wadmin | 2009. jún. 17.

Előszó

Közel kétéves előkészítő és felkészítést célzó munkálatokat követően jutottunk el odáig, hogy hat iskolában elkezdhettük az Országos Közoktatási Intézet Iskolafejlesztési és Integrációs Központjában kifejlesztett második esély típusú, a tanulók iskolai kudarcait megelőző és/vagy csökkentő program bevezetését. Nem volt könnyű a megtett út, amely a sikerek mellett (véleményünk szerint természetesen) kudarcokat, sikertelenségeket is tartalmazott. Ez részben a mi hibánk volt, amit a mindig szűkmarkúan mért idő szorítására, a célok minél gyorsabban történő teljesítéséből fakadó türelmetlenségünk számlájára igyekszünk írni, de valószínűleg az is közrejátszott az átmeneti nehézségeket jelentő helyzetek kialakulásában, hogy a partneriskolák vezetői, pedagógusai közül sokan nem tudtak/akartak olyan távolabbi célokkal azonosulni (és ezért nem alakítottak ki maguknak olyan helyzeteket és körülményeket), amelyek lehetségessé tették volna számukra azt, hogy a fejlesztésre szánt időtartam erejéig elhárítsák magukról a napi gondok, a „gályázás” kényszerét.

Az áldozatok ezért nem voltak csekélyek, hiszen menet közben több iskola lemondott a programról, nem vállalva a többletmunkával járó kényszerűségeket: a kutató és fejlesztő szakemberek gyakori jelenlétét az iskolában, az új kompetenciák megtanulását, a kooperációkban rejlő gondokat és örömöket, egyszóval a napi rutintól eltérő kényelmetlenségeket.

A fejlesztés (meg)alapozása érdekében végzett tevékenységünk tapasztalatait két kötetben1 összegeztük. E könyvekben elsősorban azt indokoltuk, hogy miért van szükség a kudarcmegelőző programokra a közoktatás számos iskolájában, bemutattuk továbbá a partneriskolák önértékelésének fontosabb tanulságait, amelyek a jövendő fejlesztés alapját és kereteit jelentették, valamint az első mérésekre építve felvázoltuk azt a problématérképet, amelyre a későbbiekben az iskolában dolgozó pedagógusok segítségével kívántuk a válaszokat megfogalmazni.

Jelen kötet az elért eredmények többségét tartalmazza. Az első részben arra keressük a választ, hogy a tanulási életutak során hol vannak azok a „kitüntetett pontok”, ahol különösen nagy gyakorisággal fordulnak elő tanulói kudarcok az iskolákban, legyen szó tanköteles vagy a tanköteles koron már túl lévő tanulókról. A problémák azonosítása azért fontos, mert a prevenciós intézkedések zöme ezekre épül.

A második rész tartalmazza e kutatási/fejlesztési program legfontosabb hozadékát, azt a „kézikönyvet”, amelynek segítségével a vállalkozó kedvű iskolák saját maguk (minimális külsős támogatással) is bevezethetik és megvalósíthatják ezeket a programokat.

A harmadik rész azokat a prevenciós eszközöket mutatja be, amelyeket e program számára fejlesztettünk, és amelyeket 2005 szeptemberétől kipróbáltunk hat iskolában.2

Már itt szeretnénk hangsúlyozni, hogy nem csodaszerről van szó. Nem varázsvesszőt adunk át az intézményeknek, amelyek egy csapásra oldanak meg minden felmerülő problémát. A fejlesztés természetéből adódik, különösen a megcélzott területen, hogy csak lassan, több éves munkát követően juthatunk el a sokszor kevéssé látványos eredményekhez. Azt is szeretnénk hangsúlyozni, hogy itt pedagógiai eszközök használatáról van szó, amelyek – miként ezt a nemzetközi tapasztalatok is mutatják – önmagukban nem vezet(het)nek kielégítő eredményekhez. Az átfogóbb eredmények eléréséhez más eszközökre is szükség van, amelyek előteremtése, létrehozása azokon a kapcsolatokon, kooperációkon múlik, amiket a helyben élők találékonysága, szorgalma, „lobbikészsége”, problémaszeretete képes lesz megteremteni.

Itt csak reményünknek tudunk hangot adni, hogy az út, amelyen járunk, jó irányba vezet. A személyes tapasztalatok, a kollégák megerősítései, a tanulók visszajelzései fontosak voltak a számunkra, ezek nélkül bizonyosan elvétettük volna az irányt.

Budapest, 2006. április 10.

Kiss Judit, Kőpatakiné Mészáros Mária, Mayer József, Singer Péter

Tags: 
Prefix: 

A honlapon található adatbázisban lévő tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művek elektronikus továbbhasznosítását előzetes írásbeli engedélyéhez köti. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést kifejezetten megtiltja.