Gyakorlati példák a Citizenship Foundation műhelyéből¹

1. Az erkölcsi döntéshozatal elvei: a következmények

A vakáció

Különböző döntéseink lehetséges következményeinek kiszámítása a módja annak, ahogy erkölcsi döntéseinket meghozzuk. A vakáció című párbeszéd rávilágít erre a gyakorlatra, és alkalmat ad arra, hogy megvizsgáljunk néhány problémát, amelyek a gyakorlati alkalmazás során merülhetnek fel, köztük azokat a konfliktusokat, melyek a következmények kiszámítása és az erkölcsi elkötelezettség között állnak fenn. Különösen arra a konfliktusra világít rá, amelyek egy családon belül a különböző generációk érdekei és kötelességei között keletkezik.

A vakáció

John és Irene Priest a család nyaralását tervezi. A probléma abból adódik, hogy elmenjen-e velük John mamája is, aki néhány éve már velük él, vagy sem.

John: Számít arra, hogy velünk jön nyaralni. Eddig mindig eljött velünk.

Irene: De emlékszel, mennyi baj volt vele tavaly – és akkor még itthon maradtunk, Angliában! Dél-Franciaországban képtelenek leszünk megbirkózni vele.

John: Majd csak megleszünk valahogy. Annyira nem lehetetlen.

Irene: De igen. Semmit sem képes önállóan megcsinálni. Nem tud lépcsőn járni, folyton panaszkodik valamire, és utálja az idegen ételeket. Csak azt mondod, hogy nem olyan lehetetlen, de nem neked kell vele törődnöd az idő nagy részében. Tudom, mi fog történni: az én nyakamba lesz sózva, amíg te a srácokkal elmész megnézni az érdekes dolgokat. Mindig is ez történt.

John: Hát ha nem tetszik a dolog, ne menjünk Franciaországba. Maradjunk itthon, és menjünk Devonba, ahova menni szoktunk. Ott könnyebb dolgunk lesz vele.

Irene: Az nem lesz jó. A gyerekek már nagyon izgatottak Franciaország miatt. Gondolj csak bele, lehet, hogy ez az utolsó alkalom, hogy a család együtt menjen vakációzni. Kieran már tizenegyedikes. Jövőre talán már önállóan akar elmenni – és Emma se nagyon marad le mögötte. Olyan jó lenne, ha négyen, családként mehetnénk el valami új helyre, és nem kellene folyton az anyáddal törődnünk.

John: De még soha nem utaztunk el a mami nélkül. Hogy mondjam meg neki?

Irene: Majd kitalálsz valamit. Tudod, mennyire nehéz a gyerekeknek is, amikor minden tervünket a nagymamához kell igazítani.

John: Mondhatom, ez nem lesz könnyű. A gyerekeknek is meg kell tanulniuk előbb vagy utóbb, hogy az idősek megérdemlik, hogy tisztelettel bánjunk velük. Mami sok mindenen ment keresztül, míg engem felnevelt egyedül. Ezt be kell látniuk a srácoknak. A legkevesebb, amit tehetnek, hogy tisztelettel bánnak vele idős korában.

Irene: De folyton azt teszik! Ki kell szakadniuk ebből, amikor nyaralni megyünk. Az sem tisztességes, hogy a gyerekeknek az év minden napján ott van a nagyanyjuk a nyakukban – és velem szemben sem tisztességes!

John: És akkor mi legyen anyámmal? Talán az tisztességes, hogy két hétre berakjuk őt egy otthonba, míg mi a napon heverészünk? Hát neked nincsenek érzéseid?

Osztálymunka

A vakáció című párbeszéd elolvasása után beszéljük meg a következőket:

• Vajon mi történhet, ha John anyját elviszik Franciaországba?
• Mi történik akkor, ha nélküle utaznak el?
• Vannak a család tagjainak kötelezettségei egymás iránt ebben a helyzetben? Ha igen, kinek van kötelezettsége? Mi az? Ki iránt? (John? Irene? A gyerekek? John anyja?)
• Szerinted hogyan fogják megoldani a problémát?
  • Mérlegelik a következményeket? Hogyan?
  • A kötelezettségeket tartják szem előtt? Kiét?
  • Szavaznak?
  • Mi az előnye és a hátránya ezeknek a módszereknek az adott helyzetben?
• Szerinted mi lenne ennek a helyzetnek a legjobb megoldása? Magyarázd meg, miért gondolod így.

Írásbeli feladat

• Képzeld magad John helyébe. Irene rábeszélt, hogy otthon hagyd az anyádat. Írd le, hogy mit fogsz neki mondani, és magyarázd meg neki, hogy mindenki számára ez a legjobb.
• Képzeld magad Irene helyébe. John rábeszélt, hogy vigyétek magatokkal az anyját. Írd le, hogy mit mondanál a gyerekeidnek, és magyarázd meg, hogy mindenki számára ez a legjobb.

2. Az erkölcsi döntéshozatal elvei: igazságosság

Miért pont mi?

Az igazságosság kulcstényező az erkölcsi döntéshozatalban. Ez a történet az erkölcsi döntéshozatalnak azt a nehézségét mutatja meg, amikor választanunk kell egy cselekedet várható kimenetele és jótékony hatása között – ebben az esetben azt kell eldöntenünk, hogy jogos-e az igazságtalanság, ha végül nagyobb igazságossághoz vezet. A Miért pont mi? c. történet a rasszizmus igazságtalanságát veszi alapul, hogy a mindennapi életben előforduló igazságosságok és igazságtalanságok szélesebb skáláját mutathassa be. Felveti azt az esetet is, amikor az igazságosság azt jelenti, hogy az emberekkel egyformán bánunk, és azt is, amikor az igazságosság a különböző bánásmódban rejlik. Mindennek hátterében az az alapvető paradoxon áll, hogy bár emberként egyenlőek vagyunk, ezzel együtt mindannyian önálló személyiségek is vagyunk.

Miért pont mi?

Mr Wilson nagyon szeretett volna valamit megtanítani az osztályának a rasszizmusról.

–Ha azt akarom, hogy az osztályom helyesen értelmezze a rasszizmus fogalmát, – mondta magának – akkor meg kell nekik mutatnom, hogy milyen érzés ez.

Így következő nap azt mondta a diákjainak, hogy álljanak sorba a tanterem előtt, nagyság szerint – az alacsonyak elöl, a legmagasabbak hátul. Majd egyesével beengedte őket a terembe, kivéve az utolsó ötöt.

–Ti öten – mondta nekik – ezután minden óra előtt így fogtok sorba állni. A többieknek nem kell, csak nektek. Jó?

Az öt diák nem tudta, hogy mi rosszat tehettek, de a tanárt nem merték megkérdezni, nehogy még nagyobb bajba kerüljenek. De ezzel még nem volt vége. Bent a tanteremben Mr Wilson külön ültette az öt diákot, külön asztalokhoz. Mindenki más körben ült. A tanítás úgy folyt, mint megszokták, azzal a kivétellel, hogy az öt különültetett soha egy kérdésre sem válaszolhatott, és az óra végeztével, minden látható ok nélkül, öt perccel tovább kellett a teremben maradniuk. A következő órán, egy hét múlva ugyanez történt, egy újabb méltánytalansággal tetézve: ötüknek újra meg kellett írniuk a házi feladatot, habár az nem sikerült rosszabbul, mint a többieké. Mikor egyikük összeszedte a bátorságát, és megkérdezte, hogy miért kell ezt tenniük, Mr Wilson szigorú arcot vágott, és megkérdezte:

– Milyen jogon kifogásolod azt, ahogy tanítok?

A harmadik órán már az osztály többi tagja is elkezdett pikkelni erre az ötre. Csúfolták őket, amiért az osztály előtt kellett várniuk a tanárra. Azonban mikor Mr Wilson megérkezett, megérezték, hogy valami megváltozott. A tanár megkérte az öt diákot, hogy csatlakozzanak a többiekhez a körben, és arcán széles mosollyal mesélni kezdett. A történet az Egyesült Államokban játszódott, az ötvenes-hatvanas években. Arról szólt, hogy a fehér fajgyűlölők milyen kegyetlenül bántak a feketékkel – külön iskolákba kellett járniuk, külön ülések voltak számukra a buszon és a kávéházakban, nem volt joguk beleszólni az eseményekbe stb. – és mesélt olyan feketék bátorságáról, akik kiálltak a jogaikért, mint Rosa Parks és Martin Luther King. A történet végeztével Mr Wilson elégedetten nézett végig az osztályon.

– Na most – mondta – meg tudja-e valaki mondani nekem, hogy mi az összefüggés e történet és aközött, ami az osztályban az elmúlt három hét alatt történt?

Az osztály egyik alacsonyabb tagja azt válaszolta, hogy szerinte a történet arról szólt, hogy a rasszizmus mennyire igazságtalan, és Mr Wilson azért bánt igazságtalanul az osztály öt legmagasabb tagjával, hogy az osztály megtanulhassa, milyen érzés a rasszizmus.

–Pontosan – mondta Mr Wilson. Majd az öt diák egyikéhez fordult és azt kérdezte: – Lássuk, mit tanulhatunk. Mondd el nekünk, milyen érzés, ha az emberrel igazságtalanul bánnak.

–Rettenetes! – mondta a lány. – Miért pont velünk csinálta ezt?

–Semmi különösebb okom nem volt rá – mondta Mr Wilson – csak annyi, hogy pont ti voltatok az öt legmagasabb az osztályban. Ilyen a rasszizmus is – igazságtalan!

–Hát nagyon sajnálom,- mondta a lány – de ettől maga az én szememben pont olyan rossz, mint a rasszisták.

Osztálymunka

A Miért pont mi? című történet elolvasása után beszéljük meg:

• Miért volt fontos Mr Wilsonnak, hogy az osztálya helyesen értelmezze a rasszizmus fogalmát?
  • Benne van a tantervben?
  • Jobban fognak vizsgázni?
  • Mert helytelen/igazságtalan? Mi jó származik abból, ha helytelennek/igazságtalannak tartjuk?
  • Hogy a diákok ne legyenek rasszisták? Hogy így kevesebb legyen a rasszizmus a világban?
• Egyetértesz azzal a lánnyal, aki azt mondta, hogy Mr Wilson pont olyan rossz, mint a rasszisták? Miért/miért nem?
• Mr Wilson cselekedete jobbá vagy rosszabbá vált volna a következő esetekben?
  • Ha senki sem panaszkodik?
  • Ha az öt diák megegyezik abban, hogy hagyják, hogy Mr Wilson így bánjon velük?
  • Ha utólag valami jutalmat adott volna ötüknek?
  • Ha az öt diák valóban színes bőrű, vagy más etnikumhoz tartozik?
  • Ha ez valóban megakadályozza a tanulókat abban, hogy fajgyűlölőkké váljanak?

Kiscsoportos munka

A tanulók olvassák el ezt a történetet:

Egy tanár az egész osztályát bezárja tanítás után, mert valaki eltörte az iskola egyik vonalzóját, és a tettes nem jelentkezik. Egy diákot viszont tíz perccel hamarabb elenged, mert az hozott egy levelet a szüleitől. Mikor a büntetés véget ér, az egyik diák a teremben marad, és elmondja, hogy ő törte el véletlenül a vonalzót, de félt bevallani. A tanár az őszinteségért cserébe büntetés nélkül elengedi a fiút. Iskola végeztével az iskola parkolójában az egyik osztály rasszista graffitit fúj a tanár autójára (a tanár színes bőrű). Az elkövető diák másnap feladja magát, mire két napra kitiltják az iskolából. Az az osztály, amelyiket büntetésben tartottak előző nap, rájön, hogy ki törte el a vonalzót, és egy egész napig nem állnak vele szóba.

A tanulók számolják meg, hány igazságtalanság történik ebben az elbeszélésben és rakják őket sorba, a legkisebbtől a legnagyobbig.

Kérjük meg őket, hogy indokolják meg a döntésüket, és figyeljenek arra, milyen nehézségekbe, véleménykülönbségekbe ütköznek.

Osztálymunka

A csoportok beszámolnak a munkájukról és megokolják döntésüket (nem elég annyit mondani, hogy X rosszabb, mint Y, magyarázatra is szükség van). Majd keressünk hasonlóságokat és különbségeket az incidensek között az alábbiakkal kapcsolatban

• bosszúállás,
• büntetés,
• jó szándék,
• sajnálatból tett cselekedetek,
• olyan cselekedetek, amelyek csökkentik az igazságtalanságot hosszú távon.

Ezután hasonlítsuk össze ezeket a Miért pont mi? című történettel.

• Mi az igazságtalanság?
• • Ha különbözően bánunk olyan emberekkel, akikkel egyformán kellene?
  • Ha egyformán bánunk olyan emberekkel, akikkel különbözően kellene?
  • Mikor kell az emberekkel egyformán bánni, és mikor különbözően? Példák?
• Lehet az igazságtalanság helyes? Ha igen, mikor?

3. Munkaköri felelősség

Nélkülözhetetlen kincs az iskolában

Vannak-e olyan speciális erkölcsi kötelességek, amelyek egy bizonyos hivatással vagy állással járnak együtt? Ennek az egységnek az a célja, hogy a diákok megismerkedjenek a munkaköri kötelesség fogalmával és elgondolkodjanak olyan helyzeteken, amelyekben ezek összeütközésbe kerülnek más kötelességekkel, pl. a család vagy a barátok iránt, stb. Felveti azt a kérdést is, hogy vajon ezek a kötelességek abszolút érvényűek-e, azaz érvényesek-e függetlenül attól, hogy érvényesítésük milyen következményekkel jár. A gyakorlat először a tanítás hivatását állítja a középpontba, ezt azonban kiterjeszti olyan kérdésekre, amelyek a rendőrségnél vagy politikusok stb. körében is felvetődhetnek

Nélkülözhetetlen kincs az iskolában

Tim belépett a szobába, letett egy füzetcsomót az asztalra, és nagyot sóhajtva belesüppedt egy karosszékbe. Szemmel láthatólag aggasztotta valami. Ránézett a feleségére és így szólt:

–Nem fogod elhinni, mi történt. Megtudtam valamit Philről.

–Mit – kérdezte a felesége. – Remélem, semmi komoly.

Tim kis szünetet tartott, majd így szólt.

–De, sajnos elképzelhető. Azokról a vizsgadolgozatokról van szó, amelyeket elloptak a kocsijából. Nos hát, nem lopták el őket. Ugyanis ma délután megtaláltam az egész csomagot eldugva a szekrénye alján. Nyilvánvalóan nem volt kedve kijavítani őket, inkább azt hazudta, hogy ellopták, így aztán senki sem tudta volna meg.

–De Phil jó barátunk – mondta a felesége. – Miért csinált volna ilyesmit?

–El sem tudom képzelni – felelte Tim. – Szóvá is tettem előtte, mert látta, amikor megtaláltam. De csak annyit mondott, hogy maga sem érti, mi történt vele, borzasztó nagy hülyeség volt tőle, és hogy soha többé nem fog előfordulni. Azután megkért, hogy ne szóljak róla senkinek.

–Gondolom, már amúgy is túl késő lenne bármit is csinálni, még ha akarnál is – mondta a felesége. – A gyerekeket már úgyis leosztályozta a vizsgabizottság.

Tim kis szünet után folytatta.

–Hát épp ez a probléma. Most, hogy láttam a dolgozatokat, azt mondanám, sok gyerek egészen másmilyen osztályzatot kapott, mint amilyet akkor kapott volna, ha Phil rendesen elvégezte volna a munkáját.

–Mekkora a különbség – kérdezte a felesége.

–Némelyik esetben egy teljes osztályzat az alapvizsgán, azt hiszem – mondta Tim. – Talán még annál is nagyobb.

Ezúttal Tim felesége tartott egy kis szünetet. Azután így szólt.

– Meg akarod mondani az igazgatónak? Tudod, hogy Philt kirúghatják ezért?

–Ne hidd, hogy ez nem jutott eszembe – mondta Tim. – Ráadásul Phil nemcsak igazi jó barát, de nélkülözhetetlen kincs is az iskolának. A gyerekek mind szeretik. Minden kolléga tiszteli. Az osztályai fantasztikus eredményeket érnek el – kivéve most, persze – és mennyi időt fektet abba, hogy minden évben megszervezze a diákcserét Franciaországba és Németországba, amiért senki sem fizet neki egy vasat sem… Az igazat megvallva, egyszerűen nem tudom, mit csináljak…

Páros munka

Miután elolvasták a történetet, a diákok megpróbálják felsorolni az összes lehetséges következményeit annak, ha Tim elmondja vagy nem mondja el az igazgatónak, hogy mire jött rá, és rangsorolják őket a legjobb – legrosszabb skálán:

• Valószínűleg mi fog történni, ha Tim szól/ nem szól az igazgatónak?
• Szerinted mi a legjobb/legrosszabb dolog, ami történhet, ha Tim szól/nem szól az igazgatónak?

Osztálymunka

Önként jelentkező párok elmondják az ötleteiket. A táblán ezeket két kategóriába osztva jegyezzük fel: „ha szól” és „ha nem szól”, és ellenőrizzük, hogy ezek a listák teljesek-e. Például:

• Ha szól, mit gondolnak majd róla a többi tanár? A diákok? (Azok a diákok, akiknek a vizsgadolgozatát Phil elrejtette /a többiek?) A szülők? Mely szülők? Phil? Az igazgató?
• Ha nem szól, mi történik vele, ha valaki más rájön? stb.

Vitassuk meg, melyik lenne a legjobb/legrosszabb megoldás mindkét esetben, majd döntsünk osztályszavazás útján.

Ezt követően vitassuk meg:

• Mit gondolsz, mit kellene Timnek tennie? Miért?
• Kötelessége-e, hogy szóljon az igazgatónak? Ha igen, kinek tartozik ezzel a kötelességgel? Az igazgatónak? A diákoknak? A szülőknek? A többi tanárnak? Az egész iskolának? A tanári szakma egészének? Önmagának?
• Honnan származna ez a kötelesség? A hivatalából? Méltányosságból?
• Lehet-e az a kötelessége, hogy hallgasson? Ha igen, kinek tartozik ezzel a kötelességgel? Philnek? Önmagának? A feleségének? Az iskola egészének? A többi tanárnak? A tanári szakma egészének?
• Honnan származna ez a kötelesség? Phillel való barátságából? Phillel való beszélgetéséből? A hivatalából?
• Mi lenne a helyzet akkor, ha egy diák találta volna meg az elrejtett dolgozatokat? Szerinted ugyanaz lenne helyes az ő részéről is, ami helyes lenne Tim részéről? Miért/miért nem? Kötelessége lenne, hogy szóljon? Ha igen, ez ugyanaz a kötelesség lenne, mint Timé? Vagy Timnek nagyobb mértékben lenne kötelessége?
• Mit gondolsz, mi kellene, hogy a „döntő tényező” legyen Tim számára? Ami akkor történik, ha szól? Ami akkor történik, ha hallgat? Tanári kötelessége? Az igazságosság? Lehetséges, hogy ezeknek egy kombinációja? Ha igen, hogyan? Pl. kötelessége-e a tanárnak, hogy mindig igazságos legyen?
• Szerinted igazságos azt elvárni, hogy a tanárok jobban viselkedjenek, mint mások? Miért?/miért nem? Nem ők olyan emberek ők is, mint bárki más?
• Ha igen, nekik különleges kötelességeik vannak? Ha így van, melyek ezek?

Írásbeli feladat

Tegyük fel, hogy egy rendőrtiszt marihuánát talál a fia hálószobájában elrejtve, amikor éppen szolgálaton kívül van, és nem tudja eldönteni, mit csináljon. Sorold fel, hogy milyen lehetséges módokon hasonlít a helyzete Timére. Ezek közül melyek tényszerű hasonlóságok, és melyek erkölcsi hasonlóságok? Szerinted mit kellene tennie? Minek kellene a „döntő tényezőnek” lennie számára?

Ki tudsz találni olyan példát, amikor egy orvos kerül hasonló helyzetbe? (Vagy politikus, bíró, közterület felügyelő?) Magyarázd el, hogyan.

4. A jó élet: jó társadalom

Élet Sikkalban

A társadalmi berendezkedés módja többé-kevésbé meghatározza tagjai életének minőségét. Ebből a szempontból a „jó élet” mindig a „jó társadalom” rendeltetése. Soroljuk fel, milyen erények jellemeznek egy igazságos társadalmat (pl. gondoskodás, egyenlőség és szabadság). A kérdés az, hogy ezek elfogadhatóak-e abszolútnak vagy esetleg ütköznek a valóságban.

Élet Sikkalban

Sikkal egy messzi ország, nyugati utazók alig látogatják. Akik jártak ott, azt mondják, maga a mennyország. Sikkalban senki sem éhezik. Az ország teljesen önellátó. Az élelmiszerek széles skáláját termelik, és az ottani szőlőkből kitűnő bor készül. És mi több, az élelem és a bor teljesen ingyen kapható! Minden családnak jár egy ház. A hálószobák száma attól függ, hány gyermek van a családban. A fűtéshez és főzéshez szükséges tűzifa szintén ingyen van. Ha valaki netán megbetegszik, van speciális orvosi szolgálat, amelyért elküldethet. Rendszeresen ellenőrzik, hogy az idős vagy egyedül élő embereknek szükségük van-e bármilyen segítségre. Ha igen, azt azonnal megkapják. Ezek a szolgáltatások teljesen ingyenesek. Senki nem szenved hiányt semmiben.

A Sikkalban élők azért tudják fenntartani a magas életszínvonalat, mert az országot három hatalmas és tehetős család működteti. Több száz éve vették át az irányítást és most ők szerveznek mindent. Eldöntik, mennyi munkás kell az élelmiszer előállításához és szétosztásához, házépítéshez és karbantartáshoz, egészségügyi ellátáshoz, csatornatisztításhoz, szemétszállításhoz stb. És vannak munkások, akiket a palotabeli uralkodó családok kiváltságot jelentő szolgálatára válogatnak: a konyhákba, zenét szolgáltatni stb. Még egészen fiatal korban közlik mindenkivel, hogy később mi lesz a munkája. Akiknek speciális tudás kell, erre felkészítő iskolákba mennek, hogy megtanulják, amit szükséges tudniuk – egyébként nem kell iskolába járni. És a legjobb dolog: soha senkinek nem fizetnek! Nincs szükség pénzre, mert az uralkodók az összes lakó számára mindent biztosítanak.

Már hallom, ahogyan azt kérdezitek, mi van, ha valakinek nem tetszik a számára kijelölt munka, vagy panaszkodni kezd az uralkodók hatalma és gazdagsága miatt. Valójában ez igen ritka. De azon kevés esetekben, amikor mégis előfordul, a szóban forgó személy elmegyógyintézetbe kerül ... mindent összevetve, bizonyára bolond az, aki ilyen apróság miatt panaszkodik, amikor mindent megkap amire az életben szüksége van!

Egyéni munka

Osszunk ki papíron 5 különféle szerepet a diákok között egyenlő számban.

1. Képzeld el, hogy az egyik uralkodó család palotabeli konyhai szolgája vagy.
2. Képzeld el, hogy az uralkodó családok egyik tagja vagy.
3. Képzeld el, hogy csatornát javító és tisztító munkás vagy.
4. Képzeld el, hogy egészségügyi dolgozó vagy, akinek kötelessége bárkinek ingyenes ellátást nyújtani.
5. Képzeld el, hogy idős, egyedülálló ember vagy.

A diákok 5–10 perc alatt röviden válaszoljanak az alábbi kérdésekre:

• Sikkal igazságos társadalom? Miért/miért nem?
• Meg kell-e változtatni az eddigi rendet Sikkalban? Ha igen, mit? Ha nem, miért nem?

Csoportmunka

Szerepek szerint csoportosítsuk a diákokat. Foglalják össze eddigi véleményüket 10–15 perc alatt, és fejtsék ki közösen kialakított álláspontjukat, indoklással együtt.

Osztálymunka

A csoportok mondják el közös véleményüket a sikkali élet igazságosságáról/igazságtalanságáról. A kulcsfontosságú részleteket jegyezzük fel a táblára:

• Mi igazságos a sikkali életben?
  • Mindenkinek ugyanazok az alapvető szükségletei, és ezt mind el is látják (pl. étel, lakás, orvosi ellátás, stb.)?
  • Senki nem keres többet a másiknál, mert nincs fizetés?
  • Mindenkinek hozzá kell járulnia a társadalom működéséhez?
  • Mindenki részesül az előnyökből?
• Mi az igazságtalan oldala?
  • Az uralkodó családok mindenki másnál jobban élnek?
  • Őket kivéve senki sem szólhat bele, hogyan szerveződik a saját élete?
  • Csak ők döntik el, hogyan épül fel a társadalom egésze?
  • Némely munkakör nehezebb/kellemetlenebb/több hozzáértést igényel, mint mások?
  • Nincs lehetőség a társadalom vagy saját fejlődésükre?

A csoportok beszéljenek arról, milyen változtatások szükségesek. Válaszaikat írjuk fel a táblára.

Most már szerepeken kívül, a diákok vitassák meg, hogy a javasolt változtatások valóban javítanának-e a sikkaliak életén:

• Szerinted mi történhet, ha…? Eredményeképpen igazságosabb/kevésbé igazságos lenne az élet Sikkalban? Hogyan?
• Mi történne ha:
  • az uralkodóknak ugyanúgy kellene élniük, mint a többieknek?
  • választások döntenék el az uralkodók személyét?
  • mindenkinek lenne beleszólása, milyen munkát végezzen?
  • fizetést kapnának a munkáért?
  • bérük a végzett munkakörtől függene?
  • más lehetséges változások?

Beszéljük meg:

• Mi tehet egy adott társadalmat igazságtalanná? Éghajlat? Természeti katasztrófák? Betegség? Emberi mohóság? Tudatlanság? Egyéb?
• A jó társadalom érdekében milyen igazságosságra törekvő lépéseket kell tenni?
  • alapvető emberi szükségletek kielégítése?
  • mindenki számára egyenlően elérhetővé tenni az élet jó dolgait?
  • életünkről magunk dönthessünk?
  • jogunk legyen a társadalom életének irányításába beleszólni?
  • mindenki érdeme szerint kapjon? Hogyan? Fizetést? Büntetést?
  • mindenki tegye a saját dolgát? stb.
• Ezek közül melyik a legfontosabb? Miért?
  • mindegyik fontos? Vagy vannak kiemelkedően jelentősek?

Írásbeli feladatok

• Írj olyan párbeszédet, amiben az egyik sikkali lakos a számára elrendelt munkáról panaszkodik, a másik szereplő szerint pedig bolondság ilyenre panaszkodni.
• Írj fogalmazást, amiben a sikkali társadalmat hasonlítod össze azzal, amiben élsz. Mik a legfontosabb hasonlatosságok és különbségek? Mit tanulhatnának egymástól?

További feladatok

A diákok kisebb csoportokban próbáljanak olyan társadalmat felvázolni, amely véleményük szerint tökéletesen igazságos. Beszéljük meg:

• Élhetünk-e valaha ilyen társadalomban? Miért/miért nem?
• Ütközhetnek egymással az igazságosság különféle formái?
• Mindent nem lehet egyszerre megvalósítani? Ha igen, hogyan?
• Az emberi természet tökéletlen?
• Ha nem tudunk teljesen igazságos társadalmat építeni, akkor milyen társadalomra törekedjünk? Magyarázd meg válaszod.

5. A szigetlakók

A szigetlakók

Telepesek érkeznek egy szigetre, akiknek nagyon eltérnek a szabályaik és törvényeik a bennszülött szigetlakókétól. Ebből elkerülhetetlenül összeütközés kerekedik és a tanulóknak azzal a problémával kell szembenézniük, hogy olyan új törvényeket kell megalkotni, amelyek tiszteletben tartják mindkét közösség kulturális értékeit.

Az első témában található szimuláció szorosan összefügg a tasmán őslakók és a fehér telepesek között kiéleződött konfliktussal. A második témában a tanulók a tényleges események jelentőségét vizsgálják meg és azokat a jogi és erkölcsi kérdéseket, amelyek ebben a helyzetben vetődtek fel.

Kapcsolatok

• angol és dráma
• földrajz
• történelem
• vallási nevelés
• állampolgári ismeretek: közösség; polgárnak lenni; a polgár és a törvény.

Témák:

I. A sziget

A tanulók olyan helyzetet szimulálnak, amelyben egy sziget őslakosságának szabályai és törvényei éles összeütközésbe kerülnek az új lakosok egy csoportjának a szabályaival és törvényeivel. Meghatározzák a lényegi különbségeket és megpróbálkoznak azzal, hogy a konfliktust tárgyalás útján oldják meg. Azt is mérlegelik, mi történhet, ha a tárgyalás kudarcba fullad.

II. Van Diemen Föld

A tanulóknak megmutatjuk, hogyan állítható párhuzamba az első témában vizsgált helyzet azzal a konfliktussal, amely az őslakók és a telepesek között volt a tizenkilencedik században Van Diemen Földön (Tasmaniában). Megismerik azt a folyamatot, ahogy megsemmisítették az őslakókat és megvizsgálják azokat a jogi és erkölcsi kérdéseket, amelyek ennek következményeként vetődtek fel.

I. A sziget

Cél: Arra késztessük a tanulókat, hogy alaposan megismerjék a konfliktusmegoldás néhány módját. Megvizsgáljuk az összefüggést a törvények és a kulturális értékek között.

Idő: Körülbelül két óra.

Előkészítés:

• a diákoldalak fénymásolása,
• a kártyák fénymásolása és szétvágása,
• térkép készítése igény szerint,
• az ülésrendet úgy alakítjuk, hogy a tanulók négy-ötfős csoportokban tudjanak dolgozni, noha először kettesével vagy hármasával dolgoznak majd együtt,
• készítsünk ki papírt és filctollakat (nem feltétlenül szükséges).

Tevékenység

Két olyan közösség él egy szigeten, melyek egymástól nagyon különböznek szabályok és törvények tekintetében. A tanulók felveszik a közösségek tagjainak szerepét és megpróbálnak megoldani néhány problémát, mely ebből a helyzetből fakad.

Kérjük meg a tanulókat, hogy képzeljenek el egy szigetet, mely már évek óta elszigetelődött a világ többi részétől. A lakói megszokott életmódjukat élték, melyre nem voltak hatással a szomszédos országokban zajló események. Új hazát és jobb lehetőségeket keresve telepesek egy csoportja érkezik a szigetre. Hazaüzenve arra bátorítják az otthoniakat, hogy többen is csatlakozzanak hozzájuk és rövidesen mintegy 1 000 fős települést alapítanak meg.

Ha belefér az időkeretbe, ismertessük tanulóinkkal a sziget főbb jellemzőit. Osszunk ki térképet és kérjük meg az osztályt, hogy egészítsék ki a lap alján található utasítás alapján. Ha erre nincs elég idő, a tanulók felhasználhatják a kész térképet is.

Osszuk az osztályt két egyforma csoportra. Mondjuk meg az egyik csoportnak, hogy ők lesznek a szigetlakók szerepében, akik a sziget hagyományos közösségét képviselik. A másiknak pedig mondjuk meg, hogy ők lesznek a telepesek, a sziget új lakói. További két-háromfős csoportokra osszuk mindkét társaságot, de győződjünk meg róla, hogy mindkét oldalon ugyanannyi kis csoport van.

Osszuk ki a tanulóknak a csoportjuk ismertetőjét. Kérjük meg őket, hogy olvassák el, és ha lehet, saját szavaikkal jegyezzék le az információt a táblázat segítségével. Ne menjünk végig a részleteken együtt az egész osztállyal, kezdetben a szigetlakók és a telepesek ne tudjanak semmit egymás életmódjáról.

Ezután osszuk ki a szigetlakók és a telepesek kis csoportjainak a saját döntéskártyáikat, amelyeket kivágtunk és az utasításokat. A kártyák 1-től 6-ig vannak számozva. Minden számozott kártya ugyanarra az eseményre vonatkozik, csak vagy a szigetlakó, vagy a telepes szemszögéből nézve. Kérjük meg a tanulókat, hogy olvassák el mindegyik kártyát és válogassák szét két kupacba. Az egyik kupacba azok a kártyák kerüljenek, amelyek olyan eseményekről szólnak, amiket szerintük hagyni kéne, hogy megtörténjen a saját közösségükben. A másikba azokat a kártyákat helyezzék, amelyek olyan eseményekről szólnak, amiket véleményük szerint nem lenne szabad engedni az ő közösségükben, tekintettel értékeikre és hitükre.

Minden szigetlakó és telepes kiscsoport most találkozzon az ellentétes oldalról megfelelő párjával és próbálják megoldani az ellentéteiket. Erre a találkozóra hozzák magukkal azokat a kártyákat, amelyek azokat az eseményeket tartalmazzák, amelyek közösségük szabályai és törvényei szerint nem kívánatosak. Arra bátorítsuk tanulóinkat, hogy keressenek olyan megoldásokat, melyek mindkét fél számára elfogadhatóak. Ezután hívjuk egybe az egész osztályt, és kérdezzük meg az egyes csoportokat, milyen döntésre tudtak jutni. Kérjük meg a tanulókat, magyarázzák el az új szabályokat, amelyeket a szigetlakók és a telepesek számára kialakítottak. Bemutathatják ezeket egy listába összeírva, vagy olyan plakáton, ahol csak jeleket és szimbólumokat használnak (miután hiányzik a közös írott nyelv).

(Adunk némi segítséget annak megértéséhez, hogyan értelmezhették a szigetlakók és a telepesek ezeket az incidenseket.)

Azzal fejezzük be az órát, hogy feltesszük a kérdést, mi történik akkor, ha a két közösség nem tud egyezségre jutni. Melyikük életmódja lesz nagyobb valószínűséggel uralkodó?

Háttérinformáció

A szigetlakók és a telepesek kultúrája nagyjából megfelel annak, amilyen az őslakóké és az angol telepeseké volt Tasmaniában a tizenkilencedik század elején. Ennek a konfliktusnak az eredménye az alapja a következő téma, a Van Diemen Föld feladatainak.

II. Van Diemen Föld

Cél: Megvizsgáljuk, mi volt az oka és következménye annak, hogy a két közösség nem tudta békésen megoldani a konfliktusait.

Megvizsgáljuk, hogy az őslakók emberi jogai milyen sérüléseket szenvedtek

Idő: Körülbelül egy óra.

Előkészítés: Fénymásolás

Tevékenység:

A tanulók megismerkednek az előző téma szimulációja mögött húzódó valóságos esemény következményeivel. Arra kérjük őket, vizsgálják meg, mi volt az oka, hogy ez a helyzet alakult ki, és hogy milyen módszerekkel lehetne a faji megkülönböztetést és az ehhez kapcsolódó tetteket megakadályozni.

Osszuk ki a fénymásolatokat. Magyarázzuk el a tanulóknak, hogy az a szimuláció, amit korábban végigcsináltak, szinte hű tükörképe annak a valóságos konfliktusnak, ami a tasmán őslakók és az angliai telepesek között zajlott a tizenkilencedik században. Olvassuk el a tanulókkal az ismertetett tényeket, és kérdezzük meg, hogyan boldogultak ők maguk a hasonló problémákkal a korábbi szimulációban.

Magyarázzuk el, hogy a tizenhetedik, tizennyolcadik és a tizenkilencedik század sok európai ország számára a gyarmati terjeszkedés időszaka volt. Mutassuk be, hogyan foglalták el a földterületeket egyéni vagy nemzeti célokból, általában úgy, hogy nem értették meg a bennszülött őslakosság kultúráját és alig vették figyelembe emberi jogaikat. Kétségtelenül a telepesek előítélettel voltak az őslakókkal szemben, és ezt tetézték még a nyelvi korlátok, valamint az a tény, hogy teljes egészében képtelenek voltak megérteni az életmódjukat.

Amikor elolvastuk a történet hátra levő részét, vessük fel a tanulóknak azt a kérdést, hogy mi a helyzet azoknak a jogaival, akik elhatározzák, hogy egy új országban telepednek le, és mi a helyzet azoknak a jogaival, akik befogadják hazájukba az új lakosokat. Milyen jogok illetik meg szerintük a két oldalt?

Rövid leírást mellékelünk az őslakók mai helyzetéről, mellette pedig idézeteket az Egyesült Nemzetek Emberi Jogok Nyilatkozatából.Ezzel pozitív keretet adhatunk annak a megbeszélésnek, amely a faji megkülönböztetéssel és az etnikai csoportok közötti konfliktusokkal kapcsolatos kérdésekről szól.

Háttérinformáció

Van Diemen Földön az első brit települést 1803-ban hozták létre a Sullivan-öbölnél. Ezen a helyen van manapság a sziget fővárosa, Hobart.

Napjainkban eltérőek a becslések az eredeti őslakosság lélekszámáról, de a legtöbb szakértő körülbelül 4 000 főre becsüli azt.

A település létrehozása során a telepesek kiirtották a növénytakarót és kerítéssel vették körbe a földterületet növénytermesztés és állattenyésztés számára és saját tulajdonukként kezelték ezt. A tulajdonnak ez a felfogása idegen volt az őslakók számára, akik nem birtokoltak földet (a szó európai értelmében) és tulajdonuk se volt más, csak a fegyverük és az ivóedényük. Az élelmet és más szükséges dolgokat együtt használta mindenki a többiekkel a közösségben, amelyben élt.

A föld az őslakók számára nagy kulturális jelentőséggel bírt, mivel számukra ez az őseik nyughelyét jelentette. Úgy gondolták, a földet csupán rájuk bízták, hogy biztonságban őrizzék meg, míg tovább nem adják, érintetlenül, a következő nemzedéknek. A két kultúra között olyan mélységes különbségek voltak, hogy az összeütközés valamilyen formája elkerülhetetlen volt.

Azután, hogy telepesek érkeztek Tasmaniába, az őslakosság lélekszáma drasztikusan csökkent. Egyre nehezebb volt az őslakók számára fenntartani életmódjukat. Sokakat közülük lelőttek, megmérgeztek, és volt, akit kedvtelésből üldöztek és öltek meg. Sokan európai betegségek miatt haltak meg. 1830-ban még körülbelül 2000-en voltak, ez a szám 1835-re 150-re zuhant.

A brit hatóságok 1850-re már felismerték az emberek pusztításának mértékét és igazságtalanságát, de a kísérletük arra, hogy jóvátegyék a helyzetet, csekély és megkésett volt. Hoztak néhány törvényt, de teljesen nyilvánvalóan nem volt meg hozzá a közakarat, hogy a törvények működjenek is, és a még megmaradt őslakók lassanként meghaltak a betegségektől, italtól, létezésük értelme a földjükkel együtt elveszett.

Körülbelül ebben az időben történt, hogy a sziget nevét átváltoztatták Tasmaniára, hogy megszüntessék azt az asszociációt, ami a Van Diemen név hallatán a törvénysértéseket és zűrzavart juttatja az emberek eszébe.

Az őslakók üldözése az ausztrál kontinensen még a huszadik században is jócskán tartott. A távolabb eső területeken, ahol az őslakók korábban képesek voltak fenntartani hagyományos életmódjukat, az őslakók tömeges legyilkolása sem volt ismeretlen. Két kirívó eset, melyek közül az egyikben tizenegy, a másikban harmincegy őslakót mészárolt le rendőrök egy-egy csoportja 1926-ban és 1928-ban, meglehetős közfelháborodást váltott ki, habár egyetlen fehér embert sem állítottak soha bíróság elé.

Amíg az ilyen típusú agresszív cselekedetekből ezek voltak az utolsók, a faji megkülönböztetés és elnyomás egyéb, kevésbé erőszakos formái továbbra is fennálltak. Például a 20-as és 30-as években a Bennszülöttvédelmi Bizottság kiagyalt egy határozatot, mely szerint az őslakók gyermekeit elvették a szüleiktől és elkülönítve, intézményekben nevelték fel őket. Azt remélték, hogy ily módon a „színvér” őslakók egy – két nemzedéken belül kihalnak a rezervátumokban. A gazdasági és politikai hatalomból ugyancsak kizárták az őslakókat. Például az 1970-es évek közepéig Queenslandben a bérüket alapítványi pénztárba fizették be, és a rendőrség kezelte.

Diákoldalak

A sziget

A két közösség

Két közösség él egy szigeten. A szigetlakók és őseik már hosszú ideje élnek itt. A telepesekmindössze egy éve jöttek ide.

A szigetlakók kártyája

Te és az őseid hosszú ideje a szigeten éltek. Még soha nem jártál a világ más tájain. Minden, amire szükséged van, megvan a szigeten.

Körülbelül 4 000 szigetlakó van. A sziget nagy: mindenki számára van elég hely rajta.

Körülbelül 20 fős kis csoportokban éltek. Nincsenek se városok, se falvak.

A szigetlakók állandóan továbbköltöznek. Sohasem maradnak hosszú ideig egy helyben.
A telet a tengerpartnál töltitek és a hegyekbe költöztök nyáron.

Miután nem maradtok sokáig egy helyben, nem ültettek haszonnövényeket a földbe.
A táplálékod azokból a növényekből, rovarokból és állatokból áll, amiket te gyűjtöttél össze és ejtettél el. Nem eszed meg a halat. Nem szereted.

A szigetlakóknak nincs pénzük és csak nagyon kevés tulajdonuk van. Az egyetlen, amit birtokolsz, a fegyvered és az edényed. Minden más, amire szükséged van, közös a többiekkel a csoportodban. Ha valaki megöl egy állatot, a húsból a csoport minden tagját megkínálja.

Sok különleges hely van a szigeten, ahol hited szerint az őseid szellemei élnek.

Dárdát és kést hordasz magadnál. A szigetlakóknak nincs puskájuk.

A telepesek kártyája

Hosszú tengeri utazás után értetek el a szigetre. Azért jöttél a szigetre, mert a jobb élet feltételeit keresed.

Most körülbelül 1 000 telepes van a szigeten.

A családoddal élsz a Sullivan-öbölnél. Ez egy kisváros a sziget dél-keleti részén, amit te és a többi telepesek építettetek.

Egyre többet fedezel fel a szigetből. Ahogy az erdő egy részét kiirtottad, hasznos növényeket ültetsz és bekeríted a földet, ahol a birkáidat és a marháidat tartod.

A fát az erdőből szerzed a házak és hajók építéséhez. Nagy erdőségek vannak errefele, és arra gondolsz, lesz itt elég fa, hogy külföldre is eladj belőle. Így sok pénzt lehetne keresni.

Puskával, karabéllyal és késsel vadászol.

A közösséged

Szigetlakóknak és telepeseknek

1. Mióta élsz a szigeten?
2. Hányan vannak a közösségedben?
3. Mit eszel?
4. Milyen fegyvereid vannak?
5. Hol élsz?
6. Hogyan használod a környezeted?

Találkozás

A szigetlakók és a telepesek egyazon szigeten élnek, de nagyon különböző az életmódjuk.

• Hat kártyát kapsz, ezeken értesítenek néhány dologról, ami a szigeten történt.
• Olvasd el a kártyákat és oszd őket ketté. Az egyik kupacba rakd azokat a kártyákat, amelyek olyan eseményekről számolnak be, amiket szerinted meg kéne engedni a szigeten, a másik kupacba pedig rakd azokat a kártyákat, amelyek olyan dolgokról számolnak be, amelyeket szerinted nem kellene megengedni a szigeten.
• Tartsátok meg a találkozót a másik közösség két-három tagjával. Beszélj nekik azokról a dolgokról, amiket szerinted nem kellene megengedni a szigeten, és próbáld meg elérni, hogy mindenki egyetértsen abban, hogy ezek a dolgok ne történhessenek meg soha többé.
• Állítsatok össze egy kiáltványt, amely leszögezi a szigetlakók és a telepesek alapvető jogait.

Szerinted mi fog történni, ha a két közösség nem tudja megtalálni a módját, hogy békében éljenek egymás mellett?

Döntéskártyák

Ezt az oldalt fénymásoljuk, a kártyákat kivágjuk és az egyik sorozatot kiosztjuk a szigetlakók csoportjának, a másik sorozatot pedig a telepesek csoportjának.

Döntéskártyák – válaszok

1. A szigetlakók állatokat ölnek meg a bekerített területeken. A telepesek törvénye szerint senki sem mehet magánterületre. Azt sem engedi meg a törvényük, hogy olyan állatot öljenek meg, ami valakinek a tulajdona. A szigetlakók azt nem értenék meg, hogy emberek állatot birtokolhatnak, sem azt, hogy miért akarnák kerítéssel körbe venni a földjüket.
2. Telepesek halat fognak egy folyóban. Egyik közösségnek sem lehet kifogása ez ellen.
3. A szigetlakók megölik a vadállatot. Egyik közösségnek sem lehet kifogása ez ellen.
4. A szigetlakók átmásznak a kerítésen, hogy felmehessenek a hegyekbe. Ezt a telepesek birtokháborításnak foghatják fel. A telepesek nem ismerik a nyári hegyek közé költözés szokását, és azt hihetik, hogy illetéktelenül behatolnak a birtokukra, mert meg akarják ölni az állataikat vagy el akarják lopni a termést.
5. Egy szigetlakó és egy telepes együtt él. Egyik közösség törvényei sem tiltják ezt, de olyan erős ellenérzésekkel, amiket a másik csapattal szemben táplálnak, valószínű, hogy párnak mindkét oldalról bonyodalmakkal kell szembenéznie.
6. A telepesek kivágják az erdőt, hogy a második várost felépítsék. A szigetlakók nem örülnének ennek. Nem akarják, hogy az erdőegyes részeit kiirtsák. Miközben ezt művelik, a telepesek a szigetlakók szent helyeit is elpusztíthatják, ahol hitük szerint az őseik szellemei laknak.

Van Diemen Föld

A telepesek

A sziget, amivel eddig foglalkoztunk, nem csak a képzelet szülötte, a valóságban is létezik. A neve Tasmania, Ausztrália dél-keleti partjainak irányában helyezkedik el.

A szigetet akkor népesítették be először az őslakói, amikor még egybefüggő föld volt Ausztráliával, körülbelül 40 000 éve. Az utolsó jégkorszak után, körülbelül 20 000 éve a tengerszint megemelkedett és Tasmania szigetté változott.

Tudomásunk szerint európaiak először 1629-ben jutottak el a szigetre, amikor egy hajólázadás után túlélők vetődtek a partra. 1642-ben egy Abel Tasman nevű holland matróz került ide, aki elnevezte a szigetet Van Diemen Földnek annak az embernek a tiszteletére, aki előteremtette a pénzt az utazásához.

A következő 100 évben Van Diemen Földet a franciák és az angolok kutatták. 1803-ban létrehozták az első brit települést a Sullivan-öbölnél 24 elítélt számára, akiknek a büntetése kitoloncolás volt Angliából. Akkoriban megszokott volt, hogy így büntették a bűnözőket, elküldték – vagy ahogy mondták, kitoloncolták – őket Ausztráliába.

Rendes telepesek is jöttek Van Diemen Földre, hogy gazdálkodjanak és halásszanak, reménykedve abban, hogy jobb életkörülményekre találnak itt, mint eredeti hazájukban.

Az első néhány hónapban nem sok baj volt az őslakók és a fehér telepesek között. De hamarosan problémák jelentkeztek köszönhetően a kétféle népesség életmódbeli különbségeinek. Például 1804-ben az őslakók egy csoportját lelőtték, mert egy telepes farmjára futottak, amikor el akartak fogni egy vad kengurut.

A probléma

Mindkét oldal ellenszegült. Szerinted mi történt a két közösséggel?

A háború folytatódik

Ahogy több telepes érkezett Van Diemen Földre, a britek és az őslakók közötti harc egyre durvább lett. Mindkét oldalon használtak erőszakot, de a fehér ember fegyvereitől a harc egyoldalúvá vált. Sok őslakót lelőttek, de sokan a betegségektől haltak meg, amit a fehér emberektől kaptak el. Voltak telepesek, akik a kiirtásukat követelték. Méreggel összekevert cukrot és lisztet hagytak az őslakóknak speciális kunyhókban. Ez törvényellenes volt, de kevés fehér embert büntettek meg azért, mert őslakókat bántalmaz. Az egyik oka ennek az volt, hogy őslakó nem tehetett tanúvallomást a bíróság előtt a támadói ellen, mert vallásuk miatt nem tudtak esküt tenni a Bibliára, hogy a teljes igazságot fogják mondani. 1824-ben a sziget kormányzója megpróbált valamit kezdeni a gyilkosságokkal. Hozott egy törvényt, miszerint az őslakók költözzenek a sziget északnyugati sarkába, ahol szabadon élhetnek a saját megszokott módjukon. Amikor tudomást se vettek róla, megpróbálta bekeríttetni őket, mint a marhákat. Még ez sem működött.

Az őslakók továbbra is kegyetlenül szenvedtek, így 1828-ban a kormányzó máshogy próbálkozott. Felbérelt egy embert, akit George Robinsonnak hívtak, hogy járja végig a szigetet, keresse fel az összes megmaradt őslakót és beszélje rá őket, hogy saját érdekükben hagyják el Tasmaniát és telepedjenek le a Flinders-szigeten, tőlük északra. Robinsonnak és embereinek öt évbe került, hogy mindenkihez eljussanak. Ekkorra már sokan meghaltak, és végül mindössze 135 őslakó ment el a Flinders-szigetre.

Távol az otthonuktól az őslakók erős honvágyat éreztek és egyre többen meghaltak. Végezetül a túlélőket visszavitték Tasmaniába, de a többiek is egyre haltak a betegségek és az ital miatt. 1865-ben meghalt az utolsó tasmán férfi és 1876-ban az utolsó túlélő nő. Alig több mint 70 év alatt a teljes őslakosságot kiirtották.

Volt-e hozzá joguk a telepeseknek ahhoz, hogy új életet teremtsenek Tasmaniában?

Volt-e az őslakóknak joguk ahhoz, hogy ne engedjék be a telepeseket a szigetre?

Az őslakók napjainkban

Ez a fejezet főképpen arról az időről szólt, amikor a fehér telepesek Tasmaniába mentek, hogy megteremtsék a megélhetésüket. Láthattuk, hogy nem értették meg az őslakók hitvilágát, sem az életmódjukat, amit az őslakók már évezredek óta folytattak.

Az őslakókkal Ausztrália más részeiben is rosszul bántak. Elvették az életüket, a földjüket, volt, aki a nyelvét sem használhatta.

Bár sok őslakó élete jobb, mint 100 évvel ezelőtt volt, még mindig sokat szenvednek a faji megkülönböztetéstől.

Sokan a városszéli nyomornegyedekben laknak. Az őslakók fizetése és életszínvonala messze elmarad a fehér népességétől. Az őslakók ugyancsak megszenvedik a rosszabb oktatási, egészségügyi és igazságügyi körülményeket. Például 1980 óta több mint 100 őslakó halt meg, amíg a rendőrségen őrizetben tartották, általában kisebb vétségek miatt, mint például az ittasság.

Az egyik legnagyobb probléma a bányászattal kapcsolatos. Ausztrália bányakincseinek jó része az országnak azon részeiben van, amelyek az őslakók számára szent helyek. Úgy hiszik, hogy a mély gödrök a talajban pusztítják a földet, „mintha anyánk testébe vágtak volna bele”.

Azonban egyre nagyobb teret kap az a nézet, hogy Ausztrália fekete lakosainak ugyanazokat a jogokat kell kapniuk, mint a fehér ausztráloknak. 1987-ben Nyugat-Ausztrália Legfelső Bírósága megakadályozta az Elektromos Energiai Bizottságot, hogy egy az őslakók számára szent helyen vezesse át a vezetéket. Ez nem történt volna meg 50 évvel ezelőtt.

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

1948-ban sok ország aláírt egy dokumentumot, amit az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának hívnak. Ez egy jegyzék azokról az alapvető jogokról, amelyeket minden embernek mindenhol biztosítani kellene. A dokumentum néhány részét egyszerűsített formában idézzük.

A szabadság, az igazságosság és a béke az alapja annak a felismerésnek, hogy méltóságban és az egyenlő jogokban az emberiség nagy családjának minden tagja osztozik.

• Minden ember szabadnak, méltóságában és jogaiban egyenlőnek született.
• Senki ne legyen rabszolga, vagy ne kényszeríthessék arra, hogy valaki másnak csekély pénzért dolgozzon.
• Senki sem szenvedhet kegyetlen, megalázó és embertelen bánásmódtól.
• Mindenkinek joga, hogy részesedjen a törvény egyenlő védelmében.
• Senkitől se vegyék el igazságtalanul a tulajdonát.
• Mindenkinek joga van a vélemény-kifejezés szabadságához.
• Mindenkinek joga van hozzá, hogy egyenlő munkáért egyenlő bért kapjon.

Mindenkit megilletnek a fenti jogok, tekintet nélkül etnikumára, színére, nyelvére, nemére, vallására, politikai meggyőződésére, nemzetiségére, származására, vagyonára, születésére vagy bármi másra.

Hogyan hasonlítható össze az, ahogy az őslakókkal bántak azokkal a jogokkal, amelyeket az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában leszögeznek?