Előszó

A kilencvenes évek változásait tekintve nem túlzás állítani: közoktatásunk a kilencvenes évtizedben történelmi léptékű átalakuláson ment keresztül. Az intézmények fenntartásával kapcsolatos felelősség politikai önállósággal rendelkező helyi közösségekhez került, amelyek a szakmai tevékenység meghatározására is kiterjedő jogköröket kaptak. Egyházi és magánintézmények sokasága jött létre, alternatív pedagógiai megközelítéseket alkalmazó iskolák és szakmai műhelyek alakultak ki. A közoktatás bizonyos területein (elsősorban a középiskolai oktatásban) jelentős mennyiségi növekedés zajlott le, másutt (a szakmunkásképzés területén) nagyfokú csökkenés történt. Az intézmények jelentős hányada élte át korábbi profiljának átalakulását, sok iskola indított újabb, a korábban megszokottnál előbb kezdődő és később végződő évfolyamokat. Ezáltal megváltoztak az alap- és középfokú, illetve a közép- és felsőfokú oktatás közötti határvonalak, átalakultak a rendszeren belüli tanulói továbbhaladás korábban évtizedekig változatlan útjai, átrendeződött az iskolarendszer vertikális tagolódása.

Egyedülálló - a közép-kelet-európai régióban példátlan - mértékben átalakult az oktatás tartalmára irányuló szabályozás rendszere. Az évtized első felében megszűnt a részletes központi tantervek követésének kötelezettsége, később az oktatás alapvető tartalmi követelményeit meghatározó új országos dokumentumok keletkeztek. Az iskolák számára kötelezővé vált a pedagógiai munkájukat szabályozó saját dokumentumaik megalkotása. A helyi önállóság és a szakmai felelősség új helyzetbe hozta a tanári szakma egészét, és elkerülhetetlenül az iskolai feladatok, illetve a tanári szerepek átértelmeződésével járt. Rendkívüli átalakulás zajlott le az iskolák és a pedagógusok szakmai támogatását szolgáló intézményekben, a szakmai szolgáltatások új formái alakultak ki. Miközben a gazdasági válság nyomán az évtized közepén drámai módon romlottak a közoktatás anyagi feltételei, a kilencvenes évek végére korábban nem látott nagyságrendben jelentek meg fejlesztési források. Ugyanakkor e források elosztására is új mechanizmusok jöttek létre, lehetővé téve az ezekhez való hozzájutást a szakmai fejlesztés legkülönbözőbb műhelyei számára. Ennek nyomán a magyar közoktatásban azelőtt elképzelhetetlen mennyiségű innovációs kezdeményezés született.

A Jelentés a magyar közoktatásról, melyet az olvasó harmadik alkalommal vehet kézbe, ezúttal a kilencvenes évek egészéről ad áttekintést. A könyv az Oktatási Minisztérium támogatásával az Országos Közoktatási Intézetben készült - első alkalommal 1996-ban jelent meg, majd ezt követően 1998-ban.¹ A szerkesztők és a szerzők törekvése változatlanul a közoktatási rendszerben zajló jellegzetes folyamatok, fejlődési tendenciák bemutatása és elemzése. Az alapvető statisztikai adatok ismertetése ezúttal sem hiányzik, de a legfontosabb cél továbbra is az elemzés és az értékelés.

A kötetet a korábbiakhoz hasonlóan azoknak ajánljuk, akik akár egyszerű állampolgárként, akár döntéshozóként érdeklődnek a közoktatás ügye iránt. Reményünk szerint nemcsak a közoktatás helyi és központi irányítói, az oktatással foglalkozó politikusok, közigazgatási szakemberek és vezetők fogják olvasni, hanem mindazok a pedagógusok, szülők, pedagóguspályára készülő egyetemi vagy főiskolai hallgatók és érdeklődő polgárok is, akik kíváncsiak arra a tágabb oktatásügyi környezetre, amelyben az iskolák működnek.

A Jelentés szerkezete, megközelítésmódja és hangsúlyai általában követik a korábbiakat, néhány ponton azonban vannak eltérések. A legjelentősebb változást kétségtelenül az jelenti, hogy az egyes fejezeteket ezúttal önálló szerzők jegyzik. Amíg az előző két kiadásban a szerkesztők háttértanulmányok felhasználásával lényegében maguk írták meg a könyvet, most minden fejezetnek saját szerzője van. A formai és tartalmi koherencia fenntartása ennek az új szerkesztési elvnek a követésével természetesen nehezebbé vált. A kötet tartalmi tekintetben és szemléletmódját tekintve ezért a korábbiakhoz képest valamelyest kevésbé egységes, ugyanakkor az olvasó ezáltal színesebb és gazdagabb egész birtokába jut, többféle egyéni megközelítést ismerhet meg.

A másik jelentős változás az elemzett időszak terjedelmével függ össze. Noha a hangsúly most is az előző kiadás óta eltelt időszak folyamatainak bemutatásán van, ezúttal a politikai rendszer átalakulása óta eltelt évtized egészéről próbálunk meg képet adni. A bemutatott idősorok a leggyakrabban az évtized kezdetéig nyúlnak vissza, és a következtetések levonása sem korlátozódik általában az évtized két-három utolsó évére.

Az egyes fejezetek témája hasonló a korábbiakhoz, de vannak olyanok, amelyek most önálló, új fejezetbe kerültek (ilyen az iskolák belső világa és a közoktatáson belüli egyenlőtlenségek), továbbá változott a témák sorrendje is. A korábbiakhoz képest nagyobb figyelmet kapott a hazai folyamatoknak a nemzetközi trendekkel való összevetése. Ugyancsak nagyobb figyelmet fordítottunk a szövegben használt fogalmak és a bemutatott összefüggések magyarázatára. Ennek elsősorban az az oka, hogy a kiadványt egyre gyakrabban használják a tanárképzésben és -továbbképzésben, valamint egyéb felsőoktatási területeken. Esetenként ugyanezt a célt szolgálják a szövegben sok helyen megtalálható keretes írások, melyek egy-egy területtel kapcsolatban nyújtanak kiegészítő vagy háttérinformációt.

Az egyik legnagyobb szerkesztői dilemmát ezúttal az ismétlődő és az új elemek megfelelő arányának a megtalálása okozta. Az olvasók, akik a korábbi kiadásokat bármikor leemelhetik a könyvespolcról vagy letölthetik az internetről, egyfelől azt igényelhetik, hogy a megelőző kiadásokhoz képest új információkhoz juthassanak. Másfelől azonban arra is szükségük lehet, hogy lehetőleg mindent egy könyvben találjanak meg, és ne kelljen egy-egy kérdés miatt a korábbi kiadványokat fellapozni. A két szempont között megpróbáltunk egyensúlyt tartani, azaz arra törekedtünk, hogy az olvasó lehetőleg ennek az egy kötetnek a kézbevételével is hozzájusson minden alapvető információhoz, ugyanakkor az információk minél nagyobb része legyen olyan, ami a korábbi kötetekben még nem szerepelt. Bizonyos területeken, ahol a változások mértéke kisebb volt (ilyen például az irányítási rendszer) a mai állapotok bemutatása nem sokban különbözik a két és fél évvel ezelőttiekétől. Más területeken, ahol nagymértékű és gyors változások történtek (ilyen például a tartalmi szabályozás és fejlesztés), az olvasó döntően új elemekkel találkozhat. A korábbi Jelentésekben közölt adatok közül elsősorban az aktualizált idősorokat ismételjük meg, egyéb adatok esetében, ahol erre szükség van, hivatkozunk a korábbi kiadványokra.

Az első fejezet a közoktatás gazdasági és társadalmi környezetében bekövetkezett legfontosabb változásokat mutatja be. Azok a folyamatok kapnak itt figyelmet, amelyek jelentősebb hatást gyakorolnak a közoktatás alakulására, így a demográfiai változások, a gazdasági szektorok arányának módosulása, a gazdasági növekedés, az államháztartás helyzete, a munkanélküliség és a foglalkoztatási viszonyok alakulása, a társadalmi szerkezet és a jövedelmi viszonyok változásai, néhány kiemelt szociális és egészségügyi mutató alakulása. Az olvasó itt találkozhat a népesség iskolázottságának változásait bemutató adatokkal, továbbá azoknak a legújabb nemzetközi összehasonlító vizsgálatoknak az eredményeivel, amelyek a felnőtt lakosság olvasási képességeit mutatják be.

A második fejezet a közoktatás irányítási viszonyait mutatja be. Az általános jellemzők ismertetését ezúttal is az egyes irányítási szintek (országos, területi, helyi, intézményi) sajátos problémáinak elemzése követi. E fejezetben mutatjuk be a közoktatás-irányításhoz kapcsolódó egyéb rendszerek, így a pedagógiai szolgáltatások, a közoktatási statisztikai és információs rendszer, továbbá az értékelési és minőségbiztosítási struktúrák legfontosabb változásait.

Az irányításról szóló fejezetet ezúttal is a finanszírozásról szóló követi. Az olvasó itt mindenekelőtt a közoktatási kiadások alakulásáról kap információt, de megismerhetők e fejezetből a hazai oktatásfinanszírozási rendszer alapvető jellemzői, továbbá ennek az évtized második felében bekövetkezett legfontosabb változásai. E rész kiemelt figyelmet fordít a közoktatás pénzügyi hatékonyságának elemzésére.

A Jelentés egyik legterjedelmesebb fejezete ezúttal is a közoktatási rendszer szerkezeti és intézményi jellemzőiről, valamint a rendszeren belüli továbbhaladásról szóló. A hazai szerkezeti viszonyok megértését itt is gazdag fogalommagyarázat és nemzetközi összehasonlítás segíti. Az olvasó itt képet kap a hazai iskolaszerkezetben lezajlott és várható legfontosabb változásokról, a közoktatás egyes szektorainak és szintjeinek alapvető intézményi jellemezőiről, továbbá az egyes szinteken belül vagy azok között zajló tanulói mozgásokról. A bemutatott szektorok között az iskola előtti nevelés, valamint az alap- és középfokú oktatás mellett megjelenik a kollégiumi ellátás, a nem állami vagy önkormányzati intézményekben folyó oktatás, valamint - a korábbiaknál nagyobb hangsúllyal - a felnőttoktatás. E fejezet különösen az alap- és középfokú oktatás, továbbá a közoktatás és a munka világa, illetve felsőoktatás közötti átmenet kérdéseinek szentel növekvő figyelmet.

A korábbiaknál nagyobb terjedelemben foglalkozik a Jelentés a tartalmi szabályozás és tartalmi fejlesztés kérdéseivel, amit elsősorban az indokol, hogy éppen az előző kiadás óta eltelt időszakban került sor az új iskolai szintű tartalmi szabályozó dokumentumok elfogadására, és az ezzel kapcsolatos tapasztalatok összegyűjtésére. Az olvasó a tartalmi kérdésekkel foglalkozó ötödik fejezetben is a korábbiaknál több információt kap az e területen jellemző nemzetközi tendenciákról. Az e témában 1996 és 1999 között végzett kutatásokra támaszkodva adatokban is gazdag képet ad e rész a Nemzeti alaptanterv és az iskolai szintű helyi tantervek bevezetéséről, továbbá bemutatja a kerettantervi munkálatoknak azokat az eredményeit, amelyek a kézirat lezárásáig születtek. Az e területről rendelkezésre álló adatok szegényessége ellenére kiemelt figyelmet szentel e fejezet a tanulás és tanítás iskolai szintű folyamatainak. Ezúttal is külön tárgyal olyan kiemelt témákat, mint az informatikai és az idegen nyelvi oktatás, valamint a közoktatást szolgáló fejlesztési alapok. Olyan, korábban nem tárgyalt új témák is megjelennek itt, mint a művészeti vagy a kisebbségi oktatás.

Az előző Jelentésektől eltérően most önálló fejezet foglalkozik az iskolák belső világával. Itt olvashatunk az iskolai élet olyan kérdéseiről, mint a tanórákon kívüli nevelés, az osztályfőnöki munka, a diákok szociális ellátása, a szabadidő megszervezése, a tantestületeken belüli viszonyok, a pedagógusok és a tanulók kapcsolata, a szülői és tanulói jogok vagy az iskolák és környezetük közötti kapcsolat. Figyelmet kapnak továbbá e fejezetben az iskolákkal kapcsolatos társadalmi igények változásai, a tanulók mentálhigiénéje vagy olyan, nem tanítási jellegű iskolai feladatok, mint a gyermekvédelem.

Ezúttal is önálló fejezet foglalkozik a pedagógusokkal. Az elemzés előterében most a pedagógusellátottság, a -létszámok, a pedagógus-munkaerővel való gazdálkodás és a bérezés kérdései állnak, különös tekintettel a gyermeklétszám csökkenése miatt keletkező foglalkoztatási feszültségekre és a pedagógusbérek nemzetközi összehasonlításban megfigyelt nagyfokú lemaradására. Ezek mellett azonban megjelenik a pedagógustársadalom belső rétegződésének, szakmai kultúrájának, attitűdjeinek elsősorban kutatási adatokra támaszkodó elemzése is. Kiemelt figyelmet kap a pályára való felkészülés, a szakmai fejlesztés és önfejlesztés kérdése.

A közoktatás eredményeivel a korábbi Jelentésekhez hasonlóan ugyancsak önálló fejezet foglalkozik, azonban ez a korábbiaknál jóval tágabb területet ölel fel. Nemcsak a tesztekkel mért tanulmányi eredményeket mutatja be, hanem részletesebben elemzi a minőség, az eredményesség és az értékelés fogalmaiban bekövetkezett változásokat, és bővebben foglalkozik az eredményesség olyan mutatóival, mint a felsőoktatásba való bekerülés vagy a tanulmányi versenyek. A fejezet most is beszámol a Monitor vizsgálatok legfrissebb adatairól, ezen túlmenően azonban az ún. szegedi műhely mérési adatait is közli.

A speciális és kisebbségi oktatásnak ezúttal is önálló fejezetet szentelünk. A speciális oktatásról szóló részben először olvashatók adatok egy, az OECD által végzett nemzetközi felmérésből, amelyben Magyarország is részt vett. Ezúttal nem ennek részeként, hanem önálló fejezetben foglalkozunk a közoktatási egyenlőtlenségek és különbségek kérdéseivel, ezzel is jelezve e téma kiemelt jelentőségét. Itt esik szó a leszakadó, hátrányos helyzetű fiatalok oktatásának a problémáiról, az e területen jelentkező hazai kezdeményezésekről.

A kötetet ezúttal is a felhasznált irodalom, az elemzett adatbázisok, a függelék, a táblázat- és ábrajegyzék, továbbá a rövidítések jegyzéke zárja. Ezúttal is külön fel kell hívnunk az olvasó figyelmét a függelékre, amelyet a kötet egyik legfontosabb részének tartunk. Ez akár a szövegtől független önálló adattárként is használható, fő feladata azonban az egyes fejezetetekben megfogalmazott megállapítások alátámasztása. A szöveg elsősorban a bemutatott tendenciákat és a fontosabb változásokat szemléltető ábrákat és grafikonokat tartalmazza, ide csak kivételesen helyeztünk el táblázatokat (a grafikonok alapját képező adatok, amennyiben maguk a szövegben szereplő ábrák ezeket nem tartalmazzák, csaknem minden esetben megtalálhatók a függelékben). Azokat az adatokat, amelyek a szövegben található megállapításokat támasztják alá, általában nem a főszövegben, hanem a függelékben helyeztük el, azaz a hivatkozás alapján az olvasónak ott kell azokat megkeresnie. A kötet alapos olvasása ezért feltételezi a főszöveg és a függelék közötti gyakori közlekedést. A függelékben csak olyan táblázatok vannak, amelyek a szöveg alátámasztásához szükségesek, így azokra a szövegben minden esetben található hivatkozás. Fontos hangsúlyozni, hogy a függelék táblázatainak a sorrendje általában a szövegben történt hivatkozások és ábrák sorrendjét követi: azok helyét a szövegben való első hivatkozás határozza meg.

Az ábrák és táblázatok forrását a legtöbb esetben a kötethez készült háttértanulmányok alkotják, a könnyebb megtalálhatóság érdekében azonban ahol lehetséges volt, az eredeti forrást tüntettük fel. Az empirikus kutatások eredményeinek bemutatásánál forrásként vagy az adatot közlő publikációt/kéziratot jelöljük meg, vagy - ha az adat közvetlen feldolgozásból származik - magát az adatbázist. Továbbra is fontos hangsúlyozni, hogy akkor, amikor egy-egy idősoros táblázatnál forrásként a közoktatási statisztikát tüntetjük fel, előfordulhat, hogy az adatok négy vagy öt különböző kiadványból vagy közvetlenül magából az adatbázisból származnak.

Ugyancsak érdemes jelezni, hogy az egyes témák elemzésénél gyakran kereszthivatkozással utalunk azokra az egyéb fejezetekre, ahol ugyanarról a témáról egyéb, további információt talál az olvasó. Egy-egy probléma nyomon követése így több fejezet fellapozását igényelheti (pl. a pedagógusok bérezéséről egyaránt olvashatunk a finanszírozási és a pedagógus fejezetben).

A Jelentés összeállítását ezúttal is döntően azok a háttértanulmányok tették lehetővé, amelyek szerzői neves oktatásügyi szakemberek és kutatók. Az általuk írt anyagok címe az irodalomjegyzékben olvasható. A háttértanulmányokban található adatoknak és elemzéseknek a kötet csak kisebb részét tartalmazza: ezeket teljes terjedelmükben az Országos Közoktatási Intézet folyamatosan teszi közzé a honlapján (http://www.oki.hu/), ami az egy-egy résztéma iránt érdeklődő olvasó számára lehetővé teszi annak mélyebb megismerését. A korábbiakhoz hasonlóan ily módon elérhető lesz a Jelentés teljes szövege, illetve rövidített angol nyelvű változata is.

A szerkesztők itt mondanak köszönetet mindazoknak, akik a könyv létrehozásában közreműködtek, mindenekelőtt a fejezetek és a háttértanulmányok szerzőinek, az ezeket megalapozó kutatások szervezőinek és különösen a szerkesztésben közvetlenül részt vett belső és külső munkatársaknak. A Jelentés valamennyiük közös erőfeszítésének eredménye.

Fontos hangsúlyozni, hogy a szövegben olvasható megállapítások nem fejeznek ki hivatalos álláspontot, azok nem feltétlenül tükrözik sem a megbízó, sem a kiadó álláspontját.

Végül arra kérjük az olvasót, hogy esetleges megjegyzéseit, kritikai észrevételeit juttassa el a szerkesztőkhöz az Országos Közoktatási Intézet címére.

A szerkesztők