Imre Anna

A továbbtanulási és pályaválasztási aspirációk területi különbségei

Ez a tanulmány az általános és középiskolás tanulók pályaválasztási aspirációinak térségek közötti különbségeit elemzi. A középiskolai beiskolázás sajátosságait és területi eltéréseit helyi szinten már vizsgáltuk, különös tekintettel a településtípusok különbségeire.¹ Ezúttal egy másik helyi szintű vizsgálat a horizontális, földrajzi dimenzió részletesebb elemzését teszi lehetővé.

Az elemzés során elsősorban az alábbi kérdésekre igyekeztünk választ adni:

• Melyek az iskolaválasztást befolyásoló főbb tényezők, s szerepet játszanak-e ebben területspecifikus tényezők?
• Melyek a továbbhaladást befolyásoló főbb tényezők, illetve szerepet játszanak-e ezekben a területi és földrajzi különbségek?
• Hogyan alakulnak a továbbtanulási szándékok és a pályaválasztási elképzelések, melyek az ezeket befolyásoló főbb tényezők, illetve van-e ezek között a területi és földrajzi különbségeknek szerepük?

A fenti kérdések vizsgálata igen bonyolult feladat, hiszen egyaránt összefüggnek a települések gazdasági fejlettségével, társadalmi összetételével, a középfokú oktatás helyi szerkezetével s a helyi oktatáspolitikával. Munkánk során nem alkalmaztunk speciális módszertani eszközöket, pusztán a területi dimenziót igyekeztünk módszeresen bevonni az elemzésbe. A területi bontásban is elemzett adatokat a középfokon tanulók esetében gyakran nem bontottuk tovább iskolatípusok szerint: ennek előnye a 13 éves, hetedik osztályos általános iskolás tanulókkal való összehasonlítási lehetőség megtartása, hátránya azonban, hogy a középfok eltérő struktúrájából adódó különbségeket nem tudjuk tetten érni. Ennek ellensúlyozására az elemzés végén kiemeltünk két azonos középiskolai programot – a 4 évfolyamos gimnazistákat és a szakközépiskolásokat –, s ezeket a fő kérdések mentén külön is elemeztük a három városban.

Az írás szerkezete követi a fenti kérdések sorrendjét: először az iskolaválasztás és a továbbhaladás kérdéseit tárgyaljuk, majd a továbbtanulási és a pályaválasztási törekvéseket. Az utolsó rész a középiskolás tanulókat elemzi kiemelten a három városban.

A középfokú továbbtanulás területi különbségei

A továbbtanulási elképzelések sok tényező mentén alakulhatnak s változhatnak az alapfokról, illetve a középfokról való kilépést és továbbhaladást tekintve. Vizsgálatunkban a 13 és 17 éves tanulók megkérdezése révén mód nyílt mindkét döntési helyzet vizsgálatára. Az általános iskolából a középfokra történő átmenet esetében ezért arra is választ kerestünk a továbbtanulási elképzelések vizsgálatánál, hogy miképpen alakul a vágyott és a reálisnak vélt továbbtanulási irány, s hogy van-e különbség a tanulók és a szülők továbbtanulási irányokról alkotott elképzeléseiben.

A hetedik osztályos tanulók továbbtanulási szándékait tekintve a gimnázium és a szakmunkásképző helyzete lényegesen eltér egymástól a vágyott és a várhatóan bekövetkező reális helyzetet összevetve. A tanulók közel 36%–a szeretne gimnáziumban tovább tanulni, de ez a jelek szerint csak 30%-uk számára realitás. Ezzel szemben a szakmunkásképző iskolában csak 16% szeretne tovább tanulni, mégis több mint egyötödük megy ide. A szakközépiskola a gyerekek adataiból ítélve a realitások iskolatípusának tűnik.

A középfokon történő továbbtanulás a 13 éves, hetedik osztályos tanulók szülei számára 90%-ban már eldöntött kérdés volt a kérdezés időpontjában; további 3%-uk gyermekük munkába állásával számol, 6%-uk pedig még nem döntött.

A két – a vágyott és a valószínűsített – lehetőség között a legnagyobb különbség az általános iskolai és a szakmunkás végzettségű szülők esetében mutatkozik, közülük 9-10%-kal kevesebben adnák szakmunkásképző iskolába gyereküket, mint ahányan erre ténylegesen kényszerülnek. Az ő vágyaik esnek legmesszebb a valóságtól, s ennek a két csoportnak kell a legnagyobb kompromisszumot meghoznia a gyermek iskoláztatása terén. Az érettségizett vagy főiskolai végzettséggel rendelkező szülők esetében a különbség csekélyebb (3-6% közötti), ők kisebb mértékben kényszerülnek engedni elképzelésükből. Az egyetemet végzett szülők a legesélyesebbek arra, hogy teljesüljenek vágyaik.

Ha területi bontásban vesszük szemügyre a fenti várható továbbtanulási szándékokat, jelentős különbségeket figyelhetünk meg a szülői szándékokban. A városok közül Kecskeméten igyekszik a legtöbb szülő gimnáziumba juttatni gyermekét, és a város környékén élő szülők körében a legmagasabb a szakmunkásképző intézetet megcélzó szülők aránya. Békéscsabán a szakmai képzést biztosító intézményekbe törekednek inkább a szülők, s hasonló a tanulók törekvése is, ezen belül viszonylag nagy arányban mennek szakmunkásképzőbe. Szembeszökő, hogy Szombathelyen és környékén nem annyira gimnáziumba, mint inkább szakközépiskolába igyekeznek irányítani a gyereket – magában a városban is, de még inkább a városkörnyéki településeken. A továbbtanulás fontossága jobban hangsúlyozódik a másik két városban, ahol a gyerekeknek feltehetően nagyobb bizonytalansággal kell a jövőben szembenézniük. A városok és városkörnyékek adatainak szétválasztása révén az is kitűnik, hogy elsősorban a városi szülők irányítják gimnáziumba gyerekeiket, a városkörnyéki szülők a szakközépiskolát választanák (1. táblázat). Arra a kérdésre, amely némileg képes kiszűrni a helyi intézményhálózat adottságainak hatását (hova jelentkezne, ha mindenképpen felvennék), nem érkeztek a fentiektől lényegesen eltérő tendenciáról árulkodó válaszok. Sem a békéscsabai, sem a szombathelyi szülők nem adnák számottevően nagyobb arányban gimnáziumba gyermekeiket ez esetben sem.

A területi bontású adatokból az is kitűnik, hogy nem azonos mértékű a szülők és a tanulók közötti véleménykülönbség az egyes térségekben. Miközben láthatóan kiemelkedő a kecskeméti szülők gimnáziumpártisága, s a szombathelyiek szakközépiskola iránti vonzalma, szembeszökő az is, hogy a tanulók véleménye nem követi szüleikét ebben a kérdésben: éppen a szombathelyi tanulók mennének leginkább, s a kecskemétiek legkevésbé gimnáziumba a megkérdezett tanulók közül. A továbbtanulás várható iránya azonban a szülők véleményéhez esik közelebb (2. táblázat).

1. táblázat – A 13 évesek várható továbbtanulási iránya városonként és városkörnyékenként a szülők válaszaiban (%)

	Békéscsaba N=329	Békéscsaba környéke N=278	Kecskemét N=550	Kecskemét környéke N=174	Szombathely N=462	Szombathely környéke N=141
Gimnázium	38,6	27	44,7	13,2	37,9	11,3
Szakközépiskola	48,9	55,4	44,2	57,5	52,6	70,2
Szakmunkásképző	12,5	17,6	9,6	27,6	9,5	18,4
Egyéb	–	–	1,5	1,7	–	–
Összesen	100	100	100	100	100	100

 

2. táblázat – A 13 évesek továbbtanulási iránya térségenként a szülők és tanulók válaszaiban (%)

	Ha mindenképpen felvennék						Várhatóan
	Békéscsaba		Kecskemét		Szombathely		Békéscsaba		Kecskemét		Szombathely
	Jelmagyarázat: T=tanulók, Sz=szülők
	T	Sz	T	Sz	T	Sz	T	Sz	T	Sz	T	Sz
Gimnázium	35,2	33,3	33,2	37,2	39,7	31,7	32,4	32,3	27	36	32,8	31,1
Szakközépiskola	47,1	51,9	48,2	47,4	45,8	56,7	45,3	44,3	47,5	41,8	48,9	51,3
Szakmunkásképző	16,6	14,8	17,9	14	13,9	11,6	21,5	23,2	25	21,2	18,1	17,7
Egyéb	1,1	–	0,7	1,4	0,6	–	0,8	0,2	0,4	0,8	0,1	–

 

A középfokon tanulók iskolaválasztása kapcsán már azt vizsgálhattuk, hogy a különböző elképzelések közül melyek valósultak meg valószínűbben: hogyan alakult a harmadik évfolyamon tanuló 17 évesek tényleges iskolai útja. Bár a továbbtanulásról hozott döntésben a tanulók szerepe tűnt meghatározónak, a megvalósult helyzet a szülők elképzeléseihez áll közelebb. (Igaz, ebben is jelentős különbség figyelhető meg iskolatípusonként és településtípusonként.) Gimnáziumba valamivel több tanuló került végül, mint ahogyan azt a szülők gondolták. Leginkább a kecskeméti szülők elképzelése esett ebben a tekintetben közel a valósághoz. Szakközépiskolába viszont valamivel többen kerültek, mint ahogy szüleik tervezték – itt a szombathelyiek becslése bizonyult a legjobbnak. A szakmunkásképzésbe nagyjából a becsülthöz hasonló arányban kerültek a tanulók, kivéve a békéscsabaiakat (itt 9% körüli lett a különbség a tervezett és a tényleges helyzet között).

Nagyon jelentős különbségek vannak az egyes iskolatípusok között abban a tekintetben, hogy az ott tanulók hol végezték az általános iskolát (helyben-e vagy nem), s milyen településtípuson. A kérdezés helyszínén, az adott városban végezte az általános iskolát a kérdezettek 45%-a, de a szerkezetváltó iskolákban ez az arány 70-80% (3. táblázat). Községben tanult általános iskolás korában átlagosan a kérdezettek 29%-a, ők elsősorban szakközépiskolába és szakmunkásképző iskolákba mentek. Mintánkban ők a tanulók kb. kétharmadát teszik ki. Más városból átlagban 18% jött, ők is inkább a szakközépiskolák és szakmunkásképzők tanulói között találhatóak meg; más megyéből a tanulók 7%-a érkezett. A három település ebben a vonatkozásban némi különbséget mutat: a helyben végzett tanulók aránya Békéscsabán volt a legkisebb (37%), Kecskeméten és Szombathelyen hasonló volt (51% körüli). Községben végzett tanulók Békéscsabán voltak a legtöbben (37%), számottevő volt az arányuk Szombathelyen (28%), legkisebb arányban pedig Kecskeméten fordultak elő (24%). A megyén kívülről a legtöbben Kecskeméten, a legkevesebben Békéscsabán jöttek: arányuk alacsony Békéscsabán, közepes Szombathelyen, s jelentősnek látszik Kecskeméten (3. táblázat).

3. táblázat – Az általános iskola elvégzésének helye a 17 éves tanulók körében iskolatípusonként (%)

	8 osztályos gimnázium	6 osztályos gimnázium	4 osztályos gimnázium	Szakközépiskola	Szakmunkásképző	Átlag
Ebben a városban	79,6	71,4	49,7	43,2	35,2	45,1
Más városban, a megyében	5,1	10,1	13,5	20,3	23,9	18,6
Más községben	13,1	13,4	24,6	38,8	36,7	29
Megyén kívül egy városban	2,2	3,4	7,1	3,4	1,5	4
Megyén kívül egy községben	–	1,7	5,1	3,1	2,4	3,3
Összesen	100	100	100	100	100	100

 

A választott középiskola a legtöbb tanuló számára az első helyen megjelölt iskola volt, azaz a tanulók 88%-a oda jár, ahova első helyen jelentkezett, s csak egytizedüknek kellett máshová menniük tanulni, mint ahol elsősorban szerettek volna. Közülük legtöbben iskolai átirányítással kerültek jelenlegi iskolájukba. Ez a helyi iskolaszerkezet és a társadalmi igények szerkezetének eltéréseiből fakadhat, illetve összefügghet az intézmények beiskolázási stratégiáival is. A legnagyobb valószínűséggel Szombathelyen jutottak be a tanulók oda, ahova leginkább szerettek volna (85%), valamivel kisebb esélyük volt erre a másik két város középiskolás tanulóinak, különösen a békéscsabaiaknak (75%) (4. táblázat).

4. táblázat – A 17 éves tanulók megoszlása az iskolába való jelentkezés szerint, megyeszékhelyenként (%) (A feltett kérdés: „Hányadik helyen jelentkeztél ebbe az iskolába?”)

	Békéscsaba	Kecskemét	Szombathely	Átlag
Első helyen	74,9	78,5	84,7	79,3
Második helyen	14	13,6	9,8	12,3
Harmadik helyen	2,8	3,3	2,3	2,8
Nem ide jelentkeztem	3,6	2,4	1,9	2,7
Nem emlékszem	4,7	2,2	1,3	2,9

 

A beiskolázás feltétele több iskolában és iskolatípusban valamiféle felvételi volt: felvételiznie kellett a tanulók mintegy felének, elbeszélgetés formájában felvételizett több mint egytizedük, a tanulók 41%-ánál pedig nem volt vizsgához kötött a bejutás. Feltűnően nagy különbség van azonban az egyes városok között ebben a vonatkozásban. Leginkább Kecskeméten, legkevésbé Szombathelyen volt jellemző a felvételi. A szerkezetváltó gimnáziumoknál nem jelentős a különbség, a négyosztályos gimnáziumoknál és a szakközépiskolák esetében azonban szembeszökő: míg Kecskeméten a négyosztályos gimnáziumban a kérdezettek 97%-a felvételivel jutott be, addig Békéscsabán 73%-uk, Szombathelyen pedig csak 25%-uk (5. táblázat) .A szakközépiskolák esetében is jelentős a különbség: Kecskeméten 84%, Békéscsabán 39%, Szombathelyen 34% az arány. Kecskeméten még a szakmunkásképzőbe is felvételivel került be a tanulók 62%-a (Békéscsabán 5,8%, Szombathelyen 0,8% ez az arány). A felvételi különbségei nehezen magyarázhatóak, összefügghetnek helyi, spontán módon kialakult intézményi szintű gyakorlattal éppúgy, mint tudatos helyi oktatáspolitikával. A kiemelkedő kecskeméti felvételi arányt a gimnáziumok esetében magyarázhatja a városban működő Iskolaszövetség. Ez a négyosztályos középiskolák önkéntes szerveződése, mely a szerkezetváltó gimnáziumok lefölözési gyakorlatát enyhítendő előrehozott felvételikkel operál, s így már két évre előre biztosítja leendő elsőseit. Mindazonáltal ez nem indokolja a kecskeméti szakmunkásképző iskolák szintén kimagasló felvételi gyakorlatát.

Látható, hogy a három városban igen eltérő az intézmények beiskolázási stratégiája: Kecskeméten erős szelektivitásra törekednek az intézmények minden iskolatípuson belül, Békéscsabán ez csak a továbbtanulásra felkészítő iskolatípusokra jellemző, Szombathelyen pedig ezzel éppen ellentétes, nyitott beiskolázási politikával találkozunk. Mindez feltehetően összefügg a társadalmi igényekkel, s végső soron a helyi társadalom szerkezetével is: a társadalmi struktúra polarizáltabb Kecskeméten, itt úgy tűnik, az iskolák inkább hajlanak arra, hogy szegregáltabb oktatási formákat hozzanak létre (sokkal nagyobb arányú a középiskolai szektorban a szerkezetváltó gimnáziumi oktatás), mint a kiegyensúlyozottabb társadalomszerkezetű Békéscsabán és Szombathelyen.

5. táblázat – A középfokon felvételit tett 17 éves tanulók aránya iskolatípus és megyeszékhely szerint (%)

	8 osztályos gimnázium	6 osztályos gimnázium	4 osztályos gimnázium	Szakközépiskola	Szakmunkásképző	Átlag
Békéscsaba	100	82,5	73	39,2	5,9	36,9
Kecskemét	96,7	100	96,9	84	61,8	83,2
Szombathely	94,2	–	25,1	34,4	0,5	28,8

 

Az iskolaválasztási döntések nem függenek erősen össze a bejutás körülményeivel és esélykülönbségeivel. Iskolaválasztási döntésével a tanulók kb. fele elégedett, különösen a 6 évfolyamos gimnazisták. Egészen máshogy döntenének viszont a 8 évfolyamos gimnazisták, ők választanának leginkább másik iskolát. Nincs lényeges különbség e tekintetben a 4 évfolyamos gimnázium, a szakközépiskola és a szakmunkásképző között. Lényeges különbség mutatkozik azonban a városok között: az iskolaválasztással való elégedettség Szombathelyen a legkisebb, és Kecskeméten a legkiegyensúlyozottabb (6. táblázat).

6. táblázat – Az iskola–, a tagozat–, illetve a szakmaválasztással való elégedettség a 17 éves tanulók körében megyeszékhelyenként (%) (A feltett kérdés: „Ha most kellene döntened, hova jelentkeznél?”)

	Békéscsaba	Kecskemét	Szombathely	Átlag
Ebbe az iskolába, erre a tagozatra, szakmára	53	55,7	51,9	54,9
Ebbe az iskolába, de más tagozatra, szakmára	12,1	6	7,5	9,7
Erre a tagozatra, szakra, de más iskolába	6,1	9,9	7,8	7,8
Másik iskolába, másik tagozatra, szakmára	28,7	28,4	32,8	28,5

 

Összességében jelentős a középfokra való bejutás különbsége a három településen mind az első helyen bejutottak arányát, mind a felvételit és az iskolával való elégedettséget illetően. Ebben a vonatkozásban is a szombathelyiek „jártak jól”: itt esett a legközelebb a tényleges helyzet a szülők által tervezetthez, s eközben közelített valamelyest a tanulók elképzeléseihez is, itt jutott be a legtöbb tanuló első helyen, s itt kellett legkisebb arányban felvételi révén bekerülniük. Ennek ellenére ők választanának ma a legnagyobb arányban egészen más iskolát. A békéscsabai és a kecskeméti szülők elképzelései estek legmesszebb a megvalósult helyzettől, a tanulóknak jobban meg kellett küzdeniük a bekerülésért. Talán éppen ezért elégedettek jobban a helyzetükkel. Mindenesetre az a tény, hogy a tanulók igen nagy arányban választanának ma egészen más iskolát, azt sugallja, hogy a továbbtanulás és az iskolaválasztás tekintetében a vágyak és a realitások a tanulók mintegy harmadánál igen messze esnek egymástól.

Felsőfokú továbbtanulási elképzések

A középfokú oktatást követő továbbtanulás kérdésében érdemes összevetni a 13 és 17 éves tanulók elképzeléseit és véleményét, illetve ezek változásait. A középiskola elvégzése után a 13 éves tanulók kb. fele szeretne tovább tanulni, egyharmaduk munkába állást tervez, s 17%-uk nem tudja még, mit fog csinálni (7. táblázat). A szülők megítélése a kérdésben hasonló, kivéve, hogy jóval nagyobb arányban szerepeltek a „nem tudom” válaszok. A továbbtanulást tervező tanulók a legnagyobb arányban a békéscsabai térségben vannak, a dolgozni szándékozók a szombathelyiben. Ebben a vonatkozásban jelentős a nemek közötti eltérés is: a fiúknak csak 48,5%-a, a lányoknak 57%-a szeretne tovább tanulni, dolgozni a fiúk 37%-a, a lányok 23%-a akar. A tanulói és a szülői vélemények általában közel estek egymáshoz, két kivétellel – a békéscsabai szülők nagy arányban nem tudták megmondani, hogy mit tervez a gyermekük, s alighanem részben ennek következménye, hogy nagy a különbség a továbbtanulási szándékok tanulói és szülői adatai között.

7. táblázat – A 13 éves tanulók középiskola utáni tervei a tanulók és a szülők válaszaiban megyeszékhelyenként (%) (A feltett kérdés: „Mit tervez(el) a középiskola után?”)

	Békéscsaba		Kecskemét		Szombathely		Átlag
	Tanulók	Szülők	Tanulók	Szülők	Tanulók	Szülők	Tanulók	Szülők
Tovább tanul(ok)	56,9	44,8	54,5	52,6	46,3	45,3	52,9	47,9
Dolgozni fog(ok)	26,4	27,6	30,8	27,5	33,2	32,2	30	28,9
Otthon marad(ok)	0,1	0,5	0,3	0,1	0,6	0,7	0,3	0,4
Nem tudom/nem tudja	16,6	27,1	14,5	19,8	20	21,9	16,8	22,8

 

A 17 évesek esetében szembeszökő, hogy ugyanennek a kérdésnek a kapcsán a középfokról kilépő tanulóknak már kétharmada gondol továbbtanulásra, s csak 15% tervezi, hogy elhelyezkedik (8. táblázat). Jelentős a különbség a középfokú tanulmányaikat befejezők szándékaiban is a továbbtanulási irányokat illetően a különböző gimnáziumtípusok között: a 8 évfolyamos gimnazisták túlnyomórészt egyetemen szeretnének tovább tanulni, a 6 évfolyamos gimnazisták mintegy felerészben egyetemen, de jelentős arányban főiskolán is, a 4 évfolyamos gimnazisták inkább fordítva: kb. felearányban főiskolán, s harmadarányban egyetemen. A szakközépiskolások nagy része főiskolán akar tovább tanulni, a szakmunkásképzőbe járó tanulók inkább valamiféle posztszekunder vagy érettségit adó képzésben vennének részt. Meglepő a hasonlóság a szándékok terén az egyes települések között, ez azt mutatja, hogy minden városban kb. 10%-kal nőtt a 13 évesekhez képest a 17 évesek körében a továbbtanulást tervezők aránya – Szombathely esetében ez a növekedés 20%-os (!) –, s ennek következtében a kezdeti, 13 évesek körében tapasztalt különbségek a magasabb évfolyamokon kiegyenlítődnek.

8. táblázat – A 17 éves tanulók elképzelései a jövőről megyeszékhelyenként (%) (A feltett kérdés: „Hogyan fog alakulni az életed?”)

	Békéscsaba	Kecskemét	Szombathely	Átlag
Tovább tanulok	65,2	67,5	66,8	66,4
Dolgozni fogok	15,1	15,4	15,5	15,3
Otthon maradok	0,2	0,1	0,4	0,3
Még nem tudom	19,4	16,9	17,3	18,1
Együtt	100	100	100	100

 

Arra a kérdésre, hogy az érettségi után hol érdemes tovább tanulni (függetlenül a személyes szándéktól), a kérdezettek elsősorban az egyetemet, másodsorban a főiskolát nevezték meg, s 17%-ban posztszekunder tanfolyamot. Egyetemet elsősorban a gimnazisták jelöltek meg, főiskolát a szakközépiskolások és a szakmunkásképzősök, és ez utóbbiak körében jelentős azok aránya, akik posztszekunder tanfolyamot említettek. Az egyetemet elsősorban a szombathelyi tanulók (50%), másodsorban a békéscsabai tanulók (42%), harmadsorban a kecskemétiek (40%) tartották kedvező iránynak. A főiskola és a posztszekunder tanfolyam a kecskemétiek számára volt az átlagnál vonzóbb lehetőség – ezt minden valószínűség szerint a helyi kínálat különbségei magyarázzák (9. táblázat).

9. táblázat – A középfok utáni továbbtanulás ideális iránya a 17 éves tanulók szerint megyeszékhelyenként (%) (A feltett kérdés: „Hol érdemes ma az érettségit követően tovább tanulni?”)

	Békéscsaba N=1361	Kecskemét N=770	Szombathely N=1317	Átlag N=3448
Egyetemen	42,2	39	49,7	44,3
Főiskolán	33,4	37,5	31,2	33,5
1–2 éves szak	17,3	20,4	15,1	17,2
Képesítést nem adó tanfolyamon	1,4	0,6	0,6	0,9
Nem érdemes tovább tanulni	5,7	2,5	3,4	4,1
Összesen	100	100	100	100

 

Saját maguk ezzel szemben kevésbé egyetemre, inkább főiskolára igyekeznek bekerülni, s közel hasonló arányban egyetemre, illetve posztszekunder tanfolyamra. A továbbtanulás tervezett iránya elsősorban a településtípussal függ össze (0,494), másodsorban az iskolatípus változóval (0,473), de erős az összefüggés az utolsó iskolai bizonyítvánnyal is (-0,4365).² A gimnazisták között az egyetemre törekvők vannak jelentős arányban, főiskolára azonban tekintélyes számban készülnek szakközépiskolás tanulók is. Az 1-2 éves posztszekunder képzés is az ő körükben, illetve a szakmunkásképzőbe járók körében népszerű. A békéscsabaiak az átlagnál kevésbé készülnek egyetemre és főiskolára, annál inkább egy-két éves szakokra és érettségit adó középiskolai képzésbe (10. táblázat). A kecskemétiek az átlaghoz hasonló arányban mennének egyetemre, annál alacsonyabb arányban főiskolára, viszont többen 1-2 éves posztszekunder tanfolyamra. A szombathelyiek mennének a legnagyobb arányban egyetemre és főiskolára.

10. táblázat – Az érettségi utáni továbbtanulás valószínű iránya a 17 éves tanulók körében megyeszékhelyenként (%) (A feltett kérdés: „Az érettségi után hol fogsz tovább tanulni?”)

	Békéscsaba N=1270	Kecskemét N=721	Szombathely N=1226	Átlag N=3217
Egyetemen	18,8	22,5	26,1	22,4
Főiskolán	36,5	36,2	39,2	37,5
1–2 éves szak	20	22,3	17,4	19,5
Érettségit adó oktatási formában	13,9	10,1	6,4	10,2
Képesítést nem adó tanfolyamon	1,3	1,5	1,6	1,5
Egyéb	3,6	2,6	2,3	2,9
Nem fogok tovább tanulni	5,9	4,7	6,9	6

 

A továbbtanulási szándékok tekintetében összességében meglepő a hasonlóság, különösen a 13 évesekkel kapcsolatos vizsgálatunk eredményei után. Míg a 13 éveseknek csupán kb. fele, addig a 17 évesek kétharmada tervez továbbtanulást; minden iskolatípusban – a szakközépiskolások és a szakmunkásképzős tanulók közt is – jelentős a tovább tanulni szándékozók aránya a harmadik évfolyamon, s ez minden városban hasonlóképpen alakult az iskolaszerkezeti és társadalomszerkezeti különbségek ellenére. Bár az egyetemet többen tartják kedvező útnak, legtöbben mégis főiskolára készülnek, s akkor is többen jelentkeznének ide, ha mindenképpen felvennék őket oda, ahova jelentkeznek. Mellette terveik szerint jellemzően dolgoznának. A települések közötti különbség az egyetemi szintű továbbtanulás esetében a legjelentősebb: az egyetemet leginkább a szombathelyiek, legkevésbé a békéscsabaiak választanák.

A pályaválasztási elképzelések területi különbségei

A pályaválasztási elképzelések alakulását is megvizsgáltuk közelebbről, először a 13 évesek és szüleik körében, később a középiskolások körében. A konkrét pályaelképzeléseket tekintve igen jelentős különbségek rajzolódnak ki. Általánosan jellemző, hogy többségükben a tanulók is értelmiségi pályára készülnek, s többségükben a szüleik is értelmiségi pályára szeretnék felkészíteni gyerekeiket; az értelmiségi pálya mellett a kisiparos, az egyéb szakmunkás és az egyéb szellemi pályák jelennek meg alternatívaként. Nagy lesz azonban a különbség ezek között mind a gyerek-szülő, mind a térségi dimenzió figyelembevételekor. A gyerek-szülő véleménykülönbség rögtön megjelenik az értelmiségi pálya esetében: a szülők közel fele (45%) ezt szeretné gyermekének, ennél jóval kisebb arányban képzelnek el számukra szívesen kisiparos, középfokú szellemi vagy szakmunkás pályát (17, 11, illetve 10%). A tanulók szemében ezzel szemben az értelmiségi pálya kevésbé vonzó (34%), vonzóbb ugyanakkor a szülők megítélésénél a kisiparosi pálya (25%), sőt a szakmunkás és a középfokú szellemi pálya is (14%).

A fenti tendenciák térségenkénti bontásban elemezve különösen érdekesek. Az értelmiségi pálya a szombathelyi szülők számára egyértelműen a legfontosabb, a szombathelyi tanulók jóval kevésbé tartják ezt vonzónak (11. táblázat). A kecskeméti szülők az értelmiségi pálya mellett a kisiparosi pályát szorgalmazzák, a tanulóknak az értelmiségi pályákhoz itt is kevésbé van kedvük, s a kisiparosság mellett az egyéb középfokú pályák (középfokú szellemi és szakmunkás) jelentenek számukra vonzerőt. A békéscsabai szülők számára kevésbé fontos az értelmiségi pálya, s viszonylag nagy arányban szeretnék szakmunkás pályán tudni gyermekeiket. A tanulók ezzel szemben éppen az értelmiségi s emellett a kisiparos pályát preferálnák. A szülők elképzeléseiben feltehetően saját jelenük és múltbeli tapasztalataik képeződnek le, a tanulók azonban más tájékozódási pontokat keresnek. Az értelmiségi pálya – a békéscsabai térségen kívül – nem tűnik egyértelműen vonzónak a tanulók körében. Nemenként is jellemző a különbség a fiúk és a lányok között: a lányok nagyobb arányban választanának értelmiségi pályát, mint a fiúk (44,6%, illetve 33,7%), akik emellett láthatóan vonzónak találják a kisiparosi pályát is (28,1%-ban).

 

A pályaválasztási elképzelések kapcsán ismét lehetőség nyílik a két korcsoport összehasonlítására. A 17 éves tanulók vizsgálatából kitűnik, hogy jelentős változások történtek az elképzelésekben mind összességükben, mind az egyes térségekben nézve. A középfokon tanulók közül a legtöbben értelmiségi pályára készülnek, ezt követően sokan szakmunkásnak, de jelentős (10% feletti) még a középfokú szellemi és az egyéb pályára való törekvés is. A gimnazista tanulók egyértelműen értelmiségi pályára szeretnének lépni, különösen a 8 évfolyamos gimnáziumba járók (a 8 évfolyamos gimnazisták 82%-a, a 6 évfolyamos gimnazisták 70%-a, a 4 évfolyamos gimnazisták 71,%-a). A szakközépiskolába járók törekvései kiegyenlítettebbek: az értelmiséginek készülők (41%) mellett jelentős mind a szakmunkásnak (23%), mind a más középfokú szellemi foglalkozásúnak készülők (18,5%) aránya. A szakmunkásképző iskolákban ismét egyetlen domináns pálya van a tanulói elképzelésekben: a szakmunkás pálya (72%).

A középfokon tanulók összességét tekintve a szakmunkás pálya leginkább a békéscsabai, legkevésbé a kecskeméti tanulók számára vonzó (12. táblázat). Az értelmiségi pálya a szombathelyieknek a legvonzóbb, ezt követően a kecskemétiek, s legkevésbé a békéscsabaiak körében. A pályaválasztási elképzelések különbségei a három település esetében feltehetően már erősen összefüggnek a középfok különböző szerkezetével a három városban: a szombathelyi tanulók közt található a legtöbb, a békéscsabaiak között pedig a legkevesebb gimnazista, s egyúttal a legtöbb szakmunkástanuló.

12. táblázat – A 17 éves tanulók elképzelése jövőbeli foglalkozásukról megyeszékhelyenként (%) (A feltett kérdés: „Mi leszel felnőtt korodban?”)

	Békéscsaba N=955	Kecskemét N=620	Szombathely N=909
Mezőgazdasági fizikai	0,4	0,2	0,3
Segéd– vagy betanított munkás	0,2	1	0,4
Kisiparos	1,4	1,5	0,8
Egyéb szakmunkás	37,8	21,1	26
Termelésirányító	1,7	0,5	0,5
Középfokú szellemi	12,9	19	10,3
Értelmiségi	35,9	42,6	46,1
Vezető	1,6	1,8	2
Egyéb	9	12,4	13,5
Összesen	100	100	100

 

A pályaválasztás terén összességében némi elmozdulást tapasztalhatunk a 17 évesek körében a 13 évesek elképzeléseihez viszonyítva: a tanulók 17 évesen valamelyest nagyobb arányban számolnak értelmiségi pályával, mint a fiatalabbak – ebben is a szülői elképzelésekhez közelítenek. Jellemző különbségek is megfigyelhetők az egyes települések tanulói között, bár ezek nyilvánvalóan nemcsak a földrajzi különbségekre vezethetőek vissza, de a családi háttér társadalomszerkezetével és a középfok szerkezetével is összefüggenek: értelmiségi pályára a legtöbben Szombathelyről mennének, szakmunkásnak viszont Békéscsabáról.

A távolabbi tervek területi különbségei

A két korcsoport véleményének az összevetése tanulságos a távlati terveket illetően is. A 13 éves tanulók a jövőben átlagosan két foglalkozással és három munkahellyel számolnak – s ők jellemzően szerényebben ítélik meg ezek számát, mint a szüleik. A legtöbb foglalkozásváltásra a békéscsabai tanulók, illetve szüleik számítanak, a legkevesebbre a kecskemétiek – ez feltehetően a három térség középiskolásainak eltérő összetételéből adódik. A foglalkozásváltásra leginkább esélyes szakmunkástanulók aránya a békéscsabaiak között a legjelentősebb s a kecskemétiek között a legalacsonyabb (13. táblázat).

13. táblázat – A 13 éves tanulók jövőről alkotott elképzelései a tanulók és a szülők válaszaiban megyeszékhelyenként (%) (A feltett kérdés: „Hogyan képzeli el a jövőjét?”)

	Békéscsaba		Kecskemét		Szombathely		Átlag
	Tanulók	Szülők	Tanulók	Szülők	Tanulók	Szülők	Tanulók	Szülők
Hány foglalkozása lesz	2,3	3,12	2,16	2,72	2,2	3,03	2,22	2,93
Hány munkahelye lesz	3,39	4,67	3,17	4,7	3,3	4,77	3,29	4,71
Hány gyereke lesz	2,07	2,26	2,18	2,06	2,16	2,04	2,14	2,12
Hány városban fog dolgozni	3,56	3,55	2,78	3,2	3,28	3,43	3,19	3,38

 

Arra a kérdésre, hogy hol fognak felnőtt korukban dolgozni, a kérdezettek 43%-a válaszolta, hogy egy vidéki városban – ez feltehetőleg saját szülővárosukat, illetve a kérdezés helyét jelentette. Igen sokan szeretnének külföldön élni, a kérdezettek harmada tervez ilyesmit, 10% pedig Budapesten szeretne lakni (14. táblázat). Külföldre leginkább a szakmunkástanulók és a szakközépiskolások mennének (reálisan nagyobb esélyük is inkább nekik van egy keresett szakmával az elhelyezkedésre), Budapestre a gimnazisták (elsősorban a szerkezetváltó gimnáziumba járók). Otthon, azaz vidéki városban leginkább a (nem 8 osztályos) gimnazisták maradnának. Saját megítélésük szerint várhatóan a tanulók harmada fog külföldön dolgozni, tartósan vagy ideiglenesen. Sajátos módon ezt a legvalószínűbbnek nem a külföldön dolgozni vágyó szakmunkások, hanem sokkal inkább a 8, illetve 6 évfolyamos gimnazisták tartják. A településenkénti különbségek is jelentősek. Mind a tartós, mind az átmeneti munkaviszonyt inkább a szombathelyi tanulók tartják a maguk számára elképzelhetőnek a jövőben – ezt feltehetően elsősorban a határ menti fekvés adta kedvező lehetőségek inspirálják.

14. táblázat – A jövendő foglalkozás vágyott helye a 17 éves tanulók körében megyeszékhelyenként (%) (A feltett kérdés: „Felnőtt korodban hol szeretnél dolgozni?”)

	Békéscsaba N=1334	Kecskemét N=748	Szombathely N=1279
Budapesten	9,9	8,3	10,7
Vidéki városban	39,1	51,5	42,2
Falun	2,8	4,9	3,4
Külföldön	36,4	28,2	35,9
Máshol	11,8	7,1	7,7
Összesen	100	100	100

 

A későbbi életükről alkotott elképzelések tekintetében a tanulók saját várakozásuk szerint először önálló keresethez fognak jutni (22 évesen), ezt követően jutnak önálló lakáshoz (24,6 évesen), átlagosan három évvel később házasodnának meg (28 évesen), s ezután fognak sok pénzt keresni (29 évesen). Terveik szerint a házasodás után egy évvel fognak gyereket vállalni. Az iskolatípusok között meglepő módon nincs jelentős különbség a házasságkötés és a gyerekvállalás várható időpontjában (ez utóbbi csak a 6 osztályos gimnáziumba járók esetében tolódik ki a 29. életévről). Jóval nagyobb különbség van viszont az egzisztencia megteremtésének várható időpontjában: saját várakozásuk szerint a szakmunkásképzőbe járó tanulók érik el legelőbb, hogy önálló keresethez, lakáshoz jussanak, és sok pénzt keressenek. A fenti célok leginkább a 6 osztályos gimnazisták esetében tolódnak ki. Az egyes települések közt ismét jelentős különbséget figyelhetünk meg: a legtávolabbi időpontra a kecskemétiek tették a kérdezett dolgok többségét, egyedül az önálló keresetben előzték meg őket hajszállal a szombathelyiek (15. táblázat). A leghamarabb a békéscsabaiak számítanak a kérdezett dolgok bekövetkeztére. A legkisebb különbség a lakáshoz, illetve az önálló keresethez jutás tekintetében mutatkozik, jelentős a házasság, a gyerekvállalás terén, és legnagyobb a gondtalan élet kérdésében.

15. táblázat – A 17 éves tanulók válasza megyeszékhelyenként arra a kérdésre, hogy hány éves korukra tervezik a következőket:

	Békéscsaba	Kecskemét	Szombathely	Átlag
Megházasodni	26,6	29,1	28,9	27,9
Gyereket vállalni	28,1	30,7	29,8	29,1
Önálló keresethez jutni	21,9	22	22,4	22,1
Önálló lakáshoz jutni	24,2	24,8	24,4	24,6
Sok pénzt keresni	27,9	30,8	30,2	28,9
Gondtalanul élni	36,6	41	39,4	38,4

 

Településenként nagy különbség van a tanulók véleményében a település jövőjét illetően: a legoptimistábbak a szombathelyiek voltak, akiknek több mint a fele számított javulásra, s csak 11%-uk romlásra. A kecskemétiek 49%-a javulást prognosztizált, s 17%-uk romlást. A békéscsabaiak látták a legborúlátóbban a helyzetüket: csupán 39%-uk számít javulásra, 36%-uk arra, hogy nem lesz változás, és 24,6%-uk romlást feltételez (16. táblázat).

16. táblázat – A 17 éves tanulók véleménye a településük jövőjéről megyeszékhelyenként (%) (A feltett kérdés: „Mire számítasz, ezen a településen a helyzet...?”)

	Békéscsaba N=1370	Kecskemét N=786	Szombathely N=1328
Jelentősen javulni fog	4,2	6,5	7,8
Egy kicsit javulni fog	35,2	42,5	49,7
Nem fog változni	36	34,2	31,4
Kicsit romlani fog	15,3	13,4	7,7
Jelentősen romlani fog	9,3	3,4	3,4
Összesen	100	100	100

 

A középiskolások továbbtanulási és pályaválasztási elképzelései

A három város összehasonlítása során a középfokú programok különböző szerkezetéből adódó különbségeket úgy tudtuk elkerülni, hogy két olyan középiskolai programból választottunk diákokat, melyre mindhárom városban jelentős arányú a beiskolázás: ezek a 4 évfolyamos gimnáziumi és a szakközépiskolai osztályok. Nagy különbség figyelhető meg az általános iskola végzésének helyét illetően a három város között. A 4 évfolyamos gimnazisták között a helyi tanulók aránya a legnagyobb Szombathelyen volt, a legkisebb Kecskeméten. A más városban és más községben élő tanulók Békéscsabán voltak jelentős arányban (együtt 45%). A megyén kívülről a kecskeméti tanulók közé érkeztek legtöbben – ez minden bizonnyal a nagy hírű, országos beiskolázású gimnázium (a kecskeméti Piarista Gimnázium) érdeme. A szakközépiskolások között a helyben lakó tanulók Kecskeméten voltak meglepően nagy számban, s Békéscsabán volt arányuk a legalacsonyabb.

A szülők iskolai végzettségét vizsgálva kitűnik, hogy ugyanazon programokra a három városban különböző összetételű tanulók járnak, leképezve a három város különböző társadalmi hátterét. A diplomás szülők gyermekei a négy évfolyamos gimnáziumi tanulók közt a szombathelyiek között vannak a legnagyobb (43%), s a békéscsabaiak közt a legkisebb arányban (27,4%); itt a középfokú végzettséggel rendelkező apák dominálnak (69,3%). A diplomások magas arányát a szombathelyi tanulók közt az magyarázhatja, hogy Szombathelyen a túlnyomórészt a helyi értelmiség gyermekeit befogadó szerkezetváltó gimnáziumi képzés aránya nem jelentős. A szakközépiskolások között jóval kisebb a térségenkénti különbség, de itt is a szombathelyiek között van több értelmiségi származású tanuló; a középfokú végzettséggel rendelkező szülők Békéscsabán és Szombathelyen vannak legnagyobb arányban, a legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkezők pedig a kecskeméti tanulók között (17. táblázat).

 

Nemcsak a családi hátterük kedvezőbb, de a középiskolába való bekerülés is könnyebb volt a szombathelyi tanulóknak, mint a másik két város tanulóinak mind a gimnáziumok, mind a szakközépiskolások esetében: ők kerültek be legnagyobb arányban az első helyen megjelölt helyre, s csak egynegyed, illetve egyharmad arányban kellett felvételizniük (18-19. táblázat). Jóval kevésbé volt könnyű dolguk a csabai, illetve a kecskeméti tanulóknak: mindkét város tanulói közt jelentős azok aránya, akik nem első helyen jutottak be a középiskolába (26-27% a gimnazisták, s 21-23% a szakközépiskolások között). A kecskeméti tanulóknak emellett még felvételizniük is kellett: a gimnazistáknak tulajdonképpen kivétel nélkül, de szokatlanul magas arányban a szakközépiskolásoknak is. A felvételi gyakorlatának alkalmazása intézményi szintű döntést igényel, de szerepe lehet benne a helyi oktatáspolitikai viszonyok alakulásának is.

 

 

A gimnazisták között a bekerüléshez szükséges bizonyítványt tekintve is a szombathelyiek helyzete tűnik a legkedvezőbbnek, különösen, ha összevetjük a kilépéskori bizonyítvánnyal: Szombathelyen könnyebb volt gimnáziumba bekerülni, mint szakközépiskolába, itt elég volt a 4-es feletti bizonyítvány a 4 évfolyamos gimnáziumi osztályba való bejutáshoz (20. táblázat). Továbbá a szombathelyi diákok azok, akik eddigi tanulmányaik során a legjobb bizonyítványt tudják felmutatni, s akik egyben a legkevesebbet rontottak – szemben a békéscsabai és különösen a kecskeméti tanulókkal, akik jobb bizonyítvánnyal kerültek be a gimnáziumba, és a hat tizedet is meghaladja a bizonyítványukban bekövetkezett romlás. A szakközépiskolába való bekerüléshez szükséges eredményekben valamivel csekélyebb a különbség a három város között, mint a gimnáziumoknál, s kisebb is marad. Szakközépiskolába bekerülni Szombathelyen volt a legnehezebb, szinte a gimnáziumi beiskolázáshoz szükséges bizonyítvány kellett hozzá. Ez nagyrészt a város középfokú oktatásának szerkezetével függhet össze: a gimnáziumi férőhelyek bősége és a szakközépiskolai férőhelyek relatív szűkössége magyarázhatja a szombathelyi adatokat. Nem látszik azonban befolyásolni a bekerüléshez szükséges bizonyítványt a 6 és 8 évfolyamos gimnáziumok jelenléte: Kecskeméten járnak a legtöbben szerkezetváltó gimnáziumba, mégis viszonylag magas a négy évfolyamos gimnáziumi osztályokba való bekerüléshez szükséges bizonyítvány átlaga.

20. táblázat – A 8. félévi és az utolsó félévi bizonyítvány átlagos eredménye a 4 évfolyamos középiskolások körében megyeszékhelyenként

	8. félévi bizonyítvány		Utolsó félévi bizonyítvány
	Gimnázium	Szakközépiskola	Gimnázium	Szakközépiskola
Békéscsaba	4,42	4,24	3,83	3,61
Kecskemét	4,4	4,09	3,73	3,43
Szombathely	4,1	4,15	4,05	3,61
Összesen	4,26	4,17	3,92	3,57

 

A 4 évfolyamos gimnazisták közül legtöbben Szombathelyen vélekedtek úgy, hogy elsősorban egyetemen érdemes tovább tanulni, s közel hasonló arányban voltak a kecskemétiek közt is azok, akik hasonlóképpen gondolkodtak. Az egyetemi szintű továbbtanulásra legkevésbé a békéscsabaiak gondoltak, ők főiskolán vagy 1-2 éves szakképzettséget adó oktatásban tanulnának még számottevő arányban. A szakközépiskolások közt ugyanakkor épp a békéscsabaiak ítélték az egyetemet a legkedvezőbb továbbtanulási lehetőségnek, de jelentős az így vélekedők aránya a szombathelyi szakközépiskolások körében is. A kecskemétiek gondoltak erre a legkevésbé, ők főiskolát képzeltek el inkább, s posztszekunder képzésben vennének még jelentős arányban részt (21. táblázat).

 

Arra vonatkozóan, hogy a középiskola elvégzése után mihez kezdenek, általában a gimnazisták rendelkeznek kialakult elképzelésekkel: körükben a három városban nagyjából hasonló arányban terveztek továbbtanulást (22. táblázat). A szakközépiskolások között jóval nagyobb a bizonytalanok aránya, de a továbbtanulási törekvésekben is igen nagy köztük a különbség: a békéscsabaiak tervezik legnagyobb arányban, hogy tovább tanulnak, s a szombathelyiek a legkevésbé, közülük gondolják a legtöbben úgy, hogy a végzést követően dolgozni fognak. Erre a döntésre valószínűleg az adott térség munkaerőpiaca is hatást gyakorol, a nyugat-magyarországi területeken jobbak az elhelyezkedési lehetőségek.

 

A továbbtanulás tervezett irányában már jóval nagyobb a különbség a gimnáziumi tanulók között: inkább egyetemen készülnek tovább tanulni a szombathelyiek és a kecskemétiek, s inkább főiskolán a békéscsabaiak. A szakközépiskolások körében kisebb a különbség e tekintetben: mindhárom városban elsősorban főiskolát és posztszekunder oktatási formát jelöltek meg tervezett továbbtanulási irányként (23. táblázat).

 

Igen tanulságos összevetni a tervezett pályákat is a három város gimnazista és szakközépiskolás tanulóinak körében. Értelmiségi pályára a gimnazisták közül Szombathelyen készülnek a legtöbben, itt egyértelműen ez a domináns elképzelés. Békéscsabán az értelmiségi pálya mellett kirajzolódik egy másik is, a középfokú szellemi foglalkozás, Kecskeméten a középfokú szellemi foglalkozás mellett sokan jelölték meg az „egyéb foglalkozás” válaszlehetőséget. A szakközépiskolás fiatalok körében is jelentős mindhárom városban az értelmiségi pályára készülők aránya, a különbség azonban jóval szerényebb köztük, mint a gimnazisták között: a legtöbben Kecskeméten és Békéscsabán készülnek erre. Az értelmiségi pálya mellett a szakmunkás, a középfokú szellemi és egy egyéb foglalkozás tűnik ki a pályaelképzelésekben: a szakmunkás pálya Békéscsabán és Szombathelyen, a középfokú szellemi pálya Kecskeméten vonzóbb a tanulók számára (24. táblázat).

 

A gimnazisták Kecskeméten és Szombathelyen a legoptimistábbak, mindkét városban 61%-ban számítanak valamilyen mértékű javulásra személyes életükben. Békéscsabán csak a tanulók fele remél hasonlót. A romlásra számítók arányában is jelentős a különbség: míg a szombathelyiek közt csak 13,4%, addig a csabaiak körében 37% vélte úgy, hogy romlani fog az élete a jövőben. A szakközépiskolások között szintén a szombathelyiek azok, akik leginkább remélték személyes életük jobbra fordulását, jóval szerényebb arányban gondolták ugyanígy a másik két városban, ahol viszont jelentős – az optimistákéhoz hasonló – arányban készültek inkább romlásra (25. táblázat).

Az azonos oktatási programok vizsgálata összességében arra enged következtetni, hogy jelentős a földrajzi dimenzióban megragadható eltérés ugyanazon programokon belül. A helyzet leginkább a szombathelyi tanulóknak kedvez, legkevésbé a békéscsabaiaknak. A különbségekhez hozzájárulhatnak a horizontális iskolaszerkezet sajátosságai is (Szombathelyen a legnagyobb a gimnazisták aránya a középiskolások között), de a középiskolások összetételében mutatkozó különbség is: értelmiségi származású tanulók Szombathelyen vannak legtöbben a gimnazisták között. A szombathelyi tanulók esetében ilyenformán a két tényező, a családi háttér és a helyi iskolaszerkezet erősíteni látszik egymást, számos tekintetben előnyt biztosítva a helyi tanulóknak – miként a békéscsabaiak esetében ez feltehetően fordítva történik.

25. táblázat – A 4 évfolyamos középiskolákban tanuló 17 évesek elképzelése életük jövőbeni alakulásáról (%) (A feltett kérdés: „Mit gondolsz, hogyan fog alakulni az életed?”)

	Békéscsaba		Kecskemét		Szombathely
	Gimnázium	Szakközép- iskola	Gimnázium	Szakközép- iskola	Gimnázium	Szakközép- iskola
Jelentősen javul	4,6	3,1	5,4	4,6	6,2	5,2
Egy kicsit javul	35,7	35	56,6	31,2	55,5	48
Nem fog változni	23,7	25,6	20,9	31,6	24,9	27,3
Egy kicsit romlik	24,5	20,9	13,2	21,3	9,2	13,6
Jelentősen romlik	11,6	15,4	3,9	11,4	4,2	5,9
Összesen	100	100	100	100	100	100

 

Összegzés

Adatainkból jól nyomon követhetőek az iskolaválasztás terén mutatkozó térségenkénti különbségek. A középfokú oktatás iránti igények ma egyértelműen a szakközépiskolának kedveznek: a szülők inkább szakközépiskolába szeretnék juttatni a gyermekeket, mint gimnáziumba, akár a tanulók törekvéseivel szemben. A szülők részéről a szakközépiskola elsőbbsége mellett mindenekelőtt biztonsági megfontolások állnak: az iskolaválasztásban számukra a munkanélküliség elkerülése az elsődleges szempont. A térségek közötti különbségek megragadhatóak a tanulók hátterében is, de a továbbtanulási irányokban is – a gimnázium iránti érdeklődés a szülők részéről Szombathelyen volt a legalacsonyabb, s Kecskeméten a legnagyobb. Úgy tűnik, nem a tanulók, hanem a szülők elképzelései valósultak meg inkább, Szombathelyen pedig talán a helyi oktatáspolitikáé: itt végül jóval többen lettek gimnazisták, mint ahányan erre készültek.

A felsőfokú továbbtanulás iránti igényekben szintén jelentős különbségeket találunk. A 13 éves tanulók vágyaival összevetve szembeszökő az ebben megfigyelhető növekedés, s ezzel párhuzamosan a kiegyenlítődés is az egyes települések között, iskola- és társadalomszerkezettől függetlenül. Figyelemre méltó a továbbtanulási irányok változása is a három településen: míg korábban, a 13 évesek körében a kedvezőtlenebb helyzetű térségekben volt nagyobb igény a továbbtanulásra, s a szombathelyi 13 évesek számára nem volt vonzónak mondható a továbbtanulás, addig a 17 évesek körében ez a tendencia megfordulni látszik, s a kedvezőbb helyzetű térség tanulói körében az egyetemi szintű továbbtanulás iránti igény meghaladja a másik két városban megfigyelhető mértéket.

A pályaválasztási törekvésekben az értelmiségi pályával kapcsolatosan is növekedés figyelhető meg a két korcsoport között. Ez egyfelől azt mutatja, hogy itt is a szülői elképzelések bizonyultak erősebbnek; másfelől a két korcsoport között a pályaválasztási elképzelésekben mutatkozó különbségek alakulása arra is utalhat, hogy a pálya- és iskolaválasztási különbségeket nagyobb mértékben alakítják a 13 évesek esetében a helyi szinten érvényesülő tényezők, ezek között is elsősorban a feltehetően a szülők helyzetén és véleményén keresztül átszűrődő helyi foglalkoztatottsági, munkaerő-piaci helyzet. Ez a 17 évesek körében kiegyenlítettebbé válik, az eltérő helyi munkaerő-piaci lehetőségek az azonnali elhelyezkedési lehetőségek különbségeiben és a személyes jövő megítélésében köszönnek vissza.

A három városban a középfok szerkezete, illetve a középfokú intézmények beiskolázási politikája a jelek szerint többé-kevésbé leképezi a helyi társadalomszerkezetet, s a különbségek vélhetően nagyrészt éppen a helyi igényekhez történő igazodásból fakadnak. Szombathelyen a kiegyenlítettebb társadalomszerkezet egy egalitáriusnak tűnő oktatásszerkezetet hozott létre, Kecskeméten egy polarizáltabb társadalomszerkezet és egy erősebb szelekcióra törekvő iskolarendszer figyelhető meg, Békéscsaba pedig a kettő között helyezkedik el, itt az iskolaszerkezetben mutatkozik meg a város jellemző arculata (itt maradt meg a szakiskolai képzés a legnagyobb arányban, és a szakmunkás végzettségű apák is itt voltak a legnagyobb arányban). Ha az esélykülönbségeket kísérjük figyelemmel a három városban, szinte minden vonatkozásban Szombathelyen a legkedvezőbb a helyzet: az előnyösebb családi háttérhez a középfokra történő bejutás tekintetében nagyobb optimizmus s jobb lehetőségek társulnak. (Elképzelhető, hogy az előnyös helyzet nem a várossal, csak a helyi oktatáspolitikai törekvésekkel függ össze, amely a középiskolai expanzió terén nagyobb változást ért el, mint a másik két város, s ez az elmúlt években kedvezett az itteni tanulóknak.) A helyzet kevésbé előnyös a másik két városban, nemcsak a társadalmi háttér és az iskolaszerkezet kedvezőtlenebb volta miatt, de a bejutási és továbbhaladási tendenciákban mutatkozó különbségek tekintetében is, ami azt mutatja, hogy ezekben a városokban a tanulók valamivel nehezebben boldogulnak, s perspektíváikat is eleve kedvezőtlenebbnek látják. Összességében úgy tűnik, hogy a három városban a társadalomszerkezet és az iskolaszerkezet a '90-es évek végén mindkét irányban erősíteni látszik egymást, s ez a középiskolai programok és tanulók földrajzi dimenzióban mérhető különbségeiben is tetten érhető.