Országos folyamatok (statisztikai elemzés)¹

A vizsgálat ezen szakaszában a demográfiai, a szociális helyzet és a továbbhaladás jellemzőinek idősoros mutatóit vizsgáltuk. Ez a kérdéskör természetszerűleg nem az iskolarendszeren belüli tényezők vizsgálatára irányult, hanem országos szinten megragadható tendenciákra, amelyek az oktatási rendszert kihívásként érik. Mivel az országos statisztikákban elkülönítve szerepel a veszélyeztetettek csoportja, mód nyílt arra, hogy a továbbiakban az adatokat összevethessük a kedvezőtlen társadalmi helyzetű tanulók arányának változásával.

A tanulólétszám és -összetétel változásai az általános iskolákban

Bár a tanulólétszám alakulása nincs közvetlen összefüggésben a hátrányos helyzet kialakulásával, az iskolák helyzetét jelentős mértékben meghatározza, ezért igyekeztünk átfogóan, s egyben területi bontások segítségével a fő tendenciákat megvizsgálni. Az általános iskolai tanulók száma országosan 1993 és 1997 között 4,5%-kal csökkent, de már ismét nőni látszik. Legalábbis erre következtethetünk abból a tényből, hogy az alsóbb évfolyamokon az elsős gyerekek aránya 12%-ról 13%-ra nőtt.

A demográfiai csökkenés nem egyenletesen oszlik meg az egyes térségekben és településtípusokon. Nem csökkent lényegesen az ország északi részében, s csak kismértékben csökkent a Dél-Dunántúlon, átlagos mértékű volt az Alföldön (Észak- és Dél-Alföld) és a Dunántúl keleti részén. A csökkenés a központi térségben és a Dunántúl nyugati részén, azaz a fejlettebb területeken volt a legnagyobb. Településtípus szerinti bontásban már 1993-ban is a községek emelkednek ki, ahol – az elsős és ötödikes tanulók aránya közti különbségből következtetve – leginkább nőtt a tanulólétszám. A tanulólétszámban mutatkozó különbség a szélső pólusok között öt év alatt kismértékben nőtt (1,3%-ról 1,8%-ra).

1. táblázat • A gyereklétszám változása az általános iskolákban 1993 és 1997 között régiónként

	1993	1997	1999	1993/97
Központ	192 113	174 654	172 628	90,91
Észak-Magyarország	235 465	234 344	207 240	99,52
Észak-Alföld	107 574	102 568	130 904	95,35
Dél-Alföld	120 438	115 560	131 509	95,95
Közép-Dunántúl	105 757	100 041	99 350	94,6
Nyugat-Dunántúl	100 327	92 817	91 841	92,51
Dél-Dunántúl	147 742	144 264	127 129	97,65
Együtt	1 009 416	964 248	960 601	95,53

2. táblázat • Az elsős és ötödikes általános iskolai tanulók aránya az összes tanuló %-ában (1993, 1997)

Településtípus		1993		1997		1999
		Tanulók	Az összes tanuló %-ában	Tanulók	Az összes tanuló %-ában	Tanulók	Az összes tanuló %-ában
Budapest	elsős	18 752	11,8	17 687	12,3	17 315	12,2
	ötödikes	19 884	12,5	18 173	12,7	17 711	12,5
	összesen	159265	100	143294	100	141436	100
Megyei jogú város	elsős	22 705	12	24 608	12,4	24 003	12,1
	ötödikes	23 758	12,6	25 331	12,7	25 088	12,7
	összesen	188666	100	198752	100	198233	100
Város	elsős	31 766	12,2	35 213	12,7	33 680	12,2
	ötödikes	32 511	12,5	35 523	12,8	34 709	12,5
	összesen	260627	100	278266	100	277132	100
Község	elsős	52 456	13,1	48 367	14,1	46 426	13,5
	ötödikes	49 007	12,2	42 488	12,4	42 091	12,2
	összesen	400858	100	343936	100	343800	100
Összes	elsős	125679	12,5	125875	13,1	121424	12,6
Összes	ötödikes	125160	12,4	121515	12,6	119599	12,4
Összes	tanuló	1009416	100	964248	100	960601	100

A másik vizsgált kérdéskör a hátrányos helyzetű, ill. veszélyeztetett tanulók arányának alakulása volt. A veszélyeztetett tanulók aránya mindkét évben a fővárosban volt a legmagasabb, ezt követték – jóval szerényebb mértékben – a községek, a városok és a megyei jogú városok. Évfolyamonként jellemzően nőtt a veszélyeztetettség: az 5. évfolyamosok között arányuk rendre magasabb volt, mint az 1. évfolyamon (kivéve a községeket, ahol ez épp fordítva van). A 4 év alatt bekövetkezett változások között az a legszembetűnőbb, hogy bár a jellemző sorrend megmaradt (Budapest, község, egyéb város, megyei jogú város), mindenütt nőtt a veszélyeztetettek aránya, legerősebben a fővárosban, legkevésbé a kisebb városokban, s a szélső pólusok közt is nőtt a különbség.

A térségeket vizsgálva is hasonló tendenciákat érhetünk tetten: a veszélyeztetettek aránya a központi térségben volt a legmagasabb, s a nyugat-dunántúli térségben a legalacsonyabb. A növekedés kiugró volt a központi térségben, jelentős az Észak-Alföldön, és a Kelet-Dunántúlon, alacsony a Nyugat-Dunántúlon és a Dél-Alföldön. Kelet-Dunántúl romló tendenciáját tekintve az Észak-Alföldhöz közelít, szemben Dél-Dunántúllal, amely nem romlik. A szélső pólusok közti megnövekedett különbség ebben a dimenzióban is megragadható: a két szélső érték közti különbség a négy év folyamán 10%-ról 13%-ra nőtt.

3. táblázat • A veszélyeztetett tanulók aránya az általános iskolákban, településtípusok szerint (1993, 1997, 1999)

Település- típus		Tanuló	1993		1997		1999
			Veszélyeztetett		Veszélyeztetett		Veszélyeztetett
			N	%	N	%	N	%
Budapest	elsős	18752	2305	12,29	2606	14,73	2474	14,29
	Ötödikes	19884	3 084	15,51	3 540	19,48	3 416	19,29
	Összesen	159265	23303	14,63	26455	18,46	25598	18,1
Megyei jogú város	elsős	22 705	760	3,35	947	3,85	997	4,15
	Ötödikes	23758	1 055	4,44	1 330	5,25	1 249	4,98
	Összesen	188666	7 309	3,87	9 619	4,84	9 578	4,83
Város	elsős	31 766	1 430	4,5	1 874	5,32	1 803	5,35
	Ötödikes	32 511	1 613	4,96	1 953	5,5	1 839	5,29
	Összesen	260627	11 660	4,47	14 670	5,27	14 062	5,07
Község	elsős	52 456	3 629	6,92	3 915	8,09	3 847	8,28
	Ötödikes	49 007	3 200	6,53	3 228	7,6	3 370	8,01
	Összesen	400858	24 233	6,05	24 983	7,26	25 527	7,42
Összes	elsős	125679	8 124	6,46	9 342	7,42	9 121	7,51
Összes	ötödikes	125160	8 952	7,15	10 051	8,27	9 874	8,26
Összes	tanuló	1009416	66 505	6,59	75 727	7,85	74 765	7,78

4. táblázat • A veszélyeztetett tanulók aránya az általános iskolákban, régiók szerint (1993, 1997, 1999)

	1993			1997			1999
	Tanulók együtt	Veszélyeztetettek		Tanulók együtt	Veszélyeztetettek		Tanulók együtt	Veszélyeztetettek
	N	N	%	N	N	%	N	N	%
Központi	192113	75 446	12,89	174654	28163	16,13	172628	27233	15,78
Dél-Alföld	120438	49 754	4,34	234344	16794	7,17	131509	6 254	4,75
Észak-Magyarország	235465	78 618	6,67	115560	5 757	4,98	207240	16463	7,94
Észak-Alföld	107574	37 130	5,69	102568	7 586	7,4	130904	8 082	6,17
Dél-Dunántúl	147742	56 347	4,92	100041	5 750	5,75	127129	7 311	5,75
Közép-Dunántúl	105757	32 366	4,07	92 817	3 397	3,66	99 350	5 955	5,99
Nyugat-Dunántúl	100327	34 844	3,05	144264	8 280	5,74	91 841	3 467	3,78
Együtt	1009416	364500	6,59	964248	75 727	7,85	960601	74 765	7,78

Összességében elmondható, hogy a 90-es években nőtt a veszélyeztettettek aránya (különösen a központi térségben, valamivel kevésbé a hagyományosan kedvezőtlen térségekben és a községekben), s az ebben mutatkozó területi különbségek mértéke is növekedett.

Napközi otthonos oktatás

A családi hátrányok (ill. a veszélyeztetettség) kompenzálásában jelentős szerep jut az iskola szociális funkcióinak. Az iskola szociális ellátó funkciója igen sokrétű, jelen esetben csak néhány, az országos statisztikában elérhető adatot elemeztünk: a napközisek, a tanulószobások, az iskolaotthonosok és a bejárók arányát, 1993 és 1997 adatainak összehasonlításával. Mivel a napközi és az iskolaotthon a délutáni iskolában tartás, s ezzel a délutáni tanulás lehetőségének biztosítását jelenti, különösen nagy jelentősége lehet a hátrányos helyzetű és veszélyeztetett tanulócsoportok hátrányainak leküzdésében.

Mindkét évben az általános iskolai tanulók több mint egyharmada volt napközis, 6%-uk iskolaotthonos, 2-3%-uk tanulószobás. A napközi és az iskolaotthon inkább az alsóbb évfolyamokon, a tanulószoba inkább az 5. évfolyamon volt jellemző. A két év között a napközisek arányának kismértékű csökkenése figyelhető meg. A csökkenés a különböző évfolyamokon eltérő: miközben az 1. évfolyamon nem változott, az 5. évfolyamon jelentős mértékben csökkent a napközisek aránya. Az 5. évfolyamon a négy év alatti változás következtében a napközis tanulók aránya 25%-ról 16-17%-ra csökkent. Ezzel párhuzamosan kismértékben bár, de nőtt a tanulószobások aránya. Összességében 2,5-ről 3,3%-ra, az 5. évfolyamon pedig 4%-ról 6,4%-ra. A napközisek arányának csökkenése nem mondható általánosnak, elsősorban a kisvárosokban és a községekben figyelhető meg, a megyei jogú városokban és a fővárosban ezzel párhuzamosan kismértékű növekedés tapasztalható.

Bár összességében nem változott, némileg átalakult az iskolaotthonos tanulók aránya is: az alsó tagozatos tanulók között ez a forma elsősorban Budapesten és a megyei városokban maradt népszerű, itt a tanulók 1/5-e vesz részt ebben az oktatási formában, a községekben és a kisebb városokban az iskolaotthonosok aránya némileg csökkent. Valószínűsíthető, hogy a napközisek és az iskolaotthonosok számának csökkenésében az önkormányzatok takarékossága játszik szerepet.

5. táblázat • Napközi otthonos szolgáltatást igénybe vevő tanulók aránya (1993, 1997, 1999)

		1993		1997		1999
		%	N	%	N	%	N
Budapest	elsős	14 174	75,59	14 815	83,76	14 573	84,16
	ötödikes	5 273	26,52	4 301	23,67	4 077	23,02
	összesen	61 183	38,42	60 295	42,08	59 887	42,34
Megyei jogú város	Elsős	19 038	83,85	21 925	89,1	21 394	89,13
	Ötödikes	6 631	27,91	6 138	24,23	5 747	22,91
	Összesen	79 341	42,05	89 761	45,16	89 004	44,9
Város	elsős	23 413	73,7	25 786	73,23	24 895	73,92
	Ötödikes	8 464	26,03	6 375	17,95	6 214	17,9
	Összesen	100 270	38,47	100 622	36,16	10 066	36,32
Község	elsős	26 853	51,19	22 642	46,81	21 910	47,19
	Ötödikes	12 197	24,89	6 997	16,47	6 916	16,43
	Összesen	123 706	30,86	90 153	26,21	91 118	26,5
Összes	elsős	83 478	66,42	85 168	67,66	82 772	68,17
Összes	ötödikes	32 565	26,02	23 811	19,6	22 954	19,19
Összes	tanuló	364 500	36,11	340 831	35,35	640 677	35,46

A felzárkóztató foglalkozásban való részvételről sajnos csak az egyik évre vannak adatok, és ezek nem minden esetben mutatnak párhuzamosságot a veszélyeztetettek arányával. Ha a napközis foglalkozásokon való részvételt összevetjük a veszélyeztetettek arányával, azt tapasztalhatjuk, hogy regionális bontásban a napközisek és iskolaotthonosok aránya nem feltétlenül ott magasabb, ahol nagyobb tanulócsoportok bevonása lenne indokolt ezekbe az ellátási formákba. 4 év alatt ebben nem történt jelentős változás, sőt, miközben a veszélyeztetettek aránya emelkedett, a napközisek aránya csökkent.

6. táblázat • A napközis és veszélyeztetett tanulók aránya (1993)

1993	Tanulók száma	Napközis		Veszélyeztetett		Felzárkóztató fogl.-ban v. résztv.
	N	N	%	N	%	N	%
Központi	192 113	75446	39,27	24779	12,89	19 377	10,1
Dél-Alföld	120 438	49 754	41,31	5 234	4,34	10 719	8,9
Észak-Magyarország	235 465	78 618	33,38	15 715	6,67	23 387	9,93
Észak-Alföld	107 574	37 130	34,51	6 130	5,69	11 718	10,89
Dél-Dunántúl	147 742	56 347	38,13	7 273	4,92	12 009	8,13
Közép-Dunántúl	105 757	32 366	30,6	4 310	4,07	7 640	7,22
Nyugat-Dunántúl	100 327	34 844	34,73	3 064	3,05	5 155	5,13
Együtt	1 009416	364500	36,11	66 505	6,59	90 005	8,92

7. táblázat • A napközis és veszélyeztetett tanulók aránya (1997)

	Tanuló	Iskolaotthonos		Napközis		Tanulószobás		Veszélyeztetett
	N	N	%	N	%	N	%	N	%
Központ	174654	11509	6,59	73956	42,34	6058	3,47	28163	16,13
Észak-Mo.	234344	14867	6,34	74597	31,83	7 740	3,3	16 794	7,17
Dél-Alföld	115560	9 083	7,86	44737	38,71	3 453	2,99	5 757	4,98
Észak-Alföld	102568	5 728	5,58	32685	31,87	2 435	2,37	7 586	7,4
Kelet-D.túl	100041	4 979	4,98	30601	30,59	3 819	3,82	5 750	5,75
Nyugat-D.túl	92 817	6 750	7,27	32301	34,8	2 938	3,17	3 397	3,66
Dél-Dunántúl	144264	9 391	6,51	51954	36,01	4 996	3,46	8 280	5,74
Összes	964248	62307	6,46	340831	35,35	31439	3,26	75 727	7,85

Az általunk vizsgált időszakban tehát az iskolák nem töltötték be hátránykompenzáló funkciójukat. Legalábbis a juttatások a veszélyeztetettek arányának növekedésével párhuzamosan nem bővültek, hanem éppen ellenkezőleg, szűkülni látszanak.

Lemorzsolódás és évismétlés

A hátrányos helyzetű tanulók iskoláztatásának eredményessége statisztikai eszközökkel elsősorban a tanulmányi eredményeken és kimaradási arányokon mérhető. A tanulmányi eredmények tekintetében azt vizsgáltuk, hogyan alakult az évismétlések aránya a vizsgált években. Az általános iskolát sikeresen elvégző tanulók aránya a 90-es évek folyamán jelentős mértékben javult, de ez úgy következett be, hogy megnőtt azoknak az aránya, akik nem 14 évesen, hanem hosszabb idő alatt, 15, 16 évesen fejezik be a 8 évfolyamot.

A 90-es évek közepéig az évfolyamok többségében enyhén csökkent az ismétlők aránya, s csökkenni látszik ezzel az átmeneti pontok kiugró értéke is. Az utolsó három évben az évfolyamismétlők aránya stabilizálódott, további javulás azonban nem következett be. Az országos tendenciákat tekintve jellemzőnek mondható, hogy az osztályt ismétlők aránya az 1. és 5. osztályokban a legmagasabb, és a 8. osztályban a legalacsonyabb. Ez nagyrészt az oktatási rendszer tagoltságával, a pedagógiai ciklusok szakaszaival függ össze: az iskolába lépést követően és a szakaszhatároknál az alsó tagozatról a felső tagozatra lépést követően megnő az évismétlők aránya, és ugyanezt tapasztaljuk a 9. évfolyamon is.

Mivel a lemorzsolódás legfontosabb oka a tanköteles kor végének elérése, fontos mutatószám, hogy a tanköteles kor végéig hányan nem végzik el az általános iskolát. A 90-es évek első felében ezen a területen is enyhe javulás volt megfigyelhető. Míg 1990-ben a 16 éves kort elérők 6,1%-a, addig 1996-ban 3,2%-a nem fejezte be az általános iskolát. Ez a javulás azonban 1995-ben megállt, és azóta enyhe romlás tapasztalható. 1997/98-ban már inkább stagnáltak az arányszámok, sőt a 8 év alatti lemorzsolódás tekintetében enyhe emelkedés is megfigyelhető volt.

Ha az évismétlők arányát összevetjük a veszélyeztetettek arányával, kitűnik, hogy a bukottak aránya nem ott kiugró, ahol a veszélyeztetetteké: a legmagasabb Észak-Magyarországon és Dél-Dunántúlon, a legalacsonyabb a központi megyékben és a Dél-Alföldön. (Kelet-Dunántúl itt is előbbre sorolódik.) Tendenciájában is másként mozog a két mutató: míg a veszélyeztetettek aránya országszerte nőtt, az évfolyamismétlők aránya országszerte csökkent – sőt, leginkább ott csökkent, ahol a veszélyeztetettek aránya a leginkább megnőtt: a fővárosban. A tanulmányi eredményesség tehát nem függ össze a veszélyeztetettek arányával.

8. táblázat • Az évismétlők aránya az általános iskolákban (1993, 1999)

Településtípus		1993		1999
		N	%	N	%
Budapest	Elsős	549	2,93	325	1,88
	Ötödikes	583	2,93	413	2,33
	Összesen	3 421	2,15	2 397	1,69
Megyei jogú város	Elsős	844	3,72	589	2,45
	Ötödikes	640	2,69	569	2,27
	Összesen	3 890	2,06	3 340	1,68
Város	elsős	1 311	4,13	1 312	3,89
	Ötödikes	983	3,02	899	2,59
	Összesen	5 533	2,12	5 562	2
Község	elsős	2 979	5,68	2 558	5,51
	Ötödikes	1 965	4,01	1 462	3,47
	Összesen	11 952	2,98	9 595	2,79
Összes	elsős	5 683	4,52	4 784	3,94
Összes	ötödikes	4 171	3,33	3 343	2,79
Összes	tanuló	24 796	2,46	20 894	2,17

9. táblázat • A veszélyeztetettek és az évismétlők aránya, régiók szerint (1993, 1999)

Régió	Veszélyeztetett				Évismétlő
	1993		1999		1993		1999
	N	%	N	%	N	%	N	%
Központ	24 779	12,89	27 233	15,76	4 407	2,29	3 127	1,81
Észak-Mo.	15 715	6,67	16 463	7,94	6 490	2,76	5 333	2,57
Dél-Alföld	5 234	4,34	6 254	4,76	2 688	2,23	2 509	1,91
Észak-Alföld	6 130	5,69	8 082	6,17	2 696	2,5	3 114	2,38
Kelet-Dunántúl	4 310	4,07	5 955	5,99	2 358	2,22	2 181	2,19
Nyugat-Dunántúl	3 064	3,05	3 467	3,77	1 975	1,97	91 841	1,48
Dél-Dunántúl	7 273	4,92	7 311	5,75	4 182	2,82	3 274	2,57
Összes	66 505	6,59	74 765	7,78	24 796	2,46	20 894	2,18

Ha az elemzést a legfontosabb adatok tekintetében az 1999-es évig meghosszabbítjuk (területi bontások nélkül), akkor jól látszik az évismétlők számának további csökkenése, s a veszélyeztetettek számának 1998-ig tartó további növekedése, de 1999-ben kismértékű csökkenés tapasztalható. A napközisek aránya az 1997-es csökkenést követően ismét növekedni látszik, és 35% körüli arányban stabilizálódik.

10. táblázat • Az évismétlők, a veszélyeztetettek és a napközisek aránya az általános iskolákban 1993 és 1999 közt.

Év	Összes	Évismétlők		Veszélyeztetettek		Napközisek
		N	%	N	%	N	%
1993	1 009 401	24 796	2,46	66 498	6,59	364 486	36,11
1994	985 291	23 573	2,39	66 424	6,74	360 361	36,57
1995	974 806	22 366	2,29	68 848	7,06	332 657	34,13
1996	965 998	21 733	2,25	72 016	7,46	323 857	33,53
1997	963 997	21 911	2,27	73 130	7,59	334 390	34,69
1998	964 248	21 639	2,24	75 727	7,85	340 831	35,35
1999	960 601	20 894	2,18	74 765	7,78	340 677	35,46

A statisztikai elemzés során tehát néhány egymásnak ellentmondó tendencia rajzolódik ki: 1. A társadalmi összetételre utaló mutatók a vizsgált időszak alatt romlottak, a napközi otthonos ellátás pedig hasonló mértékben szűkült. Ez a tendencia remélhetőleg átmeneti, az időszak végén ismét kismértékű növekedés mutatható ki. 2. A társadalmi összetétel mutatóinak romlását nem követi a tanulmányi eredmények romlása, sőt a mutatók javulást jeleznek. 3. További ellentmondás, hogy míg adataink szerint az általános iskolában nem nőtt a bukások aránya, középfokon (mint más forrásból tudjuk) nem változott, ill. a szakiskolákban növekedett (Kerékgyártó, 1999).

Mindezekre az egyik lehetséges magyarázat az, hogy a vizsgált időszakban javult az általános iskolák munkája: nehezebb körülmények között nagyobb eséllyel tudták tanulóikkal az általános iskolát elvégeztetni. A másik lehetséges magyarázat a demográfiai helyzet és a finanszírozás összefüggése, aminek következtében megnőtt a gyermekekért folyó harc az iskolák részéről, vagyis inkább igyekeznek a gyengébb tanulókat is az iskolában tartani. Ezt támasztják alá a központi térség adatai, ahol a veszélyeztetettek jelentős arányának ellenére a bukások aránya igen szerény – ellenben a tanulólétszám-csökkenés minden más térségnél nagyobb. Szintén a finanszírozással összefüggő magyarázat lehet, hogy mivel ugyanazt a kiegészítő támogatást igényelheti az önkormányzat a napközis foglalkozás, mint a hátrányos helyzetű tanulók felkészülését segítő más foglalkozások után (2001-ben 17 000 Ft-ot tanulónként),² nem az igénylés mértéke, csak a felhasználás módja változott meg a vizsgált időszakban, s kevesebb napközis foglalkozás helyett több segítő tantárgyi foglalkozást, korrepetálást, személyiségfejlesztő vagy tehetséggondozó programot szerveztek az iskolák. Még egy módon magyarázható a napközisek számának csökkenése: mivel a napköziben az étkezésért fizetni kell, a rossz szociális helyzetű szülők nem „igénylik” a napközit, akkor sem, ha van ilyen szolgáltatás. Hogy a lehetséges magyarázatok közül melyik a valódi, azt csak egy részletesebb és alaposabb vizsgálattal lehet eldönteni.