Kérdések és válaszok a gazdaságról, gazdasági kultúrára nevelésről

Kérdések és válaszok a gazdaságról, gazdasági kultúrára nevelésről

1997-98 fordulóján körkérdést tettünk fel a gazdasági élet jeles szakértőinek arról, melyek azok az alapvető gazdasági ismeretek, amelyeket minden polgár számára nélkülözhetetlennek tartanak ahhoz, hogy eligazodjanak az egyre bonyolultabbá váló gazdasági életben. Ezzel párhuzamosan néhány általános és középiskolában megkérdeztünk végzős diákokat gazdasági fogalmak tartalmáról, a gazdaság elemi etikai normájáról. Vizsgálódásunkat korántsem tekintjük a szó eredeti értelmében vett tudományos kutatásnak, pusztán egyfajta állapotrajz felvillantásához szükséges tapasztalatgyűjtésnek. A két síkon történt vizsgálódás legfontosabbnak tartott eredményeit és következtetéseit tárjuk az olvasó elé.

A társadalmi, gazdasági rendszerváltozás megrendítette a magyar lakosságot. A magántulajdonon alapuló gazdálkodási formák, a megváltozott pénzügyi szabályozók, a munkaerőpiac korábbitól alapvetően eltérő működése felkészületlenül érte az aktív korosztályt. A korábban nevelkedett, a szocializmus viszonyai között szocializálódott embereknek nem volt módjuk arra, hogy elsajátítsák azokat az ismereteket, készségeket, amelyekkel a megváltozott gazdasági viszonyokhoz eredményesen, rugalmasan, ugyanakkor mégis etikusan tudjanak alkalmazkodni. Ez a körülmény döntő szerepet játszik abban, hogy az emberek döntő hányada ösztönösen próbált alkalmazkodni a megváltozott gazdasági feltételekhez. Az emiatt átélt feszültségek okozta megterhelésnél csak azok a veszteségek nagyobbak, amelyeket egy-egy megalapozatlan vállalkozás, nagy kamattal kecsegtető hibás befektetés, az adószabályok áttekinthetetlensége, a tapasztalatok hiánya hozott. A felkészületlenség számtalan társadalmi probléma forrásává vált, és erősen differenciálta az egyéni sorsokat.

Közel egy évtizeddel a nagy változás után, kíváncsiak voltunk arra, hogy a közoktatásból most kikerülő fiatalok milyen színvonalon rendelkeznek elemi gazdasági, pénzügyi ismeretekkel, mennyire értik a körülöttük lévő gazdasági jelenségeket. Ezért a gazdasági kultúra néhány alapelemével kapcsolatban kérdéseket tettünk fel az általános és a középiskolát befejező diákok számára. Ezzel a tájékozódásunkkal párhuzamosan a pénzügyi, gazdasági élet jeles szakemberei, a gazdasági oktatás prominens képviselői számára körkérdést küldtünk ki arról, hogy szerintük az állampolgároknak milyen ismeretekkel kell rendelkezniük ahhoz, hogy eligazodjanak a gazdasági környezetben.

MIT TUDNAK A DIÁKOK A GAZDASÁGRÓL?

Amint utaltunk rá, egy meglehetősen szűk körű mintán kérdőíves vizsgálatot végeztünk. Kérdéseink egy része a mikrogazdasági környezetre, a családi gazdálkodásra, a vállalkozásokra, a bankok tevékenységére, a biztosítási formákra vonatkozott. A kérdéseink másik része az adózás és a jövedelemszerzési lehetőségek kapcsán a diákok makrogazdasági kérdésekkel kapcsolatos tájékozottságáról kívánt képet alkotni. Három gimnáziumi osztályt kerestünk meg. Összesen 106 diák válaszait dolgoztuk fel, közülük 40 vidéki, 66 fő pedig két budapesti gimnázium negyedik osztályos tanulója. Két 8. osztály tanulóinak - egy vidéki és egy fővárosi általános iskolában - is feltettük ugyanazokat a kérdéseket, amelyeket a gimnazistáknak. Tisztában vagyunk azzal, hogy az általunk megkérdezett minta nagysága, kiválasztásának esetlegessége meglehetős óvatosságot követel a kérdőívekre adott válaszokból levonandó következtetéseink megfogalmazásakor. A felmérés eredményei azonban arra mindenképpen alkalmasak, hogy képet alkothassunk arról, hogy a mai 14-18 évesek milyen fogalmakkal rendelkeznek a gazdaság világáról, mennyire érzékenyek az őket körülvevő szűkebb és tágabb környezet gazdasági jellegű történései iránt. E meglehetősen szűk körű, csak nagyon óvatos következtetések levonására lehetőséget adó vizsgálódás kapcsán is szeretnénk felhívni a figyelmet a most iskolába járó fiatalok gazdasági gondolkodásának sajátosságaira, a gazdaságra vonatkozó ismereteik mélyebb feltárását lehetővé tevő kutatás szükségességére és fontosságára.

A kérdőívekre adott válaszok általános elemzése azt mutatta, hogy az általunk kiválasztott gazdasági, pénzügyi fogalmakat a többség ismeri. A megkérdezett tanulók tudják, mi a bankok alaptevékenysége, milyen címeken vonnak le a munkabérből. Helyesen sorolják fel a biztosítási formákat, ismerik a bankkártyákat, de még a néhány hónapja működő nyugdíjpénztárakról is tud a gimnazisták 64%-a, a nyolcadikosok 34%-a. Tudják, hogy minek a rövidítése a kft. A válaszokból nyerhető összkép arra utal, hogy a fiatalok érdeklődnek a gazdaság iránt, és sokkal több ismerettel rendelkeznek arról, mint amit a közvélemény, illetve a pedagógusok is feltételeznek. Miután a megkérdezettek iskolai tanulmányaik során semmilyen gazdasági jellegű tantárgyat nem tanultak, úgy tűnik, hogy ismereteik forrása szinte kizárólagosan a szűkebb és tágabb környezet. Ebből következik, hogy a megkérdezettek gazdasági ismeretei a jelenségek szintjén mozognak, nem terjednek ki a mélyebb összefüggésekre. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy általános közgazdasági kérdésekre nem vagy alig-alig adnak "elméleti jellegű", általánosítások szintjén lévő magyarázatokat, sokkal inkább a magyar valóságban fellelhető konkrét jelenségek említésével válaszolnak.

Az ismeretek szintjében, a tájékozottságban alig van különbség a 14 és a 18 évesek között, annál nagyobb a különbség a gazdasági jelenségek megítélésében és a következtetésekben. Úgy látjuk, hogy az általános iskolások ítéletei pozitívabbak, a gimnazistáknál kevésbé hatja át őket egyfajta pesszimizmus. A jelenségeket sokoldalúbban látják. A gimnazisták véleményében a gazdaság, a társadalom összes negatívuma tükröződik. Ítéleteik nem mentesek a szélsőségektől sem. A kérdőívben feltett egyes kérdésekre a tanulók által adott válaszokat az alábbiakban tematikusan összegezzük.

Miért kell az állampolgárnak adót fizetnie?

A gimnazisták többségének az adókötelezettségről az a véleménye, hogy az adóztatásnak egyetlen célja van, nevezetesen az, hogy az állam eltartsa önmagát. Azért kell szerintük adót fizetni, hogy a politikusok, köztisztviselők és a vezető testületek kiadásait finanszírozni lehessen. E kérdés kapcsán megtudhattuk azt is, hogyan gondolkodnak az állam gazdasági szerepéről. Ennek bemutatására idézünk néhány jellemző megállapítást. "Azért kell adót fizetni, hogy az egyáltalán semmiféle termelőmunkát nem végző hivatalrendszert és felesleges intézményeket fenntartsák." "Nem hiszem, hogy arra használják az adót, amire kellene." "Elvileg fejlesztésre." "Ebből lehet bankokat konszolidálni és vízlépcsőt építeni." "Az adókat az állam szabja meg, akár levegőadót is szedhetnének, de ez már túl átlátszó lenne." "Azért kell adót fizetni, hogy elvegyék kis pénzünket." Az állami szerep sommás kritikáját tükrözi egyikük véleménye: "Az országban mindenki az állam ellen dolgozik." Az adó közgazdasági tartalmát nem ismerik, az állami újraelosztás rendszerének ismeretére mindössze a tanulók 17%-nak a válasza utal. Ezekben a tanulók a rászorulók támogatását vagy az infrastruktúra fejlesztését említik leggyakrabban. Döbbenetes tény, hogy az állami-önkormányzati fenntartású iskolák diákjai közül mindössze öten említik meg az oktatás adóbevételekből történő finanszírozását. Az általános iskolások közel 50%-a az adó felhasználását szélesebben értelmezi. Az állam gazdasági szerepét jobban érzik, kritikájuk finomabb. Jellemzésül egy választ idézünk: "Azért kell adót fizetni, hogy legyen pénze az államnak, bár nem tud belőle soha kijönni, és ezért egyre nagyobb az adó mértéke."

Mindkét korcsoportban találkoztunk olyan véleményekkel mely szerint az állam feladata lenne az állampolgárok jólétének megteremtése. Úgy tűnik, hogy a leendő adófizetők jelentős része a XX. század végi fiskális politika legfőbb bevételi forrását, az adót soknak tartja, felhasználását pedig felelőtlen, felesleges költekezésnek. Csak kevesen gondolnak arra, hogy az elvont jövedelmek felhasználása a köz javát is szolgálhatja. A válaszokból úgy tűnik, hogy sem az általános iskolások, sem a gimnazisták nem ismerik az állam lehetséges gazdasági szerepét.

Milyen tevékenységgel lehet magas jövedelmet szerezni?

A kérdésre adott válaszok arra utalnak, hogy a magas jövedelemmel kecsegtető tevékenységet a diákok két csoportra osztják. Az egyik csoportba az illegális tevékenységet és tisztességtelenséget sorolják. A fiatalok 55%-a gondolja azt, hogy csak ezen az úton lehet magas jövedelmeket szerezni. Meg is nevezik ezeket a tevékenységeket: csalás, rablás, kábítószer- és fegyverkereskedelem, spekuláció. Véleményükből idézünk néhányat: "Ma Magyarországon kétlem, hogy valaki tisztességesen dolgozva milliomossá váljon." "Legális úton nagyon nehéz, inkább illegális úton szerezhető magas jövedelem." "Tisztességes munkával nem." "A másik emberen való taposással." A gimnazisták 6%-a gondolja csupán, hogy tisztességes kemény munkával is szert lehet tenni magas jövedelemre. A nyolcadikosoknál kedvezőbb a kép, 33%-uk tekinti komoly jövedelemforrásnak a becsületes munkát.

A magas jövedelmet eredményező tevékenységek másik csoportjába a vállalkozásokat sorolják. 44%-uk gondolja azt, hogy befektetésekkel, vállalkozásokkal is lehet magas jövedelmet szerezni. Ezeken azonban nem a kemény munkát igénylő üzleti vállalkozást, a fogyasztói igények példás kiszolgálását értik, sokkal inkább a tőzsdézést, a spekulációt preferálják. A gimnazisták közül egyetlen diák gondolta úgy, hogy magas jövedelmet "bármivel el lehet érni, csak profi legyen az ember". A legjobban kereső foglalkozásoknak a jogászt (ügyvédet), a közgazdászt (bankárt) és a politikust (kormánytisztviselőt) tartják. A vállalkozókra, menedzserekre mint magas jövedelmet elérő foglalkozásra mindössze csak hárman gondoltak.

Ha sok pénzed lenne, milyen befektetési lehetőségeket választanál?

A megelőző kérdés kontrolljaként tettük fel ezt a kérdést. A gimnazisták közül legtöbben a tőzsdén fektetnék be pénzüket (27%). Ezt követi az ingatlanvásárlás. A 106 megkérdezett diákból összesen 26-an ingatlanvásárlással próbálnák megsokszorozni pénzüket. Vállalkozásuk színtere az idegenforgalom és szórakoztatóipar (lovarda, kaszinó, panzió), egy-egy megkérdezett fordítóirodát, illetve orvosi rendelőt nyitna, egy gimnazista pedig sportolót szponzorálna, ha nagyobb pénzösszeghez jutna.

A befektetési ismeretekkel, tapasztalatokkal nem rendelkező fiatalok közül mindössze hárman választották a biztonságos állampapírokba való befektetést. Egyetlen diáknak jutott eszébe, hogy tanácsot kérjen szakembertől. 12%-uk pedig nem tudja, vagy nem válaszolt erre a kérdésre.

Az e kérdésre adott válaszok is visszatükrözik azt a már az előző kérdés kapcsán felszínre került megismert nézetet, mely szerint spekulációval, ügyeskedéssel, néhány divatos ágazatba való befektetéssel lehet csak magas jövedelemhez jutni. Azok a válaszadó tanulók, akik a vállalkozást tekintik a meggazdagodás forrásának, a termelési jellegű vállalkozásokat egyáltalán nem említik, csak a szolgáltató szférát tekintik "igazi" vállalkozásnak. A megkérdezett nyolcadikosok véleménye itt is pozitívabb, mivel 37%-uk vállalkozna. Mindössze 8%-uk tőzsdézne, ingatlanba 6%-uk fektetne be. 20%-uk pedig bankba tenné a pénzét.

A két kérdésre adott válaszok összegzéseként azt a következtetést vontuk le, hogy a mai magyar gazdaságban fellelhető tisztességtelen jövedelemszerzést, az ügyeskedést, a spekulációt tartják elsődleges jövedelemforrásnak. A diákok a gazdasági növekedés valódi forrásait nem ismerik. Nincs áttekintésük a makrogazdaság működéséről. A termelési szféráról említést sem tesznek. Ha befektetési lehetőségekről kellene dönteni, többségük a spekulációra épülő mintákat követné. Munka nélkül vagy kevés munkával magas jövedelemre szert tenni - főként a gimnazisták filozófiája ez.

Miből gazdálkodik a család?

A mikrokörnyezet gazdasági történéseivel kapcsolatban feltett kérdéseink közül az első a tanulók családi gazdálkodásra vonatkozó ismereteinek megismerésére irányult. A családi gazdálkodás forrását szinte kizárólag a szülők keresetében jelölik meg. A gimnazisták 35%-a a szülők fizetése mellett az állami segélyeket, pótlékokat is megemlíti. A vidéki gimnazisták közül néhányan említenek egyéb forrásokat, amelyek a gazdálkodást szolgálják. A 8. osztályosok több forrásban gondolkodnak: kamatjövedelem, háztáji gazdaság, örökség, gyermekek keresete, különmunka. A gimnazisták közül csupán egy tanuló válaszában kerül szóba e kérdés kapcsán a takarékosság. Az általános iskolások a gazdálkodás fogalmát jobban érzékelik. Egy jellemző választ emelünk ki ennek szemléltetésére: "Egy bizonyos részt félretesznek, és a többiből gazdálkodnak." Ezzel szemben a 18 évesek úgy látják, hogy a szülők valójában nem gazdálkodnak, többségük esetében a keresetük elköltése jelenti a gazdálkodást. A munkabéreket szinte kizárólagos erőforrásnak tekintik, ugyanakkor nincs fogalmuk arról, hogy ma hazánkban mennyi az a minimális bér, amelyből egy ember képes önmagát fenntartani.

Az általunk megkérdezett gimnazisták 72%-a, a 8. osztályosok 84%-a nem tudja, hogy mennyi a minimálbér. A válaszok arra engednek következtetni, hogy a családi gazdálkodásba sem a 14, sem a 18 évesek nincsenek igazán beavatva, semmilyen formában sem vesznek részt a család gazdálkodási jellegű döntéseinek meghozatalában, s ebből következően nincsenek valóságos fogalmaik erről.

Milyen kiadásai vannak az egyéni vállalkozónak?

Kíváncsiak voltunk arra is, hogy a tanulók mennyire tájékozottak a vállalkozások működéséről, a vállalkozások közterheiről. Miközben a vállalkozások magas közterheinek problémájával meglehetősen gyakran foglalkozik a média, aközben a megkérdezettek nagy hányada nem válaszol erre a kérdésre. A gimnazisták 58%-a tudta azt, hogy a vállalkozás bevételeit alapvetően az adó és a TB-járulék terheli. A vállalkozás működésével kapcsolatos költségek közül az alkalmazottak bérét, bérleti díjat, gépkocsi-fenntartási költséget sorolják fel. A forgótőke befektetésére mindössze 26%-uk gondol. A 8. osztályosok vállalkozásképe reálisabb. Többen gondolnak közülük anyagbeszerzésre, áruvásárlásra, tehát befektetésre. Náluk megjelenik már a rezsiköltség fogalma is (világítás, fűtés stb.). A gimnazisták vállalkozásról alkotott, a realitásokat igen gyakran nélkülöző képe részben magyarázatot ad arra is, hogy miért nem tartják komoly jövedelemforrásnak ma a vállalkozási tevékenységet. Érdekes módon a nyolcadik osztályosok a vállalkozásokról bizonyos értelemben árnyaltabb ismeretekkel rendelkeznek.

Miért fontosak a bankok?

Az átlagpolgár gazdasági kultúrájában fontos elemnek tekinthetők a mikrogazdasági környezet pénzügyi szereplőivel, különösen a bankokkal és biztosítótársaságokkal kapcsolatos ismeretek, az ilyen jellegű pénzintézetek lakossági szolgáltatásairól való informáltság. A bankokra és biztosítókra vonatkozóan néhány, kifejezetten a mindennapi eligazodás és ügyintézés szempontjából fontos kérdést tettünk fel.

A kapott válaszok arra utalnak, hogy sem az általános iskolás, sem a gimnazista kérdezettek nincsenek tisztában a ma működő bankrendszer sokféleségével. Csak a lakossági kereskedelmi banki funkciókat ismerik, ráadásul ezek tevékenységét leszűkítik a betétgyűjtésre és a hitelezésre. Egyéb banki feladatok nem szerepelnek a bankok jövedelemszerzési lehetőségei között. A bankok között a jegybankot senki sem említette meg. Nem hozzák összefüggésbe a bankok tevékenységével az általuk ismert bankkártyaüzletágat. Bár a bankok "morális" értékelésével kapcsolatban nem tettünk fel kérdést, mégis sok válaszoló nyilatkozott igen negatívan a bankok üzleti tevékenységéről. E negatív minősítések között a leggyakoribbak azok, amelyekben a válaszadók sokallják a hitelek kamatait. Nem ritkák az olyan kifejezetten ellenséges vélemények sem, mint például az alábbi: "Embereket zsigerelnek ki, és gátlástalanul kifosztják a gyanútlan, jóhiszemű állampolgárokat." Érdekes módon a válaszokban szintén negatívumként előbukkan a bankkonszolidáció is.

Kíváncsiak voltunk arra, hogy a most terjedőben lévő bankkártyákról, azok felhasználási lehetőségeiről mit tudnak a diákok. Ezzel kapcsolatos kérdésünkre mindenki válaszolt. Úgy tűnik, hogy ugyan ismerik a kártyát, de szerepét leszűkítik a pénzfelvételre. A válaszokból arra következtettünk, hogy a sem a 14 évesek, sem a 18 évesek a készpénz nélküli fizetések formáit, előnyét nem ismerik, s a bankok üzleti életben betöltött szerepéről alkotott képük igen szegényes.

Milyen biztosítási formákat ismersz?

A biztosítótársaságok funkcióival, tevékenységével kapcsolatos ismeretekre vonatkozóan is tettünk fel kérdést. Ebben a témakörben kielégítő a két megkérdezett korcsoport tájékozottsága. A biztosítók által felkínált biztosítási formákat szinte teljeskörűen felsorolták. Egyetlen hiba, hogy a társadalombiztosítás mint fogalom bekerül a vagyon- és személy-, valamint egyéb biztosítások sorába. A társadalombiztosítás fogalmát tehát pontosan nem ismerik, holott a nyugdíjpénztárral kapcsolatos kérdésünkre meglehetősen nagy százalékban jól válaszoltak a megkérdezettek. Annak ellenére, hogy ez a nyugdíj-előtakarékossági forma meglehetősen új, a diákok ismerik a magánnyugdíjpénztárak létrejöttének célját, működésük főbb elemeit.

*

A diákok kérdéseinkre adott válaszai azt mutatják, hogy a 14-18 évesek élénken érdeklődnek a gazdasági és pénzügyi szféra jelenségei iránt. Ismereteiket zömében a környezetből szerzik, véleményük, ítéleteik forrása is a szűkebb és tágabb környezet. A gazdaságra vonatkozó ismereteket alapvetően szocializációs tanulással, spontán módon sajátítják el, s valószínűleg elsősorban ezzel magyarázható ismereteik felszínessége. Erre a spontán ismeretszerzésre vezethető vissza az is, hogy a gazdaság világában tapasztalt jelenségek esetében nem vagy csak nagyon korlátozottan képesek az ok-okozati összefüggések feltárására. A válaszok alapján megállapítható, hogy sem a mikro-, sem a makrogazdaság működéséről nincs a mai tizenéveseknek megalapozott képük. Különösen a gimnazisták esetében tapasztalható a gazdasági jelenségekre vonatkozó környezetükben meglévő - nem ritkán szélsőséges - értékítéletek, vélemények kritikátlan elfogadása. Jól példázza ezt a válaszadóknak a piacgazdasággal kapcsolatos vélekedése. A piacgazdaságot ugyanis nagyon sokan olyan terepnek tekintik, amelyben néhány divatos áruval, felkapott szakmával lehet boldogulni, de tisztességes, kemény munkával nem. Fellelhetők a megkérdezettek gondolkodásában olyan hétköznapi demagógiák is, mint például az adózás öncélúsága. Eszerint az állam nem akarja segíteni az állampolgárok boldogulását, sőt öncélú adóelvonással szorongatja polgárait. Hasonlóan tévesen látják a bankok szerepét. Ugyanakkor mindkét megkérdezett korosztály képviselői meglepően sokat tudnak a gazdasági jelenségekről. Ám úgy tűnik, mintha a középiskola négy éve alatt nem gyarapodna a tudás, hanem a korábban elsajátított ismeretekhez negatív tartalmak társulnának. A gazdaság és a társadalom negatív példái elemi erővel hatnak. A rendszerváltozást követően az állampolgárok döntő többsége nem rendelkezett a piacgazdaságra vonatkozó legelemibb ismeretekkel sem, gazdasági jellegű kudarcaik forrása az ismerethiány, a tapasztalatlanság volt. A mai fiatalok is felkészületlenek, de más értelemben, mint elődeik. Ma már a környezetből, a szocializációs tanulás révén rendelkeznek ismeretekkel a gazdaság működéséről, egyre erőteljesebb az érdeklődésük is iránta. A problémát napjainkban alapvetően az okozza, hogy a fiatalok nagy hányada hamis képet alkot a piacgazdaságról, a pontos, kemény, tisztességes munka helyett az illegális tevékenységet tartja a gazdagság forrásának. Nincsenek előttük pozitív, meggyőző példák. Néhány foglalkozást preferálnak. Nem ismerik a gazdasági növekedés igazi forrásait. Előszeretettel vállalkoznának a szórakoztatóiparban, az idegenforgalomban, mert itt magas jövedelmet remélnek. Elítélik az államot, élősködőnek, igazságtalannak tartják és főleg öncélúnak. A családi gazdálkodásról, vállalati gazdálkodásról nincs pontos képük. Ezek a megállapítások főleg a 18 évesekre vonatkoznak. A 14 évesek, különösen a fővárosi 8. osztályosok ismeretei gazdagabbak, beállítódásuk kevésbé negatív. Félő, hogy a mai gimnazisták a munka világában elszenvedett saját kudarcaik alapján tapasztalják majd meg, hogy a gazdaságban sem tehetők zárójelbe az alapvető erkölcsi normák.

A SZAKÉRTŐK A GAZDASÁGI KULTÚRÁRÓL

A fejlett piacgazdasággal rendelkező társadalmakban a gazdaság világában való eligazodáshoz szükséges ismeretek - a racionális családi gazdálkodástól a vállalkozási ismereteken, az adórendszeren, a társadalombiztosításon át egészen a befektetési lehetőségek ismeretéig - hosszú idő óta szerves részét képezik a társadalmilag releváns műveltségnek, a minden polgár által elsajátítandó kultúrának. A gazdaságra vonatkozó alapvető ismereteket a polgári társadalmakban tehát nem valamiféle közgazdasági szakmai tudásként, csak a gazdasági pályákra készülők számára tanítandó tananyagként kezelik. Ennek magyarázata a polgári társadalmak sajátosságaiból, mindenekelőtt abból ered, hogy a piacgazdaság viszonyai között gyakorlatilag a társadalom tagjainak döntő többsége valamilyen módon a gazdaság szereplőjévé válik, s ilyen módon gazdasági döntések egész sorát kell meghoznia szinte nap mint nap. A gazdasági kultúra tartalma a polgári gazdaság rendszerének kiépülésével együtt, úgymond, organikusan alakult ki, s ma is a gazdaság világának változásaival szinkrónban fejlődik. A magyar polgárosodás egyik fontos feltétele, hogy minél gyorsabban teremtődjön meg az a széles, tulajdonnal vagy legalábbis személyes gazdasági döntéseket igénylő magánvagyonnal, bankbetéttel, tőzsdén forgatott értékpapírokkal rendelkező módos középosztály, amely egyrészt a társadalmi stabilitás letéteményesévé válik, másrészt, amely lassan felhalmozódó megtakarításaival egyre inkább a modern piacgazdaság alanya lesz.

Miután, az ismert történelmi okok következtében, ennek a gazdaság alanyává váló polgárságnak a kialakulása nálunk alapvetően nem a Nyugat-Európára jellemző organikus fejlődéssel, hanem különböző módokon - például az oktatás által segítve - katalizálva, úgynevezett modernizációs stratégiával megy végbe, kitüntetett jelentősége van annak, hogy milyen ismereteket, milyen jellegű tudásanyagot közvetít a gazdaság világáról az iskola, milyen kultúraelemeket tekint a társadalom a mindenki által elsajátítandó gazdasági kultúra részének. Annak érdekében, hogy megismerjük a gazdaság különböző területein dolgozó és oktató szakértők ezzel kapcsolatos gondolatait, amint a bevezetőben utaltunk rá, a magyar gazdasági élet számos jelentős szakértőjének három kérdést tettünk fel.

1. Véleménye szerint milyen ismeretekkel kellene rendelkeznie egy átlagos magyar állampolgárnak ahhoz, hogy eligazodjék az őt körülvevő gazdasági környezetben?

2. Milyen életkorban kellene a szükséges ismeretekkel felvértezni a fiatalokat, és kinek a feladata lenne mindez?

3. Amennyiben van a gazdasági kultúra átadásával kapcsolatos külföldi tapasztalata, kérjük, tegye közkincsé azt.

Valamennyi választ adó szakember nagyon fontosnak tartja a gazdaságban való eligazodási, alkalmazkodási képességet és az ehhez szükséges ismeretek megszerzését. Kivétel nélkül mindannyian az általános műveltség szerves, attól elválaszthatatlan elemének tartják a gazdasági kultúrát. Különösen érdekes, hogy az egyes szakértők által felsorolt, a gazdasági életben nélkülözhetetlennek minősített ismeretkörök szinte teljesen lefedik egymást. Abban is megegyezik a szakértők álláspontja, hogy a gazdaság világára történő felkészítésben a képességek, készségek kialakítását, gyakorlatorientált, problémaelemző, a mindennapi gazdaságban gyökerező oktatást, nevelést tartják elsődlegesnek. Nagy szerepet szánnak a nevelésben a családnak. Legtöbben úgy gondolják, hogy egész fiatalon, már az óvodáskorban törekedni kell a gazdasági szemlélet alapozására játékkal. A megkérdezett szakértők a család mellett az iskolának is jelentős szerepet szánnak a gazdasági kultúra közvetítésében. A válaszadók egy része felhívta a figyelmet arra, hogy az iskola e funkciójának további alakulása szempontjából kedvező, hogy a Nemzeti alaptantervben megjelenik ez a fontos műveltségi területet, mivel így egyértelműen a közoktatás feladatává is válik a gazdasági kultúra fejlesztése. Tovább erősíti e műveltségterület majdani közoktatási pozícióit az is, hogy az érettségi új rendszerében választható érettségi tantárggyá vált a közgazdaságtan. Ugyanakkor több szakértő is bizonytalan abban, hogy vannak-e, lesznek-e felkészült pedagógusok ezeknek a közoktatásban eleddig nem szerepelt ismereteknek a tanítására. Ma még azt is nyitott kérdésnek érzik, hogy lesznek-e megfelelő tananyagok e kultúra terjesztésére.¹

A továbbiakban néhány kérdéskör szerint csoportosítva idézünk a szakértők gondolataiból.

Milyen a mai magyar társadalom gazdasági kultúrája?

"A gazdasági környezet része annak a társadalmi környezetnek, melyben a magyar állampolgár él, és jelenleg teljesen tanácstalanul viselkedik. Nincs tisztában azzal, mit jelent a polgári demokrácia, mit jelent a piacgazdaság, és mit jelent az, hogy az államnak/önkormányzatnak a hatalom gyakorlása helyett szolgáltatást kellene nyújtania. Tisztelet a kivételnek, de a többség nem ismeri kontinensének és hazájának történelmét, így nem ismeri fel a társadalmi-gazdasági jelenségek alapösszefüggéseit sem.

A gazdasági folyamatok szabályozását és irányítását tekintve is a tájékozatlan polgár csalódott a piacgazdaságban, hiszen korábbi külföldi tapasztalatai alapján - a bécsi vagy a párizsi kirakatok csillogását látva - téves elképzelései voltak a fogyasztói társadalomról. Nem ismeri azokat a fogalmakat, amelyek hozzátartoznak a piaci szabályozás működtetéséhez. Példaképpen említve nem tudja, hogy mi a bankbetét, az értékpapír, a kötvény vagy a részvény közötti különbség. Még a cégvezetők sincsenek tisztában azzal, mit jelent a marketing, vagy mi fán terem az üzleti terv elkészítése. A vállalati kultúráról már említést sem teszek. Erkölcsi értékrendje alapján az ügyeskedőket tartja példaképnek, a közjó fogalmát pedig nem is ismeri." (Várday György)

"A ma tanulmányokat folytató (illetve folytatott) magyar állampolgároknak csupán egy meglehetősen szűk rétege kap rendszeres közgazdaságtan-oktatást. Egyfelől a közgazdasági jellegű középiskolák tanulói, másfelől a közgazdasági jellegű felsőoktatási intézmények hallgatói, végül azok a felsőfokú tanulmányokat folytató hallgatók, akik nem közgazdasági jellegű (elsősorban műszaki) karokon kiegészítő tárgyként veszik fel a közgazdaságtant. A középfokon és felsőfokon közgazdaságtant tanulók halmazai nem fedik le egymást. A közgazdaságtant tanulók száma valamivel nagyobb, mint az ezzel a tárggyal akár középfokon, akár felsőfokon találhatók száma, de mivel a két halmaznak van közös része, azért az összes közgazdaságtant ma tanulók száma kevesebb, mint a két szinten tanulók számának összege. Ilyen módon pontosan nem határozható meg a közgazdaságtani képzésben részesülők (részesültek) száma, arra csupán alsó és felső becslés adható. Mindamellett ez a szám elég csekély.

A két szinten tanított tananyag tartalmával szemben erős szakmai és világnézeti fenntartásaim vannak." (Nagy András)

Kádek István szerint a gazdálkodói kultúra megteremtése hosszadalmas folyamat eredménye lehet, kialakulásában pedig a széles körű ismeretanyagnak elengedhetetlen szerepe van. "Kétségtelen, az elmúlt évek társadalmi-gazdasági változásai felértékelték a gazdasági ismereteket. Pontosabban, talán jobb lenne úgy fogalmazni, hogy a gazdálkodói kultúra az általános műveltség szerves része lett. Nálunk azonban nem szerves fejlődés hozta magával ezeknek a műveltségelemeknek az általános elfogadottságát, hanem fordulatszerű változás. A nem-piacból a totális piac felé fordulás a szemléleti változást is túl ťhevesséŤ tette. A vállalkozói, menedzseri ismeretek szinte minden mást ťelnyomnakŤ. Félreértés ne essék, ezekre valóban nagy szükség van. De a gazdálkodói kultúra nem csak ezekből áll! Pénzügyi, adózási, gazdaságetikai ismeretekre, szociális érzékenységre és a makrogazdasági összefüggések (legalábbis fő vonalakban való) átlátására is szükség lenne. Csábító, ám demagóg vagy voluntarista gazdaságpolitikai szlogenek ellen felvérteződni csak a szakmaiság szükséges minimumának elsajátításával lehet e téren is. De elengedhetetlen a nemzetközi közgazdaságtan alapjainak ismerete, az integrációs hajtóerők és kényszerek érzékelése, valamint a globális világgazdasági problémák áttekintése is. Ez utóbbiakkal összefüggésben az alternatív közgazdaságtan eszmeisége is meg kell hogy érintse a mai kor emberét."

Milyen ismeretek segítik a gazdaság világában való eligazodást?

Az eligazodásban szükséges ismeretkörök a különböző szakértői válaszokban eltérő megfogalmazásban és mélységben jelennek meg, de amint már utaltunk rá, ezek a tartalmak szinte minden válaszadónál nagyjából azonosak.

"Ismerni kell a gazdasági folyamatok alapelemeit, fontos tudni, hogy milyen pénzforrásai vannak az állami költségvetésnek, a vállalkozói szférának s a családoknak. Ugyanígy célszerű ismerni azt, hogy milyen jellegű adóbevételek léteznek, ezek milyen terheket jelentenek a gazdálkodók és az állampolgárok számára. Ismeretekkel kell rendelkezni arról is, hogy a szociális és egészségügyi ellátások fedezetét milyen járulékok teremtik meg, ezek milyen mértékben terhelik meg a különböző adózókat. Elemi fogalmakkal kell rendelkezni arról, hogy a gazdaságban milyen költségek terhelik a termelést, ezek a költségek hogyan hatnak a termékek és szolgáltatások áraira. Ezeket a pénzügyi-gazdasági ismereteket akkor lehet hatékonyan megtanítani, ha az egyén közvetlen környezetében működő gazdasági folyamatok elemzésében azok hasznosíthatók." (Benedek András)

"Egy magyar állampolgárnak a következő gazdasági és pénzügyi ismeretekkel kell rendelkeznie: a bank, a szakosított pénzintézet, a kamat, a kamatláb; az értékpapírok fajtái és jellemzőjük, az árfolyamnyereség és árfolyamvesztéség; befektetési alap; kockázati tőkealap; a Betétvédelmi Alap; a Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet; a biztosító és a biztosítás; a Biztosítási Felügyelet; a Biztosítók Szövetsége (és annak jogvédelme); az önkéntes nyugdíjpénztár; a Nyugdíjpénztár Felügyelet; a személyi jövedelem és az azzal kapcsolatos legfontosabb adóeljárási és adóigazgatási szabályok; az áfa néhány főbb szabálya; a társasági adó főbb szabályai; a fogyasztóvédelem célja és szervezete; a legfontosabb versenyszabályok; valuta, deviza, vám (alapismeretek); a legfontosabb nemzetközi pénzügyi szervezetek funkciója és neve." (Székács Anna)

"Fontosnak tartom, hogy minden középiskolát végzett állampolgár rendelkezzen olyan közgazdaságtani, pénzügyi és jogi ismeretekkel, amelyek lehetővé teszik: mikroszinten egy kisvállalkozás vagy például egy társasház gazdasági ügyeinek áttekintését, szükség esetén azok intézésében való közreműködést, makroszinten az állami gazdaságpolitikában és a nemzetközi gazdasági folyamatokban való tájékozódást, eligazodást. Ugyanezeket az ismereteket magasabb szinten elvárhatjuk egy nem közgazdasági diplomával rendelkező állampolgártól is. A nem gazdasági jellegű középiskolában ťközgazdasági alapismeretekŤ néven olyan tárgyat kellene tanítani, amely megérteti a racionális, illetve a hatékony gazdasági döntés fogalmát, megmutatva, hogy ezek nem mindig esnek egybe, megtanítja az alternatív költség fogalmát, ezzel magyarázva az explicit és az implicit költségek különbségét és összefüggését, bevezet az amortizáció és az értékcsökkenési leírás fogalmi rendszerébe, továbbá ismerteti az egyszerűsített könyvvitel alapfogalmait, alapvető banki műveleteket mutat be a kliens szemszögéből, bevezet a befektetési technikákba (betétlekötés, kötvények, részvények, ingatlanok, valuták, mindezek portfoliói), bemutatja a beruházás hatékonyságának számítását. Szükség lenne e tárgy keretében a szerződésjog alapjainak megismertetésére, a különböző tőzsdék működési alapelveibe történő bevezetésre, továbbá olyan ismeretek nyújtására, amelyek révén a diákok betekintést nyerhetnek a nemzetközi gazdasági kapcsolatok alapfogalmaiba (külkereskedelem, komparatív előnyök, protekcionizmus, nemzetközi integráció, valutaárfolyamok stb.). Fontos lenne olyan tartalmak felvétele is, amelyek bemutatják az államháztartást s annak fejezeteit (költségvetés, társadalombiztosítás, külkereskedelmi mérleg, nemzetközi fizetési mérleg). E tárgy keretében ismertetni lehetne az adórendszert, az alapvető adónemeket technikájuk és céljaik alapján. Szükség lenne szociálpolitikai alapismeretek oktatására, elsősorban olyan fogalmak megismertetésére, mint a foglalkoztatáspolitika (ezen belül a munkanélküliség okainak megismertetése, a belőle fakadó problémák kezelésének bemutatása), a családpolitika." (Nagy András)

Többen hívják fel válaszaikban a figyelmet a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos ismeretkör oktatásának fontosságára:

"Az állampolgárnak igen sok ismeretre van szüksége ahhoz, hogy eligazodjon az őt körülvevő gazdasági környezetben. Mivel ezek az ismeretek időről időre változnak, nemigen képzelhető el, hogy ezt bármiféle iskolarendszeren keresztül megkaphassa, de a készség kialakításáért és az eligazodást szolgáló elsődleges információk átadásáért sokat tehet az iskola. A minimálisan szükséges ismeretek sokfélék, ezek közül - bevallott szakmai elfogultsággal - a fogyasztóvédelmi jogokat emelem ki. Jól működő piacgazdasághoz profi fogyasztó is szükséges." (Nagy Márta)

Dudás Jánosné az általa fontosnak tartott témakörök felsorolása után megszívlelendő módszertani ajánlást is tett. "Az oktatás formáját célszerű lenne úgy alakítani, hogy az színes, a mindennapi élethez, elsősorban a fiatalok életéhez közel álló, az ismereteikhez kapcsolható legyen, így ellensúlyozva a téma nehézségét. Ennek megfelelően esettanulmányok áttekintését, csoportmunkát igénylő feladatok kiadását javaslom. (Pl.: családi költségvetés nyomon követése egy adott periódusban, az iskolai osztálypénz kezelésének, felhasználásának vizsgálata.)"

A gazdaság világában való eligazodást segítő ismeretek körére vonatkozó válaszokat Várday György gondolataival zárjuk.

"Két könyvet adnék minden fiatal kezébe. Az egyik a Nagy közgazdászok az ókortól napjainkig címet viseli, számtalan nagy közgazdász nagy filozófus is volt, olyan, aki kellő összefüggésben szemlélte a társadalmi eseményeket. A másik pedig Polányi Károly A nagy átalakulás című, 1946-ban napvilágot látott munkája. Bizonyítja, hogy a laissez faire tönkreteheti a gazdaságot, a környezetet és a társadalmi kapcsolatokat.

Kevesen ismerik és kevesen tudják, 1988-ban Innsbruckban megjelent egy könyv, a csehszlovákoknak (akkor még voltak), a lengyeleknek és a magyaroknak írták a visegrádi találkozót megelőzően. Gazdasági előrelépés - vissza a XIX. századba? volt a címe. Egy okos jezsuita írta, felhíva a figyelmet: nem kell a piacgazdaság vadkapitalista hajtásait átalakulása során a három országnak megismételnie, azok megfelelő technikákkal elkerülhetők. Megfogadtuk-e a tanácsot vagy sem? A feleletet mindenki adja meg saját magának

Konkrét választ adva a kérdésre: a közgazdasági szaktárgyak ismerete előtt az eligazodáshoz az alapvető társadalmi hátteret kell megadni, nem tantárgyszerűen, hanem a gondolkodás, a saját véleménynyilvánítás lehetőségét megadva. A megtanult ismeretek alig érnek valamit - halott anyagok -, ha nincs meg a készség az alkalmazásukra. A készséget pedig a felszínre kell hozni, ehhez jó és türelmes pedagógusok kellenének (mint a sportban az edzők). A másik alaptéma az erkölcs oktatása lenne. Erkölcs nélkül ugyanis nincs társadalom, etika nélkül elképzelhetetlen az üzleti élet is. Súlyos tévedés azt hinni, hogy a jogrendszer pótol minden erkölcsi normát. Abban az esetben, ha csak gazdasági vagy pénzügyi ismereteket oktatnánk a fiataloknak, a homo sapiens (bölcs ember) helyett a haszonelvűséget valló homo economicusokat képeznénk ki. A magyar társadalom legnagyobb problémájának azt a mély erkölcsi válságot tartom, amelyben vagyunk. Nincsenek normák, nincsenek kölcsönösen elfogadott és tiszteletben tartott értékek. Nagyon nehéz dolog lesz kialakítani a polgári társadalmat, az erős civil szférát - tévedés lenne azt hinni: a monetáris politika és a neoliberális közgazdaságtan majd megoldja a feladatokat."

A gazdasági kultúra és a NAT

Köztudott, hogy a NAT két műveltségterület - az Ember és társadalom, valamint az Életvitel és gyakorlati ismeretek - részévé teszi a gazdasági kultúra alapelemeinek elsajátítását. Kádek István az elsajátítandó ismeretekkel kapcsolatos kérdésünkre adott válaszaiban kitér a NAT-beli szabályozás általa fontosnak ítélt kérdéseire is.

"Üdvözölhető, hogy a NAT igyekszik megjeleníteni a közgazdasági műveltség alapelemeit. Sokszor merül fel a kérdés: kellő szélességben és mélységben teszi-e. Nem is régen egy közgazdász ismerősöm (mellesleg egy neves magyar gazdasági felsőoktatási intézmény főigazgatója) megpillantva a NAT Ember és társadalom műveltségterületének idevonatkozó táblázatát, lekicsinylően ennyit mondott: Hja csak ennyi...? Vitatkozom az ilyen és ehhez hasonló kifakadásokkal! Ami a ťszélességetŤ illeti: a NAT a termelés, elosztás, forgalom (kereskedelem, pénz, piac) és fogyasztás módjainak, formáinak történeti fejlődését már 5-6. évfolyamon nyomon követni irányozza elő. A történetileg változó fogyasztói szokások, életmódbeli különbségek érzékeltetése, legalább egy-két termelőtevékenyég fejlődésének megfigyeltetése, a kereskedelmi formák változásai, a pénz megjelenésének, történetének áttekintése, főbb funkcióinak megértetése már a jelzett évfolyamon feladat. Később következnek a ťprofesszionálisabbŤ témák: háztartás-gazdaságtani és vállalkozási ismeretek, munkajogi kérdések (bár vitatható, hogy ezek ide vagy inkább az állampolgári ismeretek műveltségi részterületéhez tartozzanak-e), ezt követik a makrogazdasági témák (ágazati struktúra, a nemzetgazdasági teljesítmények mérésére alkalmas mutatók, alapvető gazdaságpolitikai kérdések, úgymint a gazdaságpolitika sarkpontjai, a fiskális politika néhány eszköze, ideértve az adózási alapfogalmakat is). Szó esik a modern gazdaságok leglényegesebb makrogazdasági problémáiról: az infláció, a munkanélküliség és a külső-belső egyensúlytalanság kérdéseiről. A kijelölt tananyagban külgazdasági kérdések is megjelennek, főként a legfontosabb nemzetközi gazdasági intézmények és szervezetek megismertetésének szándékával. Ilyen átfogó tematika alapján - úgy gondolom - a ťszélességreŤ nem lehet panasz. Természetesen más dolog a mélység és a gyakorlati alkalmasság kérdése!

Ami az ismeretek elsajátításának ťmélységétŤ illeti, ez nem annyira a NAT-beli szabályozás kérdése, hanem inkább helyi tantervi kérdés: milyen időkeretet tud az iskola szánni a gazdasági ismeretkörök oktatására. Mennyire részletesen kívánja megvalósítani a kérdések oktatását? A közelmúltban - egy tantervírási megbízás kapcsán - összeszámoltam, a NAT-ban felsorolt témakörök hány konkrét közgazdaságtani fogalmat ölelnek fel. A hevenyészve, mintegy ťelső nekifutásraŤ összeállított fogalomlista is közel 250 fogalmat tartalmazott. Részletes kifejtés esetén ez még jóval több is lehet. Természetesen lehet jóval kevesebb is, kiemelhetünk mindössze néhány kulcsfogalmat. (Lényegében ez történik a NAT táblázatainak jobb oldali oszlopában, ahol a minimális teljesítmény kerül felsorolásra.) A ťmélységŤ tehát felfogás és feltételek kérdése. Felfogás kérdése annyiban, hogy mi az iskola profilja, milyen szülői elvárásnak kíván megfelelni, mire, milyen irányú továbbmenetelre kívánja a tanulókat felkészíteni. Az ismeretközlés mélysége feltételek kérdése is. Döntően két dologról van szó: az időkeretről, továbbá arról, adottak-e a személyi feltételek, tehát van-e megfelelő végzettségű szaktanár.

Ismét más kérdés a célszerűség. S ez a legfontosabb kérdés. Az ismeretek konkrétan hasznosíthatók legyenek, ugyanakkor azonban ne ragadjanak le valamilyen szűk prakticizmus mentén, hanem adjanak lehetőséget a makrogazdaság problémáit is érzékelni képes közgazdaságtani látásmód kifejlődéséhez. Alapvetően elfogadva a NAT tematikáját, azokat a javaslataimat szeretném itt közreadni, ahol szükségét érzem bizonyos korrekcióknak, hangsúlyváltásnak. Erősíteni kellene a piacgazdaság működő mechanizmusának bemutatását. Erre talán a ma már egyre ismertebb közgazdaságtani játékok alkalmazásával nyílna lehetőség. (Apró tárgyak cseréje, gabonatőzsde- vagy csokitőzsdejáték stb.) Fontos lenne, hogy a gyerekek megértsék: a piac önszabályozó mechanizmus. Érzékeljék e koordinációs típus előnyeit, de lássák a negatívumait is.

A vállalkozási ismeretek mellett (részben talán azok szűkítésével) a pénzügyi ismereteknek nagyobb teret kellene kapniuk. Meg kell magyarázni a megtakarítás és a befektetés különbségét. A fontosabb pénzügyi befektetési formák felsorolásán és jellemzésén túl, az egyszerű, jelen és jövő értékszámítási feladatok bemutatásának is gyakorlati haszna lenne. Bankszolgáltatások, kártyák, készpénzkímélő fizetési módok, a valutaváltás, a valutaárfolyamok és devizaszámla-nyitás gyakorlati ismeretei egészíthetnék ki a tanultakat. Fontos a biztosítások alapvető fajtáit és a biztosítási cégek néhány alapvető szolgáltatását is megismertetni a fiatalokkal. Mindez az önmagunkról való gondoskodás szemléletét is erősítené a tanulókban.

A makrogazdasági kérdések között a NAT kötelezően előírja két makrogazdasági teljesítménymutató megismertetését (GDP, GNI). Ezek megtanítása során célszerű lenne egy kis statisztikai módszertani kitérőt tenni, legalább a folyó és a változatlan áras adatok megkülönböztetésének jelentőségét értsék meg a tanulók. Ismerkedjenek meg az indexek fogalmával, értve használjanak megoszlási viszonyszámokat, és legyenek képesek kezelni az átlag- és a szélső értékek fogalmait. A NAT-ban - nagyon helyeselhetően - nagy hangsúly helyeződik a makrogazdasági problémák (infláció, munkanélküliség) tárgyalására. Ehhez kapcsolódva - véleményem szerint - be kell mutatni a családok lehetséges védekezési stratégiáit. A munkapiaci érvényesülés fontos feltétele a megfelelő önmenedzselés. Ennek fontosabb eszközei is megmutatandók és gyakorolandók (az önéletrajzok különböző változatai, a felvételi beszélgetés, felkészülés a beszélgetésre, alapvető viselkedési szabályok az új munkahelyen stb.).

A tematikában szereplő nemzetközi közgazdasági kérdések közül - természetesen - az Európai Unió kérdésköre kiemelt szerepet kíván magának. Itt főként két kérdés lényeges: csatlakozásunk feltételei, esélyei, várható időpontja, továbbá az a kérdés: hová is akarunk csatlakozni. Milyen is lesz az egységesülő Európa? Ennek kapcsán hamarosan az érdeklődés középpontjába fog kerülni a közös pénz, az euró ügye. De érdemes lehet itt kitérni olyan gyakorlatias vonatkozású kérdésre, mint például a schengeni egyezmény s annak minket érintő vonatkozásai, teljes jogú csatlakozásunk előtt és után.

Mindezeken túl én még egy témakörnek szánnék szerepet: az alternatív közgazdaságtan témakörének. Hiszen a schumacheri értékek mai világunkban mindennél aktuálisabbak. A globális világgazdasági problémák bemutatása és annak beláttatása, hogy ezek minket is érintő, közvetlen létfeltételeinket is befolyásoló hatások, különös hangsúllyal emelik ki az új közgazdasági iskola - jelmondatként is értelmezhető - alapelvét: Humánus és környezetbarát világot!"

Válaszában Pertl Gábor is a NAT kapcsán fejti ki véleményét. "Én nem vagyok elégedetlen a NAT-ban lévő gazdasági ismerethalmaz tartalmával. Ma sem hiszem, hogy az általános, minden középiskolás számára minimumként meghatározható gazdasági tudásnak több mindenre kellene kitérnie, mint amit a NAT - elsősorban a 10. év végére megszerzendő társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek műveltségi területben Gazdasági ismeretek tananyagként - előír."

Milyen életkorban mit?

Amint utaltunk rá, arra is választ kívántunk kapni a megkérdezett szakértőktől, hogy véleményük szerint milyen életkorban kellene a kívánatosnak tartott ismereteket átadni. Továbbá az is érdekelt bennünket, hogy kinek a feladata a gazdasági életben való eligazodáshoz szükséges kultúra átadása. A válaszolók álláspontja szerint a gazdaság világára történő szocializáció a kisgyermekkortól egészen az ifjúkor kezdetéig tart, s az átadandó tartalmakat az életkori sajátosságok és lehetőségek függvényében lehet megválasztani.

"Gyermekkorban játékos formában (játékokon keresztül), majd az iskolai oktatás részeként." (Székács Anna)

"A családi pénzfelhasználásba való betekintést elemi szinten már óvodáskorban meg lehet kezdeni. Az iskolában is tág tér adódik a gazdasági, pénzügyi célú ismeretek átadására, a tanulmányi sétától a háztartási ismeretek vagy a technika oktatásán át egészen a matematikatanításig. A felső tagozat már kiválóan alkalmas diákvállalkozások létrehozására." (Varga János)

"Minél korábban, talán már az óvodában. Az ismeretek és a készségek elsajátítására viszont valamilyen koncepciót kell kidolgozni, s azt következetesen végig kell vinni (mint egy cég a stratégiai elképzelését)." (Várday György)

"Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy a tanulók már az általános iskolában valamennyi tudást szerezzenek a fogyasztóvédelmi intézményekről, a jó fogyasztói döntések jelentőségéről és az ebben való személyes felelősségükről, a reklám természetéről, az alapvető fogyasztói jogokról. A középiskolai szakaszban pedig ugyanebben a témában tételes ismeretek is beépíthetők a tananyagba." (Nagy Márta)

"A civil ökonómia keretében megfogalmazott általános és speciális ismereteket, valamint az azokhoz kapcsolódó gazdálkodási készségeket a gyerekek viszonylag már korai életkorban megismerhetik és elsajátíthatják. E vonatkozásban a céltudatos és strukturált tanítás lehetőségét az alsó tagozatban is reálisnak tartom. Ezt követően az életkori sajátosságok figyelembevételével 10-14 éves korú gyerekek számára már lehetséges olyan modulok kifejlesztése, mint például banki ismeretek (bankszámlanyitás-, bankkártyahasználat-szinten), családi költségvetés elemzése (állandó és változó költségek, megtakarítás, beruházás), valamint az ellátó rendszerekkel való kapcsolatok (nyugdíj-előtakarékosság, biztosítás, nyugdíjrendszer). Különösen fontosnak tartom, hogy a civil ökonómia és a vállalkozási kultúra összefüggéseiben megjelenjenek a középfokú oktatás szintjén megjelenjenek azok az ismeretek, amelyek viszonylag általánosak - vállalkozások jellemzői, könyvelés, könyvvitel, pénzügyi dokumentáció, adózás - s amelyek az adott szakmai orientáció, specializáció függvényében konkrét foglalkozásokhoz, szakmai szerepekhez kapcsolhatók. Fontosnak tartom, hogy moduláris tananyagok jöjjenek létre, amelyek viszonylag rugalmas oktatásszervezést és esetenként egyéni projektszerű feldolgozást tesznek lehetővé." (Benedek András)

A gazdálkodási alapismeretek tanításában úttörő szerepet vállaló Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Közgazdaságtani Tanszéke hosszabb ideje folytat kísérleteket gazdasági kultúrát közvetítő általános iskolai tananyagok kidolgozására és kipróbálására. Kádek István e kísérletek tapasztalatait is közreadja a "milyen életkorban, mit?" kérdésre adott válaszában. "Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Közgazdaságtani Tanszékén még a 90-es évek elején kidolgoztunk egy kísérleti gazdálkodási alapismereti tananyagot, amelyet eredetileg 8. osztályos tanulóknak szántunk, s önálló, heti 2 órás tárgy keretében véltük megvalósíthatónak. Kísérleti tananyagunknak azóta több változata is született, a tananyag módosult, alakult - jó néhány helyen kipróbálták, illetve használják jelenleg is. A kipróbálásban részt vevő iskolák eltérő tanítási, tanulásszervezési megoldásokat alkalmaztak. Nagy részük - javaslataink ellenére - nem önálló tantárgyi keretben oldotta meg az oktatást, hanem a technika tantárgy részeként. Volt olyan iskola, ahol az eredeti javaslat szerint haladtak, de tapasztaltunk olyan megoldást is, ahol ťkeresztfélévesenŤ oldották meg az oktatást, a 7. évfolyam második félévében kezdték és folytatták a 8. évfolyam őszi félévében. E megoldás szorgalmazói azzal érveltek, hogy amennyiben a tananyag feldolgozása január végére befejeződik, a továbbtanulók már hasznosítani tudják megszerzett, nagyon gyakorlatias ismereteiket a középiskolai felvételi beszélgetéseken.

Tananyagunk módosított változatát átvette az Értékközvetítő és Képességfejlesztő Program (közismert nevén a Zsolnai-program). Ott négy évfolyamon (7.-től a 10. évfolyam végéig) zajlik a gazdaságismereti oktatás, heti 1 órában Jó néhány úgynevezett 4H iskolában is használják a tananyagot a 8. évfolyamon, az eredetileg ajánlott 72 órás időkeretben.

Tananyagunknak készült középiskolásoknak szánt változata is. Ezt jelenleg próbáljuk ki az aszódi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumban. Az oktatás itt a 10. évfolyamon zajlik heti 1 órában. A nevelőtestület a helyi tanterv készítése során úgy döntött, hogy az utolsó két (11. és 12.) évfolyamon választhatóvá teszi a tantárgyat. Az egyéves, kötelező alapra tehát további két év anyaga épül, amit azonban már nem kötelező megtanulni. A 10. évfolyamon tanítandó alaptananyag a NAT által előírt témákat tárgyalja, az ezt követő szakaszban vállalkozási és gazdaságpolitikai ismeretek tanítására kerül sor. Ez a megoldás - többek közt - azért látszik célszerűnek, mert így a tanulók által legnehezebben értelmezhető (előismereteket és fejlett absztrakciós képességet igénylő) makroökonómiai összefüggések, gazdaságpolitikai fogalmak és kérdések tanulmányozása a 17-18 éves életkori szakaszra kerül, ahol ezek teljesebb körű elsajátítása sem okoz már nehézséget.

Látható, hogy a NAT-ban foglalt kötelező tananyag megjelenítésére szánt órakeret 36, illetve 72 óra. Az eddigi tapasztalatok alapján leszögezhető, hogy a heti 1 órás időkeret nagyon szűkös. Ez a szűkös időkeret akkor nem vezet pedagógiai kudarchoz, ha a megkezdett gazdasági tanulmányok további évfolyamokon kiegészíthetők.

Összegzésképpen úgy látom, hogy a 13-16 éves életkori szakasz a legalkalmasabb a gazdaság kérdéseivel való foglalkozás megkezdésére, mivel ebben az életkori ciklusban válnak irántuk igazán fogékonnyá a diákok."

Pertl Gábor a Közgazdasági Politechnikum tanára más véleményen van: "A gazdasági ismeretek elsajátításához kissé korainak tartom a 9-10. évfolyamot. Egyes témakörök - a munka világa, a gazdaság főbb sarokpontjai - itt még túlságosan távoliak, elvontak, idegenek a diák számára, bár tapasztalataim szerint feldolgozhatóak és megérthetőek. Készségfejlesztésre azonban ez az életkori szakasz is kiváló! Épp ezért előnyben részesítenék minden, a hagyományos tanítási formától eltérő, készségfejlesztésre és ismeretközlésre is alkalmas tananyagot és programot.

Néhány gondolat a gazdasági kultúra iskolai átadásának feltételeiről

A gazdasági ismeretek iskolai programokba történő beépítésének kulcskérdése, hogy mennyire sikerül az ehhez szükséges személyi és tárgyi feltételek biztosítása. Több válasz érintette a gazdasági ismeretek nem szakmai képzésben történő oktatásához szükséges feltételek megteremtésének fontosságát, az e téren jelentkező problémákat és a lehetséges megoldásokat. Azok a válaszolók, akik valamilyen megközelítésből foglalkoztak ezekkel a problémákkal, a legfontosabb megoldásra váró feladatnak a szükséges tankönyvek, taneszközök kidolgoztatását és mindenek előtt a pedagógusok felkészítését tartják.

"Mi kell az oktatáshoz? Órakeret, kidolgozott tanterv, taneszközök és szakmai, módszertani szempontból egyaránt jól felkészült pedagógus. (Természetesen adottnak tekintve a legelemibb tárgyi és személyi feltételeket, úgymint a tantermet és annak felszerelését, továbbá az érdeklődő diákokat.)

Az oktatás időkerete, az optimálisnak mondható kb. 70 óra, biztosítható, annál inkább, mivel figyelembe kell venni, hogy az önálló gazdaságismereti tárgy a NAT két műveltségterületéhez tartozó témacsokorhoz is kapcsolódik (Ember és társadalom, Életvitel és gyakorlati ismeretek). Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a technika tantárgy is adhat át órákat a gazdaságismeretnek (a háztartás-gazdaságtani témákra, ismeretekre gondolunk), mivel az új tantárgy eredetileg odatartozó ismeretkörök oktatását is felvállalja.

Tantervek ma már rendelkezésre állnak. A tantervi adatbázis kínál NAT-kompatíbilis gazdaságismereti tanterveket. Nehezebb kérdés a jól használható taneszközök biztosítása. Létezik számos, főként angolból fordított tananyag, illetve közgazdasági gyermekkönyv, ezek azonban nem tükrözik a mi sajátos viszonyainkat, s nem illeszthetők jól a NAT-hoz, illetve az alaptanterv követelményeit leképező konkrét tantárgyi programokhoz. Fordítások és adaptációk helyett inkább saját fejlesztésű tananyagokra van szükség.

Az oktatás döntő mozzanata a személyi tényező, azaz a pedagógus. Gazdasági alapismereteket 12-13 éveseknek szakszerűen oktatni tudó, ehhez az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolán speciálisan felkészített tanárok ma már vannak Magyarországon. Tisztában vagyok azzal, hogy számos iskola csak kis óraszámban, és nem önálló tantárgy keretében fogja megvalósítani a gazdálkodási ismeretek oktatását. Ezek az iskolák nem tudnak majd gazdaságismeret szakos pedagógust foglalkoztatni. Kis óraszámban sem lehet szakmai alapok nélkül tanítani. Ezért a főiskola időnként meghirdet rövid, 60 órás kurzusokat, ahol a NAT gazdaságismereti témaköreinek oktatásához próbáljuk megadni a legszükségesebb szakmai és szakmódszertani alapokat. A legfontosabb feltétel az, hogy olyan pedagógus vállalja e témakörök oktatását, aki ezt a feladatot izgalmas kihívásként éli meg, s hajlandó a szükséges szakmai ismeretek megszerzésére időt és energiát áldozni." (Kádek István)

*

A tanulók körében végzett felmérés eredményei és a szakértőkhöz intézett körkérdésre adott válaszok azt mutatják, hogy a magyar társadalomban most végbemenő átalakulás következtében felértékelődik a gazdaság világára vonatkozó tudás. Az ebben való eligazodáshoz szükséges ismeretek, készségek és attitűdök - éppen e megváltozott társadalmi-gazdasági feltételrendszer következtében - azonban korántsem tekinthetők kizárólagosan szakmai jellegűeknek, hanem olyan eszköztudásnak, amely nélkül elképzelhetetlen mind a modern értelemben vett felelős állampolgári szerep betöltése, mind a tulajdonának ésszerű működtetése által gazdasági értelemben is szabaddá váló polgár kialakulása.

A gazdasági élet különböző területein dolgozó szakértők által körvonalazott gazdasági kultúrakép egy része kétségtelenül megtanulandó ismeretekből tevődik össze, más része azonban olyan képességek, beállítódások szerves egysége, amelyek nemcsak és nem is elsősorban kognitív úton sajátíthatóak el, hanem sokkal inkább szocializációs tanulás útján. A diákok gazdasági gondolkodásának sajátosságait tükröző vizsgálódásunk eredményei arra utalnak, hogy a ma iskolába járó fiatalok, életkoruknak megfelelően, viszonylag kielégítő szinten rendelkeznek a gazdaság működésére vonatkozó ismeretekkel. A gazdaság világában azonban egy érett polgári társadalom által kívánatosnak minősülő morális értékek még nem válnak a gazdasági aktivitást meghatározó belső ösztönzőkké. Ez utóbbi jelenség ráirányítja a figyelmet arra, hogy a gazdaság világára történő iskolai felkészítés során az ismeretek közvetítésével azonos fontosságú feladatnak kell tekinteni a kívánatos gazdaságetikai normák átadását.

(A tanulmány alapjául szolgáló két vizsgálat koncepciójának, kérdőíveinek kidolgozásában, továbbá az összegző tanulmány elkészítésében Szabó Balázsné működött közre. Ezúton mondunk köszönetet a gazdasági kultúra kérdéseivel foglalkozó tematikus összeállításunk szerkesztéséhez nyújtott értékes segítségéért.)