wadmin | 2009. jún. 17.

Lannert Judit

Előszó

A kilencvenes évek során a korábbi évtizedekhez képest sok minden megváltozott a magyar közoktatásban. Ebben az évtizedben fogyatkoztak meg jelentős mértékben az iskoláskorú nebulók, ekkor indult meg a harc a tanulóért az iskolák közt. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy az új 6 és 8 évfolyamos gimnáziumi képzés az évtized első felében igen dinamikusan fejlődött. Ebben az időszakban modernizálódott sikeresen a szakképzés egy része, a hagyományos szakmunkásképzés iránt viszont egyre kisebb lett az érdeklődés. Egyre nagyobb arányban jutottak be a fiatalok a középiskolákba, miközben a középiskolai képzés színvonala igen egyenetlenül alakult. Egy olyan sokszínű iskolai struktúra alakult ki, amelyben ma sem könnyű kiigazodni. A pedagógusok, tanulók és szülők egy része káoszként élte meg a kialakult helyzetet. A korábban megszokott lineáris továbbtanulási út helyett sokféle továbbtanulási út alakult ki, ugyanakkor, paradox módon, leépült a pályaválasztási intézményrendszer, noha egyre több információ lenne szükséges a továbbtanulási döntések meghozatalához. Az új információs és kommunikációs technológiák újszerű ismereteket és készségeket igényelnek, ami az ezt a fajta tudást biztosító intézmények felértékelődését eredményezte. A korszerű ismeretekhez való hozzájutás, a minőségi továbbtanulás kérdése így alapvető kérdéssé vált. A tudatosabb szülő és tanuló tudta: nem mindegy, hogy valaki hol és mikor tanul tovább. Ez a réteg tehát rendelkezett valamilyen továbbtanulási stratégiával, miközben mások inkább csak sodródtak az árral.

A kötet középpontjában a fiataloknak a továbbtanulásról a kilencvenes évek második felében vallott elképzelései állnak. A tanulmányok alapjául az Országos Közoktatási Intézet Kutatási Központjának vizsgálata szolgált, mely Békéscsaba, Kecskemét és Szombathely kistérségeiben kutatta a fiatalok pályaorientációs elképzeléseit. A fiatalok továbbtanulási elképzeléseit és konkrét továbbtanulását számtalan szociológiai mű méltatta már, kidomborítva azt az ismert tényt, hogy a szülők iskolai végzettsége és foglalkozása erősen befolyásolja a gyerekek iskolai pályafutását. A kötetben szereplő tanulmányok újdonságértéke kettős: egyrészt arra is rákérdeznek, hogy hogyan, milyen mechanizmuson át hat a szülők társadalmi-gazdasági pozíciója a gyermekek továbbtanulási aspirációira, másrészt, kistérségi kutatásról lévén szó, a térségi különbségeket, jellegzetességeket állítják középpontba a továbbtanulás terén is.

A kötetet nyitó tanulmány a vizsgálat mintáját és terepét írja le, s ezzel fontos háttérinformációt biztosít a tanulmányok jobb megértéséhez. Mártonfi György a foglalkozási pályákról való elképzeléseket vizsgálja a továbbtanulási aspirációkkal szinkronban. Figyelmeztető jel, hogy a jövendő foglalkozást illetően a konkrét szakmákat tanuló szakmunkástanulók rendelkeznek a legkevésbé határozott elképzelésekkel, és a jelenlegi iskolájukkal és szakmájukkal is ők a leginkább elégedetlenek. A tanulmány felhívja a figyelmet arra, hogy a bizonytalan, gyengébb osztályzatú gyerekeknek nem áll rendelkezésükre megfelelő segítség a pályaválasztás során, sőt a körükben a legjellemzőbb az úgynevezett kényszerátirányítás is, amelynek hatékonysága mind az iskola, mind a tanuló szempontjából erősen megkérdőjelezhető. Lannert Judit és Sági Matild tanulmánya egyaránt arra keresi a választ, hogy a családi háttér milyen mechanizmusokon át hat a gyerekek továbbtanulási elképzeléseire. Mindkét tanulmány az iskolaválasztás egy-egy oksági modelljét mutatja be a racionális cselekvéselmélet alapján. Lannert Judit tanulmánya a továbbtanulási döntéseknél meglevő költség-haszon-kalkulációt teszi elemzése tárgyává. Sági Matild tanulmányának középpontjában pedig az áll, hogy a továbbtanulási döntéseknél a lefelé mobilitás elkerülése az egyik fő cél. Imre Anna tanulmányából a kistérségek közötti különbségek domborodnak ki. Kiderül, hogy mind az oktatáspolitikát, mind az iskolaszerkezetet, mind pedig a továbbtanulási irányokat illetően jellegzetes eltéréseket találhatunk a különböző kistérségek közt. A helyi társadalomszerkezet igen eltérő mindhárom vizsgált térségben, és a jelek szerint a helyi oktatáspolitikában, az intézmények beiskolázási politikájában fellelhető különbségek éppen a helyi igényekhez történő igazodásból fakadnak. Szabó Ildikó tanulmánya elsősorban a 13 és 17 éves tanulók tanulási attitűdjeit vizsgálja, azt, hogy hogyan vélekednek iskolájukról, az iskola funkcióiról. A kötet végén mellékelve megtalálhatóak a vizsgálat során használt kérdőívek is.

A kötetben szereplő tanulmányok mind azt firtatják, hogy a fiatalok továbbtanulási elképzeléseit milyen tényezők befolyásolják, megközelítésmódjuk azonban igen különböző. Ezért remélik a szerzők és a szerkesztő, hogy ez a kötet gazdagítani tudja az ebben a témában eddig felgyülemlett bőséges szakirodalmat.

 

Tags: 
Prefix: 

A honlapon található adatbázisban lévő tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művek elektronikus továbbhasznosítását előzetes írásbeli engedélyéhez köti. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést kifejezetten megtiltja.