Falus Katalin
Civil társadalom
Cél: a civil társadalom fogalmának megismerése, kiemelkedő fontosságú civil szervezetek feladatainak áttekintése. Egy fiktív város civil önszerveződésének története. Ökopolitikai civilszervezet a jövőnk védelmében – a Védegylet.
Korosztály: 10-11. évfolyam.
Kapcsolatok:
- a XIX.-XX. századi történelem,
- alkotmány, szabadságjogok, információs társadalom, környezetvédelem.
Időkeret: 2-3 óra
Fejlesztendő képességek: szociális, demokráciára nevelés: részvétel, jogok ismerete, érdekvédelem
Tartalom:
- I. A civil társadalom, érdekvédelmi szervezetek: szakszervezetek, kamarák
- II. Ahonnan mindenki menekült
- III. Mit véd a védegylet?
Értékelés: A kiemelt fogalmak ismerete, az egyéni feladatok megoldása, a csoportmunkában való aktív részvétel
A foglalkozás menete
I. A civil társadalom, érdekvédelmi szervezetek: szakszervezetek, kamarák
A civil társadalom fogalma
Az államhatalomtól függetlenül szerveződő közösségek személyes és intézményes hálózatát nevezzük civil társadalomnak. A társadalmi csoportok önszerveződésére egyrészt azért van szükség, mert az államhatalom önmagában nem lehet képes arra, hogy minden helyi problémát érzékeljen és orvosoljon. Másrészt – különösen diktatúrákban – szükség van arra, hogy az államhatalmat irányító politikai csoportok önkényességével szemben a társadalom tagjai érdekvédelmi közösségeket hozzanak létre. A legismertebb civil szervezetek az egyházak, ha nem állnak állami befolyás alatt, a különböző jótékonysági, illetve segítő intézmények (pl. a Vöröskereszt), illetve a szakmai érdekvédelmi szervezetek (a szakszervezetek) és egyesületek (sportklubok, bélyeggyűjtők stb.).
Feladat
Listáról kiválogatni a civil társdalom szférájába tartozó szervezeteket (aláhúzva a jó válasz)
Lista – megoldás:
Deák és Deák Pénzügyi Tanácsadó Kft.
Fehér Kereszt Állatvédő Liga
Magyar Tudományos Akadémia
Magyar Jogász Szövetség
Kincstári Vagyoni Igazgatóság
Csepeli Önkormányzat
Vadászati Kulturális Egyesület
Vasas Szakszervezet
Remény a Leukémiás Gyerekekért Közhasznú Alapítvány
Hulladék Munkaszövetség
Magyar Média Egyesület
Védegylet
Levegő Munkacsoport
A szakszervezetek és a kamarák
Az azonos foglalkozású emberek érdekvédelmi szervezeteit szakszervezetnek nevezzük. A szakszervezetek célja az, hogy képviseljék tagjaik anyagi érdekeit és javítsanak élet-és munkakörülményeiken. A nagyobb érdekvédelmi szervezetek vezetői szerepet játszanak az országos politika kialakításában is. Az érdekképviselet legfontosabb eszköze a tárgyalás, az érdekek egyeztetése. Ám ha ez nem jár sikerrel, gyakran folyamodnak a tüntetés és a sztrájk eszközéhez.
A kamarák olyan foglalkozási ágak érdekképviseleti szervezeti, amelyek keretében a munkavállalók többnyire egyedül, egymástól függetlenül végzik tevékenységüket. Ilyenek például az orvosok, a kisiparosok, a kiskereskedők, az ügyvédek stb.
Feladat
A listáról szétválogatni a szakszervezeteket és a kamarákat
Lista – megoldás:
| Kamara | Szakszervezet |
|---|---|
| Ügyvédi | Pedagógusok Demokratikus |
| Orvosi | Felsőoktatási Dolgozók |
| Budapesti Építész | Vasutasok |
| Kereskedelmi és Ipar | Tudományos Dolgozók Demokratikus |
A sajtó és a nyilvánosság
A diktatúrákban nem mondhatják ki szabadon az emberek, ha elégedetlenek az állam vezetésével. Az újságokban is csak olyan cikkek jelenhetnek meg, amelyek nem sértik a hatalom érdekeit. A demokratikusan kormányzott országokban állampolgári jog a gondolatközlés szabadsága.Ezekben az államokban ezért fontos szerepet játszik a közéletben a sajtó. Az újságírók és a riporterek összekötő kapcsot képezhetnek az államhatalom képviselői és az állampolgárok között. Az állam vezetői időről időre tájékoztatják a sajtót mindarról, amit nyilvánosságra szeretnének hozni, sajtó képviselői viszont feladatuknak tekintik, hogy felhívják a hatalom figyelmét a társadalom körében tapasztalható problémákra. A sajtó egyfajta ellenőrző szerepet is betölt az államhatalom működése felett. Nyilvánosságra hozza a hatalmon lévők által elkövetett esetleges csalásokat, visszaéléseket. A demokratikus államokban ezért a sajtót a negyedik hatalmi ágnak tekintik.
Csoportos feladat
Cikkek, linkek gyűjtése
- példák a sajtó társadalmi problémákat feltáró szerepéről,
- példák a sajtó ellenőrző szerepéről.
A nyílt társadalom – információs társadalom
A demokratikus társadalom egyik alapvető célkitűzése az, hogy a politika, a társadalom irányítása ne csupán egy kiváltságos réteg kizárólagos ügye legyen, hanem valamennyi állampolgár joga és kötelessége. A hagyományos (zárt) társadalmakban a politikai vezetők „elzárták” a társadalom többsége elől az államhatalom működtetéséhez szükséges információkat, illetve a politikai életbe való beleszólás lehetőségét. Ezzel szemben az ún. nyílt társadalombanmindenkinek alapvető joga, hogy hozzájuthasson az információkhoz. (Azért nevezik sok helyen a mai társadalmakat információs társadalmaknak, mert az elektronikus hálózatok, pl. az Internet révén erre technikailag meg is van már a lehetőség). A nyílt társadalom másik fontos elve az, hogy mindenki szabadon gyakorolhassa alapvető szabadságjogait, hogy élhessen a társadalmi önszerveződés és érdekvédelem lehetőségével – amennyiben betartja a közösség által hozott szabályokat és törvényeket.
Fogalmak
- szakszervezet:
- a munkavállalók szakmák szerint kialakított érdekvédelmi szervezete.
- segélypénztár:
- a tagok befizetéseiből létrejövő pénzalap, amelyből a közösség éppen rászoruló tagját támogatják.
- kamara:
- a többnyire nem alkalmazottként dolgozó, azonos szakmához tartozó egyéni vállalkozók érdekvédelmi szervezete.
- tüntetés:
- utcai felvonulás, amelynek résztvevői valami ellen tiltakoznak vagy valami mellett állást foglalnak.
- sztrájk:
- a munkavégzés szervezett formában való beszüntetése, valamilyen gazdasági vagy politikai cél elérése érdekében.
„A szakszervezetek és más érdekképviseletek védik és képviselik a munkavállalók, a szövetkezeti tagok és a vállalkozók érdekeit.”
(A Magyar Köztársaság alkotmánya, 4. paragrafus)
II. Ahonnan mindenki menekült
Átadták az ötszázadik lakást
Augusztus 20-án az alkotmány és az új kenyér ünnepén Komócsi Péter tanácselnök elvtárs1 átadta a lakótelep ötszázadik lakását. Az ötvennégy négyzetméteres összkomfortos lakásba Lantos Ernő nyomdász a feleségével és két lányával költözött be. A nyolcadik emeleti szép, világos, padlószőnyeggel borított lakásban a családdal együtt ünnepeltek a boldog építőmunkások is. A hűtőszekrényt az ötszázadik lakás szerencsés bérlőjének a mintavári tanács2 ajándékozta.
Olvasói levelek
Tisztelt Szerkesztő Elvtárs!
Hihetetlen örömmel töltött el minket, amikor tavaly nyár végén beköltözhettünk gyönyörű, új, a városi tanács által nekünk kiutalt lakásunkba3. Örömünk azért is volt olyan nagy, mert közel tíz évet vártunk erre a pillanatra. Amikor férjemmel összeházasodtunk, egy ideig az ő családjánál laktunk, de amikor a gyerekek megszülettek, el kellett költöznünk, mert az egyszobás lakás ennyi embernek már nagyon kicsi volt. Azóta (közel 4 éve) éltünk egy dohos, vizes albérletben, igen drágán. Új lakásunkban a gyerekeim életükben először fürödhettek kádban, férjemnek nem kell fát vágnia és szenet hordania, mindig van meleg víz és nem kell többé fáznunk.
Örömünkbe ürüm is vegyült, mert bár a ház kész, a környék még nem. Az óvoda és az iskola nem készült el határidőre, így reggel férjemmel két irányba, a város két különböző pontjára hordjuk a gyerekeket, s mivel a buszjárat – a járhatatlan utak miatt – a lakótelepet még nem érinti, az út egy részét gyalog kell megtennünk. Még a KÖZÉRT4sem nyitott meg, így a gyerek mellett a szatyrokat is cipelni kell. A holtfáradtan hazaért gyerekeket nem tudom levegőre leengedni, mert a játszótér még szintén nincs kész.
Tisztelettel szeretnénk választ kapni arra, hogy mikorra rendeződnek ezek a problémák.
Lantos Ernőné, az ötszázadik átadott lakás bérlője
Felavatták a lakótelepi „József Attila” általános iskolát
Komócsi Péter tanácselnök elvtárs augusztus 20-a tiszteletére felavatta a lakótelepi iskolát. Az intézményt a Városi Tanács a lánglelkű proletárköltőről nevezte el. A kétemeletes 16 tantermes iskolába több mint ezernégyszáz gyerek járhat. Az iskola átadásával befejeződött a lakótelep teljes kialakítása. Most már az egész környék tiszta, rendezett, a játszótereket a gyerekek birtokukba vették, a lakások bérlői szocialista műszakban gondozzák a füvet és ültetik a virágokat. A bölcsőde és az óvoda átadása után most átadott iskola is Pártunk és Kormányunk ötéves tervének dicsőségét hirdeti.
Majális a lakótelepen
A 25. Szabad május elseje megünneplésére rendezett városi felvonulás majális keretei között folytatódott a lakótelepen. A telepiek már hetekkel a nagy ünnep előtt, az első tavaszi napsugarak megjelenésével egyidejűleg elkezdték szépíteni környéküket. Fűmagot szórtak, facsemetéket, virágot ültettek, szemetet szedtek, lefestették és kijavították a játszóterek padjait és játékait. A nagy szépítésben ott sürgölődött a lakótelep apraja nagyja. A majálison a lengő zászlók és szálló lufik, a virsli és a sör, a jól végzett munka öröme teremtette jó hangulatot csak tetézte Komócsi Péter tanácselnök elvtárs megjelenése az ünnepségen. A tanácselnök az ünneplő lakókkal elbeszélgetett és gratulált nekik igen szép és példamutató közösségi életükhöz.
Olvasói levelek
Tisztelt Szerkesztőség!
Nyugdíjas mérnök vagyok, a feleségem szintén nyugdíjas, tanárnő. Közel húsz éve, a lakótelepi iskola megnyitásakor költöztünk ide Pestről, ahol akkoriban nem lehetett lakáshoz jutni. Itt megtelepedve, felneveltük két fiunkat, akik ma már nem élnek velünk. Egyikük az egyetemet Pesten járta, onnan disszidált, amikor már kezében volt a diplomája, s azóta is orvos az NSZK-ban. A másik meg agrármérnök lett, falura nősült, s már van két gyereke.
Más világ volt itt, amikor mi idejöttünk. Közösség alakult a mindenfelől jött emberekből. Pedig sokféle ember költözött ide. Volt közük munkás, értelmiségi, tisztviselő. A lakótelep fokozatosan és kicsit lassan ugyan, de egyre épült, szépült. Az emberek egy része szépen gyarapodott. Először vettek fridzsidert, azután TV-t, porszívót. Volt, akinek Trabantra, sőt később már Zsigulira is futotta. De akinek a legjobban ment, előbb utóbb jobb környékre, vagy akár más településre költözött el. Akik pedig maradtak, belevetették magukat a pénz utáni hajszába.
Az emberek hátrányosabb helyzetben élő csoportja kilátástalannak ítélve saját helyzetét, meg sem próbál rajta javítani. Beletörődnek, belefásulnak, s helyzetük ettől valóban egyre rosszabb lesz. A harmadik csoportnak a legrosszabb. Ők azok, akik lassan kiszorulnak a közösségből. Segédmunkások, alkalmi munkások, tanulatlan egyéb rétegek, akik alkoholistává lettek, verik a feleségüket és a gyerekeiket, s a kocsma lett életük színtere. Az ő gyerekeiket láthatjuk nap mint nap a tereken, parkokban csellengve, az iskolából lógva. Nem tanulnak, nem dolgoznak, sorsuk – a társadalom perifériájára kerülés – kódolva van. Ide tartoznak az elköltözők helyére jövő szegényebbek, lumpen elemek, s az egyre több cigány család is.
De akár a pénzt hajtja, akár megcsömörlött vagy akár lezüllött, mindenki egyre kevesebbet törődik a környezetünkkel, a szomszédainkkal. Évek óta senkit sem lehet rávenni egy hétvégi, társadalmi munkában történő tereprendezésre, egy közös lépcsőházfestésre vagy lomtalanításra. Mindenki éli a maga életét, s egyre kevésbé törődik másokkal.
Nem lesz ez így jó! Lakótársak, barátaim! Tennünk kéne valamit közösen, még mielőtt késő lesz!
Egy elkeseredett nyugdíjas
Tájkép csata után
A tegnap éjszakát még a legjobb idegzetűek is sokáig fogják emlegetni. Éjjel kettőkor tört ki a régóta készülődő bandaháború. Meg nem nevezett rendőrségi források szerint a két banda a területfelosztás, a zsarolásból és kábítószer kereskedésből származó haszonból való részesedés miatt ütközött meg. A bikacsökök mellett az ólmosbotok, s a lőfegyverek is előkerültek. Felborított, összetört autók, szétlőtt, betört, kifosztott kirakatok, széttört padok, szétszórt szemét. Így jellemezhető ma a hajdan virágzó lakótelep.
A bandák átvették az uralmat. Már a rendőrök is félnek!
Most már csak ez jut nekünk: bezárt üzletek, az állandósult zsarolás és a rossz közbiztonság miatt elmenekült kereskedők, kirabolt járókelők, rettegésben élő lakók, kábítószertől vagy alkoholtól kábaszemű fiatalok?
Aki teheti, elmenekül innen. Ez nem maradhat így! Nem lehet ez az egyetlen megoldás!
Kérdések, feladatok
- Írjátok össze a fenti cikkek nyomán bennetek megfogalmazódott kérdéseket!
- Majd beszéljétek meg a problémákat.
- Végül összegezzétek néhány mondatban a mintavári történet lényegét!
Kövessük tovább a történetet
Térfigyelő rendszer lesz a lakótelepen
Zöldi Gyula polgármestert újabban gyakorta látják feltűnni a késő esti órákban az aluljáróban és a lakótelep egyéb „sötét pontjain”. Miért járja úgymond „álruhában” a városrészt?
„A lakótelepi közbiztonság hosszú évek óta a város neuralgikus pontja. Főként az erőszakos, garázda cselekmények szaporodtak el, s emiatt a lakosság mindennapi közérzete erősen romlik. Nem vonhatom meg a vállam, ha ártatlan emberek félnek. S valakik félelemben tartják őket. Vannak köztük, akik úgy viselkednek, mintha nem is volnának normálisak. Egoizmusuk és agresszióra való hajlamuk eluralja a lelküket.”
Már a tavalyi választási kampányában is jelezte a polgármester, hogy szerinte ez az egyik legfontosabb probléma városunkban. Mivel az eddigi intézkedések – több szolgálatos rendőr, több rendőrőrs, parkrendezés – nem hozták meg a várt eredményt, a polgármester javaslatára a képviselőtestület ez évre 25-30 millió forintot szavazott a térfigyelő rendszer megvalósítására. A kérdéses területen nagy látószögű, egymást is figyelő kamerákat szerelnek fel, amelyek folyamatosan pásztázzák a terepet. Mivel a kamerák egymást is látják, így nem rongálhatók meg, illetve azonnal lelepleződik a rongáló, akinek a közeledését észleli a másik kamera és rögzíti a képet. A rendszer közvetlenül a rendőrkapitányság képernyőire kapcsolódik. A rendszer által készített felvételeket a bíróság is elfogadja bizonyítékként, így sem a garázdák, sem a bolti betörők nem lesznek biztonságban többé. A munka a lakótelep legkritikusabb pontjain kezdődik. Rákapcsolódhatnak vállalkozók is a betörések megelőzésére. A monitorokat a központban állandó ügyelet ellenőrzi, mindig változó személyzettel.
Közterületeken igen nagy tér ellenőrizhető így. A polgármester reméli, hogy belátható időn belül nem lesz érdemes randalírozni. A lakossági reakciók, visszajelzések alapján döntik majd el, milyen mértékben fejlesztik tovább a térfigyelő rendszert. Talán lesz, aki személyiségi jogaira hivatkozva tiltakozik, de hivatalos közvélemény-kutatást fognak tartani, és a többség álláspontját tartják majd tiszteletben.
Drog a diszkóban
A közvéleményt sokkolta a lakótelepi Depi Diszkóban tartott razzia végeredménye. Halomnyi kábítószer, letartóztatott fiatalok. A történet lehangoló. Sokakban felmerül a kérdés: ez minden diszkóban így van?
Kétségtelen, hogy máshol is volt razzia – egy héttel korábban például az Ó-hegyi Vidám Diszkóban –, ott azonban nem sok drogot találtak. Bár lehet, hogy a rendőrséget megelőzte a kiszivárogtatott információ, így aztán volt idő a gyanús anyagok eltüntetésére. Dr. Kovács Izabella a város jegyzője így nyilatkozik:
– A szórakozóhelyet ideiglenesen be fogjuk záratni. Ilyen esetben ugyanis, a jogszabály erre a jegyzőnek lehetőséget ad, függetlenül attól, hogy az eljárás nem a diszkó, hanem az ott tartózkodó fogyasztók ellen indult. Az intézkedés az eljárás befejeztéig, de legfeljebb egy évre szólhat.
Lebuktak a zsarolók
Nagyon megdöbbenhetett az a szolid családapa, akit egy ismeretlen hölgy hívott telefonon, a következő szöveggel: „Kapcsolatunkból öt évvel ezelőtt kisfiú született, akit azóta én nevelek. Most már rajtad a sor, hogy fizess!” S bár a felszólított férfiúnak a nején kívül más nő nem volt az életében, a különös hívásnak folytatása lett. Ekkor már egy férfi telefonált „az elmaradt tartásdíj ügyében”, és kétmillió forintot követelt. Amennyiben pedig nem teljesítik a követelését, kiirtja az egész családot. A hívást hangszalagra rögzítették, és bizonyítékként csatolták a feljelentéshez. A nyomozók ügyészi engedéllyel híváslistát kaptak a telefonközponttól, aminek alapján azonosítani tudták a zsarolókat. A szálak a család távoli ismerőséhez vezettek, a vizsgálat még folyik.
A másik históriában az a megdöbbentő, hogy a fenyegetett személy mindössze tizenhárom esztendős. Igaz, a zsaroló is csak három évvel idősebb nála. A történet dióhéjban annyi, hogy a kisfiú édesanyja megdöbbenve vette észre, eltűnt három aranygyűrűje, melyeket otthon tartott. Mivel a családtagokon kívül más nem járt a lakásban, elszámoltatta gyermekét, aki bevallotta, hogy „egy nagy fiú” veréssel fenyegette, ha nem visz neki ékszereket. Ő pedig nem mert panaszkodni, amíg nem kérdezték. Ebben a bűnügyben is folyik a vizsgálat.
A városi rendőrkapitányság szóvivője hangsúlyozta, hogy rendkívül fontos szerepe van közrend helyreállításában a megelőzésnek és a felelősségre vonásnak, annak, hogy a felderítetlen bűnügyek száma rohamosan csökkenjen. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha a sértettek nem félnek, hanem megteszik a feljelentést, ha ugyanakkor a rendőrség is mindent megtesz az elkövetők kézre kerítésére és bíróságok is megfelelő szigorral ítélkeznek.
Kérdések, feladatok
- Kiknek és milyen intézkedéseiről és milyen változásokról tudósítanak a fenti cikkek? (kiscsoportos, majd osztályszintű megbeszélés)
- Mit lehetne tenni a megromlott közbiztonság helyreállítására, a város élhetővé tételére? Kis csoportokban készítsetek intézkedési tervet!
Mi a megoldás?
Lakossági fórum: két javaslat a civil szerveződésekre
Lakossági fórumot szerveztek tegnap a lakótelepen a közbiztonság javítása érdekében. Az alapvető kérdés az volt, hogy mit tehet a lakosság saját védelme érdekében. A kialakult élénk vitában két álláspont bontakozott ki. Az egyik szerint polgárőrséget kell szervezni és a polgárőröket őrjáratra beosztani város utcáin, hogy „megfékezzék a
bűnözést”. Az egyenruhás egységek feladata az „utcák megtisztítása” lenne válaszul azokra a támadásokra, amelyek nemrégiben érték a környék lakóit, elsősorban gyermekeket. A szolgálatban levő őrök rádiótelefonnal felszerelve, rotweiler és dobberman kutyák kíséretében járőröznének.
Az őrjárat mindenkit megállítana, aki gyanúsan viselkedik. A fórum egy hozzászólója ezt mondta: „Saját kezünkbe vesszük a rend biztosítását és az igazságszolgáltatást. Ha a zsaruk nem tudják megvédeni a gyerekeinket, majd mi megtesszük.”
A kérdésre, hogy mi lesz, ha velük szemben erőszakhoz folyamodnak, ez volt a válasza: „Nem tudom megmondani, mit fognak embereink tenni, ha támadás éri őket.”
A másik javaslat szerint az éjjelenként cirkáló civil őrjáratok feladata kizárólagosan a figyelésre és a gyanús eseményeknek a rendőrség felé történő jelzésére korlátozódna. Körülbelül nyolcvanan vennének részt az őrjáratban. Két háziasszony szervezné meg a beosztást, és telefonon értesítené a rendőrséget a beosztott polgárőrök névsoráról.
Már össze is állítottak egy névsort azokból a helyi lakosokból, akik beleegyeztek, hogy a telefonjukat használják, ha ki kell hívni a rendőrséget. Répássy Károly, aki a civil járőrcsoportok szervezését kezdte, mondja: „Nem azért megyünk az utcára, hogy a bajt keressük, de a dolgok olyan rosszul állnak, hogy nekünk kell magunkon segíteni.”
Kérdések, feladatok
- Hasonlítsátok össze a két lakossági javaslatot, s mondjátok meg, hogy miben látjátok a köztük az alapvető különbséget!
- Hasonlítsátok össze saját intézkedési tervetekkel a fenti megoldásokat, s mondjátok meg ennek fényében melyik helybeli javaslatot tudnátok támogatni.
III. Mit véd a védegylet?
A közügyekkel foglalkozó civil szervezet tevékenységének bemutatása. Kis csoportok olvassák el a diákmellékletben levő részeket és osztályszinten ismertessék az általuk megismert tevékenységet. Végül osztályszinten készüljön a szervezet tevékenységeit felsoroló lista
Egyéb feldolgozási javaslatok:
Alternatív feldolgozásra:
1. Feladat: kis csoportokban alakítsatok saját „védegyletet” és csináljátok meg a programját ( milyen helyi ökopolitikai problémákat láttok, hogyan oldanátok meg, ehhez milyen helyi szervezetekkel működnétek együtt ) – majd ismertessétek a többiekkel.
2. Feladat: Kis csoportban látogassátok meg valamelyik civil szervezetet, készítsetek riportot vezetőjével a szervezet céljáról, működéséről, eredményeiről, terveiről stb. – majd ismertessétek a többiekkel.
Mellékletek
Diákmelléklet: A védegylet tevékenységének részletes bemutatása
A Jövő Nemzedékek Képviselete
2000 májusában a Védegylet kezdeményezte a Jövő nemzedékek országgyűlési biztosának (ombudsmanjának) jogállásáról szóló törvény megalkotását. A demokrácia alapelvével ellenkezik ugyanis, hogy az utánunk jövő generációk érdekei semmilyen módon nem jutnak képviselethez a ma születő, sorsukat meghatározó döntéseknél. A Sólyom László által kidolgozott törvényjavaslatot 2000. szeptember 8-án a Magyar Tudományos Akadémián konferencia keretében mutattuk be, és vitattuk meg. A konferencia előadásai a Védegylet-füzetek sorozat első darabjaként nyomtatásban is megjelentek.
2000 októberében más civil szervezetekkel együtt elhatároztuk, hogy amíg javaslatunk valóra nem válik, magunk gondoskodunk a jövő nemzedékek érdekeinek képviseletéről: ezt a tisztet egy társadalmi bizottság látja el. A 2000. november 20-án Budapesten megalakult Jövő Nemzedékek Képviselete (JŐNEK) tevékenységét a törvénytervezetbe foglalt elvek és eljárási szabályok figyelembe vételével végzi. A Képviselet jelentéseket tesz közzé, amelyekben beszámol lefolytatott és folyamatban lévő eljárásairól. A jelentések precedensértékű ügyeket dolgoznak fel változatos témákban (pl. természetvédelem, szennyvízkezelés, városi zöldterületek védelme, géntechnológia, stb.). A JŐNEK első két jelentését 2001-ben hozta nyilvánosságra, a harmadik 2002 novemberében látott napvilágot, és most készül a negyedik kötet. Jelenleg futó fő programunk a Káli-medence vízkészletének védelme. Ott több ásványvíztermelő cég olyan ütemben veszi ki a felszín alatti vizeket, hogy pár éven belül ki fognak száradni a kutak, ritka természeti értéket képviselő kis tavak.
Politikai állásfoglalások, vitaestek, előadások
A Védegylet politikai állásfoglalásai egy fenntartható, élhető és szerethető jövő alternatíváját körvonalazzák. Tartalmazzák azokat az alapelveket és gyakorlati célkitűzéseket, melyek nyilvános képviseletére vállalkozunk. A sorozat első két darabja, a külpolitikai (Magyarország a nagyvilágban címmel) illetve a gazdaságpolitikai állásfoglalás (Gazdaság és társadalom címmel) 2001-ben került nyilvánosságra, 2002-ben Budapest jövőjéről szóló várospolitikai elképzeléseinket adtuk ki (Növekedés vagy fejlődés?), Oktatáspolitikai állásfoglalásunkat 2004 tavaszára tervezzük (Tudás és társadalom). A megjelent állásfoglalásokhoz kapcsolódóan a 2001/2002-es tanévben vitaesteket rendeztünk néhány nagyobb felsőoktatási intézményben, illetve egyetemi városban.
2002 tavaszán „A ló kérdez” címmel háromrészes választási vitafórumot rendeztünk a Fidesz-MPP és az MSZP ismert politikusainak részvételével.
A 2002/2003-as tanévben „Védegylet Akadémia” néven a Debreceni Egyetemen szerveztünk hétrészes előadássorozatot.
Budapest és környéke
A Védegylet nagy hangsúlyt helyez fővárosunk és az agglomeráció környezetvédelmi ügyeire, különösen a zöldterületek védelmére. E témához kapcsolódott első akciónk is, a Roosevelt téri mélygarázs építése miatt pusztulásra ítélt fák megmentésére irányuló tiltakozás 2000 áprilisában. A sajtóban is komoly visszhangot kiváltott figyelemfelkeltő akciónkkal sikerült a közérdeklődést a budapesti zöldterületek ellen folytatott irtóhadjáratra irányítanunk. 2000 szeptemberében „Ki dönt? (Budapest jövőjéről)” címmel rendeztünk konferenciát. 2001. április 22-én, a Föld Napján kirándulás keretében kerestük fel a természeti és az épített környezet pusztításának néhány helyszínét a Budai-hegységben és az agglomerációban, ily módon tiltakozva ezen értékek egyre gyorsabb ütemű tönkretétele ellen. 2002 tavaszán társszervezői voltunk az „Andrássy út és vidéke” című előadássorozatnak. 2002. júniusában helyi civil szervezetekkel együtt látványos tiltakozó akciót rendeztünk a pomázi zöldterületek beépítése ellen. Az akciókon túl együttműködünk a fővárosi és több kerületi önkormányzattal is a környezetvédelmi szempontok hatékonyabb érvényesítése érdekében. Jelenleg is több programunk fut, Budapest Terézvárosában a Jókai téri fákat szeretnénk megmenteni a mélygarázsépítéssel járó kivágástól, illetve a Budai alsó rakpart kiszélesítése ellen dolgozunk.
Sajátpohár – Ökodizájn
2001-ben pályázatot hirdettünk az Iparművészeti Egyetem hallgatói számára olyan el nem dobandó poharak tervezésére, amelyek italautomatáknál és más, nagyobb forgalmú helyeken helyettesíthetnék az eldobható műanyagpoharakat. A díjazott tervek kivitelezéséhez, később szériagyártásához és bevezetéséhez támogatókat, partnereket keresünk. „Ökodizájn” munkacsoportunkba várjuk olyan művészek jelentkezését, akik kedvet éreznek további környezetbarát használati tárgyak tervezéséhez. E mellett jelenleg egy pályázatot írunk ki képzőművészek számára „ A kivághatatlan fa szobra” címmel, azzal a céllal, hogy a zöld gondolkodást megjelenítő köztéri képzőművészeti alkotások szülessenek.
Tanulókör
Havi rendszerességgel kerül sor a Védegylet Tanulókörének nyílt összejöveteleire, ahol meghívott előadók részvételével változatos, általában az ökológiai kultúrával kapcsolatos témákról beszélgetünk a budai Nyitott Műhelyben.
Méltányosság Politikai Kör
2002 májusában elindítottuk a Méltányosság Politikai Kört, amely pártfüggetlen politikatudományi műhelyként kíván elemzéseket végezni.
Zöld irodalom
A Védegylet rendkívül fontosnak tartja a környezetvédelmi témájú könyvek és folyóiratok népszerűsítését. Ennek érdekében internetes levelezőlistát indítottunk, amelyre örömmel vesszük bárki feliratkozását.
Vallás és ökológia
A Védegylet szeretné elérni, hogy a magyarországi egyházak a mainál nagyobb hangsúlyt fektessenek az ökológia problémákra. Ennek érdekében 2001 májusában „Vallás és ökológia” címmel kétnapos konferenciát rendeztünk, melyen áttekintettük a vallások természetről szóló tanításait és lehetőségeiket az ökológiai válság leküzdésére. A folytatásra „Ökológia és egyház” címmel 2002 augusztusában Nádasladányban, a Nádasdy Alapítvánnyal közös szervezésben került sor. Jelenleg egy azonos című kiadványszerkesztésén dolgozunk.
Alternatív gazdaság
A Védegylet szeretne hozzájárulni az alternatív gazdálkodási módszerek elterjedéséhez Magyarországon. E tevékenységünk első lépését jelentette a Szivárványgazdaság című alternatív gazdasági konferenciánk Gödöllőn 2002 februárjában. 2003. szeptemberében A világ nem eladó! címmel egy WTO akciónap szervezésében vettünk részt a Lehet más a világ hálózat keretében. A Védegylet globalizációkritikai csoportja folgalkozik a GATS-tárgyalások figyelemmel kisérésével.
Állatvédelem
Idén húsvétkor a Fauna Egyesülettel együttműködve „Isten bárányai” címmel állatvédelmi tanácskozást tartottunk. Ősszel az állatvédelmi törvény módosítása kapcsán „Állatok a Parlamentben” címmel újabb közös akciót tervezünk. Állatvédő munkacsoportunk jelenleg bontogatja szárnyait.
Sziget
2001-ben az Energia Klubbal közösen vállaltuk a környezetvédő szervezetek közös megjelenésének (Zöld Udvar) szervezését a Szigeten. 2002-ben az egyik tematikus nap szervezését és lebonyolítását végeztük a Zöld Udvarban.
Vásárolj kevesebbet, adj többet!
2001. december 15-én egy Budapest belvárosában rendezett performance-szal tiltakoztunk a mértéktelen fogyasztás és a karácsonyhoz méltatlan bevásárlási láz ellen.
Tanármelléklet: Ökotáj – Védműhely
A Védegylet 2000 tavaszán alakult „jogos felindulásból”, a Tisza kiciánozása után. Sosem fordított különösebb fáradtságot pontos öndefiníció keresésére. Mit véd a Védegylet? Az emberhez méltó környezetet. Civil ökopolitikai szervezet, és főleg környezeti ügyekkel foglalkozik. Ehhez hozzá kell tenni, hogy itt a politika szó az eredeti értelmében értendő: a közügyekkel való foglalkozásként. Az, hogy a „meghatározások” meglehetősen tágak, semmiféle problémát nem jelent. Elsősorban zöld gondolkodású értelmiségiek tömörülése; a meglehetősen változatos zöld civil palettáról ez a fajta csoportosulás megalakulásakor még hiányzott. Nagyon sokféle témával foglalkozik: a zöldterületek védelmétől az állatvédelmen át környezetbarát használati tárgyak tervezéséig, törvényjavaslatok kidolgozásáig rengeteg dolog belefér a tevékenységébe. És ez a kör a jelek szerint a jövőben tovább fog bővülni.
– Annak idején miért vállalkoztál arra, hogy többed magaddal megalakítsd a Védegyletet?
Karátson Gábor: Rémületemben. Akkor ciánozták a Tiszát, halálosan megmérgezték, és én úgy éreztem, hogy most már semmi sem szab gátat semminek a természet pusztításában. Ez egy valóban addig elképzelhetetlen esemény volt. Hasonló gonoszságok történtek a Dunával évtizedeken át, de az egy megfontolt gyilkosság volt, ez pedig egy hirtelen, váratlan esemény, ami bármikor megismétlődhet. Az emberiségnek, az élőlényeknek, állatoknak a tökéletes kiszolgáltatottsága tárult fel előttem, de már nem ilyen irodalmi szinten, hanem a szó véres és rettenetes értelmében. Azt képzeltem, hogy a Védegylet ezzel fog foglalkozni. Már nem vagyok olyan fiatal, nem akartam volna buzgólkodni, nem akartam újra állni egy táblával és ágálni valami ellen. Mert ez nagyon fontos, de azt gondoltam, hogy most már csinálják mások. De a Tiszai ciánozás, megint csak ezt tudom ismételni: halálosan megrémített, hogy itt az utolsó óra. De most már ezt is megszoktuk, mindent megszokunk, amíg aztán az ég a fejünkre nem szakad. Szónokoltam a Kossuth téren a meggyilkolt természet nevében. Tetszett is mindenkinek, de hát ezen nem sikerült túllépni. Itt ez szokott a baj lenni, hogy valamin nem sikerül túllépni. Akkor volna ez igazán jó, ha sikerülne átlépni egy bizonyos küszöböt, és mi magunk, a földi emberek jönnénk rá, hogy már nagyon későre járunk a napban és mindenkinek a bőrére megy a dolog. Vagyis, elkezdődne valamiféle társadalmi önvédelem. A Védegylet társadalmi önvédelem az életünk a tönkretétele ellen.
– Miben áll a Védegylet jelentősége?
Takács Sánta András: A szervezetnek talán az a legnagyobb jelentősége, hogy összehozott hasonlóan gondolkodó embereket, akiknek most már nem kell magányos harcosként szélmalomharcot vívniuk. Csökkenti a frusztrációt és a lelkiismeret furdalást a tudat, hogy okos, aktív emberek országszerte ugyanazokat a problémákat érzik fontosnak, és készek az együttműködésre.
– Egy meglehetősen banális, ám kézenfekvő kérdés: miért csináljátok?
Vida Viktor: Biztos megőrülnék, ha csak a létfenntartással foglalkoznék, és nem csinálhatnék semmi olyat, ami a maslow-i igénypiramisnak a tetején helyezkedik el. Vagyis valami „magasabb” dolgot. Ha valakinek individualista magyarázat kell, akkor azt mondom szimplán, önző okokból próbálom a lelkiismereti válságomat áthidalni azzal, hogy megváltom a világot. Egy olyan világban élsz, amiről látod, hogy az egész hullik a fejedre, és próbálod társadalmi és kulturális munkával ténylegesíteni a szeretetedet a világ felé. Morális pánik és érzelgősség? Lehet. Eszembe jutott egy párbeszéd Garfield és a gazdája Jon között.
– Tudod, mi kell a világnak, Garfield?
– Több édes meglepetés?
– Nem! Szeretet!
Mire Garfield gyanakodva: – Begolyóztál, öreg?
Jávor Benedek: Biológusként korábban is futottam a zöld mozgalmak mentén, és kilencvenegyben kezdtem el az egyetemet, de kétezerig nem léptem be egyetlen szervezetbe sem. A Védegyletben az volt nekem más, és azért kezdtem a munkájában részt venni, mert azt láttam, hogy itt nem egy szűk, szakmai területről van szó, amely mondjuk a hulladékkezeléssel foglalkozik, hanem kicsit nagyobb rálátással megpróbálja az egészet vizsgálni. De Viktorral is egyet értek, hogy az ember látja, itt van körülötte a világ úgy, ahogy van teljes káoszban és szétesésben, és engem érdekel, hogy lehet-e ellene tenni valamit vagy sem. Az alumínium-hulladék teljes újrahasznosítása nagyon fontos dolog, de nem áll hozzám túl közel. A Védegyletben nekem főként az volt a szimpatikus, hogy rendszerben kezelte ezt az egész problémát, és a dolgok lényegéhez próbál hozzáférkőzni. Az egészet nem egyes, tüneti problémákként próbálta kezelni, hanem a rendszer lényegét megragadni, és azon csavarni egyet, vagy azzal szemben megpróbálni egy alternatívát megfogalmazni. Nagyjából ez volt az, ami engem arra motivált, hogy részt vegyek a munkájában.
– Szerintetek mire van esélyünk?
Jávor Benedek: Szerintem arra, hogy előbb-utóbb a zártosztályra kerülünk. Próbáljuk megnyugtatni a lelkiismeretünket. Ülök egy egyetemen, kimegyek a katedrára, és az egészet teljesen üresnek és hamisnak érezném, ha a mellé a sok szép maszlag mellé, amit tanítok ökofilozófiából a diákjaimnak, nem tudnám odatenni, hogy mit is teszek tulajdonképpen mindennek érdekében. Tehát mindezt muszáj csinálni, ez egzisztenciális kényszer. Nem tehetem meg, hogy nem csinálom.
Vida Viktor: Kaptam egy nagyon fontos rendszerszemléletet mind a Védegylettől, mind a Védegylet bölcsőjének számító humánökológiai képzéstől. Tesztek bizonyítják, hogy igen magas a spirituális intelligenciám (nevet, úgyhogy a szerénységi hányadosába egy pontot beszámíthatunk, többet nem), így nem csoda, hogy a legbanálisabb aktust, mondjuk egy fotó felrakását a honlapunkra is rendszerben tudom látni. Szerintem egy olyan történelmi korszakban élünk, (volt már nagyon sok ilyen) amikor a legkisebb tevékenység is hathatós lehet, megbillentheti a rendszert jó vagy rossz irányba, ezért én úgy gondolom, hogy igenis van esélyünk. Másrészt a legkevésbé se lehet előre tervezni, az összes döntéshozó, a legmagasabb szintekig improvizációval próbálja a helyzeti előnyét tovább fenntartani.
Jávor Benedek: Az embereket nem lehet mozgósítani az ökológiai válsággal, mert az egyáltalán nem érdekli őket. A társadalom tele van hiánytünetekkel, és azokon keresztül van esélyünk a mozgósításra. Alapvető emberi igényeiket nem tudják kielégíteni, és ha erre választ tud adni valamilyen alternatív rendszer, például az ökológiai rendszer, akkor az segíthet. Én úgy gondolom, hogy az ökofilozófiai, ökopolitikai rendszerek választ adnak azokra a problémákra, amelyeknek tüneteivel küszködünk.
Takács Sánta András: Szerencsére, most már egyre nagyobb számban dolgoznak ki az ökológiai gondolkodók és a zöld mozgalmak jó értelemben vett utópiákat, megoldási javaslatokat. Sajnos magyarul még nem sok minden olvasható, de angolul és németül már jelentős szakirodalom áll rendelkezésünkre az ökológiailag fenntartható társadalmakról. A globális zöld mozgalom azonban odáig még nem jutott el, hogy tudja, miként juthatunk el a mai helyzetből a kívánatos állapotba. Azt sem tudjuk, hogy az átmenet békés formában megtörténhet-e, vagy valamiféle megrázkódtatásnak, komoly társadalmi összeomlásnak kell bekövetkeznie, hogy elérjük. Ez lesz talán a következő évtizedek legfontosabb kérdése.
– Azt mondtátok, és én is egyet értek ezzel, hogy a legfőbb motiváció a belső kényszer, hogy egyszerűen ezt muszáj csinálni, és kész, az esélyekkel nem foglalkoztok. Ez jó vagy rossz?
Vida Viktor: Végtelenül felszabadult érzés, hogy rohan előre ez az iszonyatos hatalmi gépezet, darálja le a világot, és én kavicsokat szórok fogaskerekek közé. Remélem, hogy hozzájárulok ahhoz, hogy idő előtt essen szét. De félreértés ne essék, ez azt is jelenti, hogy a rendszernek mi bizakodó, reformista hívei vagyunk: erőszakot nem alkalmazunk, minden szabályt betartunk, kérünk, javaslunk, és törvényeket akarunk módosíttatni. Ha valaki tesz azért, hogy ez a rendszer, mely véleményem szerint jelenlegi formájában összeomlásra ítéltetett, végül is fennmaradjon, azok mi vagyunk. Mert mi látván, hogy milyen irányba halad, különböző kisebb, nagyobb változtatásokat próbálunk rajta eszközölni, és ezzel valószínűleg az életét hosszabbítjuk meg. Lehet, hogy elsőre furcsa, de a globalizációkritikus tüntetők igenis reformisták, hiszen odamennek, ahol a WTO tanácskozik, és kérnek tőlük valamit.
Jávor Benedek: Ez szerintem az éppen fennálló világrendről mondd a legtöbbet, hogy reformjavaslattal előállni tulajdonképpen már anarchista provokációnak tekinthető.
Vida Viktor: Azok a tüntetők a rendszer igazi, utolsó támaszai, akik az összeomlás előtti utolsó pillanatig is megpróbálnak reformjavaslatokkal előállni.
Takács Sánta András: Azt hiszem, nem is elsősorban a globális mechanizmusoktól kell várnunk a megoldást, bár bizonyos jelenségeket, például a globális éghajlatváltozást csak így befolyásolhatunk. Az ökológiai gondolkodás egyik alapja azonban a helyi közösségek kialakítása. Jó pár zöld ellenben úgy gondolja, hogy világkormányt kell létrehozni. Kissé ijesztőnek tartom az ötletet, hiszen egy ilyen szervezet például nagyon könnyen korrumpálható, ráadásul, mint számos történelmi példa mutatja, minél távolabb vagyunk fizikailag egy helytől, annál rosszabb döntéseket hozunk. Mindig a helyben élő emberek dönthetnek a leghelyesebben, mert ők ismerik leginkább a lakhelyüket. Nem szabad kivenni a döntést a kezükből. Sajnos ma a világban hatalmi polarizálódás tapasztalható: egyre kevesebb ember jut egyre nagyobb hatalomhoz, legyenek azok gazdasági szereplők vagy politikusok. A hatalom kérdése kulcsfontosságú az ökológiai problémák megoldásában, és nem kap kellő figyelmet a zöld gondolkodásban. Persze ez a legnehezebb feladat, mert ha le akarjuk bontani a mai hatalmi struktúrákat, terjesztenünk kell az egyenlőség eszméjét, a médiában viszont hatalmi szűrő működik, vagyis sokszor kiszűrődik, ami a gazdasági/ politikai érdekcsoportoknak kedvezőtlen. Túlzás azt mondani, hogy egyáltalán nem kapnak helyet ezek a gondolatok, hiszen nincs klasszikus értelemben vett cenzúra, ám rendszerint csupán kis súllyal szerepelnek.
Vida Viktor: Hadd mondjak egy jó példát! Kilencvenkilencben Seattle-ben, kétezerben Prágában fiatalok tiltakoztak, és követelték, hogy a WTO, a Világbank változtasson a politikáján. Akkor radikálisnak, inkompetensnek bélyegezték ezeket a véleményeket, és láss csodát, pár évre rá számos, a globalizáció motorjának számító közgazdász, például Joseph Stiglitz, maga is elismerte, hogy nagyon elhibázott politikát folytattak. Ne mondja nekem senki, hogy azok a tömegtüntetések ehhez nem járultak hozzá semmivel.
– Zöld mozgalomban tevékenykedő emberek közül meglepően kevés hisz abban, hogy egyszer megvalósul az a világ, aminek építésére szenteli a felhasználható energiájának jó részét.
Vida Viktor: Ez különböztet meg minket a száz évvel ezelőtti forradalmároktól, akiknek volt egy történelmi, gazdasági jövőképük. Szerintük volt a történelemnek egy menete, ami végén a kitűzött világkép megvalósulása állt. Ebben ma már senki nem hisz.
Jávor Benedek: Nem hiszek abban, hogy holnapra megforgatjuk az egész világot. Abban hiszek, hogy mindazoknak az apró dolgoknak, amiket csinálunk, hosszú távon komoly hatásuk lesz. Lányi András szokta mondani erre, hogy bukásról bukásra váltjuk meg a világot, és bukásról bukásra jutunk el a végső győzelemhez. Ez nagyon hasonlít ahhoz, amit az egyetemen csinálok. Jogászokat tanítani ökofilozófiára nagyon nagy kudarc. Ott van háromszázötven ember, akit nem érdekel különösebben az, amiről beszélek. Százról úgy, ahogy van, lepereg az egész, ötvennek nem teljesen új a közvetíteni kívánt gondolat, és még ott van kétszáz ember, aki attól függően fog erről gondolkodni, hogy én mit csinálok. Nem abban hiszek, hogy egy féléves, éves kurzus alatt átformálom a gondolkodásukat, abban hiszek, hogy esetleg, öt év múlva előbújik a fejében egy-két dolog, amit tőlem hallott.
Takács Sánta András: Nagyon nem szeretem, és – sajnos – sokaktól hallom, hogy nincs mit tenni, el kell fogadni a helyzetet, mert úgysem változtathatunk rajta. Nem szabad latolgatni az esélyeket, hiszen ha reálisan belegondolunk, nem valószínű, hogy olyan világ alakul ki, amilyenre vágyunk. Én ennek ellenére próbálom megtenni, ami tőlem telik, nem érdekelnek az esélyek. Ezzel magamnak is jót teszek, hiszen megnyugszik a lelkiismeretem, másrészt társadalmilag is hasznosan cselekszem, és remélhetőleg a saját gyerekeimen, unokáimon is segítek. Ha nem is sikerül, vagy nem olyan mértékben, mint szeretném, legalább elmondhatom, hogy megpróbáltam.
