Gyöngyösi Katalin Krisztina :: Az iskolai egészségfejlesztés vizsgálata az étkeztetés alapján

Bevezetés

Az Ottawa Charta alapján megismert egészségfaktorok közül különösen jelentős a táplálkozás. Ettől függ az egészség megléte vagy hiánya, hiszen az egészség nem a betegség hiánya, hanem a testi, lelki, szociális jóllét állapota (WHO 1949. Alapdokumentum). Az egészség nem passzív állapot, hanem az egyén cselekvőképességének aktuális eredménye a teljes élet során, így az egészség akkor adott, ha az egyén társadalmilag integrálódott, közösségekhez tartozik (család, iskola, egyéb baráti társaságok), képes alkalmazkodni a változó terhelésekhez, eközben mindvégig megőrzi individuális önállóságát, és megteremti az összhangot fizikai, lelki és társadalmi lehetőségei között. Így az egészséges táplálkozás kialakítása és megtartása az egész társadalom számára akkor a leghatékonyabb, ha az egészségfejlesztés keretein belül valósul meg; és a társadalom különböző szereplőivel való együttműködésben az egész lakosságra igaznak bizonyul. A leglényegesebb elem, amely nélkül hosszú távon nem tartós a hatás, hogy az egyén autonómiájának érvényesülnie kell az egészséget befolyásoló döntésben és aktivitásban.

Az egészségnevelés az egészségtudat fejlesztésére irányul, ebben az egészséges táplálkozás együtt valósul meg a szabadidő aktív eltöltésével, a mindennapos testmozgás, a személyi higiéné és a lelki egyensúly megteremtésével.

Az egészségnevelés lehetőségei egy szűkebb területre (ismeretterjesztés, felvilágosítás) korlátozódnak. Az egészségneveléssel nem lehet hatni az egészséget befolyásoló tényezőkre, csupán arra alkalmas, hogy felkészítse az embereket arra, hogy tervszerűen, közösségi vagy egyéni döntések alapján tudjanak gondoskodni az egészségükről. Az egészségnevelés évtizedeken keresztül az orvosláshoz kapcsolódott, s arra a feltételezett önfegyelemre kívánt építeni, hogy az egyén felelősséget érez az egészségi állapotáért, és ha megfelelő ismeretekkel rendelkezik a kockázati tényezőkről, lemond egészségkárosító tevékenységéről.

Az iskolának sokrétű szerepe van az egészségfejlesztési tevékenységekben: ismeretátadás, attitűdformálás, magatartás-alakítás, öntevékenységre ösztönzés.

Az egészségfejlesztés komplex feladatát az iskola nem tudja egyedül ellátni, együtt kell működnie az egészségüggyel és a civilszervezetekkel.

Az egészséges táplálkozás

Milyen legyen a táplálkozás: korszerű és/vagy egészséges? Az egészséges azt jelenti, hogy az egyén számára a legmegfelelőbb. Ez kortól és nemtől független. A korszerű azonban ennél többet, kevesebbet vagy egészen mást is magában foglalhat. Most éppen divatszó az egészség és az egészséges életmód. Bízzunk benne, hogy táplálkozásunkban az egészség marad a legfőbb szempont.

Az emberiség az emberré válás folyamatában, majd az évezredes társadalmi fejlődés során igen különböző módokon táplálkozott, a hosszú idő alatt megtapasztalta, hogy mely növények és állatok alkalmasak a fogyasztásra. Századunk emberének azonban újra meg kell tanulnia, hogy milyen táplálkozási forma felel meg az életmódjának, hogyan kell összeállítania az étrendjét ahhoz, hogy megőrizhesse egészségét. Táplálkozásunkat többek között gazdasági és társadalmi körülmények is befolyásolják. Számtalan betegség hátterében az egészségtelen táplálkozás áll. Emiatt sokat beszélünk a megelőzés fontosságáról, mégsem helyezünk kellő hangsúlyt a prevencióra, pedig már egészen kisgyermekkorban oda kellene figyelnünk erre.

Minden élőlény, így az ember létfenntartásának alapja is a szüntelen anyagcsere a környezetével, amelynek során a szervezete különböző anyagokat vesz fel, átalakítja azokat, és a számára szükségteleneket visszajuttatja a környezetbe. Az anyagcsere-folyamatok legfontosabbja a táplálkozás, amikor az élőlény a test ellátása, működtetése, fejlesztése, növelése érdekében élelmet fogyaszt. Az élő szervezetnek – az emberinek is – rendszeres energiabevitelre és tápanyagra van szüksége a fennmaradásához és alapvető életfolyamatainak ellátásához. Ezek biztosítják az energiát, részt vesznek a test felépítésében, szabályozzák az életfolyamatokat és a regenerációt.

Betegség és különleges igénybevétel esetén a szervezet a normálistól eltérő táplálkozást igényelhet. Ha valaki nagyon keveset mozog, vagy visszavonultan él, akkor is rendszeres tápanyagigénye van. Sportolóknak, nehéz fizikai vagy jelentős szellemi munkát végzőknek több tápanyagra van szükségük. Helyes és egészséges a táplálkozás, ha a szervezet a megfelelő tápanyagok ideális arányban történő elfogyasztásával fel tudja építeni és a lehető leghosszabb ideig működteti a számára ideális testet, testtömeget. Az ideális vagy kívánatos testtömeg tulajdonképpen elméleti kategória: az a testtömeg, amely mellett a lehető leghosszabb az egyén élettartama.

Az egészséges táplálkozás kritériuma az elfogyasztott táplálék megfelelő mennyisége és minősége, valamint az életkörülményekhez igazodó optimális összetétele, változatossága és lehetőleg minél magasabb élvezeti értéke. Tehát a táplálék legyen elegendő, tápláló, változatos és finom. Az egészséges táplálkozási követelményeket szem előtt tartva figyelembe kell venni az élelmiszerek energia-, zsír-, fehérje-, ásványianyag- és vitamintartalmát.

Hazánkban a halálozás okainak háromnegyedéért a táplálkozással és az életmóddal összefüggő betegségek felelősek. A nem megfelelő táplálkozás súlyosan hozzájárul a lakosság kedvezőtlen egészségi állapotához és a következményes nagyfokú mortalitáshoz, a szív- és érrendszeri, valamint a daganatos megbetegedésekhez.

Az egészséges táplálkozással és életmóddal igen sok betegség megelőzhető. Az egészségmegtartó, betegségmegelőző táplálkozás és életmód követése nem igényel különösebb erőfeszítéseket, többletkiadásokat, csak éppen alkalmazni kell bizonyos alapelveket.

Táplálékpiramis és a táplálkozás 12 pontja

A piramis alját alkotó nagy teret a cereáliák töltik ki, felettük a második legnagyobb tétel az elfogyasztandó zöldség és gyümölcs, a piramis keskenyedő részében találhatók a hús- és tejtermékek, valamint a tojás. A piramis csúcsában lévő szűk tér mutatja a kívánatos zsiradék- és cukorfogyasztást.

Ahhoz, hogy az egészséges táplálkozás tért hódíthasson, fejlesztésre szorulnak a lakosság táplálkozás-egészségtani ismeretei, változtatásra a táplálkozási tradíciók, továbbá egészséges élelmiszer-választékot kell nyújtani. Széles körben meg kellene ismertetni a külföldön már népszerű egészséges ételeket. A nyers zöldségfélék bőséges fogyasztása nem biztosítható a hazánkban honos savanyúságfélékkel, hiszen ezekből a legtöbb ember nagyon keveset tud elfogyasztani. A francia, a görög avagy a mediterrán konyha ízletes salátáit megkedveltetve ezekkel biztosíthatnánk a megfelelő mennyiségű zöldségbevitelt. A tradi­cionális magyar ételeket nem kellene elvetni, csupán módosítani. Megőrizhetők a megszokott hazai ízek, receptek, csökkenthető az ételek zsiradék- és sótartalma.

12 főszabály

1. Minél többféle nyersanyag és élelmiszer felhasználásával állítsuk össze étrendünket!
2. Kerüljük a zsíros ételeket, csökkentsük az állati eredetű zsírok felhasználását az ételkészítésben!
3. Kevés sóval készítsük a táplálékainkat, gyermekeinket szoktassuk hozzá a kevésbé sós ízekhez!
4. Kerüljük a cukor és az édesség túlzott, illetve rendszeres élvezetét, kevesebbet édesítsünk!
5. Naponta fogyasszunk tejet és tejterméket!
6. Rendszeresen, naponta többször is együnk gyümölcsöt, zöldség- és főzelékféléket!
7. Rendszeresen fogyasszunk barna kenyeret, és együnk több burgonyát!
8. Étkezzünk négyszer-ötször naponta, legyünk mértékletesek a mennyiségben!
9. A szomjúság legjobban ivóvízzel oltható, fogyasszunk kevesebb alkoholt és édesített italokat, mert nagymértékben káros, és felesleges energiát biztosít.
10. Kiegyensúlyozottan, sokféle táplálékból válogatva állítsuk össze étrendünket, a mennyiségeket figyelembe véve. Nincsenek tiltott táplálékok, csak kerülendő mennyiségek!
11. A helyes táplálkozás kedvező hatásait hatékonyan egészíti ki a rendszeres testmozgás és a dohányzás teljes mellőzése.
12. A helyes táplálkozással őrizzük meg egészséges testtömegünket, előzzük meg az elhízást, illetve törekedjünk a kívánatos testtömeg visszaszerzésére.

Az egészséget szolgáló magatartásformák

Az egészséget szolgáló magatartás az egészségről, betegségről szóló ismeretek és tudás mellett magában foglalja a környezetünkben előforduló kockázati tényezők és az egészségünket veszélyeztető faktorok ismeretét is.

Az egyén és környezete közötti kölcsönös függés és szabályozás már kisgyermekkorban elkezdődik, később ebből alakul ki az önszabályozás és az önkontroll is. Eleinte a szülő gondozói tevékenységében hangsúlyos rész az egészségvédő és megelőző szerep, a gyerek óvodás- és kisiskoláskorában az egészségfejlesztés kerül előtérbe. A kiskamasz óriási szellemi kapacitással és nyitottsággal fordul a környezete felé, és beépíti a szociális környezetétől, témánkra vonatkozóan főképpen a szüleitől és a tanáraitól kapott értékrendszert. Bensővé válik a szabály és a tilalom, saját meggyőződéssé, ítéletrendszerré alakul át (Erdei–Fodorné 1990). Ez a megelőző években közvetített kognitív tartalmak, egészségvédő viselkedési elemek, kontrollfunkciók – amelyek az egészség-magatartással összefüggnek – beépülésének meghatározó életszakasza.

A gyermekkor több okból is fontos alapozó időszak: a növekedésé, a fejlődésé. Ekkor alakulnak ki a későbbi ízlést meghatározó étkezési szokások, amelyek – nehezen változtatható mintaként – már nagyon korán rögzülnek, és nagymértékben hatnak a majdani, felnőttkori igényekre. A környezet, a kultúra, esetleg a vallás jelentősen befolyásolja egy-egy nép életmódjában a táplálkozási szokásokat. Ezeken csak lassan, a felnövekvő gyermeknemzedék befolyásolásával (meggyőzés, szoktatás) lehet változtatni.

Az intézményi közétkeztetésnek, amely a gyerekek és a fiatalok napi táplálkozásának a gerincét adja, szintén nagyon fontos szerepe lehet a megfelelő minta kialakításában. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy a szervezet egészséges működéséhez egészséges táplálkozásra van szükség, amelynek alapja a változatos, az életkor és a körülmények szerinti szükségleteknek megfelelő energiát és tápanyagokat biztosító, étvágygerjesztő körülmények között, jó ritmusban történő étkezés. Ez azt jelenti, hogy napi négy vagy öt alkalommal, ebből három főétkezést biztosítva kell táplálkoznunk.

Az egészséges táplálkozás gyermekkorban

Az ismertetett táplálékpiramis főleg felnőttekre vonatkozó útmutatásokból áll, ezek természetesen nem alkalmazhatók változatlanul a gyerekekre, legkevésbé pedig a kisgyerekek közétkeztetésére, mivel a felnőtt és a gyerek igényei között több szempontból is különbségek vannak. Minél fiatalabb a gyerek, annál inkább eltér a szükséglete és a tápanyagtűrő toleranciája a felnőttétől. Ennek több oka is van, ezek között a legfontosabb az, hogy az emésztőrendszer fejlődése és kialakulása hosszú évekig tartó folyamat, amely – ellentétben a köztudattal – nem a csecsemőkorban, hanem a kamaszkor végén fejeződik be.

A fejlődő, „érő” rendszer igényeit mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt ki kell elégíteni, hiszen a növésben lévő szervezet épít, a felnőttnek viszont csak pótolnia kell az „éppen hiányzó” anyagokat. A gyerekek táplálkozásában ezért könnyebben alakul ki mennyiségi és/vagy minőségi hiány.

Hibák a gyermekétkeztetésben

A hazai táplálkozási hibák kapcsán az OÉTI Néptáplálkozási és Gyógyélelmezési Osztálya 1995-ben felmérést végzett az ország három régiójában, 12-13 éves iskolások körében. A felmérés megdöbbentő eredményeket hozott. Kimutatta, hogy a fiúknál 17%, a lányoknál 13% a mennyiségi éhezés előfordulása. Ennél még nagyobb arányban, a gyerekek több mint 25%-ánál a minőségi éhezés a fő probléma. Az előbbi annyit jelent, hogy a gyermek összességében túl keveset eszik, míg a második esetben – ami általában kevésbé feltűnő, ennélfogva jóval nagyobb veszélyt rejthet – az életfontosságú tápanyagokból fogyaszt keveset vagy rossz arányban (például vitaminokból, ásványi anyagokból, létfontosságú nyomelemekből). A későbbi következmények szempontjából ezek a hiányok gyakran pótolhatatlanok.

A gyermekétkeztetési hibák lehetséges okai

A probléma gyökere mindkét esetben a nem megfelelő étkezési szokásokban rejlik. A gyerekek több mint 11%-a reggeli nélkül megy iskolába, sok esetben még folyadékbevitel sem történik, holott ennek a napi tápanyagbevitel 20%-át kellene fedeznie. Ha pedig valaki valamilyen oknál fogva nem vesz részt a közétkeztetésben, akkor javarészt csak hideget vagy gyorsételeket, cukros üdítőket, édességeket fogyaszt főétkezésként, noha ennél még a nem tökéletes étkeztetés is mindenképpen jobb. E problémák orvoslásában az iskolai büfék választékának az ellenőrzése is alapvető fontosságú lenne.

A vizsgálatok szerint a gyerekek nagyon kevés friss gyümölcsöt, zöldségfélét, tejterméket fogyasztanak az iskolában.

A tíz éven át tartó táplálkozási vizsgálatok
ismertetése és eredményeinek elemzése

Már az 1977–1986 közötti, tíz éven keresztül folytatott táplálkozási vizsgálatok tapasztalatai is ebbe az irányba mutattak, és a helyzet továbbra sem javult.

A vizsgálatokat a közétkeztetés 256 egységében végezték a szakemberek az akkori KÖJÁL, ma ÁNTSZ keretében. A vizsgálatokból kiderült, hogy az óvodások összfehérje-szükségletét jelentősen túladagolják, ugyanakkor a tej és a tejtermék fogyasztása a kívánt mennyiségnek csak 60–80%-a. A zöldség- és gyümölcsfogyasztás sem volt kedvező: a szükségletekhez képest csak 32–66% közötti. Ez igen szomorú helyzet egy gyümölcs- és zöldségfélékben gazdag országban, és azóta sem változott.

Az általános iskolások átlagos energiaszükséglete nagyjából egyenletesen biztosított. Az összfehérje-ellátás itt is több a kívánatosnál, de a tej és tejtermék fogyasztása igen alacsony, átlagosan a szükséglet 35–78%-a, s a zöldség-, illetve főzelékfélék aránya sem kedvezőbb. A burgonyafogyasztás mennyisége emelkedett az évek alatt. A gyümölcsjuttatás alacsony, a szükséglet 45–90%-a.

A vizsgált középiskolai konyhák közül csak egy biztosította a kívánt energiaszükségletet. A többi konyhában adott legnagyobb mennyiségek a kívánt határon mozognak, az összfehérje-mennyiség szükséglet feletti volt. Az állati fehérje aránya igen kedvező, a tej- és tejtermékjuttatás alacsony, a szükségletnek csak 30–53%-a. A zöldség-, illetve főzelékfogyasztás szintén alacsony, a szükséglet 38–70%-a. A burgonyafogyasztás átlaga a kívánt értéknek mindössze 59–77%-a, a gyümölcsjuttatás nem megfelelő, a szükségletnek átlagosan 35–57%-a.

Összefoglalva: öt közétkeztetési szinten tíz év alatt végzett vizsgálatok azt igazolták, hogy a középiskolai konyhák kivételével az energiatartalom biztosítása minden szinten meghaladta a szükségletet. Sajnos ez a többletfogyasztás már az óvodában kezdődik, a gyerekek szervezete erre áll be, már ezt várja az általános iskolában és felnőttkorban is. Túlzott az összfehérje-fogyasztás, amely nagyrészt állati fehérjéből áll, ugyanakkor minden szinten a kívántnál jóval alacsonyabb a tej és a tejtermékek fogyasztása. A nem kielégítő zöldség- és gyümölcsjuttatást elsősorban főtt tésztákkal és süteményekkel pótolják.

Egészségfejlesztő magatartás

Ahhoz, hogy a 21. században élő ember valóban „újra” megtanulja, hogy milyen táplálkozási forma a megfelelő számára, a felnövekvő nemzedéket kell erre szoktatni. Az iskolákra nagy szerep hárul a felnövekvő nemzedékek egészséges életmódra nevelésében. Környezeti neveléssel ki kellene alakítani a gyerekek környezet- és egészségtudatos magatartását, a környezet ismeretén és a személyes felelősségen alapuló környezetkímélő magatartást, így meg lehetne akadályozni a környezeti válság elmélyülését. Arra kell törekedni, hogy a gyerekek életmódjában meghatározó szerepet kapjon a természet tisztelete, a felelősség, a környezeti károk megelőzésére való törekvés.

Az egészséges életmódra nevelés nemcsak a betegségek megelőzésének módjára tanít, hanem az egészséges állapot örömteli megélésére és a harmonikus élet értékként való tiszteletére is nevel. A pedagógusok feladata – fogalmaz a NAT – felkészíteni a gyerekeket és az ifjakat arra, hogy önálló, felnőtt életükben legyenek képesek életmódjukra vonatkozóan helyes döntéseket hozni, egészséges életvitelt kialakítani. Nyújtsanak támogatást a gyerekeknek – különösen a serdülőknek – a káros függőségekhez vezető szokások (pl. dohányzás, alkohol- és drogfogyasztás, rossz táplálkozás) kialakulásának a megelőzésében. Segítsék a krízishelyzetbe jutottakat.

Az egészséges, harmonikus életvitelt megalapozó szokások a tanulók cselekvő, tevékeny részvételével alakíthatók ki. Az iskolai környezetnek is biztosítania kell az egészséges testi, lelki, szociális fejlődést, és ebben a pedagógusok életvitelének is jelentős szerepe van.

Az egészségfejlesztő magatartás kialakítására szakmódszertani szempontból kiváló lehetőséget nyújt az egészséges táplálkozás projekt. Az iskolák számára több ajánlott egészségnevelési program létezik. Ezek többnyire egy-egy magatartáselemet emelnek ki, például az egészséges táplálkozást, és az erre vonatkozó ismereteket összegyűjtve pozitív irányban próbálják befolyásolni az adott szokást. A szakmai szempontból jó programok az egészség-magatartás gyökereinek és összefüggéseinek ismeretében a gyerekek személyiségére is hatnak, olyan vonásokat erősítve (lásd autonómia, önértékelés, belső kontroll), amelyek döntőek lehetnek a szokások kialakulása és megszilárdulása szempontjából.

A jó szakmai programok, tantervek az ismeretek és a gyakorlatok tervezésekor számolnak azzal a szociokulturális közeggel, amelyben az iskola működik, és nem frusztrálják irreális elvárásokkal sem a gyerekeket, sem a családokat.

Egészséges táplálkozás projekt

(A szerző és munkatársainak programja az általános iskolások egészséges táplálkozásának ösztönzésére)

A projekt az általános iskola minden osztálya számára készült.Célja a diákok egészségi állapotának javítása egészséges táplálkozással.

A megvalósítás első feltétele, hogy a diákság megismerkedjék az egészséges táplálkozás ajánlásaival, és minden diák külön-külön is megismerje az egészséges táplálkozás alapelveit és a helytelen táplálkozással összefüggő betegségeket.

Alkalmazása:

• osztályfőnöki órákon,
• szaktantárgyi órákon (egészségtan, biológia),
• napközis foglalkozáson,
• Az Egészséges táplálkozás napjának keretében minden osztályban szabadon megtervezett előadásokon, programokon,
• szponzorok és felkért előadók igénye szerint egyéb – előre meghatározott – speciális környezetben.

Időpont: Az iskolai tanórák visszatérő alkalmak. Az Egészséges táplálkozás napján a felkért szponzorok, előadók által tartott foglalkozások igény szerint lehetnek rendszeresek vagy egyszeri alkalommal megtartottak. A program egyes részei rejtett programként beépíthetők a tantervbe.

Tervezés (szeptember)

Elméleti módszerek és gyakorlati stratégiák összegyűjtése

Csoportos felkészüléssel, ötletbörzén történik a legmegfelelőbb módszerek kiválasztása. Az ötletbörze során az egyes osztályok teameknek tekinthetők. A teamek vezetői az osztályfőnökök. Iskolai szinten a program vezetője, felelőse, koordinátora az iskolaigazgató.

Az ötletbörzén legyenek alapszabályok, amelyeknek a betartásától függ a csoportos felkészülés sikeressége vagy sikertelensége.

A módszerek kiválasztásának része az információbővítés az egészséges táplálkozásról és a helytelen táplálkozással összefüggő betegségekről.

Az egészséges táplálkozással kapcsolatos információk begyűjtését és értékelését követi a módszerek stratégiákká alakítása, majd a tanórák megtervezése.

A tanórák témái a következők lehetnek:

• Mit nevezünk egészséges táplálkozásnak?
• Melyek azok az ételek, amelyekből többet kell fogyasztani?
• Miért fontos a reggeli? Ki mit reggelizik? Melyek azok a táplálékok, amelyek fontosak egy gyerek számára reggeliként? Miért ne induljunk éhesen az iskolába?
• Mit lehet az iskolában tízóraizni?
• Miért fontos sok gyümölcsöt fogyasztani? Hányszor együnk naponta gyümölcsöt?
• Ki ebédel az iskolai menzán? Meg vagy elégedve az iskolai ebéddel?
• Mit vacsorázzunk otthon?
• Mit iszol legszívesebben?
• Melyek azok a betegségek, amelyek összefüggnek a helytelen táplálkozással? Sorolj fel több ilyen betegséget!
• Miért gond az elhízás?
• Mit tudunk az éhezésről, az alultáplálkozásról?
• Mit tudunk a cukorbetegségről?

Időterv készítése

A tanárok a tantervre építve kialakítják az időtáblát.

Az előkészítés és a tervezés fázisai:

• előadók, szponzorok megkeresése,
• az egyes foglalkozások előadásainak előkészítése,
• az egyes szerződések megkötése,
• a közös szabályok rögzítése.

a koordinációs csoport összeállítása

Tagjai az iskola pedagógusai, a diákok, védőnők, iskolaorvosok, az ÁNTSZ dolgozói és élelmezésvezetők mint előadók, ifjúságvédők, a helyi önkormányzatok képviselői. A közös együttműködést írásos formában rögzítik.

Az anyagi források megteremtése

• A pályázati felhívások figyelemmel kísérése,
• országos programhoz, programsorozathoz csatlakozás,
• civilszervezetekkel való együttműködés a támogatásuk elnyerése céljából,
• alapítványok felkeresése és tájékoztatása a programról.

Személyi feladatok tisztázása

A projekt egyes pontjainak végrehajtásáért a projekt vezetője a felelős (iskolaigazgató), ő koordinálja a szervezeti szinten történő program végrehajtását.

A projekt vezetője kinevezi az egyes osztályokban felelős személyeket, részletesen ismerteti a feladataikat. A koordináló team ezután közösen készíti elő a projektet az egyes célcsoportoknak megfelelő szinten. Közösen keresik meg az előadókat, megszervezik az Egészséges táplálkozás napjának programjait. Ezek lehetnek előadások, vetélkedők, rajzverseny, értékelés stb.

Készíthetők hírlevelek színes, rajzos formában, amelyek gyümölcsök, tejtermékek, valamint vitaminok rövid bemutatására, megismertetésére szolgálnak, céljuk, hogy felkeltsék a gyerekek érdeklődését a rendszeres gyümölcs-, tej-, tejtermékfogyasztás iránt.

A projekt felelőse pontosan meghatározza a személyi felelősök feladatait. A külső előadókkal megkötik a szerződést, a szponzorokkal megállapodnak a nyújtott kedvezményekben, a pontos feltételekben.

Októbertől májusig

A programok végrehajtása, kivitelezése

Egészségnevelési előadások megszervezése orvosok, egészségügyi szakemberek részvételével az osztályfőnöki órák keretében. Konzultációs lehetőség.

Dietetikusok előadásai az alapvető táplálkozási ismeretekről a kiválasztott osztályok számára.

Az Egészséges táplálkozás napjának megtartása az iskola diákjai és pedagógusai körében vendégelőadókkal. Az akciót a tanulók készítik elő, akik bekapcsolódnak az Egészséges táplálkozás projektbe. A kiállításokon különböző gyümölcs- és zöldségfajtákat tekinthetnek meg nyersen, befőttként, fagyasztott és szárított formában. A kiállítás része egy faliújság is, ahol a vitaminokról szóló információkat lehet feltüntetni. Nemcsak gyümölcsöket, zöldségeket teszünk közszemlére, hanem belőlük készült termékeket is, gyümölcsjoghurtot, müzlit, növényi olajokat, teljes kiőrlésű liszttel készült kenyeret, ásványvizet.

Verseny (szellemi totó, rajzverseny) keretében a tanórákon elhangzott témákról is megkérdezzük a tanulókat (például: hogyan táplálkoznak, előtérbe helyezik-e a húst a gyümölccsel és zöldséggel szemben, tudják-e, milyen gyümölcsfajták tartalmazzák a legtöbb C-vitamint stb.). Az eredményhirdetést sorsolás követi, nyereményekkel.

Felmérést készítünk arról, hogy mit vásárolnak a gyerekek az iskolai büfében. Mit szólnának ahhoz, ha édesség helyett gyümölcsök kerülnének a szemük elé. Az iskolai büfé árucikkeinek egy részét megváltoztatjuk a program több hónapja alatt. Nyomon követjük az akció ideje alatt, hogy mi milyen mennyiségben fogyott a büfében, mennyire örültek a diákok az egészségesebb étkezésnek.

Június

A végrehajtott program értékelése: mi változott meg a tanév során a diákok étrendjében, mennyire alakultak át az étkezési szokásaik, hányan figyelnek az egészségi állapotukra?

A program hatékonyságát úgy állapítjuk meg, hogy felmérjük, mennyivel jobb és több ismeretük van a gyerekeknek az egészséges táplálkozással kapcsolatban, mennyire sikerült megalapoznunk az egészséges életmódot. Ez lehetséges tesztek, szellemi totók kitöltésével, rajzokkal, beszélgetésekkel. Lehetőség szerint az iskola minden tanulója vagy tanulócsoportja vegyen részt a felmérés valamilyen formájában.

Végül értékelés készül írásos jelentés formájában a tanulók ismereteinek bővítésével megbízott koordinátorok (osztályfőnökök) vezetésével. A jelentések alapján a teljes projektre kiterjedő összefoglaló jelentést készít a projekt végrehajtásáért felelős személy, végül az értékelés eredményét egy megbeszélésen a teamkoordinátorok elé tárja.

Hivatkozott Irodalom

Erdei Katalin – Fodorné Pogány Judit (1999): Szemelvények a pszichológia témaköréből. JGYF Kiadó, Szeged.

Felhasznált irodalom

Aszmann Anna (szerk.): Egészségvédelem az oktatásban. Anonymus Kiadó, Budapest, 1999.

Bagdy Emőke–Telkes József: Személyiségfejlesztő módszerek az iskolában. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2002.

Barna Mária (szerk.): A szakközépiskolai tanulók táplálkozási vizsgálatai. A Magyar Táplálkozástudományi Társaság XIV. Vándorgyűlése, Hajdúszoboszló, 1987.

Biermann, G.: Az iskolai ártalmak megelőzése. Tankönyvkiadó, Budapest, 1984.

Bíró György (szerk.): Az egészségmegőrzési program – kihívás a táplálkozástudomány számára. Sós József emlékelőadás. A Magyar Táplálkozástudományi Társaság XIV. Vándorgyűlése, Hajdúszoboszló, 1987.

Ferenci György (szerk.): A fővárosi gyermekélelmezés gyakorlati megoldása a korszerű táplálkozás tükrében. A Magyar Táplálkozástudományi Társaság XIV. Vándorgyűlése, Hajdúszoboszló, 1987.

Greiner Erika–Fejér Zsuzsa–Doborján Károlyné–Mozsáry Erzsébet–Bouqet Dezső–Lengyel Gábor (szerk.): A gyermekétkeztetéssel szemben támasztott táplálkozási követelmények és azok megvalósításának lehetőségei. A Magyar Táplálkozástudományi Társaság XIV. Vándorgyűlése, Hajdúszoboszló, 1987.

Rigó János: Dietetika. Medicina Könyvkiadó, Budapest, 2002.

Úr Attila (szerk.): Táplálkozási vizsgálatok a Hajdúszoboszlói Közgazdasági Szakközépiskola tanulói körében. a Magyar Táplálkozástudományi Társaság XIV. Vándorgyűlése, Hajdúszoboszló, 1987.

Zajkás Gábor–Bíró György (szerk.): Kerekasztal-konferencia: Az élelmiszerekkel kapcsolatos információk helye, szerepe és szükségessége. A Magyar Táplálkozástudományi Társaság XIV. Vándorgyűlése, Hajdúszoboszló, 1987.