Vágó Irén:

Idegennyelvoktatás

- Egy modernizációs sikertörténet -

A 2000. évhez közeledve, az információs társadalom küszöbén az idegennyelvtudás jelentősége világszerte igen nagy mértékben megnőtt. A globalizálódó, nemzetközi termelési, kereskedelmi, kulturális együttműködésekkel sűrűn átszőtt világunkban egy vagy több idegennyelv ismerete mindenki számára nélkülözhetetlen. Különösen fontos a nyelvtudás egy olyan kis ország számára, mint Magyarország, melynek nyelvét csak az adott nemzethez tartozók beszélik. Egy olyan ország számára pedig, amelyik hosszú szünet után, 50 év keleti orientáció után próbál bekepcsolódni a nemzetközi kommunikációba, a gazdasági, politikai, kulturális életbe, az európai integrációs folyamatba, a világnyelvek ismerete elengedhetetlen.

Azt a közismert tényt, hogy a hazai idegennyelvtudás messze elmarad attól a szinttől, amit külföldi partnetreink, a hazai vegyesvállalatok külföldi tulajdonosai, de akárcsak az idelátogató túristák joggal elvárhatnának, a felnőtt lakosság idegennyeltudásáról készült meglehetősen kis számú empirikus vizsgálatok is igazolják.

A felnőtt lakosság nyelvismerete

A legátfogóbb kutatássorozatot a felnőttek nyelvtudásáról Terestyényi Tamás és munkacsoportja végezte két szakaszban a 80-as évek elején és 1994-ben Magyarországon. Vizsgálatuk a megkérdezettek önértékelésén alapult, 1979-82 között 24000, 18 évnél idősebb, 1994-ben 2000, 14 évnél idősebb magyar állampolgár nyelvismeretét térképezték fel. A megkérdezettek 32%-a nyilatkozott úgy, hogy használ a magyaron kívül más nyelvet, 11%-a két, 3%-a három vagy annál is több nyelvet ismer.

1. táblázat - A nyelvek sorrendje a magukat nyelvtudóknak vallók körében

német	17,3%
angol	11,5%
orosz	8,8%
francia	2,1%
szlovák	2,1%
olasz	1,2%
délszláv	0,8%
román	0,7%

Forrás: Terestyényi, 1995.

Azokkal az interjúalanyokkal, akik nyelvtudóknak vallották magukat, a kutatók a következő ötfokú skálán értékeltették nyelvtudásukat: 5-ös = a magyarhoz hasonlóan szinten (második anyanyelvként) beszélt nyelv tudása, 4-es = szóban és olvasva is jól érti a nyelvet, beszél is, de nem olyan könnyedén, mint magyarul, 3-as = szóban és olvasva jól érti a nyelvet, de a beszéd és írás nehezen megy, 2-es = megérti, ha beszélnek ezen a nyelven, de nem tudja magát megértetni, 1-es = szinte már mindent elfelejtett. A kutatók a 3-as osztályzatig (elboldogul) tekintették tényleges nyelvtudásnak a nyelvismeretet. Ezen mérce szerint a felnőtt nyelvtudók nyelvenkénti megoszlása a következőképpen alakul.

2. táblázat - A jól (elfogadható) szinten beszélők (valódi nyelvtudók) aránya

Idegennyelv	1979-1982	1994-95
	a 18 éven felüli lakosság százalékában	a 14 éven felüli lakosság százalékában	a 18 éven felüli lakosság százalékában
német	5,4	6,3	6,1
angol	1,9	5,5	5,1
orosz	2,9	1,9	2,0
francia	0,8	0,9	0,9
olasz	nincsadat	0,5	0,5
egyébnyelv	0,6	0,8	0,9
n	24000	2000	1915

Forrás: Terestyényi, 1997.

1994-ben a nemzetiségi nyelvtudókat nem számítva a 18 év feletti lakosság 11,8%-a ismert és használt elfogadható szinten egy idegen nyelvet, a két nyelven beszélők aránya 3,6%, a három vagy több nyelvet beszélőké 0,8%. A 18 évnél idősebbeknél ugyanezek az arányok: 11,2%; 3,3%; 0,8%.

Az iskolázottság szerepe a felnőtt népesség nyelvtudásában

A történelmi viharok (terület átcsatolások, hadifogság, háború) kapcsán nyelvtudásra szert tettek rétegei egyre fogyatkoznak, tagjai elhalnak, kiöregednek, így a nyelvtudást ma már elsősorban az iskolázottság határozza meg.

3. táblázat - Az egyes nyelvek ismerői életkori csoportok szerint (%)

	14-17 éves	18-30 éves	31-40 éves	41-50 éves	51-60 éves	60 év felett
német	12	8	5	7	2	6
angol	12	11	6	5	2	1
orosz	0	3	3	2	2	1
francia	1	2	0	1	0	1
olasz	1	1	0	0	0	0
egyéb	1	0	1	1	1	1
összesen	27	25	15	16	7	10

Forrás: Terestyényi, 1995.

A nyelvtudók legnagyobb tömegét a 14-17 év közöttiek alkottják (27%-kal), tehát minden negyedik fiatal beszél elfogadható szinten idegen nyelveket, a mélypontot 7%-os arányukkal az 51-60 év közöttiek képezik, akik 1945-től a 60-as évek elejéig végezték az általános iskolát és a középiskolát vagy a szakmunkásképzőt, ha egyáltalán tovább tanultak a 8. osztály után.

A 70-es és 80-as években, bár továbbra is az orosz volt a mindenki számára kötelező első számú nyelv, a gimnáziumokban egyre inkább előtérbe került a nyugati nyelvek, elsősorban a német és az angol tanítása. Ebben az időszakban a gimnáziumokban tanulók aránya az adott korosztály 10-15%-a között mozgott, ez az érték erős együttjárást mutat a középgenerációk 15-16%-os nyelvtudásával.

A fiatalabb, urbanizáltabb környezetben élő, iskolázottabb réteg alkotja a nyelveket beszélők szűk csoportját. A képzési idő meghosszabbodásának, a középfokú és a felsőfokú oktatás jelentős expanziójának pozitív hatásai már a nyelvismeretben is érződnek Magyarországon. Terestyényiék kutatása azt mutatja, hogy a két vizsgálat között eltelt 14 éves időszakban számottevően, 150000 fővel növekedett a nyelveket beszélők tábora.

A két vizsgálat közötti időszakban a beszélt nyelvek sorrendjében is pregnáns változások történtek. Az angol nyelv gyors térhódítását jelzi, hogy a nyelvet beszélők száma a 80-as évek elején regisztrált 1,9%-ról, 5,1%-ra ugrott a felnőtt népesség körében, 1%-nyira megközelítve a történelmi, földrajzi okokból elterjedtebb, tradícionálisnak számító német nyelvet. Jelenleg a 14-17 éves korúak között már azonos (12%-os) az angolul és németül beszélők aránya, a fiatal felnőttek (18-30 évesek) között pedig egyértelműen a leggyakrabban (11%) beszélt nyelv az angol. A német nyelv fölénye ma már csak a falvakra, kisebb városokra jellemző, Budapesten viszont a népesség 16%-a beszél angolul, szemben a németül beszélők 11%-os arányával.

A leginkább beszélt nyelvek listájának második helyéről (2,9%) az elmúlt 14 évben a harmadikra esett vissza az orosz, melyet mára csupán a felnőtt népesség 2%-a ismer és használ, annak ellenére, hogy a 60 évnél idősebbeket leszámítva mindenki hosszú évekig tanulta az iskolában ezt a nyelvet.

A beszélt nyelvek preferencia sorrendjében megmutatkozó változások a tudni vágyott nyelvek sorrendjében is tükröződnek. Terestyényi Tamásék vizsgálatában a milyen nyelvet tanulna szívesen kérdésre adott válaszokban a 80-as évek elején még csak 29,8% volt az angolt megnevezők aránya, 1994-re az angolt választók aránya meghaladta a 46%-ot, megelődve ezzel a korábbi első helyezett német nyelvet (45,5%). Ugyanerre a kérdésre 15 éve még a megkérdezett magyar felnőttek 17,4%-a az orosz nyelvet jelölte meg, de mára az oroszt választók aránya szinte nullára olvadt (0,8%).

4. táblázat - Milyen idegen nyelvet tanulnának szívesen? (százalékban)

	1972-1982	1994
angol	29,8	46,1
német	43,1	45,5
francia	5,1	2,6
olasz	nincs adat	2,4
spanyol	nincs adat	0,8
orosz	17,4	0,8
egyéb	4,6	1,8
összesen	100,0	100,0
szívesen tanulna nyelvet	20590	1680

Forrás: Terestyényi, 1995.

A tanulni vágyott nyelvek között a német máig őrzi első helyét az 50 évesnél idősebbek, a községben lakók, a 8 általánost vagy annál kevesebb osztályt végzettek körében, az angol vezeti azonban a legszívesebben tanulandó nyelvek listáját az 50 évesnél fiatalabb, városban lakók, középiskolát vagy felsőoktatási intézményt végzettek, valamint a nők körében.

Kitekintés külföldre

A felnőtt népesség nyelvtudásáról európai viszonylatban is kevés a hozzáférhető empirikus adat. Az Európai Unió nyelvtanulást tamogató programjainak kimunkálását megelőző adatgyűjtésből azonban az derült ki, hogy az idősebb korcsoportokban másutt is elég lehangoló a kép, mert az Unió országaiban a 40-54 éves kor közötti lakosság csaknem 40%-a, az 55 évnél idősebbnek pedig több mint fele soha egyetlen idegen nyelvet sem tanult. Ezért született az Unió oktatási minisztereinek tanácskozásán olyan döntés, hogy az Unió nyelvi készségeket fejlesztő projektjeinek az iskolai oktatás mellett a felnőttoktatás, az élethosszig tartó idegennyelv oktatás tárgyi feltételeinek javítását is fel kell vállalni (Bognár A. 1996.).

A történelmi adottságokat és az ország méretét tekintve hasonló helyzetű Ausztria nyelvismeretének adataival akkor is érdemes összevetni a hazai nyelvtudást, ha szomszédunk nyelvi helyzete - mivel állampolgárai anyanyelvként egy világnyelvet beszélnek - lényegesen előnyösebb Magyarországénál.

5. táblázat - A 15 évnél idősebb lakosság nyelvismerete Ausztriában (mikrocenzus adatai)

Nyelv	1972	1990
angol	44%	53%
francia	9%	11%
olasz	3%	5%
összesen	56%	69%

Forrás: Terestyényi T. 1997.

A nyelvtudás témakörben végzett osztrák mikrocenzusban a nyelvtudó kategória azokat jelölte, akik valaha tanultak valamilyen idegen nyelvet és a nyelvismeret fokára külön kérdeztek rá. A válaszok szerint a nyelvet jól vagy nagyon jól beszélők aránya meghaladta a nyelvet valamilyen szinten ismerők 50%-át. Ezt az adatot érdemes megfeleltetni az 1994-95-ös magyar vizsgálat elfogadható nyelvtudásnak minősített felső 3 kategóriájába került személyek arányával és akkor megállapítható, hogy Magyarországon az idegen nyelvet jól tudók aránya (15,9%) messze elmarad a kommunikációképes nyelvtudással rendelkező osztrákoktól (34%).

Az elmaradás okai

A nyelvismeret felnőtt népesség körében tapasztalható hiányának és alacsony színvonalának legfontosabb oka kétségtelenül a 40 évig az oktatás minden szintjén kötelezően tanított orosz nyelvvel szembeni ellenállásban keresendő. Az ország bezártsága, az utazási lehetőségek erős korlátozása általában is gátolta az idegennyelv tanulásssal kapcsolatos pozitív attitűdök kialakulását és megerősödését. Semmilyen igazi motiváció sem ösztönözte nyelvtanulásra a diákokat, sőt a felnőtteket sem, mert a megszerzett nyelvtudás az akkori magyar társadalomban kevéssé hasznosult. Természetesen még a kevéssé motivált tanulás is jobb eredményekhez vezethetett volna, az átlagosan 5-10 évnyi nyelvtanulás alatt, ha nem lettek volna magának a nyelvoktatásnak is komoly belső gyengeségei. Az orosz nyelv bevezetése is tradíciók nélkül egy csapásra szakadt az országra, az orosztanároknak a képzése ezért erőltetett menetben, részben “gyorstalpalókon" folyt, s ez azzal járt, hogy maguknak a tanároknak a nyelvismerete és persze módszertani kultúrája is igen alacsony színvonalú volt. Az orosz nyelvtanárok derékhadának gyenge felkészültsége, s az, hogy az adott nyelv tanítása helyett csak a szavak és a ragozások bifláztatása folyt, a tanárok pedig szakmai kompetencia és önbizalom híján görcsösen ragaszkodtak a szintén sebtében készült gyenge minőségű tankönyvekhez, önmagában is alkalmas volt arra, hogy generációkat idegenítsen el az idegennyelvek tanulásától, megfosztva a diákok nagy tömegeit egy másik kultúra, nép, gondolatrendszer megismerésének élményétől.

Az iskolarendszerű nyelvoktatás legfontosabb mutatói

Az általános iskolában nyelvet tanulók száma a demográfiai hullám miatt folyamatosan csökken, a felmentettek aránya pedig stagnál.

6. táblázat - Az általános iskolások idegennyelv tanulása az 1996-97-es tanévben

1 idegen nyelvet tanulók száma	637586
2. idegen nyelvet is tanulók száma	31233
Mindösszesen idegennyelvet tanulók száma	668819
Nyelvtanulás alól felmentett tanulók száma	27736

Forrás: KSH, 1997.

A nyelvoktatás minőségének javulását feltétlenül elősegítheti, hogy a diákok 21%-a az általános iskolában is emelt óraszámban (tagozatos, fakultációs formában vagy két tanítási nyelvű intézményekben) tanulja az idegennyelvet. A legkedvezőbb helyzetben a spanyol és olasz nyelvet tanuló kisdiákok vannak, közel 40%-uk kapcsolódhat be ilyen programokba.

7. táblázat - Az általános iskolában idegennyelveket tanulók száma és megoszlása az alapóraszámban és egyéb formában nyelvet tanulók aránya (1996-97.)

	Alapóraszám		Egyéb		Összesen
	tanuló	%	tanuló	%	tanuló	%
angol	231484	75,7	74369	24,3	305853	100
német	279505	82,3	60162	17,7	339664	100
orosz	9244	86,5	1444	13,5	10688	100
francia	6710	67,9	3172	32,1	9882	100
olasz	1464	61,5	918	38,5	2382	100
spanyol	219	62,6	131	37,4	350	100
összesen	528626	79,0	140196	21,0	668819	100

Forrás: KSH, 1997., saját számítások

Középiskolai nyelvoktatásunk határozott lépéseket tett - az Európai Uniós célkitűzések között kitüntetett helyen szereplő - két modern nyugati nyelv elsajátíttatása felé. A gimnáziumokban már első osztálytól gyakori a két idegennyelv párhuzamos oktatása, a szakközépiskolákban azonban a nyelvigényes szakmákat kivéve (turizmus, vendéglátás stb.) ez még kevésbé elterjedt.

8. táblázat - Az idegennyelveket tanuló középiskolai tanulók száma és százalékos aránya az 1996-97-es tanévben

Évfolyamok	Idegennyelvettanuló (fő)	Azévfolyam százalékában
0-1. évfolyam	121015	146
2. évfolyam	111765	143
3. évfolyam	123347	142
4. évfolyam	109952	137
Összesen	466079	142

Forrás: KSH, 1997.

Az adatokból kitűnik, hogy a középiskolai tanulmányaikat idén megkezdett diákok 9%-kal nagyobb arányban tanulhatnak második idegennyelvet, mint végzős társaik.

9. táblázat - A középiskolás tanulók számának és az idegennyelvet tanulók számának változása

	1992-93-as tanév	1996-97-es tanév	Növekedés(%)
tanulók száma	322954	328124	1,6
nyelvórák száma	406191	466079	14,7
1 tanulóra jutó nyelv átlaga	1,25	1,42	13,6

Forrás: MKM, 1993., KSH, 1997.

Bár a szakközépiskolai és a gimnáziumi képzés arányaiban növekedett az elmúlt években, a tanulói létszám a demográfiai apály következtében inkább stagnált a vizsgált 5 éves időszakban, míg a nyelvórák száma és az 1 tanulóra jutó nyelvek átlaga (a második idegennyelv tanulásának lehetősége) számottevően gyarapodott.

A tanult nyelvek aránya

Az orosz nyelv kötelező oktatásának eltörlése után a határok megnyitásával, a számítógépek és a műholdas TV-csatornák elterjedésével párhuzamosan, rohamosan nőtt az igény a nyugati nyelvek iránt. Csak az az iskola volt képes talpon maradni a diákokért folytatott versenyben, amelyik egyre korábbi életkorban, és egyre nagyobb óraszámban kínált nyugati nyelv tanulási lehetőséget.

A nyelvet tanuló általános iskolások száma a demográfiai apály következtében fokozatosan csökkent ugyan, a tanult nyelvek arányában azonban izgalmas változások történtek a rendszerváltozás óta eltelt 7 évben. A “nem szeretem" orosz nyelvet tanulók aránya 62%-ról 2% alá csökkent, miközben a nyugati nyelvek aránya 38%-ról 98%-ra emelkedett.

10. táblázat - Az idegennyelveket tanulók számának és a tanult nyelvek arányának alakulása az általános iskolában

	1990-91		1992-93		1996-97
	tanulók száma	nyelvenkénti aránya	tanulók száma	nyelvenkénti aránya	tanulók száma	nyelvenkénti aránya
német	165923	21,7%	325408	45,9%	339664	50,8%
angol	107799	14,1%	224024	31,6%	305853	45,7%
orosz	476286	62,2%	138249	19,6%	10688	1,6%
francia	7864	1,0%	12122	1,7%	9882	1,5%
egyéb	nincsadat	1,0%	nincsadat	1,2%	2732	0,4%
összesen	770000	100%	700000	100%	668819	100%

Forrás: Imre Anna, 1995., KSH, 1997.

Az általános iskolákban két nagy nyelv a német és az angol szinte minden mást kiszorít az összesen 96,5%-os arányával. A két nyelv közül a Magyarországon tradícionálisan - a felnőtt népesség által is - leginkább beszélt német nyelvet ma még 35000-rel több kisiskolás tanulja, de a két nyelv közti különbség fokozatosan csökken, mert dinamikusabban bővül az angolul tanulók száma. Mára az idegennyelvet tanulóknak 40,7%-a, az összes általános iskolás magyar diáknak pedig 31,66%-a tanulja az angol nyelvet. Ez az arány mindenképpen figyelemre méltó, mert jelentősen felülmúlja az Európai Uniós tagországok 18%-os átlagát. A középiskolában pedig egyértelmű az angol nyelv fölénye.

11. táblázat - Az idegennyelvet tanulók számának és arányának* alakulása a középiskolában

Nyelvek	1992-93-as tanév		1996-97-es tanév
	tanulószám	%	tanulószám	%
angol	171232	53,0	209734	63,9
német	148922	46,1	184045	56,1
orosz	56657	17,5	13183	4,0
francia	29380	9,1	27267	8,3
olasz	nincsadat	nincsadat	11712	3,5
latin	nincs adat	nincs adat	12479	3,8
egyéb	nincs adat	nincs adat	7677	2,3
összesen	406191		466079

* A százalékok összege 100 felett van, mert a középiskolákban a tanulók egy része több idegennyelvet tanul, minden tanuló minden általa tanult nyelvnél szerepel.

Az érettségivelzáruló teljes értékű középiskolázásban érintett tanulók közül ma 10%-kal többen tanulnak angolul, mint 5 évvel ezelőtt, az angolnyelvet tanuló középiskolás diákok 64%-os arányával mégis elmaradunk az Európai Unió 88%-os arányától. Az elmaradás oka, hogy több uniós országban kötelezővé tették az angol nyelv tanulását, Magyarországon azonban még túlságosan élnek a kötelező orosz nyelvoktatással kapcsolatos rossz emlékek ahhoz, hogy a szabad idegennyelv választásnak ne legyen alternatívája. A modern idegennyelvek közül az Európai Unió országaiban a francia a második legelterjedtebb nyelv (32%-os arányával), ezt követi a német, melyet a középiskolások 19%-a és a spanyol, melyet 9%-a tanul. Az adatok az 1992-93-as tanévre vonatkoznak (Forrás: Eurydice, 1992).

A kéttannyelvű oktatás

Míg a nyelvtagozatos - az 1993-as közoktatási törvényeben bevezetett új terminológiával - speciális tantervű nyelvoktatásnak komoly hagyománya és többé-kevésbé sikeres gyakorlata volt az elnúlt 50 évben Magyarországon, addig a fakultációs és a kéttanítási nyelvű forma egyaránt újabb keletű többletszolgáltatásnak tekinthető.

10 évvel ezelőtt, 1987-ben indult Magyarországon a kétnyelvű képzés, melynek lényege, hogy a tantárgyak egy részét is idegen nyelven (a minél alaposabban elsajátítani kívánt célnyelven) tanulják a diákok. Jelenleg 27 gimnáziumban illetve szakközépiskolában és 8 általános iskolában folyik ilyen módon az oktatás. Ezek az intézmények rendszerint Budapest külső kerületeiben és vidéki városokban működnek, országos beiskolázásúak és kollégiumi férőhelyekkel is rendelkeznek.

12. táblázat - A kéttannyelvű középiskolák típusa, területi megoszlása

	Gimnázium	Szakközépiskola
Budapest	6	3
Vidék	17	1

Forrás: Kéttannyelvű Iskoláért Egyesület tájékoztatója, 1996.

A célnyelv a legtöbb közoktatási intézményben angol, német és francia, de mára már többen tanulnak kéttanítási nyelvű iskolában olaszt és spanyolt, mint ahányan tagozatos formában.

13. táblázat - Kiemelt óraszámban idegennyelvet tanuló középiskolások száma 1996-97-ben

Idegennyelv	Kéttannyelvű	Speciális tantervű	Fakultációs
angol	2453	12010	9017
német	2770	9235	6553
francia	880	1197	1066
olasz	390	294	680
spanyol	334	214	214
orosz	166	67	321
egyéb	0	296	1405
összesen	6993	23313	19256

Forrás: KSH

Az adott célnyelv, idegennyelv ismeretét többségükben nem követelik meg előzetesen a diákoktól, ezért gyakran a nulladik évet szánják a nyelv megismertetésére, vagy egy ötödik évvel is megtoldják a képzést.

Bár még mindig van néhány olyan iskola, amely a két tanítási nyelvű képzéshez szükséges feltételekkel elsősorban jól felkészült nyelvtanárokkal, anyanyelvi nyelvtanárokkal nem rendelkezik kellő mértékben, a kéttannyelvű iskolák többsége méltán keresett a szülők, tanulók körében. A tanulók 60-100%-a felsőfokú állami nyelvvizsgát, harmaduk külföldi nyelvvizsgát tesz tanulmányai közben és a végzős diákok közel 3/4-e nyer felvételt évente főiskolákra és egyetemekre. (Kéttannyevű Iskoláért Egyesület - KIE - Tájékoztatója 1996, Budapest, Keraban Kiadó.)

A kéttannyelvű képzés talán legsikeresebb iskolája a pestszentlőrinci Karinthy Frigyes Gimnázium, ahol az országban egyedüli iskolaként nemzetközi érettségit tehetnek a diákok immár 3 éve. A genfi központú (angol nyelven letett) nemzetközi érettségi bizonyítványát a világon mindenütt elfogadják, az érettségiző osztályok átlageredményeit tekintve a magyarok a világranglista élén állnak.

Idegennyelv szakos tanárok

Az orosztanárok átképzési programja

A publikálatlan anyagok rendelkezésre bocsátásáért és a folyamatos konzultációs lehetőség biztosításáért ezúton mondunk köszönetet Fazekas Márta átképzési felelősnek.

Az orosz nyelv kötelező iskolai oktatását eltörlő, az idegennyelvek szabad választását lehetővé tevő művelődési miniszteri rendeletet országszerte nagy ováció kísérte, az iskolákban azonban komoly aggodalommal fogadták a szinte azonnali - tehát az 1989-90-es tanévtől történő - bevezetés hírét. A közoktatást és a tanárképzést egyaránt teljesen felkészületlenül érte a rendelet, az oktatási rendszer különböző szintjein egyik napról a másikra közel 15000 orosztanár számára vált reális veszéllyé a munkanélküliség, a harmadannyi nyugati nyelvszakos tanár pedig semmiképpen sem látszott elegendőnek arra, hogy a megnövekedett óraszámigényeket ki tudja elégíteni. Elsősorban az általános iskolákban és vidéken jelentősen emelkedett a középfokú állami nyelvvizsga birtokában nyugati nyelvet tanító - sokszor semmilyen pedagógiai képesítéssel sem rendelkező - alulképzett (képesítés nélküli) pedagógusok száma. A központi oktatásirányítás lépéskényszerbe került.

A művelődési miniszter 2001/1989. MM számú útmutatója alapján még 1989-ben meghirdették az orosztanárok nyugati nyelvszakos átképzésének programját, melynek célja az volt, hogy “a nyelvtanári kínálatot országos méretekben javítsa, továbbá a nevelési-oktatási intézmé-nyekben folyó célszerű munkaerő-gazdálkodást elősegítse, vagyis a potenciális munkanélküliség által fenyegetett volt orosztanárokat megőrizze a közoktatás számára". (Miniszteri értekezletre készült MM belső anyag, 1994.)

A munka melleti átképzés speciális tanterv szerint, levelező formában történt, 6 félév időtartamban nyelvszakos tanárokat képző felsőoktatási intézményekben. Az átképzésre csak azok az orosz nyelv és irodalom szakos tanárok jelentkezhettek, akiknek másik szakja nem nyugati idegennyelv szak volt, ténylegesen a köz- vagy felsőoktatásban tanítottak, és az általuk választott idegennyelvből legalább középfokú állami nyelvvizsgával rendelkeztek.

Az átképzés un. tanfolyami részprogramjában lehetőséget biztosítottak az állami nyelvvizsgával nem rendelkező orosztanároknak arra, hogy 4 szemeszter alatt 600-700 órás nyelvtanfolyamokon a “C" középfokú nyelvvizsga által megkövetelt szintre eljussanak egy nyugati nyelv ismeretében.

Az átképzési programot 6 évre tervezték, évente kb. 1000 fő részvételével, a nyelvtan-folyami alprogramot pedig 4 évre, azért, hogy az 1995 első félévében megszerzett nyelvvizsga bizonyítvány birtokában még jelentkezhessenek az orosztanárok az 1995-96-ban utoljára meghírdetett főiskolai képzésre.

A programok finanszírozását elkülönített pénzalapból kezdezben a Munkaügyi Minisztérium végezte, majd a pénzalap az 1993-as költségvetéstől kezdődően “tanárok nyelvi átképzése" címszó alatt a Művelődési és Közoktatási Minisztérium fejezeti kezelésébe került (Magyar Közlöny, 133/1993.). Az 1993-as költségvetési törvény szerint a nyelvtanfolyami részprogramban tanulók számára 30000 Ft/fő/félév képzési támogatás, a felsőoktatási részprogramban pedig 40000 Ft/fő/félév képzési költség az átképző intézményeknek, 30000 Ft/fő/félév pedig az átképzésben résztvevő pedagógusok munkahelyének adható átképzési támogatás címén. A program finanszírozása lényegében minden érintett fél számára elfogadható volt.

A tanfolyami részprogramokat Budapesten a Fővárosi Önkormányzat Oktatási Ügyosztálya, vidéken a megyei pedagógiai intézetek szervezték; a felsőfokú részprogramba pedig 6 egyetem (ELTE, JATE, JPTE, KLTE, VE, ME) és 5 tanárképző főiskola (ELTE-TK, Szeged, Nyíregyháza, Szombathely, Eger) kapcsolódott be. Az orosztanár átképzés csak mostanra csituló botrányát éppen a kétszintű (egyetemi, főiskolai) képzés, illetve a jogszabályi háttér megteremtésének elhúzódása okozta. A képzés ugyanis mind az egyetemeken, mind a főiskolákon azonos időkeretben és tartalmilag is azonos módon folyt. Az egységesség ugyanakkor a kimenetben nem volt biztosítható, mert a tudományegyetemek csak középiskolai tanárképző szakokat működtettek, a főiskolák pedig általános iskolai tanárokat képeztek. A joghézagot úgy hidalták át, hogy az első évben az egyetemek csak középiskolai (egyetemet végzett) orosztanárokat fogadtak be és nekik a végzéskor “... nyelv és irodalom szakos középiskolai tanár" oklevelet adtak ki. Az ugyanezen program szerint később végző hallgatók azonban eredeti diplomájuktól (egyetemi vagy főiskolai) és a képzési helytől (egyetem, főiskola) függetlenül, egységesen főiskolai szintű nyelvtanári diplomát kaptak, ugyanis a művelődési és közoktatási miniszter 1991. szeptembet 1-jei hatállyal 3 éves főiskolai szintű nyelvtanár szakot alapított az egyetemeken és a tanárképző főiskolákon (Művelődési Közlöny, 1991/11.) és az orosztanár átképzés lényegében ennek esti-levelező formájává vált.

Az egyetemi alapképzettséggel rendelkező, egyetemen tanuló átképzősök azonban nehezen törődtek bele, hogy csupán főiskolai szintű nyelvtanári diplomára jogosultak és csak újabb 2-4 félév elvégzése után kaphatják meg azt a középiskolai nyelvtanári diplomát, amihez az első “szerencsés" átképzős évfolyam tagjai még 6 szemeszter elvégzése után hozzájutottak. Az 1994-ben végzett átképzősök közül többen nem voltak hajlandók átvenni főiskolai szintű diplomájukat és bírósághoz fordultak.

Az orosztanárok nyomasztóan nagy száma ellenére szinte kezdetektől gondot okozott a felsőfokú átképzési részprogram férőhelyeinek feltöltése. A tanárok egy része úgy kalkulált, hogy másik szakja (legnagyobb gyakorisággal magyar) mindenkor elegendő óraszámot biztosít majd számára, a továbbtanulásra motiváltak közül pedig sokaknak hiányzott a nyelvvizsga bizonyítványa. A tanfolyami részprogram azonban alacsony hatékonyságúnak bizonyult, sok tanár nem bírta a munka melleti terhelést, családi problémáik vagy egyéb okok miatt kimaradtak, és csak kb. 25%-uk szerezte meg a “C" típusú középfokú állami nyelvvizsgát.

Igy annak ellenére, hogy az 1992-93 tanévtől már a támogatott tanfolyami programot elvégzettek is jelentkezhettek felsőfokú átképzésre, a tanévet megkezdők száma nem érte el a 800-at. 1993-94-ben az eredeti feltételek mellett már 500 alatt maradt a jelentkező orosztanárok száma, ezért az MKM pótfelvételt hirdetett, melyben az átképzési támogatást kiterjesztette a nem orosz szakos pedagógusokra, sőt olyan nem pedagógus diplomásokra is, akik akkor tanárként dolgoztak és vállalták a közoktatásban maradást az átképzés idejére és a diploma megszerzését követő időszakra is.

Az átképzési létszám kizárólag ebben az évben 1000 fölé ugrott ugyan, de az egyetemek és főiskolák tiltakoztak a pedagógus diplomával nem rendelkező (pl. szakmájukban elhelyezkedni nem tudó kohó- és egyéb mérnökök) személyek ellen, így az MKM a következő évben visszavonta ezt a rendelkezést és a továbbiakban a pedagógus alapdiplomát mindenkor jelentkezési feltételül szabta.

Az utolsó 2 évfolyam férőhelyeinek feltöltését végülis azzal biztosították, hogy GYES-en, GYED-en lévő vagy munkanélküli nem orosz szakos pedagógusok számára is megnyitották az átképzés lehetőségét.

Az orosztanárok átképző programjának lassan megvonható mérlege így fest: az átképzés felsőoktatási részprogramjában a jövőre végző utolsó évfolyam hallgatóival együtt 4900-an szereznek idegennyelv szakos diplomát, de a 15000 orosztanár közül, csak mintegy 3200-an éltek ezzel a lehetőséggel. Az állam által komoly összegekkel támogatott orosztanár átképzési program kedvezményezettjeinek egyharmada soha nem is volt orosztanár.

14. táblázat - Az átképzésben résztvettek összlétszáma és az orosztanárok aránya

Beiratkozás éve	Végzés éve	Végzettek létszáma	Orosztanárok aránya
1990/91	1992/93	580	100%
1991/92	1993/94	760	100%
1992/93	1994/95	710	100%
1993/94	1995/96	1040	50%
1994/95	1996/97	930	30%
1995/96	1997/98	kb. 880	30%
éves átlagban		kb.820	65%

A beiskolázási lehetőségek nyelvenkénti aránya az évek során kevéssé változott. A legkurrensebb angol és német szakokra az átképzendők 75-80%-át vették fel, átlagosan 10% körül mozgott a francia, 5% alatt pedig az olasz szakoson aránya. Érdekességként megemlíthetjük, hogy a 90-es évek elején beiskolázott évfolyamonkénti 20-25 latin szakos átképzős még javában végezte tanulmányait, amikor a két utolsó felsőoktatási átképzési programra már jelentős számban nyertek felvételt munkanélküli latintanárok, hogy így jussanak piacképesebb nyugati nyelvtudáshoz.

Az orosztanárok átképzése tehát csak részben váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A főiskolai nyelvtanári diploma miatt csak az általános iskolákban tudtak elhelyezkedni a végzett tanárok, vagy plusz 1-2 év tanulás vállalásával szerezhettek középiskolai nyelvtanári oklevelet. A gyors munkaerőpiaci változásokat mutatja a latin szakosok példája, de jelzést ad a pedagógus munkanélküliség szerkezetérő az az információ is, hogy az utolsó két átképzős évfolyamon már nem az orosztanárok, hanem a munkanélküli tanítók voltak/vannak túlsúlyban.

A pedagógusképzés

A tanárképzés minden szintje lehetőségeihez mérten gyorsan mozdult a kötelező orosztanítás megszünésével előálló helyzetben. A nappali és másoddiplomás nyelvtanári képzés keretszámait megemelték és nyelvenkénti arányait átalakították. Már az 1990-91-es tanévben csökkentették az orosz szakok beiskolázási létszámait, de iskolatípusonként eltérő arányban. A tudományegyeteme-ken az összes felvett idegennyelvszakos hallgatók ötödét alkották csupán a megelőyő években legnépesebb orosz szakosok, a tanárképző főiskolák azonban saját tanári állományuk kedvezőtlenebb összetétele miatt csak lassabb ütemben futtathatták fel nyugati nyelv szakjaikat, ezért a változás első évében még 38%-ban orosztanári helyeket hirdettek meg.

Az idegennyelvi tanárképzésnek komoly lökést adott a főiskolai szintű hároméves nyelvtanári szakok alakítása 1991. szeptember 1-jei hatállyal (Művelődési Közlöny, 1991/11.) az egyetemeken és a tanárképző főiskolákon, és az is, hogy 13 tanítóképző főiskola indította el még ugyanebben az évben az idegennyelv tanítói képzést.

Az 1992-93-as tanév már igazi csúcséve az idegennyelvi tanárképzésnek, ekkor már az ELTE Bölcsészettudományi Kara egymaga több mint 700 nyelvtanári helyet hirdet meg és a 3000 tanul-mányait megkezdő idegennyelvszakos tanárjelöltnek már csak 5%-a orosz szakos.

15. táblázat - Az idegennyelvi tanárképzés felvételi keretszáma

Felvételi keretszámok	1990-91	1992-93	1997-98
Idegennyelvű középiskolai tanár	730	1250	2345
Főiskolai szintű idegennyelv tanár (egyetemi képzés)	0	750	560
Főiskolai szintű idegennyelv tanár (főiskolai képzés)	368	980	1283
Összesen	1098	2980	4188

Forrás: Felsőoktatási Felvételi Tájékoztató, saját számítások.

Valójában egyik évről a másikra megháromszorozódott a nyelvszakos nappali tagozatos hallgatók száma, kiegészítő és másoddiplomás képzést pedig 1990 után már kizárólag nyugati nyelvekből indítottak a felsőoktatási intézmények. Az idén több mint 4000 nappali idegennyelv tanári helyre jelentkezhetnek az érettségizettek, ez a keretszám már nem csak a közoktatás, hanem a gazdasági élet nyelveket beszélő, diplomás szakemberigényét is kielégíteni látszik.

Idegennyelv szakos pedagógusok a közoktatásban

Az átképzett orosztanárok és a hároméves nyelvtanári szakokat végzett pályakezdők már az elmúlt 2-3 évben megjelentek munkavállalókként elsősorban az általános iskolákban, de részben a középiskolákban is, az 1997-98-as tanévtől pedig folyamatosan évi 3000 nyugati nyelvszakos végzős egyetemistával és főiskolással kell számolni.

Középiskolák

A középfokú intézményekben a rendszerváltás óta megháromszorozódott az angol szakos tanárok létszáma és az 1996-97-es tanévben már meghaladta az orosz nyelvtanári képesítésűek arányát.

16. táblázat - Nyugati nyelvszakos tanárok száma a tanárhiány csúcspontján és az elmúlt tanévben a középiskolában

	1992-1993	1996-1997
angol	1278	3146
német	987	2725
francia	375	677
egyéb	nincsadat	703
összesen	kb.2700	7251

Forrás: MKM statisztika, 1993., KSH statisztika, 1997.

A tanárképzési folyamat felgyorsulása eredményeképpen az egy nyelvszakos tanárra jutó tanulók száma 5 év alatt felére csökkent és a középiskolákban lényegében megszűnt a nyugati nyelvszakos tanárhiány.

17. táblázat - Egy idegennyelvszakos tanárra jutó tanulók száma a középiskolában

Nyelvek	1992-93-ban		1996-97-ben
	tanárok száma	egy tanárra jutó tanuló	tanárok száma	egy tanárra jutó tanuló
német	987	150,9	2725	70,8
angol	1278	134,0	3146	71,0
orosz	1343	42,2	3106	4,3
francia	375	78,3	677	40,9
latin	nincsadat	nincsadat	333	39,0
olasz	nincsadat	nincsadat	275	43,3
spanyol	nincsadat	nincsadat	95	31,1

Forrás: Imre Anna, 1995., KSH statisztika, 1997.

Az öröklött aránytalanságok nyomán ma még 15-ször annyi diák jut egy német vagy angol tanárra, mint egy orosz szakosra, de a valóságban az orosztanároknak mára már csak elenyésző része (16,2%-a) tanítja az orosz nyelvet, mert átképezte magát vagy a másik szakját tanítja kizárólagosan.

Az idegennyelv tanárokat - az orosz szakosokat nem számítva - igen jól tudják foglalkoztatni a gimnáziumok és szakközépiskolák, de a két legnépszerűbb nyelvet követő nyugati nyelveknél már csökken a szakjukat tanító tanárok aránya, azaz a spanyoltanároknak a 28,4%-a, az olasz és latin szakosoknak pedig közel 20%-a nem tanítja az általa elsajátított nyelvet.

18. táblázat - A szaktárgyakat oktató főállású középiskolai idegennyelvszakos tanárokszázalékos aránya nyelvenként 1996-97-ben

Idegennyelv	A szakos pedagógusok száma	Szakjukat tanítók aránya (%)
angol	3146	92,1
német	2725	92,4
francia	677	83,6
orosz	3106	16,2
latin	333	81,4
olasz	275	80,4
spanyol	95	71,6
összesen	10357	68,0

Forrás: KSH statisztika, 1997.

Az 1997-98-as tanévben a középiskolákban várhatóan teljesen megszűnik a nyugati nyelvszakos tanárhiány még akkor is, ha számításba vesszük, hogy a végzett középiskolai tanárok több mint fele nem kíván a közoktatási rendszerben munkát vállalni. Ha a következő években nem növelhető a kiemelt óraszámban idegennyelvű képzést nyújtó oktatási formák (két tanítási nyelvű, speciális tantervű, fakultációs) aránya vagy a középiskolai expanzió nem folytatódik a közoktatás távlati fejlesztési koncepciójában eltervezett módon, a nyelvtanárok iránti kereslet jelentősen csökkenhet. A latintanárok körében már észlelhető munkanélküliség természetesen akkor sem fenyegeti a kisebb körben tanított nyugati nyelvek (olasz, spanyol, francia) tanárait, mert az oktatási szférán kívül még mindig nagy az igény nyelveket jól beszélő, intelligens, általánosan művelt munkaerő iránt.

Általános iskolák

Az alapfokú oktatási intézményekben, elsősorban a nagy nyelvek tekintetében még nem olyan kedvező az idegennyelv szakos pedagógus ellátottság, mint a gimnáziumokban és a szakközépisko-lákban. A foglalkoztatott főállású pedagógusok között (a tanárlétszámon belül) jóval alacsonyabb az idegennyelv szakosok aránya, mint a középisklákban, a modern nyugati nyelveket oktatók létszámát még mindig meghaladja az orosz alapdiplomával rendelkezők száma.

19. táblázat - Pedagóguscsoportok az általános iskolában

Általános iskolai pedagógusok száma	83658
Ebből tanári képesítésű	46086
Ebből idegennyelv szakos**	11644
Ebből orosz szakos	6280
Ebből nyugati nyelv szakos	5364

Forrás: KSH, 1997.
** Minden tanárt annyiszor vettünk számításba, ahány idegennyelv szakja van.

A nyelvoktatók száma látszólag nem túl jelentős, 7,3%-os növekedést mutat, de az elmúlt 5 év alatt 1219 orosz szakos pedagógussal csökkent az általános iskolák tanárállománya, s ez az új státuszok létesítésével együtt lehetővé tette 2000 nyugati nyelvszakos pedagógus felvételét.

20. táblázat - A főállású nyelvtanárok számának, arányának változása az általános iskolákban

Nyelv	1992-93	1996-97	változás (fő)	változás (%)
német	1484	2521	1037	69,9
angol	1241	2129	888	71,6
orosz	7499	6280	-1219	-16,3
francia	168	243	75	44,6
egyéb	461	471	10	2,2
összesen	10853	11644	791	7,3

Forrás: MKM, 1993., KSH, 1997., saját számítások.

Különösen figyelemre méltó, hogy a nyelvtanárok számát akkor is sikerült növelni, amikor az 1990-es évek közepétől pedagógus elbocsátásokra, létszámleépítésekre került sor az általános iskolákban, és az iskolabezárások sem mentek kuriózum számba.

Az új tanároknak köszönhetően a szakos ellátottság az idei tanévre a németet leszámítva a 80-90%-os intervallumba került, nemigen találunk azonban magyarázatot az orosz nyelvi órák szakszerű ellátottságának jelentős csökkenésére, hisz az eltávozott orosztanárok nélkül is bőséges az orosz szakosok száma az általános iskolákban.

21. táblázat - Szakszerűen ellátott idegennyelvórák a nyugati nyelvszakos tanárhiány csúcspontján és ma

Nyelvek	1992-93-as tanév	1996-97-es tanév
német	66,3%	75,5%
angol	74,6%	83,2%
orosz	93,8%	86,2%
francia	89,5%	89,6%

Forrás: Imre Anna, 1995., KSH, 1997., saját számítások.

A gyereklétszám csökkenése és a nyugati nyelvszakos pedagógusok számának egyidejű emelkedése vezetett az 1 tanárra jutó tanulólétszám mérséklődéséhez.

22. táblázat - Egy idegennyelvszakos tanárra jutó tanulók száma az általános iskolában

Nyelvek	1992-93-ban	1996-97-ben
	tanárok száma	egy tanárra jutó tanuló	tanárok száma	egy tanárra jutó tanuló
német	1484	219,3	2521	134,7
angol	1241	180,5	2129	143,7
orosz	7499	18,4	6280	1,7
francia	168	72,2	243	40,7
olasz	nincsadat	nincsadat	110	21,7
spanyol	nincsadat	nincsadat	19	18,4

Forrás: Imre Anna, 1995., KSH, 1997.

A vázolt pozitív folyamatok ellenére az egy tanárra jutó tanulólétszám a német és az angol nyelv esetében még mindig túlságosan magas, pedig az oktatott diákok létszáma a német nyelv esetében például 85 fővel csökkent a vizsgált 5 éves időszakban.

Ezek a tanártszámok azonban egyelőre még nem elégségesek a hatékony, bontott csoportos idegennyelvi képzés megszervezéséhez. Az orosz nyelvet változatlanul csak töredéke választja a gyerekeknek (azok is jórészt kényszerhelyzetben), így a 6000 fölötti létszámú orosztanárság továbbra is nagy teher az általános iskolákban, mert közülük mindössze csak 4,5% tanítja eredeti idegennyelvi szakját.

23. táblázat - A szaktárgyakat oktató főállású általános iskola idegennyelvszakos tanárok* százalékos aránya nyelvenként 1996-97-ben

Idegennyelv	A szakos pedagógusok száma	Szakjukat tanítók aránya (%)
német	2521	93,3
angol	2129	93,2
orosz	6280	4,5
francia	243	68,3
olasz	110	43,6
latin	33	57,6
spanyol	19	42,1
egyéb	309	44,6

Forrás: KSH, 1997., saját számítások.
* Egy-egy pedagógus annyiszor szerepel, ahány idegennyelvi szakos képesítése van illetve ahány idegennyelvet oktat.

Lassú telítődés jelei mutatkoznak a kevésbé gyakran választott nyelvek tanárai körében is. Egyértelmű, hogy a német és az angol népszerűségével nem vetekszik egyetlen más nyelv sem, és a franciát, spanyolt, olaszt inkább csak második nyelvként válsztják szívesen a diákok.

A tanárellátottság mutatóinak átlagai mögött igen jelentős különbségek tapasztalhatók az egyes általános iskolákban, míg a nagyobb városokban az iskolák nyelvtanár ellátottsága vetekszik a középiskolákkal, addig a kistelepülések máig komoly tanárhiánnyal küzdenek.

Új fejlemény az általános és középiskolákban az anyanyelvi nyelvtanárok megjelenése. Az OKI Kutatási Központja 1997. januárjában kérdőíves vizsgálatot végzett egy 1200 fős reprezentatív oktatási intézményi mintán. A megkérdezett iskolaigazgatók 27%-a úgy nyilatkozott, hogy a tantestületében már jelenleg is van anyanyelvi nyelvtanár, 13%-uk pedig jelezte, hogy a következő 2-3 évben tervezi ilyen pedagógus felvételét.

A NAT és az idegennyelv oktatás

Ha az általános iskolai tanárellátottságot szeretnénk prognosztizálni akárcsak 2000 is, számos bizonytalansági tényezővel kell kalkulálni, amelynek többsége a NAT bevezetéséből fakad.

A Nemzeti Alaptanterv rendelkezik a kötelező idegennyelv tanítás későbbi iskolafokra halasztásáról, és a minimális és maximális óraszámokról.

24. táblázat - Az idegennyelvi kötelező alapóraszámok az általános iskolában

	4. oszt.	5. oszt.	6. oszt.	7. oszt.	8. oszt	összesen
1978-as tanterv szerint	64	96	96	96	96	448
NAT óraszám minimum		96	94	85,5	85,5	359
NAT óraszám maximunm		128	128	114	114	484

Forrás: Az általános iskolák nevelési terve, 1978., NAT, 1995., saját számítások.

Az azonban kérdéses, hogy a helyi tanterv és az iskolák pedagógiai programjának elkészítésekor milyenfajta megegyezések születnek a fenntartók és az iskolák között.

Az általános iskolai idegennyelvi óraszámok lehetséges csökkentése a NAT bevezetésével sem látszik reális veszélynek, mert a szülői nyomás valószínűleg kikényszeríti a műveltségterületre fordítható tanóraszázalék maximálális kihasználását, az azonban valószínűnek látszik, hogy az alsótagozaton a kisebb falusi-tanyasi iskolák fenntartói nem tudják majd finanszírozni a korai nyelvtanítást.

Bár ma a kötelező nyelvtanítás a 4. osztálytól folyik, az első három évfolyamon is már közel 100000 kisiskolás tanul idegennyelvet. Amennyiben 1998-tól a NAT élentbe lépésétől a javaslatnak megfelelően csak 5. osztálytól lépne be a kötelező idegennyelv tanulás, 200000 gyerek tanítását végző nyelvtanár válhatna feleslegessé.

25. táblázat - Az idegennyelveket tanuló* általános iskolai tanulók száma és százalékos aránya az 1996-97-es tanévben

Osztályok	Idegen nyelvet tanuló (fő)	A zévfolyam százalékában
1. osztály	19859	15,9
2. osztály	26815	22,6
3. osztály	49034	40,9
4. osztály	112655	94,3
5. osztály	118631	95,2
6. osztály	114089	94,2
7. osztály	114233	95,6
8. osztály	113503	95,9
Összesen	668819

Forrás: KSH, 1997., saját számítások.
* Minden tanuló annyiszor szerepel, ahány nyelvet tanul.

A nyelvoktatás elkezdésében történő visszalépés különösen érthetetlennek tűnik az Európai Unióhoz való csatlakozási törekvéseink fényében. Az EU Oktatási Miniszterek Tanácsa 1995. március 31-i határozata szerint a tagországok szükségesnek tartják, hogy minden tanulónak - függetlenül attól, hogy milyen oktatási formában vesz részt - lehetősége legyen két EU nyelv elsajátítására, s ehhez az idegennyelv tanítását minél korábban ajánlják elkezdeni. “A tapasztalat azt mutatja, hogy a korán elkezdett nyelvoktatás a jó iskolai szerpelés egyik fontos faktorává válik. Egy másik nyelvvel kapcsolatba kerülés vetekszik az anyanyelv ismeretével, de meg is könnyíti azt. Kinyitja a szellemet, stimulálja az intellektuális aktivitást, szélesíti az ember látókörét. A többnyelvűség hozzátartozik, mind az európai tudathoz/polgársághoz, mind a tanuló társadalomhoz (idézi Bognár A., 1997.). Az Európai Unió állásfoglalása után több országban tervbe vették az idegennyelv tanulás fiatalabb életkorba történő bevezetését, mi pedig Magyarországon éppen ellenkezőleg a kötelező tanulás 1 évvel későbbre toljuk és a választható korai nyelvoktatást is visszafejlesztjük.

A nyelvtanulás későbbi időpontra halasztását a nyelvtanárhiányra való hivatkozással igyekeztek az oktatásirányítók elfogadtatni az elégedetlenkedő szülőkkel és a korai nyelvtanítás mellett, szakmai szempontokkal érvelő tanárokkal.

26. táblázat - Szakszerűen ellátott idegennyelvórák az általános iskola alsó és felső tagozatán 1996-97-es tanévben

Nyelvek	4. osztály	5-8. osztály
német	72,6%	76,2%
angol	80,4%	83,8%
orosz	83,8%	86,5%
francia	94,8%	96,2%
egyéb idegen nyelv	92,4%	95,7%

Forrás: KSH, 1997., saját számítások.

Az adatok azonban azt mutatják, hogy a szakszerűen ellátott idegennyelv órák száma mindössze 1-3%-kal alacsonyabb 4. osztályban, mint az általános iskola felsőtagozatán. Magmagyarázhatatlan ugyanakkor, hogy a rengeteg orosztanár ellenére viszonylag alacsony az orosz órák szaktanári ellátottsága.

A 154000 szakmunkástanulónak mindössze 7,6%-a tanult idegennyelvet az 1995-96-os tanévben. Mivel a NAT kiterjeszti a kötelező nyelvoktatást a 9-10. évfolyamokra is, így várhatóan a szakmunkásképző iskolák jelenleg mindössze 200 fős idegennyelv tanári létszámát alaposan fel kell emelni.

Az állami nyelvvizsgák rendszerénekkialakulása

Az állami nyelvvizsgáztatás rendszere 1967 óta működik Magyarországon. Ekkor alapították az ELTÉ-hez lazán kapcsolódó Idegennyelvi Továbbképző Központot (ITK), melynek legfontosabb feladata volt és maradt máig is: a nyelvvizsgáztatás megszervezése és lebonyolítása. Még ebben az évben életbe lépett a nyelvvizsgát szabályozó miniszteri rendelet és megalakult az azóta is működő Állami Nyelvvizsga Bizottság (ÁNyB). Kezdetben évente 3-szor 1 hónapon át lehetett vizsgázni, az orosz és a szlovák mellett 6 nyugato nyelvből 2 kategóriában, általános nyelvismeretből, illetve szakmai anyaggal bővített nyelvismeretből. A vizsga írásbeli és szóbeli részében egyaránt a szövegek fordítása játszott kulcsszerepet. A sikeres nyelvvizsgázók száma közel 6000 volt már az első évben is.

A nyelvvizsgát szabályozó következő rendelet 1980-ban jelent meg (módosítva 1985-ben), amely már kétszintű (közép- és felsőfok) nyelvvizsgázást tett lehetővé, kibővítette a vizsgaképes nyelvek számát, és az írásbeli vizsgán a nyelvtani teszt bevezetésével döntő lépést tett a standardizálás felé. A munkahelyeken az Állami Nyelvvizsga Bizonyítvány megszerzéséhez kötötte a nyelvpótlékok fizetését. A nyelvvizsgázók száma csak lassan emelkedett és még 1980-ban sem érte el a 10000 főt. 1981-ben megalakult az ÁNyB miskolci tagozata, elsőként a 6 vidéki decentrum közül, amelyek napjainkban már a nyelvvizsgák 40%-át bonyolítják.

Az 1990-ben kiadott (mindmáig utolsó) állami nyelvvizsgát szamályozó rendelet alapfokon is lehetővé tette a vizsgázást, valamint a Magyarországon szinte teljesen ismeretlen nyelvekkel, a klasszikus nyelvekkel és a magyarral, mint idegen nyelvvel bővítette a vizsgázási lehetőségek sorát. A mérendő nyelvi kompetenciák körét legfőbbképpen a kommunikációs képességek irányában terjesztette ki.

Annak ellenére, hogy az ÁNyB közel 700 fővel, évente 10 hónapon át (a tanévhez igazodva szeptembertől június végéig működik) alig tudja állni a vizsgázók rohamát, akiknek száma az elmúlt 15 évben megtízszereződött és mára elérte az éve 100000-et.

27. táblázat - A nyelvvizsgára jelentkezők számának alakulása az elmúlt 10 évben

Idegen nyelv	1985	1990	1995
angol	9454	30858	49208
német	5713	18434	33205
francia	1036	2259	3259
orosz	2972	3215	2777
olasz	225	1175	1636
spanyol	291	459	627
összesen	19691	56700	90761

Forrás: ITK, Népszava, 1997. 01.16.

Az ÁNyB működését az elmúlt években (elsősorban a sikertelenül próbálkozók részéről) sok kritika érte, az azonban kétségtelen, hogy Magyarországon mindezideig kizárólag az idegennyelv tudásának mérésére sikerült kidolgozni egy megnyugtató validitású mérőrendszert, és működtetni egy standard értékelési rendszert.

Hazánkban ma sokan megkérdőjelezik az állami nyelvvizsgáztatás létjogosultságát, azt hangoztatják, hogy az ÁNyB monopolhelyzetét kihasználva irreális követelményeket támaszt a jelentkezőkkel szemben. A valóságban azonban a monopolhelyzet már régóta megszűnt, egyre többen szereznek külföldi nyelvvizsga bizonyítványt, amit az oktatás és a munka világában egyre inkább elfogadnak, s amelyeknek honosítását bárki kérheti az ITK-nál. Az Idegennyelvi Továbbképző Központ 1991 óta foglalkozik a külföldön tanulók, ösztöndíjasként vagy munkaválla-lóként külföldön tartózkodók és ott nyelvvizsga bizonyítványt szerzők vizsgájának honosítsával. Az 5 év alatt a honosítások száma közel megötszöröződött, annak ellenére, hogy erre csak az érettségit kiváltani akaró középiskolásoknak, illetve a nyelvpótlékra csak állami nyelvvizsga alapján jogosult közalkalmazottaknak van szükségük, mert a külföldi nyelvvizsga bizonyítványt a felsőoktatás és a versenyszféra egyaránt elfogadja, és esetenként a magyar állami nyelvvizsgánál magasabbra is értékeli.

28. táblázat - A honosított külföldi nyelvvizsgák számának alakulása

Nyelv	1991	1996
angol	217	1140
német	247	1306
francia	45	19
orosz	36	0
egyéb	35	60
összesen	580	2525

Forrás: ITK.

Az állami nyelvvizsga és a közoktatás

Állami nyelvvizsgát a 3/1980/X.25. MM rendelet értelmében a 14. életévüket betöltött személyek tehetnek. A közoktatásban érintett 14-19 éves korosztály tagjai a 90-es évek elejéig csekély számban próbálkoztak nyelvvizsga bizonyítvány megszerzésével.

1989-ben azonban az orosz nyelv kötelező tanításának eltörlése mellett még egy nagy horderejű miniszteri rendelet született az idegennyelv oktatásról, miszerint az állami nyelvvizsgával rendelkezők mentesülnek az idegennyelv további tanulása alól, és tanév végén illetve az érettségin jeles osztályzatot kapnak. A továbbtanulni szándékozó középiskolások nyelvvizsgák iránti érdeklődését fokozta az egyetemeknek és főiskoláknak az a gyakorlata, hogy a közép- és a felsőfokú nyelvvizsgákat 2-5, sőt kisebb presztizsű vidéki tanintézetek 5-8 ponttal beszámították a felvételi vizsga eredményébe. A munkába állók is egyre inkább érzékelték, hogy egy nyelvvizsga jelentősen növeli munkaerőpiaci esélyeiket, értéküket, ezért ők is törekedtek legalább egy középfokú bizonyítvány megszerzésére.

Az Idegennyelvi Továbbképző Központban a vizsgadokumentumok számítógépre vitele csak most kezdődött el, így a korábbi évekről csak becslésekre hagyatkozhatunk* , melyek szerint a 90-es évek elejéig a középiskolások 10, maximum 15%-át adták az összes vizsgázóknak. Az újabb statisztikák tükrében azonban nyilvánvaló, hogy mára ennek a korosztálynak a nyelvvizsga aktivitása kiugróan a legmagasabb.

* Galló Andrásnak, az ITK igazgatóhelyettesének szóbeli közlése.

29. táblázat - A nyelvvizsgára jelentkezők között a középfokon tanuló (14-19 éves) diákok száma és aránya (1995)

Idegennyelv	Összes jelentkező	14-19 éves jelentkező	%-os arány
angol	49208	30247	61,5
német	33205	22177	66,8
francia	3259	2790	85,6
orosz	2777	2435	87,7
olasz	1636	818	50,0
spanyol	627	329	52,5
egyébnyelv	nincsadat	1066
összesen	kb.100000	59862	kb.60,0

Forrás: ITK, saját számítás.

A jelentkezők és a sikeres nyelvvizsgát tevők aránya a középiskolások körében is nagyjából azonos az összes vizsgázó arányaival. A legnagyobb tömegeket mozgató középfokú nyelvvizsgán 40-50%-os, az alap- és a felsőfokún viszont valamivel magasabb a sikeres vizsgázók aránya.

30. táblázat - Középfokú tanintézetben tanuló 14-19 éves diákok az állami nyelvvizsgán (1995 I-XII. hó)

	Alapfok	Középfok	Felsőfok
	Jelentkező	Sikeres	Jelentkező	Sikeres	Jelentkező	Sikeres
Fiú	2776	1576	16142	7486	1370	816
Lány	4580	2613	32520	13072	2574	1278
Összesen	7356	4189	48662	20558	3944	2094

Forrás: ITK

Figyelmet érdemel, hogy míg a felnőtt népességben (nyilván a férfiak átlagosan magasabb iskolai végzettsége miatt is) alacsonyabb a nyelvvizsgával rendelkező nők aránya (Terestyényi, 1995.), addig a középiskolás korcsoportban a lányok jelentkezési aktivitása duplája a fiúkénak, és 80-kal többen szereznek közülük nyelvvizsga bizonyítványt, mint a fiúk köréből.

Akár a jelentkezők, akár a sikeresen vizsgázók nyelvenkénti megoszlását vizsgáljuk, egyértelműen kiderül az angol nyelv prioritása.

31. táblázat - A sikeresen nyelvvizsgázó 14-19 éves tanulók nyelvenkénti megoszlása (1995)

Nyelv	Alapfok	Középfok	Felsőfok	Összesen
angol	1846 (44,1%)	10007 (48,7%)	902 (43,1%)	12755 (47,5%)
német	2063 (49,2%)	7867 (38,3%)	865 (41,3%)	10795 (40,2%)
francia	115 (2,7%)	894 (4,3%)	109 (5,2%)	1118 (4,2%)
orosz	103 (2,5%)	773 (3,8%)	77 (3,7%)	953 (3,6%)
olasz	26 (0,6%)	179 (0,9%)	27 (1,3%)	232 (0,9%)
spanyol	10 (0,2%)	154 (0,7%)	25 (1,2%)	189 (0,7%)
egyébnyelvek	26 (0,6%)	684 (3,3%)	89 (4,3%)	799 (3,0%)
összesen	4189 (100%)	20558 (100%)	2094 (100%)	26841 (100%)

Forrás: ITK Saját számítások.

Közel 27000 sikeres vizsga azt jelenti, hogy az 1994-95-ös tanévben középiskolába járó 337317 diák, 7,96%-a szerzett nyelvvizsga bizonyítványt, többségük (76,6%-uk) középfokút.

A nyelvvizsgarendszer fejlesztése

Az Európai Nyelvvizsgáztatók Szövetsége az Európai Unió megbízásából és finanszírozásával már egy teljesen újszerű un. negyedik generációs tesztrendszer kialakításán munkálkodik. A DIALANG projekt célja az idegennyelvi vizsgáztatás egyszerűsítése, európai szintű egyenértékűségének megteremtése. 15 Uniós ország nyelvével párhuzamosan folynak munkálatok diagnosztika és szintfelmérés céljára egyaránt alkalmas, számítógépes hálózatokon továbbított tesztbatériák kiala-kítására. Néhány éven belül a negyedik generációs tesztelés lehetővé teszi, hogy bárki, bármikor pontos képet nyerjen nyelvtudása erős vagy gyenge pontjairól vagy friss nyelvvizsgabizonyítványt kapjon, ha a számítógép által adott feladatsorok megoldásában egy adott ponthatárt elér vagy meghalad (R. West, 1997.).

Az Európai Nyelvészeti Tanács 1997-es határozata értelmében továbbra is törekedni kell a komplex, több nyelvi kompetenciát magába foglaló értékelésre, mert a tapasztalatok szerint a vizsgák visszahatnak a nyelvtanítás folyamatára. Az újítások között fontolgatják a szaknyelvi vizsgák csökkentését, esetleges eltörlését, mert igen költséges egy-egy szűk szakterület vizsgaanyagát kidolgozni, s a tapasztalatok szerint a szakmai nyelvvizsga eredményei erősen korrelálnak az általános nyelvismereti vizsga pontszámaival.

Az ITK szoros kapcsolatot tart a DIALANG projekt koordinálását végző Goethe Intézettel és időről-időre előadókat hív meg szakmai konferenciáira, hogy vizsgáztatói naprakész tájékozott-sággal rendelkezzenek a legkorszerűbb tesztfejlesztési módszerekről, európai törekvésekről.

Az állami nyelvvizsga korszerűsítése a fentiektől függetlenül is jelentős állomásához érkezik 1997-ben Magyarországon. Készül az a törvénytervezet, amely akkreditációs eljáráshoz köti a nyelvvizsgáztatás jogosítványának megadását, ami egyfelől azt jelenti, hogy az ITK-nak is vállalni kell a megmérettetést, másfelől pedig azt, hogy a sikeres akkreditációs folyamat után más magyar nyelviskolák, vagy Magyarországon működő külföldi nyelviskolák is “állami" nyelvvizsgáztatási jogot kapnak.

Ennél is nagyobb horderejűnek tekinthető a nyelvvizsga és az érettségi egyenértékűségének teljes megteremtése. Ezideig a középfokú “C" típusú nyelvvizsgát (szóbeli és írásbeli együtt) elfogadták jeles érettségi vizsgaeredménynek, az új kétszintű érettségi pedig megteremti a lehetőségét az ellenkező irányú átválthatóságnak. A Kormány .../1997.(...) rendelete az érettségi vizsgaszabályzatának kiadásáról 46. paragrafusában a következőképpen rendelkezik:
1. Ha a vizsgázó idegennyelv vizsgatantárgyból
a) 81-90 pontot ér el, középfokú “C" típusú;
b) 91-100 pontot ér el, felsőfokú “C" típusú;
Állami Nyelvvizsga Bizonyítvánnyal egyenértékű idegennyelv-tudást igazoló okiratnak minősül az érettségi bizonyítványa.

Várható problémák

Mint már említettük, a nyelvvizsgák részben tükrözik, részben természetesen befolyásolják is a nyelvtanulást. Az állami nyelvvizsgákon szerzett pontszámarányok azt mutatják, hogy a középiskolai korosztály nyelvtanítása örvendetes módon elmozdult az élőbeszéd, a mindennapi kommunkiáció irányába, ami az Európai Unió idegennyelv tanítási irányelvei között is prioritást élvez. Ugyanakkor a középfokú tanintézetek közül, elsősorban a gimnáziumok egy részében gyakorlattá vált, hogy a nyelvtanítás a haladó szintű tanulók csoportjában nyelvvizsga előkészítő tanfolyammá alakul. Ezt a folyamatot erősíti, hogy egy-egy középiskola rangját a továbbtanuló (sikeresen felvételiző) diákok százalékos aránya mellett, egyre inkább a nyelvvizsgát tett tanulók arányával is mérik, és évről-évre nyilvánosságra hozzák a gimnáziumok és az un. vegyes iskolák nyelvvizsgák szerinti országos rangsorát (az 1996-os rangsort lásd a függelékben).

A nyelvvizsga és a nyelvtanulás szoros kapcsolata miatt komoly aggodalmakat kelt szakmai körökben az érettségi vizsga jelen elképzelések szerinti átválthatósága. A kétszintű érettségi emelt szintjén van ugyanis lehetőség a nyelvvizsga bizonyítvány megszerzésére, ahol az idegennyelvi vizsga írásbeli részében 1-80, a szóbelin pedig 1-20 pont szerezhető. Az egyik szakmai kifogás szerint igazságtalan a “C" típusú (írásbeli és szóbeli nyelvi kompetenciákat igazoló) állami nyelvvizsga odaítéslése, akkor, amikor a 81 pontot egy tökéletes írásbeli vizsgával akkor is elérheti az érettségiző diák, ha a szóbelin katasztrófálisan szerepel és mindössze 1 pontot ér el. A másik, még súlyosabb kifogás szerint, a négyszer “jobban fizető" írásbeli érettségi visszafordítja a kommunkációs képességek fejlesztésére való törekvés folyamatát, és az iskolai nyelvtanítást újra a nyelvtan tanulása és az írásbeliség irányába tolja.

Összefoglalás

A sok érintett kisebb-nagyobb probléma és vitatott kérdés ellenére a közoktatási rendszer minden szintjén óriási mennyiségi és minőségi javulás történt az idegennyelv oktatásban. A kötelező orosz tanítás eltörlésekor vert helyzetben lévő - gyakran egyetlen nyugati nyelvszakos tanár nélkül működő - (főleg általános) iskolák állták a szülők rohamát, kezdetben középfokú nyelvvizsgával rendelkező, nem pedagógus végzettségűek bevonásával, később nyelviskolai tanárok mellékállású foglalkoztatásával - nyomott anyagi helyzetben is - sorra indították az angol, német, francia stb. nyelv oktatását, előbb csak alapóraszámban, később fakultációs, tagozatos formában is. Ebben a folyamatban többnyire partnerei voltak a közoktatási intézényeknek az iskolafenntartás jogát megkapó helyi önkormányzatok, melyek direkt módon és azonnali hatállyal szembesültek az iskolahasználói igények változásával.

A központi oktatásirányítás minimális szerepet játszott ebben a nagy hatású modernizációs folyamatban, mert a nyugati nyelvekre történő átállásra, sem komolyabb költségvetési támogatást, sem jelentősebb külföldi pénzeket nem sikerült megszereznie. Az egyetlen minisztériumi irányítással szerveződő akció, az orosztanárok átképzése felemás eredményekkel zárult; ugyanakkor a mai napig nem született központi (kormányzati/minisztériumi) állásfoglalás az idegennyelv tanítás/tanulás jelentőségéről, céljairól, prioritásairól, általános fejlesztési elveiről. Nincs válasz olyan fontos kérdésekre, mint hogy hány nyelvet is tanuljanak a magyar diákok, kapjanak-e bizonyos nyelvek prioritást, milyen iskolafokig (életkorig, vizsgaszint eléréséig) legyen ingyenes a nyelvoktatás stb. Azt is gondolhatnánk, hogy mindez a liberális oktatásirányítás részéről tudatosan vállalt be nem avatkozás, de az oktatás tartalmát szabályozó újabb dokumentumokból inkább egyfajta bizonytalanság érződik.

A NAT a nyelvoktatás jelenlegi magyarországi fejlettségi szintjéről inkább visszalépést jelent, a nyelvoktatás kezdetének 1-4 éves felemelésével és a minimálisan kötelező idegennyelvi órák számának csökkentésével. A 9-10. osztályban is kötelezővé tett nyelvoktatás (az egyetlen előrelépés) a diákok jóval kisebb százalékát (szakiskolásokat, szakmunkásképzősöket) kapcsolja be plusz két évre a nyelvtanításba, mint amennyitől megvonja a korai nyelvtanulás lehetőségét a Nemzeti Alaptanterv. Ráadásul azzal, hogy az alapműveltségi vizsgán nem kötelező tárgy az idegennyelv, semmi sem garantálja ennek a plusz 2 évnek a hasznosulását, mi több az alapműveltségi vizsga jelenlegi formájának elfogadásával azt demonstrálja a kultuszkormányzat, hogy az idegennyelv ismeretét még mindig nem tekintik Magyarországon az általános műveltség elidegeníthetetlen részének.

Az idegennyelv oktatás szerkezetének átalakulása, a színvonal emelkedése, az állami nyelvvizsgák számának növekedésében kimutatható javuló eredményessége, a decentralizált oktatásirányítás és az autonóm iskolák sikertörténete, mert mára már nyilvánvalóvá vált, hogy a jelenlegi szintet központi akciókkal csak lényegesen hosszabb idő alatt és lényegesen nagyobb anyagi ráfordítással lehetett volna elérni. Az oktatásirányítás halaszthatatlan feladata azonban, hogy az idegennyelv tanítás továbbfejlődéséhez szükséges keretszabályokat megalkossa és a leghátrányosabb helyzetű falusi-tanyai iskoláknak segítséget nyújtson (például pályázati formában) a nyelvoktatás tárgyi és személyi feltételeinek megteremtéséhez.

Irodalomjegyzék

Bognár Anikó: Az idegennyelv oktatásának helye/szerepe az Európai Unióhoz való csatlakozásban. Háttértanulmány, 1997.
Eurydice 1992: The teaching of modern foreign languages in primary and secondary education in the European Community.
Fazekas Márta: Közvéleménykutatás az orosztanár átképzésről. Kézirat, MKM, 1995.
Imre Anna: A nyelvtudás társadalmi háttere. Iskolakultúra 1995. 1-2. szám.
Imre Anna: Tendenciák az elmúlt évek nyelvoktatásában. Iskolakultúra, 1995. 15-16-17. szám.
Terestyényi Tamás: Helyzetkép a magyarországi idegennyelv tudásról. Európai tükör. 1997. 3. szám.
Terestyényi Tamás: Helyzetkép az idegennyelv tudásról. Jelkép. 1995. 2.szám.
West, Richard: Lehetőségek és csapdák az angol nyelvvizsgáztatásban - előadás (Elhangzott az ITK 30 éves fennállása alkalmából rendezett konferencián Budapesten 1997. május 30-án.)
A Kétnyelvű Iskoláért Egyesület tájékoztatója az általános iskolai tanulás lehetőségeiről. Budapest, 1996.
A Kétnyelvű Iskoláért Egyesület tájékoztatója a középiskolai továbbtanulás lehetőségeiről.
Felsőoktatási Felvételi Tájékoztató - 1990, 1991, 1992, 1993, 1994, 1995, 1996, 1997.
Oktatásstatisztikai adatok 1996/97. tanév. Előzetes adatok, KSH, 1997.