wadmin | 2009. jún. 17.

Nagy Lajos

Egy alfabetizációs program szerepe a felnőttek oktatásában

Rosti Pál Középiskola, Dunaújváros

1. Bevezetés

Az iskola tantestülete arra vállalkozott, hogy a Pálhalmai Országos Büntetés-végrehajtó Intézetben jogerős szabadságvesztés-büntetésüket töltő, roma etnikumhoz tartozó fiatal felnőtt férfiak, illetve nők populációjából 15-15 főt megtanít írni, olvasni, illetve az alapvető számtani-mértani műveletekre. Előzetesen a kiválasztott személyeket speciális pszichológiai, gyógypedagógiai módszerekkel felmértük. Megvizsgáltuk, hogy melyek azok a pszichikai és részképességzavarok, gátak, amelyeket ki kell küszöbölni, illetve amelyeket specifikusan fejleszteni kell ahhoz, hogy vállalkozásunk eredményes legyen.

A kriminális személyiségzavarokhoz hasonlóan a neurotikus deviációkat elsősorban megelőzni kell. Mind a prevenció, mind a beavatkozás, mind az utógondozás szempontjából érvényes és irányadó az a gondolat: ha a körülmények formálják az embert, akkor a körülményeket kell emberiessé formálni.1

2. A program

Csapatunk a pedagógiai programot két lépcsőben kívánta megvalósítani. Az első szakaszban a szintrehozó, iskola-előkészítő program keretében a pszichológiai vizsgálatok eredményére építve a korrekciós, rehabilitációs munka folyt, speciális gyógypedagógiai, pszichopedagógiai eszközök bevonásával. Miután a tanulók differenciált, személyre szabott felkészítése megtörtént, következett a tényleges pedagógiai tevékenység, az írni-olvasni tanulás, az oktatás.

Az előkészítő munka első fázisában a pszichológiai vizsgálatokat megelőzően azt kellett rögzítenünk, melyek azon területek, amelyeket feltérképezni akarunk. Ezt követheti a tesztbattéria, az eljárások összeállítása.

Mindenképpen szükségesnek láttuk az intelligenciát, esetlegesen a deficit mértékét mérni. A képzés eredményessége szempontjából ugyanis elengedhetetlen egy szint, amely a sikerességet garantálja. Szükségesnek tartottuk továbbá az egységes haladás érdekében a populáció e szempontú homogenitását.2 A kapott eredmények mind a nők, mind a férfiak esetében rendkívül alacsony értékekről tanúskodtak. Néhány kivételtől eltekintve ezek a kritikus határ (IQ 70) alatt, a debilitás övezetében voltak, tehát intelligencia-deficitről beszélhetünk. Ez esetben véleményem szerint ez a deficit – többségében – következményes, hiszen a kiválasztott populáció tagjai a roma szubkultúra azon rétegéből kerültek ki, akik vagy nem is ismerték családjukat (szüleik még egészen kicsi korukban elhagyták őket), vagy a környezet, család önmaga is deviációt közvetített az egyén számára. Így a hozott értékekre nem vagy csak nagyon csekély mértékben számíthattunk.

Az eredményes oktatás érdekében úgy éreztük, feltétlenül meg kell mérnünk a figyelemkoncentrációt, illetve ezek tartósságát, flexibilitását. Ehhez a PIERON papír-ceruza teszteljárást alkalmaztuk.

Az előzetes várakozásoknak megfelelően azt az eredményt kaptuk, hogy a vizsgált személyek (v.sz.) figyelmének terjedelme – kivétel nélkül – igen csekély, de ami további gondot jelenthet a későbbi munkában, hogy annak koncentrációjával és pontosságával is komoly gondok vannak. Az elvégzett tesztfeladatok alapján érzésünk beigazolódott, hiszen a nagymérvű pontatlanságból figyelemkoncentrációs problémákra következtethettünk. E próbában a nemek között nem volt jelentős teljesítménykülönbség. Természetesen ennek a részterületnek a fejlesztése elengedhetetlen az eredményes oktatói munkához, a sikeres tanulói tevékenységhez.

A vizsgált személy mentális állapotának vizuális megjelenítésére a dinamikus rajzvizsgálatot – DRV – alkalmaztuk. A vizsgálandó személyekkel embert rajzoltattunk, ezt meghatározott időközökben megismételtettünk.3

Az alakábrázolásra való képtelenséget (idiotizmus) nem tapasztaltuk, azt viszont több esetben, sőt ismétlődő jelleggel, hogy pálcika emberkéket rajzoltak. Ilyet szívesen készítenek az introvertált, bezárkózó személyek, esetleg szenvedélybetegek, ami egyértelműen infantilis személyiségjegy. Több ízben láttunk karikavonal, illetve kettős vonalú sémát, amelyek szintén kissé infantilis személyiségszerkezetre engednek következtetni.

Az esetek mintegy 30–40%-ában találkoztunk az ún. „szubrealisztikus szinttel”, amely viszonylag gyengébb értelmi színvonalra utal. Mintegy 15–20%-ban tapasztaltunk lényeges eltérést a nemek szerinti teljesítményben.

A személyiségfejlődés kriminális, disszociális típusú zavarának fő jellemzője túlnyomórészt a beilleszkedési, alkalmazkodási, viselkedési és teljesítményzavarokkal megjelenő érzelmi-akarati funkciók részleges, illetve súlyos mértékű károsodása.

A tanítási folyamat során tehát feltétlenül számolni kellett az érzelmi élet labilitásával, az emocionális funkciók sérülésével, az akarati tényezők hibás funkcionálásával. A személyek többségénél pedig a szocializáció, illetve perszonalizáció olyan hibáival, melyek ezt a folyamatot befolyásolták. Ennek következtében a személyiség disszociális fejlődési irányba tért el. Tehát a pedagógiai munkánk során ennek korrekciójára is gondolnunk kellett.

A teljesítmény- és viselkedészavar okaként – az esetek döntő többségében – a szűkebb családi vagy társadalmi környezetben ható pszichológiai, szociális ártalmakat, valamint az ún. miliő-ártalmakat tudhatjuk.

Ezek mellett szinte mindig megtalálható az érzelmi funkciók sérülése. A sérülés mértékét tekintve a nemek szerinti megoszlásban a női csoport mutatta – patológiai mértékét tekintve – a súlyosabb fokot. Ők tűnnek frusztráltabbaknak, de egyidejűleg ők akartak jobban megfelelni is. A sikerélményt is ők kívánták nagyobb mértékben. Ezt a különbséget a családtól, a gyerekeiktől való kényszerű elszakítottsággal, az izolációval magyarázhatjuk. Az elkészített „családrajzok” is azt mutatják, hogy a nők a munkáikon a gyerekeiket helyezték a központi helyre, középre, míg a férfiak rajzain összevisszaság, kuszaság tapasztalható. Ők ezzel a feladattal nehezen tudtak megbirkózni. Többségük esetében nem is tapasztalható kialakult realisztikus családkép.

A differenciáldiagnosztikai vizsgálatok után a gyógypedagógiai korrekció, a felzárkóztató terápiás tevékenység következett.

A képességvizsgálatok, valamint a pszichológus diagnosztikus értékelő véleménye alapján létrehoztuk első PHARE-osztályunkat, ahol 2001 júliusában megkezdtük a munkát az előkészítő osztályokban.

A további részképesség-vizsgálatok elvégzése után, valamint a gyógypedagógus munkatársunk tájékozódó felmérését követően kialakult a végleges osztálylétszám: 15 fő, amely a leggyengébb tanulókból tevődött össze.

Az elvégzett felmérések alapján kiemelt fejlesztési területként jelentkeztek a következő

  • téri orientáció
  • szókincs
  • szerialitás
  • auditív-vizuális emlékezet
  • alak-háttér differenciálás
  • finommotorika, kézügyesség
  • helyes ceruzafogás
  • térbeli irányok helyes használata

Két hónapon keresztül jószerint minden nap folyt a tanulók képességfejlesztő terápiája, hogy szeptemberre sikerüljön az alapvető készségek szintrehozása, amely az írás-olvasás elsajátításához alapvetően szükséges.

Az előkészítő időszakban elvégzett gyakorlatok elkülöníthetőek voltak, azonban a tréningprogram szerkezeti rendjében önálló egységet alkottak. A komplexitás és a fokozatos nehezedés elvét követték a pedagógusok.

Az oktatás specifikus jellege többek között abban rejlett, hogy felnőtt emberek számára kellett olyan feladatsorokat, fejlesztő programokat kidolgozni, amelyek ezidáig csak gyermekek részére készültek.

Fejlesztő terápiánk kiemelt területe volt a finommozgások fejlesztése:

  • ujjtornagyakorlatok
  • apró tárgyak szétválogatása, csoportosítása (gombok, bab, lencse, kukorica)
  • mértani síkidomokból ritmikus sorok alkotása
  • tépés, gyűrés, vágás, ragasztás
  • mintázás
  • gyufaszálból különféle formák, alakzatok készítése
  • festés technikájának a gyakorlása, a színek ismerete
  • különféle nyomatok, viaszkarc készítése
  • fantáziakép alkotása

Az auditív emlékezet fejlesztésére is figyelmet kellett fordítanunk, pl. rövid szavak, verssorok, mondatok, történetek visszamondásával.

A vizuális emlékezet fejlesztésére a memóriajátékot használtuk.

A téri orientáció fejlesztésében az iránygyakorlatokat legelőször saját testükön (testsémagyakorlatok) gyakoroltattuk, hiszen amíg ezt nem tudják, addig nem lehet magasabb szintre lépni.

A szókincs fejlesztéséhez rengeteg képanyagot használtunk fel. Szituációs játékokban, különféle szerepgyakorlatok során lehetőségük nyílt arra, hogy önmagukról, érzelmeikről kifejezően, választékosabban tudjanak nyilatkozni. A szinonim szavak gyűjtése, szavak főfogalom alá sorolása, mind-mind a fejlesztő, kompenzáló terápiánk részeként szerepeltek. Ezzel is elősegítettük az emberi érintkezés alapformáinak elsajátítását a szóbeli nyelvhasználat kialakításával, különböző nyelvi hátrányok leküzdésével.

Törekedtünk arra, hogy alakilag tisztább legyen a beszédük, a helyes hangképzés, hangsúlyozás, hanglejtés, hangerő, beszédtempó fejlesztésével, illetve javításával. Segítettük az aktív és passzív szókincs fejlesztését, a nyelvi hátrányok, beszédgátlások leküzdését. Különféle feladathelyzetekben gyakorolhatták a problémamegoldó gondolkodást. Mindezekkel értük el, hogy az emlékezet és a képzelet is fejlődjön.

A környezetükben található tárgyak megfigyelésével, válogatásával, öszszehasonlításával, csoportosításával segítettük őket abban, hogy meg tudják fogalmazni szóban a tárgyak közvetlenül érzékelhető tulajdonságait (sima, érdes, száraz, fagyos, tompa, puha stb.).

Nagy hangsúlyt fektettünk a tárgyak térbeli helyzetének felismerésére (lent-fent, előtte-mögötte, fölé-alá, mellé stb.).

Matematikaórák keretében fontosnak tartottuk:

  • a tulajdonságok változásainak a megfigyeltetését (mi változott meg? transzformációs játék)
  • a halmazok kialakítását megadott szempontok alapján (hozzátevéssel, elvevéssel, tulajdonságok változtatásával)
  • relációk kifejezését nyilak használatával; egyszerűbb feladathelyzetekben gyakorolhatták a több-kevesebb-ugyanannyi; nagyobb-kisebb; ugyanakkora fogalmát.

Fontosnak ítéltük meg az előkészítő munka során a megelőző vizsgálatok alapján az egyéni korrekció folyamatos végzését. A gyengébb tanulókkal felzárkóztató foglalkozásokat tartottunk.

Az olvasástechnika elsajátítása érdekében, már itt, az előkészítő szakaszban megkezdtük a hanganalízis-szintézis, hangösszevonási gyakorlatokat, a szavak hangrendjének a felismerését szótagolvasó feladatok, képek segítségével, szókártyák, megfelelő számú korongok egyeztetésével. Vizuális és akusztikus gyakorlatokat végeztettünk a hasonló hangzású hangok és a hasonló alakú betűk megkülönböztetésére, különös tekintettel a magánhangzókra, mássalhangzók közül az n, m, és a, b, d hangokra.

Összefoglalásképpen elmondhatjuk, hogy a megalapozott előkészítő időszak után zökkenőmentesen foghattak hozzá szeptemberben a pedagógusok az analfabéta hallgatókból álló osztály oktatásához.

Természetesen a fentiekben taglalt fejlesztő feladatsorok nem értek véget az előkészítő időszak lezárulásával. Az osztályt tanítók továbbra is végeznek oktató-nevelő munkájukba szervesen beépítve fejlesztő, részképességzavarokat kompenzáló terápiás gyakorlatsorozatokat.

3. Befejezés

Zárógondolatként szeretnénk megjegyezni, hogy az oktatás mellett nagy hangsúlyt helyeztünk a rehabilitációs tevékenységre, a személyiség terápiás újrarendezésére. A program célja a társadalmi környezetbe, a mikromiliőbe való reintegráció, és ez, úgy hisszük, enélkül megvalósíthatatlan!

Az iskolában alkalmazott, a tanulási sikerekhez és az iskolai kudarcok leküzdéséhez vezető megoldások, módszerek összefoglalása
Sorszám Program Rövid (módszertani) leírás
1. Tanulást elősegítő prevenciós program A program célja az, hogy analfabéta felnőttek pedagógiai, pszichológiai, mentálhigiénés megerősítést kapjanak annak érdekében, hogy a társadalmi/munkaerő-piaci (re)integrációhoz nélkülözhetetlen iskolai (alap)tanulmányokat el tudják kezdeni.
2. Kiscsoportok alkalmazása szükség szerinti egyéni foglalkozásokkal A program sikerességének elengedhetetlen feltétele ez a módszer, amelyben pedagógusok és más, speciális területek (fejlesztők, pszichológusok stb.) képviselői teammunkában működnek együtt.

 

Tags: 
Prefix: 

A honlapon található adatbázisban lévő tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művek elektronikus továbbhasznosítását előzetes írásbeli engedélyéhez köti. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést kifejezetten megtiltja.