wadmin | 2009. jún. 17.

Az oktatási rendszeren belüli tényezők

Az oktatási rendszeren belüli tényezők vizsgálata az intézmények közelebbi vizsgálatát jelentette; ezen belül az iskolák szerkezeti jellemzőit, tanulói összetételét, személyi és tárgyi feltételeit, oktatási programját, gazdálkodásukat és kapcsolataikat. A felsorolt területek vizsgálata elsősorban arra irányult, hogy feltárjuk, van-e jelentős különbség ezekben a dimenziókban az egyes iskolai csoportok között, s miben rejlenek a különbségek.

Az iskolák

A megkeresett iskolák 80%-a 8 évfolyamos, egynegyedük 4 évfolyamos, óvoda 13%-ukban van. 4 évfolyamos általános iskola mindenütt előfordul. A csengeri és a celldömölki térségben csak 8 évfolyamos iskola van, 4 évfolyamos iskola a makói, edelényi térségben van, és gyakori a tapolcai térségben. Iskolával együtt működtetett óvoda a csengeri térségben volt a leggyakrabban, de a celldömölki térség kivételével mindenütt előfordult. 9–10. évfolyam csak az edelényi és a salgótarjáni térségben, szakiskola pedig csak a salgótarjániban van.

24. táblázat • Az iskolák szervezeti megoszlása térségek szerint
  Makói N=18 Edelényi N=25 Celldömölki N=13 Csengeri N=7 Salgótarjáni N=24 Tapolcai N=19 Átlag N=106
Óvoda 16,7 12,0 28,6 12,5 15,8 13,2
8 évf. ált. iskola 61,1 72,0 100,0 100,0 87,5 78,9 80,2
4 évf. ált. iskola 38,9 36,0 15,4 14,3 12,5 21,1 24,5

Az iskolák egynegyede működik valamelyik térség központ településén. A központi települési iskolák többsége önkormányzati fenntartásban működik (84%), a nem központi településeken jelentős az önkormányzatok társulása is (37,8%). A nem önkormányzati fenntartásban működő kevés számú intézmény inkább a térségközpontokban fordul elő (12%), s csak elvétve a környékbeli településeken (3,7%).

A tanulók száma és összetétele

A tanulók létszáma 1993 és 1999 között átlagosan nem sokat változott, térségenként vizsgálva azonban már igen: nőtt az edelényiben és a csengeriben, jelentős mértékben csökkent a salgótarjániban, szerényebb mértékben csökkent a tapolcai, edelényi és a makói térségekben. A tanulólétszám csökkenése kismértékű a celldömölki térségben, itt – egy egyházi iskola indulása következtében – mégis felvetődött az általános iskolai összevonás lehetősége. A települések méretét is figyelembe véve a tanulólétszám növekedése a legnagyobb az 5000 és 20 000 fő közötti településeken, de kismértékben emelkedett a tanulólétszám az 1000 fő alatti településeken is. A tanulói létszám növekedése azonban nemcsak a településeken élő tanulók számának növekedéséből adódhat (természetes szaporodás), hanem a beiskolázás településközi megoldásaiból, a községi tanulók városi beiskolázásából is, ezért szükséges a körzeti és nem körzeti iskolákban tanulók megkülönböztetése is.

25. táblázat • A tanulók számának változása
  Tanulólétszám 1993/99
–1 ezer 105,9
1–2 ezer 88,2
2–5 ezer 94,3
5–10 ezer 101,9
10–20 ezer 119,2
20–50 ezer 88,7
Átlag 100,5

A körzeten kívüli tanulók aránya 1993 és 1999 közt 2,23%-kal nőtt, legjelentősebb mértékben az 1993 és 1995 közötti időszakban (1,63%). A növekedés településnagyság és térség szerint is különböző: elsősorban a salgótarjáni térségben, ill. a legnagyobb településeken fordul elő – azaz jellemzően városi jelenségnek mondható. A körzeten kívüli tanulók számának emelkedése és a nagyobb településeken megfigyelhető létszámnövekedés feltehetően ugyanazon folyamatokat ragadja meg: a kutatás során készített interjúk arról tanúskodnak, hogy egyes térségekben a város közeli kistelepüléseken jelentős, sőt növekvő a városi iskolákba bejáró tanulók aránya.

26. táblázat • Körzeten kívüli tanulók aránya 1993 és 1999 közt (%)
  1993 1995 1997 1999
–100 2,23 3,65 3,76 3,97
1–2 3,25 4,25 3,44 3,11
2–5 3,77 4,17 4,64 5,16
10–20   0,56 0,29 0,62
50-50 13,83 19,43 19,46 21,86
Átlag 6,15 7,78 8,11 8,38

A tanulók más dimenziók szerinti összetételének vizsgálata is jelentős különbségeket mutat. Bár a hátrányos helyzetű tanulók utáni támogatás csak a tanulólétszám 30 százalékáig vehető igénybe, a hátrányos helyzetű tanulók aránya az iskolák közel felénél 30% feletti, és csak 10 százalékukban nincs számottevő arányban ilyen tanuló. A legtöbb hátrányos helyzetű tanuló az 1–2 ezer fős községekben, ill. az edelényi térségben van, ahol a kérdezett iskolák háromnegyedében 30 százalék felett volt az arányuk. A legkevesebb hátrányos helyzetű tanulót a 10–20 ezer fő közötti településeken, térségenként pedig a tapolcaiban és a celldömölkiben találtuk, ahol az iskolák közel 40 százalékában nincs, vagy 10 százaléknál kevesebb az ilyen tanuló.

27. táblázat • Hátrányos helyzetű tanulók aránya (%)
  Makói N=18 Edelényi N=25 Celldömölki N=13 Csengeri N=7 Salgótarjáni N=24 Tapolcai N=19 Átlag N=106
Nincs ilyen 3,8 5,3 1,9
1–5 % 5,6 3,8 22,1 4,2 10,6 8,4
5–10% 3,8 30,8 14,3 4,2 21,1 10,3
10–25% 22,2 15,4 30,8 57,1 45,8 31,6 30,8
30–50% 38,9 30,8 15,4 33,3 26,3 28,0
Több 33,3 42,3 28,6 8,3 5,3 20,6
Együtt 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

A munkanélküli szülők gyerekeinek aránya hasonlóképpen magas: az iskolák közel felében 30% felett van, legjelentősebb az arányuk az edelényi és a makói térségben, ezt követi a csengeri és a salgótarjáni térség. A legjobb helyzetű térség ebből a szempontból a celldömölki, ahol az iskolák több mint 90%-ában 10% alatti a munkanélküli szülők gyerekeinek aránya. A kisebb településeken ez az arány magasabb, mint a 10 ezer felettieken.

28. táblázat • Munkanélküli szülők gyerekeinek aránya (%)
  –1000 N=101 1–2000 N=24 2–5000 N=14 5–10000 10–20000 20000 Átlag N=106
1–2 gyerek 6,9           3,8
1–5 % 10,3 14,3 25,0 9,1 8,7
5–10% 13,8 14,3 30,0 14,3 50,0 15,4
10–25% 15,5 28,6 40,0 14,3 63,6 24,0
30– 53,4 57,1 30,0 57,2 25,0 27,3 48,1
Együtt 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

A vizsgált iskolákban a tanulók közel harmada cigány származású. Ez az arány átlagos az 1000 fő alatti, és átlag feletti az 1000 fő feletti településeken, és gyakorlatilag nincs a 10–20 ezer fős településkategóriában. A legtöbb cigány tanuló az edelényi térségben van, ahol az iskolák háromnegyedében a cigány tanulók aránya meghaladja a 30%-ot, de jelentős az arányuk a salgótarjáni és a csengeri térségben is. A legkevesebb cigány tanuló a celldömölki és a tapolcai iskolákban található.

29. táblázat • Cigány származású gyerekek aránya (%)
  Makói N=18 Edelényi N=26 Celldömölki N=13 Csengeri N=7 Salgótarjáni N=24 Tapolcai N=19 Átlag N=107
Nincs ilyen 38,9 11,5 30,8 10,5 15,0
–5 % 38,9 7,7 53,8 16,7 52,6 28,1
5–10% 5,6 7,7 28,6 4,2 26,3 9,3
10–25% 5,6 15,4 42,9 37,5 10,5 17,8
30– 11,1 65,4 7,7 28,6 41,7 29,9
Együtt 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

A szociológiai vizsgálatok és a pedagógusok tapasztalatai egyaránt bizonyítják, hogy az óvodába járásnak döntő szerepe van a családi hátrányok leküzdésében. Óvodába nem járt gyerek nem fordult elő az iskolák 74%-ában, 6%-ukban azonban jelentős, 5–25% közötti arányban található. A legnagyobb arányban az edelényi térségben (az iskolák negyedében 5% felett, 2 iskolában 10% felett találtunk ilyen gyerekeket), ezenkívül még a salgótarjáni térségben fordul elő egy iskola, ahol 10% feletti az arányuk. Vagyis a gyerekek éppen azokon a településeken maradnak ki legnagyobb arányban az óvodáztatásból, ahol erre családi hátrányaik miatt a legnagyobb szükség lenne.

Az elvált szülők gyerekeinek aránya a városokban magas (a 10 ezer fő feletti településeken szemmel láthatóan megnő), és legkevésbé a kistelepülésekre jellemző. Csonka családban ennél valamivel többen élnek a tanulók közül, s az arányuk is kiegyenlítettebb: a kistelepülések kivételével mindenütt máshol az iskolák 50%-át meghaladó gyakorisággal mondták az igazgatók, hogy 10% feletti a csonka családban élő gyerekek aránya.

30. táblázat • Elvált szülők gyerekeinek aránya (%)
  –1000 1–2000 2–5000 5–10000 10–20000 20000 Átlag N=106
Nincs ilyen 13,6 7,7
–5 45,8 35,7 11,1 42,9 25 35,6
5–10% 18,6 28,6 55,6 28,6 25,0 27,3 25,0
10– 22,0 35,7 33,3 28,6 50,0 72,0 31,7
Együtt 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

Viselkedési problémával küzdő gyerek az iskolák 31,7%-ában van 10% felett. A legtöbb az edelényi, a csengeri és a tapolcai térségben – ez utóbbiban meglepően kiugró az arányuk. Legkevesebb (5% alatti) az arányuk a tapolcai és a celldömölki térségekben. Viselkedési problémás gyerekek településtípusonként érdekes módon éppen ott fordulnak elő nagyobb arányban, ahol a hátrányos helyzetű, cigány származású gyerekek aránya a legalacsonyabb: a 10–20 ezer fő közötti lélekszámú településeken, de jelentős az arányuk a 2–5 ezer fő közötti településeken.

31. táblázat • Viselkedési problémával küzdő gyerekek aránya (%)
  –1000 1–2000 2–5000 5–10000 10–20000 20000 Átlag N=106
Nincs ilyen 5,1           2,8
–5 28,8 14,2 18,2 62,5 25,0 18,2 27,1
5–10% 30,5 42,9 18,2 12,5 63,6 49,6
10–25% 35,0 42,0 62,7 25,0 75,0 18,3 38,1
Együtt 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

A tanulói összetételben jellemző különbség figyelhető meg a központi és nem központi településen működő iskolák között is: a munkanélküli, ill. cigány szülők gyerekei nagyobb arányban járnak a nem központi települési iskolákba, ezzel szemben a csonka családban élő és elvált szülők gyermekei esetében éppen fordított a helyzet: arányuk a központi települési iskolákban haladja meg közel kétszeres mértékben a nem központi településeken megfigyelhető arányt. A viselkedési problémával küzdő gyermekek arányában nincs jelentős különbség: közel hasonló nagyságrendben fordulnak elő a két iskolakategóriában. Vagyis az iskolai viselkedési problémák és a hátrányos családi helyzet, ill. a családok felbomlása között nem mutatható ki egyértelmű összefüggés.

Az oktatás személyi és tárgyi feltételei

Az oktatás folyamatában a személyi és a tárgyi feltételek megléte vagy hiánya az iskolák közti egyenlőtlenségek egyik legjelentősebb dimenziója. Az oktatás személyi feltételei terén a szakos ellátottságot (a pedagógusok megfelelő képesítését) s a pedagógiai munkát segítő személyzet alkalmazását vizsgáltuk. A szakos ellátottság csak az iskolák 43%-ában 100%-os. A legkedvezőbb a helyzet a makói térségben, és a legkevésbé kedvező a csengeri térségben, ahol az iskolák között nem akadt olyan, ahol 100%-os lett volna a szakos tanítás. A szakos ellátottságban jelentős különbség van a központi és nem központi települések iskolái között is: míg a központi településen működő iskolák közel háromnegyede 100%-s szakos ellátottság mellett működik, addig a nem központi iskoláknak csak a harmada. (Vagyis ott hiányoznak leggyakrabban a megfelelő képzettségű tanárok, ahol a sok hátrányos helyzetű gyerek miatt a legnagyobb szükség lenne rájuk.)

32. táblázat • Milyen a szakos órák aránya? (%)
  Nem központi N=82 Központi N=24 Átlag N=106
100%-os 33,3 72,0 42,5
90% feletti 39,5 24,0 35,8
Ennél kevesebb 27,2 4,0 21,7
Együtt 100,0 100,0 100,0

A megfelelő képesítéssel rendelkező tanárok hiánya elsősorban a készségtárgyak (rajz, ének, testnevelés) és a kémia, fizika tárgyak esetében tapasztalható. Az idegen nyelv és a számítástechnika szakos tanárok hiánya csak az előbbieket követő mértékben jelentkezik. A makói térségben ez a két tárgy az, ahol nincs elegendő tanár. A csengeri, edelényi, salgótarjáni térség iskoláiban a kémia, s a csengeri és a salgótarjáni térségben a fizika, de emellett a készségtárgyakat oktató tanárok hiánya is gondot jelent.

A településtípusok között igen jelentős a különbség a szakképesítés nélkül tanító tanárok arányában. Míg a 10 ezer fő feletti településeken nincs vagy csak elvétve van ilyen probléma, addig az ennél kisebb településeken vagy a készségtárgyakat tanító tanárok vagy az idegen nyelvi és számítástechnika tanárok hiánya jellemző. A legkisebb (2000 fő alatti) településeken a magyar és matematika tárgyak kivételével tulajdonképpen minden tárgyból előfordul hiány, legjellemzőbben a készségtárgyakból (rajz, ének-zene, testnevelés), de gyakran a közismereti tárgyakból is (fizika, kémia, biológia stb.).

33. táblázat • Milyen tárgyak esetében nincs megfelelő képesítéssel rendelkező tanár? (az említések %-a)
  –1000 1–2000 2–5000 5–10000 10–20000 20000 Átlag N=60
Magyar nyelv
Idegen nyelv 16,7 9,1 28,6 50,0 16,7
Történelem 8,3 9,1 6,7
Matematika 25,0 1,7
Fizika 27,8 9,1 50,0 20,0
Kémia 38,9 36,4 30,0
Biológia 8,3 18,2 8,3
Számtechnika 16,7 18,2 28,6 25,1 18,3
Ének-zene 47,2 27,3 25,0 35,0
Testnevelés 30,6 18,2 25,0 23,3
Rajz 44,4 45,5 35,0

Településtípusok szerint az is láthatóvá válik, hogy a szakos tanárok hiánya leginkább a legkisebb települések iskoláinak jelent gondot. Az ének (47,2%), a kémia (38,9%), a testnevelés (30,6%) és a fizika (27,8%) azok a tárgyak, amelyeket a legtöbb helyen megfelelő képesítés nélkül tanítanak. A kistelepüléseken készült interjúkban az is megfogalmazódik, hogy sok tekintetben gyakran jelentős különbség van a tanárok felkészültségében a kistelepülési iskolákban a városiakhoz képest még akkor is, ha a pedagógus végzettsége megfelelő. Ezeken a településeken nincs fluktuáció, és a tanárok közt kevesebb a fiatal, dinamikus, több az idősebb pedagógus, akik már nem képezik magukat, erre a szülői elvárások sem szorítják rá őket, s belefáradtak abba, hogy az otthon nem tanuló gyerekek számára szakadatlanul ismételjék el ugyanazt. Az igazgatók azonban nem tudnak könnyen megszabadulni a nem alkalmas pedagógusoktól, falusi környezetben kényelmetlenebb ezt meglépni.

A pedagógus-továbbképzésben való részvétel adatai azt mutatják, hogy a szaktárgyi és módszertani képzésekben való részvétel általánosnak mondható a nagyobb településeken, jóval ritkább a kistelepülési iskolákban. A kistelepülések iskoláinak pedagógusai szinte minden képzésben ritkábban vesznek részt, mint az átlag, kivéve a romológiai és az egyéb képzéseket. A romológiai továbbképzés még így is ritkának mondható a roma tanulók iskolai arányához viszonyítva ezekben az iskolákban, amely a nem központi iskolák egyharmadában meghaladja a 30%-ot.

34. táblázat • Részt vettek-e az alábbi típusú továbbképzésen a pedagógusok? (%)
  –1000 N=59 1001–5000 N=25 5001– N=23 Együtt N=107
Szaktárgyi 76,3 92,0 95,7 84,1
Módszertani 71,2 88,0 91,3 79,4
Pedagógiai értékelés 59,3 64,0 69,6 62,6
Speciális tanítási módszerek 47,5 48,0 69,6 52,3
Romológiai ismeretek 11,9 4,0 13,0 10,3
Egyéb 33,9 28,0 26,1 30,8

A pedagógiai munkát segítő alkalmazottak közül a leggyakoribb a gyermekvédelmi felelős, és az iskolák mintegy felében találtunk könyvtárost is. A gyerekvédelmi feladattal kapcsolatban néhol gondot jelent, hogy kisebb helyeken nem szakmai, hanem pénzügyi alapon döntik el a gyermekvédelmi felelős személyét, pl. gyakori, hogy a kis óraszámmal rendelkező (pl. kémia) szakos pedagógus kapja a feladatot, nem az arra leginkább rátermett. Az iskolák kb. egyötödében dolgozik pedagógiai asszisztens, 15%-ában szabadidő-szervező és logopédus, 13%-ában fejlesztő pedagógus. Másfajta segítő alkalmazott (pszichológus, konduktor, oktatástechnikus) foglalkoztatása alig fordul elő. Segítő alkalmazottak leggyakrabban a salgótarjáni térségben fordultak elő, itt találkoznak feltehetően az igények és a lehetőségek leginkább. A nagyobb településeken nagyobb eséllyel találkoztunk segítő alkalmazottakkal: fejlesztő pedagógussal, gyerekvédelmi felelőssel, pedagógiai asszisztenssel és könyvtárossal. A különbségek valamivel meghaladják a térségek közt tapasztalható különbségeket. A speciális képzettségű segítő alkalmazottak hiánya nyilvánvalóan csökkenti a hátrányos helyzetű térségek iskoláiban az arra rászoruló tanulók felzárkóztatásának eredményességét.

A hátrányok leküzdésében azonban nemcsak a személyi, hanem az iskolák tárgyi feltételei is szerepet játszhatnak. A vizsgált iskolákban az egy iskolára jutó számítógépek száma átlagosan 12, számuk településméret szerint nagyobb különbséget mutat, mint térségenként. A legtöbb számítógép az 5000 fő feletti településeken működő iskolákban van, a legkisebb települések iskoláiban átlagosan csak 6 számítógép működik. A legtöbb számítógépet a celldömölki, a makói és a tapolcai térségben működő iskolákban találunk. Az egy számítógépre jutó tanulók száma azonban térségenként nagyobb szóródást mutat: míg a makói térségben 11, addig az edelényiben 27 tanulóra jut egy számítógép. Vagyis a korszerű taneszközökből is azokban az iskolákban van a legkevesebb, ahova a legtöbb hátrányos helyzetű tanuló jár.

35. táblázat • Számítógép-használat településméret szerint (átlagok)
  Hány számítógépet használnak? Az egy számítógépre jutó tanulók száma
–1 6,57 18,56
1–2 11,31 18,29
2–5 18,45 23,52
5–10 23,12 16,61
10–20 25,25 21,39
20–50 21,73 22,94
Átlag 11,96 19,49

A számítógépet gyakran használják iskolai adminisztrációra és oktatásra, a tanárok és a diákok munkájában egyaránt előfordul, és legkevésbé a könyvtári nyilvántartásra használják. Iskolai adminisztrációra ritkábban használják a kistelepülési iskolákban, és itt a diákok is valamivel ritkábban férnek hozzá. A tanári oktatómunkában azonban nem jelentős a településtípus szerinti különbség. Az edelényi térségben fordul elő a legritkábban, hogy a tanítással kapcsolatban akár a diákok, akár a tanárok számítógépet használnának.

Oktatási programok, tanórán kívüli foglalkozások és szociális támogatások

Megkérdeztük az iskolaigazgatóktól, hogy milyen elvek és követelmények befolyásolják leginkább iskoláik tevékenységét. A válaszok szerint az iskolák munkájuk során elsősorban az országos oktatáspolitikai elvekhez igazodnak, s egy szakmai követelményhez, a képességfejlesztéshez. Ezt követően veszik csak figyelembe a fenntartói, a szülői és a tanulói igényeket, más iskolák kínálata és a későbbiekben várható igények kevésbé befolyásolják a tevékenységüket. A fentieket településméret szerinti különbségek árnyalják: míg a nagyobb települések iskolái elsősorban a szakmai követelményekhez és a szülői, tanulói igényekhez, addig a kisebb települések iskolái inkább az országos oktatáspolitikai elvekhez és a fenntartói elvárásokhoz igazodnak. Az eltérés az iskolák között talán a középiskolai elvárásoknak való megfelelés esetében a legnagyobb: míg ezt a városi iskolák a legfontosabbak között említették, addig a kistelepülési iskolák körében a legkevésbé fontos tényezők között szerepel.

36. táblázat • Az iskola munkája során milyen mértékben veszi figyelembe az alábbiakat? (1–5 skála átlagai)
  –1000 1–2000 2–5000 5–10000 10–20000 20000 Átlag
A szülok igényei 4,12 4,28 4,00 4,38 4,25 4,45 4,19
A gyerekek igényei 4,20 4,07 3,45 4,50 4,00 4,45 4,15
A fenntartó igényei 4,33 4,29 4,09 4,37 4,00 4,18 4,27
Országos oktatáspolitikai elvek 4,44 4,43 4,36 4,50 4,00 3,82 4,36
Várható igények 2,54 2,57 3,20 3,43 3,33 2,64 2,71
Képességfejlesztés 4,17 4,36 4,55 4,75 4,00 4,55 4,31
Más iskolák kínálata 3,22 2,78 2,91 3,25 3,00 3,09 3,11
Középiskolák elvárásai 3,38 4,15 4,09 4,37 4,50 4,36 3,77

A programok áttekintése kapcsán a speciális igények kielégítését s a tanórákon kívüli foglalkozások kínálatát, valamint a szociális jellegű szolgáltatásokat is vizsgáltuk. Az elmúlt tanévben a speciális igényeket kielégítő foglalkozások közül a leggyakoribb az etnikai felzárkóztató foglalkozás volt. Ez különösen a közepes méretű településeken fordul elő. Gyakori az emelt szintű és az iskolaotthonos oktatás is, de csak a nagyobb településeken. Speciális képzés mindenütt előfordul, korrekciós osztály inkább a kisebb településeken. A speciális igényeket kielégítő oktatási programokban a legnagyobb különbség az emelt szintű oktatásban van: míg a központi településeken működő iskolák több mint felében működik emelt szintű oktatás, addig a környékbelieknél csak elvétve. Ezekben egyedül etnikai felzárkóztató program működik számottevő arányban.

37. táblázat • Az előző tanévben melyik működött az alábbiak közül? (az említések %-a)
  Nem központi N=82 Központi N=24 Átlag N=106
Emelt szintű oktatás 6,1 56,0 17,8
Speciális képzés 7,3 20,0 10,3
Etnikai felzárkóztató program 30,5 24,0 29,0
Iskolaotthonos oktatás 8,5 32,0 14,0
Felzárkóztató osztály 3,7 16,0 6,5
Korrekciós osztály 3,7 4,0 3,7
Egyéb képzés 14,6 8,0 13,1

A tanórán kívüli foglalkozások közül leggyakoribb a hittan, különösen a celldömölki, a csengeri és a tapolcai iskolák szervezik magas arányban. A sport a következő leggyakoribb foglalkozás. Általánosnak mondható a tantárgyi szakkör és a napközis foglalkozás, ezek az iskolák 75-80%-ában megtalálhatók. Nyári tábor, gyermektánc, szünidei kirándulás az iskolák kétharmadában, énekkar és kézműves foglalkozás közel felükben van. Térségenként különbséget tapasztaltunk abban, hogy milyen foglalkozások fordulnak elő jellemzően. Mindegyik térségben van néhány foglalkozás, amely gyakrabban fordul elő, mint másutt: ilyen a csengeriben a napközi és a tanulószoba, a makóiban a zenekar, a színjátszó kör és a sportkör, a celldömölkiben az énekkar stb.

A nyelvoktatás is jellemző egyenlőtlenségi dimenzióvá vált az elmúlt évtizedben. Ez mintánkban is kimutatható. A tanulók kétharmada németet, egyharmada angol nyelvet tanul, de egy térségben az orosz nyelv is előfordul. A német nyelv túlsúlya elsősorban a két dunántúli térséget jellemezte, de a salgótarjáni kivételével – ahol a tanulók többsége angolt tanul – többségben vannak a német nyelvet tanulók. A csengeri térségben viszont a kérdezett tanulók 42%-a oroszt tanult. Az orosz nyelv tanulása ebben a térségben az interjúk tanúsága szerint csak a kényszerhelyzet (az átképzett tanárok hiányának) következménye, mivel a nyelvet a térségben már középfokon sem tudják a tanulók folytatni.

38. táblázat • Milyen nyelvet tanulsz? (tanulók)
  Makói N=171 Edelényi N=213 Celldömölki N=143 Csengeri N=55 Salgótarjáni N=180 Tapolcai N=67 Átlag N=829
Angol 43,9 23,0 7,7 61,7 17,9 31,2
Német 56,1 77,0 92,3 58,2 38,3 82,1 66,0
Orosz     41,8      
Együtt 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

Napközis foglalkozás az 1000 fő alattiaknak csak 60%-ában fordul elő. A napközis foglalkozás esetében az interjúk tanúsága szerint a kiegészítő fejkvóta csak igen csekély hányadát fedezi a valós költségeknek (pl. a celldömölki iskolákban 100 000 Ft/fő a költség, és 15 000 Ft/fő a támogatás), a különbséget az önkormányzat és részben a szülők fedezik. Összességében a tanórán kívüli foglalkozások a celldömölki és a tapolcai iskolákban mutatják a legnagyobb gazdagságot, a legszerényebbek pedig az edelényi iskolák lehetőségei. A településnagyság és a települési szerepkör szintén jelentős mértékben befolyásolja a tanórán kívüli foglalkozások alakulását: gyakoribbak a központi szerepkörű településeken, mint a kisebb, nem központi települések iskoláiban. Az egyik legfontosabb ellátás, a napközis foglalkozás csak az 5000 fő feletti településeken fordul elő minden iskolában. A napközis foglalkozás hiánya azért okoz gondot, mert ahol otthon nem tudnak a tanulók megfelelő körülmények között tanulni, ott a napközi biztosíthatja a számukra ezt a lehetőséget. Az interjúk tanúsága szerint, ahol nincs napközi sem, és az otthon történő tanulásra sem tud a tanár alapozni, ott jóval kisebb az esélye a tananyag, sőt gyakran még az alapkészségek elsajátításának is.

39. táblázat • Tanórán kívüli foglalkozások előfordulási aránya településméret szerint (az említések %-a)
  –1000 1–2000 2–5000 5–10000 10–20000 20000 Átlag N=107
Napközis foglalkozás 61,0 85,7 90,9 100,0 100,0 100,0 75,7
Tanulószoba 25,4 35,7 54,5 62,5 75,0 45,5 36,4
Énekkar 33,9 35,7 81,8 75,0 75,0 81,8 48,6
Diáksportkör 81,3 85,7 90,9 75,0 75,0 100,0 84,1
Színjátszókör 33,9 14,3 72,7 50,0 50,0 72,7 41,1
Zenekar 3,4 7,1 36,4 25,0 25,0 18,2 11,2
Kézműves foglalkozás 50,8 42,9 63,6 37,5 100,0 54,5 52,3
Gyermektánc 59,3 57,1 90,9 62,5 100,0 72,7 65,4
Önképzőkör 5,2 18,2 25,0 25,0 7,5
Hittan 93,2 85,7 90,9 75,0 75,0 90,0 89,7
Nyári tábor 52,5 50,0 72,7 87,5 100,0 81,8 61,7
Szünidei kirándulás 61,0 64,3 63,6 62,5 50,0 72,7 62,6
Tantárgyi szakkör 69,5 92,9 90,9 75,0 100,0 100,0 79,4
Munkavégzés 25,4 7,1 25,0 50,0 9,1 19,6

A szociális jellegű szolgáltatások és támogatások igen elterjedtek minden térségben, sajátos módon leginkább ott nem, ahol a legnagyobb szükség lenne rájuk. Leggyakrabban éppen a kedvezőbb helyzetű (a celldömölki, a tapolcai és a csengeri) térségekben fordulnak elő. Az ebédelési lehetőség és az egészségügyi vizsgálat általánosnak mondható, de a délelőtti étkezés, az uzsonna, a tankönyvtámogatás és a tartós tankönyv is elérhető a legtöbb iskolában. Az iskolák háromnegyedében találkozhatunk a tanulók segélyezésének kezdeményezésével.

40. táblázat • Szociális jellegű szolgáltatások előfordulási aránya térségenként (az említések %-a)
  Makói N=18 Edelényi N=26 Celldömölki N=13 Csengeri N=7 Salgótarjáni N=24 Tapolcai N=19 Átlag N=107
Délelőtti étkezés 100,0 80,8 100,0 100,0 91,7 73,7 88,8
Ebédelési lehetoség 100,0 65,4 100,0 100,0 95,8 100,0 90,7
Uzsonna 100,0 26,9 92,3 71,4 70,8 78,9 69,2
Délutáni ügyelet 94,4 30,8 92,3 85,7 41,7 47,4 57,9
Ösztöndíj 11,1 7,7 7,7 14,3 12,5 5,3 9,3
Segélyezés kezdem. 83,3 57,7 84,6 71,4 70,8 89,5 74,8
Eü. vizsg. 100,0 92,3 100,0 100,0 91,7 100,0 96,3
Iskolabusz 30,8 7,7 14,3 4,2 26,3 15,0
Ingyenes buszbérlet 33,3 26,9 84,6 42,9 62,5 57,9 49,5
Ingyenes étkezés 27,8 38,5 46,2 28,6 8,3 57,9 33,6
Ingyenes tkcsomag 38,9 76,9 30,8 57,1 20,8 68,4 49,5
Tktámogatás 94,4 65,4 100,0 71,4 91,7 100,0 86,9
Tartós tk 66,7 50,0 100,0 57,1 75,0 73,7 69,2

Összességében megállapítható, hogy leginkább azokon a településeken jutnak hozzá a gyerekek az iskolai többletszolgáltatásokhoz, ahol a legkevésbé hátrányos helyzetűek élnek, és ez, bármennyire is meglepő, a szociális támogatásokra is érvényes. A programkínálat adta lehetőségek s ezen belül az idegennyelv-oktatás léte, illetve a nyelvválasztás lehetősége azért is kulcsfontosságú ezekben a térségekben, mivel gyakori indoka a szülők részéről a kistelepülési iskola helyett a környező városi iskola választásának.

Problémás tanulókkal való foglalkozás

A kutatásban külön vizsgáltuk azt a kérdést, vajon hogyan kezelik a problémás tanulókat az iskolák: miben látják a problémák okait, és milyen módon, milyen szervezési, pedagógiai vagy más eszközökkel igyekeznek a problémákat kezelni. A diákoknak átlagosan harmadát (32%-át) érinti a hátrányos helyzetűekkel való foglalkozás, s ennél valamivel alacsonyabb, de közel hasonló a tehetséggondozásban érintett diákok aránya. Az előbbi csoport nagysága mindenütt meghaladja a második csoport nagyságát két térség, a celldömölki és a tapolcai térség kivételével. A legtöbb, hátrányos helyzetűekkel kapcsolatos foglalkozásban érintett gyerek az edelényi térségben található, legkevesebb a celldömölkiben, s a csengeri és a tapolcai térségben is alacsony az arányuk. A legtöbb, tehetséggondozásban érintett tanuló a salgótarjáni és a tapolcai térségben van, de a celldömölki térségben is jelentős az arányuk. Településméret szerint azt tapasztaljuk, hogy a kisebb, 10 000 fő alatti településeken a hátrányos helyzetűekkel való foglalkozásban érintett tanulók aránya meghaladja a tehetséggondozásban érintett tanulók arányát, míg a 10 000 fő feletti településeken ez fordítva alakul: a tehetséggondozásban résztvevők vannak többen.

41. táblázat • A diákok hány %-a érintett a ... ? (%)
  hátrányos helyzetű gyerekekkel való foglalkozásban tehetséggondozásban
Makói 30,11 27,67
Edelényi 48,45 20,46
Celldömölki 18,85 30,00
Csengeri 23,29 19,86
Salgótarjáni 34,25 32,33
Tapolcai 23,68 32,89
Átlag 32,26 27,77

42. táblázat • A diákok hány %-a érintett a ... ? (%)
  hátrányos helyzetű gyerekekkel való foglalkozásban tehetséggondozásban
–1000 32,07 24,24
1–2000 36,50 31,07
2–5000 31,18 26,73
5–10000 33,63 21,00
10–20000 20,00 42,50
20000– 32,36 43,18
Átlag 32,26 27,77

Motivációs gondok láthatóan mindenütt vannak, s a viselkedési gondok is általánosnak tűnnek. A családok anyagi helyzetéből származó probléma az iskolák háromnegyedében fordul elő, (Celldömölk kivételével), az egészségügyi és nyelvi problémák kisebb gondot jelentenek (előbbi a csengeri és a salgótarjáni, utóbbi a csengeri térségben fordul elő). A tapolcai térségben tapasztalható meglepően jelentős arányú motivációs gondok éppen a térség kedvező helyzetével függenek össze: a tanulók számára azért nem bír a tanulás jelentős értékkel, mert azt tapasztalják, hogy az idegenforgalomból származó szezonális munka sokkal jövedelmezőbb lehet, mint az iskolázottság révén elérhető foglalkozások.

43. táblázat • Tapasztalnak-e nehézséget az oktatás során a következő okokból? (az említések %-a)
  Makói N=16 Edelényi N=25 Celldömölki N=13 Csengeri N=5 Salgótarjáni N=20 Tapolcai N=18 Átlag N=97
Viselkedési probléma 94,4 76,9 84,6 100,0 70,8 84,2 82,2
Nyelvi nehézség 50,0 50,0 30,8 85,7 37,5 15,8 41,4
Motivációs probléma 94,4 80,8 76,9 100,0 79,2 94,7 86,0
Egészségügyi gondok 38,9 26,9 30,8 57,1 54,2 44,4 40,6
Anyagi gondok 83,3 76,9 38,5 100,0 75,0 78,9 74,8
Egyéb 88,9 96,2 100,0 71,4 87,0 94,7 91,5

Arra vonatkozólag sajnos nincsen adatunk, hogy tesznek-e különbséget az iskolák a tanulók közt a tanulásszervezés során abból a szempontból, hogy jobban vagy rosszabbul teljesítenek, az interjúkból azonban az derül ki, hogy sok helyen gyakorlat a tanulók jobb és gyengébb osztályba sorolása. A szülők sok helyen csak így maradnak meg az iskola mellett azokban az iskolákban, ahol sok a hátrányos helyzetű tanuló – az iskolának nem nagyon marad más választása, ha nem akar a gyerekekről lemondani.

Túlkoros tanuló csak az iskolák 19,8%-ában nincs. A túlkoros tanulók a legtöbb iskolában normál osztályban tanulnak (elsősorban az edelényi és a celldömölki iskolákban), és nem ritka a magántanulói státusba vétel sem (ez a csengeri és a salgótarjáni iskolákban a leggyakoribb), de előfordul a gyengébb osztályba vagy kisegítő osztályba helyezés is.

44. táblázat • Mi jellemzi a túlkoros tanulókkal való foglalkozást az iskolában? (az említések %-a)
  –1000 1–2000 2–5000 5–10000 10–20000 20000 Átlag N=106
Normál osztály 67,2 78,6 72,7 100,0 50,0 81,8 72,6
Gyengébb oszt. 3,4 7,1 9,1 18,2 5,7
Kisegítő osztály 1,7 7,1 18,2 3,8
Magántanuló 12,1 14,3 45,5 37,5 75,0 63,6 25,5
Egyéb 3,4 21,4 9,1 9,1 6,6

Külön kérdést jelent, hogy az iskolák hogyan élnek a hárányos helyzetű tanulók után járó támogatással, és mire használják fel a szigorú megkötés nélkül kapott összeget.1 A kiegészítő normatívát az iskolák igen sokféleképpen használják fel, leggyakrabban korrepetálásra, nem ritkán szabadidős programokra, szakanyag-vásárlásra, gyerekétkeztetésre, speciális programra stb. A településméret nem látszik jelentősen befolyásolni ezt a döntést, egy településkategória kivételével: a 10 000–20 000 fő közötti kisvárosokban a korrepetálás helyett inkább a szakanyag vásárlását és a szabadidős programokat részesítik előnyben az iskolák. A korrepetálás és a szabadidős programok az edelényi térségben a leggyakoribbak, a népismeret a makóiban. Szakanyag vásárlása és bérkiegészítés a tapolcai, szociális támogatás a csengeri térségben fordul gyakran elő.

45. táblázat • A kiegészítő normatíva felhasználása településméret szerint (az említések %-a)
  –1000 1–2000 2–5000 5–10000 10–20000 20000 Átlag N=106
Korrepetálásra 80,7 85,7 90,9 75,0 50,0 81,8 81,0
Spec. programra 26,3 28,6 18,2 25,0 25,0 45,5 27,6
Népismeret tanó 12,3 28,6 9,1 25,0 12,4
Népism. szabad 15,8 14,3 27,3 25,0 9,1 15,2
Egyéb szabadid 52,6 35,7 81,8 62,5 75,0 72,7 57,1
Szakanyag 54,4 42,9 36,4 25,0 100,0 45,5 49,5
Bérkiegészítés 16,1 28,6 18,2 12,5 50,0 9,1 18,3
Gyerekétkeztetés 31,6 50,0 36,4 50,0 25,0 36,4 36,2
Szoc. juttatás 24,6 7,1 18,2 62,5 27,3 23,8
Egyéb 7,1 7,1 14,3 25,0 9,1 7,8

Az iskolákban a hátrányos helyzetűekkel való foglalkozás formái közül a leggyakoribb az egyéni korrepetálás. A konzultációs lehetőség biztosítása, az egyéni fejlesztési terv, az iskola-előkészítő foglalkozás és a mentori rendszer csak elvétve fordul elő. Az egyéni korrepetálás mindenütt általánosnak mondható, és jellemző a konzultációs lehetőség biztosítása is. A nagyobb településeken az ilyen lehetőségek biztosítása valamivel szélesebb körű, mint a kisebb településeken, holott a hátrányos helyzetű tanulók aránya éppen a kisebb településeken magasabb. A különbséget a térségenkénti elemzés is jelzi: az egyéni fejlesztési terv és a speciális fejlesztő foglalkozások egyaránt a celldömölki térségben a legjellemzőbbek, de gyakoriak a tapolcai, az edelényi és a salgótarjáni térségben is.

46. táblázat • Válassza ki az alábbiak közül azokat, amelyek működnek az Önök iskolájában (az említések %-a)
  Nem központi N=82 Központi N=24 Átlag N=106
A 86,6 100,0 89,7
Egyéni korrepetálás 86,6 96,0 88,8
Konzultációs lehetőség 50,0 48,0 49,5
Egyéni fejlesztési terv 31,7 44,0 34,6
Speciális fejlesztő eszközök 28,0 40,0 30,8
Mentori rendszer 1,2 8,0 1,8
Iskola-előkészítő osztály 3,7 4,0 3,7
Felzárkóztató foglalkozás 76,8 84,0 78,5
Egyéb fogl. 9,9 16,0 11,3

Eredmények, továbbhaladás

Az eredmények kapcsán az iskolai értékelés fajtáit és a tanulmányi versenyeken való részvételt vizsgáltuk. A tanulók eredményességét az évismétlés és az általános iskola után középfokon történő továbbtanulás adatainak segítségével vizsgáltuk. A tanulói teljesítmény értékelésénél általános az osztályzat, de gyakori a szöveges, írásbeli értékelés is. A kisebb települések iskoláiban ez utóbbi ritkábban fordul elő, nem osztályozott felmérés egyáltalán nem jellemző.

47. táblázat • Az értékelés fajtái (%)
  –1000 N=59 1001–5000 N=25 5001– N=23 Együtt N=107
Osztályzatokkal 100,0 100,0 100,0 100,0
Nem osztályozott felmérés 8,5 20,0 17,4 13,1
Szöveges értékelés írásban 66,1 72,0 78,3 70,1
Képességek mérése 30,5 40,0 34,8 33,6
Egyéb 1,7 4,0 1,9

A tanulmányi versenyek közül az iskolák leggyakrabban a helyi szintű versenyeken vesznek részt. Gyakori még a térségi és a megyei verseny, az országos már ritkának számít. Az 1000 főnél kisebb települések iskolái minden típusú versenyen indulnak, ám jóval ritkábban, mint a nagyobb települések iskolái. Helyi versenyen háromnegyedük vesz részt, ez azonban az ő esetükben nem biztos, hogy más iskolákkal való megmérettetést is jelent. Térségi versenyen 16% soha nem vesz részt, megyein 27%, és országoson 48,3% a soha részt nem vevő iskolák aránya körükben.

48. táblázat • Tanulmányi versenyeken való részvétel (a „gyakran” válaszok aránya)
  Részvétel Helyezés
–1000 N=59 1001–5000 N=25 5001–N=23 Együtt N=107 –1000 N=59 1001–5000 N=25 5001–N=23 Együtt N=107
Helyi szinten 74,6 92,0 87,0 81,3 93,8 95,5 69,9 88,2
Térségi szinten 60,3 80,0 78,3 68,9 50,0 72,7 59,1 57,8
Megyei szinten 27,1 48,0 73,9 42,0 23,7 28,6 50,0 32,1
Országos szint 13,8 8,0 43,5 18,9 3,8 10,5 23,8 12,1

1993 és 1999 között az évismétlők aránya lényegesen nőtt a tapolcai, salgótarjáni, edelényi, makói és csengeri térségben, és csökkent a celldömölkiben. Településtípusonként vizsgálva, az 1–2 ezres települések iskoláiban jelentős a több tárgyból bukottak aránya, de a településkategóriák között valamivel kisebb a szélső értékek közti különbség, mint a térségek között.

49. táblázat • Több tárgyból bukottak (%)
  1993 1995 1997 1999
Makói 1,25 1,02 3,62 2,26
Edelényi 3,83 4,10 4,38 4,16
Celldömölki 1,07 1,10 1,17 1,08
Csengeri 2,06 2,07 1,43 2,51
Salgótarjáni 3,55 3,46 3,92 3,61
Tapolcai 1,18 1,26 1,59 1,93
Átlag 2,58 2,62 3,27 2,92

A tanulói teljesítmények egyik legfontosabb indikátora a továbbtanulás. Az általános iskola után tovább nem tanulók aránya térségenként nagyon különböző: 1993-ban 1 és 19% között alakult, 1999-ben pedig 0,4 és 10% között. A tovább nem tanulók aránya a 9 év alatt 3,5%-kal csökkent. A csökkenés mellett két térségben (a makói és salgótarjáni) ingadozás is tapasztalható, kettőben pedig (a salgótarjáni és a tapolcai) kismértékű emelkedés figyelhető meg. A csökkenés az edelényi térségben a leglátványosabb az utolsó két évben, ahol a vizsgált időszak elején a tanulók 19%-a nem tanult tovább, a végén pedig „csak” 10%-a.

50. táblázat • Tovább nem tanulók aránya (%)
  1991 1993 1995 1997 1999
Makói 0,96 1,47 3,99 1,59 0,45
Edelényi 18,79 13,94 11,06 11,77 10,19
Celldömölki 1,81 1,16 1,31 1,46 1,39
Csengeri 1,53 1,49 0,85 0,34 0,36
Salgótarjáni 7,24 6,02 7,20 6,54 6,99
Tapolcai 2,90 1,95 1,39 0,45 1,02
Átlag 7,03 5,46 5,19 4,66 4,43

A továbbtanulás iránya is fontos indikátora lehet az intézmények működésének. A szakiskolákban, szakmunkásképzőkben való továbbtanulás sajátos módon nem csökkent az országos tendenciákhoz hasonlóan, átmeneti csökkenést követően 1997-ben ismét növekedésnek indult, és 1999-re az induló arányt is meghaladta. A szakmunkásképző intézményekben való továbbtanulás a térségek közül a legmagasabb a tapolcai és az edelényi térségben volt, a legalacsonyabb a celldömölkiben, s a celldömölki és a csengeri kivételével valamennyiben nőtt az arányuk. A szakiskola elsősorban a kisebb települések tanulói között népszerű: az 1000 fő alatti és 1000–2000 fős települések tanulóinak közel fele ma is ebben az irányban megy tovább középfokon.

51. táblázat • Szakiskolában továbbtanulók aránya (%)
  1991 1993 1995 1997 1999
Makói 45,32 42,17 37,74 34,68 39,62
Edelényi 46,08 44,43 40,01 41,72 46,58
Celldömölki 31,51 30,11 33,22 25,37 32,63
Csengeri 51,02 52,07 50,32 40,12 40,72
Salgótarjáni 38,75 38,26 38,90 36,65 43,76
Tapolcai 41,33 48,63 49,11 42,58 49,87
Átlag 41,49 41,60 40,94 37,02 42,60

Ezek az adatok valószínűleg arra utalnak, hogy a korábban tovább nem tanuló hátrányos helyzetű gyerekek jelenleg növekvő arányban kerülnek be a szakiskolák 9. évfolyamaira.

Gazdálkodás

A gazdálkodás kérdésköre nagyon fontos az általunk vizsgált téma szempontjából, hiszen számos, speciális igényt kielégítő lehetőség anyagi vonzattal jár – akár központi, akár helyi vagy intézményi forrásból fedezik is. Az iskolák költségvetésén belül a legnagyobb tételt a fejkvóta teszi ki, a teljes költségvetésen belüli aránya azonban 5 év alatt 3%-kal növekedett. A költségvetés kb. negyede származik a helyi önkormányzati kiegészítésből, ennek aránya a normatíva arányának növekedéséhez hasonló mértékben csökkent. A kiegészítő támogatások aránya viszont szerény mértékben növekedett, 2000-re 10% közelébe ért.2 Az iskola saját bevételei, a pályázati pénzek a költségvetésnek csak néhány százalékos, de szintén növekvő részét képezik, a feltehetően ingatlan-bérbeadásból származó egyéb jövedelmek aránya szintén szerény, s nem változott lényegesen. Az iskolai alapítványokba folyt összegek, bár szintén növekedést mutatnak, a költségvetés egészén belül elhanyagolható mértékűek.

52. táblázat • A költségvetés összetétele (%)
  1995/96 1997/98 2000/01
Fejkvótából 64,55 64,81 67,81
Fejkvóta kiegészítése 27,43 24,85 23,50
Kiegészítő támogatás 6,87 8,31 8,83
Pályázat 1,87 2,50 3,23
Alapítvány 0,04 0,06 0,09
Egyéb 1,85 2,44 2,00

A fentiekben jelentős különbség figyelhető meg a települések státusa szerint. A központi települések iskoláiban a költségvetés bevételeinek túlnyomó része (94,4%-a) a fejkvótából és annak kiegészítéséből származik, a nem központi települések iskoláinak esetében jelentősebb a kiegészítő támogatások aránya, s a pályázati pénzek, ha összességükben nem is jelentősek, az iskolai költségvetés nem elhanyagolható részét teszik ki, s összességében nagyobb a jelentőségük, mint a központi települések iskoláiban. Fordított a helyzet az iskolai alapítványok esetében. Bár csekély hányadát teszi ki az iskolai költségvetésnek, ez a központi települések iskoláiban több mint ötszöröse a nem központi települések iskoláiban megfigyelhető aránynak. Szembetűnő az is, hogy a fejkvóta önkormányzati kiegészítése – egy igen jelentős potenciális egyenlőtlenség – generáló tényező, mely nem különbözik lényegesen a központi és nem központi településeken, sőt az utóbbiakon valamivel csekélyebb (23,9 és 23%).

53. táblázat • A költségvetés összetétele települési státus szerint (%)
  Nem központi Központi Átlag
Fejkvótából 66,85 70,60 67,84
Fejkvóta kiegészítése 23,00 23,85 23,25
Kiegészítő támogatás 10,37 3,94 8,83
Pályázatokból 4,00 1,05 3,23
Alapítványból 0,04 0,25 0,09
Egyéb 1,82 2,53 2,00

Saját bevétele az iskolák mindegyikének van, és ennek leggyakoribb forrása a pályázat. Gyakori az alapítványi befizetés és az ingatlan-bérbeadás is. Az alapítványi befizetések a salgótarjáni és környékbeli iskolákban, az ingatlan bérbeadása a celldömölki térség iskoláiban fordul elő kiugró arányban. Az alapítványi befizetések és az ingatlan bérbeadása a legkevésbé a makói térségben jellemző. Az oktatási szolgáltatásokból származó jövedelmek aránya csekély, csak a celldömölki és a tapolcai iskolák esetében fordul elő. Az iskolák saját bevételi forrásai szűkebbek a nem központi települések iskoláiban: az alapítványi befizetés és az ingatlan bérbeadása kevésbé jellemző, mint a központi iskolákban, itt a pályázati formákban megszerezhető források jelentik az egyedüli saját bevételi forrást.

54. táblázat • A fenntartótól függetlenül szerzett saját bevételek előfordulási aránya (az említések %-a)
  Nem központi Központi Átlag
Tandíj 4,0 0,9
Alapítványi befizetés 32,9 75,0 42,5
Pályázati összegek 86,6 100,0 89,6
Ingatlan bérbeadása 30,5 79,2 41,5
Felszerelés bérbeadása 11,0 16,7 12,3
Oktatási szolgáltatás 9,8 12,5 10,4
Egyéb 7,3 8,3 7,5

Az iskolák átlagosan 16 pályázatot adtak be az elmúlt években. A legtöbbet pályázó iskolák a salgótarjáni és a makói térségben voltak, a legkevesebbet pályázók a csengeriben. Az elnyert pályázatok szempontjából a legsikeresebbek a celldömölkiek voltak, az elnyert összeg szempontjából a legkevesebbet pályázók a csengeriek. A pályázásban a kisebb és a nagyobb települések egyaránt aktívak, különösen az 1–2 ezer fős települések iskolái. Térségenként nincs jelentős különbség, de a salgótarjáni és a tapolcai térség iskolái próbálkoztak a legtöbb helyen pályázatokkal.

55. táblázat • Pályázatok (átlagok)
  Beadott pályázatok száma Elnyert pályázatok száma Elnyert összeg
Makói 18,89 9,00 2 453 000
Edelényi 11,44 6,16 3 011 000
Celldömölki 17,75 12,42 1 626 000
Csengeri 10,28 7,00 9 833 000
Salgótarjáni 19,83 13,00 2 088 000
Tapolcai 13,50 8,69 2 075 000
Átlag 15,72 9,48 2 843 000

Az iskolák leggyakrabban a megyei közalapítványhoz pályáztak, ide szinte minden intézmény adott már be pályázatot. Szintén gyakori pályázók voltak az iskolák a Soros Alapítványnál, a KOMA-nál, a Szak1999- és Szak2000-nél, s más országos alapoknál. Jóval ritkább a helyi vagy európai alapokhoz, ill. kevésbé ismert alapokhoz történő pályázás. A kisebb települések inkább a megyei közalapítványokhoz pályáztak, a legkisebbek ezen kívül a Soroshoz, az 1-2 ezer fős települések a SZAK-ra adtak be pályázatokat az átlagot meghaladó arányban. A PHARE a közepes településeken fordul inkább elő, a KOMA és más országos pályázati lehetőségek és a helyi alapok inkább a városi iskolák körében népszerűek.

56. táblázat • Hova pályáztak? (az említések %-a)
  –1000 1–2000 2–5000 5–10000 10–20000 20000 Együtt
KOMA 37,5 50,0 36,4 50,0 75,0 81,8 46,2
SOROS 67,9 42,9 54,5 75,0 75,0 54,5 62,5
Szak1999, 2000 30,4 78,6 54,5 37,5 50,0 72,7 45,2
PHARE 8,9 7,1 36,4 37,5 25,0 9,1 14,4
KFA 1,8 12,5 18,2 3,8
PSZM 1,8 18,2 25,0 3,8
Megyei Közalap 92,9 92,9 90,9 75,0 75,0 90,9 90,4
Egyéb országos 57,1 42,9 63,6 75,0 75,0 63,6 58,7
Helyi alap 10,7 35,7 9,1 50,0 75,0 63,6 25,0
Egyéb 23,2 21,4 27,3 50,0 25,0 36,4 26,9

Szülői részvétel

A hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozó iskolákban különösen fontos lehet a családdal való kapcsolat, a szülők megnyerése az iskola számára. A vizsgálat során igyekeztünk feltárni a család és az iskola közötti együttműködés gyakorlatát és jellemző formáit is. A szülők elsősorban a szabadidős programok szervezésében vesznek részt, de szerepük a házirend és a nevelési terv kialakításában is jelentős. Fegyelmi kérdésekbe sokkal ritkábban vonják be őket. A térségek közül a celldömölki és a tapolcai tűnt olyannak, ahol a szülők a legtöbb dologban részt vesznek, és a legkevésbé az edelényi és a csengeri térségben volt jellemző. A szülők részvételében is jelentős különbség van a központban és a környéken működő iskolák között: a központi települési iskolákban gyakrabban fordul elő, hogy a szülők beleszólnak az intézményi szintű szabályozók alakulásába (helyi tanterv, nevelési terv, házirend kialakításába).

57. táblázat • A szülők részvétele az iskolai élet egyes területein (az említések %-a)
  Nem központi N=82 Központi N=24 Átlag N=106
A helyi tanterv kialakításában 63,4 80,0 67,3
A nevelési terv kialakításában 68,3 88,0 72,9
A házirend kialakításában 85,4 100,0 88,8
A tanulók szabadidő-kialakításában 92,7 96,0 93,5
Fegyelmi kérdések 51,3 64,0 54,3

A szülők leggyakrabban átlagosan iskolai rendezvényre és szülői értekezletre járnak, de az iskolák háromnegyedében gyakori a szülői munkaközösségben és a rendezvények előkészítésében való részvétel is. Ennél jóval kisebb az aktivitás az iskolai alapítványok körül, és ritkább a rendszeres társadalmi munka. A rendezvényeken, ill. ezek előkészítésében való részvétel a csengeri és a tapolcai iskolákban magas, az aktivitás a munkaközösségekben és a rendszeres társadalmi munkában való részvétel pedig a salgótarjáni és a tapolcai térségekben gyakori. A legkevésbé az edelényi térségben élő szülők vesznek részt az iskola körüli dolgokban. Települési státus szerint azt találjuk, hogy a szülők a központi települések iskoláiban nagyobb valószínűséggel vesznek részt rendezvények előkészítésében, szülői munkaközösségben, s inkább támogatják az iskolai alapítványt. Ezzel szemben a kisebb településeken inkább járnak szülői értekezletre, s az osztályfőnöki családlátogatás is itt a gyakoribb. Ez arra enged következtetni, hogy a kisebb, nem központi települések iskolái a szülőkkel való kapcsolattartás hagyományosabb formáját választják, míg a központi települési iskolákban a szülők az iskolai életbe való aktívabb bekapcsolására törekednek.

58. táblázat • Milyen gyakran vesznek részt a szülők az alábbiakban (az említések %-a)
  Nem központi Központi Átlag
Rendezvények előkészítése 72,8 84,0 75,5
Rendezvények 9,8 8,0 9,3
Iskolai alapítvány támogatása 33,3 52,0 38,6
Rendszeres társadalmi munka 20,7 36,0 24,3
Részvétel munkaközösségben 72,0 92,0 76,6
Értekezletre járnak 82,9 72,0 80,4
Of. jár családlátogatásra 56,8 48,0 54,7

Vélemények

Az igazgatók véleménye szerint minden kérdezett tényező jelentős (4-nél magasabb érték) mértékben befolyásolja az iskola helyzetét, de leginkább a tanárok felkészültsége, a munkahelyi légkör és a szaktanári ellátottság hatása érvényesült. Jelentős még az oktatás színvonala is. Véleményük szerint az anyagi lehetőségek, az oktatási program, a tanulók összetétele és a tanulói fegyelem, ill. a tárgyi feltételek jóval kevésbé vannak hatással az iskola helyzetére.

A településnagyság is szerepet játszik a vélemények alakulásában: a nagyobb településeken a szaktanári ellátottság, a tanárok felkészültsége, valamint az oktatási program kínálata és az oktatás színvonala az átlagot meghaladó mértékben hangsúlyozódik, a tanulói összetétel és a tanulói fegyelem a sor végére kerül a befolyásoló tényezők sorrendjében. A kisebb településeken jelentősebb szerepet tulajdonítanak a munkahelyi légkörnek (ebben az 1-2 ezres települési iskolák kivételek), és az átlagot meghaladó mértékben hangsúlyozzák a tanulók társadalmi összetételének és a tanulói fegyelemnek a jelentőségét. Az anyagi lehetőségeket, a társadalmi összetételt az edelényi térség iskolái emelték ki, a szaktanári ellátottságot és a tanárok felkészültséget a tapolcaiak, a tárgyi feltételeket és az oktatási programot pedig a csengeriek.

59. táblázat • Milyen mértékben befolyásolja az iskola helyzetét... ? (1–5 skála átlagértékei)
  Nem központi Központi Átlag
az oktatás tárgyi feltétele 4,12 4,44 4,19
a szaktanári ellátottság 4,40 4,84 4,50
az anyagi lehetőségek 4,37 4,28 4,36
az oktatási programok 3,95 4,28 4,03
a tanulók társadalmi összetétele 4,23 4,20 4,22
a tanulói fegyelem 4,23 4,24 4,23
a tanárok felkészültsége 4,70 4,88 4,74
a munkahelyi légkör 4,57 4,56 4,57
a tanulmányi eredmények 3,91 4,24 4,00
az oktatás színvonala 4,56 4,76 4,61

Saját helyzetüket az igazgatók a legtöbb szempontból közepesnek ítélik, jónak a tanári ellátottság, felkészültség és munkahelyi légkör, ill. oktatási program szempontjából, közepesnek a tanulói fegyelem és összetétel, az anyagi helyzet és a tárgyi feltételek szempontjából. A helyzetüket inkább kedvezően megítélő iskolák inkább a makói, ill. a tapolcai térségben fordultak elő. A helyzetüket legkedvezőtlenebbnek a csengeri iskolák látták két szempont – a tanulói összetétel és tanulói fegyelem – kivételével, amely szempontokból az edelényi iskolák ítélték helyzetüket a legrosszabbnak. A saját iskola megítélésénél szintén jelentős településnagyság szerinti különbség figyelhető meg: míg a nagyobb településeken inkább értékelték magasabbra az átlagnál kulcsfontosságúnak minősített tényezőt, a pedagógusok felkészültségét, a szaktanári ellátottságot, s hasonlóan a tárgyi feltételrendszert és az oktatási program kínálatát, addig a kisebb településeken ez utóbbiak (a tanárok felkészültsége kivételével) jóval az átlag alatt maradtak az anyagi lehetőségekkel együtt. Helyettük a tanárok felkészültségét és a munkahelyi légkört értékelték kedvezőbbnek.

60. táblázat • Osztályozza le az iskola helyzetét ezekből a szempontokból (1–5 skála átlagértékei)
  –1000 1–2000 2–5000 5–10000 10–20000 20000 Átlag
Tárgyi feltételrendszer 3,34 3,14 3,36 3,87 3,75 3,45 3,38
Szaktanári ellátottság 4,19 4,21 4,73 4,50 5,00 4,82 4,37
Anyagi lehetoségek 3,02 3,14 3,36 3,50 3,25 3,36 3,15
Oktatási program kínálata 3,89 3,57 4,00 4,13 4,25 4,36 3,94
Társadalmi összetétel 2,83 2,71 2,82 3,50 3,25 2,82 2,88
Tanulói fegyelem 3,64 3,43 3,45 3,88 3,25 3,36 3,57
A tanárok felkészültsége 4,39 4,00 4,18 4,25 4,50 4,45 4,32
Munkahelyi légkör 4,49 4,21 4,27 4,25 4,25 4,27 4,38
Tanulmányi eredmények 3,45 3,43 3,73 4,00 4,00 3,55 3,55
Az oktatás színvonala 4,17 4,07 4,18 4,13 4,25 4,00 4,14

Az elmúlt 5 évben bekövetkezett változásokra kérdezve szerény javulás (4-eshez közeli értékek) a tárgyi feltételekben, az oktatási program kínálatában és a tanárok felkészültségében következett be, ennél kisebb mértékben az oktatás színvonalában és a munkahelyi légkörben. Nem jellemző a változás a szaktanári ellátottságban, az anyagi lehetőségekben, a tanulói fegyelemben, romlás egyedül a tanulói összetételben érzékelhető. Javulás leginkább a csengeri térséget jellemezte, ezt követően a celldömölkit. Romlást a legtöbb vonatkozásban a tapolcaiak, a tanulók vonatkozásában pedig a makóiak jeleztek.

Az igazgatók a fenntartók megítélésében pozitívan nyilatkoztak, az önkormányzati vezetőket inkább kedvezően értékelték, különösen pénzügyi ismereteiket. Jogi ismereteiket, vezetői képességeiket és szakmai felkészültségüket tekintve azonban már rosszabb a róluk alkotott véleményük. Különösen szembetűnő a különbség az utóbbi kettő tekintetében a központi és nem központi települések között, az utóbbiak jóval gyengébb minősítést kaptak az igazgatóktól ebből a szempontból.

61. táblázat • Az önkormányzati vezetők ... (1–5 skála átlagértékei)
  Nem központi Központi Átlag
szakmai felkészültsége 3,62 4,09 3,73
jogi ismeretek 3,88 3,88 3,88
pénzügyi ismeretek 4,05 4,17 4,08
vezetői képességek 3,75 4,04 3,82

 

Tags: 
Prefix: 

A honlapon található adatbázisban lévő tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művek elektronikus továbbhasznosítását előzetes írásbeli engedélyéhez köti. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést kifejezetten megtiltja.