wadmin | 2009. jún. 17.

Kistérség-vizsgálat

A 90-es évek jelentős változást hoztak az iskolák és a rendszer egésze számára. Az iskolák helyzete szinte valamennyi fontos dimenzióban átalakult: mind az iskolafenntartásban, mind a tartalmi szabályozásban alapvető változások következtek be. A változások között nagy jelentősége volt az új irányítási rendszernek: a decentralizált oktatási rendszer nagy kihívást jelent az oktatás több szereplője számára. A decentralizált irányítás az egy iskolával rendelkező kistelepüléseken növelte a magára maradás lehetőségét, a több iskolával rendelkező településeken pedig növelte a versenyhelyzetet az iskolák között. Kérdőíves vizsgálatunk célja az volt, hogy megismerjük a kedvezőtlenebb helyzetű térségekben, a kedvezőtlenebb helyzetben működő iskolák oktatási feltételeit, gyakorlatát, megtudjuk, hogy helyzetük változott-e az elmúlt évtizedben, s feltárjuk az iskolai hátrányokat befolyásoló fontosabb tényezőket. Igyekeztünk megismerni a hátrányos helyzetben működő iskolák és települések környezetét s a térségen, településen belül az iskolák között húzódó különbségeket is.

A területi különbségek három dimenzióját különböztettük meg: a regionális különbségeket, a településtípusok közöttit és az egy településen vagy térségen belüli különbségeket. A mintát úgy alakítottuk ki, hogy mindhárom dimenzió vizsgálatát lehetővé tegye. Az iskolák közötti különbségeket a települési szinten érvényesülő tényezők (az önkormányzat anyagi helyzete, a település demográfiai, gazdasági helyzete, az önkormányzat oktatáspolitikája, a közszolgáltatások általános állapota) mellett intézményi szintű tényezők is formálhatják (az iskola személyi és tárgyi feltételei, az intézményvezetés, szervezeti jellemzői, oktatási program, speciális igényekre adott válasz). A kérdőíves vizsgálatot ezért három szinten folytattuk: az önkormányzatok, az intézmények, valamint a tanulók szintjén.

A kutatás során az iskolák szempontjából hátrányos oktatási helyzetnek azt tekintettük, ahol az iskolarendszeren kívüli tényezők az átlagosnál jelentősen rosszabbak (pl. települési szinten kedvezőtlen a lakosság életkori összetétele, magas a munkanélküliek aránya, az átlagosnál kedvezőtlenebb a tanulói összetétel, kedvezőtlen az önkormányzat anyagi helyzete és oktatáshoz való viszonya),1 ill. ahol az iskolarendszeren belüli tényezők kedvezőtlenek (nem megfelelő a pedagógus-ellátottság, a tárgyi feltételek, az átlagosnál kedvezőtlenebb a tanulói összetétel), s ennélfogva ezek az iskolák kisebb eséllyel tudják tanulóik számára ugyanazokat a továbblépési esélyeket biztosítani, mint a többi iskola. Nem tekintettük hátránynak önmagában azokat a kimeneti tényezőket (évismétlés, lemorzsolódás, továbbtanulás), amelyek az előzőekkel szorosan összefüggenek ugyan, de az iskola szakmai munkáját is minősítik. A kimeneti tényezők megközelítésünkben részben azt a célt is szolgálhatják, hogy a hátrányos, de mégis viszonylag jó eredményeket felmutató iskolákat és a nem kifejezetten hátrányos, mégis gyenge eredményeket felmutató iskolákat meg tudjuk különböztetni egymástól. A kimeneti tényezők között nemcsak a tanulmányi jellegűeket vizsgáltunk, hanem elemeztük az iskolák szocializációs eredményességét is a deviáns magatartások előfordulási arányával.

A vizsgálat első szakaszában a mintában szereplő valamennyi iskola adatait elemeztük a fontosabb választott dimenziókban: a térségek közti különbségek szempontjából, a településtípusok közti különbségek szempontjából és a térségen belüli különbségek szempontjából. A fenti dimenziókban történő összehasonlítás során elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogy megközelítik-e az iskolarendszeren kívüli különbségek mértékét, vagy azoknál kedvezőbben alakulnak. A vizsgálat második részében olyan iskolacsoportokat vizsgáltunk közelebbről, amelyekről úgy véltük, hogy a kifejezetten hátrányos helyzetű iskolák működésének megismeréséhez visznek közelebb. A fentieken keresztül igyekeztünk megtudni, hogy milyen mértékben alkotják az iskolai hátrány összetevőit iskolán kívüli és az iskolarendszeren belüli tényezők.

A minta

A vizsgálat során arra törekedtünk, hogy ne csak egyes iskolákat vizsgáljunk, hanem az iskolákat saját közegükben, az őket meghatározó tényezőkkel összefüggésben ismerjük meg. Ez az igény területi megközelítést igényelt, ezért kistérségeket választottunk. A kistérségek kiválasztásánál arra törekedtünk, hogy különböző helyzetű térségek kerüljenek mintánkba, így többszempontú összehasonlításra nyíljon mód. A térségi alapú mintaválasztást indokolta az a tény is, hogy a leginkább eredményesnek ígérkező fejlesztési programok is területi megközelítésűek: egy-egy körzetben igyekeznek kidolgozni rendszerbe foglalt komplex stratégiákat (pl. a franciaországi ZEP-ek vagy az angol EAZ-ok).

A térségek kiválasztásában szerepet játszott a területfejlesztés kedvezményezett térségeinek meghatározása.2 E besorolás szerint három szempontból számít hátrányos, azaz támogatásra jogosult térségnek az edelényi (társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott, tartós munkanélküliséggel sújtott, mezőgazdasági és vidékfejlesztési térség), a salgótarjáni (társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott, tartós munkanélküliséggel sújtott, ipari szerkezetátalakítás térsége) és a csengeri (társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott térség, tartós munkanélküliséggel sújtott térség, mezőgazdasági vidékfejlesztés térsége). Egy szempontból hátrányos a makói (társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott térség), s nem minősül hátrányosnak a két dunántúli (celldömölki, tapolcai) térség. Ez utóbbiak azonban saját megyéjükön belül kedvezőtlenebbek a megyei átlagnál (elvándorlás, demográfiai jellemzők).

11. táblázat • A hat térség néhány jellemzője
  Makói Edelényi Celldömölki Csengeri Salgótarjáni Tapolcai
Települések száma 17 46 28 11 22 33
Lakosság száma 50035 35 700 27 045 23 614 68 000 37 577
Városok lakossága 25392 14 745 11 778 15 246 43 950 18 125
Városi lakosság, % 50,7 41,3 43,5 64,6 64,6 48,2
Munkanélküliség, % 7,3 16,1 4,5 13,0, 11,8 6,4
Ebből tartós mnélk., % 34,6 66,6 36,4 46,7 53,4 28
Iskolázás átlagos éve 8,25 7,9 8,77 7,74 8,87 8,83
Középiskolák száma 5 1 2 1 9 3
Általános iskolák száma 20 26 17 8 27 19
Vándorlási különbözet, % -1,1 -4,1 -3,1 -8,3 -3 -3,5
60 évesek aránya, % 22,5 19,3 21,4 19,5 20,6 19,1

A kiválasztott hat térség, a makói, a csengeri, az edelényi, a tapolcai, a celldömölki, és a salgótarjáni, az ország különböző területein helyezkedik el. A térségek központi települése többnyire kisváros, méretük azonban különböző: Makó 25 392 fős, Csenger 15 246 fős, Celldömölk 11 865 fős, Edelény 14 745 fős, Tapolca 18 125 fős, Salgótarján pedig 43 950 fős település. A központi településen kívül a kistérség valamennyi kisebb települését is felkerestük. A térségek közös jellemzője, hogy valamilyen szempontból hátrányosnak minősíthetőek az országos vagy megyéjük átlagához viszonyítva (pl. magas munkanélküliség, elvándorlás stb.).

A kiválasztott térségek között a legnagyobb a salgótarjáni, közel 70 000 lakossal, s nagynak számít a makói, 50 000 lakossal. A legkisebb a csengeri, ahol csak 24 000 a lakosok száma, s szintén kicsi a 27 000 lakosú celldömölki térség. Az edelényi és a tapolcai térség a mintán belül közepesnek számít. A térségeken belül a települések száma kevésbé függ a térség lakosainak számától, sokkal inkább a földrajzi helyzettől: az északon és a Dunántúlon található térségek inkább aprófalvasak, az alföldieken inkább nagyobb települések találhatók. Az urbanizáltság leginkább a salgótarjáni és a csengeri térséget jellemzi, közepes mértékű a makói és a tapolcai, legalacsonyabb a celldömölki és az edelényi térségben.

A térségek közti különbségek a statisztikai mutatók szerint demográfiai és foglalkoztatottsági szempontból egyaránt jelentősek. A lakosság korösszetételének szempontjából a makói térség tűnik legkedvezőtlenebbnek, s a tapolcai a legkedvezőbbnek. Az iskolázott lakosság aránya a salgótarjáni, tapolcai és celldömölki térségben a legmagasabb, s a csengeriben és az edelényiben a legalacsonyabb. Foglalkoztatottság szempontjából a legrosszabb helyzete az edelényi és a csengeri, a legkedvezőbb pedig a celldömölki és a tapolcai térségnek van. Celldömölk a Vas megyei Kemenesalja központja, három település egyesítése révén jött létre. A múlt századi vasúthálózat kiépítésének következtében közlekedési csomóponttá vált. Alacsony a munkanélküliség, és magas az elvándorlás. Csenger Szabolcs-Szatmár megyében, az ukrán határ mellett fekszik. Edelény Borsod megyében található, ez a város kebelezte be a megye névadóját, egy Borsod nevű falucskát. Tapolca Veszprém megyében található, Salgótarján pedig Nógrád megye székhelye.

A vizsgálat során a térségek valamennyi önkormányzatát megkerestük, függetlenül attól, hogy van-e iskola a településen. Azokon a településeken, ahol volt iskola, az iskolafenntartásért felelős személlyel készítettünk kérdőívet. A térségben működő iskolák igazgatóit, továbbá minden második iskolában egy 8. osztály tanulóit s szüleiket szintén megkerestük. A 6 térség 157 településéből együttesen 144 önkormányzatot, 88 iskolafenntartót (előadót, jegyzőt stb.), 106 igazgatót, 872 tanulót és 780 szülőt sikerült megkérdeznünk.3

12. táblázat • A vizsgálat kérdezettjei térségenként (N, %)
  Önkormányzat<$F Az önkormányzat képviselője jellemzően a polgármester volt.> Fenntartó4 Igazgató Tanuló Szülő
N % N % N % N % N %
Makói 16,0 11,1 12,0 13,6 18,0 17,0 171,0 19,6 310,0 39,7
Edelényi 46,0 31,9 23,0 26,1 25,0 23,6 232,0 26,6 127,0 16,3
Celldömölki 23,0 16,0 11,0 12,5 13,0 12,3 148,0 17,0 162,0 20,8
Csengeri 11,0 7,6 6,0 6,8 7,0 6,6 59,0 6,8 55,0 7,1
Salgótarjáni 22,0 15,3 23,0 26,1 24,0 22,6 191,0 21,9 10,0 1,3
Tapolcai 26,0 18,1 13,0 14,8 19,0 17,9 71,0 8,1 116,0 14,9
Együtt 144 100 88 100 106 100 872 100 780 100

Az elemzés során mindvégig természetes korlátot jelentett, hogy mintánk nem volt reprezentatív. A minta korlátai ellenére úgy véljük, hogy fontos tendenciák feltárására ad lehetőséget akkor is, ha a konkrét adatok egy reprezentatív minta esetében másként alakulnának.

A vizsgált térségek társadalmi-gazdasági jellemzői – az oktatás társadalmi környezete

A térségek jellemzőinek leírásánál azoknak a tényezőknek a feltárására és összehasonlítására törekedtünk, amelyek befolyással lehetnek az oktatás helyzetére vagy a társadalmi igények alakulására. Ezek jellemzően az oktatás társadalmi környezete, konkrétabban az adott települések és térségek gazdasági és demográfiai jellemzői (a lakosság számának változása, etnikai, kor szerinti, iskolázottság szerinti összetétele, illetve a foglalkoztatottság). Az oktatás számára ugyancsak meghatározó a társadalmi és gazdasági környezet, mivel befolyásolja a társadalmi igényeket (a decentralizált oktatásirányítás jelentős hatással van az oktatási kínálat alakulására), s részben meghatározza a tanulók későbbi munka- és életlehetőségeit is.

A települések

A kiválasztott települések többsége (70,2%-a) 1000 fő alatti kistelepülés. A településméret tekintetében térségenként jelentős különbségek vannak, a kistelepülések magas aránya leginkább az edelényi és a celldömölki, legkevésbé a makói térséget jellemzi. A vizsgált települések között – értelemszerűen – hat rendelkezett térségközponti szerepkörrel, ez a hat kiválasztott város: Celldömölk, Csenger, Makó, Edelény, Salgótarján és Tapolca; a többi település „nem központi” elnevezés alatt szerepel a megfelelő táblázatokban.

13. táblázat • A vizsgált települések térségenként, településnagyság szerint (%)
  Makói N=16 Edelényi N=46 Celldömölki N=23 Csengeri N=11 Salgótarjáni N=22 Tapolcai N=26 Együtt N=144
1– 500 63,0 65,2 27,3 4,5 46,2 41,7
501–1000 56,3 19,6 17,4 45,5 40,9 19,2 28,5
1001–2000 12,5 10,9 8,7 36,4 26,9 16,7
2001–5000 31,3 4,3 4,3 18,2 13,6 3,8 9,7
5001– 2,2 4,3 9,1 4,5 3,8 3,5
Együtt 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

A települések demográfiai jellemzőit tekintve igen jelentős különbségeket találunk településtípusonként. A legkisebb településeken találhatjuk a legkevesebb fiatalt, itt a lakosság harmada idős, s 50% körüli az inaktívak aránya. Az ezt követő településkategóriában (500–1000) a fiatalok aránya a legjelentősebb, ez azonban itt az idősek viszonylagosan magas arányával párosul. Az idősek aránya a nagy településeken (5000–) a legalacsonyabb. Ha térségenként vizsgáljuk ugyanezt, a különbségek valamivel szerényebbnek tűnnek: a fiatalok aránya a csengeri és a salgótarjáni térségben, az időseké az edelényi és a celldömölki térségben jelentős. Az aktív népesség aránya az átlagot leginkább a makói és a tapolcai térségben haladja meg.

14. táblázat • A lakosság megoszlása életkor és településméret szerint (%)
  –18 éves Aktív (18–56 éves) 60– éves Együtt
1–500 17,9 49,2 32,9 100,0
501–1000 23,5 54,6 21,9 100,0
1001–2000 22,7 56,8 20,5 100,0
2001–5000 22,3 56,5 21,2 100,0
5001– 22,2 60,6 17,2 100,0
Átlag 20,8 53,1 26,1 100,0

A lakosok száma a települések többségében csökkent, a tanulók körében azonban a csökkenés kisebb mértékű. A lakosság száma az önkormányzatok adatai szerint leginkább a salgótarjáni, az edelényi és a celldömölki térségben csökkent, legkevésbé a csengeri a tapolcai és a makói térségben változott, s csak a csengeriben nőtt, 4 településen. A tanulók számának változása nem függ össze a népesség számának változásával. Két esetben a lakosság változásával összhangban csökkent a tanulók száma is (salgótarjáni, celldömölki térség), a többi esetben másként változott: a makói és a tapolcai térségben 4, ill. 7 településen, miközben a lakosság száma csak 1, ill. 4 településen nőtt (salgótarjáni). Az összefüggés hiánya feltehetően annak tudható be, hogy a tanulók létszáma egy településen elvben másként alakulhat, mint a lakosság száma, hiszen lakóhelyüktől függetlenül járhatnak másik település iskolájába a kistelepülésen élő tanulók, ha saját településükön nincs iskola, vagy a város közeli községekben a szülők a városba járathatják gyermekeiket.

15. táblázat • A lakosság és a tanulók számának változása térségenként (%)
  Lakosság Tanulók
Nőtt Csökkent Nem változott Nőtt Csökkent Nem változott
Makói 6,3 56,3 37,5 26,7 40,0 33,3
Edelényi 13,6 72,7 13,6 22,7 40,0 36,4
Celldömölki 18,2 72,7 9,1 9,1 72,7 18,2
Csengeri 40,0 30,0 30,0 30,0 40,0 30,0
Salgótarjáni 9,5 76,2 14,3 9,6 71,4 19,0
Tapolcai 16,0 44,0 40,0 28,0 48,0 24,0
Együtt 15,1 63,0 21,7 20,4 51,8 27,7

A nemzetiségi lakosok aránya csak egyetlen térségben, a makóiban számottevő, az iskolások körében azonban már elenyésző. Ennek oka feltehetően nem demográfiai, hanem az iskolaválasztással függ össze: úgy tűnik, a nemzetiségi származású tanulók is szívesebben tanulnak a normál magyar iskolákban. A cigányok aránya a lakosságon belül három térségben jelentős: az edelényiben, a salgótarjániban és a csengeriben. A tanulók közötti arányuk ugyancsak három térségben nőtt számottevően, két térségben (salgótarjáni, edelényi) jelentős mértékben meghaladja a felnőttek körében tapasztalható arányt. Ebben a vonatkozásban a térségek közötti különbség is nőtt.

16. táblázat • A lakosság nemzetiségi megoszlása térségenként (%)
  A felnőttek hány %-a... Az iskolások hány %-a...
Cigány Nemzetiségi Cigány Nemzetiségi
Makói 2,370 6,750 3,930 1,500
Edelényi 21,180 0,340 28,820 0,060
Celldömölki 0,810 0,000 0,630 0,000
Csengeri 11,100 1,100 13,400 1,100
Salgótarjáni 20,000 1,000 32,190 1,430
Tapolcai 2,200 0,120 2,720 0,440
Együtt 11,413 1,140 16,100 0,570

Az önkormányzatok szintjén a demográfiai helyzetet, a lakosság foglalkoztatottságát és a helyi intézményhálózatot, a közszolgáltatások helyzetét vizsgáltuk. A települések közszolgálati intézményekkel való ellátottsága változó: a legkisebb településeken csak a legalapvetőbb szolgáltatások találhatóak meg, a nagyobbakon minden. A szolgáltatások közt a legáltalánosabban elterjedt a könyvtár és a művelődési ház, ezt követően az óvoda és az általános iskola, a legkevésbé a bölcsőde jellemző. Az 500 fő feletti településeken már található óvoda, a 4 évfolyamos iskola vonatkozásában az 500, a 8 évfolyamos iskola vonatkozásában az 1000 fős településhatár tűnik meghatározónak: 1000 fő felett már közel teljes körű ellátottság jellemző, 100%-osan azonban a kérdezett intézmények még a legnagyobb településeken sem találhatóak meg.

17. táblázat • Van-e a településen...
  1–500 N=60 501–1000 N=41 1001–2000 N=24 2001–5000 N=14 5001– N=5 Átlag N=144
Művelődési ház 61,7 80,5 79,2 100,0 80,0 74,3
Könyvtár 75,0 90,2 100,0 100,0 100,0 86,8
Bölcsőde 21,4 60,0 4,2
Óvoda 16,7 90,2 100,0 100,0 100,0 62,5
4 évf. ált. iskola 13,3 35,0 9,5 17,3
8 évf. ált. iskola 1,7 43,9 95,8 100,0 100,0 42,4
Idősek otthona 10,0 26,8 25,0 64,3 100,0 25,2

A közoktatási infrastruktúra befolyásolja, hogy az iskoláskorú népesség számára hol érhető el oktatási intézmény. Az óvodások többsége – a megyeszékhely kivételével – lakóhelyén, ill. körzetében jár óvodába. Az általános iskolások a megyei jogú városban és az egyéb városokban jellemzően szintén helyben járnak iskolába, de a községekben csaknem egészen kétharmaduk. A középiskola esetében már nem kizárólagosan jellemző a helyi intézmények igénybevétele, minden településtípus esetében előfordul, hogy máshová jár a gyerekek több mint harmada.

18. táblázat • A helyi-térségi oktatási közszolgáltatások igénybevétele településtípusonként (%)
  Megyei város Egyéb város Község
Az óvodások hány százalékát íratták körzeti iskolába 30,00 99,75 90,10
A településen levő ált. iskolába jár 90,00 88,50 63,68
Más településen lévő általános iskolába jár 8,00 11,50 35,24
Településen lévő gimnáziumba jár 50,00 53,00 4,94
Más településen lévő gimnáziumba jár 38,00 38,33 50,34

A továbbiakban a település-, ill. térségfejlesztés szempontjából jelentős szolgáltatások térségi szintű előfordulási gyakoriságát igyekeztünk vizsgálni a térségmenedzser, a gazdasági szervek, önkormányzatok és fiatalok számára szervezett tanácsadásra való rákérdezéssel. A térségmenedzser közel általános (83,3%), a tanácsadás az önkormányzatok és a gazdasági szervek esetében szintén gyakori (54,9, ill. 45,8%), jellemzően inkább térségi szinten szervezve. Legkevésbé a fiatalok számára elérhető tanácsadás jellemző – ahol létezik, ott legalább olyan gyakori a településen magán, mint a térségben (22,4, ill. 21,7%). Az önkormányzati tanácsadás különösen gyakori a makói és a csengeri térségben, s legkevésbé a salgótarjániban jellemző. A fiatalok számára szervezett tanácsadás a makói és a salgótarjáni térségben gyakori, s nem jellemző az edelényi és a celldömölki térségre.

A foglalkoztatottsággal kapcsolatosan egyfelől a helyi lehetőségek alakulását, másfelől az elmúlt 10 esztendő hatását igyekeztük megismerni. A vizsgált térségek aktív korú népességének legnagyobb része nem a lakóhelyén dolgozik, egyötödük munkanélküli, és kb. hasonló a helyben foglalkoztatottak aránya is. Ez utóbbiak aránya a kistelepüléseken a legalacsonyabb, s az 5000 fő feletti településeken a legmagasabb. A munkanélküliek aránya az 500–1000 fős településeken volt a legnagyobb, ebből a szempontból az 1000–2000 fő közötti települések helyzete tűnt a legkedvezőbbnek. Időbeni változásokat is figyelembe véve jelentős a munkanélküliek arányának növekedése, valamint az ingázók és a helyben dolgozók arányának csökkenése. A változás az 500–1000 fős településeken volt a legkedvezőtlenebb: a községekben a lakosság 21%-a, az 500–1000 fős településeken 34,1%-a szorult ki a munkaerőpiacról 2000-re, mind az eljárók, mind a helyben foglalkoztatottak aránya visszaesett. Legkevésbé a megyei jogú városokat, ill. az 5000 fő feletti településeket érintette a változás: a munkanélküliség az előbbiben 5%-kal, az utóbbiban 3,4%-kal nőtt, míg a községekben átlagosan 12% volt a növekedés.

19. táblázat • A helyi felnőtt lakosság megoszlása településnagyság szerint (%)
  1–500 501–1000 1001–2000 2001–5000 5001– Átlag
1990
Helyben dolgozik 19,5 23,7 38,7 22,8 67,5 25,1
Felnőttek közt ingázik 38,7 64,7 49,3 47,4 9,3 46,3
Munkanélküli 6,5 12,6 6,2 8,3 14,2 8,5
Vállalkozik 1,2 2,2 4,5 2,2 11,5 2,1
2000
Helyben dolgozik 14,6 16,8 31,3 16,9 58,7 18,9
Felnőttek közt ingázik 31,7 55,8 49,0 38,9 19,2 40,0
Munkanélküli 16,6 34,1 11,5 18,6 17,6 20,8
Vállalkozik 3,1 4,6 6,5 5,1 30,0 4,3

A munkanélküliek aránya az önkormányzatok megítélése szerint nagymértékben meghaladja a statisztikai adatokban megjelenő arányokat, de jelentős különbség van az egyes kistérségek helyzetében: amíg a munkanélküliek arányának emelkedése az edelényi térségben drámai mértékű, s igen jelentős a salgótarjáni és a csengeri térségben is, szerény maradt Makó környékén, s szinte nem változott a két dunántúli térségben. Mindez feltehetően befolyásolja az oktatás lehetőségeit is, részben az önkormányzat anyagi lehetőségein, részben a tanulók összetételén keresztül.

20. táblázat • A helyi felnőtt lakosság megoszlása térségenként (%)
  Makói Edelényi Celldömölki Csengeri Salgótarjáni Tapolcai Átlag
1990
Helyben dolgozik 30,4 17,7 29,5 27,6 14,3 42,4 25,1
Felnőttek közt ingázik 32,7 34,6 65,9 18,1 65,9 56,7 46,3
Munkanélküli 6,0 12,8 2,1 9,3 7,8 7,2 8,5
Vállalkozik 1,5 0,8 4,0 4,2 0,9 3,2 2,1
2000
Helyben dolgozik 29,0 11,8 20,8 20,0 11,8 29,3 18,9
Felnőttek közt ingázik 21,6 14,9 71,4 8,7 59,1 64,3 40,0
Munkanélküli 13,6 40,1 4,2 22,8 18,9 7,6 20,8
Vállalkozik 5,0 2,7 4,9 6,0 2,9 6,6 4,3

A települések közti különbségek az önkormányzatok 43%-a szerint nőttek, 43,8%-uk szerint viszont nem változtak az elmúlt 10 évben. A nagyobb települések (5000–) tisztviselői mondták gyakrabban, hogy nőttek a különbségek, és hasonlóan vélekedtek (bár szerényebb arányban) a legkedvezőtlenebb helyzetű településkategória (500–1000) önkormányzatai is. A legkisebb települések többségében az önkormányzatok úgy látták, hogy helyzetük nem változott jelentősen. Térségenként kisebb különbségeket figyelhettünk meg. A legtöbben a csengeri, a tapolcai és a makói térségben mondták, hogy nőttek a különbségek a települések között, s az edelényiben vélekedtek úgy, hogy nem változtak.

21. táblázat • A települések közti különbségek...
  1–500 N=60 501–1000 N=41 1001–2000 N=24 2001–5000 N=14 5001– N=5 Átlag N=144
Nőttek 31,7 56,1 37,5 50,0 80,0 43,1
Nem változtak 55,0 29,3 45,8 42,9 20,0 43,8
Csökkentek 11,7 12,2 16,7 11,1
Egyéb válasz 1,7 2,4 7,1 3,1
Együtt 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

Azt is igyekeztünk a vizsgálat során megtudni, hogyan látják az önkormányzat képviselői az oktatás szerepét a település helyzetének alakulásában. Az oktatás szerepét a település fejlődésében az önkormányzatok többsége pozitívnak értékelte. Leginkább az 1000–2000 fő közötti települések önkormányzatai tulajdonítottak jelentőséget az oktatásnak, a legkevésbé a legkisebb és a legnagyobb települések.

22. táblázat • Javította-e az oktatás a település helyzetét (csak az iskolával rendelkező településeken)
  Igen Nem Együtt N=83
N % N % N %
1–500 5,0 55,6 4,0 44,4 9,0 100,0
501–1000 26,0 81,3 6,0 20,0 32,0 100,0
1001–2000 23,0 100,0 23,0 100,0
2001–5000 12,0 85,7 2,0 40,0 14,0 100,0
5001– 3,0 60,0 2,0 40,0 5,0 100,0
Átlag 69,0 83,1 39,0 27,5 83,0 100,0

A település népességmegtartó erejéhez, a foglalkoztatáshoz, a felnőttek szabadidejének eltöltéséhez vagy tanulási kedvének felkeltéséhez, az információszerzéshez az önkormányzatok véleménye szerint a kérdezett dolgok közül az oktatás közepes mértékben járul hozzá. Valamennyi szempontból a nagyobb települések tulajdonítottak az oktatásnak nagyobb jelentőséget, a kisebb települések (1000 fő alatt) a fentiek közül egyedül a település népességmegtartó erejét nevezték meg.

23. táblázat • A helyi oktatási és képzési rendszer, illetve az oktatási intézmények mennyiben járulnak hozzá a jövőben a következőkhöz? (1–5 skála átlagai)
  1–500 501–1000 1001–2000 2001–5000 5001– Átlag
Település népességmegtartó ereje 2,79 3,63 4,17 4,00 3,80 3,42
A lakosság foglalkoztatása 2,26 2,73 3,25 2,93 3,60 2,67
Befektetok vonzása 2,11 2,66 2,75 3,00 3,20 2,50
Települési infrastruktúra 1,93 2,26 2,29 2,64 2,60 2,18
Felnőtt szabadidő eltöltése 2,18 2,90 2,96 3,57 3,40 2,69
Felnőttek tanulási kedve 2,08 2,37 2,83 3,28 3,40 2,46
Információszerzés 2,37 2,90 3,17 3,86 3,40 2,83

A vizsgált térségek között összességében – demográfiai és foglalkoztatottsági szempontból – egyaránt nagyon jelentős különbségeket tapasztaltunk. A legkedvezőbb helyzetűnek a tapolcai térség bizonyult, ehhez képest a celldömölki térségben viszonylag magas az elvándorlás és az idősek aránya. A legkevésbé kedvező térség mind demográfiai, mind foglalkoztatottsági szempontból az edelényi volt. A települések helyzetét az önkormányzatok képviselőinek véleménye szerint az oktatás csak közepes mértékben képes befolyásolni, sokkal fontosabbak az önkormányzat anyagi lehetőségei vagy a települési infrastruktúra helyzete.

 

Tags: 
Prefix: 

A honlapon található adatbázisban lévő tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művek elektronikus továbbhasznosítását előzetes írásbeli engedélyéhez köti. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést kifejezetten megtiltja.