Előszó
A fejlesztő értékelés – a tanulók tanulásának és fejlődésének interaktív értékelése a tanulási igények meghatározására és a tanítási módszerek ezek alapján történő megválasztására – az oktatási reform kiemelkedő kérdése lett. Ezt a szemléletet gyakran állítják szembe a „minősítő” értékeléssel – a jobban ismert és sokkal inkább hírértékű tesztekkel és vizsgákkal, melyeknek az a célja, hogy összegző megállapításokat tegyenek a tanulók képességeiről.
Az OECD Oktatási és Innovációs Kutató Központja (Centre for Educational Research and Innovation – CERI) 2002-ben kezdte tanulmányozni a fejlesztő megközelítést. Megvizsgálta a jó példákat nyolc ország (Anglia, Ausztrália (Queensland), Dánia, Finnország, Kanada, Olaszország, Skócia és Új-Zéland) középiskoláiban, összefoglalta a különböző nyelvű kutatási hagyományok kontextusában keletkezett szakirodalmat, és mindezt összekapcsolta a tágabb aktuális szakpolitikai környezettel. A kutatást összegző tanulmány ezeknek az elemeknek az ötvözésével világítja meg a fejlesztő értékelés fogalmát, módszereit, valamint a tanítási módszerekkel való kapcsolatát. Iránymutatást kínál arra vonatkozóan, hogyan támogathatják a kormányok az ilyen irányú reform iskolai és osztálytermi megvalósulását.
A tanulmányban szereplő oktatási rendszerek mindegyike támogatja a fejlesztő értékelés alkalmazását abban a meggyőződésben, hogy ez fontos területe annak a reformnak, amely a tanulói teljesítmény fokozását, a tanulás méltányosabbá tételét és a „tanulás tanulását” célozza meg. A nagyon biztató eredmények ellenére még komoly akadályai vannak a szélesebb körű elterjedésnek. Vannak, akik úgy érzik, hogy a fejlesztő értékelés erőforrásbeli és szervezeti hatásai miatt nem célszerű; feszültség van a fejlesztő értékelés és a tanulók és az iskolák teljesítményét „minősítő”, a figyelem középpontjában álló tesztek között, és gyakran hiányzik az osztálytermi, az iskolai és a rendszerszintű értékelések közötti összhang. A tanulmány megvizsgálja az akadályokat, hogy javaslatot tehessen a megoldásra. A középfokú oktatás alsó szintjének kiválasztása azon a megfontoláson alapul, hogy az ezt megelőző alapfokú és az ezt követő felső középfokú szinthez képest itt érezhetők a legintenzívebben az akadályok – így az itt bevált innovációk különösen jól mutatják, hogy mit lehet elérni, mi az, ami működik.
Ez a tanulmány az „Ami működik az oktatási innovációban” sorozat része1, kiegészíti az OECD oktatással kapcsolatos egyéb munkáit, beleértve a nemzetközi tanulói teljesítményértékelési programot (Programme for International Student Assessment – PISA), mely a 15 évesek életben felhasználható tudását és készségeit, illetve az ezeket magyarázó tényezőket méri, illetve a közelmúltban publikált Teachers Matter: Attracting, Developing and Retaining Effective Teachers. (A pedagógus számít: Az eredményes pedagógusok megnyerése, képzése és megtartása) című kiadványt. A sorozat következő tanulmánya szintén a fejlesztő értékeléssel foglalkozik majd, kiterjesztve a témát a felnőtt tanulókra.
A jelentést a CERI Titkárságán belül Janet Looney készítette, Jennifer Cannon és Delphine Grandrieux segítségével, más munkatársak tanácsait is felhasználva. A jelentés felelős kiadója az OECD főtitkára.
Az Oktatási és Innovációs Kutató Központot, melynek munkájában az OECD minden tagja részt vesz, 1968 júniusában hozta létre a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet.
A Központ fő célkitűzései a következők:
- az oktatás és tanulás jelenlegi és kialakulóban lévő kérdéseinek kutatása, innovációk és kulcsindikátorok, illetve ezek más szakpolitikai területekkel való kapcsolatának elemzése és fejlesztése; az oktatás és tanulás haladó és koherens megközelítéseinek feltérképezése a nemzeti és nemzetközi kulturális, társadalmi és gazdasági változás kontextusában; továbbá
- a tagországok közötti és szükség esetén a nem tagországokkal folytatott gyakorlati együttműködés megkönnyítése a közös érdeklődésre számot tartó oktatási problémák megoldásainak keresése és az azokról alkotott nézetek kicserélése céljából.
A Központ a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezeten belül működik, a Szervezet Tanácsának határozata alapján, a főtitkár felügyelete alatt. Irányítását a munkaprogramjában részt vevő országok szakértőiből álló irányító testület látja el.
Köszönetnyilvánítás
Ez a tanulmány nem jöhetett volna létre a részt vevő országok jelentős közreműködése nélkül. Elkészítéséhez komoly munkával járultak hozzá a téma egyes országokban dolgozó szakértői. Szeretnénk köszönetet mondani értékes segítségükért, elismerve egyúttal annak a sok más embernek a munkáját is, akik az egyes országokban elősegítették azt, hogy a tanulmány létrejöhessen. Kanada: Marian Fushell, Újfoundland és Labrador Oktatási Minisztériuma; Martine Gauthier, Québec-i Oktatási Minisztérium Kutatási Statisztikai és Indikátor Főosztálya; Rick Johnson, Saskatchewani Oktatási Minisztérium. Dánia: Lejf Moos és Poul Skov, Dán Pedagógiai Egyetem. Anglia: Dylan Wiliam, King’s College, London. Finnország: Helena Kasurinen, Finn Nemzeti Oktatási Testület. Olaszország: Cosimo Laneve, Bari Egyetem és Maria Teresa Moscato, Bolognai Egyetem. Skócia: Ernest Spencer, pedagógiai szakértő és a Glasgow-i Egyetem. Új-Zéland: Jenny Poskitt, Massey Egyetem. Ausztrália, Queensland: Graham Maxwell és Michael Staunton, Queenslandi Oktatási Hatóság.
Az „Ami működik az oktatási innovációban” sorozatnak ez a tanulmánya a korábbi köteteknél sokkal alaposabban megvizsgálta a szakirodalmat, és e szakirodalmi összefoglaló külön fejezetekben szerepel. Ezekért különösen hálásak vagyunk a következőknek: az angol nyelvű szakirodalom összefoglalásáért Paul Black nyugalmazott professzornak és Dylan Wiliamnek a londoni King’s College-ban, (lásd fent) a francia nyelvű szakirodalom áttekintéséért Linda Allalnak és Lucie Mottier Lopeznek a Genfi Egyetemen; a német nyelvű szakirodalom ismertetéséért Olaf Köllernek, aki az Erlangen-Nürnbergi Egyetemen dolgozik.
Szeretnénk még köszönetet mondani az országokba ellátogató és a beszámolók elkészítésén a helyi szakértőkkel együtt dolgozó elkötelezett szakértőgárda tagjainak: Judy Sebba, Sussexi Egyetem; Anne Sliwka, Mannheimi Egyetem; John Townshend, pedagógiai szakértő; Joke Voogt, Twentei Egyetem. David Hopkins, a londoni Oktatási és Képzési Minisztérium munkatársa felbecsülhetetlen értékű tanácsokat adott a kutatás tervezésének időszakában.
