Forrai Rege: Szüleim gép- és gyorsírást, levelezési és irodatechnikai ismereteket tanítottak. Mivel akkor még a számoló- és írógép minősült korszerű eszköznek, többnyire ezek használatának a megtanítására terjedt ki a tevékenységük. Egy jól menő magánoktatási tevékenység volt az övék. Az ehhez hasonló tevékenységet, vagy ahogy ma mondanánk, vállalkozást abban az időben többen folytattak Budapesten.

Mayer József: Mivel magyarázható az, hogy egy ilyen irányultságú iskolának létjogosultsága volt abban a munkáskörnyezetben?

Forrai Rege: Akkor az egész országban létjogosultsága volt ennek a szakmai specializációnak. Jól képzett irodai alkalmazottakra mindenütt szükség volt. Mivel ebben a kerületben nem volt ilyen képzés, ezért szüleim ide telepítették iskolájukat. Egészen 1952-ig, az iskolai államosításáig tudtak működni.

Mayer József: Amikor 1990-ben megkapták az újraindítás jogát, nem változtattak a profilon?!

Forrai Rege: Az indító profil nem változott, valóban azzal indultunk újra. A szüleimnek, de magamnak is addigra már terjedelmes, e területre vonatkozó tanulást segítő jegyzeteink voltak, amelyek idővel tankönyvvé alakultak, ezeket jól tudtuk használni. De itt nem lehetett megállni, hiszen világossá vált, hogy az ügyvitel területén olyan munkaerőre lesz szükség, amely nyelveket beszél, és ezen túl kiváló kommunikációs képességekkel rendelkezik, valamint képes arra, hogy használni tudja a modern, informatikára épülő irodai eszközöket és mindezeken túl az sem hátrány, ha az illető általános műveltsége alapos. Világossá vált előttünk, hogy a munkaadók igényei mások a munkavállalókkal szemben, mint az, amit az iskolák többsége a képzés során produkálni képes. Generációváltásra volt szükség az irodai dolgozók körében, és mi ehhez kívántunk hozzájárulni, ehhez igazítottuk képzési programunkat.

Mayer József: E nehezedő piaci helyzetben mit tudnak kínálni a jelentkezőknek?

Forrai Rege: Az ügyviteli szakterület mellé felvettük az informatikait is. Ez nem okozott különösebb nehézséget, mert a két terület között már korábban is volt „átfedés”. Az újdonságok közé tartozik a kommunikációs terület is. Mi mindig egy-egy szakmára gondolunk, nem kívánunk mindent lefedni. Fontos alapelvünk az, hogy a hozzánk járó diákokat, ha erre igényük van, el tudjuk helyezni. Ezért folyamatosan fenntartjuk a kapcsolatot a felvevőpiaccal és ezért tanítunk olyan szakmákat, amiért mint képzők is tudjuk vállalni a felelősséget. Minden diákot, aki nálunk végzett és munkalehetőségért folyamodott, el tudtunk helyezni olyan állásokba, ahol képesítésüknek megfelelő munkát végezhettek. Persze sokan vannak olyanok, akik ezt nem igénylik, még pedig azért nem, mert gond nélkül találnak maguknak munkahelyet azzal a tudással, amit nálunk szereztek.

Mayer József: Eddig az iskolarendszerű képzéseikről esett szó. Azt halljuk és látjuk magunk körül, hogy mindenkinek élethosszig kell tanulni. Ezért fontos, hogy legyenek olyan képzőhelyek, ahol a felnőttek is piacképes szakmákat tanulhatnak…

Forrai Rege: A nappali rendszerű képzés mellett folytatunk iskolarendszerű felnőttképzést is esti tagozaton. Erre nagyon nagy igény van, noha a résztvevők számára ez számos esetben komoly leterheltséget jelent, hiszen az esetek többségében hetente háromszor van tanítás. A rendszerinformatikus programban egy négyórás elméleti és egy négyórás gyakorlati képzés van, ezért ott például csak hetente kétszer kell jönni. Azok számára, akik végképp nem érnek rá hét közben tanulni, szombaton szervezünk akár nyolcórás képzéseket is. Fontos tehát, hogy az iskola rugalmas legyen, tudjon alkalmazkodni a sokrétű igényekhez. Ami a jelentkezőket illeti, jellemző, hogy például a legnépszerűbb programunkra, az irodavezető-képzésre sok diplomával rendelkező is jelentkezett.

Mayer József: Köztudott, hogy az iskolák többségében a pedagógusok módszertani kultúrája szegényes. Milyen módszereket alkalmaznak az itt tanító pedagógusok? Miben és hogyan térnek el attól, amit az iskolákban megszokhattunk?

Forrai Rege: Szerintem a szemlélet a legfontosabb, a többi módszer ebből ered. Az a kiindulópont, amint azt az előbb említettem, hogy a munkaerő-piac számára megfelelő munkaerőt képezzünk. Ezért szeretem azt, hogy itt olyan tanárok tanítanak, akik egyébként a versenyszféra egyéb területein is szerepet vállalnak. A tudásukat, amit a diákoknak átadnak nemcsak a papírokból, hanem a gyakorlatból szerzik. Például ha a műfajismeretet olyan tanár tanítja, aki maga is újságíró, vagy a rádiós-tévés ismereteket olyan szakember tanítja, aki ezt a tevékenységet aktívan gyakorolja. Ez azt is jelenti, hogy a tanórák egy része nem tantermekben, hanem a „terepen” zajlik, ebben az esetben például szerkesztőségekben vagy stúdiókban.

Mayer József: Hogyan történik a tanárok kiválasztása?

Forrai Rege: Ezt a feladatot mindig magamnál tartottam. Az a véleményem, hogy egy tantestületnek több szempontból is egységesnek kell lennie. Ezt én igyekszem biztosítani. Olyanokat választok ki, akikről azt gondolom, hogy én együtt tudnék dolgozni. Nyilván fontos, hogy rugalmas gondolkodásúak, „diákszeretőek” legyenek, de ezek nélkül általában nehéz lenne az iskolát elképzelni. Huszonhárom főállású munkatársam van, és közel ugyanennyi az óraadók száma is. Jó arány ez, biztosítja a tantestület stabilitását. A fluktuáció csekély, annyi, amennyit az élet magával hoz. Tizennégy olyan kollégám van, akik csaknem a kezdetektől itt vannak. Tíz év után „hűségláncot” kapnak az itt dolgozók. Jó érzés, hogy egyre többet kell csináltatnom.

Mayer József: Hogyan tud meggyőződni a tanárok szakmai munkájáról?

Forrai Rege: Én magam is járok az órákra. Bár számos területen nem tudok szakmailag hozzászólni a látottakhoz, de nem is ez a cél. Sokkal inkább az, hogyan tudnak a diákokkal foglalkozni, hogyan tudják őket motiválni a feladatokra. Fontos, hogy az óra ne egy adminisztratív tusakodás legyen arról, hogy miért kell iskolába járni és tanulni. Legyen a tanulóknak egy belső indíttatása ahhoz, hogy az adott órán szeressenek ott lenni. A látottakat megbeszéljük, de van ennek a dolognak egy másik aspektusa. A diákokkal véleményfelmérő lapokat töltetünk ki a tanárok munkájáról. Ezekről is szoktam a tanárokkal beszélgetni. Van ezeknek az információknak mindig olyan eleme, amelyet én is és a kollégák is tudunk hasznosítani. A harmadik dolog pedig az illető szakmai karrierje. Ez sok esetben persze önmagában is referencia lehet. Könnyít a dolgon az, hogy az egyes tanköröknek a létszáma nem magas, nem több mint 25 fő. Ez a létszám segít abban, hogy a tankörökön belül jó közösségek, csoportok alakuljanak ki. Nem szeretnék nagy iskolát, szeretem, ha minden diákot ismerek. Ezért sem akartam az iskolánk köré szerveződő hálózatot kiépíteni, bár elég nagy volt erre a kísértés.

Mayer József: Nem kerülhető meg a kérdés, hogy itt mennyit kell a tanulásért fizetni?

Forrai Rege: Kiemelten közhasznú alapítvány tartja fenn az iskolát, és mi „null-szaldóra” törekszünk. Nappali tagozaton, ahol kiemelt óraszám mellett kiscsoportokban folyik a két tannyelvű oktatás, ott 35 000 forintot egy tanévre. Nappalin és estin alapvetően a normatívából igyekszünk fenntartani magunkat. Estin azoknak nem kell fizetni, akiknek nincs szakmájuk.

Mayer József: Milyen kihívást jelent az Ön iskolája számára a „lifelong learning” paradigma?

Forrai Rege: Folyamatosan nyomon követjük a változásokat. Korábban elsősorban leíró jellegű tevékenységük volt az irodai alkalmazottaknak, a technikai változások ma már ennél sokkal többet követelnek. Ahhoz, hogy hallgatóink meg tudjanak felelni a piaci követelményeknek, folyamatosan fejlesztenünk kell az iskola infrastruktúráját. A számítógépes termeink minden igényt kielégítenek, a legmodernebb feladatok elvégzésére, megtanulására alkalmasak. Igyekszünk lehetővé tenni a beiratkozóknak azt, hogy a legfrissebb ismeretek mellett arra is lehetőségük legyen, hogy adott esetben tudásukat is megújítsák, felfrissítsék iskolánkban.

Mayer József: Milyen további terveik vannak?

Forrai Rege: Továbbra is szeretnénk fenntartani azt a pedagógiai szakmai fejlesztőműhelyt, amely tananyagok fejlesztését, a szakmai érettségi követelmények kidolgozását végezte már eddig is az ügyviteli területen. Személy szerint én is elkötelezett vagyok ezen a területen. Az Oktatási Minisztérium egyik szakmai bizottságában elnökhelyettes vagyok. A Forrai Gazdasági Akadémia elnevezés pedig már arra utal, hogy komoly strukturális változásokat is tervezünk, követve a piacon és a gazdaságban zajló változások irányát.