15. modul

A modul általános leírása

Modulcím	15. „Fenntartható lakóhely – a MI településünk”
Fejlesztendő kompetenciák (NAT-kom- patibilitás)	Készségek, attitűdök	A helyzetnek megfelelő, meggyőző érvelés, kritikus és építő jellegű párbeszédre való törekvés. Érvek láncolatának követése és értékelése. Technológiák előnyeinek, korlátainak és társadalmi kockázatainak ismerete. Az emberi tevékenység természetre gyakorolt hatásának ismerete. Cselekvési szándék és képesség a fenntartható fejlődés elősegítése érdekében. Természettudományos és műszaki műveltség alkalmazása a problémamegoldásban. Természettudományos és műszaki műveltséget igénylő döntések meghozatala. Különböző nézőpontok figyelembevétele és megértése. A helyi és a tágabb közösséget érintő problémák megoldása iránti szolidaritás és érdeklődés.
	Ismeretek	Megújuló energiaforrások és alkalmazási lehetőségeik, az energiafogyasztás csökkentésének lehetőségei (lakásban, közlekedésben), időjárási szélsőségekkel és kezelésükkel kapcsolatos ismeretek.
Előzetes tudás	Készségek	Szövegértés, lényegkiemelés, információgyűjtés, szövegalkotás, előadói készségek, érvelés, vállalkozókészség, helyzetnek megfelelő kommunikáció.
	Ismeretek	Üvegházgázok, kibocsátási források, megújuló energiaforrások, energetikai hatékonyság, az emberi test hőszabályozása, épületfűtési módok, háztartási energiahasználat, gépkocsik energiafogyasztása.
Kapcsolódás	A tananyag más moduljaival	Kibocsátáscsökkentés, alkalmazkodási lehetőségek.
	Szaktárgyi területekkel	Biológia és egészségnevelés, földrajz (időjárás), életvitel és gyakorlati ismeretek (épületek, járművek műszaki megoldásai), kémia (energiahordozók), fizika (energiaforrások).
Háttér	A projekt során a tanulók sokféle részfeladat elvégzésével építették tudásukat. Megismerték az éghajlati rendszer természeti összetevőit, az emberi tevékenység hatásait, láttak már bekövetkezett változásokat és forgatókönyvek, modellek alapján készített előrejelzéseket. Áttekintették az üvegházgázok kibocsátáscsökkentésének lehetőségét és a bekövetkező változásokhoz való alkalmazkodás lehetőségeit. A tanulói kompetenciák fejlesztése szempontjából kulcsfontosságú a tudáselemek valamiféle összekapcsolása, illetve az ismeretek alkalmazását segítő készségek és attitűdök erősítése. Ezt a célt igyekszik szolgálni a projekt zárásaként tervezett szituációs játék. A kiválasztott helyzet talán nem áll olyan közel a gyerekekhez, mint pl. az iskolai környezet, de a híradások, médiabeszámolók révén nem is teljesen ismeretlen. Az éghajlatváltozás által érintett környezeti rendszerszintek közül a települést azért választottuk, mert ez önmagában is eléggé komplex, magában foglalja a természet, a társadalom és a gazdaság sokféle elemét. Fontos szempont az is, hogy a saját településhez kötődés motiválhatja a tanulókat a problémával való foglalkozásra, a helyi sajátosságok pedig érdekes elemeket vihetnek a tanulásba. A szituációs játék mint feladat két dimenzióban tagolódik: a témák a település életének színtereit, funkcionális alrendszereit; a szerepek a helyi társadalmi-gazdasági élet tipikus alakjait jelenítik meg. A feladat keretrendszere rugalmasan alakítható a csoport és a helyi sajátosságok figyelembevételével. Így pl. megválasztható a bizottságok fajtája, száma, a gazdasági szempontok (költségek, megtérülés stb.) beépítése vagy elhagyása. Az óra felépítése függ attól is, hogy a tanulók mennyire voltak tisztában a záró feladattal, és mennyire sikerült felkészülniük információk gyűjtésével és a szerep által megkívánt szempontrendszer kialakításával. Minderre a modul mellékletének feladatai nem adhatnak teljes körű segítséget, inkább a lehetséges források, segédanyagok körét bővítik. A kulcsszerep a tanáré, neki kell a helyi sajátosságokat beépíteni, illetve menet közben is alakítva levezetni a játékot.
Tanulásszervezés	Ajánlás	A szituációs játékot csoportmunkában, két körben lehet megvalósítani. Az első körben valamennyi diák egy-egy szakértő csoport, „önkormányzati bizottság” tagja. Együtt dolgoznak a tanár által kiadott, helyi sajátosságokkal pontosított feladaton, felhasználják a korábbi órákon szerzett információkat. Ennek előkészítését célszerű az éghajlati előrejelzésekkel foglalkozó modul feldolgozásakor megkezdeni, de legfontosabb a kibocsátáscsökkentés és az alkalmazkodás témakörök során végzett, a záró feladatra irányuló információgyűjtés, pl. a csoport által készített külön jegyzetek formájában. Ezeket egészíthetik ki az óra elején vagy korábban otthoni feldolgozásra kiadott segédanyagok. Az óra első részében a csoportok felkészítik egy képviselőjüket a vitában való részvételre. A második körben ez a képviselő ül egy asztalhoz a többi csoport (bizottság) képviselőivel és folytat egyeztetést vagy vitát.
	Változatok	Legegyszerűbb esetben az éghajlatváltozás kezelésével összefüggő bizottsági javaslat előterjesztése a feladat, ezek elfogadásáról döntenek a képviselők. Nehezebb a feladat, ha sorrendet vagy gazdasági szempontokat (költségesség, megtérülés, pályázati lehetőségek) is meg kell határozni. Utóbbi esetben a vita élénkülésére lehet számítani. A tanulók a második körben aktívabb szerepet játszhatnak, ha időnként a képviselő visszamegy a csoportjához megbeszélni a felmerülő kérdéseket, segítséget kér.
Differenciálás	A szituációs játék során a csoportok maguk választanak témát érdeklődésük szerint. A csoporton belül különféle szerepek lehetségesek, a vállalkozóbb és rátermettebb tanulót képviselővé választatják. A többiek mint szakértők, tanácsadók kapcsolódhatnak be a játékba. Tehetségesebb tanulóknak személyre szabott segédanyagokat adhatunk, ezek feldolgozásával segíthetik csoportjukat.
Tanulási környezet	Rugalmasan alakítható osztálytermi környezet, első körben csoportmunkára berendezve, második körben egy központi csoport (képviselők) és mögöttük a saját szakértői csoportok helyezkednek el. Segítheti(k) a felkészülést a teremben elhelyezett számítógép(ek). A javaslatokat és a vita menetét (érvelést) táblán vagy a csoportok által készített tablókon lehet bemutatni.
Értékelés	Diagnosztikus	A játék elkezdésekor a tanár kérdésekkel vizsgálhatja a feladatértelmezést, a tanulók felkészültségét, szükség esetén segítő visszajelzéseket tehet.
	Fejlesztő (formatív)	A csoportmunka és a vita során szóbeli visszajelzésekkel. Az elkészült írásos anyagok (vázlatok, poszterek) alapján szóban vagy írásban.
Kiegészítések	A gazdasági szempontok beépítése magasabb évfolyamokon vagy ilyen alapismeretekkel rendelkező csoportoknál célszerű (és érdemes is).

A modul forgatókönyve

Lépés (sza- kasz)	Idő (perc)	Feladat (megnevezés)	Tevékenység (tanuló/tanár)	Szükséglet (feltételek, anyag, eszköz)
1.	5	Bevezető, ráhangolás Az éghajlatváltozási folyamat helyi kezelése	Tanár: ismerteti a feladat célját és az óra menetét. Rögzítik a csoportok témáit, szerepét (az előzetesen kialakított módon). Kiosztja a segédanyagokat. Tanulók: az előzetesen gyűjtött információk és a kapott segédanyagok alapján megtervezik a munkát, szerepeket és időbeosztást alakítanak ki.	Feladatlap, segédanyagok
2.	20	Éghajlatvédelmi terv készítése, helyi települési javaslatok összeállítása (15.1.)  Információs segédanyagok: 15.2., 15.3.	Tanár: figyeli a csoportmunkát, segítő visszajelzéseket ad. Tanulók: a segédanyagok, az előző modulok tanulása és a már meglévő ismereteik alapján javaslatokat állítanak össze saját településük éghajlatváltozással összefüggő fejlesztésére, alkalmazkodására. (A tervek az üvegházgázok kibocsátásának csökkentését, a rendkívüli helyzetek kezelését, a lakosság felvilágosítását kell, hogy szolgálják.) Csoportok, szerepek: az önkormányzat hat bizottsága „szakértői csoportja”, pl.: közüzemi, építési, eü/oktatási, ipari, mezőgazdasági/élelmezési, környezetvédelmi. A csoportok delegálnak egy tagot a képviselő-testületbe. A csoportok terveiket kartonlapokra írják fel (ezt a képviselőjük bemutatja az ülésen).	Információs segédanyagok, kartonlap, filctollak
4.	15	Szituációs játék: Települési képviselő-testület ülése – Éghajlatvédelmi terv vitája	Tanár: segíti a vita megkezdését, pl. a „polgármester” – vitavezető – választását. Szükség esetén moderálja a vitát. Tanulók: a megválasztott képviselők egy asztalhoz ülnek, és sorban bemutatnak egy-egy javaslatot (általuk felállított fontossági sorrendben). A többiek értelmezik, vitatják a javaslatokat, eldöntik (szavazással), hogy a településfejlesztési tervbe építik-e a javaslatot. (Más forgatókönyv esetén megvitatják a költségeket és a megvalósíthatóságot is, ezek alapján válogatnak egy keretösszeg erejéig.) A többi tanuló a vita alatt figyelő, tanácsadó szakértői csoportként működik.	Teremberendezés: szakértői csoportok + képviselői csoport számára berendezve
			Egyéb szerepek: polgármester (vitavezető), jegyző (törvényesség, költségvetés).
5.	5	Összegzés, lezárás	Tanár: értékeli a csoportok felkészülését és a vitát. Visszajelzi a tanulságokat, dicséri a jól szereplő tanulókat, csoportokat. Tanulók: ön- és csoportértékelést végezhetnek, rávilágíthatnak arra, hogy mi volt jó, és mit csinálnának másként. Eldönthetik (véleménynyilvánító szavazással), hogy a közösen összeállított fejlesztési tervet elfogadják-e.	Értékelőlap (szavazólap)

MELLÉKLETEK

15.1. Éghajlatvédelmi terv készítése

Téma (Tudásterület, kulcsszavak)	15.1 - Éghajlatvédelmi terv készítése Az éghajlatváltozással kapcsolatos intézkedések, felkészülési tervek települési szinten Tervezés és végrehajtás helyi demokratikus intézményei Kibocsátás csökkentés, hőhullám, hősziget, klímavédelem, tudatformálás
Időigény (perc)	20 + 15 perc (tervezés + vita)
Kapcsolódás (előzmények, kimenetek	Előzmény: kibocsátás csökkentési lehetőségek az energiaátalakításban, a háztartásokban, a közlekedésben; alkalmazkodási lehetőségek globális és helyi szinten Kimenet: szándék és részvétel az éghajlatvédelem érdekében folytatott közösségi cselekvésben
Feldolgozás, tanulásszervezés (alapeset, változatok)	Szituációs játék: csoporton belül szakértői, tervezői szerep, választott képviselőként vita, érdekegyeztetés, döntéshozatal (a modul pedagógiai leírása szerint)
Differenciálás	A csoportok között a választott szakterület alapján, egyéni szinten a csoporton belül vállalt (rábízott) feladatok alapján
Fejleszthető kompetenciák	információgyűjtés – feldolgozás, helyzetnek megfelelő kommunikáció, az emberi tevékenység természetre gyakorolt hatásának ismerete, cselekvési szándék és képesség a fenntartható fejlődés feltételeinek biztosítása érdekében helyi szinten
Értékelési módok	A felkészülés során szóbeli segítő visszajelzések, írásban a csoport tervei alapján, a vita értékelése szóban, osztályszinten
Feltételek, szükségletek	Információs segédanyagok, kartonlap, filctollak, csoportmunkára berendezhető terem

Éghajlatváltozás és település

Az éghajlatváltozást az egyéni cselekvések, helyi, települési szintű folyamatok jelentősen befolyásolják. A globális méretű probléma kezeléséhez nélkülözhetetlen a városok, falvak éghajlatvédelmi szempontú fejlesztése és a veszélyeztető hatásokra való felkészülés, alkalmazkodás. A települések összetett rendszerek, amelyekben az emberek lakhatásán túl a közigazgatás, a közlekedés és szállítás, ipari és mezőgazdasági tevékenység, oktatás és egészségügy is működik. Ezek az alrendszerek részben hozzájárulnak, részben elszenvedik a globális éghajlatváltozás közvetlen és közvetett hatásait. A fenntartható fejlődés érdekében szükség van az üvegházgázok kibocsátásának csökkentését eredményező intézkedésekre, valamint a jövőben bekövetkező káros hatások megelőzésére, csökkentésére.

A települések irányítását demokratikusan választott helyi önkormányzatok végzik. Ezek viszonylag önállóan alakíthatják a település fejlődését, figyelembe véve az országos szintű szabályozást és a gazdasági-társadalmi feltételeket. Tekintettel kell lenniük a természeti környezetre is, így pl. a levegő minőségére. A szén-dioxid és más üvegházhatású gázok kibocsátása nem közvetlenül, hanem az éghajlatváltozás hatásai által veszélyezteti a települési környezetet, életviszonyokat. A megelőzés és alkalmazkodás érdekében számos kérdés tehető fel:

1. Kinek a feladata, felelőssége kidolgozni a települési éghajlatvédelmi intézkedéseket?
2. Milyen rövid és hosszabb távú megoldások jöhetnek szóba?
3. Hogyan lehet összeegyeztetni a településen belüli eltérő érdekeket (pl. a közlekedés, energiaellátás vagy a lakásfűtés-beruházás igényes fejlesztésében)?
4. Milyen szerepet játszhatnak a helyi demokratikus fórumok (önkormányzati képviselő-testület) a tervezésben és végrehajtásban?
5. Milyen gazdasági, gazdaságossági megfontolások szükségesek (költségek, megtérülés, nem anyagi haszon)?
6. Hogyan lehet bevonni a helyi lakosságot az intézkedések kidolgozásába és megvalósításába?

Feladat:

• A projektben részt vevő csoportok egy-egy önkormányzati bizottság szerepét játsszák.
  Lehetséges bizottságok:
  1. közüzemi,
  2. építési,
  3. egészségügyi,
  4. oktatási,
  5. ipari,
  6. mezőgazdasági/élelmezési,
  7. környezetvédelmi.
• Minden csoport (bizottság) válasszon egy képviselőt, aki irányítja a felkészülést, és részt vesz a képviselő-testületi ülés eljátszásában!
• A csoport tekintse át a számára kiosztott segédanyagokat és a korábbi felkészülés jegyzeteit!
• Fogalmazzatok meg a saját településeteken megvalósítható éghajlatvédelmi és alkalmazkodási intézkedéseket, terveket!
• Ügyeljetek arra, hogy a megfogalmazott célokhoz kapcsoljatok végrehajtást szolgáló eszközöket is (lásd alább)!
  A tervek megvalósítását szolgáló eszközök:
  1. Jogi eszközök:
     pl. tiltás, korlátozás, büntetés…
  2. Gazdasági eszközök:
     pl. támogatás, adókedvezmény, hitel…
  3. Kommunikációs eszközök:
     pl. felvilágosítás, oktatás, reklám…
• A csoportok terveit (röviden megfogalmazva) írjátok fel egy kartonlapra!
• A választott képviselő bemutatja a lapon felsorolt terveket.
• A képviselő érvel a vitában, elemzi a többi javaslatot, részt vesz a döntéshozatalban (szavaz).
• A csoportok képviselői a vita eredményeként elfogadják a település közösen kialakított éghajlatvédelmi tervét (annak fő elemeit felírják egy új kartonlapra).

15.2. Település és éghajlatváltozás

Téma (Tudásterület, kulcsszavak)	15.2 - Település és éghajlatváltozás Az éghajlatváltozással kapcsolatos intézkedések, felkészülési tervek települési szinten Klímapolitika, légkörvédelem, fenntartható településszerkezet
Időigény (perc)	20 percen belül (segédanyagként való felhasználás)
Kapcsolódás (előzmények, kimenetek	Előzmény: kibocsátás csökkentési lehetőségek az energiaátalakításban, a háztartásokban, a közlekedésben; alkalmazkodási lehetőségek globális és helyi szinten Kimenet: település szintű éghajlatvédelmi-, alkalmazkodási tervek
Feldolgozás, tanulásszervezés (alapeset, változatok)	Szituációs játék információs segédanyaga, a csoport felkészülését, a tervkészítést szolgálja.
Differenciálás	A csoporton belüli munkamegosztás alapján pl. a szakértő szerepet vállaló diák tanulmányozza
Fejleszthető kompetenciák	információgyűjtés – feldolgozás, az emberi tevékenység természetre gyakorolt hatásának ismerete
Értékelési módok	A felkészülés során szóbeli segítő visszajelzések, írásban a csoport tervei alapján
Feltételek, szükségletek	Nyomtatott információs segédanyagok csoportonként

A klímaváltozás hatásainak ellensúlyozására mielőbb célszerű áttekinteni, értékelni, valamint szükség szerint átalakítani a hatósági előírásokat, a műszaki és más szabványokat, szabályokat, valamint az adó- és támogatási rendszert. Magyarország lakosságának 65%-a városokban él, s itt használják fel az összes energia 75%-át, ezért a közlekedés károsanyag-kibocsátása, a lakóépületek szigetelése, energiafelhasználása, a fogyasztási szokások energiatakarékosság stb. jegyében történő mindennemű javítása egyúttal a légkörvédelem és alkalmazkodás fontos eszköze is. Hasonló jelentőségű a szürkevizek továbbhasznosítása, hiszen szemmel látható az édesvízkészletek rohamos fogyása, szennyeződése és költségnövekedése. Megnő a nyilvános vízfolyások, ivókutak szerepe is. A város- és településtervezésben a klímaváltozás hatásainak fokozottabb figyelembevétele, a természetes légmozgás elősegítése is megoldandó feladat.

A klímapolitika, a légkörvédelem és az alkalmazkodás csak akkor járhat kellő eredménnyel, ha megvalósítására a társadalom valamennyi szintjén felkészülnek. A klímapolitika szereplői, döntéshozói és végrehajtói között mindenekelőtt az alábbiakat célszerű számításba venni:

• politikai szervezetek,
• tudományos körök,
• állami köz- és szakigazgatási intézmények,
• egyéni, közösségi, lakossági, civil társadalmi szereplők,
• települési önkormányzatok,
• vállalkozások.

A települések sem egyformán érzékenyek és sérülékenyek a klímahatásokra. A társadalom érdekének megfelelően, a területcsökkenés lassítása érdekében elkerülhetetlen a területhasználat erőteljesebb kontrollja és szabályozása, a településnövekedés felváltása a fenntartható településfejlődéssel. A városokban a terület-, a település- és a közlekedésfejlesztés integrációja mellett a kisvárosi lakóterületekre jellemző átlagos beépítési intenzitás ajánlható, mert ezzel csökkenthető a munkahelyek és a lakóhelyek közötti távolság, javítható a műszaki és humán infrastruktúra, a városi közszolgáltatások létesítésének és működtetésének hatékonysága, általános értelemben az urbanizációs gazdaság, ami előmozdítja a fenntartható fejlődés megvalósítását.

Az alkalmazkodást erősítik továbbá:

• a telkek beépítésénél alsó korlát megadása,
• a fenntartható településszerkezet (területfelhasználás, településsűrűség) normatíváinak kidolgozása,
• a területátsorolás és -felhasználás módszertani, pénzügyi és jogi szabályozásának megújítása,
• a hatékony és kellő kompetenciával rendelkező intézmények létrehozása.

15.3. Települési éghajlatvédelmi stratégia

Téma (Tudásterület, kulcsszavak)	15.3 - Települési éghajlatvédelmi stratégia Az éghajlatváltozással kapcsolatos intézkedések, felkészülési tervek települési szinten Agglomeráció, településfejlődés, ingatlanfejlesztés, szegregáció, épület felújítás, tudatformálás
Időigény (perc)	20 percen belül (segédanyagként való felhasználás)
Kapcsolódás (előzmények, kimenetek	Előzmény: kibocsátás csökkentési lehetőségek az energiaátalakításban, a háztartásokban, a közlekedésben; alkalmazkodási lehetőségek globális és helyi szinten Kimenet: település szintű éghajlatvédelmi-, alkalmazkodási tervek
Feldolgozás, tanulásszervezés (alapeset, változatok)	Szituációs játék információs segédanyaga, a csoport felkészülését, a tervkészítést szolgálja.
Differenciálás	A csoporton belüli munkamegosztás alapján pl. a szakértő szerepet vállaló diák tanulmányozza
Fejleszthető kompetenciák	információgyűjtés – feldolgozás, az emberi tevékenység természetre gyakorolt hatásának ismerete
Értékelési módok	A felkészülés során szóbeli segítő visszajelzések, írásban a csoport tervei alapján
Feltételek, szükségletek	Nyomtatott információs segédanyagok csoportonként

Az EU-ban a lakosság közel 80%-a városias területen, agglomerációkban él. A mi régiónkban az urbanizált területen élők aránya 60-70%, de a városias területeken élők száma e térségben is növekszik. A városias létforma 2–3-szor annyi energiafogyasztással jár, mint a vidéki. Emellett több szempontból sebezhetőbb, kevesebb a lehetőség az alternatívákra, az autonómiára. Természeti vagy más katasztrófák (terrortámadás, áramkimaradás stb.) esetén leállhatnak az alapvető közszolgáltatások (víz, vezetékes energia stb.), nincs hova menekülni vagy helyettesítő megoldásokat választani. A városok élhetőségét csak körültekintő tervezéssel, a hosszú távú érdekek tudatosításával és a torzulásokat mérsékelő gazdasági eszközökkel lehet fenntartani.

Az éghajlatváltozásra összehangolt válaszokat kell adni, hatásait minden szereplőnek – a tervezésnek, a városgazdálkodásnak, a gazdaságnak és a lakosságnak – figyelembe kell venni. Törekedni kell a biztonságos, szélsőségektől mentes körülmények kialakítására, illetve fenntartására, mert ezek egyre fontosabb tényezőkké válnak egy város megítélése, versenyképessége szempontjából is.

Figyelembe véve a jelenkor gazdasági, társadalmi környezetét és a technológiai-műszaki hátteret, a szakértők nagy része megegyezik abban, hogy Európában a közepes méretű (300-500 ezer fős) városok, illetve városi agglomerációk biztosítják a legkedvezőbb életminőséget. Ezért célszerű a milliós nagyvárosok specifikus problémáival külön is foglalkozni.

Az éghajlatváltozás nagyvárosokat érintő fontosabb tendenciái:

• egyenetlen csapadékeloszlás, szárazabb nyári időszakok;
• szélsőséges hőmérséklet-ingadozások és légáramlások, nehezen kezelhető nyári hőhullámok.

Településfejlődési tendenciák:

• a települések egyre jobban terjeszkednek (csökkenő lakosságszám ellenére is);
• szuburbanizáció: a gazdaság kitelepül az agglomerációba;
• egyre költségesebb, egyenetlenül kihasznált infrastruktúra-hálózatok;
• a közlekedési igények (növekvő távolságok, több gépkocsi, globális kereskedelem, logisztikai bázisok) növekednek.

Jelenleg azonban a gazdasági növekedés mítosza minden mást háttérbe szorít. Lewis Mumford New Yorkról szóló könyvében így ír:

„A város vezetői úgy képzelik, hogy az a feladatuk, hogy újabb hidakon és alagutakon keresztül több forgalmat vezessenek be a városba, mint amennyit az utcák és parkolók elbírnak – miközben a megfelelő közösségi közlekedés megszüntetéséhez járulnak hozzá. Ez a politika hatalmas közlekedési eredetű környezetszennyezést, gazdasági veszteségeket okoz – miközben a területérték és a spekulációs profit folyamatosan emelkedik.”

• a burkolt felületek mennyisége nő,
• a zöld felületek eltűnnek, beépülnek, illetve megfelelő kezelés hiányában nem töltik be hasznos funkciójukat;
• az ingatlanfejlesztés, a gazdaság rövid távú érdekeltsége és gyakori (informális) összefonódása az önkormányzatokkal a környezeti állapot romlásához, illetve a városüzemeltetési költségek folyamatos növekedéséhez vezet (túlépítések a belső területeken, elhanyagolt rozsdaterületek, hőszigetek kiterjedése, önkényes, szakmai szempontokat nélkülöző szabályozás);
• a szegregáció erősödik egyes településrészek között, a szegények jobban ki vannak szolgáltatva a szélsőséges időjárásnak.

A fenti jelenségek nagy része megnehezíti az alkalmazkodást az éghajlatváltozáshoz. Növekszenek a közszféra és a magánszféra kiadásai, az energiafogyasztás. Sebezhetőbbé válnak az ellátórendszerek. A közigazgatás felelőssége, hogy a negatív hatásokat mérsékeljék, illetve a különféle részérdekek közötti egyensúlyt igyekezzenek megőrizni a városok élhetősége, versenyképességük javítása érdekében.

Önkormányzati feladatok az éghajlatváltozáshoz alkalmazkodás érdekében:

1. Legyen minden városban főenergetikus.
2. Készítsenek a városok közép- és hosszú távú energiakoncepciót. A koncepció segítsen abban, hogy a térség minél jobban kihasználhassa a kedvező sajátosságait az energiaellátás és a felhasználás területén, javítsa az energiahatékonyságát. Ilyen témák: a távfűtés, a megújuló energiák alkalmazása, a fűtéskorszerűsítés, energiatakarékos közszolgáltatások, közművek stb.
3. Készüljön Városi Környezetgazdálkodási Terv (a korábbi Környezetvédelmi Program utódjaként), amely a klímavédelmi feladatokat is tartalmazza. A túlzott beépítések, az átszellőző folyosók beépítése, a terjeszkedés, a zöld területek átminősítése, a patakok lebetonozása stb. negatív hatással vannak a helyi mikroklímára is. A jelenlegi építési szabályozási és engedélyezési eljárás, az intézményrendszer, illetve a forráselosztás módosításra szorul.

Szabályozási feladatok:

1. Korszerűsítsék a településrendezési eljárást a klímaváltozás hatásainak figyelembevételével. A szabályozás megalapozásához végezzenek városklimatológiai vizsgálatokat, helyi mikroklíma-vizsgálatokat, különös tekintettel a hőszigetekre, áramlási folyamatokra és a vízháztartásra.
2. A megalapozott szakmai véleményeket ne lehessen üzleti érdekekre hivatkozással félresöpörni. Az önkormányzatok felelőssége legyen a szegregáció csökkentése, a kedvező környezeti állapot, az egészséges mikroklíma kialakítása a település teljes területén.
3. Az önkormányzatok környezetvédelmi (és részben az építési szabályozási) feladatait a helyi önkormányzatokról szóló törvény és a környezet védelmének általános szabályairól szóló törvény tartalmazza. Az említett törvények tág lehetőségeket teremtenek az önkormányzatoknak a település környezeti állapotának javítására, illetve megvédésére, a környezethasználat feltételeinek szabályozására, környezetvédelmi alap létrehozására. Éljenek az önkormányzatok a jogszabályok adta lehetőségekkel.

Vezetékes energiát, üzemanyagot nem igénylő beavatkozások a klíma javítására:

• a városokat körülvevő zöldterületek, erdők védelme;
• a vízzáró burkolt felületek csökkentése, kiváltása vízáteresztő, hézagos burkolattal és zöld felületekkel;
• légcsatornák védelme, illetve az beépített légcsatornák helyreállítása;
• patakrehabilitáció, a szabad vízfelületek növelése a városokban;
• falak, tetők zöldítése;
• sétálóutcák, kerékpárutak kialakítása.

Vidéki kistelepülések

A vidéki települések elvben jobban tudnak alkalmazkodni az éghajlatváltozáshoz, mivel a szélsőséges időjárásoknak ezek a területek eddig is inkább ki voltak téve. Két fejlődési tendencia figyelhető meg jelenleg:

Egyes falvakban, nemcsak az agglomerációs térségekben, kiépült a városias, sűrűn lakott területekre jellemző közműrendszer, műszaki infrastruktúra. Ennek üzemeltetése, finanszírozása esetenként feszültségeket okoz. A díjak a lassabban fejlődő, hátrányosabb helyzetű térségekben nem állnak arányban a vidék jövedelemtermelő képességével. Hosszabb távon érdemes energiatakarékosabb, a helyi körülményekhez alkalmazkodó, decentralizált megoldásokra áttérni.

Vannak területek, ahol osztrák, skandináv minták alapján a vidéki körülményekhez alkalmazkodó, energiatakarékos, decentralizált infrastruktúrát építenek ki. Ezek a települések helyi, természetközeli szennyvíztisztítást alkalmaznak, megújuló energiával fűtenek, főznek, és esetleg áramot is előállítanak. A növénytermeléshez, állattenyésztéshez és a feldolgozáshoz szükséges termelési célú energiát is maguk állítják elő. Kedvező esetben a településen a telekkialakítás, az utcavezetés (tájolás, lejtési viszonyok, áramlások) is figyelembe veszi az éghajlati szempontokat.

Az önálló kistérségek hálózatának kialakításával egyszerre növelhető a foglalkoztatottság, csökken az ország energiaimport-függősége, azonos ráfordítás mellett nagyobb hozzáadott érték, jobb jövedelmezőség érhető el.

Város és vidék kapcsolata

Tudatosan kellene törekedni arra, hogy ne ürüljenek ki a városoktól távolabb fekvő falvak, hiszen ez – egyebek mellett – növekvő zsúfoltságot, új lakások építését jelentené a városi területeken. Az elvándorlást fékezni lehet azzal, ha a vidék termékei piacot találnak a környező városokban. Csökkenthető a közlekedési igény a helyi ellátással, a térségi együttműködéssel.

Épületszintű éghajlatvédelem

Az épületekre fordítjuk (teljes életciklusuk alatt) az összes energia 40%-át. Az épületek energetikai jellemzőinek meghatározásáról szóló rendelet már az épületfenntartás teljes energetikai igényének minimalizálására ösztönöz. A rendelet egyaránt vonatkozik a meglevő és az új épületekre. Az energiafogyasztást csökkentő és a szélsőséges időjáráshoz alkalmazkodást segítő beavatkozások természetesen eltérőek felújítás és új tervezés esetén.

Felújítás

Mivel a hazai szabályozás korszerűtlen, enyhe volt a mai napig, ezért nagyon kevés (5-10%) a meglevő épületállományból a szigorodó követelményeknek megfelelő minőségű épület. Gondot jelent az is, hogy – minőség-ellenőrzés hiányában – sokszor az új épületek rosszabbak még a tervezettnél is. Jellemzően 140-240 kWó/m²/év az épületek fűtési energiaigénye, szemben a német, osztrák 60-80 kWó/m²/évvel. A sok évtizedes lemaradást mintegy 15-20 év alatt lehetne behozni a jelenlegi építési kapacitások mellett. Ehhez azonban komolyabb ösztönzésre, helyi és központi kormányzati beavatkozásra (másfajta gazdasági eszközökre és jogszabályokra) lenne szükség.

Történelmi, városképi jelentőségű épületek esetében egyedi mérlegelés tudja eldönteni, hogy a felújítás során milyen korszerűsítések alkalmazhatók. Budapesten mérlegelendő lenne, hogy a belső városrész konvektoros, illetve elavult fűtési rendszereit nem lenne-e célszerű távfűtésre cserélni. (Ehhez a távfűtés versenyképessé tétele és a főváros hosszabb távú energiakoncepciójának előzetes elkészítése lenne szükséges.) Folyik a vita az EU-ban a távfűtés-hűtés szabályozásáról, valamint megújuló energiaforrások arányának kötelező előírása ügyében.

Az iparosított technológiával készült épületek felújítása során sokféle lehetőség van az energiamegtakarításra és egyidejűleg az időjárási viszonyokhoz – nem gépészeti eszközökkel történő – jobb alkalmazkodásra (napkollektoros melegvíz-előállítás, víztakarékos berendezések alkalmazása, erkélyek átalakítása, árnyékoló szerkezetek felszerelése stb.).

Mind a lakó-, mind a kommunális épületek felújításával rengeteg energia lenne megtakarítható, és a szociális célú lakhatási, illetve egyéb költségvetési támogatások növekedésének üteme is csökkenthető lenne.

Új épületek

Új épületek esetén támogatást csak az előírásoknál jobb energetikai teljesítményű épületekhez szabadna adni.  Számos lehetőség van elsősorban a napenergia aktív és passzív hasznosítására, energiatakarékos berendezések használatára és az éghajlathoz alkalmazkodásra a tájolás, a telepítés, a tömegkialakítás helyes megválasztásával.

Szakképzés

Nagy értékű épületállományunk felújításának jelenleg nemcsak anyagi problémái vannak, hiányzik a szakembergárda, a megfelelő számú, magas munkamorállal rendelkező vállalkozás is. Az éghajlatváltozáshoz csak a magas minőségű épületállománnyal tudunk alkalmazkodni. Ehhez a mai szakképzés színvonalának lényeges javítására van szükség. Az építőipari szakképzésnél vegyünk példát az osztrák gyakorlatról. Elsősorban a gyakorlati képzésre helyezik a hangsúlyt, példát véve a kézműves hagyományokból.

Tudatformálás

Az építés hasonlít az egészség kérdésköréhez: szaktudás nélkül nem lehet jó épületet, települést létrehozni, de a használók aktív részvétele, választása és a választott módszerek megértése nélkül sem lehet jó eredményt elérni. Éppen ezért az éghajlatvédelmi stratégia fontos eleme legyen a közvélemény folyamatos tájékoztatása a különféle megoldásokról, a fogyasztói magatartásuk következményeiről, a várható nyereségekről, illetve veszélyekről. A jogszabályi környezet mellett ez lehet a leghatékonyabb eszköz ahhoz, hogy településeink, épületállományunk korszerűbbé és az éghajlatváltozás kihívásaihoz jobban alkalmazkodóvá váljon.

A modulban előforduló hivatkozások

15.2. „VAHAVA” – A Magyar Tudományos Akadémia és a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium közös projektjének összefoglalása (18., 19., 20. oldal);
http://klima.kvvm.hu/documents/14/VAHAVAosszefoglalas.pdf címen; internet, 2008. január.

15.3. Civil szakértői tanulmány a Nemzeti Éghajlat-változási Stratégiához. Energia Klub, 2006. Készült a Levegő Munkacsoport „Ajánlások Budapestért” c. tanulmány (80–85. oldal) felhasználásával; http://www.energiaklub.hu/dl/kiadvanyok/NES.pdf  címen, internet, 2008. január.