wadmin | 2009. jún. 17.

Mózes Gáborné

Hátrányos helyzetű tanulók iskolai kudarcainak csökkentésére irányuló iskolai (helyi szintű) stratégiák kidolgozása és alkalmazása

Tatabányai Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola

1. Helyzetértékelés

Iskolánk, a Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola Tatabánya–Kertváros lakótelepi részén épült 1985-ben. Családi házas övezet veszi körül, de a lakótelep – és így az iskola is – társadalmilag, gazdaságilag zárt, különálló egységet képez. A zömében tágas, szép összkomfortos lakásokba a város elavult, régi részeiből költöztettek ide lakókat. A lakótelepen óriási a fluktuáció. Magas a szakképzetlen, alacsony iskolázottságú, rendezetlen viszonyok között élő családok száma. A munkanélküliség, az anyagi ellehetetlenülés őket sújtotta a legjobban. Hiába a szép lakások, az otthoni életmód nem ad megfelelő mintát a cseperedő gyermekeknek (magas a tévénézésre mint az egyetlen otthoni szórakozásra fordított idő – kevés a gyermekek alvásideje; nem korszerűek, elégségesek a táplálkozási szokások). Ezt fokozza a város központjától, a művelődési intézményektől való földrajzi távolság is. A lakótelepen egy óvoda működik. Művelődésre, sportolásra, kikapcsolódásra alkalmas intézmény, hely nincs a lakótelepen – csak az iskola. Feltűnő a lakótelep befejezetlensége, elhanyagoltsága.

Megfogalmaztuk önmagunk számára a kérdést, hogy mit tekintünk iskolai kudarcnak? Erre az alábbi válaszaink születtek:

  • Ha a tanuló a képességéhez mérten alulteljesít.
  • Akár kis létszámú, akár normál osztályba utalt tanuló a tantervi minimumot nem tudja elsajátítani.
  • Átlagos képességű tanuló az átlagosnál jóval gyengébben teljesít.
  • Ha a tehetséges tanuló valamely területen átlagon felüli teljesítményre képes tehetségének kibontakoztatásához nem kap elegendő teret, lehetőséget.

2. Problémafeltárás

A rendszerbe lépő tanulók problémáinak megismerése, a tanulókkal való személyes találkozások meghatározó jelentőségűek.

  • Óvodai látogatások még óvodás korban a csoportfoglalkozásokon;
  • az iskola által szervezett játszóházi foglalkozásokon, ajándékműsorokon, előadásokon;
  • az óvodások számára szervezett számítógépes foglalkozások az informatikai szaktanteremben; meghívással egy-egy szabadidős programon való részvétel;
  • beszélgetés az ismerkedő szülői értekezleten – az iskola bemutatása élőben;
  • számos esetben augusztusban közös szülő–gyerek–pedagógus „ráhangoló tábort” szerveztünk, ahol az iskolai feladatokra történő közös felkészülés volt a cél.

Fontosnak tartjuk, hogy a tanulók képességeiről megszerezhető információk az iskola birtokába kerüljenek.

Az osztályok kialakítása után folytatódik – újrakezdődik – a tanulók megfigyelése: eltelt néhány hónap; megváltozott a helyszín; megváltoztak a társak; és végül megváltozott a „társadalmi elvárás” az iskolás tanulóval szemben.

A tanítónénik a megfigyelés tapasztalatai alapján megkérik az iskolai fejlesztő pedagógust a hatáskörébe tartozó vizsgálatok elvégzésére. Ezt az eredményt, valamint a korábbi tapasztalatokat egybevetve vesszük fel a kapcsolatot a Szakszolgálati Intézményekkel.

Az iskolának jó a kapcsolata a Nevelési Tanácsadóval, illetve a Szakértői Bizottsággal. Kölcsönös a nyitottság, a segítőkészség részükről, lehetőségeikhez mérten maximális, bár a gondozásbavételnek a távolság a legnagyobb akadálya. Sokkal több gyereknek kellene járnia a rehabilitációs foglalkozásokra, mint amennyien ténylegesen járnak.

Tatabánya Megyei Jogú Város Önkormányzata (a fenntartó) harmadik éve végezteti el a PREFER-mérést. Ennek eredményéről az alsó tagozatos szakmai munkaközösség egy foglalkozáson tájékoztatót hallgat meg (a mérést végző mérési szakember előadásában), illetve tájékoztatja erről a szülőket. E tájékoztatás nem csupán egyszerű tényközlés, hanem taktikai tanácsadás is – a szülőket minden esetben el kell látni megfelelő segítséggel, sok közülük eszköztelen, nem tudja, mit kezdjen a kapott információval. Őket is kell nevelni, tanítani.

Nem gyakran alkalmazott módszer – a mi gyengeségeink között sorakoztatható fel – a családlátogatás. Az itt megszerezhető információt nem pótolja semmi. A pedagógus a problémákkal küszködő családokban nem szívesen látott vendég (sok a negatív előítélet). Így ilyen kapcsolatfelvételt csak a legkritikusabb esetben, a Családsegítő Intézet munkatársaival, valamint a gyermek- és ifjúságvédelmi felelőssel közösen szervezünk.1

A Szakszolgálati Intézmények mérései alapján indokolttá vált a városban 4 általános iskolában kis létszámú osztály létrehozása, amit a fenntartó önkormányzat meg is tett.2 Ezek egyike a mi iskolánk, így ezt területi feladatként látjuk el (több általános iskola felvételi körzetét jelenti – nem fosztva meg a szülőt a szabad iskolaválasztás jogától).

3. Hátránykompenzáció az iskolában

A ránk bízott tanulók 63%-a egész napját az iskolában tölti. Hogy valósul meg a felzárkóztatás-fejlesztés?

Meghatározó jelentősége van ebben az iskolaotthonnak. A tanórák, a felkészülés, a fejlesztő és szabadidős foglalkozások ritmusa biztosítja a tanulók számára a változatos tevékenykedtetést, a tanórák merev rendjének rugalmas kezelését – különösen a szoktatás időszakában.

A felzárkóztatás, a tanórai differenciálás előfeltétele az önálló munka, tehát elsőként meg kell tanítani a tanulókat önállóan dolgozni.

Mind a napköziben, mind az iskolaotthonban a fedett órákon (hagyományos korrepetálás – napközis órával párban) a tantárgycsoportokat tanító pedagógus kevesebb tanulóval tud foglalkozni – a kisebb létszámú csoportok a hatékonyságot növelhetik.

A tanulók egész heti rendjébe szervesen illeszkedik a fejlesztő pedagógus egy-két alkalommal történő speciális foglalkozása, amely az adott tanulók (1–3–5 fő) „betegségének gyógyítására irányul”.

Megbízásos jogviszonnyal heti 2x2 órában logopédus is kijár az iskolánkba, azokat fejleszti, akiknél nem számíthatunk arra, hogy bejárnak logopédiai foglalkozásokra (vagy a buszköltséget nem tudja a szülő felvállalni, vagy időben nem tudja vállalni a többműszakos munkabeosztás miatt, vagy a rendetlensége, életvitele miatt nem látjuk biztosítottnak a szükséges részvételt).

Szabadidőben a főszerep a játéktevékenységnek jut. A személyiségfejlesztés területén nélkülözhetetlen ez, mert a szülőktől nem tanultak meg játszani, nem ismerik a tevékenység örömét, nem tanultak meg szabályokat megfogalmazni, azokat alkalmazni stb.

A szervezett színházlátogatások alkalmával közös színházi élményhez juttatjuk a gyerekeket (van, aki most hagyja el először Kertvárost, a kerületen kívül még nem járt 7–8 éves koráig); megismerik és gyakorolják az ottani kulturált viselkedést; a bérlet megvásárlásához pályázati pénzzel tudtunk segítséget nyújtani.

Hagyományos diák-önkormányzati rendezvényeink közösségalakító, -erősítő, valamint ünnepélyeink értékközvetítő szerepe nélkülözhetetlen.

Fontos terület iskolánkban a tehetséggondozás is. A szakkörök működtetése – elengedhetetlen eszköze a motivációnak. Számos, nem tantárgyi jellegű szakkör (fafaragó, furulya – kezdő, haladó –, újságíró, játék, dráma) működtetésével biztosítjuk mindazt a tevékenységkínálatot, amellyel a tanulók látókörét szélesítjük.

A versenydélutánok a versenyekre való felkészítéseket szolgálják, pl.: valós versenyfeladatokkal versenyhelyzet imitálása; levelezős és egyéb városi versenyeken való részvétel, ahol a nevezési díjakat esetenként az iskola alapítványa átvállalja.

Csoportbontásban az informatika-technika csoportok és az angol-német nyelvet tanulók részesülnek.

A fejlesztő területre nem kerülhet bárki a pedagógusok közül. Új dolgozó felvételekor az elbeszélgetésnél, a személyes találkozáskor, az iskola bemutatásakor kiderül a leendő kolléga affinitása az iskola problémáihoz.

Az iskola törzsállományú dolgozói közül az alsó tagozaton a tanulási kudarccal küzdő gyerekek nevelésére, oktatására felkészült nevelők munkájának segítésére munkaközösséget alakítottunk. A munkaközösség nyitott, a foglalkozásokon bárki részt vehet.

Azok a pedagógusok, akik ezekben az osztályokban osztályfőnökséget, iskolaotthonos, napközis feladatokat vállalnak, a részükre fizethető pótlékban részesülnek.

A pedagógusok munkájának értékelésekor, minősítésekor e tevékenység ugyanolyan mértékben kerül elismerésre, mint a tehetségesek versenyeztetésekor az elért eredmény arányában adott elismerés.

Nélkülözhetetlennek tartjuk a területen dolgozók továbbképzését. Az újabb szakképesítés megszerzésében a nyelvi, informatikai képzéseken túl eddig szinte valamennyi igényt támogatni tudtunk.

A pedagógusok igényei között a szükségszerűségtől függetlenül megjelentek a szakvizsga megszerzésére irányuló képzések is.3

A szülőkkel hagyományos formákban rendszeresen és alkalmanként történik a kapcsolattartás. A munkánknak legsarkalatosabb pontja, hogy a nevelő-oktató munkánk folyamatában a három közvetlenül érintett félből szinte mindig csak kettő van jelen (otthon: szülő–gyerek; iskolában: pedagógus–gyerek és szülő–pedagógus), a harmadik közvetett információkra kénytelen hagyatkozni.

Az iskolai fogadóórákon van a legtöbb lehetőség a közvetlen információszerzésre. Személyre szólóan tudjuk fogadni és adni az információkat. Nem mindig vagyunk fogadóképesek a kapható információkra, pedig nagyon fontos lenne ez a felsőbb évfolyamokon is.

Nyílt órák, bemutató foglalkozások alkalmával egy kicsit szépítve pillanthat bele a szülő az iskolai munkába. Ezen alkalmak kínálnak lehetőséget a „hármas” találkozásra, de kevesek ahhoz, hogy a mindennapjainkba teljességgel beleláthassanak – a bizalom építésének azonban fontos építőkövei, hiszen azt kell kivívni, hogy hosszú távon hitelesek legyünk.4

Iskolánk tágas, világos, 25-30 tanuló befogadására alkalmas tantermekkel rendelkezik. A kis létszámú osztályok is ilyen tanteremben dolgoznak, így a szükséges mozgástér nekik is biztosított. A (fizikai, művészeti, számítástechnikai) szaktantermeken kívül tágas könyvár, fejlesztőszoba, aula áll rendelkezésünkre a fenti tevékenységek megvalósításához.

A tantervi változások, változtatások következtében a tankönyvek biztosítása a központi támogatások felhasználásával folyamatosan igen nagy arányú pénzkiáramlással járt és jár évek óta. A beszerzett tankönyveket újabb kiadás, átszerkesztés miatt (minimális változtatás) évről évre le kellett selejtezni – nem használódtak el, de a módosítás miatt nem használhatók. Felmenő rendszerben igyekszünk ugyanazon tankönyvcsaládot használni. A tantervkészítéskor a tartalmi követelményeket szem előtt tartva, a nyelvezetében érthető, segédeszközeiben alkalmas tankönyvcsaládokat választottunk. A munkafüzetek, felmérők megrendelésekor mérlegeljük, hogy valóban szükségesek vagy fénymásolással pótolhatók-e? A fejlesztő foglalkozásokhoz használt feladatlapok kizárólag fénymásolással készülnek – ezek a könyvek nagyon drágák, egy-egy tanulónak nincs szüksége a teljes kötött példányra, így elegendő a könyvtári tanári példány.

Egy pályázat segítségével néhány évig lehetőségünk volt a busszal bejáró tanulóink bérleteinek megvásárlásához hozzájárulni.

4. Összegzés

Azok a megoldások, amelyekről úgy véljük, hogy eredményesek lehetnek a tanulói kudarcok csökkentésében:

  • Az új tantervi követelményeket felmenő rendszerben folyamatosan lebontjuk és a továbbhaladáshoz szükséges minimumot pontosan meghatározzuk.
  • Csoportra és egyénre szabott fejlesztőprogramokat dolgozunk ki és alkalmazunk a tantárgyak tanmeneteibe építve.
  • Tanulói segítőrendszert (tanulópárok, kiscsoportok) hozunk létre.
  • Fontosnak tartjuk az állandó pozitív megerősítés (jutalmazás) szerepét, alkalmazását.
  • Belső gondozói rendszert (mint a tanórai folyamatok minőségének fejlesztését) adaptáltunk és a holland minta alapján a tanulókról szerzett információkat, dokumentumokat a fejlesztés minőségének javításához nyilvántartjuk.

Az iskola pedagógusai (akik „csinálják” a pedagógiát) alkotta tantestület szellemi energiái, felkészültsége, problémaérzékenysége, rugalmassága és hivatásszeretete által képes arra, hogy válaszokat keressen és találjon a felmerülő problémák megoldására. Mindezt úgy tudja megvalósítani, hogy olyan tulajdonságokat, képességeket hordoz magában, amelyeket személyes példájával, szeretettel „tanít” – segítő, türelmes, toleráns, elfogadó, következetes.

Tags: 
Prefix: 

A honlapon található adatbázisban lévő tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művek elektronikus továbbhasznosítását előzetes írásbeli engedélyéhez köti. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést kifejezetten megtiltja.