Esély 2000 – konferencia

Jelenlegi hely

Címlap / Szakmai kiadványok / Tudástár / Felnőttoktatás, élethosszig tartó tanulás / Esély 2000 – konferencia
<
Tartalom

Esély 2000. Konferencia

Budapest
2000. szeptember 22 - 23.

  1. A konferencia témájának időszerűsége
  2. Elvi megfontolások
  3. A konferencia tartalmi és szervezeti felépítettsége

I.

Az elmúlt egy évtizedben a magyar társadalom és gazdaság hatalmas átalakuláson ment keresztül, s ennek eredményeként megszerveződtek a polgári demokratikus társadalom alapjai. Ez a folyamat azonban a társadalom többsége számára meglehetősen nagy áldozatokkal járt, a hosszabb ideje hátrányban lévő társadalmi csoportok egyre inkább elvesztik felzárkózási esélyeiket. A leszakadók számának növekedése magában hordozza a társadalom kettészakadásának veszélyét.

A társadalmi egyenlőtlenségek növekedése különösen az oktatási esélyek terén érezteti hatását. A rendszerváltás óta eltelt évtizedben tovább romlott a hátrányos helyzetű rétegek gyermekeinek iskolázási esélye, növekszik azon gyerekek száma, akik családjuk anyagi nehézségei miatt nem tudnak olyan képzettséget szerezni, amely alkalmassá teszi őket arra, hogy sikerrel indulhassanak a modern gazdaság kiélezett versenyében.

A magyar közoktatás átalakulásának eddigi menetében az a szempont, hogy az oktatási rendszert képessé és alkalmassá kellene tenni a társadalmi eredetű esélykülönbségek enyhítésére, korlátozására, nem játszott meghatározó szerepet. Az iskolarendszerben túlnyomóan olyan változások bontakoztak ki, amelyek az iskolázási esélyeket kedvezőtlenül alakították. Szociológiai kutatások rámutattak arra, hogy miközben az iskolarendszernek az általános társadalmi befogadó- és áteresztő képessége javult, az nem kapcsolódott egybe azzal, hogy a korábban nehezebben továbbtanuló, az iskolarendszeren való végighaladás szempontjából kisebb esélyekkel induló fiatalok most nagyobb mértékben érhetik el a magasabb tudást adó intézményeket. Nagyon nagy diskrepencia alakult ki az iskolázás általános kiterjedése és fejlődése, illetve az iskolázási-tanulási esélykülönbségek alakulása között. Az Esély 2000. konferencia arra vállalkozik, hogy felhívja a politika, a társadalom figyelmét az egyenlőtlenségek növekedésében rejlő veszélyekre, és egyidejűleg bemutassa, hogy az óvodások, a gyerekek, fiatalok és felnőttek nevelési, képzési színtereinek, az iskolának, a művelődési intézményeknek milyen lehetőségeik vannak az egyenlőtlenségek csökkentésében, az esélyteremtésben.

II.

A konferencia esélyteremtésen a lehető legkedvezőbb oktatási és nevelési méltányosság érvényesülését érti. Ez a szolidaritási elv azt jelenti, hogy bármilyen szociális, etnikai illetve biológiai-genetikai háttérrel bíró fiatalok számára lehetővé kell tenni képességeiknek optimális fejlesztését. A cél az, hogy a felnövekvő nemzedékek tagjai koruk alapvető ismereteit elsajátító, produktív, érzelmileg kultúrált, cselekvő, emelkedett erkölcsi tartású állampolgárokká váljanak. A konferencia az iskolázás és tanulási esély-esélyegyenlőtlenség elemzését állította munkája középpontjába, az esélyeket befolyásoló szociológiai, pedagógiai és biológiai tényezők vizsgálatát is erre az összefüggésre korlátozza. Kiemelt jelentőséget tulajdonít az iskola intézményének a tankötelezettség időszakában, szorgalmazza a teljes értékű középiskolai képzés (az ún. "első esély") hálózatának kiépítését, emellett egy ettől eltérő, de nem csupán iskoláztatási pótlékként tekintendő második iskolai lehetőség ("második esély") intézményi rendszerének kialakítását. A tankötelezettségi életkor utáni folyamatos tanulás híve, megítélése szerint arra kell törekedni, hogy az iskolai kudarc és leszakadás által leginkább sújtott tanulói rétegek körében erősödjön a permanens tanulást és a kommunikációt szolgáló készségek elsajátítása. A konferencia fontosnak tartja a "tanuló társadalom" elvét, hogy az új évszázad magyar állampolgárai körében a tanulás lehetősége, mindenki számára elérhető módon, egyenlő esélyekkel érvényesüljön, az egész életen át tartó tanulás ügye a hazai társadalom által elismert értékké váljon: A konferencia elvi megfontolásai sorában kiemelten fontosnak tartja, hogy megváltozzék az esélyegyenlőtlenség fogalmának értelmezése: jusson el mindenki saját adottságainak, motiváltságának és céljainak megfelelő legmagasabb szintre. Azonos esélyt a nem azonos irányok és szintek adnak. Ennek feltétele azonban, hogy a tananyag és tanítás módszerén túl az iskolázás folyamata is az egyénhez közeledjék.

III.

A konferencia - a fentieket szem előtt tartva - az iskolázási és tanulási esély- esélyegyenlőtlenség kérdéskörét a "hozzáférhetőségre" koncentrálva mélységeiben, összetettségében és összefüggéseiben tárgyaló, illetve bemutató, egy átfogó és kellően megalapozott helyzetképet felrajzoló és ebből kiindulva ajánlásokat megfogalmazó feladatra vállalkozik, egyúttal azonban lehetőséget kíván teremteni a helyzet okait, forrásait és magát a helyzetet mintegy adottnak és tudottnak vevő, az iskolázási és tanulási esélyegyenlőtlenségek megjelenését feltérképező, a pedagógiai keresési módokat számba vevő "tapasztalatcserére" is. A Plenáris Ülésen elhangzó előadások a konferencia "helyzetfeltáró" szintjét jelenítik meg, míg a szekcióüléseken az esélyegyenlőtlenségek oktatáspolitikai, pedagógiai kezelési módjainak, számba vehető megoldási lehetőségeinek feltárása a cél. A konferencia szervezői - a hagyományoktól eltérően és az "azonos esélyek" biztosítása érdekében - nem tematikus vagy intézménytípusonként elkülönülő szekciókban gondolkodtak, hanem az oktatási rendszerben meglévő felelősségi szintek - fenntartói, intézményi, osztálytermi képezik a szervezőelvet. Szeretnénk, ha a konferencia résztvevői az általuk képviselt problémákat, megoldási javaslatokat az egyes felelősségi szintekhez "igazítva" fogalmaznák meg és mondanák el. A témával kapcsolatban a pedagógusok, a szülők, a szakmai szervezetek tapasztalatai, a különféle fórumokon megfogalmazott javaslatai meglehetősen divergálnak, különböző utakon indulnának el a megoldás felé. Különbözőképpen látják az okokat, ennek megfelelően különböző mértékűnek a pedagógiai-oktatási válaszok esélyeit. A szociális támogatástól a differenciális pedagógiai kultúra kialakításáig terjednek a megoldási javaslatok. Különböző szakmai konferenciák különböző szintre - állam, nemzet, társadalmi összefogás, önkormányzatok, intézmények - helyezik a megoldás súlypontját. Eltérnek az álláspontok abban is, hogy a kultúra mely eleme lehetne a "húzóágazat", melyik az, amelyre kiemelt figyelemmel fordított szellemi és anyagi beruházás hozna átütő eredményeket. A szekcióülések lehetőséget és teret biztosítanak az ilyen és ehhez hasonló tapasztalatok és vélemények cseréjére, a vitára, az egymással ütköző álláspontok kifejtésére, az azonos nézetek megerősítésére, sor kerülhet konszenzuskereső megállapodásra és ajánlások megfogalmazására. A konferencia záró plenáris ülésén elfogadásra kerülő ajánlások hozzájárulhatnak egy olyan széleskörű nemzeti program megteremtéséhez, amely hatékonyan segíti az oktatást.

 


Tartalom

 

Ez a kiadvány a Felnőttoktatási Akadémia sorozat 4-5-6-7. része, amely az Országos Közoktatási Intézet gondozásában jelent meg CD-n 2001-ben.

A CD teljes anyaga tömörített formában letölthető itt (esely.zip 7502 KB).

 

A honlapon található adatbázisban lévő tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művek elektronikus továbbhasznosítását előzetes írásbeli engedélyéhez köti. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést kifejezetten megtiltja.