Előszó
Az olvasó által kézben tartott kötet egy több évre tervezett fejlesztési program első eredményeinek összefoglalását tartalmazza. A szóban forgó koncepció, amelynek a „Foglalkoztatásba ágyazott képzés” címet adtuk, a hátrányos helyzetű, az oktatás és a munkaerőpiac világától sok esetben távol álló társadalmi csoportok számára kínál integrációs lehetőséget. A program
- foglalkoztatás révén szocializálja őket a munka világába, és egyúttal
- a foglalkoztatásba ágyazott képzés biztosításával lehetővé teszi azt, hogy a foglalkoztatási támogatás befejezését követően a támogatott személy az adott szakterületen vagy másutt a korábbiakhoz képest nagyobb eséllyel pályázhasson arra, hogy szilárd pozíciókat birtokolhasson a munkaerőpiacon.
A koncepció kidolgozását az Oktatási Minisztérium (OM), az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA) és az Országos Közoktatási Intézet Integrációs Fejlesztési Központjának (OKI IFK) munkatársai végezték.1
A program képzési részét két lépcsősre terveztük. Mindazok, akik nem rendelkeznek érettségivel, az első szakaszban ezt a végzettséget kell, hogy megszerezzék, mert enélkül a szakmai programba nem lehet belépni. A második fázisban a „szakmának” a megtanulása zajlik. Cél végső soron az, hogy a programban résztvevők OKJ-s (pedagógiai asszisztens) szakmai végzettséghez jussanak, amely egyrészt legitim helyzetet teremt számukra az intézményben, másrészt pedig lehetővé teszi a felsőfokú (főiskolai, egyetemi) tanulmányok elkezdését.
Felmerülhet az olvasóban, hogy vajon a számos, e célcsoportra irányuló kezdeményezéshez képest miben hozhat újdonságot ez a program? Úgy látjuk, hogy az elmúlt évtizedek gyakorlatával szemben, amely az érintett célcsoport esetében nem hozta meg a kívánt eredményt, ez az elgondolás más, mert pénzügyileg megalapozott garanciákat is tartalmazva reális alternatívát kínál. Az alternativitást két elem jelenti:
- A tanulás nem iskolai (tanórai) keretek között történik, hanem a pedagógusok tanulást irányító (mentoráló) tevékenysége révén, másrészt
- a korai lemorzsolódást meggátolandó, olyan vizsgáztatási szisztémát építünk a rendszerbe, amely a megszokottakhoz képest biztosítja azt a rugalmasságot, amellyel lehetségessé válik, hogy a vizsgára akkor kerüljön sor, amikor a tanuló felkészítése/felkészülése optimálisnak mondható.
A programot akkor tekinthetjük eredményesnek (noha a részt vevő személyek eredményessége önmagában is jelentős tényező számunkra), ha a képzési program és a működtetett rendszer a társadalom és gazdaság más területein is alkalmazhatóvá válik. Ez lehetővé teheti a több százezer hátrányos helyzetű, leszakadástól veszélyezett személy felzárkóztatását, integrációját, reintegrációját a munkaerőpiac világába.
A kötet anyaga a program első hat hónapjának az eseményeit, eredményeit tartalmazza, azt az időszakot, amely 2004 januárjában kezdődött és júniusban fejeződött be. Mindazt, ami ezt követően történik, a tervezett sorozat következő kötetében mutatjuk majd be.
A helyzetelemzés mellett rendkívül fontosnak tartjuk a kötetbe illesztett tanulmányokat, amelyek számos olyan tényezőre is felhívják (és ráirányítják) az Olvasó figyelmét, amelyek sok esetben messze túlmutatnak a szűk(ebb) értelemben vett oktatás/képzés világán.
Műfaját illetően eklektikus a kötet. A száraznak tetsző szakmai fejtegetéseket szubjektív hangvételű, érzelmekkel és indulatokkal telített interjúk/monológok teszik változatosabbá. Reményeink szerint ezeken a szövegeken keresztül tudjuk talán leginkább érzékeltetni azt világot, ami önmagában is indoklását adja annak, hogy miért jelent valódi kihívást e program minden résztvevő számára.
Köszönetnyilvánítás
Ahhoz, hogy e program elindulhasson, nélkülözhetetlen volt néhány személy hosszan tartó, saját idejüket nem kímélő, a cél iránt messzemenően elkötelezett tevékenysége. A program koncepciójának elfogadtatásában, a források megteremtésében meghatározó szerepet töltött be Szira Judit, az Oktatási Minisztérium munkatársa. A program résztvevőinek koordinációjában Újszászi Évának, az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány programkoordinátorának volt kulcsszerepe, míg a felmerülő jogi kérdések tisztázásában és megoldásában döntő módon Wolfné dr. Borsi Julianna, az OKI főigazgató-helyettese nyújtott segítséget. S végül, de nem utolsósorban, köszönet illeti Berki Juditot, akinek a háttérből nyújtott biztató támogatása nélkül a program nem válhatott volna olyanná, amilyennek elképzeltük.
|
