövő kedvezőtlen éghajlati változások veszélybe sodorják az egész emberiséget.

Ezeket a problémákat még ma is csupán a tudomány nyelvén írják le, azt a látszatot keltve, mintha tudományos probléma lenne, pedig mindenkinek tudnia kell, hogy a globális légszennyeződést az úgynevezett üvegházhatású gázok okozzák. Ezek főképpen a fosszilis tüzelőanyagok felhasználása során kerülnek a légkörbe.

Földrajzi környezetünk egyre kevésbé tekinthető az emberi élet megfelelő létalapjának. Ivóvízkészletünk egyre csökken, a folyamatos szennyeződés miatt a savas esők nyomán már látható is a fák pusztulása, ám valódi következményeit még nem tudjuk felmérni. Az általános felmelegedés és a fokozatosan előretörő sivatagosodás a statisztika nyelvén közelít, de a talajok elszennyeződése, a zaj- és sugárzási ártalmak fokozódása már a hétköznapi élet szintjén jelent fenyegetettséget.

A modern kor egyik legnagyobb kártétele, hogy az ipari termelés során olyan káros anyagok kerülnek a légkörbe, a vizekbe és a talajba, amelyek megbontják a premodern kor harmóniáját, visszafordíthatatlan károsodást okoznak a természetben, így a környezet regenerációs képessége megszűnik, az élettér egyre csökken.

A környezeti válság sokkomponensű rendszerében külön területet jelent a hulladékok problémája, amely a környezet válságának minden szektorát érinti. Az utóbbi években fedeztük fel, az "ami nem látszik, az nem is létezik" elv érvényesülését, amennyiben a hulladékok az óceánokba és a folyókba, valamint a föld mélyébe kerültek, mintha nem is akarnánk tudomásul venni létezésüket. Ezek a szennyező anyagok - amelyek közül sok a veszélyes hulladék - olyan mértékben elszennyezték a vizeket és a talajt, hogy már egyik sem képes az öntisztulásra. A környezeti válság is azt jelzi, hogy civilizációnk fejlődése ellentmondásos, a károk ha lokálisan jelentkeznek is, hatásukban az egész földi létet veszélyeztetik, ezért globális megoldást követelnek.

Követelmények: a főiskolai hallgató ismerje a környezeti válság problématerületeit, legyen alapvető tájékozottsága a téma szakirodalmában; legyen átfogó képe a környezeti válság magyarországi helyzetéről; keressen lehetőséget a szelektív hulladékgyűjtés gyakorlati megvalósítására környezetében.

Kapcsolat más műveltségi területekkel:

- A szennyező vegyi anyagok környezeti kártétele (kémia tantárgy)

- A tiszta környezet esztétikumának fontossága (rajz és vizuális nevelés tantárgy, háztartástan-technika tantárgy)

- Hazánk veszélyeztetett tájegységei (földrajz tantárgy)

Javasolt irodalom:

A Szöveggyűjteményből: Al Gore: A szeméttelep. In: Mérlegen a Föld. Föld Napja Alapítvány, 1993.

Továbbá: Rachel Carson: Néma tavasz. Budapest, 1994, A Katalizátor Iroda ökológiai-környezetvédelmi sorozata 3.

III. A megoldások társadalmi feladatrendszere. A túlélés lehetősége

1. A megoldás tudományos kísérletei. Világmodellek és világjelentések. Római Klub

A környezetvédelem történetét tekintve két nagy korszakot különíthetünk el. Az első korszak századunkban a 60-as évekig tart, amit a környezetvédelem előtörténetének is nevezhetünk. Ekkor természetvédő ligák spontán működése volt a jellemző, a környezetkárosodás még nem jelentett globális problémát. Nem láttak még összefüggést az egyre intenzívebbé váló iparosítás és a környezet károsodása között. A változás a század 60-as éveiben kezdődött. Ezt a korszakot nevezik "a rádöbbenés" korszakának. Felfedezték, hogy az általánosan használt rovarirtó szerek, mint a DDT vagy a HCH, nem bomlanak le, hanem felhalmozódnak, és beépülnek az élőlények szervezetébe. Egyre több fenyegető tény figyelmeztetett arra, hogy a Föld veszélybe került. Ezért 1968-ban megalakult a Római Klub, főleg tudósokból álló csoport, amely azzal a céllal jött létre, hogy időről időre feltérképezze a globális problémákat, feltárja azok összefüggését, felmérje a veszély nagyságát, valamint javaslatokat tegyen a megoldásra.

Az első tudományos világmodell Joy Forrester A világ dinamikája címen 1971-ben megjelent munkája. Ez volt az első zárt dinamikus rendszermodell. Erre épült a Római Klub első jelentése, az úgynevezett Meodows-jelentés, amely A növekedés határai címmel jelent meg. Ez a jelentés felhívta a figyelmet a veszélyre. Homogén világrendszert feltételezve a növekedés teljes visszafogását javasolták. (Zéró növekedés) A Római Klub második jelentése: Mesarovic-Pestel munkája, Fordulóponton az emberiség címmel jelent meg 1974-ben. Ez a jelentés előrelépést jelentett az előzővel szemben, ugyanis elvetette a homogén világ koncepcióját és így a zéró növekedést is. A megoldást az egyenlőtlenség okozta feszültségi pontok csökkentésében látta. A Római Klub harmadik jelentése: J. Tinbergen: A nemzetközi rend átalakítása, 1972. (Magyar nyelven: A RIO jelentés, 1979.) Ez a jelentés a természeti tényezők helyett a társadalmi tényezőket állítja a válság középpontjába. Megoldási javaslata: világintézmények létrehozása. A Római Klub negyedik jelentése másként közelíti meg a problémát: a tudomány és a technika szerepét állítja középpontba. (Gábor Dénes: A hulladékhatáron túl, 1976.) A környezeti tényezők komplex vizsgálata alapján felveti a hulladékhasznosítás új lehetőségét is. Célok az emberiség számára címmel 1972-ben jelent meg a következő jelentés, amelyet László Ervin és munkatársai tettek közzé. Ez a jelentés, amelynek középpontjába a morális okok kerültek, határozottan kimondja, hogy a globális problémák társadalmi érdekkonfliktusokat jelentenek. A 70-es évek végére lezárult a problémák feltérképezésének korszaka, s megkezdődött a "minden érték átértékelése".

A jelentések eddigi sora is jól mutatja, hogy a globális problémákat kezdetben inkább természeti tényezők következményeként fogták fel, később látták meg a globális válság társadalmi gyökereit. A 80-as évekkel új korszak kezdődött, amikor is az eddigi gondok mellett új tényezők megjelenése nehezítette a megoldást. Az egyenlőtlen fejlődés nem hogy csökkent volna, inkább erősödött, a globális válság mellett a világgazdasági válság, majd később a hitelválság okozott napjainkban is megoldásra váró feladatokat.

Követelmények: a főiskolai hallgató ismerje a globális válság kialakulásának történeti okait, folyamatát; a Római Klub tevékenységének főbb állomásait; keresse annak lehetőségét, hogy tudatosítsa környezetében a globális válság helyi megnyilvánulásait.

Kapcsolat más műveltségi területekkel:

- A világmodellek és a történelmi események összefüggései (történelem tantárgy)

- A globális válság megjelenésének földrajzi összefüggései (földrajz tantárgy)

Javasolt irodalom:

A Szöveggyűjteményből: Ágh Attila: Globális kihívás. Budapest, 1987, Magvető Kiadó. (Gyorsuló idő sorozat)

Továbbá: Aurelio Peccei: Kezünkben a jövő. Budapest, 1984, Gondolat Könyvkiadó.

2. Megoldás a társadalmi mozgalmak színterén. Alternatív mozgalmak - zöld mozgalmak

A nyolcvanas évek elején jelent meg a társadalomtudományok színterén az alternatív mozgalom fogalma. Ez akkor a nyugati társadalmak új mozgalmainak gyűjtőneve volt, amelyeknek közös vonása, hogy a fennálló társadalmi, politikai rendszert valamilyen formában bírálták. Idetartoztak a zöldek, a feministák, az új békemozgalom hívei és az alternatív életforma mozgalom tagjai is.

Magyarországon eleinte kizárólag az ifjúságszociológiában használták az alternatív kifejezést, majd minősítő jelző lett, s mindazokat az egyéneket vagy csoportokat, akik a hivatalos politikai véleménnyel szemben foglaltak állást, "alternatívnak" nevezték, s ez egyet jelentett elutasításukkal.

Az alternatív mozgalmak kifejezés különböző társadalmi rendszerben élő, eltérő világnézettel rendelkező, különféle konkrét céllal létrejött társadalmi csoportok együttesét jelenti. Ma a következő irányzatok működését tartjuk számon:

Állampolgári kezdeményezések

Emancipációs mozgalom

Ökológiai mozgalmak

Új spiritualizmus

Alternatív életforma mozgalom

Új békemozgalom

Ifjúsági mozgalom

Az állampolgári jogok védelmére és kiterjesztésére irányuló mozgalom

Kommuna mozgalom

Feminizmus

A nem dogmatikus baloldal

Az ökológiai mozgalmak - a többi alternatív mozgalommal együtt - állást foglalnak a társadalom modernizációs törekvéseivel szemben. Új célokat, feladatokat, szervezeti formákat jelenítenek meg a politikai életben. Ahhoz, hogy egy adott településen ökológiai mozgalom alakuljon, kevés csupán az ökológiai probléma megléte. Sajátos társadalmi, politikai tényezők együttes hatásának következményeként alakul ki a mozgalom. Megalakulásuk után nemcsak országonként eltérő, de településenként is igen változatos szervezeti formákat ölthetnek, eltérő viszonyuk a hatalomhoz, a szakmai szervezetekhez, eltérő a tömegbázisuk, különböznek célkitűzéseikben, s céljuk megvalósításának módszereiben, radikalizmusában is. Ezért egy-egy konkrét mozgalom jövőjét nem lehet előre kiszámítani, az azonban valószínű, hogy az elkövetkező időszakban az ökológiai mozgalmak szerepe növekedni fog. Az ökológiai mozgalmak sikerességét nem lehet bizonyos szervezeti formákhoz kötni. Az eredményességnek nem feltétele a pártként való működés. Magyarországon politikai okokból valódi mozgalmak nem tudtak kialakulni, így történelmi hagyományok nélkül indultak meg néhány éve a környezetvédő mozgalmak, amelyek szinte most teszik meg első lépéseiket a mozgalomfejlődés útján.

Követelmények: a főiskolai hallgató ismerje az alternatív mozgalmak különböző formáit és azok főbb jellemzőit; legyen alapvető ismerete a történelmi hagyományokkal rendelkező országok ökológiai mozgalmairól (USA, Franciaország, Németország); keressen lehetőséget a hazai ökológiai mozgalmak megismerésére; segítse a lakóhelyén működő környezetvédő mozgalmat.

Kapcsolat más műveltségi területekkel:

- Az alternatív mozgalmak szerepe a társadalom életében (történelem tantárgy)

- Az atomenergia-ellenes mozgalmak szerepe (fizika tantárgy)

Javasolt irodalom:

A Szöveggyűjteményből: Szabó Máté: A társadalmi mozgalmak története Magyarországon. In uő: Alternatív mozgalmak Magyarországon. Budapest, 1993, Gondolat Kiadó.

Továbbá: Szabó Máté: Társadalmi mozgalom és politikai változás: A zöldek. 1992.

3. Jogi-politikai-gazdasági alternatívák lehetősége

A környezetvédelem társadalmi feladatrendszere: egymással kapcsolatban álló, vertikálisan elhelyezkedő szintek feladatmegoldását jelenti. Ennek vázlata a következő:

Nemzetközi együttműködés szintje:

összehangolt tudományos kutatások,

gazdasági együttműködés (műszaki megoldások, technológiák átadása, cseréje),

politikai egyezmények, konferenciák rendezése, dokumentumok aláírása,

nemzetközi szervezetek alakulása, együttműködése,

nemzetközi mozgalmak működése.

Társadalmi szinten:

Kormányzati szinten: (törvényhozás, a társadalom irányítása, a társadalmi élet megszervezésének általános szintje. Jogi szabályozás, garanciák biztosítása.

Gazdasági irányítás, fejlesztés, pénzügyi források biztosítása (környezetbarát technológiák, eljárások gazdasági feltételeinek megteremtése).

Tudományszervezés, a támogatás finanszírozása, a nemzetközi tudományos együttműködés feltételeinek biztosítása.

Társadalomszervező tevékenység (adószabályozás, export-import szabályozás, vámszabályozás).

Helyi ökológiai mozgalmak anyagi és erkölcsi támogatása, együttműködés egyéb társadalmi és egyházi szervezetekkel.

Környezetbarát oktatási rendszer létrehozása (NAT).

Össztársadalmi hatású intézmények szintjén: Olyan tudományos, műszaki eljárások kidolgozása, amelyek a környezettel való együttélést javítják, fejlesztik (Magyar Tudományos Akadémia, Biológiai Kutatóintézet, Környezetvédelmi Kutatóintézet stb.).

Társadalomtudományi kutatások, amelyek a társadalmi környezet viszonyát kutatják (urbanizáció, demográfia, társadalmi mobilitás stb.).

Tömegkommunikáció (rádió, televízió, sajtó stb.).

Regionális intézményi szinten: Helyi önkormányzati testületek intézkedései (saját intézményeik környezetbarát gazdálkodása).

Gazdálkodó egységek (vállalatok, vállalkozások stb.) gazdálkodásában a környezetvédelem szempontjai is érvényesüljenek. (Környezetbarát technológiák alkalmazása, környezetbarát termékek előállítása, forgalmazása, hulladékhasznosítás stb.)

Állampolgári (egyéni) szinten: Az egyén (család) gazdálkodása a kormányzati és intézményi szintek, valamint saját anyagi helyzete által nyújtott lehetőségek függvénye. Ezen a lehetőségen belül a gazdálkodás függ az egyén (család) környezetről alkotott ismereteitől (tudati tényezők), attól, hogy mennyire tudja, hogy a környezetvédelem területén mit kell vagy kellene tennie.

Érzelmi, erkölcsi tényezők, amelyek tükrözik az egyén pozitív vagy negatív viszonyát a természethez, a társadalomhoz és önmagához. (Nevelés, fejlesztés szükségessége, közösségteremtés, értékfejlesztés, pozitív hatások erősítése, a környezeti nevelés módszereinek továbbfejlesztése stb.)

Követelmények: a főiskolai hallgató ismerje a környezetvédelem problémáinak összefüggését, valamint a megoldás szintjeit; ismerje a témához kapcsolódó alapvető dokumentumokat; keresse a lehetőségét annak, hogy saját lakóhelyén a környezetbarát termelés és fogyasztás megvalósítását segítse.

Kapcsolat más műveltségi területekkel:

- Nemzetközi konferenciák földrajzi összefüggései (földrajz tantárgy)

- A környezetbarát technológiák alkalmazása (kémia tantárgy)

- A természetes anyagok felhasználásának lehetőségei (technika tantárgy)

Javasolt irodalom:

A Szöveggyűjteményből: A nemzeti környezetpolitika koncepciója. Nemzeti Környezet- és Természetpolitikai koncepció. Budapest, 1994, Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium.

Továbbá: Földünkért... Az élet fenntartásának stratégiája. Budapest, 1994, Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium.

4. A környezeti szocializáció értékközvetítő szerepe, a környezeti nevelés lehetősége

Az ember természettel folytatott anyagcseréjének huszadik századi zsákutcája fokozottan felhívja a figyelmet arra, hogy az ember-környezet viszony alakulását újra kell gondolni s új alapokra helyezve megváltoztatni mai szemléletünket. Ez a feladat csak akkor kecsegtet a megoldás sikerével, ha a szemléletformálás minél előbb, már a korai gyerekkorban elkezdődik. Minden szülői generáció a nevelés folyamatában adja át utódainak azokat az ismereteket, szokásokat és mindazokat az értékeket, amelyeket szüleitől örökölve továbbadásra méltónak tart. Rohamosan fejlődő világunkban a tudomány és a technika eredményei egy emberöltő alatt is elavulttá válnak. Ezért meg kell találni azt a folytonosságot, amelyben olyan értékek kapnak helyet, amelyek nemcsak egy-egy rövid időszakra érvényesek, hanem egyetemes értékek. Az egyén és környezet kölcsönviszonyában az emberi személyiség a szociális interakciók összefüggésrendszerében alakul ki. Míg az interakció közvetlen társas kölcsönhatás, általában két ember közvetlenül megvalósuló kapcsolata, addig a társadalmi makrostruktúra hatásait az egyénhez a személyes környezet közvetíti. Ez a hatás is kölcsönös, hiszen az egyén viselkedésével visszahat a társadalom normáira, értékeire, szokásaira. Ezek a hatások a mikromiliő közvetítésével hatnak vissza a társadalom makrostrukturális működésére.

A nevelés egész személyiséget átfogó rendszerében fontos szerepet kap a környezeti nevelés. A környezettel való pozitív viszony beépül a gyermek személyiségstruktúrájába, s ezáltal cselekvésének iránytűje lesz. A környezeti nevelés hosszú folyamatának egyik figyelemre méltó tényezője, hogy a gyermek a környezetéhez másként viszonyul életkorának különböző szakaszaiban, ennek megfelelően a környezeti nevelésnek is ehhez kell alkalmazkodnia szemléletben, módszerekben egyaránt. Amíg az óvodás és a kisiskolás gyerekek a mese világába szövik mindennapi játékként a környezet elfogadását, addig a tíz-tizenkét éves gyerekek már gyűjtenek, megfigyelnek, versenyeznek, s ezáltal ragadják meg a világ sokféleségét. A kamaszok végletekben való gondolkodása, egyoldalú ítélkezése ellentmond az élővilág sokféleségének, az élő rendszerek sokpólusú oksági folyamatainak. Ennek ellenére a gyerekek gondolkodásához kell igazítani a valóság befogadásának értelmi és érzelmi tényezőit, mert csak így tudnak a természetet elfogadó, holisztikusan gondolkodó, környezettudatos felnőtt emberré válni.

Követelmények: a főiskolai hallgató ismerje az emberi élet egyes szakaszainak pszichológiai sajátosságait; ismerje a környezeti szocializáció specifikumait a szocializáció folyamatában; keressen lehetőséget a környezeti nevelés megvalósítására és a módszerek folyamatos továbbfejlesztésére.

Kapcsolat más műveltségi területekkel:

- Fekete István regényei mint az ember és a természet kapcsolatának jó példái (magyar irodalom tantárgy)

- Példák az ember-környezet kapcsolatára. (Esettanulmányok bemutatása.) (biológia, kémia, fizika, földrajz, osztályfőnöki óra)

Javasolt irodalom:

A Szöveggyűjteményből: Havas Péter: A környezeti nevelés néhány pedagógiai elve és területei. Új Pedagógiai Szemle, 1993. 10. szám.

Továbbá: Gulyás Pálné-Láng Edit-Vizy Istvánné (szerk.): Természeti, környezeti nevelés mint a nevelés megújításának lehetősége. Budapest, 1993, TKTE.

Tags: 
Prefix: 

A honlapon található adatbázisban lévő tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művek elektronikus továbbhasznosítását előzetes írásbeli engedélyéhez köti. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést kifejezetten megtiltja.