Czippán Katalin

Tanulás és oktatás a fenntarthatóságért – egy évtizednyi világméretű elköteleződés

A világban egyre nagyobbak a társadalmi feszültségek, fogyatkoznak az erőforrások, a gazdasági hatalom egyre kevesebbek kezében összpontosul, tehát erősödnek a nem fenntartható folyamatok annak ellenére, hogy ezen problémák megoldására, megelőzésére, enyhítésére egyre több nemzetközi kezdeményezés irányul. A Johannesburgban megrendezett világkonferencia csaknem valamennyi területen elhangzott előadása megállapította, hogy a fenntarthatóbb folyamatok – többek között a környezet állapotának megőrzése, javítása, az egészségi állapot javulása, a szegénység csökkenése, a természeti erőforrások fenntartható használata, a hozzáférés igazságosabb elosztása – irányába akkor következik be elmozdulás, ha az emberek tudatosan élnek és cselekednek. A világról, egy országról, egy faluról vagy egy családról fenntartható módon gondoskodni csak tudatos, a környezet, a gazdaság és a társadalom összefüggéseit, a problémákat ismerő, illetve azok megoldásáért közösen cselekvő emberek képesek.

A környezeti nevelés fogalma a szakmában az elmúlt harminc évben annyira kiszélesedett, hogy csaknem mindent tartalmaz, amit a fenntarthatóság eszméje megfogalmaz. Ugyanakkor a fenntarthatóság a környezetvédelem mellett többek között a szegénység, a népesedés, az egészségügy, az élelmezés és élelmiszerbiztonság, a demokrácia, az emberi jogok és a béke kérdéseit is magába foglalja. Ezért szükség van számos meglévő oktatáspolitika, program és módszer átalakítására, illetve az ezt segítő folyamatos párbeszédre. Az évtized célja az oktatásnak mint a fenntartható emberi társadalom alapjának támogatása, a környezeti információk terjesztése érdekében a nemzetközi szervezetek együttműködésének erősítése, az emberi életutak újragondolása azért, hogy megoldást találjunk a környezeti kérdésekkel szorosan kapcsolatban álló globális problémákra. Lehetőséget nyújt arra, hogy megfogalmazódjanak az eddigi tanulságok, a sikerek és kudarcok, valamint kidolgozzanak egy nemzetközi egyetértésen alapuló és a nemzeti viszonyok között kitűnően alkalmazható cselekvési kerettervet. Ekkora léptékű nemzetközi program során fokozott figyelem irányul majd az oktatásra és a sürgető környezeti problémákra, alkalom adódik együttműködések kiépítésére, alapvetések és prioritások tisztázására, koncepciók és stratégiák kidolgozására, a végrehajtás megszervezésére, ellenőrzésére nemzetközi, regionális, nemzeti és helyi szinten egyaránt.

Az ENSZ-határozat felhívás a kormányok számára, hogy az elkövetkező tíz évben kiemelten vegyék figyelembe a felkészülést, felkészítést a fenntartható fejlődésre. Építsék be nemzeti oktatási koncepciójukba és stratégiájukba, teremtsék meg a fenntarthatóság céljainak elérését segítő tanulás feltételeit. Az évtized programja az intézményi oktatás mellett kiemeli a nem kormányzati szervek, szervezetek és a társadalom valamennyi résztvevőjének szerepét és bevonásuk szükségességét a munkába. Az hazai felkészülés elindítására a 2003-ban rendezett „Utak egy élhető és fenntartható jövő felé” műhelykonferenciáján került sor, melynek résztvevői javasolták, hogy Magyarországon a program neve „Tanulás a fenntarthatóságért” legyen, ezzel is kifejezve a közösség minden tagja aktív felkészülésének és közreműködésének szükségességét a fenntartható társadalom kialakításában.

Az UNESCO az ENSZ felkérésére megalkotta a Nemzetközi Végrehajtási Tervet (IIS), amely keretet alkot az évtized nemzetközi és nemzeti programjainak elkészítéséhez, illetve megvalósításához. Ebben rögzítik, hogy a fenntarthatóságot szolgáló oktatás, nevelés, illetve hazai megközelítésben a fenntarthatóság érdekében folytatott tanulás elsődleges eszköz a változások előidézéséhez, így mindenki feladata és felelőssége. Célja értékek, magatartás és életvitel közvetítése, kompetenciafejlesztés a jövőre irányuló gondolkodás érdekében, olyan tanulási folyamat elindítása, illetve elmélyítése, mely hosszú távon valamennyi közösség számára igazságosságot, a gazdaságot és a környezetet figyelembe vevő döntéshozatalt alapozhat meg. Továbbá javaslatot tartalmaz arra, hogy a tíz év alatt mely tématerületeket emeljék ki hangsúlyosan.

A „Tanulás a fenntarthatóságért” évtizedének programja összhangban van a többi nemzetközi oktatási kezdeményezéssel, a párhuzamosan futó nevelési programokkal, nemzetközi megállapodásokkal és a fontosabb ENSZ-dokumentumokkal. Így az utóbbi szervezet Millenniumi célkitűzéseivel, a Dakari cselekvési keretprogrammal, az „Oktatást mindenkinek” programmal, az „Asszociált Iskolák” hálózatával, valamint a Tbiliszi és Thesszaloniki nyilatkozatban, a „Feladatok a XXI. századra” programban és az Európai Unió 6. akcióprogramjában megfogalmazottakkal.

A UNECE, az ENSZ Európai Gazdasági Biztossága a tagállamok aktív részvételével 2004 júliusára elkészítette az Oktatás a Fenntarthatóságért Stratégiát, mely az évtized kezdeményezésével összhangban levő, hosszabb távra szóló, a tagországok oktatási és környezetvédelmi miniszterei által megerősített stratégiai dokumentum.

Program többféle módon születhet: lehet íróasztal, számítógép mellett jól szerkesztett stratégiákat írni, majd kiadni, olvasni, tárolni. A nehezebb, lassabb, ám a megvalósulást jobban szolgáló út az érdekeltek bevonásával, folyamatos párbeszédben, együttgondolkodásban alakuló közös nyelv, közös célrendszer és egymást szinergikusan erősítő programok kidolgozása. A fenntartható társadalom együttműködő, közösségi gondolkodáson alapuló közösség is, így az azt szolgáló oktatás, nevelés programját is célszerű ezeket az értékeket, készségeket figyelembe véve kialakítani mind országos, mind helyi, intézményi szinten.

A fenntartható fejlődés irányvonalait követő tanterv céljai¹

A fenntartható fejlődés felé elmozduló oktatási intézkedések átértékelése olyan jövőképet kíván meg a társadalomtól, mely nem csupán ökológiailag, de szociálisan, gazdaságilag és politikailag is fenntartható. Ennek valóra váltása érdekében az iskoláknak olyan tanulási élményt kell nyújtaniuk a diákok számára, mely lehetővé teszi számukra a következőkben ismertetett készségek, attitűd és tudás elsajátítását.

Készségek

• Kritikus és kreatív gondolkodás
• Szóbeli, írásbeli és vizuális kommunikáció
• Társas képességek és együttműködés
• Konfliktuskezelés
• Döntéshozatal, problémamegoldás és tervezés
• Megfelelő média és infokommunikációs technológiák használata
• Állampolgári részvétel és cselekvés
• Értékelés és mérlegelés

Attitűdök és értékek

• A Föld, az élet és annak sokszínűségének tisztelete
• Megértő, együttérző és szerető figyelem az élők – mind emberek, mind más élőlények – alkotta közösségek iránt
• Igazságos, fenntartható, békés és az állampolgárok részvételén alapuló demokratikus társadalmak építése
• A Föld gazdagságának és szépségének megőrzése a jelenlegi és eljövendő generációk számára

Tudás

A következő fogalmak megértése, illetve képesség az alkalmazásukra:

• fenntartható fejlődés – a jelenlegi generációk szükségleteinek kielégítése olyan módon, mely nem veszélyezteti a jövő nemzedékek szükségleteinek kielégítését;
• kölcsönös függőség – a minden elem és életforma (beleértve az embereket is) között fennálló kölcsönös függőségi kapcsolatok a természeti rendszerekben;
• alapvető emberi szükségletek – minden ember és társadalom igénye és joga a túléléshez szükséges energiához és anyagokhoz való hozzáférésre, igazságos és egyenlő módon, a Föld lehetőségeihez mért kielégítő életminőség megvalósítása érdekében;
• emberi jogok – az alapvető szabadságjogok, a lelkiismereti és vallásszabadság, a szólásszabadság, a szabad véleménynyilvánítás joga és a békés gyülekezési és egyesülési jog, melyek biztosítják a demokratikus részvételt az irányításban, továbbá az alapvető emberi szükségletek kielégítésének lehetőségét is;
• demokrácia – a hozzáférés jogának biztosítása a közösségi döntéshozatal hivatalos útjaihoz;
• a helyi és a globális szintek közötti összefüggések – az a felismerés, hogy a javak és szolgáltatások fogyasztása a világ egyik pontján a világ más pontjain történő energia- és anyagáramlástól függ, illetve ez a helyitől a globális szintekig ívelő láncolat minden pontján potenciális lehetőségeket és veszélyeket eredményez a gazdaság, társadalom és a környezetvédelem számára;
• biológiai sokféleség – az ökológiai rendszereket alkotó életformák sokszínűsége, kölcsönös függősége, az energia- és anyagáramlás korlátlan fennmaradását biztosító változatossága;
• fajok közötti méltányosság – azon elv, miszerint az embereknek tisztességesen kell bánniuk a többi élőlénnyel, és meg kell védeniük őket a kegyetlenségtől és az elkerülhető szenvedéstől;
• ökológiai lábnyom – az a dinamikus változó, amely az adott közösség által elhasznált energia és anyagmennyiség előállításához szükséges földterület és vízmennyiség összegét jelöli;
• az elővigyázatosság elve – a megfontolt, a nem kívánt következményekre is figyelemmel lévő döntéshozatal szükségessége olyan esetekben, amikor nem ismerünk minden körülményt, és/vagy amikor az adott kérdésre vonatkozó tudományos álláspont megosztott.