In Memoriam Bajkó Mátyás
74 éves korában elhunyt Bajkó Mátyás, a neveléstudomány doktora, címzetes egyetemi tanár. Munkássága átfogta a felsőoktatás, a tanárképzés, a pedagógia, a neveléstörténet szakterületeit.
1999 szeptemberében az ötvenedik tanévet kezdte el a debreceni egyetem pedagógiai tanszékének kötelékében, egy idő óta már nyugdíjasként. Ezen a helyen járta végig az oktatói pálya teljes ívét. Kitartóan és becsülettel végigküzdötte e fél évszázadot annak gondjaival, nehézségeivel, örömeivel.
1950 szeptemberétől - még egyetemi hallgatóként - demonstrátor az éppen igen válságos helyzetbe került pedagógiai intézetben. Tanársegéd Jausz Béla professzor oldalán, adjunktus Kelemen László tanszékén, kandidátusi fokozatot szerez és docenssé nevezik ki 1974-ben, a nemrég elhunyt Petrikás Árpád vezette tanszéken. A nyolcvanas évek közepétől készíti akadémiai doktori értekezését, amely nyugállományba vonulását követően, 1991-ben érik sikeres disszertációvá.
Bajkó Mátyás távolról indult és messzire jutott a pályáján földrajzi és társadalmi értelemben egyaránt. A szülőfalu, a Gyergyóban fekvő Ditró iskolája után, Csíksomlyó liceuma, a kolozsvári egyetem, majd a háború utáni években Debrecen következett. A debreceni egyetem bölcsészkarán a magyar-történelem szakon érkezett pályájának legfontosabb tanulmányi állomásához. Önazonosságában, szakmai és tudományos témaválasztásaiban mindvégig Erdély és Debrecen szellemi hagyományát követte.
Első fontosabb munkáját a székelyföldi magyar népmesék világáról írta, majd hamarosan rátalált az érzelmileg hozzá közelálló kutatási témára: a református kollégiumok erdélyi és magyarországi történetére a felvilágosodás korában. Témaválasztása tartósnak bizonyult, és időben, térben, problematikájában egyre szélesedett, kiteljesedett. Témaválasztása a kollégiumok belső életének, pedagógiai kultúrájának világa felé mélyült. Az összehasonlító elemzés eszközeivel a különböző régiókban működő intézmények irányában bontakozott ki a kutatás és a hozzá kapcsolódó gazdag publikációs tevékenység.
Néhány nagyobb munkája említésével emlékeztetünk alkotásaira: Kerekes Ferenc felsőoktatási szisztémája (1957); Nemzeti nevelésügyünk a reformkorban (1969); A főbb iskolakollégiumok belső életének fejlődése a reformkorban (1972); Kollégiumi iskolakultúránk a felvilágosodás idején és a reformkorban (1976); Kálvin és a református iskolakultúra (1986); A magyarországi és az erdélyi református kollégiumok 1777 és 1848 között (1992).
Munkásságának eredménye több mint 170 közlemény, 5 kötet és számos más, nem utolsósorban irodalmi ihletésű írás. Az utóbbiak többsége az általa alapított és szerkesztett Erdélyi Tükörben jelent meg. Nevéhez fűződik az "iskolakultúra" terminus technikusáról szóló szakmai vita csakúgy, mint az összehasonlító pedagógia szakmai, tudományos jellegéről, diszciplináris érvényességéről a pedagógiai szaksajtóban kezdeményezett és nemzetközi résztvevőket is felsorakoztató eszmecsere.
Tanítványai köréhez tartoznak sokan, akik az ő támogatása, témavezetése mellett írtak szakdolgozatot, szereztek egyetemi doktori vagy kandidátusi fokozatot. Kisebb-nagyobb alkotói kör vette körül, akik helytörténeti kutatásaik vagy induló tudományos szárnypróbálgatásaik idején látogatták a szobáját délutánonként. A doktori címet nyert tanítványok többsége ma is a szakma megbecsült, művelője egyetemeken, főiskolákon és középiskolákban. Bajkó tanár úr ismert volt a gimnáziumi érettségi elnökként is. Gyakran és örömmel tett eleget ezeknek a felkéréseknek középiskolákban és a pedagógiai főiskolákon.
Szakmai közéleti munkásságában kitüntetett helyet foglalt el a Magyar Pedagógiai Társaság, annak Neveléstörténeti és Összehasonlító Szakosztálya, a Magyar Comenius Társaság, illetve a Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Bizottságának Neveléstörténeti Albizottsága és a Debreceni Akadémiai Bizottság, ahol a Pedagógiai Munkabizottságnak állandó tagja, az utóbbi két ciklusban elnöke volt.
Gyakori, rendszeres résztvevője volt az iskolatörténeti rendezvényeknek, nevelési és összehasonlító pedagógiai összejöveteleknek. Tartós szakmai kapcsolatok fűzték a jénai és a rostocki neveléstörténész kollégákhoz, kutatásaihoz fűződő meghívásokat kapott egyéb németországi, svájci és angliai konferenciákra.
Tudjuk, hogy újabb tervek foglalkoztatták, amelyek már nem válhattak valóra. Mégsem mondhatjuk, hogy munkássága töredékben maradt volna. Alkotása - a félbeszakadt életút ellenére is - egész. Akitől a szakma most búcsút vesz, elvégezte a munkáját, megtette, elérte, amit lehetett. Tanítványai követhetik őt, folytathatják, amit tőle tanultak. Mégis hiányt, űrt hagy maga után. Személye, gesztusai, derűje hiányozni fog az egyetem termeiből, folyosóiról és mindazokról a helyekről, ahol ismerték, kedvelték és becsülték.
Bajkó Mátyást a Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara 1999. október 5-én saját halottjaként búcsúztatta el Debrecenben.
Brezsnyánszky László
