wadmin | 2009. jún. 17.

I. Bevezetés

A romák oktatásával kapcsolatos problémák állandóan az oktatáspolitika napirendjén vannak Magyarországon (Radó, 2002). Ez azért van – amint azt minden rendelkezésre álló adat bizonyítja –, mert a roma gyerekek többsége nem tud sikeres lenni a jelenlegi magyar oktatási rendszerben, ugyanakkor a roma iskoláskorú populáció gyorsan nő. A magas lemorzsolódási és évfolyam-ismétlési arány is a probléma súlyosságát jelzi.

Egy nemrégiben végzett vizsgálat eredményei szerint (Havas-Kemény-Liskó, 2002) a roma gyerekek 15%-a az általános iskola befejezése után nem folytatja tanulmányait, míg a továbbtanulók 57%-a szakképző intézménybe megy és csak 20%-a tanul középiskolában. A roma diákok 2%-a tanul felsőoktatási intézményben (Kóczé, 2002). Ezek az adatok nem azt mutatják, hogy a középiskolába beiratkozottak mindegyike megmarad a középiskolában, és sikeresen befejezi tanulmányait. A lemorzsolódási arány a roma diákok között sokkal magasabb, mint a magyar tanulók között. Bár az elmúlt években a kimaradók aránya csökkent az általános iskolában, ugyanakkor nőtt a szakmunkásképzőkben és az érettségit nyújtó középiskolákban.

Ennek a helyzetnek az oka komplex természetű. Miközben az okokat az interetnikai kapcsolatok kérdéseire összpontosítva elemezzük, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a kisebbségi és emberi jogokat és az egyenlőség helyzetét az oktatásban. Konkretizálva, nyelvi és társadalmi hátrányok, nem megfelelő pedagógiai gyakorlat, a tanulás motivációjával összefüggő problémák, diszkrimináció, az iskolák és a szülők közötti általában rossz kapcsolat, a roma oktatási program nem megfelelő tartalma említhető. Ezeknek az okoknak a különböző kombinációi váltakozhatnak az egyes közösségekben (Radó, 2001).

Az osztályon belüli diszkrimináció különböző technikáinak alkalmazása, szegregált osztályok működtetése, vagy a roma gyerekeknek roma többségű, szegregált iskolákban történő tanítása, a nem fogyatékos gyerekek kisegítő iskolákba küldése vagy a roma gyerekek felmentése az iskolatátogatás alól azzal, hogy magántanulóvá nyilvánítják őket – ezek a probléma „megoldásának” legáltalánosabb intézményi gyakorlatai. Nemcsak arról van szó, hogy ezek a technikák rendkívül diszkriminatív természetűek, hanem arról is, mint azt tanulmányok (pl. Reger, 1978) egyértelműen bizonyítják, hogy a hosszú távú elkülönítés – függetlenül attól, hogy mennyire jó szándékú – egyszerűen nem működik, a diákok visszaintegrálása idővel egyre nehezebb lesz.

Érdemes megjegyezni, hogy felfogásunk szerint minden olyan oktatási forma szegregáció, amely nem járul hozzá a diákoknak a szélesebb társadalomba való integrálásához, és amelyet a szülők és diákok nem-önkéntes tevékenysége hoz létre. Ebben az értelemben a szülők által kifejezetten igényelt elkülönített oktatási formákat nem tekintjük szegregációnak (pl. a Gandhi Középiskola).

A jelenlegi tanulmány célja, hogy feltárja a szegregáció alapvető sajátosságait és bevezesse az oktatási integráció elvét. A különböző érdekérvényesítőkkel folytatott megbeszélések során összegyűjtött elképzelésekre alapozva megkíséreljük meghatározni az „integráció” céljait a magyar viszonyokra alkalmazva, hogy meg lehessen határozni a lehetséges reformokat, valamint az ennek a célnak eléréséhez szükséges specifikus oktatáspolitikai, jogi és iskolafinanszírozási változásokat.

A tanulmányban a következő kérdéseket tárgyaljuk:

  1. a roma gyerekek helyzete az általános oktatás valamennyi szintjén,
  2. az oktatási szegregáció négy típusa,
  3. a fókuszcsoportokkal folytatott műhelybeszélgetések során összegyűjtött adatok elemzése,
  4. lehetséges politikák meghatározása (jogi változások, finanszírozási modellek, pedagógiai szolgáltatások), ajánlások a roma gyerekek oktatási szintjének felemelésére.

 

Tags: 
Prefix: 

A honlapon található adatbázisban lévő tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művek elektronikus továbbhasznosítását előzetes írásbeli engedélyéhez köti. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést kifejezetten megtiltja.