wadmin | 2009. jún. 17.

Előszó



Ez a kötet iskolavezetőkről szól - iskolavezetőknek és más, az oktatásügy, azon belül is a vezetés iránt érdeklődőknek. Az oktatásirányítás és az oktatáskutatás érdeklődését az intézményi szintű vezetés iránt az indokolhatja, hogy a decentralizált oktatási rendszerekben az intézmények jelentős önállósággal működnek, vezetőik felelőssége és játéktere meglehetősen tág, ezért komoly hatásuk van az egész oktatásügyre. A plurális fenntartású iskolák társadalmi folyamatainak megismerése szociológiai megközelítésben jelenthet sajátos nézőpontot. Az iskolákon belül az igazgató és a pedagógusok közötti szakmai és emberi kapcsolatok fontosak lehetnek pedagógiai-, menedzsment- és szociálpszichológiai szempontból egyaránt. Úgy gondoljuk, hogy az iskolavezetők körében szerzett tapasztalatok és a róluk feltárt ismeretek adalékot szolgáltathatnak a vezetéstudományok számára is. Az oktatásügy mindennapjaiban az intézményekkel kapcsolatban állók: az iskolafenntartók, a szülők és iskolás gyerekeik, a helyi társadalom közvetve vagy közvetlenül érintett képviselői közül is bizonyára sokan szeretnék egyedi tapasztalataikat összevetni valamiféle általánosabb képpel.

Képes-e egyetlen könyv, s éppen ez, megfelelni ennek a sokféle hipotetikus igénynek? A válaszunk erre nem csupán a "kötelező" szerénység miatt nemleges. Bár az utóbbi másfél évtizedben az intézményirányítás és az iskolavezetők fokozódó mértékben kerültek a szakmai és a társadalmi érdeklődés fókuszába, az iskolavezetés mint hazai kutatási terület ma még nem rendelkezik olyan átfogó, szisztematikusan rendezett képpel, amely egy monografikus igényű feldolgozást lehetővé tenne. Az igazgatókról a nyolcvanas évek közepe - a közoktatásban az intézményi szintre irányuló oktatáspolitikai érdeklődés felső szintű támogatásának kezdete - óta szerezhetőek releváns kutatási-fejlesztési tapasztalatok. Az e periódusban született munkák több megközelítésben: szociológiai, irányítási, pedagógiai kutatások, valamint a vezetői szakma fejlődését segítő publikációk révén jelentős hozzájárulást adnak a téma megismeréséhez. Ebbe a sorba kívánjuk kötetünket is elhelyezni, elsősorban azzal a törekvéssel, hogy a kutatási tapasztalatok közreadása segítse az iskolavezetői szakma önreflexiós képességének növelését is.

Mit ígér az a tanulmánykötet, amelyet most kezébe vesz az olvasó? Mindenek előtt kutatási beszámolót, amely egy, az Országos Közoktatási Intézet Kutatási Központjában 1996/97 fordulóján fölvett kérdőíves vizsgálat legfontosabb eredményeit foglalja össze. Ennél azonban kicsit többet és kevesebbet is ígérünk. Kevesebbet annyiban, hogy a kutatást végző szakmai műhely három kötete közül, amely a vizsgálatok tapasztalatait adja közre, ez csupán az egyik. Másfelől viszont - épp a könyv megszületésének lehetősége miatt - igyekeztünk az iskolavezetőkről és a vezetésről más forrásokból rendelkezésre álló tapasztalatokat, kutatási eredményeket is figyelembe venni és felhasználni. Ez reményeink szerint gazdagítja kötetünket, helyenként szélesebb kontextusba helyezi mondanivalónkat.

A kötet tanulmányainak zömét megalapozó kutatás az akkori művelődési tárca által támogatott, az Országos Közoktatási Intézet Kutatási Központjában vezetett projekt keretében valósult meg. Ennek keretében három vizsgálatot folytattunk az 1996/97-es tanévben, országos, az iskolák és a települések fő típusait reprezentáló mintán. 1200 iskolát kerestünk fel, három kutatási célnak megfelelően. Az egyik az iskolákban folyó tartalmi változásokról, fejlesztésekről érdeklődött az iskolák vezetőitől. Ennek vezetője, Vágó Irén a szerkesztője a kötetünkkel párhuzamosan kiadásra kerülő "Tartalmi változások a közoktatásban" című tanulmánykötetnek. A másik vizsgálat, melynek vezetője Nagy Mária volt, az iskolákban dolgozó, összesen 2500 pedagógust keresett fel. Kutatási eredményeit a "Pedagógus pálya és életkörülmények, 1996/97" című kötet tartalmazza. A jelen kötet gerincét jelentő vizsgálat az igazgatókat szakmai munkájukról, a vezetésről és az iskolai vezetőképzésről kérdezte meg. A kutatást részben technikai, még inkább azonban tartalmi-szakmai okokból úgy hangoltuk össze, hogy az elkészült kérdőívekben a több kutatási célt is érintő azonos témákat csak egyszer érintsük, hogy a lehetséges szakmai kapcsolódásokat megteremtsük, valamint hogy figyelemmel legyünk a megkérdezettek válaszadási lehetőségeire is. Így három kérdőívvel folytak vizsgálataink; ebből a "tanárit" Nagy Mária készítette, s e kérdőív több kérdését átvettük az "igazgatói" kérdőív számára is. Az igazgatókra vonatkozó vizsgálatokat két kérdőív segítségével, Vágó Irén vezetésével végeztük; e munkacsoport tagja volt Szabó Ildikó s e kötet szerkesztője. (A kötet tanulmányaiban közölt, forrásmegjelöléssel nem ellátott táblák adatai e nagy vizsgálatokból származnak.)

E nagyobb kutatás mellett, szintén egy, a minisztérium által támogatott vezetésfejlesztési projekt keretében végeztünk egy kisebb, "kutatófúrás" jellegű vizsgálatot is az igazgatókkal, a szegedi József Attila Tudományegyetemnek egy komplex kutatásához kapcsolva. Érdemes még megemlíteni azokat az OKI Kutatási Központjában illetve részvételével folytatott, az iskolavezetőkkel kapcsolatos egyéb vizsgálatokat is, amelynek eredményei megjelennek a kötetben: 1991/92-ben 1000 iskolavezetőt kérdeztünk meg az iskolavezetésről és vezetőképzési igényeikről, az amszterdami egyetemmel való együttműködés keretében; 1995-ben pedig száz, először igazgatói funkciót betöltő iskolavezetőt kerestünk fel egy nemzetközi összehasonlító vizsgálat során, amelyet az European Network for Improving Research and Development in Educational Management (ENIRDEM - az Oktatásmenedzsment Kutatásának és Fejlesztésének Európai Hálózata) koordinált. A kötet megjelenése a szaktárca finanszírozása mellett két további kutatási illetve fejlesztési forrás: az Országos Tudományos Kutatási Alap (a T020548 számú program, témavezetője Szabó Ildikó), valamint a Közoktatási Modernizációs Alapítvány (493. számú téma, Balázs Éva) támogatásának is köszönhető.

A kötetben olvasható tanulmányok sorát Balázs Éva tanulmánya nyitja, amely áttekintést igyekszik adni az iskolavezetés néhány meghatározó dimenziójáról, s a vezetők főbb társadalmi-demográfiai jellemzőiről. A tanulmány áttekinti a hazai iskolai vezetőképzést és az érintettek ehhez való viszonyát. Az iskolavezetésről vallott vélemények és problémák feltárása mellett érinti az igazgatóknak a saját szakmai jövőjükkel kapcsolatos elgondolásait. Ez utóbbi problémakörök részletesebben elemzésre kerülnek Balázs Éva és Szabó Ildikó tanulmányában, amely az oktatási intézmények vezetőinek szakmai szerepértelmezésével foglalkozik, az igazgatók továbbképzéseinek és a jövővel kapcsolatos elgondolásaiknak az elemzése révén. Vágó Irén e kötetben közölt tanulmánya egy olyan témát dolgoz fel, amely a mai oktatásügy talán legizgalmasabb területe. Az oktatás szabályozórendszerének átalakulása kapcsán az intézményekben folyó tartalmi változások nyomon követése és a valós folyamatok megismerése azért kiemelt jelentőségű, mert csak ennek révén adható válasz azokra a dilemmákra, amelyek a közoktatás átfogó reformját kísérik. E dilemmák az innovációk és a stabilitás igénye, az intézményi autonómia és az egységes, átlátható-átjárható rendszer megteremtése, a színvonalemelés és az esélyegyenlőség biztosítása dichotómiáinak körében vetődnek fel, s várnak választ. Az elemzés a NAT bevezetésének időszakában a tartalmi modernizáció kihívásaira adott intézményi válaszokat, illetve azt a közeget vizsgálja, amelyben e válaszok megszületnek. Baráth Tibor tanulmányának hasonlóan kiemelt érdeklődésre számot tartó témája az oktatás hatékonysága. A bemutatott kutatás a hatékonyságról és a minőségről való gondolkodásnak egy nemzetközileg ismert modelljét választotta elméleti keretéül. Az empirikus kutatás alapján a szerző egyrészt vizsgálja a modell alkalmazhatóságát a magyar oktatási intézmények hatékonysági kérdéseinek elemzésére, és elemzi azokat a dimenziókat, mutatókat, amelyek az iskolavezetők és a pedagógusok számára az iskola eredményes működtetésében játszanak szerepet. Szabó Ildikó az iskolavezetőknek az oktatás emberi tényezőiről való elképzeléseit elemzi szociológiai-szociálpszichológiai szempontból. Az emberi tényezők négy dimenzióját emeli ki: az iskolavezetőkről és a pedagógusokról alkotott szerepeszményeket, a tantestületekben folyó kommunikáció témáit, az iskola szocializációs törekvéseiről alkotott vezetői elképzeléseket, valamint a pedagógus pálya társadalmi presztízséről vallott nézeteket. Az idézett kutatásból - esetenként az igazgatókkal és a pedagógusokkal történt vizsgálataink összevetésével - nyert tapasztalatok mellett a tanulmány a felnőtt lakosság körében végzett, hasonló témájú közvélemény-kutatások eredményeit is felhasználja. Tematikailag e tanulmányhoz kapcsolható a kötetet záró elemzés, amely a korábbiakban "kutatófúrásnak" nevezett kis empirikus vizsgálat eredményeire támaszkodik. A tanulmány egyrészt kísérletet tesz arra, hogy az iskolavezetőknek az iskoláról mint társadalmi feladatokat betöltő intézményről vallott felfogását, mint saját pedagógiai világképük megjelenését elemezze, másrészt e felfogások érvényesülését vizsgálja két dimenzióban: az iskolába járó különböző gyerekcsoportok, valamint az ott alkalmazásra kerülő pedagógusokkal kapcsolatos elvárások tekintetében.

A következőkben olvasható tanulmányok - esetenként eltérő megközelítéseik, módszertani hátterük különbözősége és alkotóik egyéni stílusa ellenére - ugyanazzal az alapkérdéssel foglalkoznak más-más oldalról: mi az iskolavezetők helye és szerepe a mai magyar közoktatásban, illetve hogyan tudnak eleget tenni az igazgatók azoknak a társadalmi és szakmai elvárásoknak, amelyeket velük szemben támasztanak? A társadalomban végbement változások átalakították és folyamatosan alakítják ma is az iskolákkal kapcsolatos elvárásokat. Ezek jelennek meg azokban a korábbitól eltérő és bővülő vezetői feladatokban, mint az iskola nagyobb fokú nyitottsága a társadalom felé, az iskola "klienseivel" való foglalkozás, másfelől a tartalmi modernizáció intézményi feladatai, vagy a hatékonyság követelményének új szempontú figyelembe vétele. A tanulmányok közül több azt vizsgálja, hogyan tudnak eleget tenni az igazgatók e kihívásoknak. Másfelől a társadalmi elvárások megjelennek a vezetők önmagukról alkotott szakmai és emberi felfogásaiban, nézeteikben és szerepeikben is, akik intézményvezetői feladataikat a kötöttségek és a szakmai-személyes autonómia erőterében valósítják meg, s ezzel értelmezik az iskolavezetést és magát az iskolát is. Ezért tartottuk fontosnak azt, hogy a kötetben szereplő tanulmányok megjelenítsék az iskolavezetésről folyó szakmai diskurzusban az érintettek véleményeit is.

A tanulmányok közös jellegzetessége az is, hogy - közvetlenül vagy indirekt módon - a vezetői feladatok és szerepek számos ellentmondására hívják fel a figyelmet. Menedzser legyen-e az iskolavezető, vagy pedagógus? Valójában mi a tartalma az "iskolamenedzser" és a "pedagógiai vezető" fogalmainak? Mennyiben más a pedagógiai vezető, mint a jó pedagógus? Ellentét van-e az általános emberi eszményként elfogadott, de az iskolában kevésbé támogatott vállalkozói készség között? Hogyan kapcsolható a társadalmi nyitottság követelménye az iskola pedagógiai céljainak teljesítéséért vállalt felelősséggel az iskolavezető munkájában? Úgy gondoljuk, hogy ezen kérdések megválaszolásához a kötet tanulmányainak esetenként egymással is vitázó megállapításai és nézetei termékenyen járulnak hozzá, s ez segítheti az iskolavezetői szakma fejlődését.

A kötetet ajánljuk mindazoknak, akik a közoktatás-irányítással, az iskolai szinten történő folyamatokkal, valamint a vezetőképzéssel foglalkoznak, illetve érdeklődnek e témák iránt.

A szerkesztő

Tags: 
Prefix: 

A honlapon található adatbázisban lévő tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művek elektronikus továbbhasznosítását előzetes írásbeli engedélyéhez köti. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést kifejezetten megtiltja.