Kerber Zoltán

Bevezetés – a kutatás rövid bemutatása

A tantárgyak helyzetével foglalkozó (obszervációs) kutatás 2004–2005-ben a kereszttantervi kompetenciák fejlesztésének lehetőségeivel és a tantárgyközi tanítási gyakorlat helyzetének elemzésével foglalkozott a közoktatásban. Kötetünkben e kutatás eredményeit foglaltuk össze.

A korábbi évek kutatásai¹ meggyőztek bennünket² arról, hogy a pedagógusok általában csak az általuk tanított tantárgy/ak belső problémáival foglalkoznak komolyan. A jelenlegi tantárgyi struktúra meglehetősen merev, amelyet az iskola szervezeti rendje, munkaerő- gazdálkodási struktúrája még csak erősít. A tantárgyak közötti kapcsolatok keresése még nem jelenik meg fontos szempontként sem az igazgatók, sem a pedagógusok gyakorlatában. Ezért részletesebben is kíváncsiak voltunk a pedagógusok tantárgyköziségről alkotott véleményére, arra, hogy milyen összefüggések találhatók a tantárgyköziség elfogadása, a korszerű tanulásszervezési formák használata és az értékelési módszerek között. A korábbi évek kutatásainak másik fontos tanulsága az volt, hogy a pedagógusok nehezen tudják beilleszteni gyakorlatukba a közös követelményeket (NAT 1995), a kereszttantervi tartalmakat.³ A tartalmak, területek jó részét szintén valamelyik tantárgy illetékességi területébe sorolják, s így azok nem működnek valódi kereszttantervi tartalomként. A NAT 2003 óta a kompetenciafejlesztés a hazai tartalmi szabályozási rendszerben is középpontba került. A kompetenciaterületek egy része kereszttantervi jellegű, azaz tantárgyakon átívelő módon fejleszthető. Bár a felülvizsgált NAT felmenő rendszerben épül be a közoktatásba, kíváncsiak voltunk arra, hogy az általunk kiválasztott kompetenciaterületek fejlesztésére mekkora hangsúlyt helyeznek már most az iskolák, illetve a pedagógusok. Tisztában vagyunk azzal, hogy a kompetenciafejlesztést középpontba állító oktatás gyakorlatban való megvalósulása még hosszabb ideig tartó folyamat, ezért kutatásunk eredményeinek közlése nem azt a célt szolgálja, hogy bármit is számon kérjünk a pedagógusokon, iskolákon. Tendenciákra, a változás apróbb és nagyobb jeleire voltunk kíváncsiak, azt vizsgáltuk, hogy miképpen vélekednek az iskolákban a tartalmi szabályozási rendszerben bekövetkezett hangsúlyváltásokról. A több éve folyó obszervációs kutatás alapelvéhez ragaszkodtunk, mely szerint helyzetképet szeretnénk felvázolni, s nem ítéletet alkotni.

2005 tavaszán 276 intézményben (145 általános és 131 középiskolában) végeztünk kérdőíves felmérést.⁴ Három kereszttantervi kompetenciaterületet emeltünk ki: a komplex problémamegoldást, a kooperációt (szociális kompetenciák) és a kommunikációt.⁵

A kutatási terv megfogalmazásakor a következő szempontokat érvényesítettük:

• kapcsolódjunk a NAT 2003 kiemelt fejlesztési feladataihoz,
• használjuk fel az országos kompetenciamérés (OKM) eredményeit,
• részletesen elemezzük az iskolai, tanári, tanítási gyakorlatot (ehhez a strukturált interjús/kérdőíves módszert alkalmaztuk),
• tárjuk fel a kereszttantervi témák, nevelési területek, tantárgyközi kapcsolatok iskolai formáit,
• jussunk „közelebb” a tanórai gyakorlathoz,
• kapcsolódni tudjunk a korábbi obszervációs kutatások eredményeihez,
• használjuk fel más OKI-s kutatások, kitüntetetten a hozzáadott értékkel (HÉI) kapcsolatos kutatások eredményeit.

Iskolánként három kérdőívet töltettünk ki kérdezőbiztosok segítségével: az igazgatóval, egy magyar nyelv és irodalom szakos, illetve egy matematika szakos tanárral.⁶

A kutatás célja az volt, hogy megvizsgáljuk a kereszttantervi kompetenciák fejlesztésének helyzetét a közoktatásban, illetve, hogy feltárjuk, milyen szervezeti és humán feltételei, keretei vannak a tantárgyközi kapcsolatoknak az adott iskolában. Célunk volt az is, hogy a válaszok elemzése során információkat szerezzünk a tanítási óra kvalitatív elemeiről.

Az igazgatóktól az egész iskola munkájára vonatkozó információkhoz jutottunk: a tantárgyköziség iskolai gyakorlatáról, szervezeti formáiról, illetve a kompetenciafejlesztés lehetőségeiről, a tanárok és az iskola értékeléséről, a tanárok által alkalmazott tanulás- és tanításszervezési eljárásokról.

Az igazgatói kérdőív fő témakörei a következők voltak:

• Tantárgyköziség – korszerű tartalmak.
• Kompetenciák fejlesztése.
• Az iskola élete, a tanárok munkája:
• • munkaközösségek,
  • tantestület,
  • vezetői munka,
  • tanulásszervezés,
  • hospitálások,
  • továbbképzések – innovációk,
  • az iskola eredményességének tényezői.

A két tanári kérdőívben (magyar nyelv és irodalom, illetve matematika) koncentráltan a tanári munka részleteire, az órai gyakorlatra voltunk kíváncsiak a már említett három kereszttantervi kompetenciát középpontba állítva. A következő szempontokat vizsgáljuk kiemelten:

• A tantárgyköziség gyakorlata.
• Tanulásszervezési eljárások alkalmazása: differenciálás, csoportmunka, kooperatív munkaformák, projektmódszer.
• A kompetenciafejlesztés gyakorlata: problémamegoldás, kommunikációs képességek, együttműködési képességek, tanulás.
• Értékelés: individualizálás, egyéni követelmények, felzárkóztatás, tehetséggondozás, a formatív értékelés elemei, a kimeneti mérések eredményeihez való igazodás (kompetenciamérés).

Kutatásunkban megvizsgáltuk, hogy a tanárok milyen véleményt formálnak a kereszttantervi kompetenciákról, mennyire működnek együtt ezeknek a kompetenciáknak a kialakításában, fejlesztésében, mennyire szabja meg órai munkájukat ez a szempont. Milyen módon kapcsolódnak össze ezek a kompetenciafejlesztések a különböző tantárgyi területek között? Van-e ennek a törekvésnek kihatása a pedagógiai programra, az iskolai munka szervezeti kereteire? Kérdéseinkkel szerettünk volna közelebb kerülni az órai gyakorlathoz, az ott folyó tevékenységekhez, ezért egyedi órai helyzetek elemzését is vállaltuk. Ennek érdekében a tanári kérdőívek utolsó részében konkrét órai szituációk, tanítási helyzetek megoldási módjaira kérdeztünk rá. Ez a kérdéscsoport alkalmat adott arra, hogy belelássunk a tanárok tanórán alkalmazott módszertani döntéseibe.

A kutatást 16 mélyinterjúval egészítettük ki⁷, ahol az igazgatókat kérdeztük a felzárkóztatás, tehetséggondozás és a korszerű tanulásszervezési formák használata közötti összefüggésekről, illetve az iskolában folyó gyakorlatról. Az interjúk árnyalták a kérdőívek feldolgozása során kapott képet, a tanulmányok írásakor figyelembe vettük az itt szerzett tapasztalatokat.⁸ A mélyinterjú fő kérdéscsoportjai a következők voltak:

1. Milyen szervezeti és milyen személyi háttér áll rendelkezésre az adott iskolában a felzárkóztatásra és a tehetséggondozásra?
2. Mi a tapasztalata a korszerű tanulásszervezési formákkal kapcsolatban? Hogyan működnek (milyen pedagógiai megoldásokat takarnak) ezek a módszerek az adott iskolában? Példák bemutatása.
3. Mennyire alkalmasak ezek a korszerű módszerek a hátrányos helyzetű gyerekek lemaradásának csökkentésére, és mennyire alkalmasak a tehetséges gyerekek fejlesztésére? Melyik módszer melyik csoport esetében ad eredményesebb pedagógiai megoldást?
4. A kompetenciafejlesztést és az alkalmazható tudás átadását középpontba állító oktatás koncepciója mennyire van összhangban az iskolával szemben támasztott külső elvárásokkal (továbbtanulási, felvételi követelmények, társadalmi /szülő, munkaerőpiac stb./ igények)?
5. Mi határozza meg leginkább az iskola sikerességét, eredményességét? A két fogalom ugyanazt takarja-e? Az eredményesség szempontjából a tehetséggondozás vagy a hátrányos helyzetűek felzárkóztatása a meghatározóbb az adott iskolában?
6. A tanulók fejlesztése szempontjából a heterogén vagy a homogén háttérrel és képességekkel rendelkező gyerekeket tanító iskola van pedagógiailag szerencsésebb helyzetben? Az adott iskola tapasztalatai.

A kutatás feldolgozásakor az alapmegoszlások, a keresztelemzések és a többdimenziós elemzési módszerek (főkomponens-elemzés és klaszteranalízis) tanulságait is felhasználtuk.⁹

A kötet szerkezete a következő: A tantárgyközi oktatás helyzetének és a kompetencia-fogalom alakulásának elemzése után az iskolák belső világára vonatkozó információkat, kutatási eredményeket mutatjuk be az igazgatók válaszai alapján. A kötet második részében négy kompetenciaterülettel¹⁰ kapcsolatos tanári attitűdöket, e kompetenciák fejlesztésével összefüggő gyakorlati helyzetet mutatjuk be. Megvizsgáltuk, hogy milyen oktatási és értékelési módszereket alkalmaznak a pedagógusok az általános és középiskolákban, mert a kutatásunk eredményeinek feldolgozása során nyilvánvalóvá vált, hogy a korszerű tanulásszervezési módok használata, a tantárgyköziséghez való pozitív viszonyulás, a kompetenciafejlesztéshez való pozitív viszony összefüggésben van egymással. A kötetet két olyan írás zárja, amelyekben a magyar nyelv és irodalom, illetve a matematikaórák tanórai gyakorlatát mutatjuk be a pedagógusok válaszai alapján. Ezek a tanulmányok felhasználják a konkrét órai szituációkat elemző kérdésekre adott válaszok tanulságait is.

A kötet minden tanulmánya ugyanazon kutatás eredményeit használta fel, de az eredmények áttekintésekor, értelmezésekor minden szerző a saját témáját tekintette elsődlegesnek. Ebből következően több alkalommal előfordul, hogy ugyanazokat az adatsorokat jelenítik meg az írásokban, de az értelmezés kerete, a nézőpont minden írásban más és más. Ennek köszönhetően reméljük, olyan sokoldalú és sokszínű értelmezését tudjuk adni a kutatásnak, amely az adatok mögött megbújó folyamatokat is a lehető legárnyaltabban mutatja be.

A kötet szerzőivel együtt abban reménykedem, hogy kutatásunk eredményei nyilvánvalóvá teszik azt, hogy a tantárgyközi oktatási gyakorlat megteremtése és a különböző kompetenciaterületek fejlesztése az elkövetkező évek megkerülhetetlen pedagógiai feladatává válik. Bízunk abban, hogy ez a kötet egyrészt segítséget nyújt a feladatok minél pontosabb megfogalmazásához, értelmezéséhez, másrészt az iskolák, az igazgatók és a pedagógusok számára átláthatóvá teszi azt a sokrétű, bonyolult változási folyamatot, melynek nap mint nap aktív részesei.