Füle Sándor

Az iskolai napközi otthoni nevelőmunka fejlesztése

A magyar iskolai napközi otthonok alapításuktól, az 1902/1903. tanévtől jelentős fejlődést értek el a 20. században. A 100 éves jubileumról a közoktatásügy irányítói (Heves megyét, Eger városát kivéve) sajnos elfelejtkeztek. Megemlékezéseket csak a Magyar Pedagógiai Társaság Napközi Otthoni Nevelési Szakosztálya, a Heves és Vas Megyei Pedagógiai Intézet tartott Egerben és Szombathelyen. Budapesten a XI. és a XVII. kerületi Pedagógiai Szolgáltató Központ és a Fővárosi Pedagógiai Intézet emlékezett meg az évfordulóról.¹

A 21. század elején meg kellene szüntetni az iskolai napközi otthonok „pályaszéli” helyzetét (Trencsényi László megfogalmazása). Itt lenne az ideje, hogy a napközi otthonok számára is fejlesztési koncepciókat és cselekvési terveket dolgozzanak ki. A terveket elsősorban intézményi, valamint országos és települési szinten lehetne elkészíteni.

A jól átgondolt tervkészítést számos alapvető tény indokolja. Néhányat itt is megemlítünk:

• A Magyar Köztársaság Alkotmányának 16. §-a kimondja, hogy „A Magyar Köztársaság különös gondot fordít az ifjúság létbiztonságára, oktatására és nevelésére, védelmezi az ifjúság érdekeit”. A leírtak gyakorlati megvalósítása elmaradhatatlan. Úgy gondoljuk, hogy ez a törvényi előírás az iskolai napközi otthonos gyermekek százezreire (az általános iskolás korúak közel 40%-ára) is vonatkozik!
• A Magyar Nemzeti Fejlesztési Terv a nevelés-oktatás, az esélyegyenlőség és a kiemelkedő tanulók témáinak gondozásával is foglalkozik. A napközi otthonos tanulók között is sok kiemelkedő képességű tanulót találunk.
• A Magyar Pedagógiai Társaság, az Új Pedagógiai Szemle folyóirat és a Nemzeti Fejlesztési Hivatal munkatársai 2005. február 18-án közösen vitatták meg, hogy „Milyen legyen az oktatás jövőképe?”.² Ez a téma egyértelműen az iskolai napközi otthonokat is érinti.
• Az Európai Unió Alkotmányában (amelyet a Magyar Köztársaság 2004. december 20-án ratifikált) a minden ember számára biztosítandó színvonalas nevelés-oktatás és az esélyegyenlőség biztosításának alapvető témái is megtalálhatóak. Jól tudjuk, hogy a régebbi EU-tagországokban (Dánia kivételével) a napközis ellátás fejlesztése jelentős mértékű.³
• A magyar napközi otthonok kiemelt funkciója – az iskolai és a szociális feladatok mellett – a gyermekvédelmi, a nevelési, a személyiségformálási és újabban az esélykiegyenlítési feladatok ellátása.⁴ Az iskolai pedagógiai programok és az újabban hozzájuk kapcsolt minőségfejlesztési programok nem a napközi otthon funkcióiból adódó, illetve kialakított cél- és követelményrendszernek megfelelően tartalmazzák a napközi otthonok fejlesztésére vonatkozó terveiket.⁵ Ebből következően szakmailag nem megalapozottak a napközi otthonokra vonatkozó fejlesztési tervek. Ezt a tényt a speciális napközi otthoni neveléstant jól ismerő közoktatási szakértők a programok értékelésekor megállapíthatták.
• Az iskolai napközi otthonok nevelőmunkájának fejlesztése érdekében a Magyar Pedagógiai Társaság Napközi Otthoni Nevelési Szakosztálya 2002 decemberében elkészítette Az esélyteremtő napközi otthonok fejlesztése című ajánlást, melyet az oktatási miniszterhez is eljuttattak. Ennek alapján a minisztériumban előterjesztés készült a napközi otthonok fejlesztési szükségleteiről. Sajnálatos, hogy az ajánlásban foglaltak – takarékossági okok miatt – nem valósulhattak meg.⁶
• Ennek ellenére mégis foglalkozunk az iskolai napközi otthonok fejlesztésének témájával. Reméljük, hogy az iskolafenntartók (önkormányzatok, egyházak, alapítványi iskolák), az iskolavezetők, a napközi otthoni munkaközösségek és az újonnan szerveződő területi, kerületi napközis szakmai műhelyek, a napközi otthoni pedagógusok a nevelőtestületek érintett tagjaival, valamint a szülőkkel, a kreatív és öntevékeny napközis tanulókkal sokat tesznek – mert tehetnek – majd a fejlesztési koncepciók és a cselekvési programok megvalósításáért.
• A napközi otthonok nevelőmunkájának fejlődését kívánjuk elősegíteni Az Iskolai Napközi Otthoni Pedagógusok III. Országos Konferenciájának megszervezésével 2005. november 14–16. között. (Az első ilyen tanácskozás 1942-ben már a háborúban álló Magyarországon volt, a másodikat [az 1989 előtti társadalom ezt nevezte elsőnek] 1960-ban rendezték.)

A tervezett III. országos konferencia részletes tervezetét megtárgyalta és elfogadta a Magyar Pedagógiai Társaság Elnöksége és a Magyar Kultúra Alapítvány vezetősége; a konferencia fő szervezőiként segíteni kívánják annak megvalósítását. Az elfogadott tervezet alapján elkészült a konferencia forgatókönyve és programja is.⁷ Az anyagi támogatások megszerzése azonban még bizonytalan. Ha ezt a konferenciát sikerül megszervezni, akkor e tanulmányban leírt fejlesztési elképzelések ott bizonyára vitaanyagként szerepelnek majd.

A napközi otthoni nevelőmunka fejlesztésének irányai, szakaszai

A napközi otthoni nevelőmunka fejlesztésének irányait, főbb tennivalóit 10 évre elosztva három szakaszba rendeztük. Az első szakaszt rövid távra, a második szakaszt középtávra, a harmadik szakaszt hosszú távra képzeljük el. Természetesen a programokat kidolgozó intézmények, települések, regionális szervek által felölelt iskolai napközi otthonok állapota különböző. Közismert az a tény, hogy sokfélék az iskolák, ugyanúgy sokfélék a napközi otthonok is. Elöljáróban hangsúlyozzuk, hogy hazánkban kiválóan működő napközi otthonok is vannak, bizonyára nem is kevesen. Tapasztalatok alapján azonban kijelenthetjük, hogy napközi otthonaink nagy része – a szükséges feltételrendszer hiányában – gyengén, egyesek pedig rosszul végzik nevelőmunkájukat. Fenti megállapításunk nem objektív tényekre, csak szűkebb körű tapasztalatokra támaszkodik.

Az első szakasz javasolt tennivalói

Az első (rövid távú) szakaszban (pl. a 2005/2006. tanévtől a 2006/2007. tanév végéig) lehetne meghatározni a napközi otthoni nevelőmunka fejlesztésének előkészítő tennivalóit:

• Először is célszerű felülvizsgálni a jóváhagyott és érvényben lévő Iskolai Pedagógiai Program és a Minőségfejlesztési Program napközi otthonra vonatkozó megállapításait. E programokat a napközi otthoni szakirodalommal kell összevetni. (Az irodalmat lásd a 4. és 5. számú jegyzetben.)
• A napközi otthonok és az óvodák egymásra épülő lehetőségeit vizsgálva, az azonosságokat és a különbözőségeket célszerű összehasonlítani az iskolák és az óvodák terveivel. Ez különösen abban az esetben lényeges, ha bizonyos óvodákból sok gyermek kerül az iskolai napközi otthonba. Ismert tény, hogy az óvodás gyermekek többsége „napközis” lesz. Örvendetesnek tartjuk, hogy az óvodapedagógusok és a napközi otthoni pedagógusok egy része keresi nevelőmunkája kapcsolódási pontjait és egymásra épülésének útjait.
• A kidolgozott fejlesztési koncepciókat, az első (majd a második és a harmadik) szakasz cselekvési programjait alaposan meg kellene vitatni a napközi otthoni munkaközösségekben, a munkaközösség-vezetők szakmai műhelyeiben és közösen az óvodapedagógusok munkaközösségeivel. E szakmai viták alapján lehetne csiszolni és kiegészíteni a cselekvési terveket.
• A Pedagógiai Szolgáltató Központokban vagy a napközi otthoni pedagógusokat is foglalkoztató módszertani központokban Napközis Szakmai Műhelyeket kellene létrehozni és működtetni a tanévi programok alapján. (Ilyen műhely működik például Budapest XII. kerületében.)
• A fejlesztés első szakaszában az iskolai stb. napközi otthoni munkaközösségeknek össze kellene gyűjteniük a napközi otthoni nevelőmunkával kapcsolatos régebbi, újabb és legújabb szakmai anyagokat, publikációkat, cikkeket, tanulmányokat, könyveket, tapasztalatgyűjteményeket. Ezek ajánló bibliográfiáját is célszerű lenne összeállítani és minden napközi otthoni pedagógushoz eljuttatni.

Egy szakmailag megalapozott napközi otthoni fejlesztés nem képzelhető el a napközi otthoni nevelőmunka szakirodalmának alapos tanulmányozása nélkül. A fejlesztési koncepciók, a cselekvési programok kidolgozásához ezek a szakmunkák az újabb pszichológiai és pedagógiai szakirodalom kapcsolódó munkáival jelentős segítséget adhatnak. Biztosíthatják a szakszerűséget!

Már a rövid távú fejlesztés időszakában szükséges lenne megszervezni a napközi otthoni nevelés elmélete és gyakorlata tárgykörben azt a 120 órás továbbképzést, amely a legtöbb, napközi otthonban dolgozó pedagógus számára alapképzést jelentene. A hosszú távú tervek részletezésekor erre a témára még visszatérünk.⁸ Az alapozó és a szakmai fejlődést biztosító akkreditált továbbképzés fontosságát az is mutatja, hogy az említett program alapítása óta például Budapest XI. kerületében 17 napközis nevelő szerzett tanúsítványt. Más helyen ez a továbbképzés még nem szerveződött meg. A 2005/2006. tanévben Budapest X. és XII. kerületében tervezik ennek a négymodulos továbbképzésnek a lebonyolítását.

A napközi otthoni pedagógusok speciális továbbképzésének hiánya is okozza a napközi otthonok problémáinak növekedését. Ezért a helyzetért mindenekelőtt az iskolafenntartók, az iskolavezetők, a napközi otthoni munkaközösségek, de a pedagógusképző és a pedagógus-továbbképző intézmények is felelősek. Az Oktatási Minisztérium felelősségét e téren fel sem merjük vetni, mivel gyakran az új irányítási rendszerre hivatkoznak. A napközi otthoni pedagógusok úgy gondolják, hogy az Oktatási Minisztériumnak jelentős szerepe van a napközi otthoni pedagógusok és a napközi otthonok minőségének fejlesztésében, mivel 1997-ben a kötelező továbbképzésről szóló rendeletet is ők adták ki.

A második szakasz javasolt tennivalói

A második (középtávú) szakaszban (pl. 2007/2008. tanévtől a 2009/2010. tanévig) lehetne kidolgozni a napközi otthoni nevelőmunkát alapozó, megerősítő tennivalókat.

• A napközi otthon belső (iskolai) és külső (intézményi, társadalmi) kapcsolatrendszerét a lehető legteljesebb mértékben, a helyi körülmények függvényében kellene kiépíteni, illetve tovább erősíteni.⁹ A kapcsolatrendszer hatékony működése (ezt mindig a napközi otthoni pedagógus szemszögéből kell vizsgálni) segíthetné a fejlesztéshez készült cselekvési programok megvalósulását.
• A középtávú szakaszban meg kellene erősíteni a hosszú évtizedek során kialakult gazdag napközi otthoni tevékenységrendszert.¹⁰ Elemezni szükséges, hogy az 1996-tól megváltozott és csökkentett napközi otthoni foglalkozási idő (5 óráról 3,5 óra az alsó tagozaton; 3 óra a felső tagozaton) milyen tevékenységi arányokat és milyen havi, heti, napi időbeosztást tesz indokolttá. E tervek részletes kialakításához elengedhetetlen a biológiai (változatosság), a pszichológiai (a napi öröm biztosítása) és a pedagógiai (alapos szervezés) nézőpontok, aspektusok ismerete.¹¹

A napközi otthoni speciális ismeretek terjesztésével meg kell gátolni, hogy a napközi otthonokban tovább erősödjenek a „csak megőrzőhely” (ez is fontos) és a „csak tanulószoba” (ez is nagyon fontos) jellemzők. A napközi otthon tevékenységrendszerének arányait a már említett alapfunkcióknak és a nevelési céloknak megfelelően szükséges alakítani. A fejlesztési koncepcióban pontosan és konkrétan ki kell dolgozni például azt, hogy a napi tervben mikor kerül sor a tanulásra, a szabadidőre és a pihenésre stb.

• A napközi otthon tevékenységrendszerében lényegesen kiemeltebb szerepet kell kapnia az egészséges életmódra nevelésnek. A személyi és környezethigiéniára, az étkezési kultúrára, az erkölcsi alapokon nyugvó (férfi és a nő közötti) szexuális nevelésre, a drogozás, az alkoholizálás, a dohányzás megelőzésére, prevenciójára különösen hatékony terveket szükséges készíteni.¹²
• A középtávú fejlesztési szakaszban a legnagyobb fejlődést a hatékony tanulásszervezésben, a differenciált tanulásirányításban szükséges elérni.¹³ Hazánk mai gazdasági, társadalmi fejlettségét figyelembe véve lényegesen magasabb követelményeket szükséges támasztani a napközi otthoni tanulás terén. A tanulásirányítási folyamatban – a napközi otthoni pedagógusokra és a tanulókra vonatkozóan egyaránt – fejleszteni kell azokat a kompetenciákat, amelyek a 21. századi társadalomban fontossá váltak a személyes életszférában is, például a másokkal való együttműködés képességét, a szolidaritást; a toleranciát; a másokért érzett felelősséget; az önálló életvezetés képességét stb.
• A magyar napközi otthonok elismerten gazdag hagyományainak megfelelően a nevelőmunkára fordítható idő egy részét – a tanulással is szoros összefüggésben – a pozitív irányú személyiségfejlődést biztosító és a negatív irányú személyiségfejlesztést (a manipulálást, a fanatizálást, a médiákban is előforduló züllesztést, a gyűlöletkeltést) ellensúlyozó szabadidős foglalkozások szervezésére szükséges fordítani.¹⁴

A foglalkozásokhoz – a többi alapvető napközi otthoni foglalkozással együtt – legalább a minimális (de 2010-ig az optimális) személyi, tárgyi-dologi, költségvetési feltételeket kellene biztosítani.¹⁵ A feltételrendszer biztosítása az iskolafenntartók, az iskolavezetés és az érintett szülők közös feladata. A pályázati lehetőségeket is jobban ki kellene használni a napközi otthonok körülményeinek javításához.

• 2010-ig jó lenne elérni, hogy valamennyi napközi otthoni csoportban, naponként legalább harminc percben, az életkornak megfelelő játék- és sportfoglalkozásokat szervezzenek. E terv megvalósításában az iskolák testnevelői, a különböző sportegyesületek, a hozzáértő és vállalkozó szülők is segítséget nyújthatnának a napközi otthoni pedagógusoknak. Hasznosítani kellene a tervek kidolgozásakor és gyakorlati megvalósításukkor a jó óvodák tapasztalatait is (pl. úszás, korcsolyázás, szakember irányításával futballozás, atletizálás biztosítása, esetleg síoktatás). A középtávú fejlesztés során el kellene érni, hogy az esélytelenebb, szegényebb családok gyermekei is részesüljenek az említett foglalkozásokban. Egy demokratikus társadalomban nem fordulhat elő, hogy a gyermekek egy nagy csoportja szabadidejében nem részesül olyan foglalkozásokban, mint a jó anyagi körülmények között élő családok gyermekei!
• A középtávú időszakban a napközi otthonok erőteljesebb fejlesztése érdekében különös gondot kellene fordítani a napközis gyermekek szüleinek és a pedagógusoknak a kapcsolatára, párbeszédére, együttműködésére. Ehhez jobban meg kell ismerni a téma kutatási eredményeit.¹⁶ A cselekvési tervek megvalósításában erőteljesebben lehet építeni a szülők részvételére és a fejlesztéshez nyújtandó segítségükre.¹⁷ Az óvodák, de számos iskola és napközi otthon példája is bizonyítja, hogy a szülők bekapcsolásával lényegesen eredményesebben valósíthatók meg azok a tennivalók, amelyeket a pedagógusok fontosnak tartanak.

A harmadik szakasz javasolt tennivalói

A harmadik (hosszú távú) szakasz (pl. 2010/2011. tanévtől 2014/2015. tanévig) fejlesztési koncepciójában és cselekvési terveiben a színvonalas napközi otthoni nevelőmunka megszilárdulását, állandósulását, a szilárd, de az igényeknek mindig megfelelő fejlesztés biztosítását, a stabilizálódást kellene legfőbb célként megjelölni.

Az alábbi tennivalókat az első és a második szakaszban tervezett és megvalósult programokra építsük. Arra különösen vigyázzunk, hogy amit már elértünk, az továbbra is megmaradjon, sőt fejlődjön. A legtöbb fejlett EU-tagországban megőrzik, amit elértek, sőt továbbfejlesztik azt. Ezt láttuk például Bajorországban, Svájcban, Ausztriában, Svédországban. Hazánkban gyakran ennek az ellenkezőjét is lehet tapasztalni. De az is tény, hogy számos kiváló iskola, az említett országokhoz hasonlóan, biztosítani tudja a fokozatos fejlődést, előrehaladást.

• Az oktatás jövőképéről való gondolkodás országos fejlesztési céljai és konkrét programjai a napközi otthonokat is elérve, a lehető legjobban valósuljanak meg ebben a szakaszban. Például a tanulás iránti igény erősödése; az egyenlőtlenségek mérséklése; a leszakadók, az iskolát hiányos tudással elhagyók arányának csökkentése; a mai és a holnapi gazdasági, társadalmi fejlődéshez szükséges oktatási tartalmak biztosítása, az értékek hatékony átadása stb.¹⁸

Az iskolai, azon belül a napközi otthoni nevelőmunka fejlesztési koncepcióját és cselekvési terveit a főbb témákban összhangba kell hozni a Nemzeti Fejlesztési Terv nevelést-oktatást, esélykiegyenlítést segítő céljaival, programjaival. De összhangot kell teremteni az EU nevelést, oktatást, esélyegyenlőséget érintő fejlesztési céljaival is. Ezt a munkát az iskolavezetők, a nevelőtestületek, a napközi otthoni munkaközösségek, a napközi otthoni pedagógusok végezhetik el.

• A napközi otthoni nevelőmunka fejlesztési koncepcióinak és cselekvési programjainak kidolgozói alaposan ismerjék meg a magyar közoktatás általános hosszú távú fejlesztési céljait. Ilyen például az egész napos nevelési igényt kielégítő iskolai rendszer létrehozása, amelynek jellemzői: a gyermekközösségek demokratikus működtetése; a környezetvédelem; a gyermek egészségi állapota és életminősége; a kulturális érdeklődés kielégítése és fenntartása; a szolidaritás és a méltányosság elveinek érvényesülése; Magyarország sikeres európai integrációja; a nevelési célok folyamatos megújítása a társadalom és a helyi közösségek igényei szerint; a stabil és színvonalas neveléshez-oktatáshoz a feltételek biztosítása; a pedagógusok és az intézmények alkalmazottai számára a biztos életpálya és előrejutás szavatolása. A fő közoktatási célok összhangban vannak az iskolai és az annak szerves részét képező napközi otthoni nevelési célokkal.
• A harmadik fejlesztési szakaszban (de az első és a második szakaszban is) eddig említett cselekvési tennivalók megvalósításának alapfeltétele a napközi otthoni pedagógusok gondosabb kiválasztása, képzése és továbbképzése, személyi állományának megerősítése, a nagyobb mozgásoktól való mentesítése.¹⁹ A hosszú távú fejlesztési szakasz végéig (2015-ig) el kell érni, hogy megszűnjön a napközi otthoni pedagógusok napjainkban is meglehetősen erős fluktuációja. Sokat kell tenni azért – ez az iskolafenntartók és az iskolavezetők feladata –, hogy a napközis pedagógusok ne tekintsék átmenetinek a napközi otthonban vállalt beosztásukat. Tény, hogy ez szakmailag nagy kihívást jelent, de idegrendszerileg is jelentősen terheli őket. Gondosabb nevelői kiválasztással meg lehetne szüntetni azt a történelmileg kialakult hamis hierarchiát, hibás szemléletet (a napközi otthoni pedagógusok lenézését), amely az osztályban tanítókat a napközi otthoni nevelők „fölébe” helyezi.²⁰) Az elkövetkező évtizedben a napközi otthoni szakembereknek, közoktatási szakértőknek segíteniük szükséges a pedagógusképző intézmények, az egyetemek tanítóképző és tanárképző karain a napközi otthoni nevelés elméletével és gyakorlatával foglalkozó oktatókat, hogy hallgatóikat igényes szakmai programok alapján képezzék, és jól készítsék fel a napközi otthoni nevelőmunkára.²¹ A felsőoktatásban el kell érni a napközi otthoni nevelő szak indítását. Ezzel kapcsolatos próbálkozások az Eszterházy Károly Főiskolán vannak.
• Az iskolafenntartóknak és iskolavezetőknek el kell érniük, sőt kötelezővé kell tenniük, hogy az 1997. évi pedagógus-továbbképzési rendeletnek megfelelően a pedagógiai intézetekben, a pedagógusképző intézmények továbbképző intézeteiben a napközi otthoni pedagógusok elvégezzék a 2002-ben akkreditált 120 órás napközi otthoni nevelői továbbképzést, és arról tanúsítványt szerezzenek. A pedagógiai gyakorlatban az eddig érintett képzési és továbbképzési formákhoz kipróbált programok is találhatók.²²
• A napközi otthoni pedagógusok megbecsülése és szakmai fejlődése érdekében (2005-től számítva) húszévenként országos konferenciákat ajánlott szervezni. Erre már korábban is utaltunk.
• A napközi otthoni pedagógusok számára kiemelten és tanévenként megrendezett Pedagógiai Napok sorozatában előadásokat szükséges szervezni. Hozzáértő előadók meghívásával a napközi otthoni nevelés elméleti és gyakorlati témáit tárgyalják meg. Napközis nevelőknek szóló előadások és vitatémák a rendszerváltozás óta ritkán szerepelnek a pedagógusok számára szervezett rendezvényeken.

A napközi otthoni nevelők pedagógiai napjait össze lehetne kötni a napközis tanulók által készített tárgyak kiállításával. Ilyen kiállítás először és talán utoljára, a I. Országos Tanácskozás alkalmával, 1942-ben volt.

• Nagyobb figyelmet szükséges fordítani a napközi otthoni neveléstan tárgykörébe tartozó témák kidolgozására és publikálására. Ezt a témát is érintettük már fentebb, de fontossága miatt más szempontból megismételjük. Cikkek, tanulmányok, könyvek, tapasztalatgyűjtemények, egyetemi, főiskolai szakdolgozatok, tudományos diákköri munkák, ajánló bibliográfiák megjelentetése elengedhetetlen. A napközi otthoni nevelést érintő pályázatok kiírására is gondoljanak az illetékesek! A rendszerváltozás előtt írtak ki ilyen pályázatokat. Az elkészült munkák javát például A Tanító című folyóirat folyamatosan közölte. Ezen a téren nagy a visszaesés. A pedagógiai szaklapok többsége – az Iskolakultúra, a Módszertani Közlemények, a Neveléstörténet és az Új Pedagógiai Szemle kivételével – nem foglalkozik a napközi otthoni nevelés problémáival. Ez érthetetlen, mivel több százezer hátrányos helyzetű gyermek neveléséről van szó!
• A hosszú távú fejlesztési és cselekvési tennivalók kidolgozása során a napközi otthoni nevelés-oktatás legalapvetőbb és fentebb már érintett speciális tartalmi kérdéseinek a kimunkálására és gyakorlati megvalósítására szükséges összpontosítani. Az eddig elmondottakat kiegészítjük és összegezzük e vonatkozásban. A tartalmi kérdések kimunkálása során az iskolavezetők, a napközi otthoni munkaközösségek, a napközi otthoni pedagógusok és a szülők törekedjenek
• • az intézménytörténeti örökség megőrzésére,
  • a sajátos napközi otthoni tervezőmunkára,
  • a napközi otthoni feltételrendszer, kapcsolatrendszer és tevékenységrendszer egészének elméleti megalapozására és gyakorlati megvalósítására,
  • a napközi otthoni társas-közösségi kapcsolatok fejlesztésére,
  • az eredményes erkölcsi nevelés megvalósítására,
  • a viselkedéskultúra fejlesztésére,
  • az európai szintű környezetkultúra megoldási lehetőségeinek feltárására és cselekvési tervekbe foglalására.
• Az iskolafenntartók gondoskodjanak arról, hogy ezek a témák a minőségfejlesztési programokban benne legyenek, azok értékelése, ellenőrzése rendszeresen megtörténjen.

Meg kellene változtatni azt a sajnálatos helyzetet, hogy a neveléstudományi kutatásokban (de a pszichológiai és a szociológiai kutatásokban is) a napközi otthoni nevelés témája szinte egyáltalán nem szerepel. Megemlítjük, hogy hazánkban az első egyetemi doktori értekezés elkészítése és megvédése 1967-ben történt.²³ Majd az ezt követő években Abrudbányay János a Szovjetunióban védett meg egy napközi otthoni tárgyú disszertációt. Sajnos ezt a munkát nem publikálták. Az Országos Pedagógiai Intézetben Kereszty Zsuzsa foglalkozott még e témakörrel. Abban az időben Eperjessy Gézáné számos írását olvashattuk a napközi otthonok és az iskolaotthonok problémáiról. Az Országos Közoktatási Intézetben a napközi otthoni nevelés – tudomásunk szerint – nem kutatási téma. A Jelentés a magyar közoktatásról című kötetekben sem találunk érdemleges tanulmányokat erről. Az említett tények azt mutatják, hogy a napközi otthoni nevelés témaköre napjainkban is lebecsült, és valóban a „pálya szélén” van. Kivételt, a rendszerváltozás óta, Füle Sándor, Szalóki Béláné és Lakatos Mihály munkái, könyvei jelentenek.

Fenti kijelentéseink bizonyítására még az alábbi kérdéseket emeljük ki.

• Az életkori sajátosságok figyelembevételével, valamennyi napközi otthoni csoportban biztosítani szükséges (az „egész nap az iskolában” helyzetnek megfelelően) a pihenéshez, az ellazuláshoz, a feszültség csökkentéséhez (relaxáláshoz) szükséges nevelői felkészültséget, a tárgyi-dologi és a költségvetési feltételeket. Amennyiben a fenntartók ezt nem teszik meg, akkor a napközis gyermekek szüleitől kell kérni az ehhez szükséges legfontosabb eszközöket.
• A napközi otthoni tanulók pihenése jelenleg még az óvodát elhagyó első osztályos gyermekek esetében sem biztosított. Ez szerintünk gyermekellenes, a Gyermeki Jogok Egyezménye több pontjának be nem tartását mutatja.²⁴
• A kidolgozandó napközi otthoni cselekvési programok hosszú távon (de ha lehet már korábban) feltétlenül tartalmazzák azokat a lehetőségeket, amelyek minden szegény családban élő napközis gyermek számára biztosítják két idegen nyelv napközi otthonban is történő tanulását vagy legalább gyakorlását. Ehhez kitűnő mintát ad a széles körben propagált az Angol napközi alsós gyerekeknek elnevezésű Club (Budapest I. kerületben) programja. Csak az a probléma a napközis gyermekek szempontjából, hogy itt havi 35 000 Ft-ot kell a szülőknek fizetniük a nyelvtanulásért.

El kell dönteni, hogy e téren az erre illetékesek mit tegyenek. Nem tartható, hogy a többségében hátrányos helyzetű, esélyegyenlőtlen több százezer napközis gyermek ilyen „juttatásban” nem részesül. Ha az idegen nyelvek tanulása, gyakorlása terén az iskola, a napközi otthon nem tudja biztosítani a lehetőségeket, akkor annak súlyos következményei lesznek. A napközi otthonban történő idegennyelv-tanuláshoz fel kellene használni a Nemzeti Fejlesztési Hivatal ilyen tárgyú pályázati lehetőségeit is. Egy ilyen nyelvtanulási terv például Franciaországban kiemelt politikai téma is.²⁵

• Nem tartjuk túlzottnak azt a fejlesztési igényt sem, hogy a napközis gyermekek (ugyanúgy, mint a jobb módú családok gyermekei pénzért) eljussanak idegen nyelvű nyári napközis táborokba. A rendszerváltozás előtt ilyen táborokat a munkás-paraszt szülők gyermekei számára szerveztek. Azokról a pedagógiai lapokban (pl. Köznevelésben) publikációk is megjelentek.
• Az elkövetkező tíz év alatt vissza kellene állítani a rendszerváltozás előtt állami támogatással és jelentős társadalmi munkákkal kiépített nyári napközis táborok rendszerét. Fizetős nyári táborokat ma is lehet találni, ám ezekbe a szegény családok gyermekei aligha jutnak be.
• Minden napközis gyermek számára biztosítani kellene a nyári csereüdültetésekben való részvételt. A rendszert ki kellene építeni. Hazai tapasztalatok is rendelkezésre állnak. Elképzelhetetlen a mi társadalmunkban, hogy egy gyermek azért nem jut azokhoz a lehetőségekhez, amelyeket a fentiekben említünk, mert szegény családba született.
• A hosszú távú fejlesztési koncepciókban és cselekvési tervekben átgondoltan kellene kidolgozni a téma szakembereinek a modern technika megismerésére és gyakorlására vonatkozó programokat. Ilyen programok (pénzért és a szülők hozzáértése alapján) sok gyermek számára örvendetesen elérhetőek. De vizsgálni szükséges, hogy mi történik azokkal a gyerekekkel, akik nem tudnak az említett programokba bekapcsolódni. Nem tudunk arról, hogy Az Esélyteremtés és számítógép programba tudatosan bekapcsolnák a napközis tanulókat. Örömmel hallottuk viszont, hogy egy internetjátékház napközis csoportokat is fogad.

Mindenképpen azt kell elérni, amit a jobb módú családokban a szülők e téren gyermekeiknek nyújtani tudnak. Esélykiegyenlítésre itt is szükség van.

Ha az említett rövid, közép- és hosszú távú cselekvési tervek az elkövetkezendő tíz év alatt a napközi otthonokban nem valósulnak meg, akkor „kiszámítható”, mi vár az iskolában és az életben is azokra a gyermekekre, akiket sorsuk egy ilyen „csak megőrzőhelyre” juttatott.

Egyetértünk azokkal a külföldi politikusokkal (hazai politikusoktól is hallunk hasonló kijelentéseket), hogy gyermekeinket nem a tegnapelőttre, hanem a holnapra kell felkészíteni. Ez az alapvető célkitűzés a napközi otthoni gyermekekre is egyértelműen vonatkozzon. A magyar államnak, a magyar politikának, a magyar pártoknak, az iskolafenntartóknak, az iskolavezetőknek, a nevelőtestületeknek, a napközi otthoni munkaközösségeknek, a napközi otthoni pedagógusoknak, a szülőknek, de a napközi otthonban nevelődő tanulóknak is össze kell fogniuk, rendszeresen együtt kell működniük, hogy valamennyi napközis gyermek, közöttük a sok roma gyermek a nehéznek ígérkező holnapra felkészüljön.²⁶