Singer Péter
Az irodalom tantárgy felnőttoktatási tantervének kérdései, dilemmái
Amikor felkérést kaptam arra, hogy az irodalom tantárgy felnőtt oktatási kerettantervét elkészítsem, azt gondoltam, hogy ez egy olyan lehetőség, amelynek kihasználásával a magyar felnőttoktatás komoly előrelépést tehet. Úgy vélem, - és gondolom, ebben a felnőttoktatásban dolgozó valamennyi kolléga egyet ért, - hogy minden apró lépésre szükség van a felnőttek oktatásának korszerűsítéséért és az eddiginél nagyobb elismerésért, megbecsülésért a magyar közoktatásban. A felnőttoktatási kerettanterv pedig nem apró lépés.
A következőkben megpróbálom érzékeltetni Önökkel, hogy ez a munka igen sok és néha - számomra a jelen feltételek között - feloldhatatlannak tűnő ellentmondást hordoz magában. Szeretném megosztani Önökkel a bennem felmerülő kétségeket is, hogy amikor kézbe veszik majd (remélhetően minél előbb) a felnőttoktatási kerettantervet, akkor a pozitív és negatív észrevételeik kialakításakor vegyék figyelembe ezeket is.
A következőkben igyekszem összefoglalni és megvilágítani a kerettanterv összeállításnak problémakörét. Előbb a munka első szakaszáról, a kerettanterv elkészítését meghatározó elvek, tényezők összegyűjtése, a szempontok kialakítása során felmerült gondolatokról szólok, majd a kerettanterv összeállítása folyamatában felmerülő, gyakran az előző körben érintettekkel összefüggő kérdésekről fogok beszélni.
Mielőtt neki láttam volna a munkának végiggondoltam, hogy tanárként milyen kerettantervvel szeretnék dolgozni, milyen kerettantervvel lehetne a jelenleg tapasztalható távolságot csökkenteni a tanulók és az irodalom között, milyen eszközökkel lehetne a humánműveltséget a felnőttoktatásban az eddiginél hatásosabban a magyar hagyományokat megőrizve korszerűbbé tenni.
A kiindulási pontom az volt, hogy a kerettanterv igazából tág keretű tanterv legyen, ne a szabályozás, hanem a tantárgy, az irodalom lehetőségeinek minél szélesebb kihasználása, megvalósítása domináljon. Igazi célként az lebegett előttem, hogy a tanár szabadságának minél kisebb korlátozásával és a szakmai, pedagógiai követelmények figyelembevételével jöjjön létre a kerettanterv.
Fontos szempontnak tartottam, tartom azt is, hogy az irodalom kerettantervben a tantárgy korszerűsítése és hagyományőrzés egyensúlyban maradjon. Ezzel összefüggésben a nappali kerettantervhez hasonlóan a tananyag mennyiségének csökkentése, a képességfejlesztés követelményének megfelelés és ezzel összhangban a tananyag (különös tekintettel a középiskolai tananyagra) tartalmi értékeinek megtartása, a felsőfokú iskolákba való továbblépésre (amely továbbra is adat-, ismeretközpontú felvételire való felkészítést jelenti) való lehetőség is biztosítva legyen. Nyilvánvalóan most sem sikerül - ahogy a nappali tagozatos kerettantervben sem sikerült - a felsőoktatási felvételik lexikális tudást kívánó tartalmai és a tananyag csökkentését, a készségek és képességek fejlesztését igénylő tartalmak közötti feszültség feloldása.
Mindezeken túl azonban azt az alapvető determinánst egy pillanatra sem szabadott figyelmen kívül hagyni, hogy a középiskola tananyagát továbbra is az érettségi vizsga tartalma határozza meg. A kimeneti szabályozáson pedig nincs érdemi változtatás. Amint az érettségi vizsga érdemi, tartalmi reformja megtörténik, akkor a jelenleg készülő kerettanterv is felülvizsgálatra fog szorulni. (Őszintén szólva reménykedem abban, hogy ez minél előbb be fog következni.)
Tudatosan törekedtem arra, hogy a felnőttoktatási tanterv valamint a nappali tagozatos kerettantervben megfogalmazott célok, feladatok, követelmények, tevékenységek és témakörök, tartalmak között összhang legyen, hiszen az érettségi elvárásai alapvetően azonosak, illetve a nappali tagozatról a felnőttek tagozatára átjövő tanulókat nem állíthatjuk egy teljesen más rendszer anyaga, követelményei elé, azaz biztosítanunk kell az átjárhatóságot olyan módon, hogy jelentősebb anyagok, anyagrészek a tagozatváltás miatt ne maradjon ki. Itt röviden ki kell térni az átjárhatóság problémájára.
A nappali és a felnőttek számára készített kerettanterv között túl nagy távolság, tartalmi eltérés nem lehetséges, hiszen jelentős azoknak a száma, akik a nappali tagozatokból a felnőttek iskoláiba jönnek át. Idetartozik az is, hogy a nappali kerettanterv "A" és "B" változatot tartalmaz, amely elméletileg már a két különböző változatot alkalmazó gimnáziumi osztályok közötti átjárást is lehetetlenné teszi. (Tudjuk, hogy a gyakorlatban ez azért nem jelent áthághatatlan akadályt.) A legkiugróbb példa a következő: ha valaki a "B" változatot tanuló 11. évfolyamos osztályból, iskolából átlép egy "A" változatot tanuló 12. évfolyamos osztályba vagy iskolába, akkor a középiskolai tanulmányai során nem fog hallani egy szót sem Babits, sem Kosztolányi műveiről.
Azt gondolom, hogy a nappali iskolák és a felnőttek számára készülő kerettantervek közötti ilyen mértékű eltérés mindenképpen elkerülendő, és mindent meg kell tenni azért, hogy a humán műveltség széles világát a felnőtt hallgatóink minél nagyobb perspektívából láthassák Azt hiszem, - talán a nem magyar szakos kollégákkal is egyetértésben - mindnyájan úgy gondoljuk, hogy inkább halljon valaki kétszer Babitsról és Kosztolányiról mint egyszer sem. A tananyag mennyiségi csökkentésének "áldozata" lett a nappali kerettantervben az európai reneszánsz irodalma, a magyar felvilágosodás alakjai (Kazinczy, Bessenyei). Ezek fájdalmas hiányok.
A felnőttoktatási kerettanterv alacsony óraszámokkal számol, emiatt a törzsanyag tartalmának az elvégzése is problémát jelenthet, ennek ellenére a törzsanyagok mellett kiegészítő, tájékoztató anyagok is megjelennek. Vagyis nem mondhatunk le arról, hogy a mi diákjaink és a tagozaton tanítók számára is biztosítsuk az érettségi tételeken túli gondolkodás lehetőségét.
A tananyag kiválasztása az irodalom végtelennek tetsző, hatalmas anyagából mindig önkényes, szubjektív. Hiszen mindig lehet vitatkozni azon, hogy melyik alkotónak melyik műve alkalmasabb a diákok előtti bemutatásra akár a világirodalom, akár a magyar irodalom gazdagságát akarjuk nekik feltárni. Ebből is következik, hogy amint azt az érettségi vizsga kapcsán igyekeztem éreztetni, a kiválasztott tananyagnak nem szabad kanonizálódnia.
A tananyag kiválasztása után lényeges eleme a tanterv összeállításának az anyag ésszerű beosztása. Az irodalom felnőttoktatási tanterve nem tér el a hagyományos, irodalomtörténet szemléletű, kronologikus beosztástól. Úgy véltem, hogy mind az általános iskolai, mind a szakiskolai, mind a középiskolai tananyag főrendező elvének ennek kell lennie. Nem azt jelenti persze, hogy nem tudnék elképzelni egy más rendszerű tananyag elrendezést, de a fentebb megemlített tényezők, véleményem szerint, nem teszik lehetővé egy lényegesen eltérő szerkezetű tanterv bevezetését.
Különös problémát jelentett az alapképzés 9-10. osztályának irodalom anyagának összeállítása (az alapfokú iskolák nappali kerettanterv tervezete nem is tartalmazott erre az osztályra (iskolatípusra) külön tananyagot). Az ebben az iskolatípusban megjelenő "célközönség" a 8 általános iskola elvégzése után nem kerül a középiskolába, de esetleg az alapképzés 9. és a 10. osztálya után mégis megjelenik ott. Vagyis olyan tartalmú és mennyiségű tananyaggal kell találkozniuk, amely nem ismétlése az előző éveknek, de nem is a középiskola ismereteit előlegezi meg. Mindez annál is fontosabb, mivel az ebbe az iskolatípusba talán a nem legjobb képességű diákok kerülnek, de talán később mégis középiskolában folytatják tanulmányaikat.
Végül szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a kerettanterv helyi alkalmazásához nélkülözhetetlenül szükségesek a kerettantervhez igazodó tankönyvek, szöveg- és feladatgyűjtemények, hogy most a korszerűbb taneszközökről, illetve hozzáférési lehetőségekről ne is szóljak. Különösképpen az andragógiában alkalmazott, alkalmazandó didaktikai módszerek tankönyvi megjelenítésére lenne igen nagy szükség. Úgy gondolom, hogy a felnőttoktatási kerettanterv elkészítése, elfogadtatása és bevezetése után a felnőttek számára kidolgozott taneszközök jelenthetnék a következő lépést. Ami természetesen nem visszalépést jelentene, annak ellenére, hogy néhány évvel korábban még használatos és hasznos eszközök voltak.
Köszönöm a figyelmet, köszönöm, hogy meghallgattak!