wadmin | 2009. jún. 17.

Előszó

Az elmúlt években érzékelhetően megnövekedett az érdeklődés mind a nemzetközi összehasonlítások, mind az értékelés olyan formái iránt, melyek komplexebb folyamatok és nagyobb egységek értékelését is lehetővé teszik. Az érdeklődés hátterében a globalizálódás (s ezzel a nemzetközi folyamatok fokozottabb figyelembevétele), másfelől ezzel összefüggésben a nemzetközi politikaformálás terében terjedő indirekt befolyásolási módok terjedése áll. Az Európai Unió oktatáspolitikája a nyitott koordinációs módszer alkalmazásával olyan irányítási eszközöket helyez előtérbe, amelyek indirekt módon befolyásolják a folyamatokat, s melyek révén a célok, irányelvek kijelölése, valamint a megvalósult folyamatok, teljesítmények értékelése objektív értékelési eljárásokra és általánosan elfogadott mutatókra épül. A nemzetközi irányelvek érvényesítése ezért szükségessé teszik olyan értékelési eljárások és indikátorok kidolgozását, amelyek lehetőséget adnak mind a nemzetközi összehasonlításokra, mind a folyamatok követésére és az eredmények értékelésére, monitorozására. Az európai integráció előrehaladtával a nemzetközi szervezetek s maga az Európai Unió is ösztönözni igyekszik a nemzetközi összehasonlítást segítő kiadványok, fejlesztések, indikátorok létrejöttét (ilyen például az OECD INES programja, az Eurydice hálózat, illetve a Key data kiadványok). Ebben a folyamatban a legjelentősebb szakmai eredmények létrehozásáig az OECD jutott el az elmúlt évtizedben, minek következtében jelentős mértékben megnőtt az érdeklődés az általa kifejlesztett indikátorfejlesztési program és annak eredményei iránt.1

1992-ben, több mint tíz évvel ezelőtt jelent meg az első, az OECD INES program keretében született kiadvány, az Education at a Glance. Magyarország egyes tématerületeken a kezdetek óta, más területeken és a kötet egészében 1996 – Magyarország OECD-hez való csatlakozása – óta van jelen, teljes körű, magyar adatokkal először az 1998-as kötet tudott (az 1996-os évre vonat kozóan) szolgálni. Jelen kiadvány az OECD INES indikátorprogramja keretében az elmúlt 10 évben született eredményeket és tapasztalatokat felhasználva ad ízelítőt a munkából. A kiadvány célja kettős: egyfelől megkísérli bemutatni az INES program működését, a nemzetközi oktatási indikátorok rendszerének felépítését, másfelől annak a képnek a bemutatására törekszik, ami a magyar oktatásról ebben a nemzetközi tükörben kirajzolódik. A jelen munka azonban az említetteken túlmenően remélhetőleg ahhoz is hozzájárul, hogy más országok gyakorlatát és eredményeit közelebbről megismerhessük.

Az oktatásügyi indikátorok olyan, elsősorban oktatáspolitikai célokat szolgáló mutatók, melyek könnyen és gyorsan áttekinthetőek, oktatáspolitikai értelemben lényeges folyamatokról tartalmaznak információkat, s melyek segítségével összehasonlíthatóvá és értékelhetővé válnak a nemzeti oktatási rendszerekben zajló belső folyamatok. Az indikátorok új eszközt adnak mind nemzetközi, mind nemzeti szinten az elemzők és az oktatáspolitikát formálók kezébe, lehetőséget a folyamatok követésére és objektív értékelésére, valamint ennek alapján a folyamatokat akár formálni képes ún. „mérföldkövek” kijelölésére is. A komoly szakmai munkával és gyakran hosszú egyeztetési folyamat során létrehozott indikátorok ilyen formán a gyakorlatban gyakran használatosak szakmai és oktatáspolitikai elemzésekben, vitákban, de szerepet játszanak mint elhatározott változások elomozdítói és a változások eredményeinek megítélését segítő eszközök is.

Az OECD az általa kifejlesztett indikátorokat egységes fogalmi és módszertani rendszerbe foglalta, s rendszeres adatgyűjtő munka keretében évről évre közreadja az Education at a Glance kiadványban. Az egységes rendszer segítségével lehetővé válik, hogy az egyes országok oktatási helyzete az elemzett tématerületeken egymással összehasonlíthatóvá váljék – legalábbis abban a mértékben, amennyire azt a történetileg kialakult oktatási rendszerek nemzeti sajátosságai lehetővé teszik. A rendszer másik előnye, hogy az oktatást is rendszerbe helyezve láttatja, teljes keresztmetszetet adva a fontosabb területekről, azaz az oktatási rendszer egyes területeit (bemeneti, kimeneti, illetve oktatáspolitikai eszközökkel befolyásolható és nem befolyásolható oldalait) egymással is összevethetővé teszi. Ebben a keretben megteremtődik a lehetősége annak is, hogy az egyes mutatók más területek mutatóival összefüggésben értelmeződjenek, s ezzel a jobb, mélyebb megértéshez járuljanak hozzá. Az OECD az évi rendszerességgel folytatott adatgyűjtés adatai mellett rendszeresen ismétlődő (például a PISA vizsgálat) és eseti jelleggel lefolytatott vizsgálatok (például a felső középfokú iskolák vizsgálata) eredményeit is felhasználja az évről évre kismértékben ezáltal is változó kiadványok összeállításához.

Az OECD INES indikátorprogram hatása a nemzetközi hatások érvényesítésében, sőt felerősítésében áll, ami az Education at a Glance kiadványok visszhangján és az OECD indikátorokra való hivatkozásokból is érzékelhető. Az OECD programja azonban gyakran a konkrét indikátoroktól függetlenül hatással van a nemzetközi és nemzeti oktatáspolitikai térben folyó vitákra, aktuális célok kitűzésére és az elért eredmények értékelésére. Ezen túlmenően a program közvetve hozzájárul a nemzetközi standardok kialakulásához a szemléleti kérdésekben, nyelvezetben, módszertani megoldásokban, de ösztönzi a tapasztalatcserét, a konkrét kérdésekben a már bevált megoldási módok terjedését is. Érdemes azonban egy-két vonatkozásban óvatosságra is inteni az indikátorok alkalmazóit és értelmezőit. Az itt tárgyalt indikátorok használata – bár sok előnnyel jár az elemzésekben – az oktatási rendszerekből kiragadva vagy más kontextusba helyezve nem feltétlenül a jobb megértést teszi lehetővé, gyakran ehelyett a félreértés, más esetekben torzítás forrása lehet, s természetesen a konkrét kérdések mélyebb vagy átfogóbb elemzéséhez az itt közölt mutatók nem elégségesek, a kutatásokat sem helyettesíthetik.

A jelen kiadvány arra tesz kísérletet, hogy az OECD indikátorrendszerét a hazai szakmai érdeklődő közönség számára is bemutassa. A kiadvány fő forrását elsősorban az Education at a Glance 2002-ben megjelent kötete jelenti – de több is, és kevesebb is annál. Kevesebb, mivel kiadványunk nem törekedett teljességre, nem tudtunk minden, az Education at a Glance-ben megjelenő indikátort a kötetbe beemelni. Az indikátorok kiválasztásánál mindenekelőtt a magyar oktatáspolitikai szempontokat tartottuk szem előtt, s arra törekedtünk, hogy a magyar oktatásügy szempontjából releváns területek lehetőség szerint ne maradjanak ki, és hogy a tárgyalt indikátorok együtt összefoglaló képet adjanak a magyar – és más országok – oktatási rendszereiről. A kötet azonban több is, mint a 2002-es Education at a Glance magyar szempontú adaptálása, amennyiben feldolgoz korábbi kiadványokból származó indikátorokat is, részben az idősoros összehasonlítás kedvéért, s részben, mivel a korábbi kötetekben is voltak számunkra releváns, a 2002-es kiadványban nem szereplő indikátorok, melyek nélkül gyakran nem lenne teljes egy-egy területről alkotott kép. A kiadvány felépítésében is igyekeztünk követni az Education at a Glance 2002-es, a korábbiakhoz képest megváltozott szerkezetű kötetét. A kötet elején szerepelnek a kimeneti indikátorokat (munkaerő-piaci aktivitás, tanulási teljesítmények) tárgyaló fejezetek, ezt követik az oktatási ráfordításokat, részvételi tendenciákat és az iskolák szintjén érvényesülő folyamatokat tárgyaló fejezetek.

A jelen kiadvány szerzői az indikátorprogram magyar résztvevői, egy-egy munkacsoport magyar képviselői, illetve szoros munkatársaik, akik már több éves tapasztalatokkal rendelkeznek a program működéséről, az indikátorfejlesztő munka előnyeiről és korlátairól, s képet alkothattak a hazai oktatási rendszer adott területen való működéséről nemzetközi összehasonlításban is. Kádárné Fülöp Judit írása mindenekelőtt az OECD indikátorrendszerének kialakulásáról, felépítéséről és működéséről ad igen alapos és széles horizontú áttekintést. A következő öt fejezet a rendszeres adatszolgáltatás tematikus indikátorait tárgyalja, a fő tématerületek nemzetközi folyamatainak bemutatásával összekapcsolva: az oktatásból kilépők munkaerő-piaci helyzetének, az oktatás egyéni és társadalmi hozamának elemzése Tót Éva munkája, a tanulói teljesítmények alakulását a PISA 2000 vizsgálat bemutatása révén Vári Péter és munkatársai dolgozták fel, a finanszírozással kapcsolatos indikátorokat Limbacher László, az oktatási rendszerben való tanulói részvétel és továbbhaladás indikátorait Kozma-Lukács Judit és munkatársai, a tanulási környezet és az iskolai szervezethez kapcsolható indikátorokat, ezen belül a pedagógusokkal és tantervekkel kapcsolatos folyamatokat Imre Anna, Imre Nóra és Vágó Irén írása tekinti át. Az utolsó fejezet egy egyszeri adatfelvétel első feldolgozását adja közre, s ennek révén az INES-program keretében zajló fejlesztőmunka egy másik – a rendszeres adatgyűjtésen kívül eső – formájába ad betekintést.

A fejezetek többsége egyes esetekben az OECD-országok mindegyikére kitér, másutt az országoknak csak egy szűkebb körére összpontosít. Az egyes országokra összpontosító elemzések esetében az országok kiválasztásánál a hazai oktatáspolitika szempontjait igyekeztünk figyelembe venni, és azoknak az országoknak a beemelésére törekedtünk elsősorban, melyek tapasztalatai számunkra fontosak lehetnek (mindenekelőtt az angolszász és a skandináv országok). Emellett törekedtünk arra, hogy saját szűkebb közép-európai régiónk egyes országai, valamint adott téma esetében a legmagasabb és a legalacsonyabb értéket mutató országok is bekerüljenek az elemzésbe. Az egyes fejezetek (témakörök) esetében más-más országok emelhetőek ki pozitív vagy negatív irányban, más-más országok lehetnek érdekesek teljesítményük okán, ezért a tárgyalt országok köre az egyes fejezetek esetében némileg eltér, az OECD-átlagot és néhány ország, illetve országcsoport adatait azonban mindvégig szerepeltettük.

Mivel a kiadvány fontos céljának gondoltuk a hazai oktatás nemzetközi keretben történő bemutatását, az egyes indikátorok esetében a hazai helyzet interpretálására is kiemelt figyelmet fordítottunk. Erre néhol módszertani okokból is szükség van az eltérő jogi, statisztikai besorolások értelmezést is érintő hatása miatt, de az egyes hazai folyamatok hátterét, mögöttes okait is igyekeztünk minél több helyen felvillantani. Ezeken a pontokon természetesen hazai forrásokat is felhasználtunk, hazai adatbázisok adatait, itthoni szerzők elemző munkáit. A hazai helyzet nemzetközi tükörben igen változatos képet mutat: néhol a kedvező, másutt az átlagos vagy éppen a kedvezőtlenebb tendenciákat mutató országok közé kerülünk. Az idősoros elemzésekben többnyire jól nyomon követhető a magyar oktatási rendszerben zajló folyamatok nemzetközi összehasonlításban szembetűnő dinamikája is.

A kiadvány nyelve az Education at a Glance című kiadvány nyelvi, terminológiai megoldásait követi. A nem mindig könnyen olvasható, száraz nyelvezet ugyanakkor messzemenő tárgyszerűségével tartózkodik az értékelő megjegyzésektől. Az elemzések a fogalomhasználatban, az elnevezésekben is az OECD megoldásait követik, ezek meghatározását s egyes indikátorok számítási módját a függelékben találja az olvasó. A függelékben található az írások többsége által érintett ISCED (International Stan dard Classification of Education) rendszer, a felhasznált vagy az érdeklődő olvasók figyelmébe ajánlott irodalomjegyzék, s itt találhatóak a szövegben meghivatkozott táblázatok is.

A kiadványt, ami az egyik kísérlet az OECD indikátorfejlesztésén alapuló tapasztalatok közreadására, elsősorban azok figyelmébe ajánljuk, akik a hazai oktatásügyi folyamatokban elemzőként vagy döntéshozóként érintettek, reméljük azonban, hogy a kötet az említetteknél szélesebb körben is olvasókra talál.

A szerkesztő

 

Tags: 
Prefix: 

A honlapon található adatbázisban lévő tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művek elektronikus továbbhasznosítását előzetes írásbeli engedélyéhez köti. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést kifejezetten megtiltja.