- "Ha valakivel találkozni akarok, akkor legalább a fele úton elébe megyek" -- Beszélgetés a burgenlandi magyar nyelvű oktatásról(Erdélyi Erzsébet--Nobel Iván)

A beszélgetés résztvevői: Messner Adél, a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület munkatár­sa, Balikó Lajos, a felsőőri polgári iskola tanára, a magyar nyelvű oktatás szakfelügyelő­je, valamint a kérdezők, Erdélyi Erzsébet és Nobel Iván.

Mióta van Burgenlandban szervezett magyar nyelvű oktatás?

Balikó Lajos: Már 1937-ben megjelent egy olyan törvény, amely bizonyos feltételek mellett biztosította a kétnyelvű oktatást. A háború után hamar megkezdődött a magyar nyelvű ok­tatás, amely a háború ideje alatt szünetelt. A magyar kisebbség esetében a törvény akkor érvényesült, ha egy községben 30-70%-os volt az arányuk. A 30%-os kisebbségi arányú községekben kétnyelvű oktatást kellett biztosítani, míg ahol 70%-os volt az arány - bár ilyen magyar területen nem létezett -, teljesen egynyelvű volt az oktatás. Alsóőrön és Őrszigeten ma is kétnyelvű az oktatás az elemi iskolákban. Felsőőrön és Felsőpulyán a gye­rekek egy-egy évfolyamon kötelező tantárgyként tanulják a magyar nyelvet. Ezek nem ki­mondottan kétnyelvű osztályok, hanem olyan gyerekek tanulnak itt, akik valahol már elsajátították a magyar nyelv alapjait.

A magyar nyelvet anyanyelvként tanulják a kétnyelvű iskolákban?

Messner Adél: A kiindulópont az, hogy a kisebbséghez tartozó gyerekek anyanyelvként ta­nulják. 1921 után elsősorban a felekezeti iskolákban tanították a magyar nyelvet, 1938 és 1945 között megszűntek a felekezeti iskolák, így a magyar nyelv tanítása is. 1945 után in­dult újra a magyar nyelvű oktatás.

Rendelkezésre állnak azok az eszközök, amelyek segítik vagy megkönnyítik a magyar nyelvű oktatást?

Messner Adél: Példaként említhetném a Felsőőri Szövetségi Kétnyelvű Gimnáziumot, ahol a magyar irodalmat és történelmet tanulják magyarul. Ehhez a két tárgyhoz a pedagógusok elsősorban a magyarországi tankönyvekből veszik át az anyagot, vagy magyarországi új­ságokból másolnak cikkeket. Az egyetlen akadály, hogy ezeket a tankönyveket nem tudják az iskolai könyvtárak megvásárolni, hiszen nagyon csekély a pénzügyi keretük. Korábban a Kultúregyesület az osztrák államtól kapott anyagi támogatásból tudott venni szótárakat, könyveket, de ez a lehetőség megszűnt. Két évvel ezelőtt megtiltották, hogy a Kultúregye­sület beavatkozzon az iskolák életébe, tehát a könyv- és szótárvásárlás most szünetel. Eddig a magyar gyerekek a gimnáziumban vagy a Kereskedelmi Akadémián ajándékba kapták a tankönyveket és szótárakat, de most ez is megszűnt. Próbálunk forrásokat szerezni Magyarországon. Az Illyés Közalapítványtól talán kapunk egy nagyobb összeget, és ebből szeretnénk a könyvvásárlást pótolni.

Jelenleg milyen módon biztosíthatók a magyar nyelvű tankönyvek?

Messner Adél: A pedagógusoktól tudom, hogy fénymásolt anyagból állítanak össze jegyze­teket. A kétnyelvű gimnázium számára nincsen tankönyv.

Balikó Lajos: A polgári iskola és a gimnázium alsó tagozata számára viszont van tankönyv, egy háromkötetes sorozat: Te is tanulsz magyarul; Te is értesz magyarul; Te is tudsz ma­gyarul. Természetesen a tankönyvek mellé kiegészítő anyagokat is kell gyűjteni. Ők maguk állítják össze a különböző munka- és feladatlapokat is. A többi nyelv esetében egész listák­ból választhatnak a könyvesboltokban a tanárok.

Az osztrák állam segíti a magyar oktatást?

Balikó LajoS: Úgy segíti, hogy például az előbb említett tankönyvsorozatot ingyenesen biz­tosítja a gyerekek számára. A tankönyvek azonban csak egy bonyolult engedélyezési eljárás után kerülhetnek fel a tankönyvlistára.

Messner Adél: Például az Énekeljünk magyarul című tankönyv – amelyet horvát nyelvre is lefordítottak – engedélyezési folyamata négy évig tartott, amíg az elemi iskola alsó tagoza­tán bevezették.

A magyar gyerekek milyen nyelvtudással kezdik az iskolát?

Balikó Lajos: Vannak, akik anyanyelvi szinten beszélik a magyar nyelvet, vannak úgynevezett haladók, és vannak abszolút kezdők.

Hogyan lehet ezt a szintkülönbséget egy huszonöt fős osztályban nivellálni?

Balikó Lajos: Ez belső differenciálás alapján történik. Valamikor a polgári iskolában az osz­tályok két csoportban tanulták a nyelvet. De a kétnyelvű gimnázium létrehozása óta alacso­nyabbak az osztálylétszámok, ezért csak belső differenciálás lehetséges. A tanár kreativi­tásától függ, hogy ezt milyen sikerrel tudja megoldani.

Messner Adél: Az 1992-ben induló osztályba sok olyan diák járt, akinek a szülei Magyar­országról települtek át. De Szombathelyről és környékéről is jártak át gyerekek, a szülők reg­gel elhozták őket az iskolába, majd tanítás után hazavitték. Itt természetesen nem volt nyelvi probléma. Ma azonban a magyarországi gyerekek száma kevesebb, inkább a kisebbségi népcsoportba tartozók töltik meg az osztályokat, amelyek már egyre nagyobb létszámmal, 17-18 fővel indulnak. A nagyszülők még tudnak magyarul, a szülők már kevésbé. Persze közöttük is akad olyan, aki jól tud magyarul, de a többség nagyon kezdő szinten beszéli a nyelvet. A pedagógusoktól a nyelv tanítása mellett elvárják, hogy a magyar hagyományokat is megismertessék a gyerekekkel. Ez azonban megoldhatatlan feladat elé állítja őket, mert a burgenlandi magyar közösségből sajnos már szinte teljesen hiányzik ez a hagyomány.

Milyen motiváció játszik szerepet abban, hogy a magyarul egyre kevésbé beszélő szülők magyarul taníttatják gyermekeiket?

Messner Adél: Volt olyan szülő, aki azt mondta: ki tudja, mi lesz tíz év múlva, amikor a gye­rek pályaválasztás előtt fog állni. Biztos, hogy a burgenlandi, vasi, zalai régióban a ma­gyar nyelvnek nagyobb szerepe lesz, mint a franciának vagy a spanyolnak. A magyart tehát leendő jelentősége miatt, idegen nyelvként tanulják. Például a tavaly érettségizett 15 tanu­ló közül egy-két kivétellel mindenki jól tudta használni magyar nyelvtudását. Volt, aki a kismartoni Kereskedelmi Főiskolára került, egy másik diák a bécsi egyetem magyar sza­kára iratkozott be. A bankok is egyre inkább keresik azokat, aki beszélnek magyarul. Tehát a kereslet megvan.

Ezek szerint a magyarul érettségizett tanulóknak van továbbtanulási lehetőségük.

Messner Adél: A bécsi egyetemen van finnugor tanszék. Ez az egyetlen olyan intézmény, ahol magyartanárokat képeznek. A nyelvtörténetet azonban németül tanítják. A közgazdasági egyetemeken vagy a grazi egyetemen nem lehet az előadásokat magyarul hallgatni, legfel­jebb egy kurzus keretében magánszorgalomból tanulhatnak az érdeklődők magyart, de ezeken az egyetemeken a magyar nyelv tanítására szóló diplomát nem lehet szerezni.

Balikó Lajos: A bécsi jogi egyetemen viszont fel lehet venni egy ún. tantárgykosarat, és ebbe belefér a magyar nyelv is.

Milyen sajátosságai vannak még itt a nyelvtanulásnak?

Messner Adél: A bécsi egyetemen minden nyelvszakos hallgató számára kötelező a latin érettségi vagy legalább két félévnyi latintanulás. Ezután lehet csak főtárgyként tanulni a kiválasztott nyelvet. Nálunk viszont a kétnyelvű gimnáziumban nem tanítanak latint, így aki a bécsi egyetemen valamelyik nyelvszakot választja, annak magánúton vagy az egyetem által kínált tanfolyamon kell megtanulnia latinul.

Van elég magyar pedagógus Burgenlandban?

Balikó Lajos: Jelenleg elég pedagógus van, de ha az iskolákban növekszik az igény a ma­gyar fakultáció iránt, meglehet, nem lesznek elegen.

Messner Adél: A felsőőri gimnáziumban négy pedagógus oktatja a magyar nyelvet. Közülük három magyarországi származású, ők a bécsi egyetemet végezték el, a negyedik tanár burgenlandi magyar. Mi ezért nem is fordultunk segítségért a magyarországi főiskolákhoz, hogy ott végzett kollégákat hívjunk át. Néhányan átjárnak egy-egy előadást meghallgatni, de ezek magánakciók. Különben is Ausztriában előnyben részesítik az osztrák állampol­gárokat.

Van olyan iskola, ahol mindent magyarul tanítanak?

Balikó Lajos: Ausztriában a népiskola felel meg a magyarországi általános iskola alsó tagozatának, a polgári iskola pedig a felső tagozatnak vagy a gimnázium alsó tagozatá­nak (a régi nyolcosztályos gimnázium első négy osztályának). Tulajdonképpen a magyar nyelv tanításának négy változata van. Az első a kétnyelvű oktatás. Alsóőrön és Őrszigeten a német és angol kivételével minden tárgyat két nyelven tanítanak. A második forma a fel­sőőri és felsőpulyai iskolában látható, ahol kötelező tantárgy a magyar nyelv. De a tanár a magyarórákon kívül is használhatja a magyar nyelvet, például a testnevelési vagy énekórákon, ahol magyarul is énekelhetnek a tanulók. A harmadik formáció az, amikor a tanuló szabadon választhatja a magyar nyelvet, és erre osztályzatot is kap, bár ez nem számít bele a tanulmányi átlagba. A negyedik a szabadon választható gyakorlat, amikor is a magyar nyelvet is választhatja a tanuló, de erre már nem kap osztályzatot, csak annyi szerepel a bizonyítványban, hogy részt vett a gyakorlaton.

A kétnyelvű órákon a tanár a német és a magyar nyelvet felváltva használhatja?

Balikó Lajos: Az anyag egy részét magyar nyelven, másik részét németül mondja el, de ter­mészetesen nem ugyanazt. A két nyelv használatának arányát a pedagógus dönti el a tanulók nyelvtudásának ismeretében.

Mi a magyar szakfelügyelő funkciója?

Balikó Lajos: Valamikor a szakfelügyelő feladata elsősorban az ellenőrzés volt, ma főként a tanácsadás, a segítés, az együttműködés.

Milyen lehetőségeik vannak a pedagógusoknak továbbképzésre?

Balikó Lajos: Ausztriában minden tartományban, így Burgenlandban is van pedagógiai in­tézet, és ezek a szövetségi minisztérium támogatásával működnek. Ha valamilyen tovább­képzési tervünk vagy igényünk van, azt kérvényeznünk kell az intézetnél, amely felveszi programjába. Megfelelő számú jelentkező esetén valósul meg a továbbképzés.

Mi a Kultúregyesület feladata, és hogyan segíti a magyar nyelvű oktatást?

Messner Adél: Az 1968-ban alakult Burgenlandi Magyar Kultúregyesület elsősorban kultúrmunkát végez. Egyik legfontosabb feladata a hagyományok ápolása. Ez nagyon hasznos és hatásos munka, de van egy negatívuma is: rendezvényeink csak a népies kategóriában szerepelhetnek. Akár kiállítást szervezünk, akár táncprogramot, mindig valamilyen népies színezetet kell adni a rendezvénynek, különben nem fogadják el a programot. Ezenkívül újságot ad ki a Kultúregyesület, mivel magyar nyelvű sajtót nem lehet kapni Burgenlandban (hacsak valaki meg nem rendeli Magyarországról). Híradó néven újságot is adunk ki 600 példányban gyerekeknek és fiataloknak, és ők is írhatnak a lapba. Azok a burgenlandi diákok kapják, akik a magyar nyelvet tanulják.

Van közvetlen kapcsolatuk az iskoláknak a Kultúrintézettel?

Messner Adél: A citeracsoport és a színjátszó kör tagjai a diákok közül kerülnek ki. Tavaly például a Ludas Matyit mutatták be.

A többi kétnyelvű iskola - például a horvát nyelvűek - is hasonló rendszerben működik?

Balikó Lajos: Ausztriában erősen decentralizált a rendszer, de a központi törvényt kell alkal­mazni a tartományokban. Tehát ami érvényes a magyar iskolákra, az ugyanúgy érvényes a horvátokra is, bár ezekben jóval nagyobb a kisebbségi tanulók létszáma.

Az egyház mennyire folyik bele az állami iskolák életébe?

Balikó Lajos: Bizonyos programokkal segíti az iskolákat, például a református színjátszó kör a fellépéseivel, közvetlenül azonban nem avatkozik be.

Van-e valamilyen kapcsolatuk a magyar hivatalos szervekkel, egyetemekkel, főisko­lákkal?

Balikó Lajos: A győri tanítóképző főiskolával van kapcsolatunk. Jártunk ott továbbképzés keretében, és az ottani hallgatók is látogattak egy héten át burgenlandi iskolákat.

Messner Adél: Ezzel kapcsolatban sok panasz érkezik hozzánk. Ugyanis az iskolalátogatáshoz a tartományi hivatal engedélye kell, melyet Kismartonban lehet megszerezni. Még az iskola igazgatója sem engedélyezheti a látogatást. Ez minden iskolára és minden látogatóra vonatkozik, tehát nem diszkriminatív intézkedés. Meglehetősen sok utánajárást igényel.

A magyar oktatás reformkísérletei elérnek-e Burgenlandba?

Balikó Lajos: Nálunk annyira más az oktatási rendszer, hogy a magyarországi reformok nem hatottak rá. Sőt, Ausztriában már előbb elindultak ezek a reformtörekvések.

Van-e a két ország iskolái között valamilyen kapcsolat?

Messner Adél: Egyéni akciók vannak, például az ausztriai Locsmánd és a magyarországi Zsira általános iskolái között még a nyolcvanas évek közepén jött létre kapcsolat. Egyik évben Locsmándra, a másikban Zsirára látogatnak a gyerekek, és egy hétig tanulják egymás nyelvét. A felsőőri és a magyarországi oladi általános iskolának is jó a kapcsola­ta. A Kultúregyesület minden évben 40 fős balatoni tábort szervez, ahol napi négy órában anyanyelvi tanárok felügyelete mellett tanulnak magyarul a gyerekek. Részt veszünk a deb­receni nyári egyetemen is.

Szükségét érzik-e az osztrákok, hogy most vagy a közeljövőben, amikor megszűnnek majd a határok, tudjanak magyarul vagy legalábbis tanulják a magyar nyelvet?

Balikó Lajos: Nálunk sajnos sokan azt mondják, hogy minek tanuljak magyarul, amikor az itteni magyarok olyan jól tudnak németül. Én ezzel nem értek egyet, azt mondom, hogy ha valakivel találkozni akarok, akkor legalább a fele úton elébe megyek.

Messner Adél: Van egy másik probléma is: mivel nálunk kevés a munkalehetőség, ezért a tanult emberfők is az ország más városaiba, Bécsbe, Grazba mennek. Nem maradnak itt. Úgy tűnik, hogy az asszimiláció talán lassítható, de nem szüntethető meg teljesen. Az is igaz azonban, hogy a magyar nyelv jelentősége növekszik, ahogyan a vállalatok és a vál­lalkozók egyre jobban érdeklődnek a magyarországi piaci lehetőségek iránt.

Van a magyar iskolának valamilyen elit jellege, hiszen kis létszámúak az osztályok, és így kialakulhat valamiféle kiválasztódás?

Balikó Lajos: Magyar osztály csak akkor jöhet létre, ha megvan a törvény által követelt in­duló létszám. Nem lehet válogatni, hiszen ha nincs meg a kötelező induló létszám, akkor nem is indulhat magyar osztály. Ezért nem is képződhetnek elit csoportok.

Nem jelent-e hátrányt, ha valaki kétnyelvű osztályból akar továbbtanulni felsőok­tatási intézményekben?

Messner Adél: Nem, akinek érettségije van, felvételi vizsga nélkül kerülhet be a felsőoktatási intézménybe. És ha valaki esetleg nem beszéli megfelelő szinten a német nyelvet, akkor megtanulhatja az egyetemen, hiszen ez saját érdeke.

Hogyan zajlik az érettségi?

Balikó Lajos: Minden gimnázium maga készíti el az érettségi tételeket, ezt engedélyezésre benyújtja a tartományi iskolai hatóságnak. Tehát a gimnáziumok maguk döntik el, hogy milyen szinten, milyen kérdések alapján történjen az érettségi. A két ország iskolarendszere közötti különbség sok érdekes összehasonlításra is alkalmat adhat.