Liebermann Mária

A vizuális nevelés tantárgy tanítása az iskolarendszerű felnőttoktatásban

1. Célok és feladatok

A vizuális nevelés és a művészeti ismeretek tanításának célja és feladata a vizuális befogadás, megismerés, a vizuális kommunikáció elsajátítása, művészi alapismeretek és esztétikai szemlélet átadása a tanulóknak. Elsődleges cél a tanulók megismertetése a környező világ vizuális jeleivel és közléseivel, azok felismerése és hasznosítása a vizuális kommunikációban, valamint a vizuális művészeti ágakban. Miközben a tanuló elsajátítja a vizuális megismerés és megjelenítés legkülönfélébb módjait, a vizuális nyelv nemzetköziségét és művészeti korokon átívelő egyetemességét, meghatározó esztétikai és művészettörténeti ismeretekre tehet szert, melyek segítségével saját esztétikai ízlés, a szép iránti fogékonyság kialakításához lát hozzá.

A tanár feladata, hogy a vizuális kommunikációs eljárásokat, ábrázolási és kifejezési lehetőségeket ismertetve arra tanítson, különösen a felnőttkorú tanulók esetében, hogy az esetleges korábban szerzett vizuális ismeretekkel és tudással együtt a tanulók ismereteiket összerendezzék, majd kiegészítve, megértve és megszilárdítva, a világ megismeréséhez alkalmazzák azokat. A vizuális nevelés ugyanis sajátos, érzelmi-értelmi egységet megteremtő eszközeivel részt vesz a személyiség formálásában, a világkép kiteljesítésében. Feladatai a képi gondolkodás és elemzés elsajátítása, az alkotó képzelet fejlesztése olyan módon, hogy a forma és a funkció, az anyag és a szerkezet összefüggéseinek vizsgálatát elvégezve problémamegoldó, innovatív gondolkodásra és alkotókészségre tanít. A vizuális tartalmak általános törvényszerűségeit a vizuális nevelés konkrét képi elemzésekben és konkrét képalakítási gyakorlatokban tárja fel. Ezért a személyiségformálás szempontjából egyrészt a műveltséganyagokat, a látás útján elsajátítható vizuális vagy vizualizálható ismereteket és információkat kell a középpontba helyeznie, másrészt a látási, valamint a látás útján működő képességekre, készségekre és jártasságokra.

A vizuális és művészeti nevelés feladata, hogy górcső alá vegye a művészeti tárgyakon (műtárgyakon, műemlékeken) túl az elektronikus képfeldolgozó eszközök által előállított képi világot és a vizuális kommunikációban betöltött szerepüket, valamint a tömegkommunikáció vizuális eszközeit és műsorkínálatát. Segítse a tanulót, hogy mindezen vizuális világokhoz megfelelő kritikai hozzáállás alakuljon ki a tanulóban, amelynek alapja az esztétikai-művészeti ismeretanyag segítségével kialakított egyéni ízlés. Fontos, hogy a tanulókban kialakuljon az arra való igény, hogy részese legyen az esztétikai, művészeti élménynek (tárlatlátogatás, múzeumlátogatás, igényes környezet-alakítás), valamint hogy szelektáljon a felkínált vizuális világok között (filmek, képek stb.). Ezek alapján a tanuló képessé válik arra, hogy ítéletet mondjon és megfelelően hasznosítsa a vizualitás és a művészet területén szerzett tapasztalatait a mindennapi életben.

2. Tantárgyspecifikum a felnőttoktatásban

A fent leírtakból következik, hogy a művészeti és vizuális nevelés mint tantárgy egyrészt elméleti (műveltségi) és gyakorlati készségeket, képességeket és jártasságokat céloz meg a vizualitás területéről, másrészt ízlés- és személyiségformáló feladattal bír. A felnőttoktatás egyik lényegi szempontja a korosztályi sajátosság, mely döntően befolyásolja a tanítás képességfejlesztési lehetőségeit, a tanulói motivációt és a tanulás időtényezőit, valamint a számonkérés lehetőségeit.

3. Tanítási stratégia

Minden esetben abból kell kiindulnunk, hogy a tanítás-tanulás folyamatában részt vevő tanulók kialakult személyiséggel rendelkező felnőttek, kiknek ebből fakadóan igen sok tapasztalati tudásuk van, sőt korábban már megtanult ismeretanyaggal rendelkeznek. Ezért a tanár egyrészt előhívja, felidézi azokat az ismereteket, amelyek „rejtve”, tudatosítás nélkül már megvannak a tanulókban, másrészt tudatosítja a környező világban a mindennapokban jelen lévő vizuális kultúra különböző elemeit, úgy is fogalmazhatnánk, hogy „tartalommal telíti” azokat. Természetesen a meglévő tudásanyagra való támaszkodás, a „rádöbbentés” arra, hogy mindaz, ami minket körülvesz, ami mellett nap mint nap elmegyünk, valójában tudásunkat gyarapítja, minden oktatási folyamat sajátja, nem csupán a felnőttoktatás egyik alapvető ismérve. Azonban hangsúlyoznunk kell, hogy a felnőttek (az iskolázottság hiányában is) több tapasztalattal és abból eredő tudással rendelkeznek, és ez fokozottan igaz egy olyan tantárgyra, mint a vizuális nevelés, a vizuális kultúra kialakítása, melynek elemeivel a mindennapi észlelés, a látás kapcsán szakadatlanul találkozunk. Tantárgyunk esetében ezért is elengedhetetlen olyan tanítási stratégia kialakítása, amely a műveltségelőzmények és egyéni élménytartalmak felderítéséből kiindulva, azokra figyelve formálja a vizuális jelenségek iránti nyitottságot és érzékenységet.

4. Felzárkóztató alapkészség és képességfejlesztés

A felnőttoktatás szempontjából a másik jelentős problémacsoport a készség- és képességfejlesztés. Itt elsősorban figyelembe kell venni a tanulók korából adódó tanulási nehézségeket - egyrészt, hogy a gyerekekhez képest csökken a fogékonyság az új ismeretek iránt és ez hátráltatja a tanulási folyamatot, másrészt, hogy a tanulás nem foglal el elsődleges helyet a tanulók életében. Ugyanakkor, mint ahogyan erről már volt is szó, feltétlenül szem előtt kell tartani, hogy bizonyos, elsősorban gyakorlati készségekkel a felnőtt tanulók már rendelkeznek. A gyakorlati készségek elsajátítása a képzőművészet és iparművészet terén ezért is elsősorban felzárkóztató vagy ismétlő jellegű kell, hogy legyen, nagyobb hangsúlyt kell fektetni a gyakorlati feladatok szemléltető jellegére (pl. perspektíva szerkesztett rajza, fény-árnyék viszonyok megjelenítése rajzban, makett készítése stb.). A gyakorlati képességek, a vizuális alkotás (a rajz, a mintázás stb.) elsősorban tapasztalatszerzési, az elméleti tudás alátámasztását szolgáló funkcióval kell, hogy bírjon, mivel a korosztályi és a képzési formából adódóan a felnőttoktatásnak nem feladata a gyakorlati képesség, esetlegesen a tehetség fejlesztése. Ugyanakkor a személyes gyakorlati tapasztalás nagymértékben növelheti a művészet megértése iránti kedvet, valamint segíti a vizuális nyelvről és kultúráról tanultak személyes átélése révén annak megértését. Ezért a gyakorlati oktatás semmiképpen sem kerülhető el, ha nem is kap központi helyet. Ennek a lehetőségei többnyire adottak, hiszen a felnőtteket (is) tanító iskolák többségében a szükséges feltételek rendelkezésre állnak (szaktanterem, eszközök stb.).

5. Fejlesztési követelmények

Amennyiben abból indulunk ki, hogy tantárgyunk a már említett kettős funkcióval rendelkezik, vagyis a vizuális elméleti (műveltségi) és gyakorlati készségek, képességek és jártasságok fejlesztése mellett feladata az ízlés és személyiségformálás, ezt a kettős feladatkört a kerettantervben előírt fejlesztési követelménynek tartalmazniuk kell. A kerettanterv mindhárom iskolatípusnál a fejlesztési követelményeket összefüggő felsorolásban ismerteti, megértésüket megkönnyítendő, megpróbáltuk úgy csoportosítani őket, hogy nagyjából különválasztottuk a vizuális „nyelvi” és a vizuális „művészeti” nevelés követelményeit, valamint a különféle képi közlések kifejezésmódjainak egyéni alkalmazását mint követelményt és a tőle elválaszthatatlan vizuális nevelés során kialakítandó egyéni esztétikai ízlést (ítélőképességet és kritikai szemléletet).

5.1. 5–8. évfolyam

I. Vizuális nyelvi nevelés Vizuális nyelv és kommunikáció alapelemeinek és felépítésének ismerete és alkalmazása Vizuális nyelvi elemek, a vizuális kommunikáció, a képzőművészet, a tárgy- és környezetkultúra alapismereteiben való jártasság, illetve annak esetenkénti készségszintű alkalmazása. Vizuális nyelvtan elsajátítása és alkalmazása közlési célokra, illetve annak a kompozícióval való együttes alkalmazása egyéni kifejezések és feladatok megoldására. Vizuális kommunikáció különféle közlésformáinak – köznapi, műszaki-technikai, tudományos és művészeti – ismerete.

 

II. Vizuális művészeti nevelés Művészeti és műelemző ismeretek elsajátítása Műelemző készség kialakítása. Művészettörténeti ismeretek elsajátítása.

 

III. Egyéni alkalmazás és esztétikai ízlés Vizuális közlések, ábrázolási és kifejezési képességek alkalmazása és értékelése Vizuális információk megértésének és a konvención alapuló ábrázolásának képessége. Helyzetfelismerő, tervező, kivitelező és értékelő képesség kialakítása.

5.2. 9–12. évfolyam

I. Vizuális nyelvi nevelés Vizuális kommunikáció és látvány sokoldalú értelmezése, alkalmazása az ábrázolásban és a képi kifejezésben Alapvető látásmódbeli eljárások és technikák ismerete és mind önállóbb használata, az egyéni kifejezés és közlés céljának elérésében, illetve feladatok megoldásában. A vizuális kommunikáció, az újabb médiumok sajátos közlésformáinak ismerete. Az összetettebb vizuális információk és konvenciókon alapuló ábrázolásmódok értelmező felhasználásában való jártasság. Képesség a látvány minél sokrétűbb megfigyelésére, lényegének megragadására formai jellegzetességek, belső szerkezet, anyag és funkció összefüggéseinek értelmező ábrázolásával és vízió-asszociatív hasznosításával. Elvont gondolatok, érzelmek kifejező megjelenítésének képessége két dimenzióban.

 

II. Vizuális művészeti nevelés Művészeti és műelemző ismeretek Képzőművészeti ismeretek: a nagyobb művészeti korszakok, főbb műfajok, kompozíciós rendszerek és technikák ismerete, legkiemelkedőbb alkotások felismerése, alkotóik megnevezése. Magyar és egyetemes művészettörténet példái alapján, művészeti ágak és műfajok formanyelvében való tájékozottság.

 

III. Egyéni alkalmazás és esztétikai ízlés Vizuális közlések alkalmazása és értékelése, egyéni vizuális és esztétikai ítéletalkotás Helyzetfelismerő, tervező, kivitelező és vizuális ítélőképesség kialakulása. Képesség a tárgyi és a médiavilág kritikus szemlélésére, környezetalakító magatartásra. Képesség a köznapi, műszaki-technikai és tudományos vizuális közlésekkel, valamint a művészeti kifejezésmóddal való ismeretszerzésre.

 

5.3. 9–10. évfolyam (szakiskola)

I. Vizuális nyelvi nevelés Vizuális nyelv és kommunikáció alapismeretei, alkalmazásuk az ábrázolásban és a képi kifejezésben A vizuális nyelvi elemek, a mindennapi vizuális kommunikáció alapismereteinek jártasság, esetenként készségszintű alkalmazása. A vizuális nyelvtan, az elrendezés alapvető szabályainak alkalmazása egyéni kifejezésre és ábrázolási célokra, a szubjektív és objektív közlések során. A vizuális kommunikáció köznapi, gyakorlati, műszaki, tudományos sajátos alapvető közlésformáinak ismerete.

 

II. Vizuális művészeti nevelés Művészeti és műelemző alapismeretek A képzőművészet alapismereteiben való jártasság. A művészeti alapvető közlésformák ismerete, és a műelemző készség alapjainak kialakítása, továbbfejlesztése, művészettörténeti alapismeretek elsajátítása.

 

III. Egyéni alkalmazás és esztétikai ízlés Vizuális közlések, ábrázolási és kifejezési képességek alkalmazásának és értékelésének megalapozása A vizuális információk megértésének és a konvenciókon, szabályokon alapuló ábrázolás képességeinek megalapozása. Tervező, kivitelező elemi képesség kialakítása és értékelőképesség megalapozása az elemző-értékelő munkában.

 

A hármas felosztásból mindhárom iskolatípus esetén az is kiderül, hogy egymásra épülő képességekről és készségekről van szó. A vizuális nyelvvel és kommunikációval, a képi ábrázolással és kifejezéssel kapcsolatos ismeretek elsajátítása nélkül szinte lehetetlenné válik a művészetről való eszmecsere, a műelemzés. Ahhoz pedig, hogy a tanulóban kialakuljon az egyéni esztétikai ízlés, hogy megtanulja hasznosítani az egyéni kifejezés céljából a vizuális információkat és ábrázolási módokat, feltétlenül szükséges, hogy előbb az első két csoportba sorolt képességekkel megfelelő mértékben rendelkezzék. Azonban a gyakorlatban ezeket a képesség- és készségcsoportokat nem ilyen könnyű szétválasztani, és talán szükségtelen is. Az általunk vizuális „nyelvi” és „művészeti” ismereteknek nevezett képességek állandó és kölcsönös kapcsolatban állnak egymással, az egyikhez a másikból meríthetünk példát, használhatjuk őket egymás elméleti és gyakorlati alátámasztásaként. Amikor pl. a reneszánsz kor művészetével foglalkozunk, a térábrázolásról tanultak közül azonnal előkerül a perspektíva, de már az ábrázolási konvenciók elsajátításánál a reneszánsz perspektívát példaként hozhatjuk fel. Vagy egy másik példa, a színtan; amikor a színkörrel és a komplementer színekkel foglalkozunk, nem egy festészeti példát hozhatunk, ugyanakkor a „komplementer szín” fogalma együtt tanítható a festészet újkori történetével. Hasonlóképpen, a fény-szín kapcsolatát magyarázhatjuk az impresszionista festői stílus szemléltetésén keresztül. Végül az egyéni esztétikai ízlés és ítélőképesség kialakítását sem tekinthetjük leválasztható képességcsoportnak, amelyet csak a teljes vizuális-művészeti ismeretanyag elsajátítása után, annak végpontjaként kezd el kialakítani a tanuló. Kialakulásának folyamata együtt indul a vizuális és művészeti ismeretek elsajátításával, azzal együtt változhat, alakulhat, míg végül eléri azt a pontot, ahol már kialakult képességről beszélhetünk, amely azonban nem feltétlenül marad változatlan.

A képességfejlesztés hatékonyságának szempontjából éppen ezért tanácsos az ismeretek (tartalmak) olyan logikai láncát létrehozni, amelyben az állandó viszszakapcsolások és párhuzamba állítások a tudás elmélyítését szolgálják. Ezt segítheti az elmélet és a gyakorlat kiegészítő alkalmazásának fentebb már leírt modellje is.

6. Tanulói motiváció

„Az ember vágyik lelke mélyén a rendre, harmóniára, a szépre, esztétikusra. Minden emberben él az esztétikum iránti vágy, de ez nem elsődleges számára.” Ha az idézett meglátásból indulunk ki, megérthetjük a vizuális-művészeti ismeretek oktatásának elsődleges motiváló tényezőjét, valamint annak akadályát. A vizuális-művészeti ismereteket oktató tanárnak egyfelől célja az esztétikum iránti vágy felkeltése, másrészt meg kell küzdenie azzal a feltevéssel, hogy a művészettel, a képi világgal való foglalatosság felesleges „luxus”. Tantárgyunk esetében a tanár akkor érhet el sikereket, ha a tanulók az órán tanultakat hasznosnak ítélik, és örömet lelnek a művészettel való foglalatosságban. Ezért a tanulók motiválásának, a tantárgy iránti érdeklődés felébresztésének érdekében egyrészt az elsajátítható gyakorlati képességek hasznosságára való rávilágítást kell a középpontba helyezni, másrészt az esztétikum iránti igényt.

Milyen eszközök állnak az adott tantárgyat oktató tanár rendelkezésére? A felnőttoktatásban az osztályozás már nem hasznosítható motivációs tényezőként, viszont az értékelés és a belőle származó sikerek jelentősen befolyásolhatják a tantárgy iránti érdeklődést. A negatív értékelésnek szintén lehet motivációs szerepe, abban az esetben, ha a bizonyítási vágy, a javítási szándék válik mozgatórugóvá. Emellett azt kell mondanunk, hogy szinte egyedüli eszköz az aktualitás és a személyes érintettség keresése. A reklámfilmek, plakátok vizuális világa, a filmek képi rendszere, a környező világ vizuális jelei, amelyek által mindannyian érintve vagyunk, amelyek hatását mindenki érzi és ezért mindenkinek van róluk mondanivalója, véleménye. Miért hatásos a mezítelen emberi test egy reklámban? Miért vonz a képernyő, ha gyors, villódzó képeket látunk? Miért piros a stoptábla és mi történne, ha holnaptól zöld lenne? Eldönthetem-e egy lakásról, hogy jó-e, ha csak az alaprajzát látom? A kérdések, a vita, az érdeklődés felkeltésének egyik leghatásosabb módja. A tanulók bevonása az órába visszakérdezéssel, a véleménycserére való ösztönzés motiválja a tanulókat az órán való részvételre, míg az unalmas előadások nem segítik a vizuális világhoz való közelebb kerülést.

Ha azt akarjuk elérni, hogy a tanulók óráink hatására menjenek el múzeumba, nézzenek meg más filmeket is az akciófilmeken kívül, kritikának kell alávetni azt a vizuális világot, amelyben mozognak, és meg kell mutatni a lehetséges értékeket. Hiszen a „rossz ízlés” a legtöbb esetben a másik oldal ismeretének a hiányából fakad.

7. Tanulási időtényezők

A felnőttoktatás egyik alapvető sajátossága, mint már mondottuk, hogy a felnőttoktatásban részt vevő tanuló életét a nappali rendszerű iskolai oktatásban tanuló diákokkal szemben már nem csak az iskola tölti ki. A tanuló életének központi feladata már nem csak az iskolába járás. Az otthonra adható feladatok köre csökken, hiszen a feladatok megoldására az iskolán kívül fordítható idő a felnőttek esetében lényegesen kevesebb, mint a gyerekeknél. Ugyanakkor azok a felnőttek, akik nem tudnak rendszeresen megjelenni az órán, otthon kell, hogy felkészüljenek az adott tárgyból való vizsgázásra. Ez a vizuális nevelés tantárgy esetében akkor okoz gondot, amikor a vizuális ismeretek gyakorlati alkalmazásáról van szó, hiszen ezek a képességek nem sajátíthatóak el tanári útmutatás nélkül. Ennek fényében a tanárnak ajánlott a gyakorlati órák látogatásának fontosságáról tájékoztatni azokat a tanulókat, akik alapműveltségi vagy érettségi vizsgát kívánnak tenni, hiszen ott az „alkotás” képességéből is vizsgázniuk kell. Ugyanakkor azt a feladatot is meg kell oldani a pedagógusnak, hogy mindazokat, akik önhibájukon kívül nem tudnak a tanítási órákon részt venni, hozzásegítsük az otthoni felkészüléshez, az iskolán kívüli ismeretszerzéshez, s végső soron annak a lehetőségéhez, hogy optimális esetben eredményes vizsgákat tehessenek. Nyilvánvaló, hogy ezek a feladatok már inkább a jövő iskolájának az irányába mutatnak, oda, ahol már oktatócsomagok, CD-k, interaktív készletek és online kapcsolatok biztosítják az eredményes felkészülést.

A művészeti ismeretek tantárgy a kerettantervben előírt óraszámai mind a felső tagozat (5–8. osztály) számára, mind pedig a gimnázium (9–12. évfolyam) és a szakiskola (9–10. évfolyam) számára 37 óra (estin 19 óra), ez alól kivétel az utolsó 12. évfolyam, ahol az óraszám 32 óra (estin 16). Ezen óraszámok heti egy alkalmat irányoznak elő arra, hogy a tanuló művészeti ismeretekre tegyen szert. Ez az idő a korábban biztosított időkerethez képest rendkívül soknak tűnik, ezért egy jól felépített éves tanterv keretein belül a kerettantervben előírt tartalmak tanítása nehézségek nélkül és eredményesen elvégezhető.

Meg kell itt jegyezni, hogy az iskolák vezetői és pedagógusai közül sokan élesen ellenezték azt, hogy a művészeti ismeretek (vizuális kommunikáció) tantárgy ilyen jelentős óraszámban kapjon (kaphasson!) helyet a programban. A tantervtervezők – ebben az esetben mi magunk – úgy gondoltuk, hogy éppen a felnőttek esetében nélkülözhetetlen ezeknek az ismereteknek a közvetítése, hiszen többségük szervezett keretek között már egyáltalán nem biztos, hogy ezekhez a tudáselemekhez hozzájuthat. Nem lenne szerencsés, ha a tantárgy rendelkezésére bocsátott óraszámokat más, ún. fontosabb („érettségi”) tantárgyak tanítására használnák fel!

8. Feladattípusok és munkamódszerek

Amikor tanítási munkamódszerekről beszélünk, általában két nagy csoportról van szó:

• a frontális tanítási módszerről, amelyben a tanár előadóként, a tanulók pedig hallgatóként vesznek részt; valamint
• az ún. „interaktív” módszerről, amelyben a tanár moderátorként, irányítóként vesz részt, miközben a tanulók csoportban vagy egyénileg végzik el a különféle feladatokat. A vizuális-művészeti nevelésre jellemző, hogy a frontális oktatási modell mellett igen sok lehetőség nyílik arra, hogy a tanulók csoportos és egyéni feladatokat oldjanak meg.

A frontális módszerek, mint az előadás és a fórum, főként új ismeretek átadását szolgálják, lehetővé téve az ismeretek szintetikus ismertetését. A fórum keretében, esetlegesen a tanári, illetve tanulói kiselőadás után a tanulók kiemelhetik a szükséges információkat, rögzíthetik a kulcselemeket. Ezen munkamódszer hátrányát jelenti, hogy a tanulók bevonására kevés lehetőség nyílik, illetve korlátozott annak lehetősége, hogy a tanulók között élénk vita alakuljon ki. A frontális előadás a vizualitással kapcsolatos fogalmak ismertetésére, a művészettörténeti ismeretek átadására használható leginkább akkor, amikor a tanár elméleti tartalmakat tanít – melyekhez szemléltető anyagként képeket vagy filmet vetít, ábrákat, piktogramokat stb. mutat be – a tanuló pedig jegyzeteléssel rögzíti ezeket az információkat. (Ez a leggyakrabban alkalmazott módszer.) Ehhez az alapmódszerhez kapcsolható az általunk „fórumnak” nevezett munkamódszer, amely a tanulóknak is teret ad arra, hogy kérdezzenek, tisztázzanak bizonyos fogalmakat, esetenként vitassák a hallottakat. Ezért inkább a frontális és az interaktív tanítás határán helyezkedik el. Ezek a módszerek új tartalmak tanítására alkalmasak leginkább, de alkalmazhatóak ismétlésre is, főként ha a „fórumot” a tanári kérdésekre adott tanulói válaszok formájában alkalmazzuk. Mivel a tanulóknak a tanórába való aktív bevonását minden esetben melegen ajánljuk, ez utóbbi módszer alkalmazását igen előnyösnek tartjuk.

Az ineraktív módszerek, mint a megbeszélés/vita vagy kiscsoportos feladatmegoldás, a tanulók csoportmunkáján alapulnak. Ezek a módszerek alkalmasak ötletek, gondolatok átadására eszmecserére, megmozgatja a résztvevőket, összehozza a csoportokat. Bizonyos már meglévő ismeretanyagra épülnek a feladatok, hiszen megvitatni, eszmét cserélni valamiről csak akkor lehet, ha megfelelő ismerettel rendelkezünk az alaptémához. Ezek a módszerek akkor alkalmazhatóak leginkább, amikor a vizualitásról szerzett ismereteket vagy a művészettörténeti kérdéseket abból a célból szeretnénk a megbeszélés tárgyává tenni, hogy azokat bővítsük, elmélyítsük vagy éppen felelevenítsük. Viszonylag kis létszámú csoportnál célszerű alkalmazni. Ha a tanulócsoportot túl nagynak találjuk a vitához, megbeszéléshez, kisebb csoportokra osztjuk, majd az egyes csoportoknak azonos vagy különböző feladatokat adunk. Ha az egyes csoportoknak különböző kérdések megvitatását adják feladatul, a csoportok „küldötteiken” keresztül az adott kérdéseket más csoportokkal is megvitathatják. Ezeknek a vita típusú módszereknek az alkalmazását a felnőttoktatásban azért is ajánljuk a vizuálisnevelés-tanárok figyelmébe, mert igen jól alkalmazhatóak a felnőtt tanulókra a tanulás kapcsán nehezedő pszichológiai nyomás csökkentésére, amikor a tanuló egyenlő félként vesz részt az órán, egy beszélgetésben, kevésbé feszeng a tanulói szerepkörben.

A fentebb leírt módszereket egy-egy órán egymást kiegészítve is alkalmazhatjuk, sőt a gyakorlati feladatok mellett is.

Miután áttekintettük az elméleti vizuális-művészeti oktatás módszertani alapcsoportjait, térjünk rá a gyakorlati oktatásban alkalmazott módszerekre. A vizuális-művészeti oktatásban a gyakorlati oktatás alatt, erről már szó volt, az elméleti tudástartalmak gyakorlati alkalmazásának elsajátítását értjük, úgy mint a vizuális nyelv, az ábrázoló és kifejező elemek alkalmazásának képességét, a műelemző képességet és a vizuális ítélőképességet. Ezen képességek kialakításához leginkább olyan munkamódszer felel meg, amely során a tanuló tanári felügyelet alatt végez egyéni, esetleg csoportos munkát.

A továbbiakban tekintsünk át néhány alapmódszert, amelyeket a gyakorlati tanításban alkalmazunk. Mivel a gyakorlati oktatásban a tanulók egyénileg vagy kis csoportban dolgoznak, a felosztás ez esetben, az elméleti tartalmak kapcsán alkalmazott módszertani példákkal ellentétben, nem a munkamódszert veszi alapul, miszerint a tanóra a frontális vagy az interaktív oktatás keretein belül zajlik-e, hanem azokat az alap feladattípusokat tekinti át, amelyeket az alkotás-befogadás gyakorlati tartalmainak elsajátításánál alkalmazhatunk.

Módszer	Feladat	A tanár szerepe
Modell utáni „alkotás” Órán	látvány utáni rajzolás, festés, mintázás, makett készítése, szerkesztés, modellezés, tervezés, szerkezeti rajz elkészítése	a munkafolyamat alatti folyamatos korrekció, tanácsadás, értékelés a feladat elvégzése után
Egyéni alkotás Órán vagy „házi feladat” gyanánt	tetszőleges vagy megadott témában rajzolás, festés, mintázás, makett készítése, szerkesztés, modellezés, tervezés, szerkezeti rajz elkészítése	a tanuló általi bemutatás, koncepció ismertetése utáni korrekció, tanácsadás, értékelés, közvetlenül a feladat elvégzése után vagy később
Képírás Órán	vizuális jelek és jelrendszerek (piktogramok, jelek, ábrák, sémák stb.), valamint képi ábrázoló és kifejező elemek segítségével egy adott gondolat, fogalom, kifejezés „leírása”	korrekció a feladatvégzés közben, értékelés a feladat elvégzése után
Képolvasás Órán	egy adott képi ábrázolás elemeinek (kompozíció, tér-, szín- és fényhatások, vonalvezetés, szimbólumok stb.) „leolvasása” és értelmezése	korrekció a feladatvégzés közben, értékelés a feladat elvégzése után
Műelemzés Írásban vagy szóban, órán vagy házi dolgozatban	egy megadott vagy tetszőlegesen kiválasztott mű (épület, képzőművészeti alkotás, fotó, film, megtervezett tárgy, belső vagy külső tér) elemzése értékeléssel	korrekció, tanácsadás, értékelés, közvetlenül a feladat elvégzése után vagy később

Ezek a gyakorlati vizuális oktatásban használható módszerek az alkotás és a befogadás egyéni megtapasztalását célozzák meg, az elméleti tartalmak gyakorlati alkalmazását hivatottak elősegíteni. A modell utáni, illetve egyéni alkotás alapmódszereknek a „képírás” tulajdonképpen szerves részét képezi, itt a módszerbeli különválasztást az indokolja, hogy a „képírás” mint módszer alkalmazása során az egyes feladatok a vizuális alkotások egyes külön-külön is elsajátítható elemeire helyezik a hangsúlyt, valamint a vizuális jelek és jelrendszerek általános, a (mű)alkotásoktól függetlenül létező elemeknek a gyakorlatban való alkalmazására tanítanak. Konkrét példán bemutatva: a modell utáni alkotás lehet egy csendélet megrajzolása, az egyéni alkotás egy városi tér elképzelés utáni makettjének elkészítése, a képírás lehet egy árnyékolási feladat (pl. egy gyümölcs árnyékolással megrajzolt képe, ez része egy „csendélet-alkotásnak”), de lehet egy piktogramokból álló jelrendszer megalkotása is. s. A „képolvasás” mint módszer és a „műelemzés”, a „képírás” és az alkotás módszerekhez hasonlóan rész-egész kapcsolatban állnak egymással. A „képolvasás” a képi elemek értelmezésére, elemzésére tanít, amely képesség elsajátítása nélkül a műelemzésre nem lehet továbblépni.

Az általunk bemutatott módszertani csoportokon belül tetszőlegesen alkalmazhatjuk a legkülönfélébb gyakorlati feladatokat, ha mindemellett tartjuk magunkat ahhoz a kitételhez, miszerint a felnőttoktatásban a gyakorlati feladatok elsődleges célja az elméleti tartalmak gyakorlati alkalmazásának „kipróbálása” és az elsajátítást segítő tapasztalatszerzés. A leírtakból egyértelműen következik, hogy a gyakorlati oktatás a vizuális-művészeti nevelés azon része, amelynek elsajátítása szinte lehetetlen tanári segédlet nélkül. Ez a terület igényli a folyamatos tanári korrekciót, nem sajátítható el könyvből, mert feltételezi a gyakorlati útmutatást. Ha figyelembe vesszük, hogy a felnőttoktatásban résztvevők egy része szeretne érettségi vizsgát tenni, melynek követelményrendszere az alkotás és a befogadás egységeit egyaránt tartalmazza, a tanulóknak biztosítani kell a lehetőséget arra, hogy az alkotás gyakorlati tevékenységeinek elsajátításához kellő útmutatást kapjon az órán.

Ha összevetjük az elméleti és a gyakorlati oktatásról eddig leírtakat, azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a gyakorlati ismeretek elsajátítása közben a tanulók inkább egyéni munkát végeznek a tanórákon, az elméleti ismeretanyag esetében pedig a csoportos és/vagy a frontális oktatás van túlsúlyban. A gyakorlati feladatok során keletkezett produktumok („alkotások”) összessége egy ún. portfolióba gyűjthető össze, amely nemcsak a vizuális alkotás során szerzett gyakorlati tapasztalatokról ad áttekintést, de alkalmazható a gyakorlati értékelés során. Erről később még lesz szó.

9. Az órára való felkészülés, eszközök

A legrutinosabb tanár sem feledkezhet meg az órára való kellő felkészülésről, az óra alapos megtervezéséről. A vizuális nevelésben az órára való felkészülést jelentősen befolyásolja, hogy a tantárgy tanításához gyakrabban és többféle szemléltető anyagot használunk, mint más tantárgyaknál. Ezért is érdemes végiggondolni, esetleg írásban is rögzíteni az alábbi szempontokat:

9.1. Egy óra megtervezése

I. Előkészületek:

Részletek:

• Kik vesznek részt az adott órán (korosztály, előzetes ismeretanyag)?
• Mikor kerül megtartásra az adott óra, mennyi idő van rá (napszak, a hét napja)?
• Milyen források állnak rendelkezésre az órára való felkészüléshez (könyvek, albumok, audió-vizuális segédanyagok)?
• Milyen a környezet és kb. hányan vesznek részt az órán (szemléltető eszközök használatához megfelel-e a terem, milyen nagy, mekkora a tanulócsoport)?

Célok:

• Az óra céljai, az osztály szükségletei

Módszerek:

• Mi a leghatékonyabb módszer az óra céljának eléréséhez?
• Milyen formában lehet megtartani az adott órát?

Eszközök:

• Milyen előkészületek szükségesek az órához (technikai felszerelés, szemléltető eszközök, a gyakorlati feladatokhoz anyagok és szerszámok)?
• Mindez elérhető-e az adott keretekben (ajánlatos jó előre tervezni, hogy megszerezhető legyen minden szükséges kellék)?

II. Levezetés

Az óra levezetése a célok és szükségletek mentén, a betervezett segéd- és szemléltető anyagok felhasználásával.

III. Értékelés

• Elérte-e az óra a célját, megfelelt-e a tanulók szükségleteinek?
• Hatásos volt-e?
• Megfelelőek voltak-e a források, szemléltető eszközök?
• Elegendő idő volt-e a tervezésre, megfelelő volt-e az előkészület?

Az óra részleteinek aktuális-művészeti ismereteket oktató tanárnak az általános körülmények mellett (korosztály és előzetes ismeretanyaga, a koncentrálóképesség az adott napszakban, a hét adott napján, a terem és a csoport nagysága stb.) fokozottan oda kell figyelnie, hogy a környezet, amelyben az órát tartja, megfelel-e a különféle szemléltető eszközök használatának, hogy pl. van-e sötétítő függöny, diavetítő, projektor, videomagnó, alkalmasak-e az asztalok rajzoláshoz, mintázáshoz.

Az egyes órák céljainak meghatározása mindig a tantárgyi követelmények és a tanulók szükségleteinek együttes mérlegelésével kell, hogy történjen. Érdemes külön odafigyelni arra, hogy bizonyos gyakorlati feladatok, szemléltetések ne váljanak pusztán öncéllá. Ezt úgy lehet elkerülni, hogy még a feladat megkezdése előtt pontosan meghatározzuk, vagyis kimondjuk, mi a célunk azzal, hogy diákat vetítünk, videokazettáról vetítünk vagy megrajzoltatunk egy rajzot. Ettől a feladat még nem válik „szárazzá” (nem ettől válik azzá), viszont a tanuló már nem csupán „rajzolgat” vagy képeket „nézeget”.

A kerettantervben előírt tananyag oktatásának különféle módszereivel részletesen fogunk foglalkozni. E helyütt azonban érdemes szólnunk arról, hogy a legjobban bevált, legérdekesebb módszer is vallhat kudarcot. Ezért az óra módszertani tervezésénél mindig fel kell tenni a kérdést, valóban a legmegfelelőbb módszert választottuk-e ki oktatási célunk elérése érdekében, megfelelő-e az adott módszer az adott csoportnak (osztálynak) és megvalósítható-e az adott körülmények között. Hogy konkrét példákat is említsünk, egy olyan csoportban, ahol általában kevés az eszmecserében, vitában részt vevő tanuló, ahol a csoport nagy része visszahúzódó, nem lehet beszélgetésen, vitán alapuló módszert alkalmazni vagy csak igen gyenge eredményesség mellett. Bármennyire is izgalmasnak tűnő feladat egy videoprojekt vagy egy fotómontázs elkészítése, nem lehet jó módszer abban az esetben, ha a hiányos technikai felszereltség miatt élvezhetetlen vagy szinte megvalósíthatatlan.

Amikor vizuális-művészeti nevelésről beszélünk, a tanórákhoz szükséges szemléltető és technikai eszközök, képzőművészeti anyagok, egyszóval eszközök kérdése talán leginkább tantárgyspecifikus. Szinte elengedhetetlen eszköze e tárgy oktatásának a diavetítő, színes képek vetítéséhez projektor, tv és videomagnó, de igen nagy hasznát lehetne venni fényképezőgépeknek és videokameráknak is. A tanárnak rendelkeznie kell megfelelő képanyaggal, tervrajzokkal, filmekkel stb. Igen jó megoldásnak tűnne, ha az iskola rajz- és festőeszközökkel (rajztábla, rajzpapír, rajzceruza, pasztellkréta, tus, vízfesték, ecset), mintázáshoz agyaggal, makett készítéshez különféle papírokkal, tervezéshez vonalzókkal stb. rendelkezne. Ez utóbbi eszközöknek azért is az iskolai szertárból kellene előkerülniük, mert a használatuk csak alkalmi lenne, ezért beszerzésüket felesleges a tanulókra hárítani, annál is inkább, mert nehezen képzelhető el, hogy ilyen típusú kellékek beszerzését komolyan vennék. Az oktatási szemléltető és technikai eszközök és kellékek szerepéhez külön hozzá kell tennünk, hogy használatukat nem szabad túlbecsülni, csupán ezen eszközök változatos és gyakori használatától nem lesz jó egy óra. Az óra élvezetessé tételét nem lehet csupán az eszközökre bízni. (A kötelező eszközjegyzék a tantárgy oktatásához szükséges „szakmai minimum” beszerzését előírja az iskola /a fenntartó/ számára. Javasoljuk, hogy aki még nem ismeri ezt a dokumentumot, ismerkedjen meg vele s annak alapján tervezze meg a tantárgy oktatásához szükséges eszközök folyamatos beszerzését és karbantartását.)

Amennyiben megtettünk minden szükséges előkészületet, megtartjuk az órát, úgy, hogy a kellő rugalmasság mellett igyekszünk tartani magunkat a kitűzött célokhoz, az óra betervezett „menetéhez”. Nem véletlenül hangsúlyozzuk a rugalmasságot, hiszen, mint ahogyan erről már szó is volt, a tanár órai céljai csak a tanulók szükségleteivel összhangban lehetnek eredményesek. Az óra céljainak és feladatainak végrehajtása rendkívül fontos, de ha ennek fejében nem hagyjuk a tanulót érvényesülni vagy gátoljuk abban, hogy valamely feladatot teljességében kiélvezzen, óránk eredménytelen lesz. Már szóltunk arról, hogy a feladatok (rajzolás, képnézés) nem válhatnak öncéllá, azonban legalább olyan fontos a tanulóval megszerettetni az adott tantárgyat és ezáltal növelni a motivációt, amit csak akkor érhetünk el, ha időnként hagyjuk belefeledkezni abba, amit csinál. Az egyensúly megtalálása az óra céljainak és feladatainak konzekvens véghezvitele és a tanulók órai „szabadsága” között az egyik legnehezebb tanári feladat.

Befejezésül, mielőtt rátérnénk a számonkérés és értékelés kérdéskörére, szólnunk kell a tanári önértékelés fontosságáról. Egy tanár akkor lehet eredményes, ha a megtartott óra után lehetőleg minden alkalommal értékeli saját munkáját, számba veszi, hogy az óra elérte-e célját, eredményes és hatásos volt-e, hogy az alkalmazott módszer és az eszközök megfelelőek voltak-e. Az értékelésből ugyanis fontos következtetéseket lehet levonni a további tanítási stratégiára nézve, a tapasztalatok alapján az adott osztályhoz lehet igazítani azt.

10. Számonkérés és értékelés

Ezt a problémakört, mint a szakmódszertan minden eddig felmerült kérdését két szempontból, egyrészt a tantárgyi specifikumból kiindulva, másrészt a felnőttoktatás szempontjainak figyelembevételével kell megközelítenünk. A vizuális nevelés, a művészeti ismeretek átadása során ügyelni kell arra, hogy a számonkérés és az értékelés mind az elméletben, mind pedig a gyakorlatban szigorúan a tanulható, a gyakorlattal megszerezhető képességeket mérje. Rendkívül fontos, hogy a tanár az elsajátított általános szabályok, ismeretek mentén értékeljen, és ne a kézügyesség vagy a tehetség legyen az értékelés szempontja. (pl. csendéletrajzolásnál a kompozíciós rend, a fény-árnyék viszonyok helyes visszaadása és ne a kézügyesség alapján ítélje meg a képet). Illetve arra kell törekedni, hogy gyakorlati kérdésekben az elmélet helyes alkalmazása legyen az értékelés alapja. A kötelező osztályozáson és értékelésen túl minden egyes önállóan elvégzett feladatot értékelni kell, ezzel is folyamatos visszajelzést adva a tanulónak. Természetesen, ahogy erről már szóltunk, a tanulásra nézve az értékelésnek igen erős motivációs ereje van.

A továbbiakban vegyük szemügyre a vizuális nevelés tanítása során szóba jöhető számonkérési és értékelési módokat.

1.

Egyéni számonkérés:	Értékelés:
Elméleti anyag számonkérése: Órán, szóban (órai felelet) Összefoglaló, írásban (órai dolgozat, házi dolgozat)	röviden szóban, esetleg osztályzattal írásban, esetleg osztályozva
Gyakorlati anyag számonkérése: Egy hosszabb időszak munkáinak (gyakorlati produktumainak) értékelése (portfolió bemutatása) Egy projekt elvégzése és annak értékelése (órai vagy házi feladatként)	írásban és/vagy szóban, esetleg osztályzattal

 

2.

Csoportos számonkérés:	Értékelés:
Elméleti anyag számonkérése: Órán, szóban, a csoport egészétől, kérdés-felelet formában (ismétlő visszakérdezés pl. az óra elején) Házi dolgozat csoportos megírása (összefoglalásként egy anyagrész végén vagy csoportos kutatómunka)	röviden, szóban írásban és/vagy szóban, esetleg osztályzattal (jegyet lehet adni a dolgozat egészére, amely a tanulóknak egyenként beszámítható)
Gyakorlati: Egy csoportos projekt elvégzése és annak értékelése	írásban és/vagy szóban, amennyiben órai prezentációról van szó, a többi tanuló is bevonható az értékelésbe

3.

Záróvizsga	Értékelése
írásban és/vagy szóban	írásban és/vagy szóban

Az itt felsorolt alapvető számonkérési és értékelési fajták listája kiindulási alapul szolgálhat, azonban nem teljes. A számonkérési és értékelési stratégiát a tanár minden esetben ahhoz igazítja, hogy milyen követelményeket támaszt az adott iskola, milyen jellegű a tanulócsoport, a feladat. Nem lehet elegendő alkalommal hangsúlyozni, hogy az értékelés hatással van a tanulói motivációra. Egy tanár soha nem feledkezhet meg arról, hogy értékítélete milyen nagymértékben építhet és rombolhat, ez egy olyan pszichológiai tény, amelynek nem csak a gyermekek oktatásában van kiemelkedően fontos helye. Különösen fontos ezt szem előtt tartanunk azért is, mert a felnőttoktatásban nem egy olyan tanulóval találkozhatunk, akik rengeteg tanulási kudarcélménnyel, negatív tapasztalattal érkeztek. A sorozatos kudarcélmény a tanulási kedvet rendkívül nagy mértékben csökkenti, ugyanakkor az építő kritika bizonyításra ösztönöz. Azonban nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a folyamatos dicséret – bár önbizalom-növelő hatása tagadhatatlanul nagy, a tanuló önkritikájának rovására válhat.

Az értékelés alapvető pedagógiai szabálya, hogy minden esetben a feladat elvégzését és nem az egyént értékeljük. A tanári értékelés objektivitásáról külön is szót kell ejteni, különösen egy olyan tantárgy esetében, amely a szubjektív tényezők tömegét tartalmazza. Akár elméleti, akár gyakorlati feladat elvégzéséről van szó, az értékelési szempontok pontos, világos ismertetése kizárja az esetleges félreértéseket. Ha rajzolási, mintázási, szerkesztési stb. feladatot értékelünk, a tanuló számára is világossá kell tenni, hogy mely ábrázolási, szerkesztési, tervezési stb. követelményeknek kell megfelelniük (pl. az árnyékolás szabályainak helyes alkalmazása, a perspektíva szerkesztése szabályainak ismerete és alkalmazása, axonometriai rajz szabályainak ismerete). Ha műelemzési feladatról mondunk véleményt, a műelemzés tanulók által elsajátított ismereteinek helyes és hiánytalan alkalmazása lehet az értékelés objektív szempontja. Természetesen egy tanár sem lehet mentes a szubjektív gondolatoktól, meglátásoktól, és ezt csak felerősíti az a tény, hogy a vizuális és művészeti ismeretek tanítása során rengeteg leginkább szubjektív módon megítélhető feladatról kell értékelést adnia. Ilyenek pl. a tanulók ötletességén alapuló feladatmegoldások vagy azok a feladatok, amelyekben a kézügyesség, a képzőművészeti alkotói érzék jelentősen befolyásolja a megoldást. Ezekben az esetekben a tanár külön kiemeli a tanuló által létrehozott alkotás vagy műelemzés stílusát, az alkalmazott ábrázolási megoldás vagy műkritikai szempont ötletességét, merészségét és ezekkel a szubjektív szempontokkal kiegészíti értékelését. Tehát a szubjektív értékelési szempont nem helytelen, abban az esetben, ha az objektívnek nevezhető szempontokat kiegészítve válik az értékelés részévé. Ajánlatos egy olyan értékelési stratégiát követni, amelyben a szubjektív szempontok, illetve az ügyesség és a tehetség mindig plusz pontot jelentenek, de hiányuk nem csökkenti az elvégzett feladat értékét.

Talán, ha csak pár sorban is, de érdemes megemlíteni még egy fontos didaktikai szabályt, amely az értékelés idővonzatával kapcsolatos. Minden olyan értékelést, amely nem közvetlenül a tanuló megnyilvánulását követi (írásbeli házi és iskolai dolgozat, egyéni vagy csoportos projekt, az elvégzett feladatok összegyűjtött anyagai – portfolió) optimálisan a legrövidebb időn belül el kell végezni. Ennek egyik oka, hogy az idő múltával beálló esetleges érdeklődésvesztés miatt az értékelés veszít a súlyából, a tanulók számára elveszíti jelentőségét, míg a másik ok a kölcsönös elvárásokkal függ össze, amennyiben csak akkor lehetséges annak betartatása, hogy a feladatok időben elkészüljenek, ha azok értékelése is időre elkészül. Ez utóbbi szempont jelentősen befolyásolja a tanulók motivációját a feladatok elvégzésével kapcsolatban.

Végül összefoglalásképpen tekintsünk át néhány példát különféle feladatok értékelésére.

Feladat	Értékelés fajtája	Objektív értékelési szempontok	Szubjektív értékelési szempontok
egy vizuális jelrendszer kidolgozása, magyarázó-közlő funkcióval (pl. embléma- vagy piktogramsorozat)	egyéni feladatként, szóbeli értékeléssel csoportos feladatként, szóbeli értékeléssel a tanulók esetleges bevonásával	egyértelmű-e a jelentés és a használat, következetes-e a sor, a magyarázó vagy közlő funkciója megfelelő-e	ötletesség, a kivitelezés ügyessége, esztétikai értéke
geometriai testek térben való ábrázolása, szabadkézi rajz modell után	egyéni feladat, szóbeli vagy írásbeli (a portfolió részeként) értékelés	a három dimenzió alkalmazásának, az egymáshoz viszonyított téri helyzet és az arányok pontossága, helyessége	a kompozíció, a tónus esztétikai megvalósítása, a rajz „ügyességének” kiemelése
vetületi rajzok és axonometrikus képek egymás mellé rendezése összetartozásuk alapján	egyéni feladatként, akár felelet formában vagy dolgozat részeként, szóban vagy írásban, esetleg jeggyel	a térábrázolási konvenciókról tanultak helyes alkalmazása, a vetület és az axonometrikus rajz összefüggéseinek pontos ismerete
elbeszélő rajz, történet kontinuáló ábrázolása egy képen (képregény néhány kockában, pl. az előző napi események elbeszélése)	egyéni feladatként, szóbeli értékeléssel csoportos feladatként, szóbeli értékeléssel a tanulók esetleges bevonásával	folyamat logikus bemutatása, értelmezhetősége, az idő és a tér változásának helyes bemutatása	ötletesség, a kivitelezés ügyessége, esztétikai értéke
egy reneszánsz festmény elemzése	egyéni feladatként, akár felelet formában vagy dolgozat részeként, szóban vagy írásban, esetleg jeggyel	a korról, a stílusról, annak ábrázolási és kifejezési konvencióiról, az adott művészről tanultak helyes alkalmazása	az elemző stílus, a szempontok ötletességének, az egyéni meglátásoknak a kiemelése
egy belső tér funkciója szerinti kialakítása, berendezése, tervrajz vagy makett készítése	csoportos projekt, bemutatás utáni szóbeli értékelés, esetleg a tanulók bevonásával	funkció és forma összhangja, a térviszonyokról és a környezetről tanultak helyes alkalmazása	ötletesség, a kivitelezés ügyessége, esztétikai értéke

11. Módszertani javaslatok a kerettantervben előírt műveltségtartalmak oktatásához

Módszertani útmutatónk második részében a kerettantervben előírt műveltségi tartalmak oktatásához adunk módszertani javaslatokat. Ezt a részt olyan módon igyekeztünk összeállítani, hogy a tudástartalmak elméleti oktatásának módszerei mellett, ahol ez lehetséges, szerepeljen egy gyakorlati módszer is, amely az elméleti tartalmak tapasztalati úton történő elmélyítését hivatott elősegíteni. A kerettantervben az egyes témaköröket „elmélet”-re és „elmélet igényű gyakorlat”-ra osztották fel, mivel bizonyos tudástartalmak gyakorlati alkalmazását is követelményként írják elő. Emellett módszertani útmutatónkban azokhoz a tartalmakhoz is igyekeztünk gyakorlati feladatot ajánlani, amelyek gyakorlatban való alkalmazását a kerettanterv nem vagy csak későbbi évfolyamokban írja elő. A gyakorlati feladatok tetszőlegesen elhagyhatók ott, ahol a csoport igényeinek nem felelnek meg vagy ahol a kerettanterv nem teszi kötelezővé a gyakorlati alkalmazást.

11.1. 5–8. évfolyamok

11.1.1. 5. évfolyam

Témakörök	Tartalmak	Elméleti módszer	Gyakorlati módszer
Vizuális nyelv	Ábrázolási és kifejezési eszközök: A vizuális nyelv alapelemei (pont, vonal, vonalzat, folt, szín, színfolt, textúra-faktúra). A vizuális nyelv funkciója.	• A vizuális nyelv alapelemeinek számbavétele, bemutatása (irányított beszélgetés) • Mire használjuk a vizuális jeleket, milyen vizuális jelekkel találkozunk nap mint nap (irányított beszélgetés)	• A környező világban a vizuális nyelv alapelemeinek megtalálása és értelmezése (csoportos feladat) • A környező világ vizuális jeleinek összegyűjtése és funkciójuk szerinti csoportosítás (pl. közlekedési jelek, turista-jelzések, háztartási gépeken, technikai berendezéseken található különböző jelek)
Vizuális kommunikáció	Ábrázolási és kifejezési módok: A vizuális nyelv figyelemfelhívó, tájékoztató szerepe. A legjellemzőbb felületek törvénye. Az állandóság érzetét adó geometriai jelek. Az ábrázolási konvenció tapasztalati megközelítése: nézeti ábrázolás szabadkézi vázlatokkal és szerkesztéssel. Monge-vetület alapjai. Műszaki szemléltetés Kavalier axonometriával. Színtani ismeretek (fő és mellékszínek). A szín és vonal mint információ közvetítő.	• Vizuális kommunikáció figyelemfelhívó vizuális jelekkel, a reklámplakátok, piktogramok stb. szerepe (előadás beszélgetéssel) •  A legjellemzőbb felületek törvényének ismertetése képzőművészeti példák segítségével (előadás szemléltetéssel) •  A geometriai jelek előfordulása és használatuk (előadás beszélgetéssel) •  Nézeti ábrázolások elkészítésének módja szabadkézi vázlattal vagy szerkesztéssel, szerkesztőeszközök használatának bemutatása (szemléltető bemutatás) •  A Monge-vetület és a Kavalier-axonometria alapjainak bemutatása rajzok, metszetek segítségével •  A színtan alapjainak szemléltető ismertetése. A szín és a vonal szerepe a vizuális közlésben (előadás szemléltetéssel)	•  Egy-egy figyelemfelkeltő vizuális jel, ábra elkészítése – pl. piktogram, plakát, rajz stb. (egyéni vagy csoportos feladat) •  Nézeti ábrázolás szabadkézi vázlattal vagy szerkesztéssel, esetleg vetületi vagy axonometrikus rajz készítése (egyéni feladat) •  A szín szerepének felismerése és értelmezése adott vizuális ábrázolásoknál, jeleknél (egyéni feladat)
Képzőművészet	Kifejezésmódok: Érzelmek, hangulatok, mozgás kifejezése vonallal, színnel, folttal. A véletlen hatások alkotó felhasználása a szubjektív kompozícióban. Ismerkedés a képzőművészeti ágakkal, műalkotásokkal a feladatokhoz kapcsoltan. Műalkotás-olvasás mint a műelemzés elemi alapja. Az emberi figura sík és térbeli kánonja. Komponálásmódok a szobrászatban: frontalitás, ponderáció. Őskor és ókor művészete, áganként, egy-egy jellegzetes példával, a kronológia figyelembevételével.	•  Különböző képzőművészeti művek bemutatása a kifejezésmódok elemzésével – érzelmek, hangulat, mozgás kifejezésének lehetőségei, az adott képzőművészeti ág meghatározása (előadás képvetítéssel) •  Különböző képzőművészeti művek bemutatása műalkotás-olvasással, a kifejezésmódok és a képző-művészeti ágak rendszerezése (előadás képvetítéssel) •  Az emberi figura sík és térbeli kánonjának bemutatása ókori képzőművészeti példák segítségével (előadás képvetítéssel) •  Görög szobrászat komponálásmódjainak bemutatása (előadás képvetítéssel) •  Rövid művészettörténeti előadás: őskor, ókor (előadás képvetítéssel)	•  A különféle kifejezésmódok felismerése képzőművészeti műveken •  Képzőművészeti művek csoportosítása a kifejezésmódjaik szerint (egyéni feladat) •  Műalkotás olvasás gyakorlata (egyéni feladat) •  Emberi figura síkban és térben való ábrázolása, szabadkézi rajzzal, esetleg szerkesztéssel. (egyéni feladat) •  Egy-egy jellegzetes ókori építészeti vagy képzőművészeti emlék bemutatása a tanult szempontok (ábrázolási konvenciók, szín, komponálás stb.) segítségével (egyéni feladat)
Tárgy- és környezetkultúra	Szabásrajzok (hálózati rajzok) értelmezése. Síklapokkal határolt mértanias testek, tárgyak formája, szerkezete, anyaga és funkciója közötti összefüggés „leolvasása”. A forma, szerkezet, anyag és funkció összefüggéseinek megláttatása. A forma és a díszítés kapcsolata.	• A hálózati rajz lényegének ismertetése (szemléltető bemutatás) • Különféle iparművészeti és hétköznapi tárgyak formája, szerkezete, anyaga és funkciója közötti kapcsolat bemutatása tárgyak elemző bemutatásával (közös elemzés)	• Egy hálózati rajz elkészítése (egyéni feladat) • Egy egyszerű tárgy elkészítése mintakövetéssel, az elkészített tárgy díszítése

 

11.1.2. 6. évolyam

Témakörök	Tartalmak	Elméleti módszer	Gyakorlati módszer
Vizuális nyelv	Ábrázolási és kifejezési eszközök: Vizuális nyelv alapelemeinek alkalmazása az ábrázolási szándék szerint. A megformálás és a közlés tartalma közötti összefüggés. A képmező alapformái. A szín és vonal határoló és kontúr szerepe. Az alak és a szín szerepe a kiemelésben és a ritmusképzésben, torzulatok térkifejező lehetőségei. Komponálás különböző formákba. A középpontúság és a végtelenség rajzi jelei.	• A megfelelő ábrázoláshoz, a megfelelő forma megválasztása vizuális jelek és jelrendszerek felépítésének elemzése (beszélgetés) • A tartalom és a forma egysége a vizuális nyelvben • Képelemzések a képmező alapformáinak, a szín és a vonal határoló és kontúr szerepének bemutatásával (előadás vetítéssel) • A képzőművészeti kifejezésmódok: kiemelés, ritmusképzés, torzulatok térkifejező funkciója (előadás vetítéssel) • Különböző formákba való komponálás lehetőségei, képzőművészeti és hétköznapi példák (pl. közlekedési ábrák) • A középpontúság és a végtelenség rajzi jeleinek bemutatása (előadás szemléltetéssel)	•  Tartalmi közlések vizuális megjelenítése, adott ábrázolási szándékhoz tetszőleges vizuális jel kreációja (egyéni feladat) • Önnálló képelemzések megadott szempontok szerint: képmező, kontúrok, a szín és a vonal határoló szerepe (egyéni feladat) • Kifejezésmódok felismerése és értelmező elemzése, a kiemelések, ritmusképzések szerepe adott képzőművészeti alkotásokban (egyéni feladat) • Geometriai alapformákba való komponálása megadott ábráknak. Tetszőleges közlések különböző formákba való komponálása indoklással (egyéni feladat)
Vizuális kommunikáció	Ábrázolási és kifejezési módok: A tér illúziójának, rétegeinek képi követése. Méretváltó tapasztalati távlattani ábrázolás átlós módszerének, valamint Monge-vetületi ábrázolás a gyakorlatban: egyszerű alap- és térképrajzi vázlatok képzőművészeti és építészettörténeti példák nyomán, alaprajzok, térképek olvasása. Vázlatkészítés menete, szabálya, szabadkézi rajz és a felvételi vázlat. A fény szimbolikus jelentései. Középpont és egyensúly: optikai-geometriai szimmetria-aszimmetria.	• A tér-illúzió képi követésének lehetőségei, képzőművészeti példák és gyakorlati útmutató (előadás szemléltetéssel) • A méretváltó tapasztalati távlattani ábrázolás átlós módszerének bemutatása. (előadás szemléltetéssel) • Alaprajzok és térképrajzok vázlatainak bemutatása képzőművészeti és építészettörténeti példák segítségével • Vázlatkészítés menetének és szabályainak ismertetése • A fény szimbolikus jelentései képzőművészeti példákkal bemutatva • A szimmetria és az aszimmetria fogalma, a jelenség képzőművészeti és hétköznapi példákkal való bemutatása (előadás szemléltetéssel)	• A tér illúziójának leképezése rajzban vagy egyéb technikával (egyéni feladat) • Méretváltó tapasztalati távlattani ábrázolás átlós módszerének gyakorlati kipróbálása (egyéni feladat) • Építészeti alaprajzok és épületek térbeli képének párosítása (egyéni vagy csoportos feladat) • Térkép és/vagy alaprajz vázlatának elkészítése egy megadott területről, épületről • A fényszimbolika értelmezése adott képzőművészeti műveken (egyéni feladat) • A szimmetria és az aszimmetria jelenségének felismerése különböző műalkotásokban, a jelenség okainak és jelentésének elemzése (egyéni vagy csoportos feladat)
Képzőművészet	Kifejezésmódok: Eseménysorozat megjelenítése gyűjtött fotókkal képzőművészeti példák nyomán. A műalkotás-elemzés elemi szempontjai, kiegészítése újabb ismeretekkel. Feladatokhoz, s a román, gótika, reneszánsz korához kapcsolódó egy-egy alkotás elemi szintű értelmezése. Az adott korszakhoz kötődő elérhető közelségben lévő épület, vagy szobor felismerése.	•  Az időbeliség és a mozgás kifejezése állóképek segítségével, a kontinuáló elbeszélés és a képsorozatok (előadás képvetítéssel) •  Az eddig tanult elemzési szempontok (térbeliség, fény, szín) kiegészítése a mozgás és a mozgalmasság fogalmával •  A középkor és a reneszánsz jellegzetes alkotásainak bemutatása, elemi szintű elemzéssel. (előadás vetítéssel) •  A magyarországi középkor és reneszánsz egy-egy jellegzetes alkotásának bemutatása (előadás vetítéssel)	•  Eseménysor-rekonstrukció fotók és képzőművészeti alkotások alapján (egyéni vagy csoportos feladat) •  Egy adott képzőművészeti alkotás elemi szintű elemzése a tanult szempontok alapján (egyéni feladat) •  A magyarországi középkor és reneszánsz emlékeinek egyéni vagy csoportos kutatás keretein belüli „feltérképezése”, az eredmények ismertetése
Tárgy- és környezetkultúra	Szabásrajzok (hálózati rajzok) értelmezése. A forma, a szerkezet, a rendeltetés és a díszítés kapcsolata. Köznap és ünnep, ajándékozás és csomagoláskultúra.	•  A hálózati rajzokról tanultak átismétlése •  Tárgyak a hétköznapi életben, a forma, a szerkezet és a díszítés funkciója, egymással való kapcsolatuk (beszélgetés szemléltetéssel) •  A díszítettség és az alkalom (beszélgetés)	•  A hálózati rajz gyakorlati alkalmazása, pl. doboz készítéséhez (egyéni feladat) •  Egy tárgy funkciójának meghatározása a forma és a szerkezet alapján (egyéni feladat) •  Csomagolás készítése mintakövetéssel

 

11.1.3 7. évfolyam

Témakörök	Tartalmak	Elméleti módszer	Gyakorlati módszer
Vizuális nyelv	Ábrázolási és kifejezési eszközök: Vizuális nyelvi elemek a magyarázó, közlő rajzokban, ábrákban. Hideg és meleg színek, színezetek, reflex-színek, az ellenfény, a telefény és a súrolófény képivé tétele. Jellegzetes kompozíciós megoldások a festészetben, formaképzési vázlatok a szobrászatban.	•  A magyarázó, közlő rajzok elemei és a direkt közlések tartalma közti összefüggés (beszélgetés szemléltetéssel) •  A különböző szín- és fényhatások bemutatása fotókon és más képzőművészeti alkotásokon (előadás képvetítéssel) •  Kompozíció és formaképzés a festészetben és a szobrászatban (előadás képvetítéssel)	•  Ábraleolvasás: a magyarázó, közlő ábrák összetevőinek és a direkt közlések tartalmi összefüggéseinek felismerése (egyéni feladat) •  Egy-egy képi ábrázoláson a fényhatások azonosítása és értelmezése (egyéni feladat) •  Megadott műalkotások kompozíciós és formaképzési vázlatainak elkészítése (egyéni feladat)
Vizuális kommunikáció	Ábrázolási és kifejezési módok: Információkat közvetítő közlő ábrák (pl. grafikon, diagram, mátrix, embléma, áruvédjegy). Középületek tájékoztató jeleinek olvasása, jelentésük megértése. Magyarázó, közlő rajzok, folyamatábrák olvasása, megértése (pl. háztartási gépek használati utasításához mellékelt rajzok). Nagyítás - kicsinyítés négyzethálóban. Ábrázolási konvenciók (Monge-vetület és egyméretű axonometria) lényege.	•  A vizuális jelek információközvetítő szerepe, a közlő ábrák számbavétele. (irányított beszélgetés) •  A bennünket körülvevő tájékoztató jelek jelentése (irányított beszélgetés) •  Magyarázó-közlő rajzok és folyamatábrák használata a hétköznapi életben (irányított beszélgetés) •  A négyzethálós nagyítás és kicsinyítés elvégzésének lépései, a Kavalier-axonometria raszterhálós ábrázolásai (tanári szemléltetés) •  Az axonometriai és a vetületi rajz lényege, alkalmazási lehetőségeik (előadás szemléltetéssel)	•  Közlő ábrák jelentésének „leolvasása” (egyéni feladat) •  Közlő ábrák, piktogramok tervezése megadott információk közvetítésére (egyéni, vagy csoportos feladat) •  Háztartási, műszaki gépek működési ábráinak „leolvasása” (egyéni feladat) •  Nagyítás-kicsinyítés négyzethálóban (egyéni feladat) •  Monge-vetületi ábrázolás és egyméretű axonometria alapjainak gyakorlati alkalmazása térbeli ábrázolásoknál (egyéni feladat)
Képzőművészet	Kifejezés és ábrázolásmódok: A sík, a vonal és a test egymáshoz való lehetséges viszonyainak rajzi elemzése művészi példák nyomán. Képek, fotók terének átírása kompozíciós megoldások, színek változtatásának alkalmazásával. A fény, a szín, a forma mint az érzelem, vagy a gondolatok kifejezése. Műleírások, egyszerű műelemzések szóban és vizuálisan. A barokk kor, a XIX. század és a századforduló néhány jellegzetes alkotása, a korstílusok jellemző jegyei.	•  Képelemzések a sík, a vonal és a test egymáshoz való viszonyai alapján, festészeti alkotások, grafikák és fotók felhasználásával (előadás képvetítéssel) •  Térábrázolás a kompozíció és a színhasználat segítségével (előadás képvetítéssel) •  A képi ábrázolások szubjektív tartalmai, érzelem és gondolatok kifejezése színnel, fénynyel, formával a barokk kor, a XIX. század és a századforduló néhány jellegzetes alkotásának példáján, a bemutatott példák elemzése (előadás képvetítéssel, közös elemzéssel)	• A sík, a vonal és a test lehetséges viszonyainak bemutatása műalkotások után készült szabadkézi vázlatokon (egyéni feladat) •  Adott képek és fotók terének átírása a kompozíció és a színhatások megváltoztatásával (egyéni feladat) •  Műelemzés a szubjektív tartalmak kifejezésére szolgáló eszközök kiemelésével. (egyéni feladat) •  Irodalmi, zenei mű „illusztrációjának” elkészítése szabadon választott technikával
Tárgy- és környezetkultúra	A papír előfordulása a mindennapi életben, sokoldalú felhasználási lehetősége. A tárgykészítéshez szükséges megfelelő technika, eszközök megismerése, szakszerű alkalmazása.	•  A papír történetének felelevenítése, a papír felhasználása a mindennapi életben (irányított beszélgetés) •  A tervezés lépései – vázlat, tervrajz, szabásminta és technikai eszközei (szemléltető előadás)	•  Mintakövetéssel vagy egyéni terv alapján személyre szóló ajándék készítése

 

11.1.4. 8. évfolyam

Témakörök	Tartalmak	Elméleti módszer	Gyakorlati módszer
Vizuális nyelv	Ábrázolási és kifejezési eszközök: A vizuális nyelv elemeinek rendszerezése, összegzése. A film és a fotó nyelvi elemei.	•  A vizuális nyelvről tanultak összegzése: a vizuális nyelv alapelemei, elrendezésük, a tér, a szín, a fény az ábrázolásban és a kifejezésben betöltött szerepe (ismétlő beszélgetés) •  A film és a fotó nyelvének bemutatása (előadás filmvetítéssel)	•  A vizuális nyelv elemeinek felismerése és jellemzése képzőművészeti alkotásokban, fotókon és filmen (egyéni feladat)
Vizuális kommunikáció	Ábrázolási és kifejezési módok: Ábrázolási rendszerek és módok összefoglalása. Két iránypontos perspektíva a köznapi és a műszaki jellegű ábrázolásokban – szabadkézi és szerkesztett rajz. A távlattan tanulságainak köznapi jelentkezései: (pl. útburkolati jelekben és építészetben). Monge-vetületi ábrázolás hasznosítása (pl. családi ház tervrajzának olvasásakor). A képi sűrítés eszközei. Átlátszóság a kollázs és a montázs készítésében. A mozgás iránya és jelentése. A közlések jelrendszerének (pl. közlekedési táblák, menetrend és működési, szerelési ábrák) olvasása, értelmezése.	•  A primer és a szekunder közlések a köznapi életben és a művészetekben. Az ábrázolási módokról tanultak összefoglalása (irányított beszélgetés) •  A kétiránypontos perspektíva bemutatása köznapi és műszaki ábrázolásokon (szemléltető előadás) •  Távlattan a hétköznapokban (beszélgetés) •  Tervrajzok leolvasása a Monge- vetületről tanultak segítségével (szemléltető előadás) •  A redukció és a szelekció fogalmának bemutatása (szemléltető előadás) •  A kollázs- és a montázstechnika bemutatása, a montázs szerepe a mozgóképes ábrázolásokban (szemléltető előadás) •  A mindennapi élet jelrendszereiről tanultak összegzése, a környező világ jelrendszereinek számbavétele (beszélgetés)	•  Két iránypontos perspektíva megrajzolása szabadkézzel és szerkesztéssel (egyéni feladat) •  Különböző tervrajzok értelmezése, az épület rekonstrukciója a vetületi ábrázolás alapján (egyéni feladat) •  Piktogramok tervezése, pl. sportágakhoz, áruféleségekhez, élelmiszerekhez (egyéni vagy csoportos feladat) •  Kollázs-készítési gyakorlat (egyéni feladat) •  Adott jelrendszerek (közlekedési táblák, menetrend és működési, szerelési ábrák) újragondolása, új jelek tervezése (egyéni vagy csoportos feladat)
Képzőművészet	Kifejezés és ábrázolásmódok: Művészeti példák alapján optikai csalódásokra épített kompozíciók. Színvázlatok, színlépcsők. A mozgás és az idő kifejezés álló és mozgóképben. A XX. század első felének irányzatai, stílusgyakorlatok. A II. világháború utáni művészet. A kortárs művészet néhány alkotásának megismerése. Konkrét feladathoz kapcsolt szóbeli és rajzos műelemzések.	•  Optikai csalódás fogalma és megjelenése a művészetben (előadás képvetítéssel) •  A színekről tanultak felelevenítése, a színek tulajdonságai és kompozíció alakító szerepük (előadás képvetítéssel) •  A képmező dinamikája és a mozgás képi közlései. (előadás szemléltetéssel) •  A XX. század első felének irányzatai, művészeti ágak és műfajok, ábrázolási konvenciók bemutatása elemzéssel (előadás képvetítéssel) •  A kortárs művészet néhány fontosabb irányzata és alkotója (előadás képvetítéssel)	•  Színvázlat készítése adott festmények után (egyéni feladat) •  A XX. század első felének és a kortárs művészet egy-egy jellegzetes alkotásának jellemzése (műelemzés) a tanult szempontok alapján (egyéni feladat)
Tárgy- és környezetkultúra	Tárgytervezés folyamata, menete, betartásának fontossága. Könyvkötészet alapműveletei.	• A tárgytervezésről tanultak felelevenítése, a kézművesség és a sorozatgyártás különbsége (irányított beszélgetés) • A könyvkötészet alapműveleteinek bemutatása	• Adott személy részére egyszerű tárgy készítése a könyvkötészet technikájának segítségével

11.2. 9–12. évfolyam (gimnázium)

11.2.1. 9. évfolyam

Témakörök	Tartalmak	Elméleti módszer	Gyakorlati módszer
Vizuális nyelv	Ábrázolási és kifejezési technikák: A vizuális nyelv alapelemei, megjelenésük és összefüggéseik vizuális információkban, természet és ember alkotta formákban, műalkotásokban.	• a vizuális jel, nyelv és kommunikáció alapfogalmainak ismertetése (előadás és beszélgetés) •  a képi közlés módjainak bemutatása előadással, különböző ábrázoló technikák segítségével (fotó, képzőművészeti/iparművészeti alkotás, film): közlő ábra, magyarázó rajz, embléma; tárgy, tárgycsoport ábrázolása; élőlények ábrázolása; természetes vagy mesterséges forma szerkezeti képe; folyamat, keletkezés, fejlődés képi közlése; útvonal térképe; több nézőpont képét egyesítő kép; ornamens, stilizáció, dekoratív motívum; illusztráció; szubjektív figuratív/nonfiguratív ábrázolás	•  a környező világ vizuális jeleinek összegyűjtése, csoportosításuk információtartalmak szerint (csoportos vagy egyéni feladat) • a környező világ vizuális jeleinek összegyűjtése, csoportosításuk funkciójuk szerint (csoportos vagy egyéni feladat) • médiumok és tömegkommunikációs eszközök (újság, tv, internet) képi világának adott szempontok szerinti vizsgálata, az információk, ismeretek képi közlésének módjai (egyéni feladat, akár otthonra is adható) • egy vizuális nyelv elméletben és/vagy gyakorlatban való megtervezése (képírás)
Vizuális kommunikáció	Ábrázolás és felhívás (tájékoztatás): Térbeliség: korábbi tapasztalatok, megfigyelések, ismeretek rendszerezése, gyakorló alkalmazás. Egyszerű térformák síkban maradó és teret érzékeltető helyzetének megjelenítése az ábrázoló geometria rendszerében (vetület, axonometria). Rekonstrukció Monge-vetület alapján. Egy és kétméretű, a Kavalier-axonometria jellegű ábrázolások jelentkezése az ókorban és a középkorban. Vizuális jelek és jelrendszerek, magyarázó és közlő rajzok. Különböző információk tartalmának képi rögzítése:	•  térábrázolási módok ismertetése, a tér síkban való leképezése és a térérzékeltetés •  vetület, alaprajz, perspektíva és axonometria fogalmainak szemléltető ismertetése •  Egyszerű térformák síkban maradó és teret érzékeltető helyzetének megjelenítése - geometriai testek, épületek, tárgyak, természeti formák példáján (előadás és gyakorlati szemléltetés) •  Épületek külső és belső képeinek, valamint vetületi képüknek bemutatásával történő tanári fogalom-magyarázat •  Előadás vetítéssel (római falfestészet ún. architekturális stílusa, középkori térábrázolások) •  A vizuális jelek és jelrendszerek használata információk átadására, a vizuális nyelv alapfogalmairól tanultak átismétlése, gyakorlati használatuk (irányított beszélgetés)	•  térábrázolási módok felismerése a különböző képzőművészeti és hétköznapi ábrázolásokon (egyéni órai feladat) •  Térformák síkban való ábrázoló leképezésének és teret érzékeltető helyzetének megjelenítése: gyakorlati alkalmazás (szabadkézi és szerkesztett rajzok készítése) •  Egy-egy épület vetületi rajzához a megfelelő axonometriai rajz megtalálása •  Épületek vetületi rajzának elkészítése térben ábrázolt modell után •  Különböző vizuális jelek – magyarázó-közlő rajz, embléma, plakát, mátrix, diagram, kartogram, grafikon, piktogram, „leolvasása”, verbális értelmezése (egyéni feladat) •  Adott információk tartalmának képi rögzítése a célnak megfelelő módon plakáttal, grafikonnal stb. (csoportos feladat, ötlet szintű vagy teljes kidolgozással)
Vizuális kommunikáció	elvont fogalmak, mennyiségek, viszonyrendszerek és összefüggések vizuális megjelenítése (magyarázó-közlő rajz, embléma, plakát, mátrix, diagram, kartogram, grafikon, piktogram). Köznapi és műszaki vizuális közlések sajátosságai, a fogalmi viszonyrendszereket, struktúrákat közlő ábrák helye a vizuális kommunikációban. Értelmezési rajzok szabadkézi vázlattal, szerkezeti és működési rajzok. Szabadkézi vázlat és szerkesztés alkalmazása műszaki jellegű ábrák készítésénél. Színtan: Színtan tapasztalatok, színismeretek áttekintése: a színkör és a színgömb. Színrendszerek a műszaki-technikai és köznapi közlésekben. A színdinamika szerepe az exteriőrök és enteriőrök kialakításában.	•  A kép figyelemfelhívó és információt tömörítő szerepe: „Ahol nem használható a szó, jöhet a kép!”. A redukció fogalma •  A hétköznapi életben használt vizuális információk használata, az értelmezési rajzok leggyakrabban előforduló fajtái, a szerkezeti és működési ábrák (beszélgetés) •  A műszaki jellegű ábrák megrajzolásának mikéntje (tanári bemutató) •  Ismétlő-tájékozódó beszélgetés a színekről: hangulati, szimbolikus jelentésük, tulajdonságaik. A szín információs, figyelemkeltő és esztétikai szerepe •  Színtani ismeretek: előadás szemléltetéssel (a színkör, fény és szín kapcsolata, tónusok, kontrasztok) •  A környező világ színeinek és azok jelentésének számbavétele egy filmrészlet, fotók, műszaki ábrák, képzőművészeti alkotások stb. segítségével, tanári felvezetés után beszélgetés.	•  Szerkezeti, működési ábrák összegyűjtése, otthoni háztartási, műszaki gépek, esetleg gyári műszaki rajzok •  Egy műszaki jellegű rajz elkészítése, szabadkézzel és/vagy szerkesztéssel •  Szabadkézi rajz/festés beállítás alapján: szín és fényviszonyok visszaadása •  Adott szempontokon alapuló színvázlat készítése (hideg-meleg, harsány-visszafogott stb.) •  Környezet-megfigyelés és gyűjtés (írásban) a színek jelszerepe, szimbolikája és alkalmazási lehetőségeik szerint pl. a KRESZ színei, alkalmi és munkaruhák színei, nemzeti szimbólumok színei, színkódok stb.
Képzőművészet	Ábrázolás és alkotás - művészi ábrázolás. Művészeti élmény (irodalmi, zenei) szubjektív megjelenítése. Képzőművészeti ágak főbb jellemzői (Mű)elemző művészettörténet. Műfaj, téma által meghatározott alapvető műelemző szempontok, eljárások a műalkotások tartalmi, formai feltárására. Műalkotások tartalmi értéke, üzenete, stílusuk. Múzeumok és gyűjtemények. Festészet Jellemző kifejezési eszközei, megjelenésük különböző korszakokban, festészeti korszakok jellemző kompozíciós megoldásai (vízszintes, soros, szimmetrikus, aszimmetrikus, háromszög, térháromszög, átlós, képkivágás) és a kiemelés eszközei (kontúr, arány, fény, szín, ritmus kontraszt).	•  Irodalmi és zenei művek ihlette képzőművészeti alkotások bemutatása kommentárral, a művészeti adaptáció. Az illusztráció mint műalkotás: beszélgetés személyes élmények felelevenítésével •  Ismertető előadás, szemléltető vetítéssel, (vagy tartható pl. a Szépművészeti Múzeumban) •  A műfaj, a stílus fogalmának felelevenítése. Műfajok és témák ismertetése képsorozatokkal •  Tartalom és forma, stílus és kor, téma és funkció összefüggéseinek bemutatása művészeti példákon •  Műelemző alapfogalmak tanítása •  A színviszonylatok szerepe a festészetben, ismétlő beszélgetés a színről tanultakról •  Festménysorozatok vetítése elemző beszélgetéssel, korszakok, kompozíciós megoldások, festészeti eszközök, figurativitás-nonfigurativitás szerinti csoportosításban	•  Különféle zenei és irodalmi részletek meghallgatása után „illusztrációk” keresése hangulati megfeleltetéssel •  Művészi élmény szubjektív megjelenítés, adott vagy szabadon választható technikával (rajz, fotomontázs, kollázs) •  Művek hangulati meghatározása. •  Műalkotások csoportosításának feladata műfaj és stílus alapján (csoportos feladat.) •  Különböző stílusú, korú képek képzeletbeli elhelyezése térben és időben (egyéni és csoportos feladat) •  Közös műelemzések, tanár és tanulók •  Festmények különböző szempontok szerinti csoportosítása, indoklással (színhasználat, tónusosság, kompozíció, tematika, festészeti eszközök) a megfelelő következtetések levonása (csoportos feladat)
Képzőművészet	Szobrászat A formaviszonylatok művészete, jellemző kifejezési eszközei (tömeg, forma, felület anyag), megjelenítésük különböző korokban. Vizuális művészeti élmények szóbeli kifejezése.	• A szobrászat alapvető eljárásainak, jellemző kifejezési módszereinek bemutatása képsorozatokon • A műelemzés szókincsének felelevenítése, a művészeti élmény ébresztette érzelmekkel való együttes alkalmazásuk, rangos műelemzések és műkritikák felolvasásával	•  Néhány közismert köztéri szobor (pl. Hősök tere, budai vár) jellemzése tanult a fogalmak alapján (egyéni feladat) • Egy-egy szobor korának meghatározása a szobrászat és a festészet művészeti korszakairól tanultak segítségével (csoportos munka, esetleg vetélkedő) •  Egy tetszőleges mű (képzőművészeti vagy iparművészeti tárgy) szubjektív bemutatása (írásban vagy szóban, egyéni feladat)
Tárgy- és környezetkultúra	Tervrajzok olvasása, értelmezése, méretarányok. Arculattervezés a belsőépítészetben. Adott feltételeknek megfelelő lakótér tervezése méretarányokkal, léptékének és mozgásterének rajzi elemzése. Belső tér berendezési tervrajza, a színek térhatásának pszichológiája. Tárgykultúra a lakásban.	• (Köz)épületek tervrajzainak bemutatása értelmezéssel, a méretarányok ismertetésével •  A tervezési folyamat lépéseinek bemutatása, visszacsatolással a műszaki, magyarázó rajzokról tanultakra (előadás beszélgetéssel)	•  Tervezési munka: meghatározott vagy tetszőleges funkciójú tárgy, épület, belső tér megtervezése, szabadkézi rajzzal •  Egy jellegzetes belső tér képzeletbeli megtervezése – színek, méretek, berendezés (csoportos feladat)
Tárgy- és környezetkultúra		•  Különböző épülettípusok (mozi, szálloda, gyár, bank, iskola stb.) jellemző belső kivitelezésének megvitatása példákkal. A funkció és a forma összhangjának kérdése (előadás beszélgetéssel) •  Belső terek berendezése, a tér-berendezés-funkció-színek összhangjának érvényesülése a bemutatott példákon (lakberendezési képes újságok, bútorboltok katalógusainak felhasználásával). •  A tárgyak funkcionális és azon kívüli szerepe	•  Egy a tanulónak tetsző módon berendezett belső tér bemutatása, a választás indoklása (színhatások, bútorok stílusa, térviszonyok, dísztárgyak és díszítő elemek)

 

11.2.2. 10. évfolyam

Témakörök	Tartalmak	Elméleti módszer	Gyakorlati módszer
Vizuális nyelv	Ábrázolási és kifejezési technikák: A formanyelv felismerése és elemzése a művészeti ágakban, műfajokban. Ábrázolás és tájékozódás módjai köznapi, tudományos információkban. A fotó és a film képalkotó elemei és a képzőművészet kapcsolata. A funkció és a jelentés kapcsolata a téralakításban.	•  A formanyelv fogalmának tisztázása (ismétlő-informatív beszélgetés) •  Különböző művészeti ágak és műfajok formanyelvi sajátosságainak bemutatása elemző képvetítéssel •  A köznapi és tudományos információk ábrázolási és kifejezési technikáiról tanultak rendszerezése •  A fotó és a film képalkotó elemeinek bemutatása a képzőművészetről tanultak tükrében (előadás szemléltetéssel) •  A funkció szerepe a téralakításban és annak jelentéshordozó megjelenésének bemutatása építészettörténeti példákkal	•  Egy-egy mű formanyelvi sajátosságainak felismerése és elemzése formanyelvi szempontból (egyéni vagy csoportos feladat) •  A formanyelv alkalmazása egyéni alkotásban – rajz, festmény, kollázs stb. (egyéni feladat) •  Egy filmrészleten vagy fotón a képalkotó elemek felismerése, jellemzése (egyéni feladat) •  Különböző építészeti terek funkciójának felismerése, a téralakításban használt jelentéshordozó elemek kiemelése (egyéni feladat)
Vizuális kommunikáció	A köznapi életben használatos ábrázolási konvenciók rendszere, összefüggései: Monge-vetület, axonometria és perspektíva. Tapasztalati távlattan és szerkesztő perspektíva (nézőpont, alapsík, perspektív képsík, alapvonal, horizontsík, horizontvonal, főpont, távpont, iránypontok). Az ábrázolási konvenciók, a tapasztalati távlattan és a szerkesztő perspektíva alkalmazása egyszerű térformák térbeli helyzetének megjelenítésére. A mozgóképi ábrázolások fontosabb eszközei (fotó és film képalkotó rendszere). A vizuális kommunikáció hatásrendszere (információ, reklám).	•  Térformák síkban és térben való ábrázoló leképezésének bemutatása, geometriai testek, épületek, tárgyak, természeti formák példáján (előadás és gyakorlati szemléltetés) •  Tapasztalati távlattan és szerkesztő perspektíva alapelveinek bemutatása szemléltetéssel. A perspektíva nézőpontjainak sajátos formái •  A tapasztalati távlattan és a szerkesztő perspektíva alkalmazása térformák térbeli helyzetének megjelenítésére (előadás szemléltetéssel) •  Időt, mozgást, változást rögzítő – álló- és mozgóképi – vizuális megjelenítési módok és képalkotó rendszereik bemutatása szemléltetéssel •  A médiumok képi világának szóbeli elemzési lehetőségei, az információ, reklám, hatásrendszere és módjai	• Térformák síkban és térben való ábrázoló leképezésének gyakorlatban való alkalmazása (szabadkézi és szerkesztett rajzok készítése) •  A perspektivikus ábrázolások nézőpont szerinti csoportosítása – természetes nézőpont, madár, béka, fordított és kitágított (anamorfotikus) perspektíva (egyéni és/vagy csoportos feladat) •  Térábrázolás fordított és kitágított perspektíva alkalmazásának segítségével (egyéni feladat) •  Testek és testcsoportok rekonstrukciója tapasztalati távlattannal Monge-vetületek alapján (egyéni feladat) •  Fotó vagy film elemzése a képalkotó elemek mentén (egyéni feladat) •  Egy tv-s hírösszeállítás, egy reklámfilm elemzése a nézőre gyakorolt hatás szempontjából (egyéni és/vagy csoportos feladat)
Képzőművészet	Kifejezés: Képzőművészeti technikák csoportosítása, rendszere Transzpozíció síkon. Kompozíciós megoldások a műalkotásokban. A térábrázolás módja és az adott kor világképe és világnézete közötti összefüggés. Festészet: a jelszerűen redukált ábrázolásmódtól a látványszerű ábrázolásmódon át az egyre áttettebb ábrázolásmód felé (a lényeges csomópontok kiemelésével). Gyakorlati műelemzés – rajzos kompozíciós vázlat készítése. A vizuális művészetek kibővült rendszere, a művészeti ágak, műfajok elmosódása, egymásra hatása. A média szerepe a művészetben, jellemző kifejezési eszközeik.	• A képzőművészeti technikákról tanultak felelevenítése rendszerezéssel, új tartalmak hozzáadásával (grafika, festészeti technikák, szobrászat, vegyes technika, iparművészeti technikák) (előadás szemléltetéssel) •  A transzpozíció fogalmának szemléltetéssel való ismertetése •  Különböző térábrázolási módok bemutatása, az adott kor világnézeti hátterének ismertetésével (előadás képvetítéssel) •  A festészeti „fejlődés” áttekintése, a szelekció, a redukció és az elvonatkoztatás fogalma. A természethűség és a szubjektív látásmód, az absztrakció fogalma •  A kompozíciós vázlat készítésének szabályai •  Mi tartozhat a vizuális művészet kategóriájába, a mozgókép és a számítógépes grafika mint a XX. században megjelent új művészeti ágak. A vegyes technikák (előadás szemléltetéssel)	•  Egy-egy technika kipróbálása a gyakorlatban (egyéni feladat) •  A különféle képzőművészeti technikák felismerése ábrázolásokon (egyéni feladat) •  Transzpozíciós feladatok: pl. egyszerűbb tárgyak képét betűkké, egy térbeli konstrukció áttétele síkra geometrikus színfoltokkal stb. (egyéni feladat) •  Különböző művek kormeghatározása a térábrázolási mód alapján, elemzéssel (egyéni feladat) •  Festészeti alkotások ábrázolásmódjainak felismerése és értelmezése (egyéni feladat) •  Egy kompozíciós vázlat elkészítése (egyéni feladat) •  Egy a tanulónak tetsző képi megjelenítés kiválasztása az elektronikus vagy nyomtatott médiából, a választás indoklása feladat otthonra)
Képzőművészet	A fotó, a film és a videoművészet műfaji sajátosságai a képzőművészet párhuzamában. Mozgás, folyamat ábrázolása képek, fotók felhasználásával vagy rajzzal. Építészet: A térviszonylatok művészete: az építészet fejlődésének áttekintése a téralakítás és a térlefedés jelentősebb módozatai alapján (forma, szerkezet, anyag, funkció).	•  A nyomtatott és az elektromos médiumok esztétikai szerepe (szemléltető bemutatás) •  A fotó és a mozgóképi kifejezés eszközeinek (montázs, kameraállás, képkivágás, nézőpont, hang és kép kapcsolata) szemléltető bemutatása •  Műtípusok bemutatása: emlék-, sajtó-, művész-, szocio-, reklámfotó; ismeretterjesztő, dokumentum-, játék-, kísérleti, reklámfilm) •  Építészeti stílusok és a térszervezés kapcsolata, különböző korok épületeinek téralakítása és térlefedése. (előadás képvetítéssel)	•  Egy-egy fotó, filmrészlet megadott szempontok szerinti elemzése (egyéni feladat) •  Műtípus meghatározás (egyéni feladat) •  Egy épület stílusának meghatározása alaprajzi elrendezés, szerkezet, homlokzattagolás alapján
Tárgy- és környezetkultúra	Belső tér kialakítása és átalakításának legfontosabb szempontjai, technikai lehetőségei. Belső tér tervezése nézetrajzban – axonometrikus rendszerben vagy perspektív képpel, rajz, képek és fotók felhasználásával. A tervező folyamat lépései.	•  A belső tér megtervezettségéről tanultak átismétlése, a folyamat lépései (beszélgetés) •  A belső tér nézetrajzban vagy perspektív képpel való megtervezésének mikéntje •  Belső építészet és lakberendezés szerepe az esztétikus emberi környezet kialakításában •  A tervezési folyamatról tanultak átismétlése, az ipari formatervezés lényege, a design fogalmának összekapcsolása a tárgyak funkción kívüli szerepéről tanultakkal	•  Egy belső tér megtervezése képek, fotók felhasználásával (egyéni vagy csoportos feladat) •  Belső tér megtervezése szerkesztési rajzzal (egyéni feladat) •  Egy tárgy képéből a funkció meghatározása (egyéni feladat)

A 11–12. évfolyam tananyaga teljes mértékben a művészettörténet oktatására épül, ezért mielőtt az általunk ajánlott tanítási módszerek részletezésére térnénk, érdemes áttekintenünk az általános szempontokat. A kerettantervben előírt művészettörténeti tartalmak elméleti oktatásában minden esetben korstílusok, művészeti irányzatok egy-egy előadás keretein belüli bemutatásából indulunk ki. Ezeket az előadásokat ajánlott gazdag képanyaggal illusztrálni (diavetítés, reprodukciók kivetítése, illetve ha van rá mód, ismeretterjesztő filmek bemutatásával); valamint megfelelő kultúrtörténeti háttéranyaggal színesíteni, esetleg az irodalomból és történelemből már tanultak felfrissítésével. Miközben az adott művészettörténeti korstílus, stílusirányzat főbb vonásait ismertetjük, mutassunk rá a műalkotás és kor egyes összefüggéseire. Az előadás különböző fázisaiba ajánlatos a tanulókat is bevonni egy-egy ismétlő beszélgetésbe az óra elején, közös képelemzésekbe.

Ahhoz, hogy a tanulók „fejlődési” folyamatában ismerjék meg a művészet történetét, az egyes művészeti korok különböző művészeti ágait azonos szempontok szerint kell megfigyelni: Az építészetben a téralakítás és térlefedés módozatai, az anyagok, a jellegzetes épülettípusok és feladataik, építtetők és megrendelők kiléte lehetnek a fő szempontok. Egy-egy kor festészetének bemutatásánál az ábrázolás és a kifejezésmód, a kompozíciós megoldások, a térábrázolás módja, a festészet feladata és a megrendelők kiléte a külön kiemelésre érdemes szempontok. A szobrászat bemutatásánál a jellemző kifejezési eszközök, a szobrászat feladatai és a megrendelők kilétének kérdései térnek vissza.

A művészettörténet tanításának gyakorlati módszerei között igyekeztünk minél több önálló feladatmegoldást ajánlani. Itt a kutatás/kiselőadás egyéni vagy csoportos elvégzése alatt elsősorban azt értjük, hogy a tanuló(k) az adott témában nem csak rendszerezi az iskolában tanultakat, hanem önálló kutatással is kiegészíti(k) azokat a különböző médiumok, könyvtár, Internet stb. segítségével, majd az eredményeket szóban (kiselőadás) vagy írásban (házi dolgozat) ismerteti(k).

11.2.3. 11. évfolyam

Témakörök	Tartalmak	Elméleti módszer	Gyakorlati módszer
Művészettörténet mint tudomány	Társadalomtudományok, határterületek, segédtudományok.	• Mivel foglalkozik a művészettörténet, hol a helye a társadalomtudományok sorában (ismeretanyag felmérő beszélgetés és előadás) •  A művészettörténet-írás kialakulása, a tudományág rövid története (előadás) •  Művészettörténet és muzeológia, művészeti gyűjtemények keletkezése, múzeumalapítás	•  A történelem- és az irodalom-tankönyv áttanulmányozása a művészettörténeti tematika előfordulása szempontjából (egyéni feladat, akár otthonra is adható) •  Egy-egy magyarországi múzeum gyűjteményének feltérképezése, múzeumlátogatással, könyvtári, vagy internetes kutatással (csoportos vagy egyéni feladat)
A műalkotás megközelítésének néhány módja Műfajnak, témának megfelelő műelemző szempontok	Attributálás, attribúció Ikonográfia, ikonológia.	• A képzőművészeti és építészeti ismeretek, a műelemzés és műértelmezés alapjainak felelevenítése – téralakítás, forma, szín, kompozíció, az ábrázolás eszközei stb. (beszélgetés képvetítéssel) • A műelemzésben és műértelmezésben használt módszerek bemutatása, fogalommagyarázat – képleírás, attribúció, ikonográfia, ikonológia, stíluskritika, műélvezet és műértelmezés	•  Egy megadott vagy tetszőleges mű bemutatása a tanult szempontok alapján (írásban vagy szóban, akár csoportban) •  Vázlat készítése egy adott műhöz megadott szempontok alapján: szín, kompozíció stb. •  Egy-egy műelemzésben az ismert megközelítési módok felismerése és kijelölése •  Egy műelemzés elkészítése a műleírás, az ikonográfia elemzés vagy a tartalom-funkció összehasonlító módszerével
A stílus	Stílus és kor.	•  A korstílus fogalmának felelevenítése és tisztázása, beszélgetés irodalmi és történelmi ismeretek alapján •  Műalkotás és kora, a kor és a stílus összefüggései, a stílusirányzatok (előadás képvetítéssel) •  Korstílus és egyéni stílus, egy-egy, a korra jellemző alkotás egyéni stílusának kiemelése (előadás képvetítéssel)	•  Művészeti korokhoz egy-egy irodalmi, zenei, képző- és építőművészeti alkotás hozzárendelése egy adott műlistáról vagy emlékezetből. (csoportos feladat) •  Adott műalkotások csoportosítása korstílus alapján (egyéni vagy csoportos feladat)
A művészet kezdetei	Őskori művészet.	•  A művészet feladata és szerepe az őskorban (a történelemből tanultak felelevenítése után, előadás) •  A művészet fontosabb területei, műformák •  Fontosabb emlékek •  Törzsi művészet ma is létező példái, illetve továbbélése a tárgyi népművészetben	•  Az adott témában végzett kutatás (az iskolában tanultak rendszerzése, kiegészítése különböző médiumok, könyvtár, Internet stb. segítségével) és eredményeinek szóban (kiselőadás) vagy írásban (házi dolgozat) való ismertetése (egyéni vagy csoportos feladat)
Ókor művészete	Óegyiptom, Mezopotámia, ókori görög és római művészet. Szakrális és profán építmények. Festészet, szobrászat.	•  A művészet feladata és szerepe az ókori keleten. (a történelemből tanultak felelevenítése után, előadás) •  Az ókori Egyiptom művészetének bemutatása, főbb emlékek megemlítése, az általános szempontokon túl hangsúlyos a halottkultusz és a legnagyobb felületek törvénye •  Mezopotámia művészetének bemutatása, főbb emlékek a sumér, a babiloni és a perzsa birodalomból •  A művészet feladata és szerepe az antik Görögországban (a történelemből tanultak felelevenítése után, előadás) •  Az antik görög művészet bemutatása, kiemelt tartalmak az „emberközpontúság”, a kánon fogalma, a görög oszloprendek és továbbélésük az európai művészetben •  A művészet feladata és szerepe az antik Rómában (a történelemből tanultak felelevenítése után, előadás)	•  „Egyiptom-kvíz”: a történelemből tanultak felelevenítése (csoportos, esetleg verseny) •  A Szépművészeti Múzeum egyiptomi gyűjteményének megtekintése. •  Az ókori Egyiptom vallásának és történelemének bemutatása (kutatás/kiselőadás, egyéni vagy csoportos feladat) •  Beszámoló esetleges személyes élményekről •  „Görög-kvíz”: az antik Görögországról történelemből és irodalomból tanultak felelevenítése (csoportos, esetleg verseny) •  A görög kultúra és történelem bemutatása (kutatás/kiselőadás, egyéni vagy csoportos feladat) •  „Római-kvíz”: az antik Rómáról történelemből és irodalomból tanultak felelevenítése (csoportos, esetleg verseny)
Ókor művészete		•  Az antik római művészet bemutatása annak jellegzetes művein keresztül. Kiemelt tartalmak: az új építészeti formák, a kupola és a bazilika, a portrészobrászat és a falfestészet	• Az antik római kultúra és történelem egy-egy jelentősebb eseményének vagy személyiségének bemutatása (kutatás/kiselőadás, egyéni vagy csoportos feladat) •  Az antik kultúrával kapcsolatos személyes élmények felelevenítése (utazás, kiállítás)
Ókeresztény művészet Bizánc művészete	Katakombák és bazilikák. Hosszanti és centrális terek. A mozaik.	•  A kereszténység kialakulásáról tanultak felelevenítésével az ókeresztény művészet feladatainak és jellegzetes alkotásainak bemutatása, kiemelten az első keresztény templomok térszerkezetéről és a temetkezéssel kapcsolatos művészeti produktumokról (szarkofágok, katakombák) •  Bizánc történetéről a történelemórán tanultak felelevenítése. A bizánci művészet feladatainak és jellemzőinek, fontosabb alkotásainak ismertetése. Kiemelt tartalmak: az új centrális tértípusok, az ikon és az ikonosztáz és a mozaikrakási technika	•  A kereszténység kialakulásának, a keresztény egyházak történetének és kultúrájának bemutatása. (kutatás/kiselőadás, egyéni vagy csoportos feladat) •  Bizánc történelmének és kultúrájának bemutatása (kutatás/kiselőadás, egyéni vagy csoportos feladat)
Népvándorlás kori művészet	A népvándorlás törzseinek művészete, a honfoglaló magyar nép művészete.	•  A népvándorlás kori művészet fennmaradt emlékeinek főbb jellemzői, sajátságai - főleg használati tárgyakról van szó: ruhadíszek, edények, harci eszközök • A magyar népvándorlás kori emlékek (tarsolylemezek, ékszerek, ruhadíszek, edények) bemutatása, díszítésük motívumkincsének továbbélése	•  Népvándorlás kori kultúrák bemutatása (kutatás/kiselőadás,egyéni vagy csoportos feladat) •  Egy-egy hazai gyűjtemény (pl. Nemzeti Múzeum) népvándorlás kori anyagának ismertetése (kutatás/kiselőadás, egyéni vagy csoportos feladat) •  A magyar népvándorlás kori motívumkincs bemutatása (kutatás/kiselőadás, egyéni vagy csoportos feladat)
Romanika művészete	Karoling- és Ottó-kori művészet. Egyetemes romanika: lombardiai, német és francia. Magyar: esztergomi és pécsi kőfaragó műhelyek Nemzetségfői templomok. Egyházi és világi művészet. Ikonográfiai program a freskófestészetben és a kőfaragásban.	•  A korai romanika, a Karoling- és az Ottó-kori művészet főbb jellemzőinek bemutatása, kiemelkedő alkotásai •  A romanika mint korstílus jellemzői, az egyházi és a világi művek feladata, fontosabb alkotások földrajzi régiók szerinti felosztásban való bemutatása. Kiemelt tartalmak: a zarándoktemplomok térrendszere és boltozatai, a díszítő plasztika (kapuzatok, oszlopfők) •  A romanika képző- és iparművészetének kapcsolata az építészettel. A könyvfestészet •  A magyarországi romanika fő alkotásai és jellegzetességei	•  A feudalizmus, a lovagi kultúra bemutatása (kutatás/kiselőadás,egyéni vagy csoportos feladat) •  A romanika egy-egy jelentősebb építészeti alkotásának műelemző bemutatása (kutatás/kiselőadás, egyéni vagy csoportos feladat) •  Az egyetemes és a hazai romanikával kapcsolatos személyes élmények felelevenítése, ha van ilyen (utazás, kiállítás)
Gótika művészete	Egyetemes és magyar gótikus művészet (francia, angol, német, magyar). Egyházi művészet: katedrálisok és királyi kápolnák, üvegablakok, szárnyas oltárok. Világi művészet: várak, városházak.	•  A gótikus stílus a világi és az egyházi művészetben, a stílus jellegzetességei földrajzi régiók szerinti felosztásban, fontosabb művek és művészek kiemelése. Kiemelt tartalmak: boltozatok és térrendszerek, a mérmű és az üvegablak, a táblakép megjelenése	•  A gótikus művészet teológiai hátterének, a skolasztikának bemutatása (kutatás/kiselőadás,egyéni vagy csoportos feladat) •  A gótikus művészet egy-egy kiemelkedő alkotásának bemutatása (kutatás/kiselőadás, egyéni vagy csoportos feladat) •  A gótikus térszervezés elemeinek felismerése, elemzéssel (egyéni feladat) •  Személyes élmények felelevenítése
Reneszánsz művészete	A reneszánsz kezdete (Itália, Németalföld). Az érett reneszánsz Itáliában és Németalföldön. Késő reneszánsz és manierizmus. A magyar reneszánsz.	•  A reneszánszról és humanizmusról tanultak felelevenítése •  Az itáliai reneszánsz művészet korszakai, jellegzetes alkotói és művei, a stílus sajátosságai. Kiemelt tartalmak: az antik művészeti formák újjáéledése a reneszánszban, a perspektíva és a távlat, a „természetelvűség” •  A magyar reneszánsz művészet kiemelt alkotásai, Mátyás reneszánsz udvara •  A németalföldi táblaképfestészet jellegzetes vonásainak bemutatása, művek és alkotóik	•  „Reneszánsz-kvíz”: a reneszánsz kultúráról tanultak felelevenítése (csoportos, esetleg verseny) •  Egy-egy jelentősebb reneszánsz alkotó és kiemelkedő műveinek bemutatása (kutatás/kiselőadás, egyéni vagy csoportos feladat) •  A reneszánsz ábrázolási és kifejezési konvenciók felismerése egy-egy műalkotáson (egyéni feladat) •  A magyarországi reneszánsz emlékek lelőhelyeinek összegyűjtése (kutatás/kiselőadás, egyéni vagy csoportos feladat)
Őskor, ókor, középkor és a reneszánsz művészetének rendszerező áttekintése	A szűkebb és tágabb lakóhely művészeti, műemléki értékeinek számbavétele, elhelyezése az egyetemes művészettörténetben.	•  Magyarország fontosabb művészeti gyűjteményeinek bemutatása	•  Múzeumlátogatás, a Szépművészeti Múzeum, a Nemzeti Múzeum és a magyar Nemzeti Galéria középkori, kora újkori anyagának megtekintése

 

11.2.4. 12. évfolyam

Témakörök	Tartalmak	Elméleti módszer	Gyakorlati módszer
Barokk művészet	Olasz, francia, németalföldi, spanyol, magyar egyházi és világi programok.	•  A történelmi, egyháztörténeti háttér felelevenítésével a stílus kialakulásának okai és jellegzetességei •  A barokk és a rokokó egyházi és világi építészet és képzőművészet fontosabb emlékeinek és alkotóinak földrajzi régiók szerinti felosztásban való ismertetése. Kiemelt tartalmak: az illuzionizmus az építészetben és a képzőművészetben, a barokk pompa funkciója és jelentése, műfajok különválása, új műfajok megjelenése a festészetben (tájkép, csendélet)	•  Reformáció-ellenreformáció történelmi, kulturális vetületeinek bemutatása (kutatás/kiselőadás, egyéni vagy csoportos feladat) •  A barokk egy-egy kiemelkedő alkotójának és fontosabb műveinek bemutatása. (kutatás/kiselőadás, egyéni vagy csoportos feladat) •  A barokk térszervezés elemeinek felismerése és elemzése. (egyéni feladat) •  A barokk festészeti műfajok, az ábrázolási és kifejezési konvenciók bemutatása (kutatás/kiselőadás, egyéni vagy csoportos feladat)
Klasszicizmus	Ókori előképek, párhuzamok. Francia, német, orosz klasszicizmus. A magyar művészet kibontakozása.	•  Az ókori művészet továbbélő formavilága, a tanultak áttekintésével •  A felvilágosodás és a racionalizmus ideológiája és a művészet kapcsolata •  A klasszicista építészet és képzőművészet főbb alkotói és emlékei földrajzi régiók szerinti felosztásban bemutatva •  A magyar nemzeti művészet kezdetei	•  A klasszicizmus egy-egy kiemelkedő alkotójának és fontosabb műveinek bemutatása. (kutatás/kiselőadás, egyéni vagy csoportos feladat) •  A klasszicista térszervezés elemeinek felismerése és elemzése (egyéni feladat) •  Az antik építészeti elemek felismerése a klasszicista építészetben (egyéni feladat) •  A klasszicizmus festészeti műfajainak, az ábrázolási és kifejezési konvencióknak elemző bemutatása (egyéni feladat)
Romantika	Európai és magyar narratív, történelmi festészet, egzotikus tájképek, a középkor építészeti hatásai. Nemzeti romantika.	•  A romantika mint stílusfogalom: az irodalomból tanultak felelevenítése •  A nemzeti romantika fogalma •  Európai és magyar romantikus építészet és festészet. Kiemelt tartalmak: historizáló tendenciák, a középkor és az orientalizmus hatása az építészetre, a történeti festészet kialakulása, érzelmek kifejezése a tájképfestészet ben	•  „Romantika-kvíz”: mely művészek sorolhatók a romantika kategóriájába. (csoport, esetleg verseny) •  A romantika egy-egy kiemelkedő alkotójának és fontosabb műveinek bemutatása (kutatás/kiselőadás, egyéni vagy csoportos feladat) •  Épületeken a középkor és az orientalizmus hatásának felismerése, elemzése (egyéni feladat)
A XIX. sz.-i realizmus, kritikai realizmus	A környezet és az ember megváltozott arányrendje: a cselekvő ember, sorsközösség az elesettekkel.	•  A realizmus és a naturalizmus fogalmának tisztázása az irodalomból tanultak segítségével •  Realizmus a képzőművészetben, a magyar és az egyete mes realizmus kiemelkedő alkotói és alkotásaik. Kiemelt tartalmak: a tájképfestészet új törekvései, a Barbizon-i iskola, a képzőművészet szociális, társadalmi tematikája	•  A realizmus festészeti és szobrászati műfajainak, az ábrázolási és kifejezési konvencióknak elemző bemutatása (egyéni feladat) •  Egy-egy kiemelkedő alkotó pályaképének, főbb alkotásainak bemutatása (kutatás/kiselőadás, egyéni vagy csoportos feladat)
A századelő izmusai: impresszionizmus, posztimpresszionizmus.	Festők küldetéstudata és a társadalom menekültje. A modern művészet születése.	•  A fényről és a színről tanultak átismétlése, helyük a vizuális ábrázolás és kifejezés rendszerében •  Az impresszionizmus és a posztimpresszionizmus ábrázolási és kifejezési konvencióinak bemutatása. Kiemelkedő alkotók •  A magyar impresszionista festészet születése, a Nagybányai Művésztelep	•  Ábrázolási és kifejezési konvenciók számbavétele impresszionista és posztimpresszionista festményeken, műelemzési feladatok (egyéni feladat) •  Egy-egy kiemelkedő alkotó pályaképének, főbb alkotásainak bemutatása (kutatás/kiselőadás, egyéni vagy csoportos feladat)
A századforduló művészete	•  Szimbolizmus, szecesszió. • A szecesszió nőtípusai, építményei és tárgyai.	•  A szecesszió és szimbolizmus összefonódása, a szecesszió mint utolsó minden művészeti ágat átfogó korstílus. Fontosabb emlékek és alkotók •  A magyar szecesszió és szimbolizmus: a Gödöllői Művésztelep, Rippl-Rónai és Lechner Ödön	•  A szecesszió és szimbolizmus festészeti és szobrászati műfajainak, az ábrázolási és kifejezési konvencióknak elemző bemutatása (egyéni feladat) •  Egy-egy kiemelkedő alkotó pályaképének, főbb alkotásainak bemutatása (kutatás/kiselőadás, egyéni vagy csoportos feladat) •  A szecessziós építészet kiemelkedő alkotóinak és alkotásainak elemző bemutatása (kutatás/kiselőadás, egyéni vagy csoportos feladat)
A XX. század művészetének főbb törekvései, a XX. század első felének irányzatai és művészet a két világháború között	Fauvizmus, kubizmus, futurizmus, expresszionizmus, organikus és geometriai absztrakció. Geometriai absztrakció – konstruktivizmus és dadaizmus. Szürrealizmus. Organikus és funkcionalista építészet.	•  Az egységes korstílusok vége, a XX. század mint az izmusok kora •  Az avantgarde és az izmusok, definíciók és kiemelkedő alkotók •  Az absztrakció fogalmának felelevenítése, az absztrakció formái (lírai, geometrikus) •  A XX. század építészete, organikus és funkcionalista. •  A magyar avantgarde és a Római iskola	•  Ábrázolási és kifejezési konvenciók számbavétele az avantgarde művészetben, műelemzési feladatok (egyéni feladat) •  Egy-egy kiemelkedő alkotó pályaképének, főbb alkotásainak bemutatása (kutatás/kiselőadás, egyéni vagy csoportos feladat)
Művészet a második világháború után	Pop art és rokon jelenségei, az op-art.	•  A háború utáni neo-avantgarde irányzatok, a pop-art és rokon jelenségei, a technicista irányzatok (op-art, kinetika, minimal-art, concept-art) jellegzetességeinek bemutatása egy-egy kiemelt művön keresztül	•  A háború utáni művészeti irányzatok rövid ismertetése (kutatás/kiselőadás, egyéni vagy csoportos feladat) •  Egy-egy kiemelkedő alkotó pályaképének, főbb alkotásainak bemutatása (kutatás/kiselőadás, egyéni vagy csoportos feladat)
Kortárs művészet	A kortárs művészet mint korunk üzenethordozója: a land-art, a térinstalláció és a videoinstalláció fogalma.	•  A háború utáni irányzatok a kortárs művészetben, a posztmodern egy-egy jellegzetes alkotásának bemutatása értelmezéssel • Az installáció, az akció-művészet fogalmai és művészeti megjelenésük	• A kortárs művészeti irányzatok rövid ismertetése (kutatás/kiselőadás, egyéni vagy csoportos feladat) • Egy-egy kiemelkedő alkotó pályaképének, főbb alkotásainak bemutatása (kutatás/kiselőadás, egyéni vagy csoportos feladat)
Az európai művészettörténet rendszerező, összegző áttekintése a lényeges ontok hangsúlyozásával	A szűkebb és a tágabb lakóhelyünk művészeti, műemléki értékei. A Nemzeti Galéria, a Nemzeti Múzeum és a Szépművészeti Múzeum kincsei a tanultak párhuzamában.	• A magyar képző- és iparművészeti gyűjtemények, múzeumok számbavétele, gyűjtési profiljaik bemutatása	• Egy-egy magyarországi gyűjtemény feltérképezése (kutatás/kiselőadás, egyéni vagy csoportos feladat) •  Múzeumlátogatás
Népművészet	A népviseletet meghatározó földrajzi, történelmi, társadalmi tényezők. A népművészet kapcsolata az ún. nagyművészeti ábrázolásokkal és kifejezésekkel, korstílusokkal.	•  A népművészet és a tárgyi néprajz fogalmának ismertetése, a népművészet formái •  A népművészet hatása különböző stílusirányzatokra (pl. romantika, századelő, szecesszió)	•  A magyar népművészet tájegységek szerinti bemutatása (kutatás/kiselőadás, egyéni vagy csoportos feladat)

11.3. 9–10. évfolyam (szakiskola)

11.3.1. 9. évfolyam

Témakörök	Tartalmak	Elméleti módszer	Gyakorlati módszer
Vizuális nyelv	Ábrázolási és kifejezési eszközök: A vizuális nyelv alapelemei és az ábrázolási szándék szerinti alkalmazásuk. A megformálás és a közlés tartalma közötti összefüggés. A pont, a vonal és a szín szerepe a kiemelésben és a ritmusképzésben. Komponálás különböző formákban.	• A vizuális nyelv alapelemeinek számbavétele, bemutatásuk az ábrázolási szándék szerint. Mire használjuk a vizuális jeleket? (irányított beszélgetés) • A képi közlés módjainak bemutatása különböző ábrázoló technikák példáin keresztül, milyen tartalomhoz milyen forma a legmegfelelőbb? (előadás képvetítéssel) •  A kompozíció fogalma és a kompozíciós elemek szerepe (előadás képvetítéssel)	•  A környező világban található vizuális nyelvi alapelemek megtalálása, a vizuális jelek értelmezése információtartalmuk alapján (csoportos feladat) •  A környező világ vizuális jeleinek összegyűjtése és funkciójuk szerinti csoportosítás (pl. közlekedési jelek, turistajelzések, háztartási gépeken, technikai berendezéseken található különböző jelek) • Képsorozatok adott szempontok szerinti vizsgálata – közlés módja, technikája, kompozíciós sajátosságok (egyéni vagy csoportos feladat)
Vizuális kommunikáció	Ábrázolási és kifejezési technikák: Az ábrázolási konvenció tapasztalati megközelítése. A vázlatkészítés menete, szabálya. A szabadkézi rajz. A képsíkok egyesítése, a vetületi szabály, a nézetrend (alul- és felülnézet). Monge-vetület alapjai: egyszerű alaprajzok, térképek olvasása. A Monge-vetületi ábrázolás művészettörténeti előzménye (a „legjellemzőbb felületek törvénye”) és rákövetkezése (analitikus kubizmus).	•  Konvenciók a térábrázolásban (szemléltető bemutatás) •  A vázlatkészítés szabályai (szemléltető ismertetés) •  Tapasztalati távlattan és szerkesztő perspektíva alapelveinek bemutatása szemléltetéssel. A perspektíva nézőpontjainak sajátos formái (szemléltető előadás) •  A Monge-vetület szemléltető bemutatása egyszerű alaprajzok és műalkotások segítségével (előadás képvetítéssel) •  A vetületi ábrák mindennapi hasznosítása (beszélgetés)	•  Egy-egy szabadkézi rajz, vázlat készítése megadott modell után (egyéni feladat) •  Geometriai testek különböző nézetből való ábrázolása (egyéni feladat) •  Monge-vetület ábrázolása a gyakorlatban: egyszerű építészeti alaprajz, útvonalrajz és térképrajz készítése szabadkézi vázlatokkal, színezéssel (egyéni feladat) •  A műalkotásokon felismert vetületi ábrázolások „leíró” ismertetése (egyéni feladat)
Képzőművészet	Kifejezésmódok: Érzelmek, hangulatok, mozgás kifejezése vonallal, színnel, folttal. A véletlen hatások alkotó felhasználása szubjektív kompozícióban. Egyszerű technikák alkalmazása. Színtani alapismeretek (fő- és mellék színek, színváltozatok, színfokozatok). Képzőművészeti ágak. A műalkotás-elemzés elemi szempontjai és elemzés feladatokhoz kapcsoltan. Múzeumok szerepe, helybéli gyűjtemény, tárlat megtekintése.	•  Kifejezőeszközök a vizuális ábrázolásban, hangulati és mozgási elemek bemutatása képsorozatokon. Véletlen hatások és szubjektivitás (előadás képvetítéssel, beszélgetés) •  Képzőművészeti technikák bemutatása (szemléltető előadás) •  A színtan alapjai (színkör, tónusok, stb.) •  A képzőművészeti ágak számbavétele, példákkal (előadás) •  Őskortól a reneszánszig, a művészettörténet egy-egy jellegzetes alkotásának bemutatása, elemzéssel (előadás képvetítéssel) •  A magyarországi gyűjtemények számbavétele	•  Adott képek vizuális kifejezésmódjainak „leíró” bemutatása (egyéni vagy csoportos feladat) •  Egyszerű technikák gyakorlatban való alkalmazása (egyéni feladat) •  Színkontrasztok értékelő bemutatása adott szempontok szerint, színvázlat készítése (egyéni feladat) •  Műalkotások adott elemzési szempontok szerinti „leíró” bemutatása (egyéni feladat, esetleg otthonra is) •  Múzeumlátogatás, közös képelemzések
Tárgy- és környezetkultúra	Tárgyak formája, anyaga, díszítése és funkciója közötti összefüggés „leolvasása”. Mintakövetés: lépések betartása, megfelelő anyag és eszközhasználat. Ajándék és csomagoláskultúra.	•  A forma és a funkció kapcsolata a tárgykultúrában (előadás) •  Arculatterv tervezés funkciói (előadás) •  A mintakövetés lépéseinek bemutatása (szemléltetés) •  Miért van szükség ajándék és csomagoláskultúrára? (beszélgetés)	•  Egy grafikai arculatterv elkészítése: embléma egyszerű nyomtatási technikával való előállítása •  Egyszerű csomagolás készítése mintakövetéssel

 

11.3.2. 10. évfolyam

Témakörök	Tartalmak	Elméleti módszer	Gyakorlati módszer
Vizuális nyelv	Ábrázolási és kifejezési eszközök: Vizuális nyelvi elemek a magyarázó – közlő rajzokban, ábrákban. Konvenciók a képi közlő nyelvben. Jellegzetes kompozíciós megoldások festészetben, szobrászatban a sík, a tér, a forma, a szín átváltoztatásának törvényszerűségei során. Építészeti hatáselemek (térszervezési módok).	•  A vizuális nyelvi elemek, jelek és jelrendszerek használata információk átadására, a magyarázó és a közlő rajzok és ábrák (előadás irányított beszélgetéssel) •  A képi közlés konvenciói (előadás) •  A kompozíció fogalma, a különböző képzőművészeti ágakban használt kompozíciós megoldások bemutatása (előadás képvetítéssel) •  Az építészet hatáselemei, a különböző térszervezési formák bemutatása (előadás képvetítéssel)	•  Magyarázó-közlő rajzok, emblémák, mátrixok és diagrammok „leolvasása”, szóbeli értelmezése (egyéni feladat) •  Magyarázó-közlő ábrák készítése, bemutatásuk (egyéni/csoportos) •  Képzőművészeti alkotások kompozícióinak „leolvasása”, értelmezése (egyéni feladat) •  Az építészeti térszervezés különböző módjainak felismerése, értelmezése alaprajzok és térbeli ábrák alapján (egyéni feladat)
Vizuális kommunikáció	Ábrázolási és kifejezési technika: Információ-közvetítő-közlő ábrák (pl. piktogram). Mindennapi élet jelrendszerének olvasása, jelentésük megértése (pl. középületek tájékoztató jelei, közlekedési táblák, menetrend jelei). Magyarázó rajzok, folyamatábrák, vizuális közlő jelek olvasása, megértése (pl. háztartási gépek használati utasításához mellékelt rajzok, működési szerelési ábrák). Az ún. felvételi vázlatok szerepe a műhelyrajzok kivitelezése előtt. Az azonosítást szolgáló színrendek alkalmazása. Ábrázolási konvenciók: a Monge-vetületi ábrázolás és az egyméretű axonometria alapjai. Fény- és színtan, objektív és szubjektív színhasználat, színrend.	•  A vizuális kommunikáció, a vizuális jelrendszer szerepe a mindennapi életben, információ-közvetítő ábrák számbavétele (irányított beszélgetés) •  Jelrendszerek jelentése, „leolvasása” (irányított beszélgetés) •  Folyamatábrák és magyarázó rajzok a háztartásban, szerelési ábrák (irányított beszélgetés szemléltetéssel) •  A „felvételi vázlatok” alkalmazása műszaki rajzok kivitelezésében, a színrendek azonosító szerepe (szemléltető előadás) •  Az egyméretű axonometria fogalma, bemutatása a vetületi ábrázolással összekapcsolódva (szemléltető magyarázat) •  A fényről és a színről tanultak átismétlése, a szín- és a fényhasználat hatása a vizuális ábrázolásban (előadás képvetítéssel)	•  Adott szempontok és jelentéstartalom megadásával saját vizuális jelrendszer kidolgozása, értelmező bemutatása (egyéni feladat) •  A környező világ vizuális jeleinek összegyűjtése és funkciójuk szerinti csoportosítás (pl. közlekedési jelek, turista-jelzések, háztartási gépeken, technikai berendezéseken található különböző jelek) •  Egyszerű funkciórajzok készítése szabadkézzel (egyéni feladat) •  Axonometriai szerkesztések (egyéni feladat) •  Axonometriai ábrához a megfelelő vetületi rajz hozzárendelése (egyéni feladat) •  Kiselőadás a különféle színtanokról (egyéni vagy csoportos feladat)
Képzőművészet	Kifejezésmódok: Rajzi, festészeti stílusgyakorlatok. Kompozíciós megoldások, színek változtatásának alkalmazásával. A fény, a szín, a forma mint az érzelem vagy a gondolat kifejezése. Elemi műelemzések konkrét feladathoz kapcsoltan.	•  A szín és a fény szerepe a kompozícióban •  Az érzelemkifejezés eszközei a vizuális ábrázolásban, a gondolatok képi kifejezése •  A barokktól a kortárs művészetig, művészettörténeti áttekintés, egy-egy jellegzetes példa bemutatásával, elemi műelemzések (előadás képvetítéssel)	•  Egyszerű rajzos műelemző gyakorlatok: kompozíciós és színvázlatok készítése adott szempontok alapján (egyéni feladat) •  Az érzelemkifejezés elemeinek számbavétele adott képi ábrázolásokon, a gondolati tartalom felismerése és értelmezése (egyéni vagy csoportos feladat) •  Egy-egy műalkotás elemi szintű elemzése (egyéni feladat, akár otthonra is adható)
Tárgy- és környezetkultúra	A papír sokoldalú felhasználása a mindennapi életben. A tárgykészítéshez szükséges megfelelő technika, eszközök megismerése, szakszerű alkalmazása. A tárgytervezés folyamata, menete, betartásának fontossága. Tárgyak stílusjegyei, egyéni ízlés tükröződése a tárgyakban.	•  A papír mindennapi alkalmazásának számbavétele (irányított beszélgetés) •  A tárgykészítés a megtervezéstől a kivitelezésen át, egy-egy gyakorlati bemutató (szemléltető ismertetés) •  Tárgykultúra a mindennapokban, az egyéni ízlés, a harmónia kérdései (irányított beszélgetés)	•  Mintakövetéssel személyre szóló tárgy készítése (pl. boríték, egyszerű mappa). •  Egyéni tervezési feladat •  Egy-egy tér berendezése, tárgyak megválasztása, adott és tetszőleges elemek felhasználásával, indoklással (egyéni vagy csoportos feladat)

Ajánlott szakirodalom:

Művészet és közérthetőség. Szerk.: Szerdahelyi István. Akadémiai Kiadó, Bp., 1972.
Gombrich, E.H.: Művészet és illúzió. A képi ábrázolás pszichológiája. Gondolat, Bp., 1972.
Művészetszociológia. Szerk.: Józsa Péter. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp., 1978
Kepes György: A látás nyelve. Gondolat, Bp., 1979.
Arnheim, Rudolf: A vizuális élmény. Az alkotó látás pszichológiája. Gondolat, Bp., 1979.
Poszler György: Katarzis és kultúra. Tanulmányok az esztétikai nevelés tárgyköréből. Tankönyvkiadó, Bp., 1980.
Az esztétikai nevelésről. (Vélemények-viták sorozat) Kossuth, Bp., 1980.
Hauser Arnold: A művészet szociológiája. Gondolat, Bp., 1982.
Vélemények és viták a vizuális kultúráról. Szerk.: S. Nagy Katalin. Kossuth Könyvkiadó, Bp., 1982
Művészetpszichológia. Szerk.: Halász László. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp., 1983.
Kárpáti Andrea: Tantárgy-integráció az esztétikai nevelésben. Tankönyvkiadó, Bp., 1988.
Udvardi-Lakos Endre: A művészeti nevelés módszertana I. Tankönyvkiadó, Bp., 1989.
Balogh Jenő: A vizuális ítélet lélektani, pedagógiai, módszertani megközelítése. Akadémia, Bp., 1990.
Kárpáti Andrea: Látni tanulunk. A műelemzés tanítása az általános iskolában. Közoktatási kutatások. Akadémiai Kiadó, Bp., 1991.
Szabó Attila: Művészettörténet vázlatokban, Győr, 1995.
Szabó Attila: Művészettörténet képekben, Győr, 1995.
Bálványos Huba – Sánta László: Vizuális megismerés, vizuális kommunikáció (Vizuális kultúra sorozat I.) Balassi Kiadó, Bp., 1998.
Bálványos Huba: Esztétikai-művészeti ismeretek, esztétikai-művészeti nevelés. (Vizuális kultúra sorozat II.) Balassi Kiadó, Bp., 1998.
Töreky Ferenc: Vizuális kommunikáció. Bp., 2002.