Az alap- és középfok közötti átmenet kérdése érinti a rendszer egészének szerkezeti felépítését, ennek változásait, valamint a rendszeren való áthaladás egyének és csoportok számára adott lehetőségeit, s ennek társadalmi különbségeit. Ezért a fenti témakör áttekintéséhez vizsgálni kell a rendszer egészének változásait, valamint azt, hogy mindez mit jelent, az áthaladás lehetséges csatornái számára (expanzió, stb.), hogy hogyan érinti az áthaladás tényeleges folyamatát, a különböző társadalmi csoportok áthaladási esélyeit, ill. hogy milyen eredményességgel működnek az egyes oktatási szintek, milyen arányú a korrekció lehetősége és a lemorzsolódás.
A fentiekből adódóan az alap- és középfok kapcsolódásának kérdése egyszerre elméleti, politikai, gazdasági és társadalmi kérdés. Elméleti kérdésként fogalmazva: hogyan lehet az egyes alrendszerek önállóságát s összehangolt működésüket egyidejűleg biztosítani, ill. hogyan lehet a rendszerműködés különböző szempontú - egymást sok tekintetben kizáró szempontok - hatékonyságát egyidejűleg biztosítani: gazdasági, szakmai, társadalmi szempontok egyidejű és hathatós érvényesülését. Politikai kérdésként: az egyes funkciókhoz konkrét társadalmi csoportok és jelentős társadalmi érdekek kötődnek (pl. munkáltatói csoportok, szakmai érdekcsoportok, politikai érdekcsoportok, szülők), a funkcionális konfliktusok gyekran ezen csoportok konfliktusaként jelennek meg. A különböző szempontok érvényesítését lehetővé teszi a szabályozás, éppen ezért azonban ezeket érvényre juttatásukkal egyidejűleg korlátozni, ellensúlyozni is szükséges lehet - valamelyik szempont egyoldalú érvényre jutását meggátolása, s a különböző szempontok, működésre ható logikák közti egyensúly megtartása érdekében. Gazdasági kérdés: mivel az időveszteség mind az egyén, mind a társadalom egésze számára költségekkel jár, fontos annak feltárása, hogy hogyan lehet az adott lehetőségeket minél hatékonyabban kihasználni, pl. az iskolarendszeren keresztül való áthaladás minél teljesebb, minél kevesebb lemorzsolódással, ismétléssel járó megvalósulását elérni? Társadalmi kérdés: hogyan lehet a különböző társadalmi csoportok számára hasonló esélyeket biztosítani az iskolarendszeren való keresztülhaladás sikeressége érdekében, a leszakadók csoportjaira fokozott figyelmet fordítani, ill. hogyan lehet a társadalmi integráció esélyeit minél inkább a tanulók összessége számára biztosítani?
Jelen írás az alap- és középfok közötti átmenet kérdését egyszerre, de nem elkülönítetten értelmezi gazdasági, politikai, társadalmi kérdésként. A tanulmány jelenlegi formájában elsősorban a két szint közötti kapcsolat kérdését tárgyalja, azt elsősorrban oktatáspolitikai, szerkezetpolitikai kérdésként értelmezi, s ilyen értelemben, a központi oktatáspolitikai szándékok felől közelíti meg. A tanulmány első része tárgyalja azokat a fontosabb oktatáspolitikai célkitűzéseket, amelyek érintik az alap és középfok közötti átmenet kérdését- szükségképpen rendszerszinten tárgyalva. A tanulmány második része az oktatási rendszerben korábban végbement intézményi szintű ténylegesen végbement ill. jelenleg folyamatban levő változásokat tárgyalja, ezek okaival. A tanulmány harmadik része az előzőhöz szorosan kapcsolódóan, de attól módszertani okokból elkülönítve a tanulói szinten megjelenő érintő következményeket, az áthaladási folyamatokat vizsgálja.
II. Változások az oktatási rendszer szerkezetében
Az intézményrendszer felépítésében és működésében bekövetkezett változások célját és irányát a Közoktatás távlati fejlesztési stratégiája fogalmazza meg. Sajátos módon a stratégia születését megelőzte a folyamatokat és a szerkezetet nagyrészt maghatározó oktatási törvény, ez utóbbit pedig szintén nagyrészt megelőzték maguk a változási folyamatok. A jelen helyzetből adódóan ma inkább az a kérdés merül fel, hogy mennyire fedi egymást a stratégiában megfogalmazódó irány, s a korábban végbement változások iránya(i).
1. Az oktatási rendszer stratégiai céljai
A közoktatás fejlesztésének stratégiai céljai egyaránt jelentenek szakmai, társadalmi- politikai és gazdasági jellegű változásokat. A három alapvetőnek nevezett stratégiai cél a közoktatás tartalmi modernizációja, a középiskolai oktatás kiterjesztése, valamint az oktatás minőségének javítása. Az megcélzott változások ezen túlmenően érintenek más elemeket, megfogalmaznak más célokat, befolyásolják a rendszer egészének a működését
A fejlesztési stratégia megfogalmazott céljai közt hangúlyozottan szerepel a középiskolai oktatás kiterjedése és az ezzel összekapcsolódó szerkezeti átalakulás támogatása, az oktatási minőség biztosítása és a tartalmi modernizáció. A stratégia hosszabb távon célul tűzi ki a tankötelezettség 18 éves korig történő meghosszabbítását. (Mivel azonban ez csak azokat érinti, akik 2005-ben érnek el az általános alapoktatás végére, eddig az időpontig a tanulók többségének a számára a tankötelezettség 16 éves korig tart). A stratégia igyekszik a fejlett országok iskolaszerkezeti tagolódásának modelljéhez közelíteni a szabályozásban, ezt tükrözik a stratégia szerkezettel kapcsolatos elemei: az egyes képzési szintek meghatározása, az átjárhatóság és a lemorzsolódókra fordított fokozott figyelem igényének megfogalmazása. A következőkben csak a szerkezeti változásokat közvetlenül érintő stratégiai célkitűzésekre térünk ki.
A középiskolázás kiterjesztése
Magyarország nemzetközi összehasonlításban az egyes, 14 éves kort követő életkori csoportok iskolarendszerű oktatási részvételét tekintve nem túlságosan kedvező helyzetben van. Szembeszökő az elmaradás az elmaradás a fejlett országokhoz képest. A fejlett országokban a 15-16 évesek beiskolázási aránya 90% feletti (számos országban ez az iskolakötelezettség határa), de ezt követően is, a 17 évesek is 80-90% körüli arányban, de egyes országokban (Hollandia, Dánia, NSZK, Svédország)a 18 évesek is 50% feletti arányban tanulnak az iskolarendszer keretei között
Magyarországon a míg 15 évesek 84,4%-a, a 17 éveseknek már csak 45,4%-a, s a 18 évesek csak 12,2%-a tanult az iskolarendszer keretei között 1992-ben (Függelék 1. Sz. táblázat). A központi oktatáspolitika célja a középiskolai expanzió megvalósítása, a középiskolát végzett, érettségizett fiatalok számának növelése. A célul tűzött középiskolai oktatás expanziójának következtében, ha ezek a célkitűzések arányában valósulnak meg, néhány éven belül a 14-18 év közötti fiatalok 85-90%-a valóban érettségit adó iskolatípusban tanul tovább az általános iskola elvégzését követően.
A képzés szintjei
Az alap- és középfokú képzés időtartama a fejlett országokban általában 12 év, ami a legtöbb európai országban 3 szakaszra tagolódik: alapfokú, alsóközépfokú és felsőfokú szakaszra. A szakaszhatárok az egyes országokban nem feltétlenül esnek egybe. A képzési szakaszok határait részben a hagyományok, részben egyéb (tudományos szempontok, pl, a fejlődéslélektani szempontból indokolt váltások, vagy oktatáspolitikai) szempontok, pl. a NAT-ban meghatározott képzési követelményszintekhez való igazodás) jelölik ki.
1. Az iskolai kezdő szakasz - az elemi oktatás szakasza - a gyerek alapismereteinek ill. a tanulási és társadalmi beilleszkedés legfontosabb képességeinek kialakítását célozza.A közoktatási stratégia az iskolai kezdő szakasz időtartamát a korábbihoz képest meghosszabbítja (6-12 éves korosztály), több időt fordítva az alapismeretek kialakítására, a tanulási és kommunikációs készségek kialakítására. Az alsó középfokú szakasz a stratégia megfogalmazása szerint túl korán kezdődik, a tanulók túl korán kényszerülnek pályaválasztásra 14 évesen. A stratégia szándéka a pályaválasztási döntés 2 évvel történő kitolása, azaz annak lehetővé tétele, hogy a tanulók az alsóközépfokú képzési szint lezárultáig, a tankötelezettség végéig ne kényszerüljenek pályaválasztásra (12-16 évesek). Az iskolai kezdő szakasz és az alsó középfok megkülönböztetése is területi okokból is indokolt, a kötelező oktatás egésze a ritkább népsűrűségű területeken nem szervezhető meg egyetlen szakaszban. A startégia megfogalmazása szerint az alapoktatás kezdeti szakaszában célszerű az oktatást a lakóhelyhez közel megszervezni, s későbbi szakaszokban önkormányzati együttműködések révén válhat lehetővé az egyes képzések elérhetővé tétele az egyes térségekben.
2. Az alsó középfokú szint legfontosabb célja az alapvető társadalmi és tudományos ismeretek és képességek kialakítása,
3. A felsőközépfokú szint, amelynek feladata a társadalmi és tudományos ismeretek részletesebb tanítása s a fiatalok felkészítése felsőfokú tanulmányokra, valamint szakmai előképzése gyakorlati foglalkozásokra.
Az oktatási törvény rendelkezéseiben alapvetően a fenti szándékok tükröződnek. A törvény a tankötelezettségre vonatkozó rendelkezések közt említi, hogy: Az iskolai oktatás általános műveltséget megalapozó pedagógiai szakasza az első évfolyamon kezdődik és a 12., az e törvényben meghatározott feltételek esetén a 13. évfolyam végéig tart. A képzési szintek egymástól való elkülönülését és belső tartalmi szabályozottságát a tantervi és vizsgarendszer szabályozza. A tantervi és vizsgarendszer (NAT, alapvizsga, érettségi) olyan, egységesítést szolgáló, s egységességet megvalósítani akaró dokumantum, amely az egységes követelményeket a kimenet oldaláról, a 4., a 6. 8. és 10 évfolyam végén határozza meg, de a követelmények megvalósulását sokféle - különböző tantervi változatokban megfogalmazott - módon teszi lehetővé. A NAT, ill. az erre épülő helyi tantervek bevezetésének határideje 1998. Szeptember. Az iskolában a nevelő és oktató munka - az iskolai pedagógiai program részét alkotó - helyi tanterv alapján folyik. A helyi tanterv a) az első évfolyamon kezdődő és a 10. évfolyam végéig tartó szakaszban a Nemzeti alaptanterv és az alapműveltségi vizsga, b) a 11, évfolyamon kezdődő és az érettségi vizsga időszakáig tartó szakaszban pedig az érettségi vizsga követelményeire épül. ** Az alapiskolai oktatási szakaszt 16 éves korban, a tankötelezettség végével az alapműveltségi vizsga, a felsőközépfokú szakaszt az érettségi vizsga zárja le.
* I. Fejezet, 8. Paragr. (4)
** I. Fejezet, 8. Par. (8)
A szakképzés rendszerének átalakítása
A középiskolai oktatás kiterjesztése más oldalról az elavult szerkezetű s rossza hatásfokkal működő középfokú szakképző intézményrendszer átalakítását, átstrukturálását jelenti. A szakképzést alapvetően befolyásoló tényező a szakképzés kezdetének a 14. életévről a 16. életévre történő kitolása, azaz az iskolaköteles kor utánra helyezése. A szakképzést alapvetően befolyásoló másik dokumentum a korábbi négy ágú szakmarendszert felváltó egységes Országos Képzési Jegyzék (OKJ), amely 955 szakképesítést tartalmaz, rögzítve ezek képzési idejét, ill. a szükséges előképzettséget.
1. sz. táblázat - Az OKJ által előírt belépési iskolázottsági feltételek
| Belépési feltétel | N | % | |||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
| semmi | 27 | 3,0 | |||||||||||||||||
| alapfok | 354 | 39,4 | |||||||||||||||||
| alapvizsga | 70 | 7,8 | |||||||||||||||||
| középfok | 433 | 48,2 | |||||||||||||||||
| felsőfok | 8 | 0.9 | |||||||||||||||||
| ismeretlen | 6 | 0.7 | |||||||||||||||||
| összesen | 898 | 100.0 | |||||||||||||||||
Az OKJ a szakmák belépési feltételéül öt iskolafokozatot jelöl meg, legnagyobb arányban a középiskolai végzettséget (érettségit) feltételező szakmák vannak képviseltetve, kevés kötődik az alapvizsgához, igen sok alapfokú iskolai svégzettséget igényel.
Belépés a középfokra
Nehézséget okoz a jelenlegi időszakban, hogy az alap- és középfok jelenlegi határa, az átlépés jelenlegi pontja és gyakorlata nem esik egybe az alsóközépfok és a felsőközépfok tervezett szakaszhatáraival. Míg jelenleg a középfokra való belépés 14 éves korban történik, addig a felsőközépfokra való belépés 16 éves korban lehetséges. Várhatóan a elkülönültség megmarad, mint az intézményrendszer és az oktatási programok elkülönültsége. Távlatilag az alapvizsga, amely az oktatás tartalmát a 10. évfolyamig szabályozza, a felsőközépfokú szakaszba való belépés feltétele is lehet. Az alapműveltségi vizsga alapján kiállított bizonyítvány az általános műveltséget megalapozó ismeretek, készségek, képességek elsajátítását tanúsítja. Az alapműveltségi vizsga letételéről kiállított bizonyítvány jogszabályban meghatározottak szerint szakképzésbe való bekapcsolódásra, valamint munkakör betöltésére, tevékenység folytatására jogosít.* A középiskola helyi tantervében előírhatja, hogy a 11. évfolyamra történő továbbhaladás feltétele az alapműveltségi vizsga letétele is. **
* I. Fejezet, ). Par. (7)
** 71. Par. (1)
A - várhatóan kötelező, kötelezően választható és szabadon választható 5-6 tárgyból álló - alapvizsga funkciója nem a szelekció, jelentősége inkább a tartalmi szabályozásban, a kötelező iskolai végzettség igazolásában, az eredményességre vonatkozó jelzésben, stb. kereshető. (Sajátos módon a közvéleménykutatás eredményei szerint az alapvizsgát mint a 11. évfolyamba való lépés feltételét a megkérdezett intézmények közt a gimnáziumok fogadták el legkevésbé, akik feltehetően saját szelekciós kritériumaik megtartásához ragaszkodnak). Mivel jelenleg a középfokú intézményekbe történő átlépés megelőzi az alapvizsga letételének időpontját, az alapvizsga várhatóan csak a felsőközépfokú szakaszba való átlépésnél, a különböző oktatási programok közti választásnál vagy az oktatási rendszerből való kilépésnél a bír majd jelentőséggel, kevésbé a középfokú intézményekbe való beléépésnél.
A törvényi szabályozás ugyanakkor azt is lehetővé teszi, hogy a középfokú oktatási programok és a középfokú intézményrendszer ne essenek egybe, amennyiben továbbra is megengedi a középiskolák számára a korábbi kezdést. Hat vagy nyolc évfolyammal működhet a gimnázium, ha a középtávú beiskolzási terv előrejelzése alapján a tankötelezettség teljesítéséhez szükséges feltételek íly módon teremthetőek meg és fővárosi ill. megyei szinten megoldható azoknak a tanulóknak a gimnáziumi felvétele, akik gimnáziumi tanulmányaikat a 9. évfolyamon szeretnék megkezdeni.*. A két tanítási nyelvű középiskolák számára a törvény az egy évvel meghosszabbított oktatást teszi lehetővé. **
* IV. fejezet, 28. Par. (2)
** IV. fejezet, 28. Par. (3) ill. 29. Par. (2)
Differenciálódás és átjárhatóság
Az általános alapképzés meghosszabbodása és a közoktatás szerkezetének ezzel összefüggő átalakulása azzal a következménnyel járhat, hogy egyre több határozott elképzelés nélküli, motiválatlan fiatal marad bent az oktatási rendszerben hosszabb ideig, ill. kerül be a középiskolai oktatásba, ami növeli az időközben váltani szándékozók, s a lemorzsolódók valószínűsíthető arányát. Az alsóközépfokú oktatás szakaszának végéig (16 éves korig) az oktatás NAT által szabályozott alapkövetelményei azonosak, s nem függenek az iskola szerkezetétől, az iskolatípustól. Az oktatási programok nagyobbrészt függetlenek az oktatási intézményektől, az oktatási programok azonossága biztosítja az intézmények közötti átjárhatóságot. A különböző felkészültséggel és motiváltsággal rendelkező s a középiskolába nagy számmal bekerülő tanulók igényeinek differenciált módon kell az oktatási rendszernek megfelelnie, mind a tananyagok, mind a módszerek és rugalmas szervezési megoldások tekintetében. Ennek következtében várhatóan tovább gyengül az iskolatípusok merev elkülönülése, s növekszik a különböző programokat egyidejűleg biztosító intézmények száma - azaz az oktatási rendszer átjárhatósága.
Az oktatási rendszer átjárhatósága a tanulók iskolák, iskolai fokozatok, iskolatípusok közötti mozgásának lehetőségét jelenti. A központi szabályozás, az 1993-as oktatási törvény a tanulók jogai közt említi, hogy különbözeti vizsga, vagy évfolyamismétlés nélkül folytathassa tanulmányait akkor is, ha állandó lakóhelyén nem működik olyan iskola, amelyikban a tankötelezettség végéig biztosított az iskolai nevelés és oktatás.* Az oktatási törvény megfogalmazása szerint: Az általános műveltséget megalapozó szakaszban az iskolai nevelés és oktatás tartalmi egységét, az iskolák közti átjárhatóságot a Nemzeti alaptanterv, továbbá az alapműveltségi vizsga és az érettségi vizsga vizsgakövetelményei biztosítják.** Az alapműveltségi vizsga központi követelményei a Nemzeti alaptantervre épülnek.***
* 11. Paragrafus 9. (1) j)
** I. Fejezet, 8. Par. (5)
*** I. Fejezet, 9. Par. (1)
Az átjárhatóság biztosításának felelősségét a törvény intézményi szint helyezi: Az iskola helyi tantervének - a szakképzés kivételével - biztosítania kell az iskolaváltást, a tanuló átvételét, szükség esetén különbözeti vizsgával vagy évfolyamismétléssel.* Az átjárhatóság megvalósíthatósága biztosításának ellenőrzése a fenntartónak feladata. Azoknak a tanulóknak a különbözeti vizsga vagy évfolyamismétlés nélküli iskolaváltásáról, akiknek az állandó lakóhelyén a tankötelezettség végéig nem biztosítottak az iskolai nevelés és oktatás feltételei, a fővárosi, megyei önkormányzat köteles gondoskodni.**
* 46. paragrafus
** 87. P. (1) d)
Lemorzsolódás
Az áthaladás folyamán fokozott figyelmet kell fordítani az expanziót követően valószínűsíthetően szintén megnövekedő számú lemorzsolódókra, s célszerű a meglévő szakmai képzési formák, pályaorientációs foglalkozások megtartása, fejlesztése. Az ezzel járó egyéni és társadalmi kockázat mérséklésére biztosítani kell a szakmaszerzés lehetőségét minden tanuló számára, azok számára is, akik az iskolarendszerből esetleg az alapvizsgát megelőzően estek ki, valamint a korrekció lehetőségét két értelemben is: az időközbeni váltás lehetőségének megteremtésével, valamint adott iskolai szakaszok befejezésének iskolai végzettségek megszerzésének lehetőségét a későbbiek folyamán, idősebb korban is.
A törvény: Ha a tanuló a tankötelezettségének ideje alatt az első-tizedik évfolyam ismereteinek elsajátítását nem fejezte be, és szakképzettséggel nem rendelkezik, részére - a tankötelezettség megszűnte után, nappali rendszerű iskolai oktatásban a szakképzési évfolyamon - felzárkóztató oktatás szervezhető. A felzárkóztató oktatás keretében a tanuló szakmai vizsga letételéhez szükséges ismeretek elsajátítása mellett felkészül az általános műveltséget megalapozó pedagógiai szakasz követelményeiből is. A felzárkóztató oktatás keretében a szakképzési évfolyamok száma egy évfolyammal megnövelhető. *
* IV. fejezet, 27. Par. (7)
A stratégia és a törvény céljainak megvalósulásához szükséges a közoktatás intézményrendszerének bizonyos mértékű átalakulása, az oktatási programok és az intézményrendszer bizonyos mértékű közeledése. Várható, hogy a középiskolába belépők számának növekedése a szerkezeti változások mellett növeli az eltömegesedés jegyeit az intézményeken belül. A differenciálás és az átjárhatóság megteremtése az egyik, a középiskolai beiskolázás rugalmasabbá válása a másik legfontosabb feltétele a középiskola expanziójának, s ha nem is feltétele, de fontos velejárója a középiskolázás kiterjesztésének a leszakadókra fordított fokozott figyelem. Az alap- és középfok közötti átmenet jelenlegi gyakorlata a középiskolai expanzió következtében várhatóan nagymértékben átalakul, s a jelenlegi szelekciós pontok kitolódásával a középfokú intézmények szelektálni igyekvő beiskolázási politikája megszelídül.
Alighanem a sorrendi felcserélődésből adódik, hogy az oktatási törvény rendelkezései nem minden ponton fedik a stratégiában megfogalmazódó szándékokat - pl. a különböző képzési szintek egymástól való világos elhatárolódásának szándékát nem tudja a törvény érvényre jutattni. A törvény a megindult szerkezeti változásokkal kapcsolatban csak egy kontrollt tud - utólagosan (a korábbi, a helyi önkormányzatok jóváhagyása mellett) beépíteni, a középszintű, középtávú oktatástervezést. A szerkezeti változásokkal kapcsolatos másik várható probléma, az átjárhatóság igénye mindkét dokumentumban megfogalmazódik, ez nagyrészt a helyi tanterveken és helyi szintű egyeztetésen múlik, hogy mennyire tud érvényre jutni. Problémát okoz a oktatási rendszer tervezett szerkezetének és az intézményrendszer jelenlegi szerkezetének egymástól való eltérése, s még nagyobb gondot okoz az utóbbiban bégbement változások iránya.
2. A közoktatás intézményszerkezete, szerkezeti változásai
A közoktatás szerkezetének átalakulásával kapcsolatban tárgyalt fő kérdések: Hogyan alakult az elmúlt években a magyar közoktatás intézményrendszere, a középiskolázás terjedése, milyen szerkezeti változások indultak el az elmúlt években? Hogyan illeszkedik a jelenlegi iskolaszerkezet a közoktatás távlati stratégiájában megfogalmazott kívánalmakhoz? Hogyan alakultak át a középfokra való bejutás feltételei a szerkezeti változások következtében, s hogyan alakul ma az átjárhatóság, a korrekció lehetősége a középfokon belül, a az egyes intézménytípusok közt? A feltett kérdéseket egyenként válaszoljuk meg, elsősorban statisztikai és dokumentumelemzés segítségével.
2.1. A középiskolai oktatás expanziója
A középiskolai oktatás expanziója, a középfokot nappalin végző tanulók váratlanul gyors létszámnövekedése a 80-as évek második felében kezdődött el. 1985-ben még csak 46,8 % volt azok aránya, akik az általános iskola után középiskolába iratkoztak. 1996/97-es tanévben 61.6%. A 90-es évek közepére egy-egy korosztályon belül a teljes középfokú oktatásba jelentkezőknek közel kétharmada jelentkezik középiskolába, s több, mint kétharmada tanul középiskolában. A középiskolába lépő a tanulók egynegyede általánosan képző, egyharmada szakmai jellegű középiskolába lép. Időben vizsgálva az utóbbi iránt valamivel nagyobb volt az elmúlt években az érdeklődés. 1985/86 és 1996/97 közt eltelt 11 év alatt a középfokon továbbtanulók száma 23%-kal nőtt - elsősorban demográfiai okok következtében (a tanulók száma az 1992/93-as tanév óta csökkenőben van), addig a gimnáziumban tanulók száma 33%-kal, a szakközépiskolában tanulóké 65%-kal emelkedett, a szakmunkástanulóké 19%-kal csökkent.
2. sz. tábla - A középfokú iskolatípusokban továbbtanulók számának alakulása, 1985-1997.
| 8 osztályt végzett | Gimnázium | Szakközépiskola | Szakmunkásképző | Gép- és Gyorsíróiskola | Eü szki. | Spec. szki. | Összes továbbtanuló | ||||||||||||
| N | % | % | % | % | % | % | % | ||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
| 1985/86 | 130992 | 20,8 | 26,0 | 43,8 | 1,4 | 1,4 | - | 93,6 | |||||||||||
| 1986/87 | 131219 | 20,7 | 27,0 | 43,5 | 1,7 | 1,3 | - | 94,2 | |||||||||||
| 1987/88 | 134223 | 21,1 | 26,7 | 44,2 | 1,4 | 1,4 | - | 94,8 | |||||||||||
| 1988/89 | 149640 | 20,1 | 27,4 | 44,5 | 1,6 | 1,4 | - | 95,0 | |||||||||||
| 1989/90 | 170891 | 20,4 | 27,0 | 42,7 | 1,7 | 1,5 | - | 93,3 | |||||||||||
| 1990/91 | 164616 | 21,1 | 27,5 | 42,0 | 1,6 | 1,3 | - | 93,4 | |||||||||||
| 1991/92 | 158912 | 21,6 | 28,9 | 39,2 | 1,3 | 0,9 | - | 91,9 | |||||||||||
| 1992/93 | 151295 | 23,3 | 30,1 | 36,6 | 1,0 | 0,8 | 3,9 | 95,7 | |||||||||||
| 1993/94 | 144203 | 24,2 | 31,8 | 35,5 | 0,9 | 0,6 | 4,5 | 97,5 | |||||||||||
| 1994/95 | 136900 | 25,7 | 32,6 | 35,2 | - | - | - | 98,8 | |||||||||||
| 1995/96 | 122359 | 27,1 | 33,7 | 34,2 | - | - | 4,3 | 99,3 | |||||||||||
| 1996/97 | 120561 | 27,2 | 34,4 | 31,9 | - | - | 3,6 | 97,1 | |||||||||||
A rövid idejű képzések valamennyi fajtája iránt csökkent az érdeklődés, különösen a hagyományos szakmunkásképző iskolák iránt. Kivételt képeznek ebben a szektorban a speciális szakiskolák, ezekben az intézményekben látványosan megemelkedett a tanulók száma.
3. sz. tábla - A tanulók száma iskolatípusonként 1985-1995
| Gimnázium | Szakközépiskola | Szakmunkásképző | Gép- és gyorsíró iskola | Egészségügyi szakiskola | Speciális szakiskola | Összesen | |||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
| 1985/86 | 105794 | 130155 | 176380 | 7751 | 5491 | - | 425571 | ||||||||||||
| 1986/87 | 105194 | 131517 | 175228 | 7744 | 5279 | - | 424932 | ||||||||||||
| 1987/88 | 105976 | 133618 | 177191 | 7378 | 5414 | - | 429577 | ||||||||||||
| 1988/89 | 108440 | 139740 | 186796 | 7343 | 5645 | - | 447964 | ||||||||||||
| 1989/90 | 116317 | 157075 | 201702 | 6794 | 6531 | - | 488419 | ||||||||||||
| 1990/91 | 123425 | 168352 | 209371 | 6231 | 6549 | 684 | 514612 | ||||||||||||
| 1991/92 | 130378 | 178911 | 204655 | 5404 | 6261 | 6062 | 531671 | ||||||||||||
| 1992/93 | 136729 | 186183 | 188570 | 4281 | 5158 | 14284 | 535205 | ||||||||||||
| 1993/94 | 138198 | 192388 | 174187 | 3494 | 4224 | 17298 | 529789 | ||||||||||||
| 1994/95 | 140352 | 196965 | 163330 | 3017 | 3290 | 16338 | 523292 | ||||||||||||
| 1995/96 | 140884 | 208405 | 154294 | 2267 | 2054 | 13984 | 521888 | ||||||||||||
| 1996/97 | 140867 | 220528 | 143846 | 1870 | 1067 | 11624 | 519802 | ||||||||||||
Bár a középiskolai oktatás kiterjedése egybeesett az oktatáspolitikai szándékokkal, az expanziót mégsem tudatos oktatáspolitika vezérelte. Különösen a 90-es elejének tendenciáira igaz, hogy nagyobbrészt olyan spontán helyi folyamatoknak tudható be, amelyeket a demográfiai helyzet, az oktatási intézmények tanulók számától erősen függő finanszírozási módja, a gazdasági változások, a tömeges munkanélküliségkialakulásának következtében válságba jutott szakmunkásképzés, s nyomában a társadalmi igények átstrukturálódása motiválta, a törvényes keretek és a helyi ágensek nagyfokú mozgástere, önállósága tett lehetővé, s a helyi és iskolai szintű döntések valósítottak meg.
A középfok expanziójának egyik fontos oka a tanulókért megindult verseny volt, amely ma az oktatási rendszer egyik meghatározó jellegzetessége, s jellemzi az intézmények közötti, s helyenként a fenntartó önkormányzatok közötti viszonyt is. A tanulókért folyó verseny a demográfiai helyzet és az intézményfinanszírozási rend következtében együttesen alakult ki az elmúlt években, pozitív hatásai (intézményi kínálat, oktatási profilok kínálatának bővülése, helyenként a szolgáltatások színvonalának javulása) mellett negatív hatásokkal is jártak (konfliktushelyzetek szaporodása, szakmai megoldások helyett politikai megoldások, helyenként a szolgáltatások színvonalának romlása).
A középfokú oktatás kiterjedésének másik legfontosabb oka a gazdasági válság következtében szakmunkásképzési szektor hanyatlása, amelynek következtében mind a szülők, mind a helyi hatóságok és maguk a képző intézmények a másik lehetőséget, a középiskolai oktatás alternatíváját igyekeztek választani.
A középiskolai oktatás kiterjesztésének harmadik tényezője a munkanélküliség lehetősége, aminek következtében a szülők körében egyre nagyobb arányban terjedt el a hosszabb iskoláztatás gyakorlata ill. a piacképesebb tudás elsajátítását lehetővé tevő oktatási formák választása.
Az expanziót következményei felől is érdemes elemzeni: mindenekelőtt a hallgatók összetételében végbement változások felől. Az expanzió következtében a gimnáziumi tanulókon belül a nemek aránya módosulóban van: csökken a leány és nő a fiútanulók aránya - a folyamat különösen szemléletes az 1. évfolyamos tanulókon belüli arányváltozásokon - a gimnázium azonban még így is a lányok iskolatípusa maradt. Ugyanezen idő alatt a szakközépiskolákban szintén csökkent a lányok aránya, de az előbbinél kisebb mértékben: az 1990. évi 51,0 %-ról 1994/95-re 49,7%-ra - a szakközépiskolában kiegyensúlyozottan alakul a nemek aránya.
4. sz. tábla - Leánytanulók számának és arányának alakulása a gimnáziumban 1990-1995.
| Tanév | Gimnáziumi tanulók száma | Ebből: leány | % | I. évf. gimn. tanulók | Ebből: leány | % | |||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
| 1990/91 | 123427 | 81991 | 66,4 | 35255 | 23560 | 66,8 | |||||||||||||
| 1991/92 | 130378 | 86001 | 65,9 | 35170 | 22902 | 65,1 | |||||||||||||
| 1992/93 | 136729 | 89335 | 65,3 | 36289 | 23408 | 64,5 | |||||||||||||
| 1993/94 | 138198 | 88712 | 64,2 | 36465 | 22886 | 62,7 | |||||||||||||
| 1994/95 | 140352 | 88819 | 63,0 | 37378 | 23153 | 61,9 | |||||||||||||
A középiskolai expanzió révén valószínűsíthetően változások mennek végbe a tanulók társadalmi hátterének alakulásában is. A középiskolai oktatás kiterjesztése következtében várhatóan egyre több motiválatlan, kevésbé felkészült fiatal kerül be a rendszer magasabb szintű képzést nyújtó oktatási fokozataira, intézményeibe, anélkül, hogy időközben módjuk lenne módosítani, vagy a munkaerőpiaci érvényesüléshez szükséges felkészítés birtokában lépni ki a rendszerből. Minél nagyobb hányada kerül ki a középiskolai tanulóknak olyan társadalmi rétegekből, amely kevésbé motivál a tanulásra, annál nagyobb mértékben nő a lemorzsolódási arány. A várható tendenciák nemcsak új pedagógiai módszereket tesznek szükségessé, de szükségessé teszi a rendszer elhagyásának lehetővé tételét a végpont előtt, valamilyen végbizonyítvány birtokában, ill. szükségessé tesz bizonyos szerkezeti változtatásokat, az átjárhatóság megkönnyítését, valamint a munkaerőpiac igényeihez kapcsolódó, nem iskolarendszerű oktatási formákba való átlépés lehetővé tételét. A tanulók rendszeren belüli előrejutása, a különböző utak közötti eloszlása hatékony pályaorientációs és tanácsadói szolgáltatással javítható, ez a rendszer azonban fejlesztésre szorul szakmai és anyagi értelemben egyaránt.
2.2. Iskolaszerkezeti változások
A szerkezeti változások következtében az oktatási rendszer sajátos átmenetiség képét mutatja. Egyértelműen felbomlott a korábbi iskolaszerkezet, nem alakultak azonban ki egy új szerkezet fontosabb körvonalai. A jelenlegi helyzetet a régi és az új iskolaszerkezet közötti nehezen leírható állapot jellemzi, amelyben mind a közép- és alapfokú oktatási intézmények közötti határvonal, mind a továbbtanulásra és munkavégzésre felkészítő oktatási formák közötti határ, az általános és a szakmai jellegű oktatást, képzést nyújtó különböző iskolatípusok közötti határvonal elmosódott. A végbement szerkezeti változások értelmezhetőek okaik felől (Középiskolai expanzió, iskolák közötti verseny kialakulása a demográfiai viszonyok következtében), elemzési szintenként (rendszerszintű, iskolaszintű elemzés), ill. az oktatási rendszeren belüli megjelenésmódjaként (horizontális és vertikális változások). Itt a horizontális és vertikális szerkezet kérdését tárgyaljuk külön, összekapcsolva a változások okaival. Mindkét vonatkozásban érvényes a szerkezeti átalakulások vizsgálatára, hogy mind a jelen helyzet, mint a folyamatok alakulása nehezen követhető megfelelő statisztikai adatok hiányában.
A szerkezeti változások okai között az elmúlt években bekövetkezett gazdasági, demográfiai társadalmi változások hatását kell keresnünk, s az ezek mentén, ezek következtében sajátosan strukturálódó intézményi érdekek érvényre jutását. A szerkezeti átalakulások legfontosabb demográfiai oka az általános iskolát végzettek számának csökkenése, a tény, hogy 1989 és 1995 között az általános iskolát végzettek száma 171 ezerről 122 ezerre esett vissza, s az iskoláknak nagy erőfeszítéseket kellett tenniük a tanulóik számának biztosítására. A szerkezeti átalakulások gazdasági oka a gazdaság egészének általános válsága és szerkezeti átalakulása húzódik, aminek következtében radikálisan lecsökkent a hagyományos szakmunkásképzési igény. A gazdasági szerkezetátalakítás következtében összeomlott állami nagyvállalatok maguk alá temették - ténylegesen vagy potenciálisan - a hagyományos szakképzési szektor nagy részét is, megszüntetve azok gyakorlóterepét és az általuk kibocsájtott munkaerő felvevő piacát. A szerkezeti változások lényeges politikai, szakmapolitikai oka a szerkezeti változásokkal kapcsolatos döntések helyi, fenntartói szintre kerülése, aminek következményeképpen a szakmai és gyakran anyagi feltételek hiányában is engedélyezte a fenntartók többsége a szerkezeti átalakulást. Erősítette a fenti tényezők hatását az oktatás finanszírozási rendszere, ami a tanulók létszámától teszi függővé az egyes intézmények finanszírozását. A fenti okok sajátos összefonódása, időbeni egybeesése következtében az közoktatási mező az intézmények számára korábban nem ismert versenytérré alakult, amelyben minden eszközt meg kellett ragadnia az iskolák többségének a tanulók elegedndő számának biztosítása, az intézmény fennmaradása, a pedagógusok álláshelyének biztosítása érdekében. Nagyrészt a fenti okok következményeként állt elő a helyzet, hogy a középfokú oktatási rendszer átstrukturálódása, azaz a képzési kínálat szerkezeti átalakulása nagyrészt megelőzte az ebbe az irányba ható tudatos oktatáspolitika megfogalmazódását, sőt kialakulását.
Az oktatási rendszer horizontális szerkezetének változásai
Az oktatási rendszer horizontális szerkezetének változásai nagyrészt a korábban tárgyalt expanzió következménye. A szerkezeti változások szakképzési szektor általános válságának és átstrukturálódásának következményeképpen a szakmunkásképzésbe beiskolázott tanulók száma lényegesen lecsökkent, s ezzel párhuzamosan megnőtt az érettségit adó középiskolák iránti érdeklődés. Megnőtt az érettségihez vezető oktatásba belépők aránya, azaz spontán módon megindult a középiskolák expanziója (1988-ban a megfelelő életkori csoport 47,4%-a, 1996-ben 61,6%-a lépett be a középiskolai szektorba), a középiskola lehetőséget ad a pályaválasztás elhalasztásra és az esetleges későbbi továbbtanulásra. A középiskolai oktatáson belül az érdeklődés elsősorban a szakközépiskolák iránt nőtt meg, ez az említettek mellett szakmai végzettséget is ad a végzetteknek. A szakmunkásképző intézményekbe jelentkezők számának csökkenésével párhuzamosan megnövekedett egy új - az 1885-ös oktatási törvény alapján indult - iskolatípus, a speciális szakiskola iránti érdeklődés is, s ez az intézménytípus páratlanul gyors expanziójához vezetett: 1990 és 1994 között 700-ról 16000 fölé emelkedett az ebbe az iskolatípusba kerülők száma, 1994 és 1996 között ismét csökkenésnek indult.
5. sz. tábla - A iskolák száma iskolatípusonként 1985-1995.
| Gimnázium | Gimn.+ Szakk. | Szakk. | Szkmk | Gép- és gyorsíró szki | Eü. Szki. | Spec. szki. | Összesen | ||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
| 1985/86 | 179 | 81 | 300 | 274 | 58 | 24 | - | 916 | |||||||||||
| 1986/87 | 186 | 82 | 318 | 278 | 57 | 24 | - | 945 | |||||||||||
| 1987/88 | 190 | 85 | 332 | 284 | 56 | 25 | - | 972 | |||||||||||
| 1988/89 | 195 | 86 | 363 | 294 | 58 | 24 | - | 1020 | |||||||||||
| 1989/90 | 204 | 89 | 381 | 299 | 63 | 29 | - | 1065 | |||||||||||
| 1990/91 | 214 | 104 | 405 | 308 | 63 | 30 | 16 | 1140 | |||||||||||
| 1991/92 | 233 | 125 | 421 | 317 | 61 | 31 | 125 | 1313 | |||||||||||
| 1992/93 | 251 | 145 | 427 | 329 | 56 | 30 | 229 | 1467 | |||||||||||
| 1993/94 | 270 | 150 | 445 | 332 | 49 | 23 | 257 | 1526 | |||||||||||
| 1994/95 | 278 | 169 | 439 | 335 | 45 | 20 | 252 | 1538 | |||||||||||
| 1995/96 | 936 | 349 | 40 | 14 | 239 | 1578 | |||||||||||||
| 1996/97 | 980 | 363 | 37 | 10 | 201 | 1591 | |||||||||||||
A horizontális szerkezeti átalakulás jellemzője, hogy nem új intézmények, új férőhelyek létesítésével vagy azok megszüntetésével vált lehetővé, hanem a létező intézmények belső átstrukturálódásával, s ennek következtében a vegyes profilú középfokú intézmények számának nagymértékű megnövekedésével. Nagyrészt ennek a következménye a középfokú intézmények számában bekövetkezett látványos n9vekedés is (3. Sz. táblázat), de különösen a vegyes profilú középiskolák számának növekedése (4. Sz. táblázat).
6. sz. tábla - A tiszta és vegyes profilú intézmények számának alakulása, 1988/89-1994/95.
| Tiszta profilú gimnáziumok | Tiszta profilú szakközépiskolák | Vegyes gimnáziumok és szakközépiskolák | |||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
| 1988/98 | 195 | 363 | 86 | ||||||||||||||||
| 1989/90 | 204 | 381 | 89 | ||||||||||||||||
| 1990/91 | 214 | 405 | 107 | ||||||||||||||||
| 1991/92 | 233 | 421 | 125 | ||||||||||||||||
| 1992/93 | 251 | 427 | 147 | ||||||||||||||||
| 1993/94 | 270 | 445 | 150 | ||||||||||||||||
| 1994/95 | 278 | 439 | 167 | ||||||||||||||||
A vegyes profilú intézmények számának növekedése annak következménye, hogy a középfokú intézmények tetemes hányada biztosít egyszerre többféle oktatási programot tanulói számára. A gimnáziumok saját speciális kínálatukon túl (kéttanyelvű osztályok, szerkezetváltó osztályok, tagozatos osztályok, st.) a tovább nem tanulók számára indítanak munkavállalást előkészítő szakmai jellegű fakultációs foglalkozásokat, érettségi utáni tanfolyami oktatást. A fakultációs foglalkozásokon a gimnáziumi tanulók 10,7 %-a, a 3-4. évfolyamos gimnazisták 19,1 %-a vesz részt, ahol a legnépszerűbben számítógépkezelői, gépírói ill. idegenvezetői képesítést szereznek.
7. sz. tábla - Záróvizsgára felkészítő fakultatív gyakorlati tantárgyak oktatása a gimnáziumban 1994/95, tanulók száma évfolyamonként
| A gyakorlat megnevezése | I | II. | III. | IV. | Összesen | ||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
| Államigazgatási ism. | 0 | 0 | 32 | 138 | 170 | ||||||||||||||
| Egészségügyi adm. ism. | 0 | 0 | 27 | 35 | 62 | ||||||||||||||
| Építőpi. műszaki rajz | 0 | 0 | 0 | 19 | 19 | ||||||||||||||
| Gépipari műszaki rajz | 0 | 0 | 101 | 94 | 195 | ||||||||||||||
| Gépírás | 213 | 253 | 862 | 945 | 2273 | ||||||||||||||
| Gépírás és gyorsírás | 0 | 0 | 170 | 206 | 376 | ||||||||||||||
| Gépjárművezetői szállítási üi. ism. | 0 | 0 | 150 | 215 | 365 | ||||||||||||||
| Gyorsírás | 0 | 0 | 6 | 29 | 35 | ||||||||||||||
| Idegenvezetés | 0 | 0 | 825 | 786 | 1611 | ||||||||||||||
| Iratkezelői | 0 | 0 | 10 | 11 | 21 | ||||||||||||||
| Kémiai anyagvizsg. | 0 | 0 | 91 | 96 | 187 | ||||||||||||||
| Könyvtárkezelői ism. | 0 | 0 | 118 | 138 | 256 | ||||||||||||||
| Nevelési ism. | 0 | 11 | 273 | 347 | 631 | ||||||||||||||
| Postaforg. | 0 | 0 | 9 | 5 | 14 | ||||||||||||||
| Számítógépkezelői | 763 | 786 | 2922 | 2556 | 7027 | ||||||||||||||
| TB üi. | 0 | 0 | 40 | 54 | 94 | ||||||||||||||
| Távgépíró | 0 | 0 | 20 | 8 | 28 | ||||||||||||||
| Testnev. és sportszerv. | 17 | 14 | 182 | 176 | 389 | ||||||||||||||
| Egyéb | 172 | 236 | 486 | 504 | 1398 | ||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
| Összesen | 1165 | 1289 | 6324 | 6362 | 15140 | ||||||||||||||
A szakközépiskolák gimnáziumi osztályokat nyitnak, a szakmunkásképző iskolák szakközépiskolai osztályokat indítanak - a középiskolai expanzió következtében a szerkezeti átalakulás a középfokon ma már jobban leírható az adott oktatási programot követő osztályok, tanulócsoportok számának alakulása alapján, mint az adott profillal rendelkező intézmények számának alakulása alapján. (Aminek egyik következménye a közoktatási statisztika eddigi adatfelvételi gyakorlatának egyre korlátozottabb használhatósága).
Az oktatási rendszer szerkezetének vertikális változásai
Az oktatási rendszer vertikális értelemben való átstrukturálódása szintén az elmúlt években spontán módon megindult folyamatok összegződésének következménye. A vertikális változások következtében megváltozott az egyes képzési szintek közötti határvonal, s egyes képzési szakaszok hossza. A változások következtében az általános alapoktatás a jelenlegi 8 évről 4 vagy 6 évre zsugorodott, másutt 10 évre hosszabbodott, az középiskolai oktatás 4 évről 5, 6, ill. 8 évre nőtt.
Iskolatípusonként a fontosabb változások az alábbiak: az általános iskolákban 9-10. Osztályok indítása, speciális szakiskola ill. gimnáziumi osztály indítása fordul elő. Az általános iskolákban különösen a speciális szakiskolák elterjedése vált jellemzővé az elmúlt években. A gimnáziumok közt 6 és 8 osztályos gimnáziumok, 5 évfolyamos (0., előkészítő évfolyammal induló) oktatási formák, fordulnak elő. A gimnáziumok többsége egy vagy két osztályban vezette be a szerkezetváltást. A szerkezetváltó iskolák közt a 6 és 8 osztályos modellek terjedése tükrözi a kezdeti bizonytalanságot ill. az idővel megfogalmazódó iskolaszerkezeti oktatáspolitikai preferenciákat, ami a 6 osztályos típus felé tolta el a kezdeményezések többségét. Az 1994/95-ös tanévben a tiszta ill. vegyes profilú gimnáziumok 55,5%-a indított szerkezetváltó képzést.
8. sz. tábla - Szerkezetváltó intézmények és osztályok száma 1991-1996
| Osztályokszáma | |||||||||||||||||||
| Iskolák száma | 5 | 6 | 7 | 8 | Összesen | ||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
| 1991/92 | |||||||||||||||||||
| 6 oszt. 8 oszt. Össz. |
21 47 68 |
- - 55 |
- - 18 |
- - 39 |
- - 13 |
- - 125 |
|||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
| 1992/93 | |||||||||||||||||||
| 6 oszt. 8 oszt. Össz. |
54 47 101 |
- 60 60 |
- 48 48 |
74 18 92 |
29 4 33 |
103 130 233 |
|||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
| 1993/94 | |||||||||||||||||||
| 6 oszt. 8 oszt. Össz. |
86 68 154 |
- 91 91 |
- 69 69 |
113 49 162 |
66 20 86 |
179 229 408 |
|||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
| 1994/95 | |||||||||||||||||||
| 6 oszt. 8 oszt. Össz. |
126 88 214 |
- 120 120 |
- 103 103 |
168 79 247 |
124 54 178 |
292 356 648 |
|||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
| 1995/96 | |||||||||||||||||||
| 6 oszt. 8 oszt. Össz. |
150 97 247 |
- 128 128 |
- 123 123 |
196 105 301 |
179 78 257 |
375 434 809 |
|||||||||||||
Időben vizsgálva az intézmények számának alakulását kitűnik, hogy a növekedés a legdinamikusabb az 1993/94-es tanévig volt, ekkor az előző évihez képest 52%-kal növekedett meg a szerkezetváltó osztályokat indító intézmények száma (az előző évben 48%-kal nőtt meg az előző évihez képest az arányuk). Az 1994/95-ös tanévtől kezdődően már az folyamat dinamikájának csökkenését láthatjuk az az évi 38%-os, ill. a 1995/96-os évi 15%-os növekedésben.
A tanulók számát vizsgálva a szerkezetváltás folyamata eleve szerényebb növekedést mutató folyamatnak bizonyul: 1992/93-ban a tanulók száma 18,8%-kal növekedett meg az előző évihez, a következtő tanévban 16,9%-kal, a vizsgált utolsó, 1995/96-os tanávben csak 12,5%-kal. A tanulók számát tekintve a szerkezetváltásban érintett tanulók aránya összességében is szerényebb mértékűnek mutatkozik az intézményekhez képest: az 1994/95-ös tanévben összességében 23319 tanuló járt 6 vagy 8 osztályos szerkezetben oktató osztályba, azaz a szerkezetváltás összességében az összes gimnáziumi tanuló 13,2%-át érintette csak.
9. tábla - Szerkezetváltó iskolákban tanulók száma 1991-1996
| Tanulókszáma | |||||||||||||||||||
| Megnevezés | Iskolákszáma | 5 | 6 | 7 | 8 | Össz. | |||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
| 1991/92 | |||||||||||||||||||
| 6 oszt. Oszt. Össz. |
21 47 101 |
- - 1621 |
- - 538 |
- - 1186 |
- - 416 |
- - 3761 |
|||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
| 1992/93 | |||||||||||||||||||
| 6 oszt. 8 oszt. Össz. |
54 47 101 |
- 1746 1746 |
- 1341 1341 |
2254 533 2787 |
1089 113 1202 |
3343 3733 7076 |
|||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
| 1993/94 | |||||||||||||||||||
| 6 oszt. 8 oszt. |
86 68 154 |
- 2669 2669 |
- 1966 1966 |
3317 1463 4780 |
1978 572 2550 |
5295 6670 11965 |
|||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
| 1994/95 | |||||||||||||||||||
| 6 oszt. 8 oszt. Össz. |
126 88 214 |
- 3363 3363 |
- 3004 3004 |
4800 2248 7048 |
3606 1584 5190 |
8406 10199 18605 |
|||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
| 1995/95 | |||||||||||||||||||
| 6 oszt. 8 oszt. Össz. |
150 97 247 |
- 3727 3727 |
- 3461 3461 |
5717 3058 8775 |
5138 2218 7356 |
10855 12464 23319 |
|||||||||||||
A 90-es évek közepére a szerkezetváltó iskolák iránti érdeklődés lecsökkent, s az elmúlt 4 évben növekedett a felvettek száma a jelentkezőkéhez képest. Mára a helyzet: míg a nagyvárosi iskolák továbbra is válogathatnak a jelentkezők közt, addig a kisebb települések középiskoláiba - szerényebb lévén a túljelentkezés - szinte mindenkit felvettek. Ezek az iskolák láthatóan nem tudják települési korlátaikat átlépni, s nem képesek az elitképzés színhelyeivé válni elegendő számú és felkészültségű tanuló hiányában. A szerkezetváltás lecsengésének oka az is, hogy az intézmények egymás közötti versenyében eredményesnek bizonyultak más iskolák is (pl. kéttanyelvű iskolák), ill. hogy igen sok konfliktust eredményezett az intézmények közt és nagy, nem várt terhet a fenntartók számára a szerkezetváltás. A szakmai középiskoláknál szintén a 4 éves képzés 1 vagy tőbb évfolyammal való megnyújtása fordul elő.
10. sz. tábla - A nulladik és ötödik osztályos tanulók száma iskolatípusonként 1990 és 1994 között
| Iskolatípus | 1990/91 | 1991/92 | 1992/93 | 1993/94 | 1994/95 | ||||||||||||||
| 0.oszt | 5.oszt | 0.oszt | 5.oszt | 0.oszt | 5.oszt | 0.oszt | 5.oszt | 0.oszt | 5.oszt | ||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
| Gimnázium | 1079 | - | 1164 | - | 1178 | - | 1118 | - | 1125 | 11 | |||||||||
| Műszaki szakk. | 68 | 6836 | 35 | 7234 | 111 | 10166 | 68 | 8417 | 102 | 11528 | |||||||||
| Szakm. Képzési. célú szakki. | - | - | 42 | - | 24 | - | 58 | - | 57 | 23 | |||||||||
| Középf. képz. célú szakki. | 69 | 264 | 325 | 362 | 420 | 2403 | 621 | 943 | 410 | 4997 | |||||||||
| Szakki. együtt | 137 | 7100 | 402 | 7596 | 555 | 12569 | 747 | 9360 | 569 | 16548 | |||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
| Összesen | 1216 | 7100 | 1566 | 7596 | 1733 | 12569 | 1865 | 9360 | 1694 | 16559 | |||||||||
A 0. osztályosok nagy része a gimnazisták, az 5. évfolyamosok zöme a szakközépiskolások közül kerül ki. A 0. évfolyamosok zömét a gimnáziumi tanulók közt a kéttannyelvű iskolák előkészítő évfolyamos tanulói adják (?), szakközépiskolai tanulók közt inkább a divatosabb szakmákat oktató osztályokba lehet ilyenformán bekerülni: 1994/95-ös tanévben a 0. évfolyamosok elsősorban az idegenforgalmi (229 fő), külkereskedelmi ügyintézői (109), ill. kisebb számban számviteli és üzleti ügyintézői osztályok tanulóiből kerültek ki. Az 5. évfolyamos szakközépiskolások egészségügyi (1174 fő), idegenforgalmi (471), kereskedelmi (395), vállalkozói, gazdasági ügyintézői, ill. pedagógiai assziszernsi képzést kapnak (427, 349, ill. 289 fő). A fenti képzések sajátossága, hogy jellemzően több a tanulók között a lány, ilyenformán mind a 0., mind az 5. évfolyamon tanulók egyik sajátossága, hogy tanulóikat túlnyomó többségben lányok alkotják. (Forrás: A szaközépiskolai középfokú képzési célú ágazatokon tanulók száma 1994/95. MKM stat.).
Összességében a szerkezeti változások eredményeképpen az alap- és középfok kapcsolódására a többszintűség lett jellemző, egyszerre többféle vertikális tagozódás jött létre egymással párhuzamosan, felbomlott a közoktatás iskolarendszerének korábbi egysége és az egyes képzési szintek korábbi egymásra épülése. A szerkezeti változások számos, előre nem látott következménnyel jártak, járnak. A megindult szerkezeti változások ellentmondanak a stratégiában megfogalmazott célkitűzéseinek több ponton is: ellentmond a középiskolai expanziós törekvések megvalósulásának a minőségi képzést nyújtó gimnáziumi szektor befogadóképességének csökkenése, s ugyanakkor ellenntmond a döntési kényszer kitolódását célzó törekvéseknek is a szelekciós pont előbbre hozatalával.
A jövőben részben feltehetően a koordinálatlanul beindult szerkezeti átalakulások visszaszorítására került a törvénybe a területi fejlesztési terv készítésének kötelezettsége. Ugyanakkor úgy tűnik, a szerkezeti változások spontán visszaszorulása már megindult, megelőzve a szabályozás hatását. A közoktatási intézményrendszer helyi szintű alakulását befolyásolja a Közoktatási törvény a közoktatás szervezésére és irányítására vonatkozó része, - ennek 8. Paragrafusa - mely a területi fejlesztési terv megalkotását írja elő a területi (megyei, fővárosi) önkormányzatok számára. Ennek értelmében a fővárosi önkormányzat a kerületi önkormányzatokkal, a megyei önkormányzat a megye területén működő helyi önkormányzatok véleményének kikérésével és közreműködésével feladatellátási, intézményhálózat-működtetési és fejlesztési tervet készít. A fejlesztési terv készítésénél ki kell kérni a fővárosi ill. megyei statisztikai hivatal, a munkaügyi központ, a területi gazdasági kamara, a szülői és diákszervezetek, a nem önkormányzati intézményfenntartók, a pedagógus szakszervezet véleményét, s véleményt nyilváníthat a helyi kisebbségi önkormányzat.
2.4. A szakképzés szerkezetének átalakulása
A szakképzés rendszerén belüli szerkezeti változások részét képezik a szerkezeti átalakulások egészének, befolyásolják a középfokon kialakuló képzési kínálatot és a bejutási lehetőségeket. A szakképzés szféráján belül - szintén a lezajlott gazdasági válság, a demográfiai hullámvölgy és a szülői igények megváltozása következtében - szintén nagy horderejű változások mentek végbe. A változások egyik legszembetűnőbb iránya itt is a képzési szintek számának növekedése intézményen belül, azaz a vegyes profilú intézmények számának emelkedése. Az intézmények, ha meg akartak felelni a megváltozott gazdasági igényeknek, a munkaerőpiacon bekövetkezett változásoknak és a szülői igényeknek, ill. el akarták kerülni a drámai létszámcsökkenést, akkor lényeges változásokat kellett véghezvinniük. Jellemző lépés volt a végzettek munkanélkülivé válásának elkerülésére az intézmények részéről a felfelé bővítés, a szakközépiskolai és technikusi osztályok indítása (Liskó, 1996).
Másik jellemző lépés volt a gyerekszám drámai csökkenésének elkerülésére a lefelé való nyitás, azaz speciális szakiskolai osztályok indítása, ahova olyan tanulókat is felvehettek, akik a hagyományos szakmunkásképzési osztályokba nem kerülhettek be. A speciális szakiskolai osztályokba 1-2 éves felzárkóztató ill. pályaorientációs foglalkozás után bekerülhettek a szakmunkásképzésbe. A szakképző intézmények ilyenformán nem ritkán rendelkeznek egyidejűleg szakiskolai, szakmunkásképzési, kiegészítő szakközépiskolai és technikusi képzési profillal is (Liskó, 1996)
Az egyes intézmények szerkezetén belüli változások mellett kisebb arányúak voltak úgy tűnik, az egyes képzési szinteken, s a képzés ágazati szerkezetén belül végbement változások. A szakközépiskolai képzésen belül a leglényegesebb szerkezeti változást a világbanki iskolák indulása jelentette. Ez a program 2 éves, nagyobbrészt közismereti tárgyakra s kisebbrészt szakmai alapozó tárgyakra épülő szakmai alapozást követően további 2 éves szakmai alapozó szakaszból s egy 5., speciális képzést jelentő évből áll.
A szakközépiskolába jelentkezők aránya bár jelentős mértékben megnőtt, a szakközépiskolai képzésen belül az ágazati megoszlás nem változott lényegesen, a technikusképzés aránya az, ami a korábbi évekhez képest nagyobb mértékben nőtt. A szakmunkásképzési célú szakközépiskolán belül is lényegében változatlan marad a képzést szerkezet, itt a mezőgazdasági és az ipari szakmákon belül történt néhány szakma esetében eltolódás, s az egészségügyi képzés egészének részesedése csökkent.
A szakmunkásképzésben a felnőttképzés aránya nőtt meg a nappalit messze meghaladóan, a képzés belső szerkezete a tercier, nem termelő szakmák felé tolódott el (Mártonfi, 1996.) A szakmunkásképző iskolákban a leggyakoribb a sokféle képzési szinten, sokféle képzési profil együttes jelenléte.
11. sz. tábla - Szakmunkásképző iskolák képzési típusainak változása
| Tanév | Önálló | Szakközépiskolával közös fenntartású |
Összesen | ||||||||||||||||
| N | % | N | % | N | % | ||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
| 1983/84 | 184 | 71 | 78 | 29 | 266 | 100 | |||||||||||||
| 1985/86 | 143 | 61 | 92 | 39 | 235 | 100 | |||||||||||||
| 1987/88 | 136 | 55 | 113 | 45 | 249 | 100 | |||||||||||||
| 1989/90 | 134 | 45 | 165 | 55 | 299 | 100 | |||||||||||||
| 1991/92 | 108 | 34 | 209 | 66 | 317 | 100 | |||||||||||||
| 1993/94 | 70 | 21 | 235 | 71 | 305 | 100 | |||||||||||||
A legdinamikusabban növekvő ága a szakmunkásképzésnek a speciális szakiskola volt az 1990 utáni években.
12. sz. táblázat - A speciális szakiskolák számának változása
| Tanév | Iskolák száma | Tanulók száma | |||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
| 1990/91 | 65 | 3335 | |||||||||||||||||
| 1991/92 | 189 | 9542 | |||||||||||||||||
| 1992/93 | 289 | 18747 | |||||||||||||||||
| 1993/94 | 317 | 21698 | |||||||||||||||||
| 1994/95 | 312 | 21982 | |||||||||||||||||
| 1995/96 | 279 | 16506 | |||||||||||||||||
A speciális szakiskolai képzés ugrásszerű kiterjedését a demográfiai érdekek által befolyásolt intézményi érdekek tették lehetővé, s a középfokról elutasítottak számának növekedése tette szükségessé (Egy, a közelmúltban végzett, 530 tanulóra kiterjedő vizsgálat adatai szerint a tanulók 33%-a nem ebben az iskolatípusba jelentkezett (Liskó, 1995). A speciális szakképzés legnagyobb részt általános iskolákhoz, ill. szakmunkásképző iskolákhoz kapcsolódva működik. Az általános iskolákban indított speciális szakképzés olyan iskolákban indult elsősorban, amelyek számára a képzés beindítása fontos volt a gyerekszám megtartásához - nagy számban kisvárosi és falusi kisiskolák - azaz sok esetben olyan iskolákban kerültek bevezetésre, ahol korábban nem folytattak szakképzést. Ez magyarázza a képzési célok (átmeneti vagy befejező képzés), az oktatás tartalmában, tanterveiben, az általuk kiadott bizonyítványokban stb. mutatkozó bizonytalanságot, ill. sokféleséget (Liskó, 1996).
(A 90-es években lényegében kétféle képzés folyt a speciális szakiskolákban: az egyik átmeneti képzésként pályaorientációs céllal nyújt szakmai ismereteket, a másik olyan szakmai ismeretek átadását célozza, amelynek birtokában javulnak a gyerekek elhelyezkedési esélyei.) Ugyancsak a fenti okból fakad az oktatás személyi feltételeit illetően ezen iskolák nagymértékű kiszolgáltatottsága az anyaiskolának, ill. más szakképző iskoláknak. A képzés megkérdőjelezhető eredményességét jelenti, hogy kevés kivétellel nem ad hasznosítható iskolai végzettséget, de átmeneti, pályaorientációs mivoltában sem működik nagyon hatékonyan (egy speciális szakiskolákat célzottan vizsgáló kutatás adata szerint a megkeresett tanulók 49%-a nem választaná még egyszer a tanult szakmát.) A fenti vizsgálat tapasztalatai szerint az 1991/92-ben szakiskolában végzett gyerekek 18%-a tanult tovább, (7% szakmunkásképzőben, 11% másutt), 35% állt munkába (19% a szamájában, 16% azon kívül), 18% lett munkanélküli, 30%-ról vagy nem volt információ, vagy egyéb módon alakult a sorsuk (Liskó, 1995). A szakiskolák létszámnövekedése az 1995^96-os tanévtől lényegében megállt, részben a képzési forma iránti igények csökkenése, részben a képzés középfokú szintre elemése következtében.
2.3. A középfokú intézményekbe való bejutás
Hogy a középiskolai expanzió ill. a szerkezeti változások milyen hatással vannak a középfokú intézményekbe való bejutásra, annak mechanizmusaira, azt a középiskolai beiskolázási adatok és folyamatok vizsgálatával lehet feltárni. A szerkezeti változások következtében kialakult többszintűség a beiskolázásnál is érvényesül, meglehetősen sokszínűvé, s nehezen áttekinthetővé tébe a középfokú intézmények beiskolázási követelményeit.
A középfokú intézményekbe való bejutás ma több ponton lehetséges: 10, 12 és 14 éves életkorban. A középfokú iskolákba való bejutás feltételeit a törvényi szabályozás nagyon tágan adja meg, ennek értelmében középfokú intézménybe minden 8. Osztályt sikeresen elvégzett tanuló felvehető. A központi szabályozás emellett szabályozza a felvételi eljárás rendjét, lehetőségeit, a felvételi kritériumok közzétételének és a felvételi eredmények alapján a döntéshozás idejének utolsó lehetséges időpontját. (A felvételi eljárást az 5/1996. V. +. MKM rendelet szabályozza. ) A szabályozás alapján a középfokú intézményekbe előzetes, általános és rendkívüli eljárás keretében vehetőek fel a tanulók. Az előzetes felvételi eljárásban a fenntartó előzetes egyetértésével bármely középiskola és szakiskola tarthat felvételi vizsgát. Az előzetes felvételi eljárásra az intézmény által meghatározott módon kell jelentkezni. A felvételi vizsgát az iskola pedagógusaiból, szakmai alkalmassági vizsgát az iskola pedagógusaiból és a tanulók gyakorlati oktatását ellátó szakemberekből álló bizottság előtt kell a tanulóknak letenniük. A jelentkezés és a felvétel nem zárja ki a tanulót az általános felvételi eljárásból. Az általános felvételi eljárás három fordulóból áll. Az eljárásban részt vevő tanuló a jelentkezési lapon három iskolát tüntethet fel. Az iskola a tanuló által kiállított felvételi jelentkezési lapot továbbítja a felvételi nyomtatványon első helyen megjelölt iskolának. Azoknak a tanulóknak a jelentkezési lapját, akiket nem vettek fel az iskolába, továbbítják jelentkezési lapját a nyomtatványon második, majd a harmadik helyen megjelölt iskolába (második forduló). A harmadik helyre fel nem vett tanulók jelentkezési lapját általános iskolájukhoz küldik. (harmadik forduló). Rendkívüli felvételi eljárás...
A középfokú intézményekben a felvételi gyakorlata az elmúlt években terjedt el. Kezdetben a speciális oktatási kínálatot bevezető középiskolák életk ezzel a gyakorlattal, hogy a nagy számú jelentkező közül kiválaszthassák a megítélésük szerint legalkalmasabbakat - később egyre több iskola vette át ezt a gyakorlatot beiskolázási stratégiáinak részeként. A széles körben elterjedt felvételi gyakorlatát 1996-ban egy átfogó kutatás keretében vizsgálták 304 intézmény adatainak elemzése alapján (Liskó 1996). A következőkben az említett vizsgálat az átmenet szempontjából fontos eredményeit összegezzük.
A kutatás eredményei szerint a vizsgált középfokú intézmények a jelentkezők átlag háromnegyedét veszik fel, s egynegyedét utasítják el. A fevettek aránya a jelentkezőkhöz képest az elmúlt évek során összességében valamelyest javult (72,8%-ról 75,3%-a) a demográfiai csökkenés hatására. Nem változott azonban a sorrend az egyes középfokú iskolatípusok közt a bejutási esélyeket illetően: a legerőteljesebb a szelekció a gimnáziumokban van, kb. egyforma eséllyel lehet a hagyományos gimnáziumokba és a szakközépiskolákba bekerülni, s a legkönnyebb a bejutás a szakmunkásképzőkbe (Jellemző különbség van a bejutási esélyek tekintetében az egyes településtípusok közt is: a legnehezebb a bejutás a fővárosi iskolákba, jóval könnyebb a kisvárosi, városi középiskolákba).
13. sz. tábla - A felvettek arányának változása iskolatípus szerint
| Iskolatípus | 1991 | 1992 | 1993 | 1994 | 1995 | ||||||||||||||
| % | % | % | % | % | |||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
| szerkezetváltó gimnázium | 63,9 | 66,4 | 64,9 | 65,7 | 65,3 | ||||||||||||||
| gimnázium | 70,3 | 72,4 | 73,7 | 71,1 | 74,1 | ||||||||||||||
| szakközépiskola | 70,7 | 71,4 | 72,3 | 73,5 | 74,3 | ||||||||||||||
| szakmunkásképző | 84,9 | 85,9 | 85,7 | 88,8 | 86,7 | ||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
| összesen | 72,8 | 74,2 | 74,2 | 75,1 | 75,1 | ||||||||||||||
Nagy eltérések vannak a bejutási esélyeket illetően az egyes iskolatípusok között a képzési irány, a településtípus szerint. A gimnáziumok közt a legnagyobb (10-szeres) a túljelentkezés a nagyvárosi magas presztízsű gimnáziumokba, ennél jóval alacsonyabb (2-3-szoros) az alacsonyabb presztízsű kisvárosi és peremkerületi gimnáziumok szerkezetváltó osztályaiban, s éppen a felvehető tanulók arányában jelentkeznek a tanulók a kisvárosi gimnáziumok hagyományos osztályaiba. A szakközépiskolákban a jelentkezők száma elsősorban az oktatott szakmáktól függ : a legdivatosabb szakmákat (idegenforgalom, vendéglátás, informatika) oktató szakközépiskolákban a legmagasabb (10-szeres) a túljelentkezés, az egyéb tercier ágzataokhoz tartozó szakmákat oktatóknál jóval alacsonyabb (2-3-szoros), a kifejezetten alacsony presztízsű szakmákat oktató iskolákba jelentkezők száma alig haladja meg a felvehetőkét. A szakmunkásképzőkben összességében csökkent a jelentkezők aránya, de itt is nagy különbségekkel az egyes szakmákat illetően. A legnagyobb arányú a jelentkezők csökkenése a nehézipari, építőpiari, gépipari, könnyűipari és mezőgazdasági szakmákbanvolt, ezekkel szemben a tercier ágazatok esetében (kereskedelem, vendéglátás, szolgáltatóipar) most is van túljelentkezés.
Az egyes intézmények beiskolázási stratégiái elsősorban a fentiektől, azaz a jelentkezők számának alakulásától függ, de befolyásolják egyes esetekben az iskolák saját szakmai ambíciói. Előzetes felvételi vizsga szervezése elsősorban azokban az iskolákban indokolt, ahol a jelentkezők száma meghaladja a felvehetőkét, az iskolák másik része - a felismerve, hogy a jelenlegi megváltozott körülmények közt a felvételinek önmagában is presztízsértéke lett, s egyéb célokra is használható - bár nem kényszerül rá, mégis tart felvételit. Beiskolázási stratégiáik kialakításában igen nagy mozgásteret élveznek az egyes iskolák. Az alkalmazott beiskolázási stratégiák közös vonása, hogy nem - vagy nem egyedül - az általános iskolai bizonyítványra épül. Ennek egyik oka az általános iskolai bizonyítványok közismerten különböző színvonala, másik a felvételiztető intézmények általános iskolákkal szembeni bizalmatlansága ill. a bekerülés kritériumai közé sajátos szempontjaik bevitelének igénye.
Mivel a felvételi eljárás igen tágan van szabályozva, s a helyi hatóságok nem nagyon szóltak bele a felvételi gyakorlatába, az elmúlt években igen színes gyakorlata alakult ki a beiskolázásnak, a felvételeztetésnek - tükrözve az intézmények közötti éles versenyt, s helyenként felvillantva az együttműködés lehetőségeit. A beiskolázási verseny lehetséges eszköze az idő megnyerése, azaz a felvételi vizsga - s ezzel a potenciális döntés - minél előbbre hozatala, a tanéven belül vagy az egyes életkori csoportok közt. Az előbbire példa a rendkívüli felvételik (kéttannyelvű iskolák) ill. a burkolt felvételik esete (egyes iskolák a felvételi időpontját megelőzően tanulmányi versenyt hirdetnek általános iskolások számára, s a nyerteseket felvételi nélkül veszik fel a középiskola 1. évfolyamára). Az utóbbira példa a szerkezetváltó gimnáziumok mellett az un. Iskola-szövetségek, ahol 4 évfolyamos középiskolák által az alsóbb évfolyamokra járók számára tartott felvételi eljárás során a felvettek ténylegesen nem kerülnek be, csak évekkel később, az általános iskola befejeztével a középiskolába. Néhány településen arra is akad példa, hogy közös szervezésű, követelményeiben egységesített, közös felvételit követően az eredmények alapján az iskolák maguk osztják el a tanulókat maguk között.
Abban, hogy a felvételi vizsgák mit mérnek, s ezekből mit vesznek a döntésnél figyelembe, már egységesebbek az iskolák. A saját szervezésű felvételi vizsgával az iskolák elsősorban a gyerekek szaktárgyi tudását mérik, emellett helyenként intellektuális képességeit, motiváltságát, kreativitását, stb. is. A felvételi jellemzően magyar és matematika tárgyakból letett írásbeliből áll. Szóbeli vizsgát jóval kevesebb iskola tart (szintén magyar, matematika s emellett idegen nyelvekből) . A gimnáziumok közt a hagyományos gimnáziumok elsősorban az általános iskolai eredmény alapján, másodsorban az írásbeli felvételi eredmények alapján szelektálnak, a többi gimnázium típusnál megfordul ez az arány az írásbeli javára.
14. sz. tábla - Szelekciós eljárások gyakorisága különböző gimnáziumi osztályokban (az összes iskola %-ában)
| Felvételi eljárás | hagyományos | tagozatos | 6oszt. | 8oszt. | kéttannyelvű | ||||||||||||||
| % | % | % | % | % | |||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
| mindenkit felvettek | 3,3 | 0,0 | 0,0 | 0,0 | 0,0 | ||||||||||||||
| felvételi beszélgetés | 22,3 | 19,6 | 30,6 | 28,6 | 26,7 | ||||||||||||||
| ált. iskolai eredmény | 88,4 | 76,8 | 69,4 | 47,1 | 80,0 | ||||||||||||||
| írásbeli felvételi | 57,0 | 89,3 | 83,7 | 94,3 | 100,0 | ||||||||||||||
| szóbeli felvételi | 22,5 | 57,1 | 44,9 | 60,0 | 64,3 | ||||||||||||||
| pszichológiai teszt | 3,4 | 5,4 | 14,3 | 32,0 | 20,0 | ||||||||||||||
Az írásbeli vizsga a bekerülés tekintetében a legnagyobb súllyal a kéttannyelvű, a 8 osztályos ill. a tagozatos gimnáziumoknál esik latba. Az általános iskolai bizonyítványt a legkevésbé a 8 osztályos gimnázium veszi figyelembe. A szóbeli vizsga eredménye a kéttannyelvű gimnázium esetében kiemelkedően fontos a bekerüléshez. A szerkezetváltó és kéttannyelvű iskolák körében előfordul pszichológiai teszt - míg a hagyományos gimnáziumokban a vizsgák inkább a szaktárgyi tudást mérik, a szerkezetváltók kíváncsiak a gyerekek képességeire, terhelhetőségére, motiváltságára is. A szakmai középfokú intézményekben az iskola és a gazdaság szoros kapcsolata miatt másfajta szelekciós elv érvényesül, mint az általánosan képző intézményekben. A szakképző iskolákban fontosabb szempont a szakmára való alkalmasság, de szelekciós elvként érvényesülnek olyan, szakmainak nem nevezhető szempontok is a gyakorlóhelyek hiányának időszakában, mint a gyakorlóhely szülők általi, előzetes biztosítása. Sőt, ez utóbbi nemcsak beemelődik szempontként a szelekciós elvek közé a szakképző intézmények esetében, de megelőzi az általános iskolai bizonyítvány ill. a felvételi alkalmával nyújtott teljesítmény szempontját - csökkentve ezzel a felvételi vizsga jelentőségét (hivatkozás: Liskó). A szakközépiskolai felvételik közös jellemzője, hogy - csökkentett követelményekkel - tőbbé-kevésbé átveszik a gimnáziumok szelekciós eljárásait. A felvételik szintén elsősorban tárgyi tudást mérnek, s azonos tárgyakra terjednek ki (magyar, matematika), attól súlyukban térnek kissé el. A szakközépiskolák, mind a hagyományos, mind a világbanki szakközépiskolák az általános iskolai bizonyítványt és az írásbeli vizsga eredményét közel azonos súllyal veszik figyelembe (77,7 és 71,6%-ban a hagyományos, és 81,8 és 88,2%-ban a világbanki szakközépiskolák esetében). A hagyományos szakközépiskolák negyedénél az egészségi alkalmasság és a szóbeli vizsga játszik még szerepet a döntésben. A világbanki iskolák harmada szóbeli elbeszélgetést is alkalmaz. (63. Old. Tábla). A gimnáziumoktól eltérően azonban ezek az iskolák a felvételi eredmény és az általános iskolai bizonyítvány mellett figyelembe veszik a szülők anyagi teherbíró-képességét is (Liskó).
15. sz. tábla - Felvételi szelekciós eljárások a különböző szakképző osztályokban az igazgatók szerint (az összes iskola %-ában)
| Speciális szakisk. | Szakmunkásképző | Szakközépiskola | Világbanki szkki. | ||||||||||||||||
| % | % | % | % | ||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
| Mindenkit felvettek | 43,8 | 28,0 | 3,9 | 3,0 | |||||||||||||||
| eü. Alkalmasság | 33,3 | 40,0 | 24,5 | 17,3 | |||||||||||||||
| szakmai rátermettség | 6,7 | 32,5 | 8,8 | 12,1 | |||||||||||||||
| felvételi elbeszélgetés | 26,7 | 47,5 | 27,2 | 36,4 | |||||||||||||||
| ált. iskolai eredmény | 40,0 | 80,0 | 77,7 | 81,8 | |||||||||||||||
| írásbeli felvételi | 13,3 | 17,5 | 71,6 | 88,2 | |||||||||||||||
| szóbeli felvételi | 6,7 | 2,5 | 15,7 | 18,2 | |||||||||||||||
| pszichológiai teszt | 6,3 | 2,5 | 4,9 | 9,1 | |||||||||||||||
A szakmunkásképzők többsége (80%) az általános iskolai bizonyítvány alapján, kisebb részük felvételi elbeszélgetést is követően (47,5%) dönt. A speciális szakiskolák nagy részében a leggyakoribb, hogy mindenkit felvesznek (43,8%), ill. közel hasonló arányban az általános iskolai bizonyítványt (is) veszik figyelembe.
A felvételi eljárás során az átirányítás elterjedt gyakorlat minden iskolatípusban, s ilyenformán a belső átirányítás rendszere jelentős szerepet tölt be a több képzési profilt kínáló iskolákban, s az intézményen belül lehetővé tesz korrekciós eljárásokat. Az iskolán belüli átirányítás módszerét minden olyan intézmény alkalmazza, amely eltérő tipusú szolgáltatásokat nyújt. Az intézmények érdekeltek a finanszírozási rendszer következtében abban, hogy minél több jelentkezőt vegyenek fel, ezért gyakran nem megfelelő képességű jelentkezők számára inkább alacsonyabb szintű oktatási formát biztosítanak. Az átirányítás iránya azonban jellemzően egy irányú, a gyengébb képességű gyerekek alacsonyabb elvárásokat támasztó oktatási forma irányába történő terelését jelenti, s nem fordul elő a jó képességű gyerekek magasabb követelményeket támasztó oktatási formába irányítása (Liskó).
A gimnáziumok között az átirányítás gyakorlata elsősorban a kéttannyelvű vagy tagozatos osztályokból a normál osztályokba való kerülés lehetőségét jelenti, ahol szakmai oktatás is van, ott még nagyobb az átirányítás mozgástere. Az átirányítás ritkábban fordul elő intézmények között (kéttannyelvű iskolák közös felvételi vizsga révén egymás közt átirányítanak tanulókat). A szakközépiskolákban a leggyakrabban alkalmazott átirányítási forma a szakmák közötti mozgás: a gyereket az általa első helyen megjelölt szakmáról a 2. Vagy 3. Helyen megjelölt szakma tanulására irányítják át. A szakmunkásképző iskolákban szintén szakmák közötti átirányítás fordul leginkább elő, ahol több képzési profil is működik, ill. a szakközépiskolai osztályból lehet szakmunkásképzős osztályba kerülni.
Összességében a bekerülési esélyek különbségei jól látszanak a belépők általános iskolai tanulmányi átlagának összevetéséből - ez a középfokú iskolák hierarchiáját jelölik ki. Ennek alapján a csúcson a szerkezetváltó és a kéttannyelvű gimnáziumok vannak, ezekbe csak jócskán 4-es átlag felett nem lehet bekerülni, még vidéki, alacsonyabb prezstízsű intézményeikbe is. A magas presztízsű gimnáziumok láthatóan kevésbé függenek oktatási kínálatuktól, itt a jelentkezők magas aránya inkább magának az intézménynek, az intézmény jó hírének szól. A szakképző iskolák közt a kisebb presztízzsel bíró - kisebb városokban működő - világbanki szakközépiskolák a gimnáziumoknál is keresettebbek ide szintén nem lehet közepes átlaggal bekerülni. Közepes eredmény a hagyományos szakközépiskolákba való bekerüléshez, annál gyengébb eredmény a szakmunkásképző iskolákban és a speciális szakiskolákba való bekerüléshez elegendő.
16. sz. tábla - A belépő tanulmányi átlagok az iskolák presztízse szerint
| Osztály-típus | Közepes presztízsű iskolák | Magas presztízsű iskolák | |||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
| 8 osztályos gimnázium | 4,50 | 4,43 | |||||||||||||||||
| 6 osztályos gimnázium | 4,38 | 4,58 | |||||||||||||||||
| két tannyelvű osztály | 4,15 | 4,55 | |||||||||||||||||
| tagozatos gimnázium | 4,04 | 4,50 | |||||||||||||||||
| hagyományos gimnázium | 3,83 | 4,42 | |||||||||||||||||
| világbankiszakközépiskola | 4,00 | 4,20 | |||||||||||||||||
| szakközépiskola | 3,59 | 3,85 | |||||||||||||||||
| speciális szakiskola | 2,50 | 2,90 | |||||||||||||||||
| szakmunkásképző | 2,46 | 2,67 | |||||||||||||||||
Mivel központi szabályozás nem köti meg túlságosan a középfokú intézmények kezét beiskolázási politikájuk alakításában, s a szülők egy rész kifejezetten igényli a felvételi vizsgát, az mostanára igen elterjedt intézménye lett a középfokú beiskolázás gyakorlatának. A felvételi gyakorlata, a felvételi követelmények differenciálatlansága (tárgyi, szaktárgyi tudást mér egyaránt minden intézménytípus elsődlegesen) arra utal, hogy a felvételi szelekciós eljárás nem feltétlenül látja el a hatékony, nemcsak akadémikus tudásra építő, de képességek, készségeket is vizsgáló szelekciót, s hogy az egyes intézmények, intézménytípusok esetében nem azonos funkciót tölt be. Azokban az intézményekben, amelyek iránt nagy az érdeklődés, s nagy a túljelentkező tanulók száma, a felvételi szűrőként, a belépést megelőző szelekciós formaként működik, s annak biztosítására, hogy az intézmény csak a megfelelőnek ítélt felkészültségű tanulókat vegye fel az első évfolyamra. Azokban az intézményekben azonban, ahol nincs vagy csak nagyon szerény mértékű túljelentkezés van, s ennélfogva szinte minden tanulót felvesznek, ott a felvételi inkább a képességfelmérés funkcióját tölti be, s a bekerülést követő szelekciót szolgálja, a tanulók képességeik szerinti elosztásánál a lehetséges képzési irányok között. Kérdés, szerencsés-e, ha olyan, nem teljesen azonos funkciók, mint a tényleges szelekció, a képességfelmérés, s esetlegesen a pedagógusok számára munkájukra vonatkozóan, s a szülők számára gyerekük képességére vonatkozóan a visszajelzést szolgáló felvételi eredmény egyetlen, s láthatóan kevéssé differenciáltan működő intézményre - a középiskolai felvételire - tevődnek? Hasonló kétségek merülnek fel az átirányítás gyakorlatával szemben: az átirányítások spontán módon elterjedt gyakorlata nagymértékben járult hozzá eddig az intézményen belüli korrekció lehetőségéhez, az átjárhatóság megvalósulásához. Mivel azonban valódi funkciója nem a tanulóknak a korábban véltnél jobb vagy gyengébb képességei szerinti - azaz mindkét irányba működő - újraelosztása, hanem az intézmény érdekében a tanulók iskolán belüli megtartása, hosszabb távon aligha alkalmas az átjárhatóság és a tanulói vagy szülői érdekek mentén megfogalmazódó korrekciós lehetőségek biztosítására.
A jövőben a felsőközépfokra való bejutás, a 16 éves kort követő pályaválasztás lesz az oktatási rendszer fontos szelekciós pontja a stratégiában megfogalmazott céloknak, s az oktatási törvény, a NAT és az OKJ által szabályozásnak megfelelően . A kötelező oktatás 16 éves korig történő kiterjesztése, a piacképes szakképzésbe való belépés 10 osztályos végzettséghez kötése megnehezíti a tanulók hátrányos helyzetű csoportjának átlépését a szakképző rendszerbe. Számukra várhatóan az alapoktatást megelőzően biztosít valamiféle szakképzést, s felzárkózási lehetőséget az oktatási rendszer.
2.4. Az átjárhatóság
Az elmúlt évek szerkezeti változásainak következtében az oktatási rendszer átjárhatósága részben romlott, részben - legalábbis látszólag - javult. A folyamat bonyolultsága, sokszínűsége s a használható statisztikai adatok hiánya ugyanis nehezen követhetővé teszi a folyamatot. Az iskolaszerkezet vertikális szerkezetének átalakulása, a különböző tantervi programokat követő szerkezetváltó iskolák indulása nagymértékben rontotta az intézményrendszer átjárhatóságát. A szerkezetváltó iskolák maguk ezt kiegészítő év (4. és 6. Osztály után) beiktatásával igyekeztek orvosolni. Növelte az elmúlt években a bizonytalanságot a tartalmi szabályozás legfontosabb dokumentumai, követelményei publikussá válásának hiánya. Ma a tartalmi szabályozás legfontosabb elemei - NAT alapelvek, helyi tantervek, vizsgakövetelmények - jelölik ki az egyes képzési szintek, oktatási- képzési programok követelményrendszerét, s vele az átjárhatóság lehetőségeit. A fenti dokumentumok az oktatás egyes szakaszait oly módon tagolják, hogy csak a tankötelezettség végéig az oktatás egységes követelmények alapján történjen, s csak a felső középfok szintjén váljanak el a képzés különböző irányai. A ma kialakult intézményszerkezet azonban erősen eltér a fenti dokumentumokban lefektetett kívánalmaktól. A NAT 6+4-es szerkezetben tagolja a 10 évfolyamos kötelező alapiskolázás időszakát, a létező modellek közt megtalálható 8+4, 6+6, 10+2, 12.
Javítja feltehetően az átjárhatóságot a vegyes profilú, többszintű képzési kínálattal rendelkező intézmények növekvő száma, amelyekben sokféle képzési út válik lehetővé a bekerülő tanulók számára. A vegyes profilú iskolákban ill. a szakképzés rendszerén belüli átjárhatóság ma még nehezen tekinthető át, s megfelelő adat hiányában nagyságrendje is nehezen becsülhető meg. A következő években a szakiskolák működésének legtöbb jelenlegi feltétele megváltozik (a belépés feltételei, a végzettség megszerzésének kritériumai, stb.). A spontánul kialakult gyakorlatot ezen a téren jelzik egyfelől az intézmények felvételi politikái, átirányítási gyakorlata, s a középfokú intézményekbe beiskolázott tanulók körében az idősebb életkorban bekerülők megnövekedett aránya is.
Javítja valamelyest az oktatási rendszer átjárhatóságát a különböző tagozatok közötti (nappali és részidejű képzések közötti) átjárhatóság, azaz az iskolarendszerű felnőttoktatás intézményrendszere is. Az iskolarendszerű felnőttoktatás a valamilyen középfokú intézményekben már végzettséget szerzett tanulók tanulók számára teszi lehetővé, hogy más - magasabb vagy más szakirányú - végzettséget szerezzenek.
Egy, a közelmúltban végzett vizsgálat eredményei szerint terjedő gyakorlat a szakmai oktatást nyújtó középfokú intézményekhez tartozó felnőttoktatási intézmények körében, hogy 3 éves szakmunkásképzőből kikerült tanulóik számára két éves nappali intenzív oktatás keretében szakközépiskolai bizonyítvány vagy más szakma megszerzését teszik lehetővé. Ilyenformán nem ritkán ezekben az intézményekben a tanulók az intézményből való kilépés nélkül szerezhetnek magasabb iskolai végzettséget vagy tanulhatnak ki egy másik szakmát, sajátos módját teremtve meg ezzel az intézményen belüli átjárhatóságnak, csökkentve ezzel a szakmunkásképzés hagyományos zsákutcásságát (Imre, 1996).
Az átjárhatóság fontosságát jelzik az elmúlt évek kutatási tapasztalatai. Az Oktatáskutató Intézetben végzett vizsgálatok szerint igen nagy arányban választanak a - elsősorban a szakmunkásképzőbe és szakiskolákba járó - tanulók pályát kényszertényezők (iskolai eredmények, tájékozatlanság, lehetőségek hiánya, stb) hatására. A korrekciós lehetőségek iránti potenciális igényt jelzik a szakmaválasztásukkal elégedettek szakmacsoportoknénti aránya. Az 1994-ben végzett, 1764 tanulóra kiterjedő vizsgálat szerint a szakmunkástanulók 44,7%-a elégedett mindössze a szakmaválasztásával. Az elégedettség a legmagasabb a szolgáltatás (73,3%), az építőipari (61,5%), a vendéglátóipari (59,5%) szakmákat tanulók körében, a legalacsonyabb a ruhaipari (32,7%), a nyomdaipari (23,4%), bőripari (19,6%) és textilipari (19,6%) szakmákat tanulók körében (Liskó, 994).
2.5. Korrekciós lehetőségek és az iskolarendszerű felnőttoktatás
A rendszerműködés helyenként diszfunkcionálisan működik, s korrekcióra szorul. Azok számára, akik nem képesek megszerezni az alapiskolai végzettséget, a Közoktatási törvény felzárkóztató oktatás szervezését teszi lehetővé, ahol a felzárkóztató oktatás keretében a tanuló szakmai vizsga letételéhez szükséges ismereteket is kaphat. A problémás tanulók oktatása számára az oktatási törvény kedvezményeket bizosít az óraszámok és a csoportlétszám területén. A törvény napi 2 óra logopédiai, dyslexia-megelőző, stb. felzárkóztató foglalkozásra bizosít lehetőséget, s a beszéd- és enyhe értelmi fogyatékos, ill. beilleszkedési zavarokkal vagy tanulási nehézségekkel küzdők esetében a csoportlétszám a felére csökkenthető, amennyiben ezek a tanulók kettő (súlyosabb fogyatékosság esetén három) tanulóként kerülnek számításba.
A leszakadók számának várható növekedése középiskolázás kiterjesztés mellett a szakképzés kiterjesztését kívánja meg a középfokú oktatásban résztvevők minél nagyobb hányada mellett az abból kiszorulók számára is. Az oktatási rendszer működése folytán kihullott tanulókat fogadó és felzárkóztató s későbbi esetleges visszakapcsolódásukat vagy csak a kötelező iskolai végzettség megszerzését későbbi életkorban lehetővé tevő intézmény ma az iskolarendszerű oktatás második csatornája, a felnőttoktatás. A felnőttoktatásban annak korrekciós, rehabilitációs funkciójánál fogva erősebben hangsúlyozódnak a társadalmi szempontok: a társadalmi esélyegyenlőség, a társadalmi integráció, a szociálpolitikai szempontok érvényesítése. Erre a társadalmi funkcióra az elmúlt években terhelődött rá egy másik funkció: az expanziós feszültségek levezetése (a tanulók rendszeren való átvezetése, a rövid szakképzést követően a középiskolai bizonyítvány megszerzésének lehetősége, egyéni korrekciós utak) és a munkanélküliség következtében a parkoltatás funkciója. A bővülő funkcióknak, a ránehezedő társadalmi elvárásoknak azonban a felnőttoktatás nehezen tud megfelelni, mivel szinte mindig részidőben folyik az oktatás, a tanulók egy része munka mellett, más része eltartottként vesz részt ebben, a tanárok is részfoglalkozásban oktatnak ezekben az oktatási formákban (Györgyi-Imre, 1996)..
A tanulók közoktatási rendszeren keresztüli átvezetésében való részvétel értelmében a felnőttoktatás a közoktatási rendszer második csatornájaként fogható fel, amely az első, szelektív, szegregáló csatornától eltérő módon, némileg más - korrigáló, esélynövelő - logika és módszerek alapján működik, de alapvető célja, hogy tanulóit - ha társaikhoz képest némileg késve is - hozzásegítse a valamely iskolai fokozat befejezéséhez, a tankötelezettség teljesítéséhez, szakképzettség, vagy érettségi megszerzéséhez, s ezáltal egyben segítse meghatározott oktatáspolitikai célok (pl. a demográfiai hullám meghatározott irányba történő átvezetése) megvalósulását. Az iskolarendszerű felnőttoktatás ezzel egyidőben résztvesz a társadalmi egyenlőtlenségek kompenzálásában, amennyiben az áthaladás segítését elsősorban azok számára teszi lehetővé, akik az oktatási rendszer első csatornájában nem tudtak sikerrel előrejutni. Ebben a vonatkozásban az iskolarendszerű felnőttoktatásnak rehabilitáló szerepe van: hiányos iskolai végzettséggel tanulói itt szerezhetik meg az elhelyezkedést, továbbtanulást lehetővé tevő, vagy segítő, esetleg csak a jogosítvány megszerzéséhez szükséges iskolai végzettséget. Ezzel a felnőttoktatás kompenzálja, ellensúlyozza bizonyos mértékig egyes társadalmi csoportok szociokulturális hátrányait, ill. az oktatási rendszer első csatornájának ezen csoportok számára gyakran kedvezőtlen módon való működését, annak szelekciós logikáját. Ezzel az iskolarendszerű felnőttoktatás sajátos társadalmi feladat betöltésére is hivatott. A közoktatás felsőbb szintjein az áthaladás és a formális iskolai végzettség megszerzésének elősegítése mellett a felnőttoktatásnak szerepe van a munkanélküliség csökkentésében is átképző ill. un. "parkolópálya" szerepénél fogva - az előző esetben a munkaerőpiacra való, jobb esélyekkel történő kilépéssel, a másik esetben a kilépés elhalasztásával. Ez a felnőttoktatást meghatározott gazdasági célok megvalósításával is összekapcsolja.
A fenti funkciók alapján úgy tűnik, hogy az iskolarendszerű felnőttoktatás bizonyos mértékig leképezi az oktatási rendszer első csatornájának változásait, részben, részben korrigálja ennek működését pl. az átjárhatóság sajátos formájának megvalósításával.
Az általános iskolai felnőttoktatás azoknak a tanulóknak biztosítja az alapvető készségek elsajátításának és az általános iskolai végzettség megszerzésének a lehetőségét, akik ezt a normál általános iskolában elérni nem tudták. Az általános iskolai felnőttoktatás az elmúlt években a felnőtt korúak oktatásán kívül egyre inkább egyes tanköteles csoportok speciális oktatási igényeinek kielégítését szolgálta, a jövőben a szabályozás megváltozása következtében a lehetőség erre megszűnik: csak 16 éves koron túl lehet bekapcsolódni ezen az oktatási szinten is a felnőttoktatásba. Az általános iskolai felnőttoktatás a tanulók iskolarendszeren való átvezetésében csak igen kis mértékben vesz részt, ebben az oktatási formában csak a megfelelő életkori csoport töredéke érintett. Az elmúlt években ezek az intézmények is csökkentek számukban és tanulóik számában egyaránt. A csökkenés oka részben a fenntartói érdekeltség hiánya következtében az intézmények szándékos elsorvasztására való törekvés, részben a korábbi átirányítási gyakorlat megszűnése, ill. a hasonló feladatot ellátó speciális szakiskolák expanziója. A lemorzsolódó tankötelesek, túlkoros tanulók számára a felzárkóztatás és a nem tankötelesek számára az általános iskolai végzettség megszerzési lehetőségének biztosítását az általános iskolai felnőttoktatás intézményei mellett elláthatják a tanköteles korúak számára a normál oktatási rendszerbe integrált speciális oktatási formák, pl. az általános iskolák felzárkóztató osztályai jelenthetnek alternatívát a speciális szakiskolák mellett.
17. sz. táblázat - Dolgozók általános iskoláinak száma
| tagozattal is működő | |||||||||||||||||||
| alapismereti | esti | levelező | munkás- továbbképző |
üzembe kihelyezett | Összesen | ||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
| Tanév | N | % | N | % | N | % | N | % | N | % | N | ||||||||
| 1987/88 | 65 | 33,3 | 158 | 81,0 | 29 | 14,9 | 37 | 19,0 | 28 | 14,4 | 195 | ||||||||
| 1989/90 | 53 | 26,6 | 175 | 87,9 | 21 | 10,6 | 18 | 9,0 | 18 | 9,0 | 199 | ||||||||
| 1990/91 | 35 | 21,7 | 139 | 86,3 | 15 | 9,3 | 11 | 6,8 | 7 | 4,3 | 161 | ||||||||
| 1991/92 | 27 | 17,6 | 134 | 87,6 | 13 | 8,5 | 7 | 4,6 | 8 | 5,2 | 153 | ||||||||
| 1992/93 | 24 | 16,9 | 124 | 87,3 | 15 | 10,6 | 7 | 4,9 | 6 | 4,2 | 142 | ||||||||
| 1993/94 | 18 | 16,1 | 96 | 85,7 | 15 | 13,4 | 7 | 6,3 | 3 | 2,7 | 112 | ||||||||
| 1994/95 | 82 | ||||||||||||||||||
A középfokú oktatás szintjén a felnőttoktatás intézményei és oktatási képzési formái jóval nagyobb szerepet kaptak a tanulók iskolarendszeren keresztül való átvezetésében, mint az általános iskolák esetében. A vizsgált években (1989-1994 közt) a felnőttoktatás egy-egy évjárat 12-15%-át vezette át a középfokú oktatás intézményrendszerén, azaz biztosított számukra középiskolai végzettséget.
18. sz. tábla - A középiskolai felnőttoktatásban résztvevő tanulók száma, esti + levelező, 1989-1996
| Tanév | Gimnázium | Szakközépiskola | Technikus | Felnőttoktatásban tanulók összesen | Középfokon tanulók összesen | % | |||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
| 1989/1990 | 19308 | 55063 | 1262 | 75633 | 488419 | 15,5 | |||||||||||||
| 1990/1991 | 18820 | 47675 | 1691 | 68186 | 514612 | 13,2 | |||||||||||||
| 1991/1992 | 19912 | 44468 | 1824 | 66204 | 531671 | 12,4 | |||||||||||||
| 1992/1993 | 21509 | 47734 | 1060 | 70303 | 535205 | 13,1 | |||||||||||||
| 1993/1994 | 22588 | 52700 | 1047 | 76335 | 529789 | 14,4 | |||||||||||||
| 1995/1996 | 22468 | 52236 | 1187 | 75891 | 527000 | 14,4 | |||||||||||||
Középfokon a felnőttoktatásban tanulók száma az elmúlt évek folyamán összességében a 90-es évek elején 10,000 fővel, 12,4%-ról 14,4%-ra nőtt a középfokon tanulók népességén belül, a középiskolai tanulóknak átlag kb. egyötödét teszik ki. A felnőttoktatással foglalkozó intézmények száma azonban csökkent, megnövelve az egy tanulócsoportra jutó tanulók számát. A képzés belső szerkezetében nagyobb változások mentek végbe: iskolatípusok tekintetében az igények a gimnáziumok felé mozdultak el: míg 1989-ben csak negyede, addig 1994-ben már egyharmada a felnőttoktatásban tanulóknak gimnáziumi oktatásban vett részt. A legnagyobb arányt a középfokú felnőttoktatáson belül azonban ma is a szakközépiskolák képviselik, a technikusképzésben résztvevők csak az összes érintett tanuló töredékét teszik ki.
19. sz. tábla - A középiskolai felnőttoktatásban résztvevők képzési terület szerinti megoszlása, esti + levelező, 1989-1996.
| Tanév | Gimnázium | Szakközépiskola | Technikus | Felnőttoktatásban tanulók összesen | |||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
| 1989/1990 | 19308 | 25,5 | 55063 | 72,8 | 1262 | 1,6 | 75633 | ||||||||||||
| 1990/1991 | 18820 | 27,6 | 47675 | 69,9 | 1691 | 2,5 | 68186 | ||||||||||||
| 1991/1992 | 19912 | 30,0 | 44468 | 67,1 | 1824 | 2,7 | 66204 | ||||||||||||
| 1992/1993 | 21509 | 30,6 | 47734 | 67,9 | 1060 | 1,5 | 70303 | ||||||||||||
| 1993/1994 | 22588 | 29,6 | 52700 | 69,0 | 1047 | 1,4 | 76335 | ||||||||||||
| 1995/1996 | 22468 | 29,6 | 52236 | 68,8 | 1187 | 1,5 | 75891 | ||||||||||||
Az oktatási formák középfokon igen változatosak: az előforduló oktatási formák jellemzően az alábbiak: dolgozók 4 éves gimnáziuma, szakmunkások 3 vagy 4 éves szakközépiskolája, 2 éves intenzív nappali oktatás, néhány hónapos vagy egy-két éves tanfolyami oktatás, 2 éves szakmunkásképző általános iskolát végzettek számára, ill. 2 éves kiegészítő szakközépiskolai képzés érettségizettek számára. A fentiek szintén változatos kombinációban előfordulnak nappali, levelező vagy esti oktatás formájában. A dolgozók gimnáziumának változatos oktatási formái a szakmunkások vagy a 8 osztályt végzettek, esetleg középiskolából lemorzsolódottak számára kínálnak érettségi megszerzési lehetőségét, a szakközépiskolai oktatási formák elsősorban a szakmunkás bizonyítvánnyal már rendelkezők számára kínál kiegészítő képzést, de van szakmai oktatás érettségizettek számára is. A legnépszerűbb a 2 éves intenzív nappali oktatás a fenti formák között.
A felnőttoktatási intézmények középfokon is valamilyen anyaiskola részeként, nappali intézménybe integrálódva működnek. A felnőttoktatást befogadó nappali intézmények jellemzően vegyes profilúak, nagyméretű, több helyen csökkenő gyerekszámú szakmunkásképző intézmények, és/vagy átlagos méretű és színvonalú szakközépiskolák és/vagy tiszta profilú gimnáziumok. A középfokú felnőttoktatás egyes formái a jövőben várhatóan még nagyobb jelentőségre tesznek szert - feladatuk lesz a nappali oktatás mellett továbbra is az középiskolai expanzió elősegítése, s emellett a nappali oktatás sajátos oktatási szerkezetet és/vagy esélyeket javító-korrigáló szerepkörük is várhatóan megerősödik - az átjárhatóságot növelve, a felzárkózást, átképzést, halasztást téve ezáltal lehetővé. Fontos lesz azonban a jövőben várhatóan az iskolarendszerű felnőttoktatáson belül az egyes funkciók (pályakorrekció, felzárkóztatás, stb.) szervezeti, finanszírozási és szakmai-pedagógiai értelemben való elkülönítése a hatékonyabb működés érdekében.
A végbement szerkezeti változások irányukat és hatásukat tekintve részben ellentmondanak a stratégiában megfogalmazódott szándékoknak, a középiskola kiterjesztésének és az átjárhatóság megvalósításának. A megindult szerkezeti változások várhatóan folytatódnak a szakképzés 16 éves kor utánra tevődésével, s a NAT bevezetésével. (Ez utóbbi elsősorban a nemzetiségi oktatásra nézve jelent komoly nehézségeket.)
3. Az oktatási intézményrendszeren való áthaladás folyamatai
A rendszeren belüli előrejutás jellemző mutatói révén feltárható az intézményrendszer szelektivitása, működésének hatékonysága, ill. a tanulók oldaláról az esélykülönbségek mértéke is értékelhető az oktatási rendszer hatékonysága. A fő kérdések az oktatási rendszeren való áthaladást illetően az előbbiek felől tehetőek fel: milyen eredményes egyes iskolafokozatok, egyes iskolatípusok elévégzése országos szinten, s milyen mértékben lehetséges az érdeklődés, a pályaválasztás szerinti szelekció. Mik a fő tendenciák, változások az elmúlt években? Milyen hatással van az expanzió az iskolaszerkezeti változásokra, s ezek hogyan hatnak az áthaladás folyamatára, hogyan alakulnak a különböző speciális igényeket (elit oktatás, leszakadók oktatása).
A rendszeren való előrejutást a lemorzsolódás és osztályismétlés adataival, ill. a középfokra való átlépés adataival vizsgáltuk. A rendszeren belüli előrejutást jellemző adatnak értékeljük a tanulók részvételét adott iskolai fokozaton, lemorzsolódási arányukat, az elvégzés nehézségeit mutató évismétlési arányokat, ill. a kilépési arányokat. A rendszeren belüli előrejutás szempontjából fontos a különböző iskolai fokozatok közötti áthaladás, átlépés, az átlépők száma összességében, s ezek megoszlása a lehetséges tanulmányi utak között.
A fenti területre vonatkozó elérhető adatok azonban csak fenntartással használhatóak a folyamatok elemzésére, mivel nem rendelkezünk olyan adatokkal, amelyek pontosan követni tudnák a rendszeren belül zajló dinamikus folyamatokat, nincsenek adatok pl. az iskolák közötti mozgásról, a migrációról. A lemorzsolódási adatokat csak országos szinten kísérelhetjük meg megbecsülni, a záró és a kezdő évfolyamok létszámának összevetésével. Ezeket az adatokat azonban másként kell értelmezni az oktatási rendszer különböző szintjein. Míg alapfokon a lemorzsolódás az iskolarendszerből való kikerülést jelenti, középfokon az így számolt lemorzsolódás nem feltétlenül jelenti a fiatal végleges kikerülését az iskolarendszerből. A ma elterjedt kombinált iskolatípusok vélhetően nagyobb mozgásteret biztosítanak a diákok számára, könnyen kerülhet a lemorzsolódó gyerek a szakközépiskolából a hasonló profilú szakmunkásképzőbe, vagy a bukott gimnazista akár egy év kihagyás után folytathatja gimnáziumi tanulmányait - erre vonatkozóan azonban sajnos nem rendelkezünk adatokkal.
Az elemzést adott iskolai fokozatokon a belépés, a továbbhaladás és a kilépés adatainak ill. a kilépők továbbtanulási adatainak elemzésével végeztük. Ahol mód volt rá, vizsgáltuk a tanulók életkori összetételét, is.
3.1. Alapfokú oktatás
Az alapfokú oktatás belépési adatai jól mutatják a demográfiai helyzet alakulását. Az általános iskola nagymértékben ki van téve az egyenetlen demográfiai viszonyoknak. A születések számának a 70-es évek demográfiai csúcsidőszaka éppúgy gondot okoz az oktatási rendszer számára, mint az azt követő, 1984-ig tartó csökkenés. A beiratkozók száma a demográfiai viszonyoknak megfelelően nagymértékben ingadozik, az ingadozásban mind a csúcsok, mind a hullámvölgyek komoly gondot okoznak az oktatási rendszer számára. Új jelenség, hogy az elsősök körében az elmúlt négy évben lecsökkent a 6 évesnél fiatalabbak aránya. A hatévesek aránya nagyjából stabilan 81-82% körül alakul, nőtt viszont a 7 évesen elsősök aránya, 11%-ról 15,7%-ra.
20. sz. tábla - Az ált. iskolai első osztályos tanulók korcsoport szerinti összetétele 1991-1995.
| 6 év alatt | 6 éves | 7 éves | 8 éves | 9 és több | Összesen | Évfolyamismétlő | |||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
| 1991/92 | 6645 | 103377 | 13938 | 1804 | 494 | 126258 | 5687 | ||||||||||||
| 1992/93 | 5777 | 106763 | 15160 | 1730 | 422 | 129852 | 5542 | ||||||||||||
| 1993/94 | 4463 | 102959 | 16115 | 1734 | 408 | 125679 | 5683 | ||||||||||||
| 1994/95 | 3511 | 102686 | 17606 | 1818 | 412 | 126038 | n.a. | ||||||||||||
| 1996/97 | 2375 | 100328 | 19614 | 1785 | 442 | 124544 | 49ö1 | ||||||||||||
A táblázatban még nem jelentek meg a nyári hónapokban születetett és a rugalmas beiskolázás révén egy évvel később, hétévesen iskolába kerülő gyerekek, a rugalmas beiskolázás hatásától eltekintve is nőtt a hétévesen iskolába kerülők száma, ami arra utalhat, hogy az iskolaköteles korosztályból is egyre többen lépnek be egy évvel később a rendszerbe. Ha a nyári hónapokban született korosztályt is megbecsüljük és hozzáadjuk az adott év május 31-ig 7. életévüket betöltők számához, akkor a beiskolázásnál a 7 évesek száma még nagyobb lesz. A hét évesen iskolába kerülők nagy ill. növekvő aránya azt mutatja, hogy az 1985. évi oktatási törvény adta rugalmas beiskolázási lehetőség egyre népszerűbb a szülők körében. A hét évesnél idősebbek aránya csökkent. A rugalmas beiskolázás növekvő népszerűsége többletterheket ró az óvodákra pedagógiai és finanszírozási szempontból egyaránt, hiszen sok hatéves gyermek még ebben az intézménytípusban marad. A demográfiai okokon túl feltehetően ez is magyarázza az óvodai létszám alakulásának stabilitását.
Az iskolai évek közötti továbbhaladás jellemzői kétféle adat alapján becsülhetőek meg: az osztályismétlésre utasítottak, azaz a bukások aránya alapján, ill. az egyik évről a másikra történő beíratkozási létszám változása, azaz a lemorzsolódás alapján. Az általános iskola elvégzése folyamán bukások nagyobb, s lemorzsolódás kisebb számban fordul elő. Az általános iskola tanulómegtartó-képessége évről-évre többé-kevésbé állandó. Az év közbeni lemorzsolódás ritka, a szeptemberben beiratkozott tanulók 99%-a befejezi a megkezdett tanévet. Az alsós osztályokban az év közbeni létszámcsökkenés gyakori oka a gyógypedagógiai iskolába való áthelyezés. Az iskolai évek közötti veszteség az első és a hetedik években a legnagyobb, főleg az osztályismétlések miatt.
21. sz. tábla - A bukások alakulása az általános iskolában évfolyamonként 1990-1994. (%)
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | ||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
| 1990/91 | 4,8 | 2,8 | 2,5 | 2,8 | 4,2 | 3,8 | 2,8 | 0,4 | |||||||||||
| 1991/92 | 4,5 | 2,6 | 2,3 | 2,5 | 4,2 | 3,6 | 2,8 | 0,5 | |||||||||||
| 1992/93 | 4,3 | 2,3 | 2,0 | 2,1 | 3,6 | 3,6 | 2,6 | 0,5 | |||||||||||
| 1993/94 | 4,5 | 2,1 | 1,8 | 1,9 | 3,3 | 3,2 | 2,6 | 0,4 | |||||||||||
| 1996/97 | 3,9 | 1,9 | 1,5 | 1,6 | 2,8 | 3,0 | 2,5 | 0,5 | |||||||||||
Időben vizsgálva a bukási ráták minden évfolyamon csökkentek, de az első és a 7-8. osztályban csak kismértékben. A 4. és 5. osztály közötti jelentős különbség továbbra is megmaradt, az 5. évfolyamon a bukások arányának csökkenésével az 5. és 6. évfolyamon a bukási ráták azonban erősen közeledtek egymáshoz. A lemorzsolódás a felső tagozatban válik számottevőbb súlyú tényezővé.
A kilépés adatainak vizsgálatából az tűnik ki, hogy az általános iskola 8 osztályát a tanulók túlnyomó többsége befejezi 14 éves koráig, azaz úgy megy végig az általános iskolán, hogy nem kell ismételnie. 15 évesen a tanulók további 12,2%-a, 16 évesen 4,1%-a végzi el az általános iskolát, 16 éves koráig befejezi alapfokon a tanulást a tanulók 96,8.%-a. Időben vizsgálva összességében javult az általános iskolát a 16 éves korukig, tankötelezettség ideje alatt elvégző tanulók aránya, de nőtt azoké, akik ezt egy év késéssel, 15 éves korukban végzik el.
22. sz. tábla - Az általános iskolából kilépő tanulók életkori megoszlása.
| 14 éves korig | 15 éves korig | 16 éves korig | Összesen | Kilépő, 8 osztálynál kevesebb, N | |||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
| 1990/91 | 81.4 | 9.3 | 3.2 | 93.9 | 10300 | ||||||||||||||
| 1991/92 | 81.0 | 9.4 | 3.1 | 93.5 | 12400 | ||||||||||||||
| 1992/93 | 81.5 | 9.7 | 3.3 | 94.5 | 10000 | ||||||||||||||
| 1993/94 | 81.4 | 10.7 | 4.0 | 96.1 | 6800 | ||||||||||||||
| 1996/97 | 80,7 | 12,2 | 4,1 | 96,8 | 3787 | ||||||||||||||
Az általános iskolából való kilépés ma több ponton lehetséges: a 4. a 6. és a 8. osztályt követően. Az iskolakötelezettséget tekintve örvendetes tény, hogy a 16 éves népesség egyre nagyobb aránya végzi el a 8 osztályt, ez az arány az 1990/91-es tanévi 94%-ról 96%-ra emelkedett 1993/94-re. Sajátos módon azok aránya nőtt, akik később, 15-16 éves korukra fejezik be a nyolc osztályt - ami nem feltétlen a túlkorosság növekedését jelenti, eredményezheti a rugalmas beiskolázás gyakorlata is, aminek következtében egyre nagyobb arányban végzik el a 8. osztályt a tanulók 15 éves korukban.
Az általános iskolát be nem fejezettek kedvező - és csökkenést mutató - aránya kevésbé megnyugtató képet mutat, olyan becslések figyelembe vételével, ha az általános iskolát 16 éves korukig be nem fejező tanulók arányához (3,2%) hozzáadjuk a kisegítő iskolába járók (2,4%), az általános iskola után tovább nem tanulók (2,9%) csoportját, ezek együtt egy évjárat 8,6%-át teszik ki. Tovább nő a csoport létszáma, ha hozzávesszük azokat, akik a középfokú oktatásból morzsolódnak le, vagy valódi elhelyezkedési esélyt nem biztosító szakiskolában tanultak tovább. Az utóbbi csoportok arányát megbecsülni már jóval nehezebb, de feltehető, hogy nagyrészt ők alkotják a korrekciós lehetőségekkel élők, az iskolai végzettséget késéssel megszerzők felnőttoktatásban tanuló csoportját.
3.2. A középfokú oktatás
A demográfiai viszonyok alakulásának a középiskolai oktatás is ki van téve, erősen változóan alakul az általános iskolából kikerülők számának függvényében a középfokú intézményekbe jelentkezők száma. Változó a középfokú oktatási intézményekbe beiskolázott tanulók életkori összetétele, azaz összetételük alakulása abban a tekintetben, hogy mikor végezték el az általános iskolát, s hány évesen léptek be a középiskolába. A középfokú oktatásba való belépés ma több ponton lehetséges: 10, 12 és 14 éves korban. 14 éves kort megelőzően azonban még aránylag kis számban lépnek be a tanulók a középiskolába. Sajátos módon az utóbbi években mind a 14 éves kort megelőzően, mind az azt követően középiskolába átlépők aránya emelkedett. 10 évesen a tanulók kb. 3%-a, 12 évesen 7,3%-a tanul középfokú iskolában. Az utóbbi években mindhárom iskolatípusban - de elsősorban a szakközépiskolában és a szakmunkásképző iskolákban - nőtt azok aránya, akik nem közvetlenül az általános iskola elvégzését követően, hanem később tanulnak tovább. Ez jelentheti azt éppúgy, hogy ezek a tanulók kimaradtak egy magasabb szintű iskolatípusból, mint azt, hogy eleve késleltetetten, munkaerő-piaci próbálkozást követően tanultak tovább.
23. sz. tábla - Az I. évf.-os tanév eleji létszámban a 8. Osztályt nem a beiskolázás évében, hanem korábban végzők aránya
| Tanév | Gimnázium | Szakközépisk. | Szakmunkásképző | Ebből: középisk.-ból kimaradt | |||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
| 1990/91 | 4,5 | 4,6 | 5,3 | 1,8 | |||||||||||||||
| 1991/92 | 5,4 | 5,1 | 8,3 | 4,3 | |||||||||||||||
| 1992/93 | 5,6 | 6,0 | 8,7 | 4,4 | |||||||||||||||
| 1993/94 | 7,1 | 7,8 | 7,0 | 1,9 | |||||||||||||||
| 1994/95 | 7,5 | 8,2 | 8,8 | 2,0 | |||||||||||||||
| 1995/96 | 8,9 | 10,8 | 10,3 | 2,1 | |||||||||||||||
A középfokon azonban nemcsak a belépők és kilépők számának alakulása alapján, hanem a továbbtanulási irányok ill. a tanulók a különböző tanulmányi utak közti eloszlása alapján is értékelhető az áthaladás, sőt az egész rendszer működésének hatékonysága is. Ezen a ponton a fő kérdés, hogy adott ismeretekkel és felkészültséggel rendelkező tanulók a megfelelő pályára kerülnek-e, ill. amennyiben valamilyen okból kifolyólag nem, úgy milyen lehetőségeik és esélyeik vannak a pályamódosításokra, korrekcióra. Ellentmondásos tendenciák figyelhetőek meg e tekintetben: pozitívnak értékelhető fejlemény a középiskolai oktatás expanziója, hogy növekszik a középfokú oktatásba belépő tanulóknak a száma. Másfelől azonban negatívnak értékelhető jelenség, hogy növekszik azoknak a száma is, akik egyáltalán nem lépnek be a középfokú oktatásba, és alapfokú vagy annál alacsonyabb iskolai végzettséggel lépnek ki az iskolarendszerből, ill. az alapvégzettséget alig meghaladó, ideiglenes megoldást jelentő oktatási formákban vesznek részt.
16 éves kor után a közoktatásban való részvétel aránya drámaian lecsökken 80%-ról 50%-ra, ami az OECD országok átlagával összehasonlítva, de önmagában mérve is rendkívül alacsony szám. Ezen a téren némi javulás észlelhető, hiszen a 17 évesek részvétele a nappali tagozatú közoktatásban 50%-ról 58%-ra nőtt 1993-ra, az esti tagozatosokkal együtt ez az arány 54%-ról 62%-ra javult.
A továbbhaladást középfokon is a lemorzsolódás, a bukások adataival mértük. Középfokon a lemorzsolódás kissé mást jelent, mint alapfokon. Nemcsak azt jelezheti, hogy a tanulók rosszul teljesítenek, motiválatlanok, hanem utalhat arra is, hogy elavult oktatási programok élnek tovább. Pályakorrekcióra nem lévén lehetőség néhány iskolatípusban (szakmunkásképző iskola), a tanulók jó része adott szakma perspektívátlanságát érzékelve, az elhelyezkedési lehetőségek felmért hiányának következtében hagyja ott az intézményt. (A számítás módja: az utolsó évfolyamot eredményesen befejező tanulók számát viszonyítjuk az induló, a három vagy négy évvel azelőtti első évfolyam számához, iskolatípusonként. Egy évfolyamról azonban nemcsak lemorzsolódás, bukások révén kerülnek ki tanulók, hanem iskolatípus-váltás következtében is, külföldi továbbtanulás révén is. Növekményt eredményezhet a arányokat Magyarországon tanuló külföldi tanulók száma is.)*
* 1996/97-ban középfokon 1736 fő, a tanulók 4,8%-a.
A lemorzsolódási arányokat tekintve a különböző iskolatípusok közt igen nagy különbségeket találunk. A lemorzsolódás a legnagyobb a szakmunkásképző intézményekben, a legkisebb a gimnáziumokban. Ezen belül a lemorzsolódási arány a gimnáziumokban 10% körüli, ez az 1985/86-os tanévhez képest enyhén csökkent. Ugyanebben az időszakban a szakközépiskolában magasabb, 15-18% között ingadozott a vizsgált időszakban szintén jelentősen csökkent. A szakmunkásképző iskolákban 1991-től csökkenő tendenciát mutatott.
24. sz. tábla - Lemorzsolódási arányok a gimnáziumokban, a szakközépiskolákban és a szakmunkásképző iskolákban
| Az 1. évfolyam indulási éve | A 4. évfolyam befejezési éve | az 1. évf. ltsz az ind. évben | a 4. évf-ot eredményesen bef. tanulók száma | a négy év alatt lemorzsolódott tanulók | az 1. évf. létszáma az ind. évben | a 4. évf. eredm. végzett tanulók száma | a 4 év alatt lemorzsolódott |
|
|
|
||||||
| tanévben | gimnázium | szakközépisk. | |||||
|
|
|||||||
| 1985/86 | 1988/89 | 27740 | 24474 | 11,8 | 35452 | 28907 | 18,5 |
| 1986/87 | 1989/90 | 27708 | 24617 | 11,2 | 36476 | 30357 | 16,8 |
| 1987/88 | 1990/91 | 28384 | 25016 | 11,9 | 37169 | 31186 | 16,1 |
| 1988/89 | 1991/92 | 30422 | 27013 | 11,2 | 42195 | 34942 | 17,2 |
| 1989/90 | 1992/93 | 35683 | 31575 | 11,5 | 47720 | 40498 | 15,1 |
| 1990/91 | 1993/94 | 35255 | 31588 | 10,4 | 47468 | 39285 | 17,3 |
| 1991/92 | 1994/95 | 35070 | 32134 | 8,4 | 48418 | 40993 | 15,3 |
| 1992/93 | 1995/96 | 36289 | 33216 | 8,5 | 48521 | 43290 | 10,8 |
25. sz. tábla - Lemorzsolódási arányok a szakmunkásképző iskolákban
| Az I. évd. Indulási éve | A III. évf. befejezési éve | Az I. évf. létszáma az indulási évben | A III. évf. létszáma a záró tanévben | A 3 év alatti lemorzsolódás %-ban | |||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
| 1988/89 | 1990/91 | 73026 | 56223 | 23,0 | |||||||||||||||
| 1989/90 | 1991/92 | 80239 | 61956 | 22,8 | |||||||||||||||
| 1990/91 | 1992/93 | 77192 | 59520 | 22,9 | |||||||||||||||
| 1991/92 | 1993/94 | 69557 | 54867 | 21,1 | |||||||||||||||
| 1992/93 | 1994/95 | 62202 | 49231 | 20,9 | |||||||||||||||
| 1993/94 | 1995/96 | 58897 | 47073 | 20,1 | |||||||||||||||
Évfolyamonként: mind a gimnáziumban, mind a szakközépiskolában az első évfolyamon a legnagyobb a bukási arány, ez fokozatosan csökken a négy év során. A gimnáziumban az első évfolyamon ez 2%, a második évfolyamon 1,5%, a harmadik évfolyamon 1%, a negyedik évfolyamon ennél is kevesebb volt a bukottak aránya az összes tanulóhoz képest az elmúlt három év során. A rövid szakképzés területén a kiesési arány sokkal magasabb mint a középiskolák esetében mind az év közbeni, mind az évek közötti lemorzsolódást tekintve. A szakmunkásképzőkben az év közbeni lemorzsolódási arány első, 2. és 3. Osztályban.
26. tábla - Évközbeni lemorzsolódási arányok a középfokú intézményekben
| Gimnázium | Szakközépiskola | Szakmunkásképző iskola | ||||||
| Tanév | I-II. | II-III. | III-IV. | I-II. | II-III. | III-IV. | I-II. | II-III. |
|
|
||||||||
| 1990/91 | 5,3 | 3,2 | 3,4 | 6,2 | 5,5 | 5,0 | 15,7 | 9,1 |
| 1991/92 | 3,3 | 2,7 | 3,4 | 6,3 | 5,1 | 4,6 | 16,2 | 8,4 |
| 1992/93 | 2,3 | 2,7 | 3,2 | 6,4 | 5,2 | 5,6 | 15,3 | 8,0 |
| 1993/94 | 3,0 | 2,5 | 3,7 | 6,8 | 2,8 | 4,5 | 15,8 | 6,8 |
| 1994/95 | 2,8 | 2,6 | 3,8 | 8,7 | 1,4 | 5,2 | 16,4 | 6,0 |
| 1995/96 | 2,2 | 2,1 | 3,1 | 6,5 | 1,1 | 4,3 | 16,1 | 4,5 |
Számítások szerint (a kezdő évfolyamokon a bukottak számát iskolatípusonként kivonjuk az összes lemorzsolódó számából), a középiskolák, ill. egyes iskolatípusok lemorzsolódási arányai kiszámíthatóak (gimnázium 5,2% 1993/94-ban, szakközépiskola 7,7% ugyanekkor). Az adatok sajnos nem egészen megbízhatóak, de az általuk jelzett tendencia szerint a gimnázium megtartóképessége jobb, mint a szakközépiskoláé. A szakmunkásképző iskolák lemorzsolódási aránya a legmagasabb a három iskolatípus közül.
A lemorzsolódás ezekben az iskolatípusokban - szakközépiskola, szakmunkásképző - gazdasági ágazatok szerint is nagymértékben szóródik. A legnagyobb (40% körüli) a lemorzsolódás aránya a bányászati, kohászati, papíripari és a textilipari szakmákban, bár abszolút számokban mérve igen csekély, a tanulólétszám ezen ágazatokban bekövetkező csökkenése következtében. A keresettebb szakmákban a lemorzsolódás aránya nem magasabb, mint a szakközépiskolákban.
Feltehető, hogy a középfokú iskolákban a lemorzsolódás aránya összefügg a tanulói létszám alakulásával is. A szakmunkásképző iskolákban a demográfiai hullám levonulása után a jelentkezők száma csökkent, s a lemorzsolódási ráta is ezzel párhuzamosan csökkenőben van. A bukások arányának növekedése a népszerűbb iskolatípuson arra utal, hogy a tanulók számának növekedése nehéz helyzet elé állítja ezeket az intézményeket.
27 sz. tábla - A bukottak számának és arányának alakulása iskolatípusonként 1990-95 között
| Gimnázium | Szakközépiskola | Szakmunkásképző | ||||
|
|
||||||
| Tanév | N | % | N | % | N | % |
| 1990/91 | 1552 | 1,3 | 3539 | 2,1 | ||
| 1991/92 | ||||||
| 1992/93 | 1719 | 1,4 | 4369 | 2,3 | ||
| 1993/94 | 1879 | 1,4 | 4716 | 2,5 | 7921 | 4,5 |
| 1994/95 | 1992 | 1,4 | 5182 | 2,6 | 8149 | 5,0 |
| 1996/97 | 1784 | 1,3 | 5069 | 2,3 | 7424 | 5,2 |
Az érettségit adó iskolatípusok expanziójának következménye az is, hogy egyre többen kerülnek be ezekbe az intézményekbe olyan tanulók, akik előképzettsége még kívánnivalót hagy maga után, s nem olyan mértékben motiváltak, mint a korábbi középiskolai tanulók. A középiskolai expanzió nemcsak létszámváltozást jelent a tanulók - s ezzel egyidejűleg az évfolyamismétlők és a lemorzsolódottak - számában, hanem egyidejűleg változást az oktatási folyamatban is, ennek kihatása lesz a tananyagok, a használt módszerek területére is.
Az iskolarendszeren való áthaladás hatékonyságát rontja a bukások száma önmagában is, de ezek száma növeli a lemorzsolódók számát is. Az első év végén a tanév végi létszámból évente átlagosan kb. a tanulók 9%-a évismétlésre kötelezett. Az évismétlésre kötelezetteknek azonban csak kb. fele-harmada ismételte meg ténylegesen az I. évet.
3.3. Lemorzsolódók és a felnőttoktatásban való részvétel
Az oktatási rendszerből lemorzsolódók vagy kikerülnek az oktatási rendszerből, vagy az iskolarendszer második, felnőttoktatási csatornáján keresztül kapcsolódhatnak abba idővel vissza. Mára az általános iskolai felnőttoktatás egyre kevésbé a dolgozók illetve a felnőttek általános iskolái, s egyre inkább az általános iskolából kimaradó, tanköteles korú gyerekek iskolájává vált. A fentieket erősítik meg a tanulók életkori összetételének adatai. Az általános iskolai felnőttoktatásban a tanulók közt ma még igen nagy a tanköteles korú, átirányítással idekerült tanulók aránya, az életkori összetételt tekintve az elmúlt években éppen a fiatalabb, a tanköteles korúak aránya növekedett meg.
29. sz. tábla - Tanulók száma életkor szerint és a nők aránya az általános iskolai felnőttoktatásban
| 20 év alatt | 21-30 éves | 31 év felett | Összes | ||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
| tanév | N | % | N | % | N | % | N | ||||||||||||
| 1987/88 | 6580 | 62,3 | 2155 | 20,4 | 1821 | 17,3 | 10556 | ||||||||||||
| 1989/90 | 7364 | 77,3 | 1166 | 12,2 | 997 | 10,5 | 9527 | ||||||||||||
| 1990/91 | 6859 | 80,3 | 1101 | 12,9 | 586 | 6,9 | 8544 | ||||||||||||
| 1992/93 | 6731 | 78,9 | 1349 | 15,8 | 451 | 5,3 | 8531 | ||||||||||||
| 1993/94 | 8025 | 89,3 | 957 | 10,7 | 0 | 0 | 8982 | ||||||||||||
| 1995/96 | 5205 | ||||||||||||||||||
Jelentős a tanulók közt a hátrányos helyzetűek és a cigány származásúak aránya. Jellemző még, hogy a tanulók képesség szerinti összetételükben is heterogének, a jó képességük vagy éppenséggel igen gyenge képességük miatt nem igazán ide való tanulók is szinte minden intézményben előfordulnak.
Középfokon a felnőttoktatásban résztvevő tanulók összetételében is változás következett be: megfigyelhető itt is a fiatalodás, a csökkenő átlagéletkor. A fiatalodás oka feltehetően részben az ifjúsági munkanélküliség, részben az iskolaszerkezeti feszültségek s a fentiek következtében kialakult sajátos intézményi és szülői iskolázási stratégiákban kereshetőek. Terjedő - nagyobb biztonságot adó - iskolázási modellé vált a családok körében az elmúlt években a rövid idô alatti szakmaszerzést, szakmatanulást követően, már egy végzettség birtokában megszerzett érettségi. Ugyanakkor az az intézmények körében is terjedő modell is fiatalítja a tanulókat, hogy egyre több vegyes profilú intézmény a saját végzett tanulóit iskolázta be nagy számban felnôttoktatási tagozataira, ill. tanfolyamaira. A tanulók közt több csoport különíthető el, munka mellett és munkahely nélkül, eltartottként tanulók egyaránt. A középfokú felnőttoktatás esetében is relatíve csekély - és csökkenő - arányban vannak a valódi felnőttek, a munka mellett, idősebb életkorban középiskolai végzettséget szerző tanulók aránya, s igen magas a fiatal, eltartott munkanélküliek aránya.
A lezajlott szerkezeti változások következménye az áthaladás folyamatára megjelenik az átlépők korösszetételében, a tényben, hogy ma megnőtt azok száma, akik korábban, vagy későbben lépnek be a középfokú intézmények valamelyikébe, hogy betöltenék 14. életévüket. Nehezebb nyomon követni a szerkezeti változások és a középfokú oktatás kiterjesztésének hatását a lemorzsolódási és bukási adatok alapján - az előbbi általános csökkenése s az utóbbi emelkedése összefügghet az említett változásokkal, ehhez további adatelemzésre van szükség. A szerkezeti változások másik lehetséges követekezménye, az esélykülönbségek növekedése szintén nem vizsgálható elég differenciáltan a meglévő adatok alapján. Óvatosan talán mégis megfogalmazható: elkülönülni látszik az áthaladók közt egy esélyesebb, az életkori csoport kevesebb, mint 10%-át kitevő csoport, az általánosan képző középiskolába korábban belépő csoport, és egy leszakadó, becslések szerint ennél nagyobb, heterogén összetételű csoport. Az esélyegyenlőség alakulására nézve nincs használható adat, de a leszakadók egy csoportjának - a cigány tanulóknak - ilyen szempontú vizsgálata arra enged következtetni, hogy az esélykülönbség köztük és a nem cigány tanulók közt összességében nőtt.
III. Függelék, irodalomjegzék
1. sz. tábla - Középiskolai beiskolázási arány meghatározott életkorokban néhány országban (%)
| Ország | 15 évesek | 16 évesek | 17 évesek | 18 évesek | 19 évesek | ||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
| Egyesült Államok | 95,7 | 91,4 | 72,0 | 36,9 | 11,1 | ||||||||||||||
| Japán | 96,8 | 95,1 | 90,3 | 1,8 | - | ||||||||||||||
| Dánia | 97,8 | 92,2 | 80,1 | 68,9 | 48,4 | ||||||||||||||
| Franciaország | 94,1 | 92,1 | 87,2 | 58,6 | 34,0 | ||||||||||||||
| NSZK | 93,1 | 95,3 | 92,8 | 82,3 | 55,0 | ||||||||||||||
| Görögország | 86,1 | 88,4 | 62,1 | 19,4 | 10,5 | ||||||||||||||
| Hollandia | 99,0 | 97,3 | 90,8 | 67,9 | 42,3 | ||||||||||||||
| Írország | 94,3 | 87,5 | 70,2 | 33,1 | 11,5 | ||||||||||||||
| Spanyolország | 91,0 | 75,6 | 66,9 | 35,5 | 20,7 | ||||||||||||||
| Egyesült Királyság | 98,9 | 75,3 | 55,3 | 18,7 | 4,3 | ||||||||||||||
| Svédország | 95,6 | 89,2 | 87,0 | 59,6 | 11,5 | ||||||||||||||
| Törökország | 45,9 | 39,3 | 33,9 | 19,8 | 9,7 | ||||||||||||||
| OECD átlag | 93,1 | 86,9 | 75,4 | 44,2 | 21,5 | ||||||||||||||
| Lengyelország | 81,6 | 85,1 | 81,6 | 49,8 | 17,3 | ||||||||||||||
| Csehország | 90,2 | 86,9 | 39,4 | - | - | ||||||||||||||
| Magyarország | 84,4 | 75,2 | 45,4 | 12,2 | 3,9 | ||||||||||||||
2. sz. tábla - Legmagasabb iskolai végzettség alakulása néhány országban a 25-64 év közötti korcsoportban
| Alapfokú vagy kevesebb | Alsó középfokú | Felső középfokú | Felsőfokú, nem egyetem | Egyetem | Összes | ||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
| Kanada | 11,0 | 17,7 | 30,2 | 26,1 | 15,0 | 100,0 | |||||||||||||
| USA | 6,0 | 9,9 | 53,9 | 6,6 | 23,6 | 100,0 | |||||||||||||
| Belgium | 28,3 | 26,4 | 25,0 | 11,4 | 8,8 | 100,0 | |||||||||||||
| Dánia | - | 41,1 | 39,7 | 5,9 | 13,3 | 100,0 | |||||||||||||
| Franciaország | 26,2 | 21,5 | 36,3 | 5,7 | 10,2 | 100,0 | |||||||||||||
| Németország | - | 18,1 | 60,5 | 9,8 | 11,6 | 100,0 | |||||||||||||
| Írország | 31,7 | 26,1 | 25,3 | 8,6 | 8,3 | 100,0 | |||||||||||||
| Olaszország | 36,9 | 34,6 | 22,1 | - | 6,4 | 100,0 | |||||||||||||
| Hollandia | 16,7 | 25,3 | 37,1 | - | 20,9 | 100,0 | |||||||||||||
| Portugália | 77,6 | 8,3 | 7,5 | 1,7 | 5,0 | 100,0 | |||||||||||||
| Spanyolország | 61,1 | 16,0 | 9,9 | 3,0 | 10,0 | 100,0 | |||||||||||||
| Egyesült Királyság | - | 31,9 | 49,6 | 7,7 | 10,7 | 100,0 | |||||||||||||
| AUSZTRIA | - | 32,0 | 61,0 | - | 6,9 | 100,0 | |||||||||||||
| Finnország | - | 38,5 | 42,9 | 8,2 | 10,4 | 100,0 | |||||||||||||
| Norvégia | 1,4 | 19,6 | 53,7 | 12,8 | 12,4 | 100,0 | |||||||||||||
| Svédország | - | 30,2 | 45,8 | 12,4 | 11,7 | 100,0 | |||||||||||||
| Svájc | - | 19,2 | 59,8 | 12,9 | 8,0 | 100,0 | |||||||||||||
| Törökország | 80,0 | 6,4 | 8,9 | - | 4,8 | 100,0 | |||||||||||||
3. sz. tábla - Iskolák, osztályok, tanulók száma 1980-195.
| Tanév | Iskolák száma | Osztályok száma | Tanulók száma | ||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
| 1980/81 | 531 | 6608 | 15460 | ||||||||||||||||
| 1981/82 | 535 | 6772 | 209342 | ||||||||||||||||
| 1982/83 | 539 | 6885 | 218048 | ||||||||||||||||
| 1983/84 | 545 | 7071 | 225308 | ||||||||||||||||
| 1984/85 | 553 | 7279 | 232342 | ||||||||||||||||
| 1985/86 | 561 | 7438 | 236104 | ||||||||||||||||
| 1986/87 | 587 | 7573 | 236881 | ||||||||||||||||
| 1987/88 | 608 | 7783 | 239768 | ||||||||||||||||
| 1988/89 | 645 | 8090 | 248337 | ||||||||||||||||
| 1989/90 | 675 | 8836 | 273511 | ||||||||||||||||
| 1990/91 | 727 | 9445 | 291872 | ||||||||||||||||
| 1991/92 | 780 | 10089 | 309351 | ||||||||||||||||
| 1992/93 | 824 | 10614 | 322954 | ||||||||||||||||
| 1993/94 | 866 | 10976 | 330586 | ||||||||||||||||
| 1994/95 | 887 | 11380 | 337317 | ||||||||||||||||
4. sz. táblázat - A 8. évfolyamot végzettek továbbtanulása
| Iskola típusa | 1990 | 1992 | 1993 | 1994 | 1995 | ||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
| A 8. osztályt eredményesen elvégezte | 164616 | 151295 | 144225 | 136864 | 122359 | ||||||||||||||
| Ebből: továbbtanul | |||||||||||||||||||
| gimnáziumban | 21,1 | 23,3 | 24,2 | 25,7 | 27,1 | ||||||||||||||
| szakközépiskolában | 27,5 | 30,1 | 32,0 | 32,6 | 33,7 | ||||||||||||||
| szakmunkásképzô iskolában | 42,0 | 36,6 | 35,5 | 35,2 | 34,2 | ||||||||||||||
| gép- és gyorsíró- iskolában | 1,6 | 1,0 | 1,0 | 0,8 | 0,5 | ||||||||||||||
| egészségügyi szakiskolában | 1,3 | 0,8 | 0,5 | 0,3 | 0,2 | ||||||||||||||
| egyéb szakiskolában | 0,3 | 3,9 | 4,5 | 4,2 | 3,6 | ||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
| Összesen | 93,8 | 95,7 | 97,7 | 98,8 | 99,3 | ||||||||||||||
5. táblázat - és 1. évfolyamosok száma a középiskolába lépők között
| Megnevezés | Tanulók száma összesen | Ebből: 0. évf. | Ebből: 1.?9? Évf. | Ebből: a 8. osztályt előző évben végezte | |||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
| Budapest | 71803 | 584 | 16053 | 14661 | |||||||||||||||
| Baranya | 13295 | 96 | 2991 | 2648 | |||||||||||||||
| Bács-Kiskun | 16932 | 95 | 3890 | 3153 | |||||||||||||||
| Békés | 14220 | 118 | 3139 | 2968 | |||||||||||||||
| Borsod-A-Z | 27511 | 100 | 6363 | 5751 | |||||||||||||||
| Csongrád | 15431 | 3 | 3543 | 3326 | |||||||||||||||
| Fejér | 14833 | 34 | 3450 | 3133 | |||||||||||||||
| Győr-M-S | 14714 | 32 | 3415 | 3252 | |||||||||||||||
| Hajdú-Bihar | 19077 | 94 | 4585 | 4248 | |||||||||||||||
| Heves | 11491 | 65 | 2699 | 2299 | |||||||||||||||
| Jász-N-Sz | 15166 | 54 | 3368 | 2520 | |||||||||||||||
| Komárom | 11212 | 46 | 2537 | 1983 | |||||||||||||||
| Nógrád | 7961 | 44 | 1865 | 1601 | |||||||||||||||
| Pest | 34008 | 185 | 7980 | 6808 | |||||||||||||||
| Somogy | 11088 | 54 | 2437 | 2148 | |||||||||||||||
| Szabolcs | 18918 | 124 | 4613 | 4485 | |||||||||||||||
| Tolna | 8596 | 12 | 1977 | 1871 | |||||||||||||||
| Vas | 8976 | 31 | 2052 | 2037 | |||||||||||||||
| Veszprém | 13375 | 73 | 3094 | 2722 | |||||||||||||||
| Zala | 11052 | 8 | 2447 | 2339 | |||||||||||||||
| Külföldi | 1736 | 6 | 417 | 324 | |||||||||||||||
| Összesen | 361395 | 1858 | 82915 | 74295 | |||||||||||||||
Elemzett dokumentumok
1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról. (Az 1995. évi CXXI. Törvénnyel és az 1996. évi törvénnyel egységes szerkezetbe foglalt szöveg)1994. évi LXXVI. törvény a szakképzésről
A közoktatás távlati fejlesztési stratégiája. MKM, 1996.
Nemzeti alaptanterv. MKM 1995.
Országos Képzési Jegyzék.
Iskolaválasztás előtt... 1997. Fővárosi Pályaválasztási Tanácsadó.
Országos Pályaválasztási útmutató. 1997. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó
Érettségi vizsga tervezete
Az alapműveltségi vizsga előkészítésének munkálatairól. (kézirat), 1997.
Felhasznált irodalom
Ballér Endre: A tantervpolitika és változásai Magyarországon. In: Tanulmányok a közoktatásról. Országos Közoktatási Intézet, 1996.
Bessenyei István: A középfok és a felsőfok kapcsolata. In: Tanulmányok a közoktatásról. Országos Közoktatási Intézet, 1996.
Csákó Mihály-Liskó Ilona: Szakmunkástanulók a 90-es években. 2. országos szakmunkástanuló vizsgálat, 1992-1994. Oktatáskutató Íntézet, 1994.
Farkas Péetr: A peremcsoportok szakképzése Magyarországon. in: A közoktatás és a szakképzés illeszkedése. Oktatáskutató intézet. 1993.
Farkas Péter: A közoktatás és a szakképzés fejlesztésének összehangolása. Kézirat. 1996.
Farkas Péter: A közoktatás és a szakképzés fejlsztésének összehangolása. 1966.
Farkas Péter: Átjárhatóság a szakképzésben. (kézirat) Oktatáskutató Intézet. 1996.
Fejes Lászlóné: Lemorzsolódás középfokon. Szakképzési statisztikai tájékoztató 18-19. 1996/6-1996/7. Munkaügyi Minisztérium Szakoktatási Főosztály.
Györgyi Zoltán-Imre Anna: Az iskolarendszerű felnőttoktatás helyzete. Oktatáskutató Intézet, 1996.
Halász Gábor: Az oktatási rendszerek elmélete. Kézirat, JATE 1996.
Halász G.-Lannert J.(szerk.): Jelentés a magyar közoktatásról, 1995. Országos Közoktatási Intézet, 1996.
Halász Gábor: Az alap- és középfokú oktatás Magyarországon. Országos Közoktatási Intézet, Budapest, 1994.
Halász Gábor: A középiskolai oktatás kiterjesztése: elitoktatás - tömegoktatás - lemorzsolódás. Új Pedagógiai Szemle, 1996/?
Halász Gábor: Önkormányzati közoktatás-irányítás a kilencvenes évek közepén. In: Nagy Mária (szerk.) Önkormányzatok és a közoktatás. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Pedagógiai Intézete, Nyíregyháza, 1996.
Imre Anna: Az iskolarendszerű felnőttoktatás helyzete az intézményi vélemények alapján. Oktatáskutató Intézet, 1996.
Mártonfi György: A szakképzés állapotáról. In: Tanulmányok a közoktatásról. Országos Közoktatási Intézet, 1996.
Lannert Judit: A közoktatás iskolarendszerének vertikális struktúrája. Kézirat.
Lannert Judit: Változások a hazai iskolaszerkezetben. Educatio, 1996/nyár.
Lemorzsolódás középfokon. (összeállította Fejes Lászlóné) Szakképzési statisztikai tájékoztatók 18. 1996/6,
Liskó Ilona et a.: A hiányos és formális általános végzettségű fiatalok szakmai oktatása. Kézirat. Oktatáskutató Intézet, 1996.
Liskó Ilona et al.: A szakmaszerkezet átalakulása. (kutatási résztanulmány) Oktatáskutató Intézet, 1996.
Liskó Ilona: Iskolaszerkezet és településszerkezet. Új Pedagógiai Szemle, 1996/?.
Liskó Ilona: Felvételi szelekció. in: Felvételi szelekció a középfokú iskolákban. Kutatási zárótanulmány. 1996. Oktatáskutató Intézet.
Liskó Ilona: a speciális szakiskolák tanulói. Oktatáskutató Intézet, 1995.
Liskó Ilona-Fehérvári Anikó: Szerkezetváltó iskolák a 90-es években. Kutattás közben. Oktatáskutató Intézet, 1996.
Liskó Ilona: A szakképző intézményrendszer átalakulása. Kézirat. Oktatáskutató Intézet, 1996.
Nagy Mária: Az iskolai intézményrendszer átalakulása és az önkormányzati iskolafenntartás. In: Nagy Mária (szerk.) Önkormányzatok és a közoktatás. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Pedagógiai Intézete, Nyíregyháza, 1996.
Sugár András: A közoktatási rendszer szerkezeti változásai, jellemző trendek az oktatási statisztika tükrében. In: Tanulmányok a közoktatásról. Országos Közoktatási Intézet, 1996.
Sáska Géza: Egy közelítő módszer lehetséges elemei az iskolai migráció leírására a dolgozók gimnáziuma példáján (1970/1971-1975/1976) . Kézirat gyanánt. OPI Dokumentumok, 1979. 12.
Szüdi János: A közoktatás helyzete a jogi szabályozás tükrében (1995-ig). In: Tanulmányok a közoktatásról. Országos Közoktatási Intézet, 1996.
