wadmin | 2009. jún. 17.

Vezetői összefoglaló

Jelen tanulmány célja, hogy feltárja a szegregáció alapvető sajátosságait és bevezesse azt az elvet, hogy a roma gyerekeket integrálni kell a magyar oktatási rendszerbe. A különböző érdekérvényesítőkkel folytatott megbeszélések során összegyűjtött elképzelésekre alapozva megkíséreljük meghatározni az „integráció” céljait a magyar viszonyokra alkalmazva, hogy meg lehessen határozni a lehetséges reformokat, valamint az ennek a célnak eléréséhez szükséges specifikus oktatáspolitikai, jogi és iskolafinanszírozási változásokat.

A tanulmányban a következő kérdéseket tárgyaljuk:

  1. a roma gyerekek helyzete az általános oktatás valamennyi szintjén,
  2. az oktatási szegregáció négy típusa,
  3. a fókuszcsoportokkal folytatott műhelybeszélgetések során összegyűjtött adatok elemzése,
  4. lehetséges politikák meghatározása (jogi változások, finanszírozási modellek, pedagógiai szolgáltatások),
  5. ajánlások a roma gyerekek oktatási szintjének felemelésére.

1993–94-ben a 15 éves vagy annál idősebb korosztály 90%-a fejezte be általános iskolai tanulmányait a törvényben előírtaknak megfelelően a nyolcadik osztály végére. A roma diákok körében végzett reprezentatív vizsgálat feltárta, hogy a 14 éves roma gyerekeknek csak 44%-a fejezte be az általános iskolai tanulmányait a nyolcadik év végére. Statisztikai adatok (Havas-Kemény-Liskó, 2002) azt mutatják, hogy a roma tanulók szegregációja nőtt az általános iskolai oktatásban 1990 óta. 1992-ben minden tizenkettedik vagy tizenharmadik roma gyerek (7,1%) tanult roma többségű intézményben, ma ez minden ötödik vagy hatodik roma származású gyerekre igaz (18.1%).

Az oktatási rendszeren belüli szegregációnak négy általános típusa van:

  • Iskolák közötti szegregáció – szoros összefüggésben a spontán migrációval, amikor ennek a folyamatnak a következtében a roma gyerekek száma elkezd nőni az iskolákban, és még olyan nem-roma családok is kiveszik a gyerekeiket az iskolából, akik nem költöznek el.
  • Iskolán belüli szegregáció – annak érdekében alakul ki, hogy megakadályozzák a fent leírt folyamatot, a nem-roma gyerekek „emigrációját” olyan iskolákból, ahol a roma gyerekek aránya elkezd nőni. Néhány iskolában olyan osztályszerkezetet alakítanak ki, amely lehetővé teszi a roma gyerekek szegregálását:
    1. speciális gyógypedagógiai, kisegítő osztályok, ahol általában alacsonyabb a követelményszint, gyengébb színvonalú a tanítás és aránytalanul nagy a roma tanulók száma;
    2. tagozatos osztályok, ahol nagyobb óraszámban tanítanak bizonyos tárgyakat (pl. nyelvtagozatok, emelt szintű matematika tagozatok, stb.), ezek rendszerint a nem-roma gyerekek számára vannak fenntartva;
    3. a „roma kisebbségi oktatás” intézményével visszaélve külön osztályok szervezése
  • Kisegítő iskolák – a roma gyerekek az iskoláskorú gyerekek közötti arányukat jóval meghaladó arányban járnak kisegítő iskolákba. Általában a következőkkel indokolják ezeknek a gyerekeknek kisegítő iskolába küldését: ezek a gyerekek a családban tapasztalható szocializációs hiányosságok következtében, valamint azért, mert nem jártak kellő ideig óvodába, társadalmi-kulturális szempontból hátrányos helyzetűek, következésképpen nem tudnak ugyanolyan ütemben tanulni, mint a többi gyerek, tehát speciális pedagógiai eszközökre és módszerekre van szükségük egy kisegítő iskola vagy kisegítő osztály falain belül. A gyakorlatban a kisegítő iskolák és a kisegítő osztályok alacsony szintű elvárásokat, alacsony színvonalú tanítást és szegregációt jelentenek, ezért a többiekhez való felzárkózás lehetetlenné válik.
  • Roma gyerekek magántanulóvá nyilvánítása – a problematikus roma gyerekek elkülönítésének viszonylag új módszere alakult ki az utóbbi időben: magántanulónak nyilvánítják őket és felmentik az iskolába járás alól. A magántanulókat minden tanórai foglalkozás alól fel kell menteni, és tankötelezettségüket úgy teljesítik, hogy félévenként osztályozó vizsgát tesznek egy független vizsgabizottság előtt.

Azoknak a roma gyerekeknek a többsége, akik befejezik az általános iskolát, bekerül a középiskolákba is. Legtöbben szakmunkásképző intézményekben folytatják tanulmányaikat. A 9. és 10. osztályban a roma gyerekek 50%-a lemorzsolódik, ami azt jelenti, hogy csak 32 százalékuk kezdi el a 11. osztályt. Azt lehet feltételezni, hogy a lemorzsolódás ezen az évfolyamon is folytatódik, tehát azoknak az aránya, akik sikeresen befejezik a középiskolát, körülbelül 24%.

Annak érdekében, hogy saját adatainkkal is alá tudjuk támasztani a fent leírt tényeket, fókuszcsoportos megbeszéléseket tartottunk az integrációs folyamatban érdekelt különböző szereplőkkel. Nyolc beszélgetést úgynevezett homogén csoportban folytattunk (szülők, tanárok, önkormányzati képviselők, kisegítő iskolák vezetői és a szellemi képességeket vizsgáló bizottságok tagjai, civil szervezetek, a roma ügyekért felelős minisztériumi képviselők és az akadémikus szféra képviselői.). Az ezekben a csoportokban megfogalmazott javaslatokat egy másik, ez alkalommal már vegyes csoportban ismét felvetettük (ahol a korábbi nyolc célcsoport mindegyikének résztvevői képviselve voltak), s egy újabb fókuszcsoportos megbeszélés keretében ezeket a javaslatokat ismét megvitattuk.

Az érdekérvényesítők részvételével szervezett műhelyek eredményei valamint a jogszabályi háttér, az iskolafinanszírozás és a korábbi politikák háttérelemzése alapján megfogalmaztuk policy javaslatainkat és ajánlásainkat. Meggyőződésünk, hogy a törvényi keretek és a finanszírozási rendszer megváltoztatásával, új pedagógiai látásmód és gyakorlat kialakításával a szegregáció mértéke csökkenthető.

A törvényi szabályozás elemzésének alapján úgy érezzük, hangot kell adnunk kritikai észrevételeinknek, és ki kell fejeznünk azt a véleményünket, hogy törvényi változásokra van szükség a következő témákra vonatkozóan:

  • az antidiszkriminációs törvény reformja
  • speciális, kisegítő iskolák
  • a kisebbségi önkormányzatok szerepe
  • az integráció kérdése.

Véleményünk szerint a hátrányos helyzetű diákok oktatásának három finanszírozási modellje lehetséges:

  1. „integrációs normatíva” (kiegészítő fejkvóta)
  2. pályázatalapú finanszírozás és
  3. piaci típusú finanszírozási modellek (utalványrendszer és kvázi-piaci finanszírozás).
  • Pedagógiai szempontból hangsúlyozni kell, hogy ha az iskolák nemcsak a gyerekek egy szűk rétegét, hanem a többségét akarják megszólítani, a mai oktatás alapelveit meg kell változtatni. Megoldási javaslatunk a hagyományos iskolának egyfajta „nyitott iskolává” történő átalakítása, a következő fő elvek alapján:
  • szigorú időhatárok nélküli iskola,
  • szigorú határok nélküli iskola,
  • partnerszerű együttműködés a szülőkkel,
  • partnerszerű együttműködés a diákokkal,
  • gyerekközpontúság,
  • minőségi oktatást biztosító iskola,
  • egyenlő esélyeket nyújtó iskola,
  • a tanárképzés megújítása.

Ajánlásainkat a következőképpen lehet összegezni: a roma gyerekek integrálását egy integrációs csomag megvalósítása keretében kell végrehajtani, a következő elvek figyelembe vételével:

  1. különös figyelmet kell fordítani az iskola előtti szintre
  2. a szülőket be kell vonni az iskolai munkába,
  3. az iskolafejlesztést tudatos stratégia alapján kell végezni, világosan meg kell fogalmazni az iskola küldetését, legyen projekt-orientáltság, legyenek PR és marketing stratégiák a gyerekek odavonzására,
  4. minimális mértékű legyen a szabályozás azért, hogy a helyi sajátosságokat figyelembe lehessen venni,
  5. programokat és projekteket kell finanszírozni, hosszú távon és folyamatosan kell támogatni speciális projekteket,
  6. tanár-továbbképzést kell szervezni (antidiszkrimináció és új pedagógiai módszerek témakörben)
  7. figyelembe kell venni a regionális sajátosságokat (kisebb települések kevesebb pénzt tudnak az oktatásra fordítani, az iskolai feltételek rosszabbak).

 

Tags: 
Prefix: 

A honlapon található adatbázisban lévő tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művek elektronikus továbbhasznosítását előzetes írásbeli engedélyéhez köti. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést kifejezetten megtiltja.