wadmin | 2009. jún. 17.

1.5. A modernizáció politikája

A kilencvenes évek közepének magyarországi oktatáspolitikájának egyik kulcsszava kétségtelenül a modernizáció. A politika modernizációs célokhoz való hozzákapcsolása nem kizárólag a közoktatási ágazat sajátossága. A modernizáció mint politikai célkitűzés ágazatoktól függetlenül a szocialista-liberális kormánykoalíció egészére jellemző, valójában ez az a célkitűzés, amelyben a koalíciós partnerek a leginkább egyetértenek, és amely az együttműködésük egyik legfontosabb pillére.

A modernizáció mint kormányzati politikai célkitűzés nem problémamentes. Noha a társadalom többsége a modernizációs célokat támogatja, ezek társadalmi elfogadottsága korántsem általános, és különösen nem mondható el ez a célok megvalósítását célzó konkrét lépések mindegyikéről. A modernizáció a meglévő viszonyok átalakításával, ebből fakadóan feszültségekkel és konfliktusokkal járó politika. Kétségek merülnek fel azzal kapcsolatban is, vajon lehet-e modernizációs politikát folytatni egy időben a költségvetési egyensúlyi politikával, és vajon az a tény, hogy a közoktatás részesedése a nemzeti jövedelemből az elmúlt két évben csökkent, nem kérdőjelezi-e meg e célokat. Gyakran morális kifogások is megfogalmazódnak azzal kapcsolatban, hogy vajon szabad-e jelentős erőforrásokat fejlesztési célokra fordítani akkor, ha sok helyen és sokak számára az alapellátás sem biztosítható megfelelő színvonalon. Kétséges az is, vajon e fogalom kellően világos és egyértelmű-e ahhoz, hogy orientálni tudjon egy kormányzati politikát, mint ahogy kétséges az is, nem terhelt-e túlságosan olyan értékekkel, amelyek mögött nincs kellő társadalmi konszenzus. E fogalommal kapcsolatban tehát nagyon sok gyakorlati és elvi vita folyik, többek között a közoktatás területén is.1

Maga a Nemzeti alaptanterv és annak bevezetése önmagában is modernizációs célokhoz kapcsolódik. Ilyen célok jelennek meg a közoktatás 1996 decemberében közzétett ágazati stratégiájában (A magyar közoktatás..., 1996) is, amely a közoktatás fejlesztésének céljai között első helyen ezt említi. Ezen a tartalmi modernizációt, azaz a tartalmi szabályozás tág értelemben vett reformját, az értékelés és a minőségbiztosítás rendszerének fejlesztését, valamint a pedagógusok szakmai kompetenciáinak fejlesztését és professzionalizálódásuk támogatását érti. E stratégián belül nemcsak az általános alapképzés meghosszabbításával és a középiskolai oktatás kiterjesztésével foglalkozó részeket jellemzi egyértelműen a modernizációs orientáció, hanem az erőforrások hatékony felhasználását hangsúlyozó fejezetet is. A közoktatás fejlesztési céljairól szóló miniszteri megnyilatkozások, amelyekre 1996 és 1997 során a legkülönbözőbb alkalmakkor került sor, a középiskolai oktatás kiterjedésének támogatása és a tartalmi reform mellett két kiemelt modernizációs célkitűzést fogalmaztak meg. Az egyik az informatikai oktatás fejlesztése és mindenekelőtt az iskoláknak a modern telekommunikációs hálózatokba való bekapcsolása, a másik a pedagógusok szakmai felkészültségének és kompetenciáinak állandó fejlesztését lehetővé tévő képzési rendszer kiépítése és ezáltal az élethosszig tartó tanulás céljának a pedagógusszakmán belül történő megvalósítása.

Mindezek a modernizációs célok a közoktatási törvény 1996-os módosítása során törvényi megerősítést nyertek, és 1997 folyamán a közoktatási törvény végrehajtásával együtt elkezdődött a megvalósításuk. Ennek eredményeképpen új források jelentek meg a Nemzeti alaptanterv bevezetéséhez szükséges központi és helyi feladatok finanszírozására. A középiskolai expanzió támogatását szolgálja a megyei koordinációs és fejlesztési szerepkör megerősítése, a fejlesztési tervek létrehozása és az ezek finanszírozását szolgáló megyei közalapítványok feltöltése. Ugyancsak elkezdődött a közoktatás informatikai rendszerének és a pedagógus-továbbképzés rendszerének a kiépítése, mindkét esetben jelentős új erőforrások biztosításával.

Különösen a pedagógus-továbbképzés és az informatikai fejlesztés alkotnak olyan új területeket, amelyek a korábbiaktól egészen eltérő kormányzati viselkedést is kívánnak. E viselkedés alapvetően fejlesztő jellegű, és beleillik abba a szerepbe, amely a decentralizált oktatási rendszerben kormányzati szinten kialakítható. Ezen kívül itt kevésbé hatnak azok a politikai megosztottságok, amelyek a hagyományos területeket elkerülhetetlenül jellemzik. Az informatikai fejlesztés esetében ez magától értetődő, hiszen itt korábbi minták nem nagyon adódnak. A pedagógus-továbbképzés esetében viszont, ahol meghatározott modellek korábban is léteztek, ez a szokatlanság és újszerűség nem magától értetődő. Az itt követett modell társadalmi és szakmai elfogadása ezért valószínűleg nem is lesz probléma nélküli. Az a modell ugyanis, amit e területen a törvényi szabályozás és a kormányzati politika követett, jellegzetesen piaci orientációjú: az erőforrásokat a fogyasztóhoz juttatja el, a szolgáltatásban a nyílt versenyt támogatja, és az államnak a kereslet bővítésében és a minőség biztosításában ad feladatot.

A közoktatás szférájában kialakult modernizációs politika érvényesülésének egyik fontos feltétele, hogy a szakképzés területén folytatott politika hasonló célokat kövessen. Ebből a szempontból a magyarországi helyzet kedvezőnek mondható. A szakképzési politikában ugyanis, annak ellenére, hogy a szakképzés kormányzati irányítását és törvényi szabályozását tekintve határozottan elkülönül a közoktatástól, és direkt módon kötődik a foglalkoztatási politikához, lényegében hasonló célok érvényesülnek. Az olyan célok, mint a kimeneti szabályozás, az általános képzés időtartamának megnyújtása, az intézményi profilok rugalmas meghatározása, a leszakadó rétegek fokozottabb támogatása, a társadalmi partnerek bevonása, a magánszféra szerepének erősítése vagy az intézményi önállóság és a helyi adaptációs folyamatok támogatása, összhangban vannak a közoktatás-politika céljaival. Ugyanez mondható el az európai integrációra való felkészülés céljáról is.

Az Európai Unióhoz történő csatlakozás - más területekhez hasonlóan - az oktatás számára is elsősorban modernizációs kihívást jelent, nemcsak sokféle új lehetőséggel, hanem alkalmazkodási kényszerrel és kötelezettségekkel is. Az Európai Unióról szóló szerződés szerint az oktatás és ezen belül a közoktatás nem tartozik azon területek közé, amelyeken az uniónak az egyes tagállamokra nézve kötelező önálló politikája lenne. Ugyanakkor a szakképzést érintő közös politika, ha áttételeken keresztül is, de mégis elkerülhetetlenül behatol az oktatás területére. Emellett az uniónak e szférában is jelentős költségvetési eszközöket megmozgató saját programjai vannak, amelyek hatnak a tagállamok oktatási rendszereire. A csatlakozni kívánó országok, így Magyarország előtt is, elsőként éppen ezeket a programokat nyitották meg. Számos jel utal arra is, hogy az unió aktivitása a közoktatás területén a jövőben erősödni fog.

Végül mindenképpen utalni kell arra is, hogy a kilencvenes évek közepén meghirdetett kormányzati szintű modernizációs politika egyik alapvető célkitűzése volt a középiskolai oktatás expanziójának a támogatása. A korábban említett ágazati stratégia ezzel kapcsolatban azt a célt fogalmazta meg, hogy a következő évezred első évtizedének a végére a 14-16 éves fiatalok 80-85%-a tanulhasson olyan programok szerint, amelyek elvileg nyitottak az érettségi felé, és hogy a 17-18 évesek 70-75%-a számára nyíljék meg az érettségi felé vezető programokba való belépés lehetősége. E célok a demográfiai csökkenés adott mértéke mellett azt feltételeznék, hogy a középiskolákba belépők száma megmaradjon az évtized közepére elért szinten, azaz a korábbinál jóval kevesebben lépjenek be 14 éves korukban a specializált szakmunkásképzésbe.

E célok teljesülését veszélyeztetheti az, hogy a szakmunkásképzés megkezdésének 16 éves korra való kitolása az eredeti elképzelésekhez képest több évet késik. Ez egyebek mellett azzal a következménnyel is járt, hogy az elmúlt években a 14-16 évesek oktatásában e szektor aránya a kívánatosnál kisebb mértékben csökkent, s hogy emiatt az elmúlt években a demográfiai csökkenés már nemcsak a szakmunkásképzésben, hanem a középiskolai szektorban is a létszámok csökkentéséhez vezetett. E mögött nyilvánvalóan nem annyira a középiskolai továbbtanulással kapcsolatos társadalmi igények gyengeségét, mint inkább a megfelelő számú férőhelyek hiányát kell keresni. Az elindult csökkenési folyamat megállítása, azaz a középiskolai férőhelyek megőrzése várhatóan az elkövetkező években is a modernizációs politika egyik kiemelt célkitűzése lesz. Kétséges azonban, hogy a szerkezeti változások lefékeződése és a Nemzeti alaptantervnek megfelelő programszerkezet elterjedésének adott üteme mellett tarthatók-e az expanzió várható mértékével kapcsolatos eredeti elképzelések.

Tags: 
Prefix: 

A honlapon található adatbázisban lévő tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művek elektronikus továbbhasznosítását előzetes írásbeli engedélyéhez köti. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést kifejezetten megtiltja.