Hegyeken, tengereken túlról

Beszélgetés Lukácsné Varga Katalin óvodapedagógussal, a migráns gyerekek magyarországi beilleszkedéséről

Az interjút Novák Imre készítette.

– A Józsefváros a fővárosban élő külföldi népesség fontos helyszíne. Az összes fővárosi kerület közül itt a legmagasabb a külföldiek aránya. 2006-ban a tartózkodási engedéllyel itt élő külföldiek a teljes népesség 6,5 százalékát tették ki. Az összetétel is specifikus: Józsefvárosban él az ország egyik legjelentősebb kínai és vietnami közössége. A külföldiek megjelenése nagy hatást gyakorolt a kerület gazdasági életére. Ez a kiváltó oka annak, hogy a mindennapok pedagógiájában is figyelmet kell erre fordítani. Hogyan fogtak ebbe a munkába?

– A Tapasztalatok az újonnan érkezettek integrációjában (Experiment in Newcomer Integ­ra­tion) című INTERREG program keretében zajló kutatás a külföldiek jelenlétét és hatását vizsgálta Budapest VIII. kerületében, több részterületen. Arra keresett választ, milyen hatást vált ki a külföldi népesség demográfiai sajátossága és életmódja a kerület népességére.Óvodánkban a 2006/2007-es tanévben hét kínai, két vietnámi, egy mongol, egy grúz, egy-egy lengyel, horvát és ukrán kisgyermek nevelődött együtt magyar társaival.

– Mi a jellemzője a migráns létezésnek?

– Migránsnak lenni speciális állapot, amely kihat a gyerekek társadalmi és egyben óvodai, később iskolai integrációjára is. Ezért foglalkozni kell a migráns lét sajátosságaival és azok hatásával a gyerekek óvodai beilleszkedésére. Az Európán kívüli menekülők számának növekedésével nemcsak a nyelvismeret hiányából, hanem az érkező gyerekek szocializációs, kulturális és vallási különbözőségeiből is adódnak nehézségek az óvodákban, iskolákban.

– Milyen hatással van a migráció a gyerekekre?

– A migráció meghatározza az érkező gyerekek életét, legalábbis az első években. Ezek az élmények befolyásolják fejlődésüket és beilleszkedésüket. Az önkéntes vándorok általában többnyire a jobb élet, az anyagi körülmények javítása céljából hagyják el hazájukat. Mind lelkileg, mind anyagilag van idejük felkészülni az útra. Magyarországon munkát vállalnak, és általában hamarosan az addiginál magasabb életszínvonalat érnek el. A környezetéből kiszakított ember azonban, még ha maga választotta is a költözést, fokozott lelki terhekkel érkezik. Minden ember számára nehéz elfogadni a változást, feldolgozni a veszteségeket, hozzászokni az új körülményekhez. Így van ez a kisgyerekekkel is.

Sajátos helyzetben vannak azok a külföldi kisgyerekek is, akik már Magyarországon születtek. Az ázsiai gyerekek magukon viselik a „másság” jeleit, ugyanakkor magyar környezetben, magyar közösségben nőnek fel. Sokuk nem is járt a származási országában. Nagyon fontos a velük való fokozott törődés, hogy mindannyian sikeresek lehessenek. A migráns gyerek jelenléte a csoportban természetesen sok örömmel, lehetőséggel jár, ezt ki is kell használnunk a pedagógiai munkánk során. A problémák megfogalmazása arra sarkall bennünket, hogy megoldási lehetőségeket keressünk.

– Milyen előnyökkel jár a migráns gyerekek jelenléte?

– Az egymás hazájáról kapott ismeretekkel bővül a gyerekek tudása. Megtanulják egymás másságának megértését, értékeinek megbecsülését, elfogadását. Alkalmuk nyílik a segítségnyújtásra, az alkalmazkodásra, és ez hozzájárul személyiségfejlődésükhöz. Megelőzhetjük az előítéletek kialakulását.

– Melyek a migráns kisgyerekek leggyakoribb nevelési-oktatási problémái?

– Az intézmények pedagógiai programjában nem szerepel a külföldi gyerekek fogadásával, nevelésével-oktatásával, integrációjával kapcsolatos koncepció. A gyerek és a szülő nem beszéli a magyar nyelvet, ez nehezíti a pedagógussal és a kortársakkal való kommunikációt.

A pedagógus nem ismeri a gyerek hazájának kultúráját, szokásait, így nem tud építeni ezekre az értékekre. A szülő nem ismeri a magyar intézményrendszert, nincs tisztában a jogaival, a kötelességeivel. A gyerek nem kapja meg időben a differenciált egyéni fejlesztést, mert a deficiteket elfedi a „nyelvi korlát”. Az anyanyelv és az „oktatási nyelv” eltéréséből fakadóan később derül fény a beszédfogyatékosságra, a beszédészlelési zavarra, amely tanulási nehézségeket okoz. A hat éven aluliak többnyelvűsége zavart okozhat a beszédfejlődésben, és ez kihathat a gondolkodás fejlődésére is. Mivel a gyerekek rugalmasabbak, gyorsabban alkalmazkodnak a befogadó ország kultúrájához, mint a felnőttek, generációs konfliktus is kialakulhat.

Ha a szülők nem tudnak kellő időt fordítani a gyerekükre, akkor a kisgyerek ingerszegény környezetben, közösség hiányában a saját nyelvét sem tanulja meg rendesen. Az integrációs problémák befolyásolhatják a gyerek személyiségfejlődését. Mindezeket figyelembe véve néhány éve egységbe rendeztük azokat a speciális pedagógiai eljárásokat, amelyek hitünk szerint segítik a migráns gyerekek beilleszkedését, fejlődését.

– Miből áll a program?

– A beilleszkedés és a felzárkóztatás sikeréhez fontos egy előre kialakított helyi migráns pedagógiai program, amelynek első eleme a felkészülés, felkészítés. Ez többszintű folyamat, amelynek része a pedagógusok, a migráns gyerekek és szüleik, valamint a fogadóközösség felkészítése.

A pedagógus felkészülése egyrészt a szülőkkel és a gyerekkel való kapcsolatfelvételből, másrészt az érkező gyerek kultúrájával, vallásával, nemzetiségével kapcsolatos információk összegyűjtéséből áll. Mikor vietnámi, mongol, horvát, lengyel kisgyerek érkezett a csoportomba, fontosnak éreztem, hogy megismerjem ezeknek a népeknek a kultúráját. Az információk hozzásegítettek, hogy jobban megérthessem a gyerekek viselkedését, a szülők nevelési attitűdjét. Fontosnak tartottam, hogy ezeknek az információknak egy részét megismertessem a gyerekcsoporttal, a gyerekekkel foglalkozó pedagógiai munkát segítőkkel is, hogy átérezzék a kultúrák sokszínűségét, megszeressék a társaikat, segítsék a gyerekek beilleszkedését.

Ha migráns kisgyerek kerül a csoportba, még inkább megnő a személyes kapcsolatok jelentősége, hiszen a pedagógusoknak az átlagosnál több időt kell fordítaniuk, jobb technikákat kell alkalmazniuk a gyerekekkel és a szülőkkel való kommunikáció során.

A szülők általában nem ismerik a magyar intézményrendszert, a nevelési-oktatási, értékelési módokat, mindezek megismertetéséhez fontos lehet tolmács segítsége. Felértékelődik az egymástól való tanulás.

– Melyek a program célkitűzései?

– A nyelvek és kultúrák közötti közlekedésben jártas, reális énképpel és önismerettel, egészséges identitással rendelkező nyitott és elfogadó, autonóm személyiség kibontakoztatása. Az anyanyelv és kultúra megbecsülése és ápolása, illetve mások anyanyelvének és kultúrájának megismerése, megértése a különböző állampolgárságú és anyanyelvű tanulók közös nevelésével. Az iskolai előrehaladáshoz, a sikeres szocializációhoz, és majd a konstruktív társadalmi integrációhoz szükséges magyarnyelv-tudás megszerzése a magyar nyelv tantárgyi és tannyelvi tanulásával; alapkészségek, az észlelés és a kreativitás, a finommotorika, a nagymozgás, a testséma fejlesztése.

– Milyen tevékenységi formákkal valósítják meg?

– A legfontosabb a játék, mert ez a kisgyermekkor legjobb fejlesztőtevékenysége, a nevelés leghatékonyabb eszköze. A játékban nem zavarja a migráns kisgyereket a nyelvi korlát, gyorsan megtanulja a tárgyak neveit, a fogalmakat.

Viselkedésmintákat követ, ez megkönnyíti a beilleszkedését. Baráti kapcsolatokat alakít ki. A játékban, a szabad képzettársításokat követő szabad játékfolyamatban kijátszhatja a félelmeit, újraélheti az örömeit. A kisgyerek a külvilágból és a saját belső világából származó szerteágazó benyomásait a játékában tagolja. Így válik a játék kiemelt jelentőségű tájékozódótevékenységgé. A játék a gyerek elemi pszichikus szükséglete, amelynek mindennap visszatérő módon, hosszan tartóan és lehetőleg zavartalanul ki kell elégülnie.

Az óvodai napirendben kiemelt időkeretet biztosítunk erre. Az a feladatunk, hogy a játékformákhoz biztosítsuk a megfelelő csoportlégkört, a helyet, időt, az eszközöket és az élményt.

– Az ismeretszerzésben hogyan jelenik meg az interkulturális nevelés?

– Az ismeretszerzés folyamatos, jelentős részben utánzásos, spontán tevékenység, amely nem szűkül le a kezdeményezésekre. Az egész nap során adódó helyzetekben, természetes és szimulált környezetben, kirándulásokon, a nevelő által kezdeményezett foglalkozásokon valósul meg. Feltétele a gyerek cselekvő aktivitása, a közvetlen, sok érzékszervét foglalkoztató tapasztalás lehetőségének biztosítása.

Az ismeretszerzés lehetséges formái az utánzásos, minta- és modellkövetéses magatartás- és viselkedéstanulás (szokások alakítása) és a spontán játékos tapasztalatszerzés, valamint a gyermeki kérdésekre, válaszokra épülő ismeretszerzés.

– Elsősorban melyek a fejlesztés területei?

– A környezet hangjainak megfigyelése, az éneklés, a zenélés felkelti a gyerekek zenei érdeklődését, formálja zenei ízlésüket, esztétikai fogékonyságukat. Az élményt nyújtó közös ének-zenei tevékenységek során felfedezik a dallam, a ritmus, a mozgás szépségét, a közös éneklés örömét. Az éneklés, zenélés a felnőtt minta utánzásával részévé válik a gyerek mindennapi tevékenységének. A gyerekek lassabban énekelnek, mint beszélnek. A lassabban elmondott mondóka, dal segíti a helyes artikulációt, a szavak pontosabb kiejtését. Az éneklési készség fejlesztését szolgáló hangutánzó szavak formálása segíti a magán- és mássalhangzók ejtését, és a sokféle énekes játék során a szókincs is fejlődik.

Mód nyílik arra, hogy megismerjük a kisgyerekek származási országának népdalait. A migráns szülők segítségével a magyar gyerekek ismeretei is bővülnek.

A rajzolás, festés, mintázás, építés, képalakítás, a kézimunka különböző fajtái, a műalkotásokkal való ismerkedés a gyermeki személyiség fejlesztésének fontos eszköze, és mivel nem akadály a nyelvi korlát, a nem magyar gyerekek számára is sok sikert nyújthat. Az ábrázolótevékenységekre lehetőséget biztosítunk az egész nap folyamán. Nem a mű, nem az eredmény fontos, hanem maga a tevékenység és ennek öröme.

Ezek a tevékenységek az egyéni fejlettséghez és képességekhez igazodva segítik a képi-plasztikai kifejezőképesség, komponáló-, térbeli tájékozódó- és rendezőképességek alakulását, a gyermeki élmény- és fantáziavilág gazdagodását és annak képi kifejezését: a gyerekek tér-, forma- és színképzeteinek gazdagodását, képi gondolkodásuk fejlődését, esztétikai érzékenységük, szép iránti nyitottságuk, igényességük alakítását.

Lehetőség nyílik arra, hogy a magyar gyerekek megismerjék az ázsiai kultúra díszítőelemeit, az Európában kevésbé használatos különböző technikákat: hajtogatás, selyempapír-festés stb.

A torna, a mozgásos játékok fejlesztik a gyerekek természetes mozgását (járás, futás, ugrás, támasz, függés, egyensúlyozás, dobás), a testi képességeket, az erőt, ügyességet, gyorsaságot, állóképességet. Kedvezően befolyásolják a gyermek növekedését, teherbíró képességét és az egyes szervek teljesítőképességét. Fontos szerepük van az egészség megőrzésében, megóvásában. Felerősítik és kiegészítik a gondozás és az egészséges életmódra nevelés hatását.

A mozgáskultúra fejlesztése mellett segítik a térben való tájékozódást, a helyzetfelismerést, a döntési és az alkalmazkodóképességet, valamint a személyiség akarati tényezőinek alakulását.

Tornára, játékos mozgásokra teremben és szabad levegőn, eszközökkel és eszközök nélkül, spontán vagy szervezett formában mindennap lehetőséget biztosítunk. Fontosnak tartjuk, hogy a mozgásos feladatokban a gyerekek jó közérzettel, jó hangulatban, érzelmileg motiváltan vegyenek részt, és a társaikkal együtt, szívesen mozogjanak.

A mozgásműveltség fejlődése érdekében a megfelelő intenzitású, derűs légkörben vezetett testnevelés biztosítja a motoros képességek fejlődését, ami a bonyolultabb mozgások eredményes végrehajtásának előfeltétele. Fontos feladatunk, hogy felfedezzük a gyerekek adottságait, s ezek fejlesztéséhez megtaláljuk a legkedvezőbb tevékenységi módokat, módszereket.

– Hogyan kapcsolódnak a külső világhoz?

– A gyerek aktivitása és érdeklődése során tapasztalatokat szerez a közvetlen és tágabb természeti, emberi, tárgyi környezet formai, mennyiségi, téri viszonyairól. A valóság felfedezése során pozitív érzelmi viszonya alakul a természethez, az emberi alkotásokhoz, tanulja azok védelmét, az értékek megőrzését. Miközben felfedezi a környezetét, olyan tapasztalatok birtokába jut, amelyek szükségesek az életkorának megfelelő biztos eligazodáshoz, tájékozódáshoz. Megismeri a saját és a magyar néphagyományokat, szokásokat, a tárgyi kultúra értékeit, megtanulja ezek szeretetét, védelmét is. A környezet megismerése során matematikai tartalmú tapasztalatoknak, ismereteknek is birtokába jut. Felismeri a mennyiségi, alaki, nagyságbeli és téri viszonyokat: alakul ítélőképessége, fejlődik tér-, sík- és mennyiségszemlélete.

Legfőbb feladatunk, hogy lehetővé tegyük a gyerek számára a környezet tevékeny megismerését, alkalmat, időt, helyet, eszközöket biztosítsunk a spontán és szervezett tapasztalat- és ismeretszerzésre, a környezetkultúra és a biztonságos életvitel szokásainak alakítására.

Csoportszobánkban nagy jelentősége van a világtérképnek, amelyen jelöljük a gyerekek származási országát. Tudatosan gyűjtünk képeket, könyveket Mongóliáról, Vietnámról, Horvátországról, Lengyelországról stb.

– Milyen munkajellegű tevékenységeket alkalmaznak?

– A munkajellegű tevékenység a személyiségfejlesztés fontos eszköze. Sok vonatkozásban azonosságot mutat a játékkal, utánzáson alapul, így a nyelv nem pontos ismerete nem korlátozza a gyereket. Ilyen játékos tevékenység az önkiszolgálás, a segítés az óvodapedagógusnak és más felnőtteknek, a csoporttársakkal együtt, értük, később önállóan végzett alkalmi megbízások teljesítése, az elvállalt naposi munka, a környezet-, a növény- és állatgondozás. Az önmagáért végzett munka biztonságot nyújt a közösségben, a társakért végzett pedig sikert, elismerést kelt, segíti a társas kapcsolatok alakulását.

– Milyen nevelési módszereket alkalmaznak?

– Készség-, kompetencia- és gondolkodásfejlesztő egységek megvalósításán dolgozunk az óvodáskorúak életkori sajátosságainak megfelelően. Kooperatív nevelést, tanulásszervezést, játékos formában történő komplex készségfejlesztést folytatunk különféle fejlesztőeszközökkel. Projektmódszert alkalmazunk. A drámapedagógia módszereit is beépítjük a mindennapi munkába. Fejlesztjük a mozgás, a cselekvés, a közvetlen tapasztalatszerzés készségeit. A fejlesztőprogramok a játékra épülnek; a játékban jelenik meg az ismeret, a jártasság, a készség. Az élmény és az öröm hozzákapcsolódik a tágabb értelemben vett tanulás folyamatához, ebben biztosítjuk az aktív részvétel lehetőségét.

Figyelembe vesszük a kisgyerekek eltérő fejlődési ütemét. Arra törekszünk, hogy a játékos készségfejlesztő és az iskolába való átmenetet segítő tevékenységekkel kapcsolatos programokkal elősegítsük az élethosszig tartó tanulást megalapozó motivációt.

– Milyen szabadidős programokat szerveznek?

Elsősorban az óvodán belül megvalósítható programokat szervezünk. Ilyenek: ételek megkóstoltatása, kiállítás rendezése eszközökből és képekből, mesék, dalok, irodalmi alkotások bemutatása. Óvodán kívüli események is vannak, ilyenek például a különböző nemzetek hagyományait bemutató programok.

– Milyen együttműködési formákat alkalmaznak?

– Talán a legfontosabb Szülő Klub létrehozása. Az ismeretlentől, a változástól való félelem, a bizonytalanság különösen a migráció első időszakában hatja át a gyerekek életét. Ha az intézmény is bizonytalansági forrásként jelenik meg, akkor gátolja, de legalábbis hátráltatja a beilleszkedés folyamatát. Ha a gyerek tudja, hogy „mi vár rá”, ha közösen tűzik ki a nem elérhetetlen célokat, akkor várhatóan sokkal könnyebb lesz számára a beilleszkedés.

A tájékoztatásnak, az őszinte beszélgetéseknek igen fontos szerepük van a beilleszkedésben is. Tolmács segítségével lehetőség nyílik a pedagógiai program ismertetésére, a pedagógiai sikerek, problémák megbeszélésére, módszertani segítségnyújtásra, az egymástól való tanulásra. A megfelelő nyelvi eszközök birtokában lehetőség van a dialógusra, az intézménnyel kapcsolatos általános vagy egyedi kérdések megbeszélésére. A találkozókon arra törekszünk, hogy lehetőséget adjunk a külföldi és a magyar szülők közötti kommunikáció kiépítésére. A beszélgetések kapcsán – megszüntetve az előítéleteket és félreértéseket – kölcsönös megértés születhet a szülői problémákról. Ezek az alkalmak segítik az otthonok/családok közötti integrációs folyamatot.

Jelentősek még az értékelő, elemző esetmegbeszélések. Az egymástól való tanulás hasznos mind a pedagógusok, mind a szülők és a pedagógus között. A pedagógusok közötti tapasztalatcsere hozzásegít a problémák sikeres megoldásához, a bevált módszerek továbbadásához, a szülőkkel való konkrét esetmegbeszélések pedig az előítéletek leküzdésének leghatékonyabb eszközei. Egymás kultúrájának, értékeinek megismerése közelebb visz nevelési céljaink megvalósításához.

Alkalmazzuk még a hospitálásra épülő együttműködést. Igyekszünk arra buzdítani a migráns gyerekek szüleit, hogy figyeljék meg gyermekük életét az óvodai csoportban, ezzel is segítsék az együtt nevelés sikerét. A hospitálás során megismerhetik az óvoda napirendjét a gyakorlatban, nevelési módszereinket, szokásainkat, gyermekük barátait.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a hospitálás hatására közelednek a gyerekek iránti elvárásaink. A szülők megértik a gyerek önállóságának fontosságát, és igyekeznek követni a pedagógiai módszereinket.

Fontos terep a külföldi pedagógusok közösségével való kapcsolat. A Magyar–Kínai Két Tannyelvű Általános Iskolában tanító, magyarul tudó kínai pedagógusokkal való beszélgetés nagyban segíti munkánkat. Megismerhetjük az ázsiai pedagógiai módszereket, jobban megértjük a szokásokat. Ötleteket kapunk munkánk sikeres végzéséhez.
Ehhez kapcsolódik a hivatalokkal való kapcsolat. A Kínai Nagykövetség, a Lengyel Nagykövetség, a konzulátusok, nagykövetségek nagyon nyitottak munkánkkal szemben. Készséggel bocsátanak rendelkezésünkre szóróanyagokat, ismeretterjesztő kiadványokat, amelyekkel a szülőket tájékoztathatjuk az adott ország legfontosabb jellemzőiről. Nevelésünk sikere érdekében felvesszük a kapcsolatot olyan civilszervezetekkel, amelyeknek a céljai közé tartozik a külföldi (migráns) gyerekek magyarországi beilleszkedésének segítése.

Felhasználjuk a munkájuk során szerzett tapasztalatokat, és a gyerekek érdekében kihasználjuk mindazokat a lehetőségeket, amelyek segítenek bennünket céljaink elérésében.

Együttműködünk az Artemisszió, a Cordelia, a Diótörés Alapítvánnyal, az Erdélyi Magyarok Egyesületével, a Menedék Egyesülettel és az Ébredés Alapítvánnyal a közös cél érdekében.

– Milyen problémákat vet fel a migráns gyerekek nyelvtudása?

– A kisgyerek az anyanyelvi közösségben nem csupán a nyelv grammatikáját tanulja meg, hanem egyben a közösségben érvényes, szociálisan és kulturálisan meghatározott nyelvhasználati módokat is elsajátítja. Ez a folyamat – a nyelvi szocializáció – része a szocializációnak: annak a folyamatnak, amelyben a kisgyerekből kulturálisan és társadalmilag kompetens személy, egy adott közösség teljes jogú tagja lesz. A nyelv az ismeretszerzés és a képességfejlesztés médiuma, általa valósul meg a nevelés céljaként definiált személyiségfejlesztés, a tudás birtokbavétele. A nyelv akkor tudja maradéktalanul betölteni a közvetítő szerepét, ha fejlődése a gyerek életkorának megfelelő ütemű, azaz ha a nyelvi szocializáció a szokásos menetet követi, és nem marad le tartósan. A nyelvtudás fejletlensége veszélyezteti a nevelés-oktatás tartalmi céljainak elérését. A migráns gyerekek magyarnyelv-tudásbeli hiányosságai ezen a ponton veszélyeztetik a tanulás sikerességét, és ugyanakkor egy sor egyéb problémát is felvetnek. Ezért szükség van mindkét nyelvet és kultúrát jól ismerő utazótanár segítségére.

– Milyen feltételek szükségesek a megoldáshoz?

– A migráns gyerekek beilleszkedésének folyamatának segítése három szinten valósulhat meg. Szervezeti szinten, amely minisztériumi, intézményvezetési és működési szinten követelne változást, a pedagógusok számára keretet, iránymutatót jelentene.

Főbb elemei létszámszabályozás, amely migráns gyerekek esetében meghatározná a csoportlétszámot, és a megnövekedett feladatok figyelembevételével lehetőséget adna kiegészítő integrációs normatíva igénybevételére. Módszertani szinten szükséges lenne az évek során ebben a témában tapasztalatot szerzett és a saját módszerek kidolgozásában élen járó intézmények anyagainak összegyűjtése, értékelése, rendszerezése, felhasználása, valamint a magyar nyelvet idegen nyelvként tanító magyartanár alkalmazása.

Feltétel lenne a helyzethez való alkalmazkodást segítő differenciált oktatás, amely figyelembe veszi a gyerek nyelvtudását, ismereteit és képességeit; utazótanárok, tolmácsok alkalmazása, akik – ismerve a célország nyelvét, kultúráját – segítik a gyereket és a pedagógust. Tanulmányutak szervezése lehetőséget nyújtana a pedagógusok ismereteinek bővítésére. Együttműködési megállapodást kellene kötni például az Oktatási Minisztérium által fenntartott Magyar–Kínai Két Tannyelvű Általános Iskolával.

A pedagógusok hozzáállása, értékrendjének szintjén arra volna szükség, hogy fejlesszük az egyes nevelői tulajdonságokat. Ilyen például az előítélet-mentesség, a tolerancia, az empátia, a következetesség és a humor. Mindezek megléte esetén a pedagógus nyitott és odafigyelő magatartást képes tanúsítani, ezzel is segíti a migráns gyerekek beilleszkedését.