II. Hogyan tovább?

A program neheze a résztvevők számára most következik. Azt, hogy az eddigi törekvések mennyire sikeresek, elsősorban a vizsgák, az ott mutatott eredmények fogják eldönteni. Elsősorban mindenkit az izgat, hogy lehet eredményt elérni az iskolai előrehaladásban úgy, hogy nem vesszük igénybe a hagyományos tantermi oktatásra épülő stratégiákat. Nem gondoljuk azt, hogy ezzel a programmal valamiféle csodaszert adunk a közoktatás vagy szélesebb értelemben a társadalom kezébe, de azt azonban feltételezzük, hogy biztosíthatunk egy olyan alternatívát, amely a jelenleg rendelkezésre álló gyakorlatokhoz képest nagyobb esélyt kínál a résztvevők számára ahhoz, hogy haladni tudjanak a tanulás világában. Megismételjük, hogy mindezt elsősorban a program két, számunkra legfontosabb eleme miatt hisszük:

• Egyrészt ezzel a megoldással összekötöttük a foglalkoztatást a tanulással oly módon, hogy a tartós foglalkoztatásért cserébe a munkavállalónak tartós időszakon keresztül meghatározott tanulmányokat kell folytatnia. A tanulmányok idő előtti eredménytelen befejezése a foglalkoztatás végét is jelenti. Ez a konstrukció elképzeléseink szerint megoldja a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok/személyek tanuláshoz kötődő kedvezőtlen motivációival kapcsolatos problémákat, mégpedig azért, mert nem a távoli, e személyek számára többnyire beláthatatlan jövőbe helyezi a tanulás jutalmaként elnyert munkalehetőséget, hanem a munkavégzésért már megkapott jövedelem birtokában valódi munkavállalóként, a társadalom e tekintetben is egyenértékű tagjaként kell tanulással biztosítani a megszerzett munkahelyet.
• Másrészt a tanulás helyszíne maga a munkahely, ami így kiküszöböli mindazokat a nehézségeket, amelyek az esetek többségében az utazás, az elérhetőség hiánya vagy nehézsége miatt általában az iskolából történő kimaradáshoz vezetnek.

A program meghatározó jelentőségű szereplői a mentorok. Azért, hogy ezt a merőben új szerepüket továbbra is eredményesen tudják betölteni, folytatjuk számukra a mentorképző programot, amely reményeink szerint már ebben az évben is bővülhet a központi programokon túl a közvetlen (mentor–mentor) tapasztalatcserére épülő tanulási szituációkkal.

Tovább kívánjuk folytatni a tanulók támogatását olyan tantárgyakra irányuló módszertani megoldásokkal is, amelyek az eddigiek mellett más jellegű segítséget nyújtanak majd a tanulmányok folytatásához.