wadmin | 2009. jún. 17.

Haas Mária

„Még egy esélyt!”

Alternatív Általános Iskola, Veszprém

1. Néhány szó az iskoláról

1.1. Az iskola diákjai

Ebben az általános iskolában a nappali képzési rendben az általános iskolákból kiöregedett, de még tanköteles korú gyerekekkel foglalkozunk. A pedagógiai munka egyik célja a felzárkóztatás. Az iskola tanulóinak a többségét sokszor meg kell tanítani olvasni, számolni és írni. Ezenkívül az általános iskolai követelményeknek is meg kell felelniük, tehát egyéb, a továbblépéshez szükséges tárgyakat is oktatni kell számukra.

Fontos megjegyezni, hogy ezek a gyerekek nem szellemileg maradtak el társaiktól, hanem elsősorban szociálisan hátrányos helyzetük miatt deviánsnak nyilvánították őket eredeti iskoláikban.

Ebben az iskolában az az esély adatik meg számukra, hogy hasonló sorsú társaik körében elsajátítsák azt az ismeretanyagot, amit egy általános iskolát végzett tanulónak „előírtan” tudnia kell.

1.2. Az iskolában dolgozó pedagógusok

Az iskolát a helyi önkormányzat tartja fenn. Az iskola vezetősége két főből áll. Az igazgató egyetemi, a helyettese főiskolai végzettséggel rendelkezik.

A tanárok közötti kommunikációt intenzív, sűrű információcsere jellemzi. Ennek az az előnye, hogy a tanárok egyenrangú partnerként dolgoz(hat)nak egymás mellett.

A pedagógusok közvetlen és szabad kommunikációja elengedhetetlen ebben az iskolában, mert a diákok napi hangulata teljesen megváltoztathatja a tervezett napirendet. Mivel mindig a kialakult helyzethez igazodnak és alkalmazkodnak az oktatók, ezért az egész rendszer hallatlanul rugalmassá vál(ha)t(ott). Az oktatók hozzáállását meghatározza, hogy tisztában vannak azzal, hogy az általuk tanított gyerekek „nehéz esetek”. Olyanok, akik egyéb általános iskolákból kerültek ki, mert ott nem bírtak beilleszkedni az iskola közösségébe és az ismeretanyagot sem tudták „minimálisan” elsajátítani.

A gyerekeket ezért itt külön-külön kell kezelni, mert sokszor éppen a csoport jelenléte az, ami gátolja őket a kommunikációban. Az iskola rendszere is erre épül, azaz rendkívül rugalmas és minden program egyénre szabott.

1.3. Az iskola

Szakmai ellenőrzés intézményesen (külső szakértők bevonásával) egyelőre nem létezik, de az oktatókat az oktatói és pedagógiai, nevelői munka alapján mégiscsak (meg)jutalmazzák. Ennek az óralátogatások, illetve a gyerekek sokszor nagyon látványos fejlődése az alapja.

Az iskola rendszeresen készít pályázatokat. Ezek túlnyomórészt eszközbeszerzési pályázatok, amelyek általában sikeresek, és elsősorban a számítógéppark korszerűsítésére irányulnak.

Volt egy sikeres programfinanszírozási pályázatunk is Észbontó címmel. Ebben a programban azokat a hiányosságokat pótolták a gyerekek, amiket a családban már meg kellett volna tanulniuk, így:

  • a kommunikációs készséget,
  • a beszédfejlesztést,
  • a játékosságot,
  • a logikát,
  • a viselkedéskultúrát és
  • az intelligenciajátékokat.

A fenntartó önkormányzattal jó kapcsolata van az iskolának. A közelmúltban újították fel azt az épületet, amelyben működik az intézmény, az oktatók elégedettek az állapotával. „Bármit kérünk, a feltételeket, amenynyire tudják, biztosítják nekünk.”

1.4. Az iskola külső kapcsolatai

Tekintettel a fiatalkorú tanköteles diákokra, eddig nem volt kapcsolatunk a helyi munkaügyi szervezettel, de most kezdeményezzük a kapcsolatfelvételt. A felnőttképzési programon keresztül szeretnénk kapcsolatba lépni velük. Az eddigi sikertelen próbálkozásoknak az okát a munkaügyi szervezetben látjuk. Szintén a közeljövőben tervezzük a kapcsolatfelvételt a helyi cigányönkormányzattal egy roma program kapcsán.

Jelenleg kapcsolatot tartunk fent a Családsegítő Központtal, a gyámhatósággal és a Drogambulanciával.

A debreceni hasonló iskolával van kialakított kapcsolatunk. A helyi általános iskolákkal szoros és jó az együttműködés, különösen a pedagógusokkal, akiktől a tanulóik érkeznek.

Meg kell még említeni, hogy rendszeres kapcsolat van a pedagógusok és a gyerekek szülei között. A kapcsolatépítés célja, hogy „egy elszakadt szálat újravarrjanak” az iskola és a családok, a gyerekek otthona között. Ezeknek a találkozásoknak nem az a célja, hogy elmondják a szülőknek, mennyire fegyelmezetlenek vagy gyengén teljesítenek gyerekeik. A rendhagyó fogadóórákon mindig hárman vannak jelen: a tanár, a gyerek és a szülő. Így lehetőség nyílik tisztázni a félreértéseket, és a gyerek is hallja, hogy miket mond a tanár róla. Az iskolában ennek napról napra látható pozitív hatása van, mert a gyerek érti, hogy a javát akarják. Részesévé teszik a kommunikációnak, tulajdonképpen felnőttként kezelik, ezért könynyebben magáévá tudja tenni azt a célt, hogy tanuljon, beilleszkedjen a közösségbe. Ezzel a háromoldalú beszélgetéssel egyértelművé válik a tanulók számára, hogy nem ferdíthetik el a valóságot egyik helyen sem. A médiával kialakított kapcsolat is jó. Gyakran jelenik meg cikk az iskoláról, és mindig kiemelik az esélyteremtő munkát.

2. A követelményekről

A követelmények ugyanazok, mint a többi általános iskolában. Az eredmények azonban más minőségben jelentkeznek, hiszen (szinte) mindenki tanulási zavarral, diszlexiával, diszgráfiával vagy diskalkuliával érkezik az alternatív iskolába. Például: magyarból éppen hogy megbukik vagy kettes az eredménye, idegen nyelvből teljesen sikertelen. Itt megemelt óraszámban tanulja a magyart, a történelmet, a matematikát. Kiscsoportos osztályok vannak, maximum 15 fővel, tehát több idő jut arra, hogy egyénileg is foglalkozzanak a gyerekekkel az órán, és ettől nő a tanulásba vetett hitük.

A többi iskolának ez nagyon jó, mert tudják, hogy ha egy tanköteles korú gyerek, aki már túlkoros és abban a közegben nem kezelhető, akkor van egy intézmény, ahova sikerrel átemelhető. Nem törik meg a gyerek jövője, tehát az iskolák építenek az alternatív általános iskolára.

A korábban az iskolába járt diákok később is gyakran visszajárnak, hogy beszámoljanak sikereikről. Ezeket a példákat aztán felhasználja az iskola vezetése, hogy a mindenkori tanulók előtt bemutassa, hogy lehetséges sikereket elérni. „Az iskolánkat úgy hirdetjük a városi és a megyei újságban, mint a még egy esély iskoláját.”

3. Konfliktusok és problémák

Az iskolában kialakuló konfliktusok nagyon esetlegesek. Éppen a gyerekek labilis helyzetéből adódóan kiszámíthatatlan, hogy mikor melyik gyerek viszi be az iskolába valamely otthoni, megoldatlan problémáját. Ezért a konfliktusok kezelése, megelőzése rendkívüli körültekintést és figyelmet igényel a pedagógusok részéről. A figyelemhez pedig gyakori személyes kommunikáción alapuló szoros kapcsolat szükséges. Észre kell venni, ha egy gyerek magába roskad, ha félrevonul a folyosón. Erre nem lehet általános, minden helyzetre alkalmas receptet adni. A speciális szakértelemnek itt van (lesz) különös jelentősége.

4. A módszerekről

A tanulásban mutatkozó esetleges lemaradásokat az órák után, délutáni tanulószoba keretében külön-külön, személyre szabott foglalkozással próbálják meg behozni a pedagógusok. Sokat segítene a helyzeten, ha az órák többségén már megvalósult volna a differenciált óravezetés, ám ez eddig még csak a testnevelés és a technika tantárgy esetében realitás. A közeljövőben tervezik a számítástechnika és az idegen nyelvi képzés területein is bevezetni ezt a módszert.

Az iskola életében kulcsszerepe van a fejlesztő pedagógiával, a tanulási kudarcok leküzdésével kapcsolatos szakmai programoknak. Minden pedagógus azonos célja, hogy saját tantárgyából az év elején feltérképezze, hogy melyik diák milyen szintű elmaradásban van. Aztán személyes megbeszélések során a tanulóval tisztázza, hogy az év végéig meddig szeretne eljutni, így a gyerekek saját céljuknak is tekintik, hogy tanuljanak, fejlődjenek. Nagyon fontos, hogy ez a felmérés és beszélgetés egyénileg történik, tehát nem teszik ki a gyerekeket a csoport előtti bizonyításnak, szereplésnek.

Az év folyamán jelentkező lemaradásokat is folyamatosan figyelemmel kísérik a pedagógusok, ahogyan az esetleges különösen jó fejlődést is. Ilyenkor a fejlődő gyerekkel is külön foglalkoznak, egyéni feladatokat adnak neki. Éppen az az egyik általánosan kiemelhető módszere ennek az oktatásnak, hogy egyénenként jelölik ki a célokat és a teljesítményt is, az egyént a képességeihez mérten értékelik.

A gyerek és az iskola között tulajdonképpen egyfajta szerződés köttetik, amelyben feljegyzik, hogy hol tart a diák, és év végéig meddig szeretne, kellene eljutnia. Erre egy szerződésfüzetet is rendszeresítenek, amelybe azonban minden magatartásbeli problémát is feljegyeznek. Amikor alkalmanként ezt hármasban visszanézik, tehát a gyerek, a szülő és a pedagógus, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy mikor milyen problémákkal küszködött a tanuló. Ezeknek a beszélgetéseknek az eredménye, hogy a diákkal közösen megállapodnak abban, hogy min fog változtatni. Ez nagyon fontos pontja ennek a pedagógiai munkának, mert a gyerek szembesül tetteivel, és saját elhatározásává válik a helytelen viselkedésén változtatni.

A szerződésfüzetben természetesen a diák pozitív elmozdulásait is feljegyzik, így minden alkalommal mérleget tud készíteni. Nem érzi kiszolgáltatva magát a tanár szubjektív ítélkezésének. Amikor pedig megszaporodnak a pozitív bejegyzések a füzetben, akkor a szülő „egyszer csak rájön, hogy ezt a gyereket néha dicsérik is”. Utána pedig már maga a szülő kezdeményezi a kapcsolatfelvételt az iskolával, mert már nem érzi rosszul magát, hogy mindig csak rosszat hall a gyerekéről.

Ily módon ez a technika képes a szülőt is aktivizálni a gyermek nevelésében. Elkezd többet törődni gyermekével, ami önmagában is serkentőleg hat ezekre a gyerekekre. A legtöbbször éppen az az oka a diákok eredeti deviáns viselkedésének, hogy szüleik, családjaik szociális helyzetük miatt nem foglalkoznak gyermekeikkel kellő mértékben.

5. Összegzés

A hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatásának sikerét úgy fogalmazhatjuk meg, hogy a gyerekeket egyéni programmal kell ellátni. Fontos, hogy ezt a programot tulajdonképpen vele együtt kell összeállítani, az ő egyéni képességeinek és hiányosságainak ismeretében. Kulcsszerepe lehet egy szerződésnek, amelyet a tanár és ő kötnek meghatározott időre, amiben a diák vállalja, hogy min szeretne változtatni.

Az iskolában alkalmazott, a tanulási sikerekhez és az iskolai kudarcok leküzdéséhez vezető megoldások, módszerek összefoglalása
Sorszám Program Rövid (módszertani) leírás
Az esettanulmányokhoz kapcsolódó táblázatos összefoglalásokat a kötet szerkesztője készítette.
1. A belépő tanulók felzárkóztatása A program célja a tanulók olvasás-írás-számolás terén mutatkozó hiányosságainak feltérképezése és pótlása (tantárgyi szintfelmérés)
2. Egyénre szabott speciális programok 1. Az egyéni foglalkozásokra épített speciális, a tanuló beilleszkedését elősegítő kommunikáció kialakítása tanárok-tanulók között
2. Speciális, egyénre szabott „tripartid fogadóórák„ megszervezése a szülő-tanuló-pedagógus részvételével
3. A tanulóval közösen kialakított haladási ütemterv készítése és „szerződésben„ történő rögzítése
3. A sikereket elősegítő iskolai és tanórai szintű programok 1. Kiscsoportokban (max. 15 fő) történő tanítás
2. Differenciált, az egyéni képességeket figyelembe vevő óravezetés
3. Emelt óraszám biztosítása magyar, történelem és matematika tantárgyakból

 

Tags: 
Prefix: 

A honlapon található adatbázisban lévő tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művek elektronikus továbbhasznosítását előzetes írásbeli engedélyéhez köti. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést kifejezetten megtiltja.