wadmin | 2009. jún. 17.

Szívósné Tóth Annamária

A hátrányos helyzetű tanulók iskolai kudarcainak csökkentésére irányuló intézeti szintű stratégiák

1. Bevezetés

Nyíregyháza Megyei Jogú Város – a maga mintegy 120 ezer helyi és nagyszámú városkörnyéki lakosával – minden tekintetben jó példa a címben jelzett probléma vizsgálatára. Iskolavárosként nagyszámú alsó- és középfokú intézményének (és még több óvodájának) fenntartásáról gondoskodik, de képviseltetik magukat az egyházi és a magán fenntartású oktatási intézmények is, a pedagógus(tovább)képzést pedig helyben, a növekvő létszámú és rohamosan fejlődő főiskola látja el.

A városban a hátrányos helyzetű gyermekek, fiatalok és felnőttek legkülönfélébb típusú csoportjai vannak jelen, és nem elhanyagolható arányú itt a roma népesség, de növekszik az egyéb etnikai kisebbség (kínai, ukrán, örmény, szlovák stb.) előfordulása is. Noha a kisebbségi lét önmagában nem jelent hátrányos helyzetet, az ebben a sajátos állapotban élő emberek (és gyermekeik) mégis nagyobb valószínűséggel sodródnak a pedagógiai-szociológiai szakzsargon által „3 H-snak”, „halmozottan hátrányos helyzetűnek” nevezett lét felé.

Ez a dolgozat a Nyíregyházán működő erre a célra szakosodott közoktatási intézmény sajátos módszereit, gyakorlatban használatos, bevált speciális megoldásait kívánja vázolni.1

2. A hátránykezelés tárgyai és alanyai

A problematikus tanulókkal kapcsolatos elfogadott és működtetett megoldás (a „lemorzsolódáson” = kimaradáson, átirányításon vagy inkább a „drop-out”-on túl) az erre a célra szakosodott iskolákban történő nevelés, oktatás. Ez az általánosan elterjedt módszer – minden szakmai-pedagógiai előnye ellenére – azt a súlyos terhet hordozza, hogy ezen iskolákban kulminálódik a hátrányok tömege. (Mondhatnánk, ez egyfajta szegregáció akkor is, ha nem etnikai alapon áll.)

Ha ezek az intézmények nemcsak „parkoltatni” akarják a tanulókat, hanem valóságos fejlesztő munkával kívánnak javítani tanulmányi helyzetükön, esélyt adni a hátrányok nélküli életkezdéshez, piacképes tudáshoz juttatni őket, sőt, alapot biztosítani az élethosszig tartó tanulásukhoz, akkor egyedi programokat, személyre szabott módszereket, egyéni haladási utakat kell kidolgozniuk. Ez akkor lehet a leginkább eredményes, ha a tanóra mellett áthatják, a tanulásba bevonják a tanulók egész iskolai és azon kívüli életét.

3. Óvoda, alapiskola

Ezen a szinten a város legtöbb hátrányosként nyilvántartható gyermeke a roma családokból kerül ki. Hosszú évek alatt sikeresnek mondható megoldást dolgozott ki és alkalmaz a Huszár-telep általános iskolája. Az iskolaköteles kor előtti gyermekeket (szüleikkel, nagyobb testvérükkel együtt) családias, szórakoztató programokon látja vendégül az iskola, ahol főként a szülők „nevelésén át” igyekeznek az iskolához közelebb hozni őket. Egyfelől azért is nagy szükség van erre, mert a gyermekek óvodába nem járnak (anyjuk nem dolgozik). Másfelől ez azért kulcsfontosságú, mert kutatási eredmények sora bizonyítja, hogy a szocializációs hátránynak meghatározó tényezője a család iskolához való viszonya (szorongó, ellenséges, lekezelő vagy elfogadó, tiszteletteljes, támogató és optimális esetben valódi partner).

Az első osztályokban kiscsoportos, egyéni, játékos foglalkozásokon a tanulást megelőző szocializációs modullal kezdődik az iskola, de – pályázati pénzekből, szponzoroktól – étkezési támogatást, tisztálkodási felszerelést, ingyenes tanszereket is adnak a rászorulóknak. A hiányzó, elkéső gyermekekért „házhoz megy” a tanító néni, hogy iskolába vigye. Ez az iskola a környék – túlnyomóan roma – lakosságának kulturális, közösségi centrumaként funkcionál és sokat tesz a művészeti nevelés érdekében, sikeresek a roma kultúrát bemutató, ápoló rendezvényei. Valójában apró, hétköznapi lépéseknek, a rugalmasság és a tolerancia prioritásának folytonos egymásutánja alkotja pedagógiájuk egyedi jellemzőit.

Munkájuk nehézségét fokozza, hogy a városrész lakossága (a szülők) körében különösen magas a munkanélküliség aránya, súlyos szegénységben élnek. Akinek sikerül kicsit előbbre jutni, azonnal elköltözik a komfortnélküli bérlakásból. Az általános iskola általában igyekszik „megtartani” minden tanulóját a nyolcadik osztály befejezéséig, a cél, hogy a tanuló lezárt általános iskolai végbizonyítványt kapjon.2

4. Alsó középfok, szakiskola

4.1. Bencs László Szakiskola

Nyíregyházán ez az iskola vállalta fel (sok más speciális képzésen túl) a nehezen haladó, az általános iskolákban túlkorossá vált, illetve a más középiskolába be nem jutott vagy lemorzsolódott, de többnyire még tanköteles tanulók nevelését. (Ezzel együtt kis létszámban még általános iskolai felnőttoktatást is folytatnak.) Ez az intézmény több évtizede látja el az ilyen és ehhez hasonló feladatokat (dolgozók általános iskolája, speciális szakiskola, túlkoros nyolcadikosok kisegítő iskolája stb.).

Tanulóik egy része többszörös évismétlő, olyanok, akik már elfelejtettek vagy soha nem is tudtak tanulni. Ezeknek a fiataloknak a tényleges tananyag megkezdése előtt felzárkóztató programot tartanak, hogy csak ezt követően lépjenek be a rendszeres oktatásba, mert előbb meg kell őket tanítani tanulni.

Az iskola pedagógusai mindannyian tudják, milyen veszély leselkedik az alapiskolát nem végzett, alacsony műveltségű fiatalokra. A „valahová tartozás” vágya rövid úton a drog, a bűnözés hálójába kergeti őket. Hiányos iskolai végzettségük (vannak 8 osztálynál kevesebbet végzettek is), hiányos műveltségi szintjük kiszolgáltatottá teszi őket. Felismerték, hogy eredményt a tanórákra való bekényszerítés útján nem érhetnek el. Ha az intézmény meg tudja teremteni a megfelelő, vonzó környezetet ahhoz, hogy a kötelező tanuláson kívül mással is foglalkozhassanak, rövid időn belül otthonra találnak az iskolában.

Ha segítő szakemberek (pszichológus, szociálpedagógus, szociális munkás) egyénileg, időbeli és formai kötöttségek nélkül foglalkoznak velük, vonzóvá válhat az iskola és ezzel együtt talán a tanulás is.

Sajnos ezek a fiatalok önmaguktól már nem képesek saját értékeik felismerésére. Ha a velük foglalkozók meg tudják teremteni az elfogadó, támogató légkört, ha a legkisebb eredményüket is elismerik, értékelik, hamar megtérül a beruházás. Időkeretet kell biztosítani számukra, hogy a tanórán kívüli (kulturális, sport és egyéb) iskolai tevékenységekbe is szervezetten bekapcsolódhassanak. Ezzel igen rövid idő alatt megváltozhat az iskolához való viszonyuk, javulhat teljesítményük.

Az iskola pedagógusai azt tűzték ki célul, hogy 10–15 fős osztályokat indíthassanak, hogy 30 fiatalra jusson egy pszichológus és szociálpedagógus. A tanárok lehetőséget kapjanak erre a célra irányuló pedagógus-továbbképzésre, a hátrányos helyzetű fiatalokkal való foglalkozás módszereinek a megismerésére. Megkeresték a hasonló intézményeket, hogy folyamatos tapasztalatcserét, ötletbörzét, módszervásárt folytassanak.

Majdnem egy évtizede iskolarendszeren kívüli szakmaoktatás formájában a halmozottan hátrányos helyzetű 9–10. osztályosok számára gyakorlati jellegű, alapszintű szakmai ismeretek oktatásával kezdték, és a törvények és jogszabályok útvesztőiben haladva (gyakran a „rendes” társiskolák gáncsoskodása közepette) lassan hivatalosan is elfogadott szakiskolává tudtak előlépni. Ez a szakképzési program napjainkban egyre több gyerek és szülő számára vonzó (bár jelen vannak még a negatív előítéletek is), mert az elméleti tudományokban gyengén teljesítő tanulók a gyakorlatban, a munkatevékenységben gyorsan sikeressé válnak, önbecsülésük nő, és ez pozitívan hat vissza a közismereti tantárgyakban elért eredményeikre.

Röviden és egyszerűen megfogalmazva módszerük „filozófiája”, alapja és célja:

Érezze jól magát a tanuló az iskolában, szeressen ott lenni!

A tanulók két év szakiskola után egy 10 osztályos általános végzettség és egy egyszerű szakma alapismereteinek birtokába jutnak. Szívesen alkalmazzák őket a város munkáltatói.

Ehhez azonban nem lett volna elég a kiváló program, sem a tanárok szakmai tudása, hiszen terveik minden elemének komoly – és elérhetetlennek tűnő – finanszírozási feltételei voltak. A Bencs László Szakiskola 1996-ban PHARE-pályázaton ért el először sikert, és ez fordulópontot hozott az iskola életében azzal, hogy a program megvalósításának anyagi feltételeit megteremtette. Azóta pályázatok során át kiemelkedő színvonalú számítógépparkot, szakképző kabinetek modern berendezését teremtették meg, és ezzel a hátrányos helyzetű tanulók nevelése-oktatása terén megvalósíthatóvá váltak fent vázolt terveik.

Ebből az iskolából is sok – egyre több – végzett tanuló jelenik meg a hátrányos helyzetűeket befogadó közoktatás következő lépcsőfokán, az érettségit adó középiskolában (a felnőttoktató gimnáziumban).

5. Középiskola (felnőttoktatás)

Bánki Donát Műszaki Középiskola Felnőttoktatási Gimnáziumi Tagozata

Alig-alig vitatható, hogy a felnőttek középiskolájába eleve csakis a hátrányos helyzetű tanulók kerülnek, mivel mindenki más „rendes” úton, a korosztályával egy időben leérettségizhetett.

Az utóbbi évtizedben a tanulók átlagéletkora csökkent (napjainkra ismét némi emelkedés mutatkozik), és így már nem elsősorban a munka mellett továbbtanuló felnőttek iskolája vagyunk, sokkal inkább a fiatal, későn érő, pályatévesztett vagy munkanélküli, a nappali iskolákból kisodródott, veszélyeztetett helyzetű, beilleszkedési zavarokkal küszködő fiatalok, a közoktatási rendszerünk hiányosságai (vagy családi, anyagi gondok) miatt kimaradt, sorozatos kudarcok traumáját elszenvedett tanulók utolsó lehetősége a felzárkózásra. Ma is, de régebben is voltak tanítványaink között testi fogyatékossággal, kommunikációs nehézségekkel küzdők, de olyanok is, akik alsóbb iskoláikat nem Magyarországon végezték. A tanulólétszámok adatsora a felnőttoktatási formák (esti, levelező, nappali munkarendű) iránti igény arányainak változására mutat rá, de arra is, hogy az iskola az igényekhez rugalmasan alkalmazkodva mindig felvállalja az új kihívásokat.

A beiskolázás nálunk nem egyszerű.

Úgy döntöttünk, hogy akkor maradunk összhangban pedagógiai hitvallásunkkal, tagozatunk szellemével és általában a felnőttoktatás célkitűzéseivel, ha a jelentkezőnek az oktatásba való belépése elé minél kevesebb akadályt állítunk, rugalmasan és nagy toleranciával, személyre szabottan jelöljük ki a számára optimálisnak tűnő belépési szintet és oktatási formát. Ily módon biztosítjuk az indulás sikerének esélyét, és a tanulmányok közben emeljük követelményeinket az elérendő cél, az érettségi szintjére.

Alkalmazzuk – a tanuló igényeinek és eddigi eredményeinek mérlegelésén túl – azt a törvényi előírást, hogy a tanuló jogosult az elvégzett évfolyam beszámításával folytatni tanulmányait, de az iskola különbözeti, szintfelmérő stb. vizsgához is kötheti a felvételét, vagy a tanuló saját kérésére, illetve az iskola javaslatára bármely évfolyamot meg is ismételheti.
A szakképzettek beiskolázásánál elsősorban a 10. osztályt, kivételesen a 11. osztályt, alapesetben a 9. osztályt ajánljuk fel az esti tagozaton. Nappali munkarendű osztályt a 11. évfolyamon, esetleg a 10. évfolyamon tervezünk indítani.

Alapelvünknek tekintjük továbbá, hogy „menet közben” is tudjunk másik utat, új lehetőséget ajánlani a tanulónak, ha tanulmányainak folytatása akadályba ütközik. (Pl. halasztott és előrehozott vizsga, vendégtanuló, modulrendszerű vizsgáztatás, nappali gimnáziummal való koordináció stb.)

Ezeket csak a tanulókkal foglalkozó szakemberek összehangolt munkájával lehet megvalósítani. A tanárokkal együtt nagy és fontos a feladata az iskolatitkárnak is, akivel elsőként találkozik a jelentkező és akivel ügyes-bajos dolgai során gyakran kerül össze. Így nálunk az iskolatitkár jelentős pedagógiai tényező, és mert helyzete folytán közvetlenebb tájékoztatást adhat, mint a tanárok, hozzá szorongás nélkül fordulnak gondjaikkal, sok apró ügy nála talál megoldást. A titkárság után jelentkezőnk (esetleg szülőjével) a tagozatvezetőhöz kerül, hogy személyre szabottan együtt döntsék el, milyen iskolai pályafutást tervezhetnek. Ennek az első beszélgetésnek a bátorító hangneme, a tanuló személye fontosságának hangsúlyozása, véleményének kikérése már a nevelési folyamat része. (Ez a találkozás meggyőzi arról, hogy problémájával máskor is van hová fordulnia.) Nagy súlyt fektetünk arra, hogy a szülő vagy a felnőtt tanuló mindig választ kapjon problémáira. Ennek kiemelt szerepe van a beiratkozásnál, nappaliról való átiratkozásnál. Ilyenkor a szülőt vagy a tanulót mindig személyesen fogadja az iskolatitkár és a tagozatvezető, és meghallgatásuk alapján döntik el az osztályba sorolást. Hangsúlyozzuk, hogy személyes gondjaikkal mindig keressenek meg bennünket, hogy optimális megoldást találjunk, hiszen oktatásrendszerünk mai változó állapotában – különösen a nálunk jelentkező réteg számára – az eligazodás nagyon nehéz.

Tantestületünk szerencsés összetételére alapozva célunk az is, hogy a jogilag deklarált „szabad tanárválasztás” lehetőségét a gyakorlatban minél jobban megközelítsük. Sajátos feladatunk ellátásához az évek során sikerült önálló felnőttoktatási tantestületet kialakítani és fenntartani olyan pedagógus-andragógus szakemberekből, akik erre elhivatottnak érzik magukat és akik erre a speciális területre készültek fel. Ez nem könnyű feladat, mert nincsenek e szakterületre kiképzett, egyetemi diplomával bíró tanárok, ellentmondásos a megítélésünk a kívülálló pályatársak részéről, nem szerencsés a munkaidő-beosztás stb.

Tanulóink szinte kivétel nélkül többé-kevésbé sérültek már valahol, önbizalmuk, önértékelésük, kritikai érzékük, igazságérzetük nem megfelelő mértékű, magatartásuk, viselkedésük a legkülönbözőbb irányú szélsőségeket mutatja. Ilyenkor a kiscsoportos, személyre szóló foglalkozással igyekszünk segíteni, bár ennek korlátot szabnak az elég magas osztálylétszámok. Tömbösített, korrepetálásszerű fakultatív foglalkozásokon kis létszámmal, kívánság szerinti formában fejlesztjük a nagyon gyengéket. Ezeknek az időpontját, hosszúságát is a tanulók kívánsága szerint határozzuk meg.

A tanórai kötöttségeket igyekszünk a lehető legnagyobb mértékben feloldani, kerüljük az iskolás formaságokat, a lekicsinylő, fölényeskedő tanári megnyilatkozásokat.

A szaktanárok, az osztályfőnök (szerepét a kerettanterv ellenére megtartottuk) bárhol és bármikor hajlandóak – nem csak iskolai – gondjaikat meghallgatni, kéréseik ügyében eljárni. Gyakori az órán és iskolán kívüli csoportos vagy egyéni feladat, melyet – csakis pozitívan – évközi értékelésüknél, év végi vizsgájuknál is figyelembe veszünk. Ha valakinek a tananyaghoz kapcsolható munkahelyi, otthoni tapasztalatai vannak, ebből házi dolgozat, „kiselőadás” formájában beszámolhat, amit értékelünk. Bármely önként vállalt munkát valamilyen módon feltétlenül „díjazunk”.

Noha a tanulók nagyobbrészt „jegycentrikusak” (azt tanulják, amiből osztályzatot kapnak), igyekszünk érdekes, szórakoztató, megszokottól eltérő formában a kötelezőn kívüli fontos ismereteket átadni (pontosabban rávezetni, felfedeztetni).

Az értékelés-osztályozás módszereit változatosan, rugalmasan, kíméletesen használjuk. Egyetlen pozitív akciót, produkciót, feladatvállalást sem hagyunk „jutalom” nélkül (ez nem okvetlenül érdemjegy).

Lehetőleg ugyanaz a szaktanár viszi végig a tantárgyat az osztályban, és ő is érettségiztet. Ennek egyfelől a tanulónak a tanár stílusához való alkalmazkodása, igényszintjének megismerése, másfelől – és itt ez a jelentősebb – a szaktanári felelősség, az elvégzett munka minőségének mérhetősége, visszajelzése miatt tulajdonítunk vagy jelentőséget.

Az osztályfőnöki megbízások kiosztásánál alapelv, hogy lehetőleg az osztályt mindvégig (de legalább a második évtől!) tanító tanár legyen az osztályfőnök. Az érettségi tantárgyakhoz nem kötődő, osztályozást nem igénylő tantervi modulok (egészségtan, életvitel, környezetvédelem, személyiségfejlesztés, és családjog, gyermek- és ifjúságvédelem, médiaismeret, a munka világa, munkakultúra, gazdálkodási alapok) átadására, továbbá a nevelési, szervezési és az adminisztrációs munkák egy részének elvégzésére megtartottuk ezt a megbízást. Nemcsak az osztályfőnöki órákon, hanem számos szabad (hely és idő tekintetében kötetlen) foglalkozáson történik ez a munka. Szintén nem tervezhető előre, és éppen ezért szinte „dokumentálhatatlan” munkája az osztályfőnöknek (és a szaktanároknak is) az egyéni beszélgetés, személyes foglalkozás, aminek pedig a fejlesztő, nevelő hatása minden másnál nagyobb.

A továbbképzési tervünk fontos eleme, hogy lehetőleg minden főállású felnőttoktató kolléga vegyen részt andragógiai továbbképzéseken. Emellett az általunk szervezett házi tanácskozások és a napi rendszerességű, szünetbeli spontán megbeszélések a legfontosabb információs csatornák.

Miként tagozatunk hitvallása is magában foglalja, a tárgyiasult szaktárgyi oktatásnál fontosabbnak tartjuk a tanuló teljes személyének formálását, nevelését. Lényegében ennek csak „ürügyéül szolgál” az ismeretek halmaza.

Jelentős alkalmak a tanórán kívüli ünnepek, rendezvények, közös tevékenységek, amelyeket – bár fontosnak tartunk – kötelezően nem tervezünk. (Úgy véljük, a kötelezőként való előírással automatikusan semlegesítenénk a cél pozitívumát.) Itt – miként előbb már taglaltuk – a pedagógus személyiségének, kisugárzásának van döntő szerepe.

Alapelveink megvalósításában (a rugalmasság, az átjárhatóság, az alternatívák biztosítása miatt) igen fontos szempont, hogy a különféle munkarendű osztályok között a tanulók áthelyezhetők legyenek, akár körülményeik változása, akár tanulmányi, fegyelmi (pl. a nappali munkarendű osztályban igazolatlan hiányzás) okok miatt. Minthogy a felnőttoktatás intézményei közötti iskolaváltás nem nagy számban fordul elő, leginkább saját iskolánkon belül, a tantervek időbeli párhuzamosságával meg tudjuk ezt oldani.

Beilleszkedési zavarok kezelése

Tanítványainknak olyan jelentős része küzd ilyen problémával, hogy minden iskolai tevékenységünk eleve magában hordozza ezt a feladatot is. Kiemeltebb mégis a nappali munkarendű osztályokba járóknál, ezért a kommunikáció tantárgy felvételével külön is próbáljuk kezelni e gondot, de magától értetődően az osztályfőnök és minden szaktanár legfőbb feladata is, kiváltképpen a kezdő évfolyamon és a (nagyon gyakori) újonnan érkező tanulókkal kapcsolatosan. Minden pedagógusnak kötelessége kiemelten ügyelni arra, hogy a tanuló elégtelen érdemjegye csakis a tanulmányi, tudásbeli hiányokat és soha nem a tanuló magatartását, meg nem felelő viselkedését, meg nem jelenését osztályozza. Az esti és levelező tagozaton sem lehet a negatív értékelés alapja a tanulónak az órákról való hiányzása. Az osztályozás nem lehet fegyelmező, büntető eszköz.

Tanulóink döntő többsége értelemszerűen nem egyetemi továbbtanulásra készülve iratkozik be hozzánk, tehát a felzárkóztatás, a hátrányok kezelése sokkal inkább leköti erőinket, mint a tehetségek támogatása. Mégis minden évfolyamon akad egy-két tehetséges, szorgalmas tanuló, aki a siker reményében jelentkezhet a felsőoktatásba. Kivételes támogatásban részesítjük őket – pl. plusz órákra járhatnak, egyénileg foglakozunk velük –, amit későbbi sikereik visszaigazoltak.

Szociális hátrányok kezelése

Minden vonatkozásban tekintettel vagyunk a tanulók szociális gondjaira, kerülünk minden költséges iskolai előírást (kötelező taneszközök), igényt, figyelünk a hátrányos helyzetűekre. Arra is ügyelünk, hogy a tanulók saját maguk se tegyenek társaikra anyagilag megterhelő kezdeményezéseket (tabló, bankett). A szociális támogatásra szoruló ifjúsági osztályosok rendszeres tankönyvtámogatásban részesülnek. Szerencsés újdonság, hogy Nyíregyháza Családsegítő Központjában az arra rászoruló tanulók ingyenes korrepetálást is kaphatnak.

Együttműködés az iskolai munka szereplői között

Az iskola, a tanár, a diák és (ifjúsági tagozaton) esetleg szülője közötti kapcsolattartás, együttműködés sajnos a mi „klienseink” esetében nagyon sok akadályba ütközik. Ez legtöbbször – és ilyenkor alig tehetünk valamit – a szülő érdektelenségét jelenti. Minden más esetben az osztályfőnökök, szaktanárok rendszeres és „permanens” fogadóórákon, szülői értekezleteken (évente 2–3 alkalommal) adnak tájékoztatást és tanácsot a szülőknek, amelyeken a tagozatvezető is részt vesz, de még az iskolatitkárnál (személyesen, telefonon) is érdeklődhetnek gyermekük felől, és nem ritkán az osztályfőnök otthonról, munkaszüneti napon is szívesen ad tájékoztatást. Ez gyakori a már „felnőttebb” tanulók esetében is. Az iskola céljához, az érettségihez közeledve újabb feladat az erre való felkészítésen túl a tanulók további életéhez, esetleg továbbtanulásához segítséget adni, mert a hátrányok egyik legfontosabbika, az információhiány is sújtja tanulóinkat. Néha kitöltjük a jelentkezési lapot, néha rábeszéljük egy reálisabb választásra a tanulót, néha felvesszük a kapcsolatot a főiskolával, néha egyszerűen csak bátorítjuk.

A településen alkalmazott, a tanulási sikerekhez és az iskolai kudarcok leküzdéséhez vezető megoldások, módszerek összefoglalása
Sorszám Program Rövid (módszertani) leírás
1. Intézményekre épülő tanulási útvonal biztosítása A különböző típusú intézmények közötti átjárhatóság és továbblépés kialakítása olyan speciális programok segítségével, amelyek alkalmasak lehetnek a lemorzsolódás, a kimaradás és az iskolai kudarc csökkentésére. Két kulcsfontosságú eleme van e tevékenységnek: 1. Az intézmények közötti szakmai (és strukturális) kooperáció megteremtése azonos cél érdekében, és 2. az intézményeken belüli speciális szakmai programok módszertanának egyeztetése, azonos szakmai „filozófiája”.
2. A problémát kezelni akaró koherens, településszintű finanszírozás biztosítása Kiemelt szerepet kap a finanszírozásban az az intézményi program, amely részt vesz és kooperál a partnerekkel a tanulókkal kapcsolatos hátránykompenzációban.
3. Intézményi szintű megoldások (óvoda, általános iskola, középiskola) Speciális foglalkozás a szülőkkel, speciális szakemberek bevonásával működtetett egyéni foglalkozások, kiscsoportok működtetése (10-15 fő), szervezett rendszeres tanórán kívüli programok, rendszeres szakmai továbbképzés a pedagógusok számára, gyakorlathoz közelítő, gyakorlatba ágyazott „elméleti oktatás”.

 

Tags: 
Prefix: 

A honlapon található adatbázisban lévő tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művek elektronikus továbbhasznosítását előzetes írásbeli engedélyéhez köti. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést kifejezetten megtiltja.